Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
"i^Cirlap 195*. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK ALEXANDRU TOMA i ÉNEK A KEZEKRŐL M ■L'Aakacs kezek földet művelnek szorgosan Gyöngéd kezek: virágszirmot becéző pillangók. Elszánt kezek hajnal elébe eveznek nagy vizeken. Kérges kezek kalapácsot fognak kongó boltívek alatt. Bűvös kezek nokturnót játszanak varázshegedűn. Vérző kezek: parázs sebezte fel, eleven szén. Dolgos kezek fogantyút markolnak, szerszámot, kereket. Ökölbe szorult kezek ég felé emelkednek fenyegetőn. Fáklyás kezek világosságot hoznak a vaksötétbe. Harcos kezek korlátot döntenek, s papírra vetik álmainkat. Féltő kezek emlőt adnak az újszülöttnek. Kortársam, e vesződő kezek ezrének Láncszemeiből verj hidat Idők, tengerek és bércek Mélysége fölött, ikertestvéred, A holnap embere felé, Ki verőfényben fürdő glóbust tart diadalmas kezében. Boldog Balázs fordítása A tavasz virágai i puka, ugye most már íl végleg itt a tavasz? — fordult felém kislányom vasárnap a Hármashatárhegy tövében, kezében az erdőben frissen szedett ibolyacsokorral, — Igen, most már itt van ** feleltem, s boldogan feledkeztünk bele a tavaszi fény- özönbe és néztük a vitorlázó repülőket. Később az úttörővasút pom- pós kocsijai száguldottak velünk a hegyek peremén, s mi ámulva néztük az alattunk kavargó tájat, szépséges fővárosunkat, Budapestet. Mellettünk fiatal pár gyönyörködött a szép kilátásban. Fák, bokrok közt kanyargó, ápolt szer- pentinutak hálója vonja be a tájat. Akác-, szil-, kőris-, juharfa, bodza- és galagonyabokor suhan el mellettünk. A zsúfolt kocsiban mindenki igyekszik a tavaszhoz férkőzni, hogy gyönyörködhessék Budapest panorámájában, amelynek édes szépségével sohasem lehet betelni. *— A nagyok miért utaznak a kisvonaton? — tette fel újabb kérdését kislányom, s én arról kezdtem beszélni, hogy azért, mert a mi gyermekkorunkban a vadregényes budai hegyek szépségei az ápolt vagy vadon burjánzó lejtők zártak voltak, s csak annak hoztak örömet, akinek pénze volt. De kinek volt pénze abbán az időben? S a kisvasút, amely nemcsak a gyermekeknek okoz örömet, hanem a felnőtteknek is, már a mi világunkban épült, s itt kanyarog a virágos fáktól pompázó hegyek tövében. A tavasz, amely bearanyozza az ifjúság életét, visszavonhatatlanul megérkezett. Kizöldell az erdő, a hegy. \ a határ, virágba borul a rét, \ rügy fakad a fákon, édes gyű- \ mölcsöt ígérnek a kelyhek és] kivirul a természet, amely \ nekünk osztja ajándékát. Május, te csodás hónap! ] Virágnyílás, a szerelem, a \ nagy remények, vágyak hó- ] napja. Ezekben a napokban; szökken bokrétába az orgona \ virága, köszönti az embert a ; jácint fehér szirma, ezer I színben, tarkán pompázik a ] rét, a nap szórja sugarát a ] tájra és a vidáman szórakn \ zó emberekre. De nemcsak a természet- \ ben, es emberi szívekben is \ megújhodás van. Ez a hónap j a remények, a szerelmek, a \ vágyak beteljesedésének ide- \ je. Ünnep. S a munkások ta- \ vasznyitás idején tartanak i seregszemlét tengernyi sorai-; kon, hogy számbavegyék ten \ nivalóikat. a kapitalizmus az emberi ] za. társadalom tele, amelyben a dolgozó osztályoknak nem nyílnak virágok, amelyben fagyosak az emberi szívek és elnyomott, kizsákmányolt a proletár. A munkás- osztály a legfiatalabb, legfrissebb, legerősebb osztálya az emberiségnek, amely szívében hordja a tavaszt, a jövendőt. A világ átformálódásának, megújhodásának, a boldogabb jövőnek_ kovácsa, a szebb, emberibb kor megteremtője, a boldogság szülőié. S hogy nálunk az emberi érzések, remények, a nagy, tiszta gondolatok beteljesedhettek, azt a munkások győzelmeinek. a tavasz diadalának köszönhetjük. A múlt már csak emlékben és a költő soraiban maradt fenn. Egykor Ady Endre még így irt: „Örüljön ma minden bilincses többi, — Van még, aki magyar földön szabad, — Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, — S a május mégis ír, izgat, beszél...” S később Illyés Gyula Üzenetében ezt írja: pohárnak alján csöppnyi bor: szívemben a remény, megvillan fényeden örök május! rád nyújtom énl Kedvünk helyett, aki ragyogsz, s égsz, éltünk helyett ó, trombitálj hű május, ó e néma táj felett. Hirdesd jövendő harcunk győzelmeit, s te nap indulj... lépünk mi még veres győztes zászlóid alatt.“ A vörös zászlók büszkén ragyognak e napon és lobognak a légben, s győztesen menetel alattuk a felszabadult nép. Sok könny, kín, keserv és harc övezte azt az utat, amelyet a munkások megtettek. Immár 68 éve, hogy május első napján szerte a világon megmutatják, hogy a tavaszt nem lehet megkötözni — a munkásé a jövő. a jövő nálunk már jelen zí és a kanyargó, zakatoló kis úttörővasút utasai ezért gyönyörködhetnek függőkerteknek is beillő budai természeti díszekben, a főváros szépségében. Ezért utazhatol te is, kislányom az úttörővasuton és minden új tavasz egyre virágosabbá és termékenyebbé teszi a szebb életért küzdők harcát, s végül a világ boldog nyárba érkezik. GaM Sándor VASVIRÁQ MEGFESZÜLNEK az izmok, zihálnak a mellek, ahogy a súlyos páncélszekrényt a lépcsőkön felfelé csúsztatják. A mosodatulajdonos Weiszhaupt úr irodájába. A korlát mellé húzódva fiatal lányok figyelik a munkások erőlködését, közöttük Vera, ez a huncutszemű, fitosorrú óbudai lány, aki társaival együtt felvételre jelentkezett a mosodába. A páncél- szekrény váratlanul megakad, s hatalmas tömege csúszni kezd visszafelé. Vera gondolkodás nélkül odaszalad, hogy kevéske erejével segítse feltartóztatni a veszélyt. A lépcsőkorlátról pengve pattan le egy kovácsoltvas virág... A film alkotói megértették a tragikus halált halt fiatal proletáríró, Gelléri Andor Endre gondolatát, mondandóját. S a forgatókönyvíró, Köllő Miklós, híven megőrizte a novellák eredeti hangszínét, egész tónusát. A kép, amelyet a külvárosi emberek életéről rajzol, hiteles és megrázó. Hiába a tiszta szív és a tiszta érzés, a kapitalizmus farkastársadalmában könnyen mocsok szennyezi, Vera az egyszerű, cirádáktól mentes kicsiny vasvirág. Sem apja, sem anyja. Csak Petter- sen, egy, az alkalmi rakodó- munkások közül. Enged a fiú hívásának, megzavarják a forró csókok és Pettersen furcsa, szokatlan, kesernyés modora. Halkan pattog a tűz a kicsi vaskályhában. A lángok megvilágítják Vera könnytől ma- szatos arcát. Boldogan simul a fiúhoz, már nem bánja, hogy az övé lett, hiszen most végre tartozik valakihez. Még akkor is, ha csak rongyos kabáttal takaróznak, s a szél befütyiU a viskó falán. DE AZ ALMOK olykor mindennél erősebbek. S Vera is esztendők óta csak egyről álmodik. Táncosnő szeretne lenni, akár az anyja volt. De hogyan? így nem lehet! Mennie kell, el a szegénységből, a kilátástalanságból, a csepegő falú kunyhóból, de a felemelkedésnek nincs más útja, csak a főnök, Weis2lhaupt úr, aki egyszer már a szeretőjének akarta. S elindul a lejtőn. A vasvirág a sárba hull. Vera alakját Törőcsik Mari formálja meg nagy emberségTöröcsik Mari, a Vasvirág egyik főszereplője képviseli filmszínészeinket a május 2-án kezdődő cannes-i filmfesztiválon gél. Hisszük neki, bármit mond s cselekszik — ez alakításának egyik legfőbb érdeme. Kislányos, üde bája, könnytől maszatos arcocskája, bolondos jókedve és nagy megalázottsá- ga mindig igaz, s már az első jelenetek után a szívek mélyére lopja be magát. Kellemes meglepetéssel szol- | gál a pécsi Nemzeti Színházi, tató ígéret arra, hogy végre filmgyártásunk ismét rátalált a helyes útra. Reméljük, hogy az idei cannes-i filmfesztiválon kedvezően fogadják majd legújabb filmünket. Prukner Pál Májusi dal Törkünk harsány ágyútorok vidám dalt lő magasra, s az égrenyitott dal-tüzet a szellő megkavarja. Megyünk, megyünk. Az emberek kezük egymásnak adják, s a zengő sugárutakon szétömlik a szabadság. Baranyi Ferenc Kulturális hívek KANSAS CITYBEN kiállították Winston Churchill harmincöt olajfestményét. A kritika szerint az ilyen kiállítások ártanak a művészetnek, mert a kiállító személye érdekesebb, mint a kiállított képek. A MAI FRANCIA irodalom négy kiválósága: a Nobel-díjas Roger Martin du Gard, Jean- Paul Sartre, André Malraux és Jean Cocteau tiltakozott Coty köztársasági elnöknél Henri Alleg, a bebörtönzött algériai kommunista lapszerkesztő „A kérdés” című könyvének elkobzása miatt. A fővárosból távollevő Cocteau tiltakozó levelének utóiratában azt írja, hogy „minden embernek nyitva kell tartania a szemét, még akkor is, ha fájdalmas a műtét, amellyel felnyitják azt. Bevallom, részemre fájdalmas volt”. ANDREJ PLÁVKA költőnek, a Szlovák írószövetség első titkárának a szlovák irodalom fejlesztése körül szerzett érdemeiért a Csehszlovák Köztársaság érdemes művésze címét adományozták. 'uimimiiiiiiiiiiMimnmiiwaiimminuimiinaimmmmimiimmiiHimmmnimimiiiimiMimimimMiiiiiMiiiimiiimiiiiar fiatal színésze. Avar István, Pettersen szerepében. Várkonyi Zoltán Weiszhaupt úr szerepében a tőle megszokott játékot nyújtja. Nem alkot újat, kiemelkedőt, dé ámít csinál, azt jól játssza. Az, hogy olykor mégis színtelenebb, ezt elsősorban a forgatókönyvíró hibájául róhatjuk fel. Köllő Miklós Weiszhaupt megrajzolásánál sajnos nem egyszer csak a felszínen maradt. A Vasvirág az ellenforradalmi események óta gyártott filmek közül kiemelkedik, s bizGereblyés László: ♦ KÖSZÖNTŐ Köszöntlek Május, nem hazudtál nem hidegedtől évről-évre, messzebb vagyunk a fele-útnál. látjuk a célt már, látjuk végre. IHrosló, mint érő szamóca, hívó-fehér, mint násznak ágya! és mély-zöld, mintha vetés volna, mely bőtermés lesz nemsokára. Köszöntelek Május, nem hazudtál kellett sugalmad, ragyogásod! A záporodban is te hulltál, jövendőnk medrét is te ásod. CSZÁNTÓ MIKLÓS: ő(nj ent her el indul András hazafelé ment a i munkából. Közel húzódott a j házfalakhoz. Nemrég került ! fel hazulról és egy 'kicsit \ mindig védte a hátát... A \ város szédítő forgalma' bizony- I talanná tette, így hát inl/cább ! a házak tövében maradt. Rá- \ csodálkozott egy-egy fénye- ! sebb kirakatra, de nem vert \ gyökeret egyik előtt sem. Még l túlságosan friss volt a város, \ egy hajtásra szerette volna \ felinni minden fényét. A sóik í csillogás, ragyogás el is iká- ! bította egy kissé . -., Hirtelen vad kiabálás riasz- I tóttá fel. Ütemes kiáltások, ! aztán hangzavar. Egy nyurga \ fiatalember nagy csomó papírt ! vágott fel a magasba, durva l lökdösődés. András megpróbált [ kievickélni a torlódásból, \ nyugtalanul figyelt körül. I Üjabb papírkötegek szállták ; szerteszét. Már a tömeg szé- ! lén járt. Ö is taszigálta az I embereket, hogy kijusson kö- \ zuluk. Egyszerre látta, hogy a \ nyurga fiatalember dulakodik \ egy rendőrrel. András előtt í is feltornyosult egy magas, \ kövér rendőr és erélyesen [ visszalökte öt a tömegbe. \ A veszély bizonytalan izgal- \ ma elömlött rajta, teste min- \ den porcikájában érezte és \ gyorsan újra megpróbálkozott, I riadtan kereste a menekülés |útját. Elszánt és ügyes volt \ és már-már elérte a sokaság 1 szélét. Még egy lépés. A kö- \ vér rendőr Andrástól elfor- | dúlva lökdösött vissza egy fej- I kendős nénikét, aki ártatlan- I sága kézzelfogható jeleként | sírva emelgette krumplival te- | le szatyrát. | András szive a torkában \ vert. Már túljutott a rendőr vonalán, mikor egy másik észrevette. Hatalmas marka elkapta a fiú vállát, visszarántotta és a tömegbe lökte. A kabátváll a rántástól beszakadt. Andrásban felágaskodott a düh. A rendőr megérezte az ellenszegülést és már csattant is a gumibot a fiú arcán. Forróság öntötte el. Az egyik szeme előtt vörös karikák ugráltak, az arccsontja rettenetesen fájt. „Talán nem tetszik?’’ pimaszko- dott az arcába a rendőr és úgy hátrább lökte, hogy nekiesett a néninek. A cekker füle leszakadt, széthullt belőle a krumpli és mikor a néni könnyesen jajongva kezdte összekeresgetni a szétgurult kincset, András első önkéntelen mozdulata a segítés volt. Lehajolt, felszedett néhány szemet. Egy bundás, magas úr micisap'kás munkást próbált félretolni, cseppet sem sietős, de határozott mozdulat- tál. Az nem hagyta magát. „Hová megy, nem látja, hogy benn vagyunk a razziában?” ... „Bízza csak rám’’ — mondta rendreutasítóan az úr, mintha szégyellne, hogy oda- állt vitatkozni. Az utat engedett. A rendőr támadásra készen fordult arra, ordított, de furcsa módon megrekedt benne az ordítás. A bundás két ujjal, sima mozdulattal húzta elő belső zsebéből igazolványát, mosolyogva a rendőr felé hajolt és halk hangon súgott valamit. Aztán elsétált a rendőr mellett. Az utána bámult. A munkás már eltűnt, mikor a rendőr szalutált, morgott valami köszönésfélét, majd a tömeg felé fordult és megint kiabált: „Maradjanak nyugtonl” „Mindjárt magukba taposok”... „Persze, az uraknak nincs razzia — mondta súgva a mi- cisápkás Andrásnak — csak a prolit hirigelik”,.. András nem válaszolt.: 3 Ebben a pillanatban hatalmas autó gördült a járdához. Egy bajuszos, fiatal tiszt ugrott ki a sofőr mellől. András hallotta, ahogy a rendőr vi- gyázzba csapta sarkait, a jelentés egy-egy foszlányát is elkapta és míg értelme lassan betűzte a hallottakat, magában elismerően állapította meg, hogy a rendőr keményen, szépen adta le a jelentést... „Kommunista tüntetés, röpcédulákat szórtak, lezártuk az útszakaszt...” A fiatal tiszt végigjártatta szemét a tömegen, aztán visz- szafordult a rendőrhöz: „Ez mind tüntetett?”... A rendőr mentegetőzve vont vállat. „Nem volt idő válogatni. A házmesterek becsukták a kapukat, aki itt volt, azt ösz- szetereltii'k...” A néni most előlépett és szakadt cekkerét magasra emelve kezdte panaszolni baját a tisztnek. Erre innen is, onnan is elindultak az emberek kiáltoznia, hogy ők csak erre jártak, semmi közük a dologhoz.. -. A tiszt elhárító mozdulatot tett, a hangzavar folytatódott, mire a kövér rendőr nagyot ordított. Csend lett. A tiszt elismerően pillantott a rendőrre, aztán a tömeghez fordult. „Most mindenki bejön a kapitányságra, ott megvizsgáljuk a dolgot, egy-két ára alatt hazamehetnek.” Zsongás támadt, mire a tiszt fenyegetően tette hozzá: „Persze, akiről kiderül, hogy röpcédulázott, az megnézheti magát”. Kinyitották a kocsi hátulját, falépcsőt támasztottak hozzá és felnyomták az embereket. Szorosan álltak, oly szorosan, hogy András úgy érezte, megfullad, ha soká tart az út. Sötét volt, valaki az arcába köhögött és András minden zökkenőnél dagadt arca elé kapta a kezét. Tagolatlan suttogás az egyik sarokban, egy kislány sírása. Zúgott a feje, próbált az agyában rendet teremteni. Félelme kezdett elszállni. Egészséges, fiatal természete már kóstolgatta a kaland ízét. Az autó megállt. Amikor kikecmeregtek a kapitányság világos udvarára, behúnyták káprázó szemüket. Aztán látta. hogy nevet össze két diáksapkás fiú. Nagy szaladgálás kezdődött, tisztek jöttek irat- csomókkal, részekre választották a csoportot, felírták adataikat. Andrást néhány emberrel beterelték egy nagyobb szobába. Vagy húszán voltak. Köröskörül pad volt és ők fáradtan, magú kbaros- kadva ültek vagy fél óráig. Aztán a kimerültség elmúlt. Nézegették egymást. Megindult a beszélgetés, kezdtek barátkozni. A nyurga fiatalember is ott volt a szobában és András jól megnézte. Becsületes munkásarca volt. Mikor észrevette, hogy András bámulja, rámosolygott, feléje vágott a szemével. András egyszerre nagy barátságot érzett iránta és valami megmagyarázhatatlan bizalmat. r Erezte az erőt az emberben és átszaladt rajta a saját társ- talanságának tudata. Szeretett volna beszélni vele és felkelt a pádról, hogy odamenjen hoz* zá, de valaki megfogta a kar* jót. Kopasz, kövér kis ember volt, „ügynök féle” gondolta András, de aztán a szemébe nézett és meglepődött. Mély pillantású, átható, okos, szűr* ke szemei voltak a kopasznak, aki csendesen, de határozottan mondta- Andrásnak: „Ne men* jen oda hozzá, csak bajba keveri magát”, András értei* metlenül bámult rá. Ajtó nyílt, a kövér rendőr kezében szíjat lóbált, mokányképű őrmester és a fiatal tiszt jöttek be. Körülnéztek. A kövér rendőr a nyurga fiatalember* re mutatott. „Ez volt”. A fia* tálember egy kicsit elmosölyo* dott, de nyugodtan ülve maradt. A mokány rámordült. „Állj fel, ha szólnak hozzád, te piszkos!” és a szíjjal az arcába vágott. Vékony piros csík lángolt az arcán, de a mosoly nem hagyta el a száját. A mokány újra felemelte a szíját, de a tiszt leintette. „Jöjjön” — mondta kurtán. Sarkonfordult és kifelé indult. A fiatalember felkelt, lassan utána ment. Az ajtóból még visszanézett, a pillantása végigsúrolta a társaságot, tiszta, csengő hangon elköszönt. A mdkány őrmester visszafordult az ajtóból. — „Aztán itt semmi terefe- re — egy szót sem akarok hallani”. A kövér rendőrhöz fordult. — Maga itt marad, érti? És semmi pofázás, érti? — Igenis — mondta a kövér. — Hát azért mondom, Be* nedek — fújta a mokány, az* tán kedélyesen hátbavágta a rendőrt és kiment. Benedek leült, kényelmesen cigarettát keresett elő, rágyújtott. Nagy
