Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

1958. MÄJUS I. CSÜTÖRTÖK rrxT WEGIT# kJCírlap Kedvező természeti adottság, amit ki keli hasznalniok a tsz-eknek I Sok szó esik napjainkban a 1 tsz-mozgalom fejlesztéséről és | megszilárdításáról. A 3004-es 1 kormányrendelet megjelenése | után különösen sokat tettek | a különböző szervek és szak- ! emberek azért, hogy rövid idő | alatt többet s jobbat tudjanak 1 a tsz-ek termelni. | A növénytermelésnél sokkal 1 nagyobb segítségre szorul az | állattenyésztés. Azt már min- ! den szövetkezeti tag tudja, | hogy kenyérgabonát, kukori- I cát termelni kell. De I szép számmal akad olyan | tag, aki vitatja az állat- ! tenyésztés fontosságát. | Ezekről beszélgettünk Tuzson | József elvtárssal, a Ráckevei | Járási Tanács mezőgazdasági | osztályának főállattenyésztőjé- '"•vel, aki a járás 21 tsz-ének ál­lattenyésztéséről adott képet. — Elég szép ütemben fejlő­dik a tsz-ek állatállománya. A kormány segítsége folytán 104 szarvasmarhát és 54 fehérhús­sertés kocasüldőt vásároltunk eddig a szövetkezeteknek. Egy nagy problémánk van azon­ban: a baromfitenyésztés fej­lesztésével semmire se me­gyünk. Nagyon furcsállottuk Tu­zson elvtárs kijelentését, hi­szen Valódi szputnyik Brüsszelben A világkiállítás szovjet pa­vilonjában bemutatott sputnyik nem modell, hanem valódi műhold. A szovjet pavilonban adott felvilágosítás szerint ezt lőtték volna fel, ha az 1. szá­mú szputnyik kilövése nem lett volna sikeres. Százezer kiváló tenyésztojás a Kiskunsági Állami Gazdaságból Százezer darab tenyésztojást ad tavasszal a Kiskunsági Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság a Pest megyei keltető állomásoknak. A tojások olyan kiváló tulajdonságú tyúkoktól származnak, amelyek nyolchetes korukra elérik a rántani való súlyt, öthónapos korukban kezdenek tojni és évente az orszá­gos átlagnál kétszer több tojást adnak. A tenyésztojásokat a kiskunsági gazdaságban a tervezettnél 35 százalékkal kisebb költséggel állították elő. 0j iskolák, tantermek épülnek megyénkben A Pest megyei Hírlap hírt adott már arról, hogy végre teljesedik Abony község régi vágya: gimnáziumot kap. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága jóváhagyta az új gimnázium terveit, és így haladéktalanul megkezdik az új középiskola számá­ra kijelölt emeletes épü­let átalakítási munkála­tait. Az új gimnázium — egyelőre a két alsó osztállyal — az új tanévben már megnyílik, s a második tanévben a harmadik, a harmadikban pedig a ne­gyedik osztállyal is bővül, az abonyi gimnazisták tehát az 1960—61-es tanévben már oda­haza tehetik le az érettségit. A megyei hatóság tökélete­sen tisztában van az oktatás­ügy nagy jelentőségével és mindent elkövet, hogy megte­remtse annak egyik legfőbb 'alapfeltételét, a korszerű is­kolahálózatot. Ezen a téren tagadhatatlanul sok még a tennivaló. Számos községben az örvendetesen fejlődő igé­nyek „kinőtték” a régi Iskola­épületeket, amelyek bővítésre szorulnak. Számos községben egészen új iskolaépületre len­ne már szükség. A megyei költségvetés elég bőkezűen biztosított pénzügyi keretet a leg­szükségesebb iskolaépítési és bővítési munkálatokhoz, így ebben az évben már sok megyei iskola problémája el­intéződik. A nyáron befejezik az új nagykátai gimnázium építé­sét, amely Nagyikátát végre korszerű középiskolához jut­tatja. Szobon új hattantermes ál­talános iskola épüL Előrelát­hatólag ezt a munkát is befe­jezik még a nyáron, s a kö­vetkező tanévben már meg­kezdhetik a tanítást ebben az iskolában is. Hattantermes iskola építését fejezik be a nyáron Tápiósá­gon, Tóalmáson pedig négy új tanteremmel bővítik az isko­lát. Érd-Űjtelepen, Tárnoklige­ten, Szigetújfalun két-két tan­teremmel bővülnek az iskolák. A bővítési munkálatok ezeken a helyeken is foly­nak és remélhetőleg a nyáron be is fejeződnek. Dunakeszi egyik iskolája, a 3. számú, szintén szűknek: bi­zonyult. négy új tantermet építenek hozzá. Itt a munka már szépen haiad előre, jelen­leg a tetőszerkezetet teszik föl az épületre. Dunaharaszti új, négytanter­mes iskolát kap, mert a föld­rengés 1956-ban annyira meg­rongálta a régit, hogy az tel­jesen használhatatlanná vált. Az építkezés itt is szépen ha­lad előre és valószínű, hogy az új tanévben már ebbe az épülő új iskolaépületbe jár­hatnak a dunaharaszti tanu­lók. ha a megyében valahol le­het, hát a ráckevei járás­ban ugyancsak lehet és ki­fizetendő baromfit te­nyészteni — főleg vízi­szárnyasokat. A járást közrefogja a két Duna-áig, s a sok csatorna és öböl mind kiváló lehetőséget nyújt a baromfitenyésztésre. Állítását azonban csakhamar bebizonyítja, amikor elmond­ja, hogy az említett 21 tsz kö­zül csupán három — a sziget- szentmiklósi Rózsa Ferenc, a dömsödi Dózsa és a halászte­leki Szabad május 1 — foglal­kozik baromfitenyésztéssel, de víziszámyassal egy sem. Mi az oka annak, hogy a tsz-ek tartózkodnak e nagy jö­vedelmet biztosító tenyésztési ág művelésétől? — kérdezzük a főállattenyésztőt. ■— Az elmúlt években száz­számra hullottak el a napos­csirkék a tsz-ekben, s ezért teljesen lemondtak arról, hogy baromfit tenyésszenek — vála­szolja. Az elhullásnak annak ide­jén megvolt az oka. Hiány­zottak a szakképzett baromfi­nevelőik, agronómusok. Azóta azonban jó néhány tsz-tagot képeztek ki a baromfinevelés tudományára. Sokkal több a mezőgazdasági és állattenyész­tési szakember is a tsz-ekben. Több szövetkezetben a barom­fiólak is megvannak. Úgy látszik, inkább a ma- radiság és a baromfi- tenyésztés lebecsülése az oka, hogy ilyen gyermek­cipőben jár a mezőgazda- sági nagyüzemekben a jól jövedelmező baromfite­nyésztés. Belenyugodnak ebbe a já­rási vezetők? Szerencsére nem! Szép el­gondolásaik vannak arra vo­natkozóan, hogyan szerettethet­nék meg a szövetkezeti tagok­kal a baromfitenyésztést, s fő­leg a víziszárnyasokét. Erről így beszél Tuzson elvtársi b— A Kiskunsági Állami Gazdaság vezetői segítenek bennünket törekvéseiintoben. Május első napjaiban 400 kiskacsát adnak. Ezeket a taksonyi Előre Tsz-ben szeretnénk felneveltetni, s ez képezné majd a törzsál- .ományt. Ebben a szövetkezei­ben van egy 500-as baromfiól !s, továbbá víz is található a közelben. Ez lenne tehát a kezdet. De a nemrég elkészült hároméves intézkedési tervben egész ko­moly dolgot szeretnének meg­valósítani. A legjobb víziszárnyas te­nyésztési adottsága a délegy­házi Szabad Föld Tsz-nek van. Itt akarnak létesíteni egy régi kavicsbánya területén öthol­das taVat. Törzskönyvezett kacsaállo­mányt állítanának be, s ez látná el a járás tsz-eit kis­kacsákkal vagy libákkal. Itt keltetnék a tojásokat gép­pel, s a fiatal állatokat 5—6 hetes korig elő is nevelnék. Ily módon fajtiszta, edzett ka­csákat, libákat kaphatnak majd a tsz-ek. Ezeknél már nem fenyeget olyan veszély, hogy egy kis meghűléstől el­pusztulnak. Nagyon örvendetes, hogy ezt az utóbbi elgondolást támogat­ják a felsőbb szervek is. Ta­nácsos lenne azonban, hogy ennek megvalósításához mi­előbb hozzáfognának, s nem kellene halogatni a harmadik évre, hiszen az adottságok megvannak, s a ráckevei járás tsz-einek fejlesztésében és megszilárdí­tásában nagy szerepet játsz­hatna a baromfitenyésztés. Sikeres műtét egy négylábú csirkén A Zala megyei Tormafölde községben, Csondor József portáján négylábú csirke lá­tott napvilágot. Az eset nem is volna különösképpen érde­kes, a torrnaföldi csirkén azon­ban egynapos korában szabá­lyos műtétet hajtott végre Németh István helybeli bioló­giai szaktanár. A csirke, bár a torzszülött állatok általában nem szoktak életben maradni, megmaradt és szépen fejlődik. A biológus műtéttel eltávolí­totta a csirke két hátsó lábát, s mint megállapította, ez a két láb nem volt kapcsolatban a központi idegrendszerrel. Elkészül a termelési szakcsoportok alapszabály-tervezete A Szövetkezetek Országos Szövetsége a termelési szak­csoportok megalakulásának és működésének segítésére műkö­dési alapszabályzat-tervezetet készített. A tervezet tartal­mazza azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a csoportokban hasznos tevékenységet folytassanak. Részletesen felsorolja a lehe­tőségeket is, amelyek révén a tagság a kormány határozatai­nak megf elelően gazdasági elő­nyökhöz juthat. * A működési szabályzat-ter­vezetet megvitatásra elküldték a földművesszövetkezeti szer­vekhez, szakcsoportokhoz, s az észrevételek alapján készítik el a végleges javaslatot. NIIIMMVrifflIIIIHIIlIflIIflIllllltlIIIMIIMlIflIllllltiniHIflIllIflIlIflIIITIflIlllllllllltl.JlMlllltlIlIflIllIflIMinillllllllllllllltlIllllllltflIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIlIflIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIMIIIIHIllllimillllHlllllllllIillltlIllIliy T avasz volt. Nem ilyen esős, sze­les, mint a mostani, hanem igazi virág­bontó, szereleméb­resztő tavasz. Április végén már nyári ru­hában andalogtunk a jószagú esti levegőn, s tapintatosan kerül, gettük az itt-ott ösz- szeboruló szerelmes­párokat. Tulajdonképpen mi is azok voltunk. Csak még nem jutottunk el a vallomásig. Na­gyokat hallgatva lép­kedtünk egymás mel­lett a rosszul világí­tott, görbe utcákon, s ha véletlenül össze­ért a kezünk, úgy kaptuk el, mintha tü­zes vasat érintettünk volna. Ha megszólal­tunk, együtt, látott filmek, közösen olva­sott könyvek tartal­ma volt a témánk. Volt valami kedves, visszahozhatatlan eb­ben a bujkálásban. Tápláltuk, érlelget- tük magunkban ezt az érzést, a mi közös, nagy titkunkat, s nem siettünk kiteregetni. ... Május első éj­szakája következett. Tudtam, éreztem, hogy — először éle. Csak egy kislány van a világon... temben — én is ka­pok éjjeli zenét. Kis- lányos büszkeséggel járkáltam az embe­rek között, egyre azt lesve, vajon látják-e rajtam, hogy én már nagylány vagyok. Akinek éjjeli zenét adnak! Akinek má­jus első reggelén ott zöldell majd a má­jusfa az ablaka alatt! Azon az estén se- hogysem bírtam el­aludni. A plébánia kertjéből sokáig át­hallatszott a szökő­kút egyhangú csobo­gása: biztosan elfelej­tették elzárni éjsza­kára. Aztán mégis­csak elaludtam.., Távoli, csodálato­san szép dallamra ébredtem: középkori szerző madrigálja volt, a Zsoldos szere­nád. Megismertem: a Csenki-kórus énekelt! A lágyan zengő férfi- tenorok hízelkedve olvadtak össze az ér. Cße h/i.wMisnkí.'űI Azm tán következett a töh- bi: az Ej uhnyem fáj­dalmas, lüktető rit­musa, a Kállai-kettős, s egy szilaj román népdal. Hirtelen csend lett. Csak egy pillanatig, mert meg­szólalt egy hegedű. Mesteri kéz játszot­ta: Csak egy kislány van a világon... Kel­lemes férfihang éne­kelt hozzá. r\e vajon kinek7 U Mert hogy nem nekem, abban biztos voltam. Ahhoz túlsá­gosan messziről hal­latszott. Jobb szom­szédunk a franciská» nus plébánia volt; bal felől meg az üres telkek hosszú sora ásítozott mellettünk. s;.A jóisten jaj, de nagyon szeretett, hogy énnékem adott tégedet... Itt tartott éppen, amikor álom. tói rekedt, ingerült férfihang vágta ketté az ünnepi hangulatot:- AT /■» w magatokat az Vr előtt? Van nektek egyáltalán istenetek, hogy ilyen gálád tré­fát engedtek meg az ö felkent hajléká­nál?! Vagy nem tud­játok, hogy egyszer mindemért számolni kell? Hogy álltok ak­kor majd elé?! Feszülten füleltem. Ha kicsit kihajoltam az ablakon, jól láttam mindent, hiszen már virradt. Elsősorban a fiúk elképedt arcát. Mert a többit nem látni kellett, hanem hallani: hogyan vált­ja fel a bosszúságot, s az elképedést az. egyre erősödő kaca­gás. A végén már egymásba kapaszkod­va nevettek, szigorú­an betartva a szólam­határokat: minden vékonyan csengő hi- hihit egy-egy bruha- ha kisért — basszus­ban. Hát hogy az ördög­be ne kacagtak vol­na?! Mikor eltévesz­tették a házat: az egész, szépen kiter­velt műsort a bará­toknak adták elő — helyettem. Nyíri Éva ÜNNEPI SZÁMVETÉS K attogó írógépek vetik pa­pírra, gyors „Intertype” szedőgépek szapora kopogása denmeszti ólomba az újság mondanivalóját: a híreket, tu­dósításokat és beszámolókat, a cikkeket, riportokat és tár­cákat. Dübörgő rotációs-óriás onifia magából a kész példá­nyokat, fürgekezű lányok és asszonyok csomagolják, szá­guld vele a vonat a négy vi­lágtáj felé s a postás reggel leteszi az olvasó asztalára a Pest megyei Hírlapot... így megy ez már immár egy esztendeje minden nap. Egy évvel ezelőtt, május elsején, az ellenforradalom borzalmai utáini első május elsején, ami­kor a (halálos veszélyből sza­badult nép a megmentett mun- k&shatalmat és a megmentő proletár nemzetköziséget ünne­pelte, indult el útjára, az ol­vasókhoz lapunk, a Pest me­gyei Pártbizottság és a megyei tanács lapja. „Büszkék va­gyunk arra, hogy az idei má­jus elseje szülötteként kezdjük munkánkat. Az ünnepi tanul­ságok egyben a mi progra­munk. És olvasóink előtt fo­gadjuk, hogy tántoríthatatlan harcosai leszünk a proletár nemzetköziségnek, amely meg­óvta a magyar proletárok ha­talmát. Minden sorunkkal a pártot, a munkásosztályt, a dolgozó népet fogjuk szolgálni, minden erőnkkel a kommu­nista humanizmus tiszta elvett fogjuk védeni” — írtuk akkor az első szám ünnepi vezércik­kében. A zóta elmúlt egy év és büsiz- kén tekinthetünk rá visz- sza. Büszke lehet a munkás, aki becsülettel helytállt a munkapad mellett, hisz ipa­runk ma többet termel, mint az ellenforradalom előtt. Büsz­ke lehet a dolgozó paraszt, a termelőszövetkezeti tag, aki keményen fogta az eke szarvát, szántott, vetett és betakarította kenyerünket, s aki most is siet utolérni a tavasz késését. Büszke lehet az alkotó értel­miségi; büszke a haza minden hű fia, mindenki, aki valamit is tett, hogy helyrehozzuk az ellenforradalom okozta káro­kat, a pusztítást, s hogy előbb­re léphessünk a szocializmus útján. Az ország szíve ma egyen­letesen, egészségesen, nyugod­tan ver. Békésen, optimizmus­sal telten, gazdagon, sokszí­nűén zajlik, lüktet a mai ma­gyar élet. És mert úgy érez­zük, hogy ennek megteremté­séhez lapunk szerény munkája is hozzájárult; hogy az épülő szocializmus egyre magasodó falaiban a Pest megyei Hírlap néhánv téglája is bene van, — büszkék vagyunk mi, újság­írók is. \ kommunista sajtó fegyver a párt kezében az újért, a szocializmusért vívott harc­ban. A nép, a haza ügyét, a szocializmus ügyét szolgálja. Fogadalmunkhoz híven arra törekedtünk, hogy a mi la­punk is megfeleljen ennek a nagy feladatnak. Segítettük el­oszlatni az ellenforradalmi kö­döt, a zűrzavart, harcoltunk a párt és a munkásosztály ideoló­giájától idegen elméletek és gyakorlat ellen, a revizionista és szektás maradványok ellen. Erőnkhöz és tudásunkhoz mér­ten segítettük az építő mun­kát, szítottuk a munkaverseny lángját, hogy újra magasan lobogjon és elfoglalja méltó helyét a szocializmus építésé­nek eszközei között. Leleplez­tük az ellenséget és hadakoz­tunk a bürokrácia, a maradi- ság hétfejű sárkánya éllen, amely fel-felüt; még a fejét s akadályozza a munkát, meg­keseríti az emberek életét. Munkánkat áthatotta a féltés és a felelősségérzet a békéért, amelyet a második világháború óta talán soha sem fenyege­tett olyan veszély, mint éppen napjainkban, az atomőrület imperialista megszállottjai ré­széről. Ha csecsemőhöz — amely­nek meg kell tanulnia járni — nem is hasonlíthatjuk ma­gunkat, hisz 14 esztendeje van már szabad sajtója a magyar népnek, s lapunk folytatója a megyei kommunista sajtó munkájának, egy bénult beteg­hez annál inkább. A szörnyű ellenforradalmi vihar & káosz után nekünk is szinte újra kel­lett tanulnunk járni. S ha eköz­ben néha-néha meg is botlot­tunk, ha olykor-olykor elvétet­tük is a lépést, mindig az egyenes, a jó úton jártunk, kocsink kevesebbet zökkent, mint azelőtt. Kezdetben kevesen voltunk és sok nehézséggel, akadállyal kellett megbirkóznunk, míg a szerkesztőség mai kollektívája összekovácsolódott. Erőnket azonban sohasem kíméltük, hogy a párt szavának hű tol- mácsolója legyen lapunk a dől. gozó nép felé és ugyanakkor közvetítettük a dolgozók, a közvélemény hangját a párt felé. Színes, eleven, olvasmá­nyos lapot akartunk készíteni, amely nemcsak mozgósít a fel­soroltaikra, hanem nevel, tanít, szórakoztat is; amely nemcsak hű krónikása az események­nek, mai életünknek, de előre is mutat. Elértük-e célunkat? Meg­valósítottuk-e azt, amire vál­lalkoztunk, amivel a párt megbízott bennünket? Döntsék ezt el talán maguk az olvasóki S ha azt a tényt vesszük, hogy lapunk példányszáma az egy esztendő alatt megháromszoro­zódott, hogy százával érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, amelyekben íróik bizalommal fordulnak a párt lapjához, ja­vasolnak, bírálnak, felhívják a fogyatékosságokra, a hibákra a figyelmet, akkor ezt — úgy gondoljuk — válasznak tekint­hetjük. I smét ünnepelünk. Május elsejét, a proletár nem­zetköziséget ünnepeljük. Az al­kotó munka és a béke erőinek seregszemléje, hazánk dolgo­zóinak seregszemléje ez a nap szerte az országban, s a hala­dásért, a békéért, a szocializ. musért küzdő népék sereg­szemléje szerte a világon. Az ünnep erőt ad a hétköznapok­hoz és mi már most a tovább: feladatokra gondolunk. Mert amikor számbavesszük ,egy esztendő munkájának, harcai­nak gyümölcsét, azt is tudjuk, hogy nincs még nálunk min­den rendben, hogy van még számunkra tennivaló. S nem lesznek kisebbek a feladataink, mint az elmúlt egy esztendő­ben voltak. Az idei május elseje forrás­ban találja a világot. A nem­zetközi munkásosztály tárna, dásban van az imperialisták, a gyarmatosítók, a háborús gyújtogatok ellen. Erről kell nekünk írni, a béke védelmére — s ami nálunk ezzel egyet jelent — a szocializmus építé­sére felsorakoztatni, mozgósí­tani minden becsületes embert. S ehhez még jobb, még szín­vonalasabb lapra van szükség. .:. A kattogó írógép az utolsó mondatokat veti a papi­rosra. Szorgalmasan kopognak a szedőgépek s dübörögve megindul a rotációs is. Reggel ismét ott van az olvasó aszta­lán a Pest megyei Hírlap, benne a mi programunk és fogadalmunk, amely most is ugyanaz, mint egy évvel ez­előtt: Minden sorunkkal a párt, a nép, a szocializmus és a béke ügyét fogjuk szolgálni! Kővári József Százötven éves iskola, száz éves pedagógus Cegléden Kettős pedagógiai évfordulót ünnepelnek májusban Ceg­léden. Május 18-án ünnepséget rendeznek a Földvári Károly általános iskola fenállásának 150. évfordulója alkalmából. A százötvenedik év valóban ünnepi esztendő az öreg iskola szá­mára: most bővítik új tantermekkel és nevelői lakással. Az iskolai évfordulón felköszöntik majd Nagy Sándor pedagó­gust, az iskola volt igazgatóját is, aki az idén tölti be századik életévét Apukámmal együtt én is ott leszek a felvonuláson

Next

/
Oldalképek
Tartalom