Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
1958. MÄJUS I. CSÜTÖRTÖK rrxT WEGIT# kJCírlap Kedvező természeti adottság, amit ki keli hasznalniok a tsz-eknek I Sok szó esik napjainkban a 1 tsz-mozgalom fejlesztéséről és | megszilárdításáról. A 3004-es 1 kormányrendelet megjelenése | után különösen sokat tettek | a különböző szervek és szak- ! emberek azért, hogy rövid idő | alatt többet s jobbat tudjanak 1 a tsz-ek termelni. | A növénytermelésnél sokkal 1 nagyobb segítségre szorul az | állattenyésztés. Azt már min- ! den szövetkezeti tag tudja, | hogy kenyérgabonát, kukori- I cát termelni kell. De I szép számmal akad olyan | tag, aki vitatja az állat- ! tenyésztés fontosságát. | Ezekről beszélgettünk Tuzson | József elvtárssal, a Ráckevei | Járási Tanács mezőgazdasági | osztályának főállattenyésztőjé- '"•vel, aki a járás 21 tsz-ének állattenyésztéséről adott képet. — Elég szép ütemben fejlődik a tsz-ek állatállománya. A kormány segítsége folytán 104 szarvasmarhát és 54 fehérhússertés kocasüldőt vásároltunk eddig a szövetkezeteknek. Egy nagy problémánk van azonban: a baromfitenyésztés fejlesztésével semmire se megyünk. Nagyon furcsállottuk Tuzson elvtárs kijelentését, hiszen Valódi szputnyik Brüsszelben A világkiállítás szovjet pavilonjában bemutatott sputnyik nem modell, hanem valódi műhold. A szovjet pavilonban adott felvilágosítás szerint ezt lőtték volna fel, ha az 1. számú szputnyik kilövése nem lett volna sikeres. Százezer kiváló tenyésztojás a Kiskunsági Állami Gazdaságból Százezer darab tenyésztojást ad tavasszal a Kiskunsági Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság a Pest megyei keltető állomásoknak. A tojások olyan kiváló tulajdonságú tyúkoktól származnak, amelyek nyolchetes korukra elérik a rántani való súlyt, öthónapos korukban kezdenek tojni és évente az országos átlagnál kétszer több tojást adnak. A tenyésztojásokat a kiskunsági gazdaságban a tervezettnél 35 százalékkal kisebb költséggel állították elő. 0j iskolák, tantermek épülnek megyénkben A Pest megyei Hírlap hírt adott már arról, hogy végre teljesedik Abony község régi vágya: gimnáziumot kap. A megyei tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta az új gimnázium terveit, és így haladéktalanul megkezdik az új középiskola számára kijelölt emeletes épület átalakítási munkálatait. Az új gimnázium — egyelőre a két alsó osztállyal — az új tanévben már megnyílik, s a második tanévben a harmadik, a harmadikban pedig a negyedik osztállyal is bővül, az abonyi gimnazisták tehát az 1960—61-es tanévben már odahaza tehetik le az érettségit. A megyei hatóság tökéletesen tisztában van az oktatásügy nagy jelentőségével és mindent elkövet, hogy megteremtse annak egyik legfőbb 'alapfeltételét, a korszerű iskolahálózatot. Ezen a téren tagadhatatlanul sok még a tennivaló. Számos községben az örvendetesen fejlődő igények „kinőtték” a régi Iskolaépületeket, amelyek bővítésre szorulnak. Számos községben egészen új iskolaépületre lenne már szükség. A megyei költségvetés elég bőkezűen biztosított pénzügyi keretet a legszükségesebb iskolaépítési és bővítési munkálatokhoz, így ebben az évben már sok megyei iskola problémája elintéződik. A nyáron befejezik az új nagykátai gimnázium építését, amely Nagyikátát végre korszerű középiskolához juttatja. Szobon új hattantermes általános iskola épüL Előreláthatólag ezt a munkát is befejezik még a nyáron, s a következő tanévben már megkezdhetik a tanítást ebben az iskolában is. Hattantermes iskola építését fejezik be a nyáron Tápióságon, Tóalmáson pedig négy új tanteremmel bővítik az iskolát. Érd-Űjtelepen, Tárnokligeten, Szigetújfalun két-két tanteremmel bővülnek az iskolák. A bővítési munkálatok ezeken a helyeken is folynak és remélhetőleg a nyáron be is fejeződnek. Dunakeszi egyik iskolája, a 3. számú, szintén szűknek: bizonyult. négy új tantermet építenek hozzá. Itt a munka már szépen haiad előre, jelenleg a tetőszerkezetet teszik föl az épületre. Dunaharaszti új, négytantermes iskolát kap, mert a földrengés 1956-ban annyira megrongálta a régit, hogy az teljesen használhatatlanná vált. Az építkezés itt is szépen halad előre és valószínű, hogy az új tanévben már ebbe az épülő új iskolaépületbe járhatnak a dunaharaszti tanulók. ha a megyében valahol lehet, hát a ráckevei járásban ugyancsak lehet és kifizetendő baromfit tenyészteni — főleg víziszárnyasokat. A járást közrefogja a két Duna-áig, s a sok csatorna és öböl mind kiváló lehetőséget nyújt a baromfitenyésztésre. Állítását azonban csakhamar bebizonyítja, amikor elmondja, hogy az említett 21 tsz közül csupán három — a sziget- szentmiklósi Rózsa Ferenc, a dömsödi Dózsa és a halászteleki Szabad május 1 — foglalkozik baromfitenyésztéssel, de víziszámyassal egy sem. Mi az oka annak, hogy a tsz-ek tartózkodnak e nagy jövedelmet biztosító tenyésztési ág művelésétől? — kérdezzük a főállattenyésztőt. ■— Az elmúlt években százszámra hullottak el a naposcsirkék a tsz-ekben, s ezért teljesen lemondtak arról, hogy baromfit tenyésszenek — válaszolja. Az elhullásnak annak idején megvolt az oka. Hiányzottak a szakképzett baromfinevelőik, agronómusok. Azóta azonban jó néhány tsz-tagot képeztek ki a baromfinevelés tudományára. Sokkal több a mezőgazdasági és állattenyésztési szakember is a tsz-ekben. Több szövetkezetben a baromfiólak is megvannak. Úgy látszik, inkább a ma- radiság és a baromfi- tenyésztés lebecsülése az oka, hogy ilyen gyermekcipőben jár a mezőgazda- sági nagyüzemekben a jól jövedelmező baromfitenyésztés. Belenyugodnak ebbe a járási vezetők? Szerencsére nem! Szép elgondolásaik vannak arra vonatkozóan, hogyan szerettethetnék meg a szövetkezeti tagokkal a baromfitenyésztést, s főleg a víziszárnyasokét. Erről így beszél Tuzson elvtársi b— A Kiskunsági Állami Gazdaság vezetői segítenek bennünket törekvéseiintoben. Május első napjaiban 400 kiskacsát adnak. Ezeket a taksonyi Előre Tsz-ben szeretnénk felneveltetni, s ez képezné majd a törzsál- .ományt. Ebben a szövetkezeiben van egy 500-as baromfiól !s, továbbá víz is található a közelben. Ez lenne tehát a kezdet. De a nemrég elkészült hároméves intézkedési tervben egész komoly dolgot szeretnének megvalósítani. A legjobb víziszárnyas tenyésztési adottsága a délegyházi Szabad Föld Tsz-nek van. Itt akarnak létesíteni egy régi kavicsbánya területén ötholdas taVat. Törzskönyvezett kacsaállományt állítanának be, s ez látná el a járás tsz-eit kiskacsákkal vagy libákkal. Itt keltetnék a tojásokat géppel, s a fiatal állatokat 5—6 hetes korig elő is nevelnék. Ily módon fajtiszta, edzett kacsákat, libákat kaphatnak majd a tsz-ek. Ezeknél már nem fenyeget olyan veszély, hogy egy kis meghűléstől elpusztulnak. Nagyon örvendetes, hogy ezt az utóbbi elgondolást támogatják a felsőbb szervek is. Tanácsos lenne azonban, hogy ennek megvalósításához mielőbb hozzáfognának, s nem kellene halogatni a harmadik évre, hiszen az adottságok megvannak, s a ráckevei járás tsz-einek fejlesztésében és megszilárdításában nagy szerepet játszhatna a baromfitenyésztés. Sikeres műtét egy négylábú csirkén A Zala megyei Tormafölde községben, Csondor József portáján négylábú csirke látott napvilágot. Az eset nem is volna különösképpen érdekes, a torrnaföldi csirkén azonban egynapos korában szabályos műtétet hajtott végre Németh István helybeli biológiai szaktanár. A csirke, bár a torzszülött állatok általában nem szoktak életben maradni, megmaradt és szépen fejlődik. A biológus műtéttel eltávolította a csirke két hátsó lábát, s mint megállapította, ez a két láb nem volt kapcsolatban a központi idegrendszerrel. Elkészül a termelési szakcsoportok alapszabály-tervezete A Szövetkezetek Országos Szövetsége a termelési szakcsoportok megalakulásának és működésének segítésére működési alapszabályzat-tervezetet készített. A tervezet tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a csoportokban hasznos tevékenységet folytassanak. Részletesen felsorolja a lehetőségeket is, amelyek révén a tagság a kormány határozatainak megf elelően gazdasági előnyökhöz juthat. * A működési szabályzat-tervezetet megvitatásra elküldték a földművesszövetkezeti szervekhez, szakcsoportokhoz, s az észrevételek alapján készítik el a végleges javaslatot. NIIIMMVrifflIIIIHIIlIflIIflIllllltlIIIMIIMlIflIllllltiniHIflIllIflIlIflIIITIflIlllllllllltl.JlMlllltlIlIflIllIflIMinillllllllllllllltlIllllllltflIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIlIflIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIMIIIIHIllllimillllHlllllllllIillltlIllIliy T avasz volt. Nem ilyen esős, szeles, mint a mostani, hanem igazi virágbontó, szerelemébresztő tavasz. Április végén már nyári ruhában andalogtunk a jószagú esti levegőn, s tapintatosan kerül, gettük az itt-ott ösz- szeboruló szerelmespárokat. Tulajdonképpen mi is azok voltunk. Csak még nem jutottunk el a vallomásig. Nagyokat hallgatva lépkedtünk egymás mellett a rosszul világított, görbe utcákon, s ha véletlenül összeért a kezünk, úgy kaptuk el, mintha tüzes vasat érintettünk volna. Ha megszólaltunk, együtt, látott filmek, közösen olvasott könyvek tartalma volt a témánk. Volt valami kedves, visszahozhatatlan ebben a bujkálásban. Tápláltuk, érlelget- tük magunkban ezt az érzést, a mi közös, nagy titkunkat, s nem siettünk kiteregetni. ... Május első éjszakája következett. Tudtam, éreztem, hogy — először éle. Csak egy kislány van a világon... temben — én is kapok éjjeli zenét. Kis- lányos büszkeséggel járkáltam az emberek között, egyre azt lesve, vajon látják-e rajtam, hogy én már nagylány vagyok. Akinek éjjeli zenét adnak! Akinek május első reggelén ott zöldell majd a májusfa az ablaka alatt! Azon az estén se- hogysem bírtam elaludni. A plébánia kertjéből sokáig áthallatszott a szökőkút egyhangú csobogása: biztosan elfelejtették elzárni éjszakára. Aztán mégiscsak elaludtam.., Távoli, csodálatosan szép dallamra ébredtem: középkori szerző madrigálja volt, a Zsoldos szerenád. Megismertem: a Csenki-kórus énekelt! A lágyan zengő férfi- tenorok hízelkedve olvadtak össze az ér. Cße h/i.wMisnkí.'űI Azm tán következett a töh- bi: az Ej uhnyem fájdalmas, lüktető ritmusa, a Kállai-kettős, s egy szilaj román népdal. Hirtelen csend lett. Csak egy pillanatig, mert megszólalt egy hegedű. Mesteri kéz játszotta: Csak egy kislány van a világon... Kellemes férfihang énekelt hozzá. r\e vajon kinek7 U Mert hogy nem nekem, abban biztos voltam. Ahhoz túlságosan messziről hallatszott. Jobb szomszédunk a franciská» nus plébánia volt; bal felől meg az üres telkek hosszú sora ásítozott mellettünk. s;.A jóisten jaj, de nagyon szeretett, hogy énnékem adott tégedet... Itt tartott éppen, amikor álom. tói rekedt, ingerült férfihang vágta ketté az ünnepi hangulatot:- AT /■» w magatokat az Vr előtt? Van nektek egyáltalán istenetek, hogy ilyen gálád tréfát engedtek meg az ö felkent hajlékánál?! Vagy nem tudjátok, hogy egyszer mindemért számolni kell? Hogy álltok akkor majd elé?! Feszülten füleltem. Ha kicsit kihajoltam az ablakon, jól láttam mindent, hiszen már virradt. Elsősorban a fiúk elképedt arcát. Mert a többit nem látni kellett, hanem hallani: hogyan váltja fel a bosszúságot, s az elképedést az. egyre erősödő kacagás. A végén már egymásba kapaszkodva nevettek, szigorúan betartva a szólamhatárokat: minden vékonyan csengő hi- hihit egy-egy bruha- ha kisért — basszusban. Hát hogy az ördögbe ne kacagtak volna?! Mikor eltévesztették a házat: az egész, szépen kitervelt műsort a barátoknak adták elő — helyettem. Nyíri Éva ÜNNEPI SZÁMVETÉS K attogó írógépek vetik papírra, gyors „Intertype” szedőgépek szapora kopogása denmeszti ólomba az újság mondanivalóját: a híreket, tudósításokat és beszámolókat, a cikkeket, riportokat és tárcákat. Dübörgő rotációs-óriás onifia magából a kész példányokat, fürgekezű lányok és asszonyok csomagolják, száguld vele a vonat a négy világtáj felé s a postás reggel leteszi az olvasó asztalára a Pest megyei Hírlapot... így megy ez már immár egy esztendeje minden nap. Egy évvel ezelőtt, május elsején, az ellenforradalom borzalmai utáini első május elsején, amikor a (halálos veszélyből szabadult nép a megmentett mun- k&shatalmat és a megmentő proletár nemzetköziséget ünnepelte, indult el útjára, az olvasókhoz lapunk, a Pest megyei Pártbizottság és a megyei tanács lapja. „Büszkék vagyunk arra, hogy az idei május elseje szülötteként kezdjük munkánkat. Az ünnepi tanulságok egyben a mi programunk. És olvasóink előtt fogadjuk, hogy tántoríthatatlan harcosai leszünk a proletár nemzetköziségnek, amely megóvta a magyar proletárok hatalmát. Minden sorunkkal a pártot, a munkásosztályt, a dolgozó népet fogjuk szolgálni, minden erőnkkel a kommunista humanizmus tiszta elvett fogjuk védeni” — írtuk akkor az első szám ünnepi vezércikkében. A zóta elmúlt egy év és büsiz- kén tekinthetünk rá visz- sza. Büszke lehet a munkás, aki becsülettel helytállt a munkapad mellett, hisz iparunk ma többet termel, mint az ellenforradalom előtt. Büszke lehet a dolgozó paraszt, a termelőszövetkezeti tag, aki keményen fogta az eke szarvát, szántott, vetett és betakarította kenyerünket, s aki most is siet utolérni a tavasz késését. Büszke lehet az alkotó értelmiségi; büszke a haza minden hű fia, mindenki, aki valamit is tett, hogy helyrehozzuk az ellenforradalom okozta károkat, a pusztítást, s hogy előbbre léphessünk a szocializmus útján. Az ország szíve ma egyenletesen, egészségesen, nyugodtan ver. Békésen, optimizmussal telten, gazdagon, sokszínűén zajlik, lüktet a mai magyar élet. És mert úgy érezzük, hogy ennek megteremtéséhez lapunk szerény munkája is hozzájárult; hogy az épülő szocializmus egyre magasodó falaiban a Pest megyei Hírlap néhánv téglája is bene van, — büszkék vagyunk mi, újságírók is. \ kommunista sajtó fegyver a párt kezében az újért, a szocializmusért vívott harcban. A nép, a haza ügyét, a szocializmus ügyét szolgálja. Fogadalmunkhoz híven arra törekedtünk, hogy a mi lapunk is megfeleljen ennek a nagy feladatnak. Segítettük eloszlatni az ellenforradalmi ködöt, a zűrzavart, harcoltunk a párt és a munkásosztály ideológiájától idegen elméletek és gyakorlat ellen, a revizionista és szektás maradványok ellen. Erőnkhöz és tudásunkhoz mérten segítettük az építő munkát, szítottuk a munkaverseny lángját, hogy újra magasan lobogjon és elfoglalja méltó helyét a szocializmus építésének eszközei között. Lelepleztük az ellenséget és hadakoztunk a bürokrácia, a maradi- ság hétfejű sárkánya éllen, amely fel-felüt; még a fejét s akadályozza a munkát, megkeseríti az emberek életét. Munkánkat áthatotta a féltés és a felelősségérzet a békéért, amelyet a második világháború óta talán soha sem fenyegetett olyan veszély, mint éppen napjainkban, az atomőrület imperialista megszállottjai részéről. Ha csecsemőhöz — amelynek meg kell tanulnia járni — nem is hasonlíthatjuk magunkat, hisz 14 esztendeje van már szabad sajtója a magyar népnek, s lapunk folytatója a megyei kommunista sajtó munkájának, egy bénult beteghez annál inkább. A szörnyű ellenforradalmi vihar & káosz után nekünk is szinte újra kellett tanulnunk járni. S ha eközben néha-néha meg is botlottunk, ha olykor-olykor elvétettük is a lépést, mindig az egyenes, a jó úton jártunk, kocsink kevesebbet zökkent, mint azelőtt. Kezdetben kevesen voltunk és sok nehézséggel, akadállyal kellett megbirkóznunk, míg a szerkesztőség mai kollektívája összekovácsolódott. Erőnket azonban sohasem kíméltük, hogy a párt szavának hű tol- mácsolója legyen lapunk a dől. gozó nép felé és ugyanakkor közvetítettük a dolgozók, a közvélemény hangját a párt felé. Színes, eleven, olvasmányos lapot akartunk készíteni, amely nemcsak mozgósít a felsoroltaikra, hanem nevel, tanít, szórakoztat is; amely nemcsak hű krónikása az eseményeknek, mai életünknek, de előre is mutat. Elértük-e célunkat? Megvalósítottuk-e azt, amire vállalkoztunk, amivel a párt megbízott bennünket? Döntsék ezt el talán maguk az olvasóki S ha azt a tényt vesszük, hogy lapunk példányszáma az egy esztendő alatt megháromszorozódott, hogy százával érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, amelyekben íróik bizalommal fordulnak a párt lapjához, javasolnak, bírálnak, felhívják a fogyatékosságokra, a hibákra a figyelmet, akkor ezt — úgy gondoljuk — válasznak tekinthetjük. I smét ünnepelünk. Május elsejét, a proletár nemzetköziséget ünnepeljük. Az alkotó munka és a béke erőinek seregszemléje, hazánk dolgozóinak seregszemléje ez a nap szerte az országban, s a haladásért, a békéért, a szocializ. musért küzdő népék seregszemléje szerte a világon. Az ünnep erőt ad a hétköznapokhoz és mi már most a tovább: feladatokra gondolunk. Mert amikor számbavesszük ,egy esztendő munkájának, harcainak gyümölcsét, azt is tudjuk, hogy nincs még nálunk minden rendben, hogy van még számunkra tennivaló. S nem lesznek kisebbek a feladataink, mint az elmúlt egy esztendőben voltak. Az idei május elseje forrásban találja a világot. A nemzetközi munkásosztály tárna, dásban van az imperialisták, a gyarmatosítók, a háborús gyújtogatok ellen. Erről kell nekünk írni, a béke védelmére — s ami nálunk ezzel egyet jelent — a szocializmus építésére felsorakoztatni, mozgósítani minden becsületes embert. S ehhez még jobb, még színvonalasabb lapra van szükség. .:. A kattogó írógép az utolsó mondatokat veti a papirosra. Szorgalmasan kopognak a szedőgépek s dübörögve megindul a rotációs is. Reggel ismét ott van az olvasó asztalán a Pest megyei Hírlap, benne a mi programunk és fogadalmunk, amely most is ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt: Minden sorunkkal a párt, a nép, a szocializmus és a béke ügyét fogjuk szolgálni! Kővári József Százötven éves iskola, száz éves pedagógus Cegléden Kettős pedagógiai évfordulót ünnepelnek májusban Cegléden. Május 18-án ünnepséget rendeznek a Földvári Károly általános iskola fenállásának 150. évfordulója alkalmából. A százötvenedik év valóban ünnepi esztendő az öreg iskola számára: most bővítik új tantermekkel és nevelői lakással. Az iskolai évfordulón felköszöntik majd Nagy Sándor pedagógust, az iskola volt igazgatóját is, aki az idén tölti be századik életévét Apukámmal együtt én is ott leszek a felvonuláson