Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-09 / 108. szám

1958. MÄJUS 9. PÉNTEK kfCirlao 5 Az egész országban kiépült a népi ellenőrzési hálózat Az év első heteiben kezdő­dött meg a népi ellenőrzés rendszerének kiépítése. A Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság megalakulása után sorra választották meg a me­gyék, a városok, a járások a bizottságokat, amelyekbe min­denütt a társadalom megbe­csülését kiérdemelt, köztisz­teletnek örvendő emberek ke­rültek. A Távirati Iroda munkatár­sa a népi ellenőrzés eddigi eredményeiről és a tervekről illetékes helyen a következő tájékoztatást kapta: — Ma már elmondhatjuk, hogy a népi ellenőrzés rend­szere országszerte kiépült. összesen 323 bizottság ala­kult, több, mint másfélezer taggal. Á bizottságokban legnagyobb részt munkás- és parasztszár­mazású emberek kaptak he­lyet, de szép számmal vesz­nek részt a bizottságok mun­kájában az értelmiség és tár­sadalmunk más rétegeinék képviselői is. Különösen ör­vendetes, hogy a különféle vizsgálatokba, ellenőrzésekbe már eddig mintegy 6500 népi ellenőr kapcsolódott be, s ezeknek a társadalmi aktivis­táknak a száma a következő hónapokban előreláthatólag több tízezerre növekszik majd, •— Érdemes megemlíteni, hogy a bizottságokhoz — már a megalakulásuk utáni első napokban — az ország minden részében számos közérdekű be­jelentés és panasz érkezett. Ezeknek többsége a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelésére, a népvagyon herdálására hív­ta fel a figyelmet. A bejelentések nyomán mind a központi, mind a területi népi ellenőrzési bizottságok számos vizsgá­latot folytattak le, amelyek sok millió forintos visz- szaélésekre. számottevő népgazdasági értékek gon­datlan kezelésére derítet­tek fényt. — Szép számmal érkeznek a népi ellenőrzési bizottságokhoz egyéni, magánjellegű pana­szok is. Ezekkel kapcsolatban fel szeretnénk hívni a közön­ség figyelmét: az egyéni sé­relmek orvoslását csak lassít­ja, ha azokat a népi ellenőrzé­si bizottságokhoz küldik, mert ezek nem foglalkoznak magán­jellegű panaszokkal. Hasonló­képpen nehezíti munkájukat az is, hogy sokan a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz juttatják el közérdekű beje­lentéseiket, jóllehet kivizsgá­lásukra valamelyik területi ellenőrzési bizottság illetékes. — A bejelentéseken kívül a most készülő munkatervek alapján minden megyében he­lyi jellegű problémákkal is foglalkoznak bizottságaink. Ál­landó szakcsoportok alakultak társadalmi munkásokból, akik az ipar, a kereskedelem és a pénzügy területén tapasztal­ható különféle hiányosságok kivizsgálására tesznek javas­latot, s a vizsgálatokat elő­készítik, irányítják. A Magyar Közlöny május 8-i számában megjelent földművelés- ügyi miniszteri rendelet Intézke­dik a gabonafutrinka és lárvája elleni kötelező védekezésről, to­vábbá az egyes tömegesen fel­lépő állati kártevők veszélyes kártevőkké nyilvánításáról. A ren­delet kimondja többek között, hogy a gabonafutrinka (csócsá- roló) ellen a védekezés kötelező. Elsősorban a megfelelő vetésforgó alkalmazásával és az idejében végzett tarlóhántással kell véde­kezni a csócsároló eUen. A ga­bonavetést a vetéstől a szárba- induláslg hetenként kétszer meg kell vizsgálni és a csócsároló megjelenésének észlelése esetén vegyszeres védekezést kell végre­hajtani. A csócsároló észlelését és a vegyszeres védekezés megkez­désének időpontját be kell jelen­teni a községi (városi, városi ke­rületi) tanács végrehajtó bizott­sága szakigazgatási szervének, amely a méhészek figyelmét fel­hívja a méhekre veszélyes per­metezésre. A földművelésügyi mi­niszter a megyei tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztá­lyának javaslatára, összefüggő na­gyobb fertőzött területeken társa­dalmi védekezést is elrendelhet. Mezőgazdasági" "termelőszövetke­zet és termelőszövetkezeti cso­port, valamint termelői szakcso­port. szakszövetkezet és mezőgaz­dasági társulás három holdnál nagyobb, összefüggő, általánosan fertőzött gabonatábláján a vegy­szeres védekezést _ térítés nél­kül — a megyei növényvédő állo­más intézi. Egyéb esetekben a ter­melők _ feladata a védekezés végrehajtása. A termelőszövetke­zetek, szakcsoportok, társulások, ha három holdnál nagyobb össze­függő gabonatáblájuk csócsároló­•— A népi ellenőrzési bizott­ságok egyébként nagy fontosságú vizsgála­tokat folytatnak már ezek­ben a napokban is, s a má­sodik félévben újabb or­szágos jellegű vizsgálatok kezdődnek. Ezek között szerepel például az egyes importanyagokkal va­ló takarékos gazdálkodás, a dolgozók beadványaival való foglalkozás ellenőrzése az ál­lamigazgatási és vállalati szer­veknél; a felvásárlók ügylet- bonyolításának és elszámolásá­nak, továbbá az építőipar ál­talános helyzetének vizsgálata. — Biztosak vagyunk abban, hogy a becsületes dolgozók ezekben az országos vizsgála­tokban is nagy segítséget nyújtanak majd a vizsgáló csoportoknak, a népi el­lenőröknek. val általánosan fertőzött, a fertő­zés helyének és a fertőzött terü­let nagyságának megjelölésével az észlelés után 24 órán belül kötele­sek bejelenteni az illetékes nö­vényvédő állomásnak. Tömeges elszaporodása esetén a gabonafutrinkát és lárváját, a ve­tési bagolypillét és hernyóját (moeskospajort), továbbá a csere­bogarat és lárváját, a mezei poc­kot, az ürgét és a hörcsögöt a növényvédelem szempontjából ve­szélyes kártevőnek kell tekinteni. A fertőzés mértékét a Földműve­lésügyi Minisztérium növény­védelmi szolgálata állapítja meg. I Megnyitották a váci kádfürdőt •Vácott, a Cházár András ut­cában, egy romos épület he­lyén, 750 ezer forintos költ­séggel, két esztendeig tartó munkával megépült a város első tisztasági fürdője. Ez a létesítmény a helyi népfront­bizottság 1954-ben készült ak­ció-programjában is szerepelt. A város lakossága nagy örömmel fogadta az új beru­házást, amely szerdán a Váci Községgazdálkodási Vállalat kezelésében megnyitotta ka­puját a nagyközönség részére. A szobákban, összesen hat he­lyen, kézi zuhanyozóval ellá­tott fürdőkád ven. Ezen kívül 10 zuhanyozó is rendelkezésre áll. A négy dolgozót foglalkoz­tató tisztasági fürdő — hétfő kivételével — naponként nyolc órát van üzemben. Általános gépipari művezetők tapasztalatcseréje A kohó- és gépipari műve­zetők országos konferenciájá­nak előkészítésére szakmán­ként művezetői ankétsorozatot hív össze a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a vasasszak­szervezet. Az általános gép­ipar karbantartó műhelyeinek művezetői csütörtökön dél­után tartották tapasztalatcse- re-ankétjukat a vasasszak­szervezet székházában. A közelmúltban új szénbányát helyeztek üzembe Cseh­szlovákiában. Képünkön az új bánya egyik korszerű gép­terme látható Kendelet a gabonafutrinka és lárvája elleni kötelező védekezésről Soha többé! I rpavasz van újra. Virágbontó, madárdaltól hangos | 1 J. május. Es tavasz volt és május tizenhárom esztendővel ez- § 1 előtt. Gyönyörű és szörnyű tavasz. Kitörölhetetlenül meg- | | maradt emlékezetünkben. Gyönyörű volt az újra kivirág- i 1 zott élet, a homokban újra vígan játszadozó gyermekek | | képe, az oly megrendítően egyszerű és természetes bol- | | dogság, amely régóta türelmetlenül várt vendégként állí- | | tott be hozzánk. Gyönyörű tavasz volt, a sötétség és az | I erőszak, a vérontás és a félelem után ismét az első igazi, | | szabad tavasz. Es szörnyű volt, bármerre tekintettünk Európában. | 1 Országok fájdalmas, eltorzított arca nézett vissza ránk. s | Felégetett falvak, rommálőtt városok, felrobbantott hidak, § | bedőlt alagutak. Házak tetők nélkül, gyermekek szülők § | nélkül, szemek, amelyek már nem tudtak sírni, szájak, | | amelyek már nem tudtak mosolyogni. Fekete, tönkretett I 1 országokat láttunk, sebekből vérző népeket — és még | | szörnyűségesebb sebekre leltünk odabenn az emberekben, g Gyönyörű és szörnyű tavasz volt az a tizenhárom év g 1 előtti. Mimindenről beszéltünk, mimindenről álmodoztunk f 1 akkor! Mennyi mindent megfogadtak akkor egymásnak | | minden nemzet fiai, minden világrész nemzetei! S egy | | fogadalom közös volt: Soha többé! | Azon a tizenhárom év előtti tavaszon még lángban | I állt Berlin és lángolt a prágai óvárosi toronyóra. Varsó | | már lassan ocsúdott a romok között és mi újra hidat | | építettünk a Duna fölött. Moszkvában lázas ütemben in- § 1 dúlt az építőmunka, s a marseille-i kikötőből aknakutató 1 | hajók futottak ki a nyílt tengerre, hogy megsemmisítsék § 1 a vízben megbúvó halált. 1945. május 9. örökre felejthetetlen nap marad szó- § | munkra, míg csak élünk, örömmámorban úszott a világ, 1 1 amikor az ismert amerikai zenész, Glenn Miller ajkán | | felzengett a trombita: jelezve a nagy világégés végét. A | | moszkvai Vörös téren és a párizsi Boulewardokon, a Ion- | | doni Hyde-parkban és a budapesti Nagykörúton, a prá- | 1 gai Vencel-téren és a bécsi Práterben emberek százezrei § 1 és milliói újjongtak, öregek és fiatalok, barátok és isme- | | rettenek kerekedtek táncra, Azóta tizenhárom év maradt mögöttünk. S ez az idő | 1 nehéz volt, de szép is: sok csalódás, akadály, botlás és | 1 tévedés is volt benne, de sok babér és eredmény, sok szí- | 1 vet melengető elégedettség is a jól végzett munka nyo- | | mában. Tavasz van újra. Május. Virágba borultak az § 1 almafák, magasan áll a nap a fejünk felett, a gyermekek | 1 gondtalanul játszadoznak a homokban, s bárányfelhők | | barangolják be az eget. Béke van, mint azokban a na- | 1 pókban, amikor Berlinben a Reichstag épülete felett meg- s | lengette a szél a győzelem lobogóját. Béke van, de mind- | 1 annyiunk mindennapi munkájának visszatérő jelszava | I ma is: Soha többé! Soha többé nem akarunk háborút! | 1 Hallják ezt jó urak, ott Washingtonban, Londonban, Pá- | 1 rizsban és Bonnban? Nem akarjuk és nem engedjük, § 1 hogy még egyszer feldúlják virágoskertjeinket, romokba | 1 döntsék a házat, amelyben születtünk, s amelyben az 1 I elmúlt tizenhárom év alatt annyi új élet fakadt! Soha | 1 többé nem engedjük, hogy eltűnjön asszonyaink, gyerme- | 1 keink arcáról a mosoly, a szívünket oly jóleső érzésekkel | I melengető kacagás. Az út, a béke út ja ma is nyitva áll, akár tizenhárom § 1 esztendővel ezelőtt. S a béke megerősítését szolgálná a | 1 Szovjetunió által javasolt csúcstalálkozó, ha önök, tisztelt | | nyugati államférfiak végre meghallanák. S meghallanák | | az egyszerű százmilliók, köztük az önök népeinek szavát: | 1 Soha többé! De ha ma még nem, holnap meg kell hogy | 1 hallják az emberiség nagy követelését, mert a béke és | 1 haladás tábora ma már erősebb, hatalmasabb, mint önök. g 1 Akarva, vagy akár csak kényszerűségből is, de végre tu- | I domásul kell venniök ezt! I (Ma ünnepük a Csehszlovák Köztársaság dolgozói felszaba­dulásuk tizenharmadik évfor­dulóját.) a' kicsiny réteken már na- zi pok óta teljes szépségé­ben pompázott a hegyi rétek szerény virága, a sárga bla- tuchy. Tavasz volt, ezernyi színben virító tavasz. A déli lejtőn, ahova avatat­lan szem nem láthatott az út­ról, szokatlan ünnepre készült a kis partizáncsapat. Délután Juraj, ez a nyakigláb, erőtől duzzadó legény egyszer csak kézenfogta Julkát, a legfiata­labb partizánlányt és odaállt a csapat véne, Matej elé. — Apám, adja ránk áldá­sát! Az öreg arcán egyetlen izom, sem rezzent. Csak állt szótla­nul, komoran, akár a legha­talmasabb tölgy az erdőn és a távoli hegycsúcsok irányá­ba kémlelt. A két fiatal türelmesen vá­rakozott. Ismerték az öreget. A sürgető szó csak rontana a helyzeten. Márpedig ők nem tágítanak. A szívük, s a vérük űzte, kergette őket egymás fe­lé. Hónapokkal ezelőtt moz­dult meg bennük az érzés. Még odalenn, a bystricai bá­nyában. Kitűzték az esküvő napját is, mégsem lehettek egymásé akkor. Jurajnak me­nekülnie kellett. Az egyik ko­ra tavaszi reggelen felrobbant a bányába vezető csillesor. A német bányaőrség gyanúja reá terelődött. Nem marad­hatott tovább. S Julka követ­te. így kerültek Matej csapa­tába. Az öreg lassan feléjük for­dult. *— A partizán fogadalma egy életre szól! Csendesen mondták utána: Egy életre! Matej szigorú tekintete er­re megenyhült. — Este hatkor a magányos fenyőnél! Elfordította tekintetét, s új­ra a távolba meredt. ste hatkor, a felállított őrök kivételével ott állt a kis csapat a megjelölt fe­nyőnél. Középen az ifjú pár: Jutka és Juraj. Az asszonyok sárga blatuchyból fonták a lány koszorúját. Matej he­lyezte vállig elomló fekete- hajára — Egy életre! — fűzte egy­másba kezüket, s a fegyveres násznép suttogva mondta utá- na: — Egy életre! Julka és Juraj szembe­nézett a csapattal. — Egy életre! — mondták ki mindenki előtt a sírig tartó szent fogadalmat. Az első halovány csillag feljött az égre. Fénye egyre erősödött, a nappal világossá­ga meg egyre fogyott. Aztán a csillag ragyogóan fellán­golt. Éjszaka lett. Ott, ahol a ferdén futó ré­tek ölét benövi a tölgyfák cserjéje, egy mélyedésben — mely mintha szarvasünő fek­helye volna — ülte nászát Julka és Juraj. Egy hatalmas fa árnyéka, mely egészen fölé­jük hajolt, elfüggönyözte elő­lük a hold sápadt fényét. A távolban valami meg­reccsent s ez felriasztotta a szerelmeseket. Juraj felugrott és néhány lépést szaladt a sö­tétben. Senkit sem látott. Visz- szatért hát a mohában be­hunyt szemmel fekvő lány­hoz és halk suttogással nyug­tatgatta. Talán csak egy nagy földi béka ugrott a közeibe. Váratlanul feltámadt a szél és motorok zúgását sodorta búvóhelyük felé. A közelben élesen felzengett a tücskök cirpelése. A -jel. Az ország­úton ellenség közeleg. Juraj már újra talpon volt. — Jer, kedves! — nyújtotta kezét a lánynak. Perc, s már ott álltak Matej előtt. Az öreg szigorúan rájuk mordult: — Menjetek! Ma nélkületek vívjuk még a harcot! Juraj azonban konok volt, mint mindig. — Apám, a fegyverem! A néhányórás asszony sem tágított: — Apám, az enyémet is! \/í atej ismerte nyakas ter­mészetüket. A legveszély­telenebbnek látszó helyre osz­totta be őket. Kétoldalt, az útmenti széles árokban húzódtak meg. Julka és Juraj a legutolsó őrhelyet, kapta, ök már csak akkor avatkozhatnak a harcba, ha a csapatból mindenki eltéveszti a célt. A kanyarban feltűnt egy motor tompított fénye. Mö­götte autók zúgtak, s egy harc­kocsi lánctalpa csikorgott. — Biztosan az utóvéd! — suttogta a lánynak, s halkan összecsikordultak a fogai. — Hej, ha azt elkaphatnánk! A karaván eleje már a la­puló partizánok sora között haladt. Türelmetlenül szorítot­ták fegyverüket. Matej és há­rom társa kezében kézigránát- füzér lapult. Négy teherautó és három motor már a csapdá­ban volt. Matejnek döntenie kellett. Négy autó, vagy egy páncélos? Együtt sehogy sem sikerülhet. Ez a zsákmány biztos, amaz még kétséges. Döntött. Magas, szikár alakja kivált a sötétből. Ez volt a jel. A következő pil­lanatban négy izmos kézben emelkedett magasra a halál. A négy köteg gránát elrepült. A partizánok szinte belefúrták magukat az árok puha olda­lába. Az autók monoton zúgásával itatott éjszakai csendet hatafo más robbanás reszkettette meg. A jószagú éjszaka keser­nyés lőporfüsttel telt meg. A négy autó füstölgő roncsa moz­dulatlanná merevedve ágasko­dott az úton. Az egyik motort a robbanás ereje az árok túlsó oldalára repítette. A másik kettő eszeveszetten száguldani kezdett. Juraj szótlanul megszorítot­ta a lány kezét. — A második! A két dörrenés szinte egy­nek hangzott. Az egyik motor azonnal felrobbant. A másik néhány métert száguldott még, aztán irányát vesztve az árok­ba rohant. Az autók roncsai körül még dörögtek a fegyverek. Juraj maga után vonta a lányt. Amint közeledtek, úgy erősö­dött a fegyverek hangja és szaporodott. — Matej elszámitotta ma­gát! t— villant át a fiú agyán a gondolat. — Erősítést kap­tak a németek! F olahot a közelben torko­lattűz villant. Juraj a lá­bához kapott és elesett. Az árok szélére gurult és széttár­va karját, egy pillanatra ki­meresztett szemmel bámulta a csillagokat az égen. Aztán megpróbált felkelni. Négykéz­láb kúszott a harmatos fűben és időnként arccal a földnek esett. Mögötte újra dörrent egy fegyver. Valaki nem mesz- sze tőle elesett és mozdulatla­nul maradt a fűben. Közvetle­nül mellette suttogva szólalt meg Julka: — A te életed akarta, ked­ves. Megfizettem. — A gyűlö­lettől átforrósodott hangja riadt aggódássá csendesült. —* Megsebesültél? — Semmiség... próbálta nyugtatgatni. — Csak a lá­bam ... — Kapaszkodj belém... Majd a hátamon viszlek... Egyetlen pisszenés nélkül indult a lány a súlyos teher­rel. A fiú kétrét görnyedve a vállán feküdt, de nem áléit. Elkeseredett arccal bámulta a harcolókat. — Ott... ott... — hörögte egyszerre lázasan. — Matej., Julka megdermedten tekin­tett a jelzett irányba, aztán egy óvatos mozdulattal a föld­re csúsztatta a sebesültet. A hold fényénél tisztán látta, amint egy árnyék csúszva settenkedett a vezér mögé. A fegyvere után kapott. A csú­szó árny felsikoltott és visz- szahanyatlott a földre. Artiku­látlan hangját Matej is meg- hallotta, de már csak a lobogó hajú lányt látta, amint újra a fiú mellett térdelt. J ulka fejében pattanásig feszültek az erek, míg a vállára emelte a tehetetlen testet. Juraj elveszítette esz­méletét. — Egy életre! — mormolta maga elé csendesen a néhány órával előbb kimondott foga-« dalmat, hogy erősítse lelkét. Aztán számolni kezdett. —* Még száz lépés az élet... Még ötven... — Ha beér a fák kö­zé, megmenekültek. Ott biz­tonságban lesz Juraj, míg el­ül a harc. — Húsz lépés... tíz lépés ... Vastag, kidőlt fa keresztezte útját. Ha azon túljut... Hogy átjusson rajta, teljes magas­ságában kiegyenesedett. A hold sápadt fénykévét vetett alakjára. — Egy élet... —• erősítette újra lelkét, de nem jutott to­vább. A vállán fekvő test görcsösen összerándült, az­után égő fájdalom hasított hátába. Fegyverét elejtette, s kezével melléhez kapott. Te­nyere síkos lett a vértől. — Egy é... — nyílt utolsó fogadalomra ajka, de mielőtt még befejezhette volna, a földre bukott. Agyára feneket­len sötétség szakadt. Ez volt az utolsó lövés azon az éjsza­kán. A közeledő hajnal megritkl- totta az éj sötét kékjét. Az eget lassan puha, szürke le­pel borította, amelybe beleve­szett a csillagok ragyogása. A fátyolfüggöny felgördült a tá­voli láthatáron és keleten aranyiam kezdett az ég alja... zóta minden hajnalon sárga blatuchy-koszorú virít a magányos fenyőke­reszten, amely alatt Julka és Juraj alussza Örök álmát. Ma­te}, az öreg hegyipásztor ápol- gatja. Prukner Pál l^vn

Next

/
Oldalképek
Tartalom