Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-03 / 103. szám

1958. MÄJUS 3. SZOMBAT rttsrr if fje YE C/CfHan Megindult a spárga-export Pest megyéből Megkezdődött a Pest me­gyei kertészek egyik legérté­kesebb növényének, a spárgá­nak az exportja. A Szövet­kezetek Megyei Értékesítő Központja a napokiban mint­egy kétszáz kiló spárgát vá­sárolt az inárcsi, a hévízgyör- ki, a veresegyházi és a mo­gyoródi termelőktől és továb­bított külföldre. Idén előre­láthatólag a tavalyinál ötven százalékkal több — összesen körülbelül százötven mázsa — spárgát exportálnak Pest megyéből, nagyrészt Nyugat- Kéme tors-zagba. Ülést tart az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Május 10-re összehívták az Országos Földművesszövetke­zeti Tanácsot. A tanács tagjai előtt a SZÖVOSZ igazgatósága beszámol a vagyonvédelem te­rületén végzett munkájáról. Ezen az ülésen választják meg az Országos Földművesszövet­kezeti Tanács termelési taná­csait és szakbizottságait is. majd az idei költségvetési programot tárgyalják. Májusi üdvözlések JKdftlS 1-L kípjtk — Ugyan, május elsejéről mit lehet újat írni? — kér­dezte egyik szkeptikus bará­tom, majd így folytatta. — Az emberek felvonulnak, mert ez így szokás, meg az üzemek­ben nyilvántartják a felvonu­lókat, mert kell a kirakat, a demonstráció és azok, akik ott vannak, nyilván előnyben részesülnék. Minek bizonygassam e kétel­kedő nézet helytelenségét, he­lyette beszéljenek a tények, amelyeket az ember látott Budapesten és szerte a megyében Lelhet-e ember tömeget el­vinni egy felvonulásra anél­kül, hogy maguk az emberek nem akarják őszintén kinyil­vánítani véleményüket és ér­zéseiket? Nyilván nem. És a májusi hangulat, az ember­gyűrű. a felsorakozott, az ut­cákat elárasztó embertöme­gek, az ünnepi öltözék, a zász­lóerdő, s mindaz, ami a moso­lyokból, a szemeik villanásából szerteáradt, a budapesti ut­cákon, csak újra bizonyítja, hogy nálunk a munkások, a tisztviselők, az egyszerű em­^mimiminmiiiiiiHiiiiiiiiinimiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiMmniiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiiimuiiilhiiiMMiHiiiiiimiiMiiiimii* TŰZ VAN! — hangzik a riadó Foton. És pillanatok alatt száguld a tűzoltókocsi, kígyóznak a csövek, feltör a vízsugár, hogy megfékezze az emberiség egyik legnagyobb kincsét, de a bilincseiből néha kitörni alcaró elemet, a tüzet. Az önkéntes tűzoltók munkája az emberi összetarto­zás legszebb példái közé tartozik. Ami ma a gyakorló­téren könnyű szórakozás, a kézügyesség és gyorsaság já­tékos fejlesztése, nemes vetélkedésben harc a másodper­cekért, egyszóval sport (nem is tudom, miért nem sorol­ják a sportágak közé?), az holnap vagyonmentés, az egyé­ni vagy társadalmi tulajdon megmentésére, az elem meg­fékezésére irányuló elkeseredett harc, a szó legszebb ér­telmében vett kollektív\ munka lehet. — Tűz van — hangzik a riadó Foton és a csapatok gyakorolják magukat a versenyre és az életre. 30 éves a fóti önkéntes tűzoltócsapat s nagyon készülnek, hogy jubileumukat méltóképpen ünnepelhessék meg. Megkérdezzük Ziegner Ede tűzoltóhadnagyot (civil­ben italboltvezetőt), mik a legközelebbi tervek. — Május 25-én Vácdukán lesz a járási tűzoltóver seny. Szeretnénk ezen a versenyen is komoly teljesít­ményt nyújtani, mert a megyei versenyben a járási győz­tesek vesznek részt. Márpedig június 15-én a megyei ver­seny a fóti tűzoltóság 30 éves jubileuma alkalmával Foton lesz. Ezt a versenyt szeretnénk nagy fénnyel megrendez­ni és nagy szégyen lenne, ha egy számban sem len­nénk ott. — Mik az esélyek? — Jósolni nem lehet. De az utóbbi 10 évben még mindig járási elsők, vagy másodikok voltunk. A férfi és ifjúsági tűzoltó csapatunk mellett a Gyermekvá­rosban kiképezünk egy fiú- és leánycsapatot. — Egyébként úttörő-tűzoltócsapatunk évek óta van s ebben a kezdeményezésben országos elsők vagyunk. Szeretnénk a fóti megyei versenyen minden csapatunkká/ ott lenni és megmutatni, hogy nem vesztegetjük el az időnket. Mi is sok sikert kívánunk ennek a nagymúltú csapat­nak és kívánjuk, hogy a versenyek során a legszebb ered­ményeket érje el, de a mindennapi életben legyenek tét­lenségre kárhoztatva. F. M. berek érzik és értik május je­lentőségét. Zuglóból jövet a belváros­ba már nem lehetett az útvo­nalakon bejutni, mert a Me­xikói utat, a Thököly utat. a Kerepesi utat egyaránt ellep­ték a Városligetbe tartó embe­rek, szinte egy talpalatnyi hely sem volt az utcákon, pedig mi ki akartunk jutni a városból, előbb a budai oldalra, onnan pedig Iki a megyébe, hogy tu­dósítsuk megyénk dolgozóit mindarról, ami ezen a szép, napfényes, derűs, tavaszi na­pon történt. Mintha a természet is együtt örülne a dolgozó emberrel, ezen a napon kinyílott, s vi­rágba borult a határ, zölded a hegyoldal és lágyan, megej- tően hudámzik a Duna. A Budakalászi Textilművek telepén transzparensek, vörös és nemzetiszínű lobogók hir­detik a május elseje nemzet­közi jelentőségét, a munkás­emberek szívének együtt-dob­banását. Százak és százak jöttek el, hogy hitet tegyenek az emberi szabadság, a test­vériség, a béke és a jobb jövő mellett. A kalászi dolgozók, a textilművek munkásai nem­csak budakalásziak, hanem a környező községekben és a fő­városban lakó dolgozók. Mégis kijöttek ide, a gyár sporttele­pére, hogy együtt köszöntsék május elsejét és együtt örülje­nek ennek, a virágbontó tava­szi napnak. Száguld a kocsi..; Szentendre határában szántó-vető paraszt szorgosko­dik. így is lehet ünnepelni a munka ünnepét, hiszen a ta­vasz késett és a késést a pa­rasztember szorgalmával, igye­kezetével hozza be. Lehet-e ennél szebb és igazabb ünnep­lés? Nem. Ez a szorgalom, ez a munka iránti odaadás csak bizonyítja a magyar pa­raszt gondolkodását, a hazá­hoz; az új világhoz való hű­ségét, ahol nemcsak a mun­kája, hanem élete is számot­tevő, amely most már valóban virágzó. Azért olyan virágo­sak a cseresznyefák és borul­tak bokrétába a baracfcfák, mert a dolgozó paraszt gon­dozta, ellenőrizte, hogy gyü­mölcsöt hozzon a magyar tá­jak fája. ezredek emlékét őrzik, az ut- j cán tódult a nép. A városi ta- 1 nácsháza előtt fiatalos, lelkes j énekszó, pirospozsgás, diák- i sapkás fiatalok hada rende- [ : zett sorokban vonul előre. A i fiatalok sorát a felnőttek, az ; üzemek, a hivatalok dolgozói \ követik és a girbe-görbe ut- \ cákon végig vörös, s nemzeti- \ színű zászlók alatt, a munkás- j osztály pártjainak vezetői ké- \ pei alatt vonulnak szinte vé- j geláthatatlan sorokban. A fő- j utcáról a dunaparti sétányra j tódul a nép, s onnan a sport- j telepre, ahol délelőtt 11 óra-1 kor ezrek és ezrek részvételé- : vei megkezdődik az ünnepség. Az ünnepi szónok, a megyei pártbizottság küldötte, Bérezés Jenő elvtárs keresetlen sza­vakkal köszönti Szentendre népét. Vácott is lelkesen ünnepelték május elsejét. A Báthori utcai iskola úttörői a menetben Leányfalun, Szentendrén, ebben az ősi Árpád-kori vá­rosban, amelynek falai az év­az egykori úri nyaralóhelyen I motorkerékpárok szágulda- j nak, nyitott gépkocsik vesz-! tegelnek a dunaparti füzes- ] ben. Shortban, napozóban bu­dapesti munkások, tisztviselők vertek tanyát, némelyek már Dunára szálltak, kajakoznak, eveznek, élvezik az első igazi tavaszi nap melegét, kedves­ségét frisseségét. A leányfalui cukrászdából, kinn a teraszon, a hegyoldal tövében szinte az egész Duna­kanyart lehet látni, Váccal, a gyönyörű ősrégi várossal, amely a túlsó partról integet felénk, s minden azt üzeni, hogy a május nálunk a dol­gozó, a máért, a holnapért küzdő embereké. Tahiban, a parasztházakon nemzeti és vörös zászló leng. Az utcákon fiatalok sétálnak és a fel­vonulásra készülődnek. Ná­lunk már nemcsak a város­ban, hanem a faluban is véré. vé vált a májusi ünnep a dol­gozóknak, a falusiaknak. A Dunán túl, a Pokol-szige­ten, a Pokol-csárdában, ame­lyet most hoztak rendbe, gyö­nyörű a kerthelyiség, terített asztalok várják az ünneplő, szórakozni vágyó közönséget. S ebben nem volt hiány, mert a dunaparti terasz hamarosan _ megtelt emberekkel, akik vi­dáman, önfeledten feledkeztek bele az első igazi tavaszi nap által nyújtott vidám szórako­zásba. Gáli Sándor Egy ötletes, szívből jövő dekoráció Vácott Ültetik a korai szántóföldi paradicsompalántákat Taksonyban Hasznos, népszerű mezőgazdasági szakkönyvek jelennek meg 1 olvasók a Vadász-erdész zseb- j könyvet és Jávorka—Csapody: j Erdő-mező virágai című köny- ‘ vének új kiadását is. A Taksonyi Állami Gazda­ságban az idén ötven holdon termelnek szántóföldi primőr­paradicsomot. Mivel a palán­ták már bim.bósak, tizenöt holdnyi területen — ahol szükség esetén eredményesen védekezhetnek a talajmenti fagyok ellen — megkezdték a palántázást, Az e héten kiül­tetett tövekről kedvező időjá­rás esetén, június végén ex­portra szállítanak szabadföl­dön termesztett paradicsomot. A Váci Kötöttárugyár dolgoaói a felvonuláson ........................................................it................ Amerikából hazatérő magyar disszidensek kálváriája Béesben Április 19-én 35 disszidált magyar állampolgár érkezett New Yorkból a bécs-schwe- chati repülőtérre. Torkig vol­tak a nyugati „szabad“ világ áldásaival és alig várták, hoav hazakerüljenek Magyarország­ra. Tíznek közülük hazatérési engedélye volt, amelyet a washingtoni magyar követség állított ki. További 14 személv Magyarországra való beutazá­sát a bécsi magyar követség Egy gazdag menyasszony * kőröstetétleni párttitkár- zí nak volt az ötlete, hogy látogassuk meg egyik szom­szédját, a helyi Kossuth Tsz- ben dolgozó Tóth Pált. Ragyogó villalakásnak ne­veznék a fővárosban, itt fa­lun csak egyszerűen „a leg­szebb ház”. Egészen más ügyben jár- : tünk, de ez most nem fon- ; tos ... A sajnálatos csupán az, \ hogy Ilonkával, a nagyleány- i nyal nem sikerült találkoz- j nunk■ Mégis, szinte tökélete- í sen megismertük. ! Tudjuk, hogy középmagas I lehet a termete, mert láttuk ! a vadonatúj gyapjúpulóvere- \ két, a kosztümöket és ruhá- \ kát a szekrényben. Tudjuk, \ hogy kecses kis lába van. I mert láttuk vagy 6—8 pár | szebbnél-szebb cipőjét. Elő- I ítéletei nincsenek, mert nem- | csak egyszerűen a szépet sze- 1 réti, hanem a divatra is so- | kát ad: volt bátorsága elsö- ! nek a faluban perion kardi- | gánt vásárolnia. A vérvörös I ruhadarab vadonatúj, még | rajta az Ilse márka és a 380 I forintos árcédula. 1 Kérdezés nélkül tudtuk 1 meg, hogy Ilonka szereti a tisztaságot: szekrényében több váltás ágyhuzatot és egy tucatra való új frotírtörülkö- zőt láttunk. Egy szempillan­tás alatt felmérhettük, hogy a kényelmet sem veti meg: a szoba padlója szinte nem is látszott a finom szőnye­gektől. a szobát ugyancsak új. fényesre lakkozott búto­rokkal rendezték be. Az ágyakon drága takarók ... S ha mindehhez hozzávesz- szülc, hogy a leányka pompá­san berendezett szobája egy üvegverandás. pazar lakás egyetlen része csupán, elgon­dolhatjuk, hogy nem akármi­lyen menyasszonyról van szó és nem akármilyen legény lehet az, aki feleségül kapja. De nem ám! Ilonka már 17 éves korában 17 ezer forintot keresett egy év alatt, a neve­lőapja ugyanakkor jóval töb­bet, az édesanyja pedig talán annyit, mint ők ketten együtt­véve ... Mert az anya, aki most oly boldogan mutogatja, milyen stafírungot kap a lá­nya, joggal lehet büszke a sa­ját munkájára is. ö nevelte azt a tíz szép süldőt, amelyért 12 ezer forintot kaptak a mi­nap a ceglédi vásáron, s ő gondozza a tehenet, amely öt százalékos zsírtartalmú tejet ád. .. Igaz viszont, hogy a ta­karmány a tsz-böl kerül. a család két tagja ugyanis itt dolgozik, a helyi Kossuth-ban. A férfi 1951 óta (pénztáros), a lány pedig amióta felcsepere­dett (jelenleg munkacsapat- vezető). A vőlegény? Zetor-vezető ugyanabban a tsz-ben, s ezzel mindent megmondtunk. Hiszen köztudott dolog, hogy egy jő traktoros kereset szempont­jából nemigen cserél két gya­log-munkással ... — Én cseléd voltam leány­koromban, csak a fakereske­dőék, meg más gazdáim szek­rényeiben láttam ilyen hol­mikat — meséli az asszony, amint simogatva, szinte be­cézve, egyenként visszarakos­gatja a szekrénybe a stafi- rung darabjait. — A házat is azóta építet­ték, amióta tsz-tagok? — Nem, ez már megvolt. De azóta szinte állandóan la­kodalmakra készülünk. Elő­ször Mariska ment férjhez — tízezer forintba került a ki- házasítása. Azután a fiú nő­sült, ez 18—20 ezer forintot vitt el... Pedig ő nem is so­kat adott hozzá: előzőén két évig tanult, azután két évig katonáskodott. S most Ilonka a soros. Igaz, sokat is dolgo­zik, de az ö házassága talán többe kerül, mint az előző kettőé. Hiszen együtt van már jórészt minden a számára, de még a hiányzó dolgok pótlá­sára, meg a lakodalomra tíz­ezer forintot tettünk félre a süldők árából. Csendesen és szerényen be­szél a háziasszony, de hangjá­ból érződik a visszatartott mosoly, az érthető anyai büsz­keség. Amikor elbúcsúzunk a le­endő örömanyától, minden számítás nélkül arra gondo­lunk: ide bizony jó lenne el­jönni lakodalomba. De nem is ám közönséges vendégnek, henem, ha úgy lehetne, in­kább — vőlegénynek. Holka Vilmos A Mezőgazdasági Könyv­kiadó az év hátralévő részé­ben több mint hatvan szak- könyvet jelentet meg. A Szö­vetkezetek Országos Szövetsé­gével együttműködve, a Kin­cses Könyve^ sorozatban olcsó áron és nagy példányszámban kiadják többek között Je­szenszky Árpád: A gyümölcs­fák metszése képekben című művét, amelyben , a szerző szinte „képeskönyv” formá­jában lépésről lépésre mutatja be, hogyan kell helyesen ki­alakítani a gyümölcsfák ter- mőfeUiletét. Ebben a sorozat­ban kerül az olvasók elé Pro- hászka F°”P"c: Szőlő és bor című művének negyedik ki­adása is. A Kincses Könyvek sorozatának további szakkönv- vei: Csire Lajos: Sertéstenyész­tés és Wetitstein Ferenc Ba­romfitenyésztés című műve. Rövidesen kiadják Giovan- nini—Szathmárv Gyógynövé­nyeink című könyvét. A szer­zők, a növények leírása, ter­mesztése, betakarítása és ke­zelése mellett gyógyászati fel- használásukkal is foglalkoznak. Az állattenyésztők a közeljö­vőben értékes szakkönyvhöz jutnak: három kötetben jele­nik meg az Állattenyésztési Enciklopédia. Ezt a művet az állattenyésztés kiváló tudósai szakemberei állították össze. Örömmel fogadják majd a2 engedélyezte annak a rendelet­nek alapján, amely szerint külföldre távozott kiskorúak hozzátartozóikkal együtt min­den formaság mellőzésével ha­zatérhetnek. A bécsi magyar követség konzuli osztálya a többi tizenegy disszidens haza­térési kérelmét Budapestre to­vábbította és közölte az érde­keltekkel, hogy csak a kellő hatósági engedély megérkezé­se után utazhatnak vissza Ma­gyarországra. Ezeket az oszt- rák rendőrség, amely annak idején tárt karokkal fogadta a magyar disszidensek ezreit, őrizetbe vette és a bécsi Ros- sauer Landén levő fogházba szállította. A tizenegy magyar állampolgár hasztalan tiltako. zott a letartóztatás ellen. Heten közülük — valamennyien szak­munkások — április 24-én éh­ségsztrájkot kezdtek, hogy ki- kényszerítsék szabadonbocsá- tásukat. Ez az akciójuk átme­neti sikerrel járt. Másnap ki­kerültek a fogházból és haj­léktalanul csatangoltak Bécs utcáin. Az éjszakát egy mene­dékhelyen töltötték. Reggel rendőrök jelentek meg a me­nedékhelyen és bevitték a fog­házba a hazakészülő magyaro­kat, akik azóta folytatják elke­seredett éhségsztrájkjukat. A Volkstimme cimű bécsi kommunista lap élesen elítéli az osztrák rendőrséget, amely úgy bánik a hazatérő magya­rokkal, mintha gonosztevők lennének. Az éhségsztrájkoló magyar munkások a követke­zők: Vajda László 25 éves, Til­ler József 26 éves, Rédel Sán­dor 20 éves és Nagy Károly 24 I éves budapesti lakosok, Erdős j János 21 éves és Nádor Sán- : dór ugyancsak 21 éves érdj la­kosok, valamint Túri János 28 ; éves csornai lakos. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom