Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-28 / 124. szám

1958. MÄJUS 28. SZERDA «ff Mt 6 wCirlap 3 A munka az alapja a tsz-ek továbbfejlődésének MIRŐL ÍRNAK LEVELEZŐINK? Ez év januárjában jelent meg a 3004/1958-as kormány- határozat. A létezése óta eltelt öt hónap után azt lehet meg­állapítani: megértésre talált a párt és a kormány azon szán­déka, hogy az eddigieknél sok­kal gyorsabb ütemben fejlesz- szük és erősítsük a termelőszö­vetkezeteket. Ami az év első napjaiban csak határozat volt, az pár hó­napra rá a megvalósulás felé közeledik. Szenvedélyes viták közepette születtek meg a kor­mányhatározat nyomán a ter­vek, amelyek rögzítik egy-egy tsz tagságának szándékát, tsz- ük gazdálkodásának fellendí­tésére. Elkészült a megye mintegy 200 termelőszövetke­zete terveinek összesítése is, amelynek adatait összehason­lítva az elmúlt évek termelési, beruházási, stb. mutatóival, ki­tűnik, hogy a megye szövetke­zetei a mozgalom 10 éves fenn­állása óta az idén lépnek leg­nagyobbat boldogulásuk felé. A múlt hét elején megtartott megyei pártbizottsági és me­gyei tanácsi összevont végre­hajtó bizottsági ülésen is ezt a következtetést vonták le a tsz- tervek összesítése alapján ké­szült jelentésből. Nem szándé­kozunk az összesítés adatait közölni az elmondottak bizo­nyítására, mert ezeket előző lapszámainkban már közzétet­tük. Ehelyett inkább a tervek megvalósulásának elengedhe­tetlen feltételéről beszélünk. Készen vannak a tervek, amelyekben mindegyik ter­melőszövetkezet tagsága rögzí­tette, hogy ez évben milyen változást, fejlődést akarnak el­érni gazdálkodásukban. Ha csak a megyei számadatokat vesszük is alapul, azt láthat­juk, hogy merészek, optimis­ták voltak a szövetkezeti ta­gok, gazdaságuk fejlesztése te­kintetében. Néhány számadatot csak erről. Szarvasmarhaállo­mányukat a tavalyihoz képest 36,8, sertésállományukat 17,1, juhállományukat 51,7 százalék­kal emelik ebben az évben., Hiba lenne a szövetkezeti tag­ság optipüzipusa? Nem, mert>f a tervek készítésekor figye-Vi lembe vették adottságaikat, } erejüket. A merészség, az opti- j mizmus nem hiba. de ennek párosulnia kell erős elhatáro­zással, céltudatos, kitartó mun­kával. A tervek ugyanis nem valósulnak meg csak úgy ma • guktól. Az esztendőnek minden napján, annak minden órájá­ban munkálkodni kell ennek érdekében és nemcsak a veze­tőségnek, hanem minden egve= tagnak is. A tervek teljesítését nagyon sok körülmény akadályozhat­ja, még a nagyarányú állami segítség mellett is. Köztudomá­sú például, hogy elég kedve­zőtlen az időjárás a növény- termelésre. Ha a szövetkezeti tagság egyszerűen belenyug­szik ebbe s a növényápolással, a fejlett agrotechnika alkalma­zásával nem küzd ellene, csökken a betervezetthez ké­pest a termésmennyiség. A terméscsökkenés pedig veszé­lyezteti az állattenyésztésben előirányzott feladatok végre­hajtását, a jövedelem alakulá­sát, a beruházásokat, stb. egy­szóval az előírt célok megva­lósulását. Mindeevik termelő­szövetkezeti tagnak látnia kell. hogy a továbbfejlődés alapja a munka, közösség egyirányú erőfeszítése. Az állam — meggyőződhet-1 tek erről a tsz-tagok — nem | fukarkodik a segítséggel. A f megye termelőszövetkezetei ál-1 tál az idén beruházott I 51 412 000 forintból 15 243 0001 forintot ruháznak be saját erő-1 bői. Ezen túl sok millió forint- | ra rúg az állam által nyújtott! gépi munka, műtrágya, állat-1 vásárlási, stb. kedvezmények, f valamint hitelelengedések. A f segítség azonban csak akkor! gyümölcsözhet, ha az anyagiaki mellé a tsz tagsága a maga | szorgalmát és tudását is adja. | Bármilyen nagy állami támo-| gatás mellett sem lehet jól jö-1 védelmező nagyüzemi gazdái-1 kodást kialakítani, ha a tagság I nem harcol ezért, Lehet-e célja az államnak, | hogy olyan szövetkezeteket se-f gítsen, ahol laza a munkaié-1 gyelem, vagy elherdálják a| segítségképpen kapott anyagia. 1 kát? Természetesen, hogy nem.| Találni azonban olyan szövet-1 kezeteket, ahol a tagság áhí-f tozza az állami segítséget, 1 ugyanakkor ők vajmi keveset| ,toszock,M szQKotkezgt fejlesztő- =. se érdekében. Közelebbről: 1 igénylik a gépállomástól a gé- | pi munkát, ugyanakkor a tag- | ság nem kapálja meg a nővé-1 nyékét, azok gazosak marad-1 nak. Vagy egy másik példa. A | megye termelőszövetkezeteinek | tulajdonában levő tehénállo-| mánynak egy-két év alatt | mintegy 20 százalékát eladják 1 vagy kiselejtezik. Ez a rossz takarmányozás és a hanyag gondozás következménye. Ezért nagyon is indokolt a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának az a határozata, amely szerint, az a termelőszövetke­zet, mely nem teremti meg az állattenyésztéshez szükséges feltételeket — férőhely, takar­mány, kellő gondozás — nem kaphat tenyészállományt. Ott pedig, ahol már kaptak, de ha­nyagul gondozzák, az állatokat visszaveszik. A termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának fellendítése, fej­lesztése, elsősorban a tagság érdeke. Ennek előnyeit elsősor­ban ők élvezik. A szebb és gondtalanabb paraszti élet megteremtéséhez azonban hoz. zá is kell járulniok — az anya­gi segítséget az állam megad­ja — s ez a hozzájárulás a szö­vetkezeti tagság részéről ke­mény, megfeszített munka le­gyen. Mihók Sándor A beérkező levelekből mindig könnyen megállapítható, mi volt az elmúlt napok központi kérdése, mire készülnek me­gyénkben. így volt ez a héten is, amikor levelezőink egy­más után számolnak be a jól sikerült gyermeknapi rendez­vényekről. Vincze László Kisalagról még csak a gyermeknap elő­készületeiről írt, arról, hogy milyen dús programot készíte­nek elő a pedagógusok s szü­lők karöltve a mintegy 150 kisalagi gyermek részére. Jánosy Pétemé Ráckevéról már magáról az ünnepélyről ír. A „Szegény libapásztorból lett királylány” c.. mesejáték­nak közel 100 szereplője volt. A siker Erős Lajosné, Szifári Jánosné és Kovács Istvánná pedagógusok fáradságot nem ismerő munkájának köszön­hető. Hévízgyörkön is színdarab­bal köszöntötték a gyermek­napot, mint Tóth Mihály írta Galgahévízről. Változatlan si­kerrel immár negyedszer ad­ták elő a „Juhászlegény” c. játékot. Diósdon két színdarabot is produkáltak a gyerekek Radnó Ferencné levele szerint. A felső tagozat Erich Kästner ifjúsági regényét dramatizálta, az „Emil és a detekívek”-et, míg a kisebbek a Jancsi és Juliska címűt adták elő nagy sikerrel, Monoron érdekes látvány­nak lettünk volna tanúi va­sárnap: a KISZ-zenekar a strandon húzta a meghívott közönségnek a talpalávalót, akik vidáman táncoltak is — a medencében. Persze, csak úgy szárazon, víz nélkül, mert a medencét még nem töltöt­ték fel. Emelte a jó hangula­tot az is, hogy egyszerre négy bográcsban főtt az illatos gu­lyás és több mint 200 habos­sütemény várt kiosztásra. Minderről Vadász Józsefné számolt be kedves levelében, ez úton mondva köszönetét a pedagógusoknak, a szülői munkaközösségnek s a Szá­razhegyi Állami Gazdaságnak, kik az ünnepély rendezésében részt vettek. A bugyi gépállomás dolgo­zóinak panaszuk van. A von­tatósok már reggel öt órakor a pihenő ablakai alatt járat­ják gépeiket, pedig az ő mun­kaidejük csak 7 órakor kezdő­dik. Panaszuk annál is jogo­sabb, mert sem gépállomási, sem pedig népgazdasági érdek nem fűződik ahhoz, hogy a vontatók 2—3 órás üresjárat­tal fogyasszák az üzemanya­got és „jól megérdemelt” óra­bérüket. Kecskeméti Mihály a kis- tarcsai Fésűsfonóból küldte le­velét. Mint írja, kicsi a KISZ- szervezetük, de erős, akárcsak a bors. Legutóbb vasat gyűj­töttek s már a kezdetben 10 mázsa hulladékot szedtek ösz- sze. A versenybrigád kezde­ményezésére a kettőző- és a cérnázóüzem versenyt indí­tott, melyből a cérnázók ke­rültek ki győztesen. Munka után közös sporttal, a klub­délutánokon tánccal, beszélge­téssel szórakoznak. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei cso­portjának életéről Balogh La­A kis vidám parkban Ha nem is magasan, mégis száll a repülőgép, Ez aztán az igazi élvezel! ' A XVIJI. század második felében és a XIX. század ele­jén a Somogy megyei Kazsok községben volt református prédikátor Beretzk Péter tisz- teletes úr, ükapja dr. Beretzk Péter szegedi főorvosnak, az országos hírű ornitológusnak, aki évtizedek óta olyan szép eredménnyel gyűjtögeti a sze­gedi Fehértó madárvilágának ritkaságait. Az ükunoka sze­retettel őrzi családi iratai kö­zött a régi pap kézírásos ima­könyvét, amely néhány olda­lán rendkívül érdekes világi följegyzéseket is tartalmaz „Az Újságokból tett Jegyzések A° 1801” cím alatt. Ez a lúd- tollal írt, gyönyörű kézirat ékes bizonysága annak, hogy a kazsoki prédikátor eldugott aprócska falujából is nyitott szemmel figyelt a nagyvilág dolgaira. Minden hír érdekel­te, ami istenhátamögötti ek­lézsiájáig eljutott, a hírlapi kacsák éppen úgy, mint a vi­lágpolitika eseményei. Mivel pedig kortársa volt a világ- történelem számos nevezetes alakjának, Napóleonnak, Pitt- nek, Nelsonnak, fakult írásá­ban most szinte eleven szem­tanúként jelentkezik. A pergamentszerű papírla­pokra rótt sorok különben azt bizonyítják, hogy nincsen új a Nap alatt. A kazsoki prédi­kátor korában például az új­ságírók, ha az uborkaszezon eseménytelensége megsarkan- tyúzta fantáziájukat, hasonló szenzációkat agyaltak ki, mint hasonló helyzetben késő utó­daik. íme: Piktáviának eggyik részében Frantziaországban oUyan szá­mért ellett az annya, mellynek !, madár orra volt. egyéb teste !. pedig egésszen szamár test. Ez után a föl jegy zés után már komolyabb esemény híre következik: cA niadár(‘.úU'ű izaniár és hűséges indus menyecske Hírek a nagyvilágból 150 évvel ezelőtt Bonapartét az öszve esküttek eggy a végre készült gyilkos Szekér által meg akarták ölni, de szerentséssen meg-meneke- dett, holott a íel-vettetett Sze­kér az épültekben sok kárt tett. A pártosok el-fogattatván meg- ölettettek. Erről a merényletről tud a hivatalos történelemírás is. A reakciós udvarok egyre idege­sebben figyelték a „korzikai kalandor” meredeken ívelő pá­lyáját. Napoleon már első konzulja volt a francia köz­társaságnak és számos győze­lem jelezte útját, amely félel­mesen kanyargóit a császári trón felé. A merénylet meg­hiúsulásának híre nagy/öröm- mel töltötte el azokat, akik a kis káplárban még a szabad­ság és a népjogok bajnokát látták, nyilván a kazsoki pré­dikátort is, akinek írásából ki­csendül az iránta való leple­zetlen rokonszenv. Megütkö­zéssel jegyezte fel például, hogy a „Prágai Deákok insur- gáltak valamint a mi Nemes- seink másodszor a Frantziák ellen”. ConCorDat gerManla gaLLo (Germánia megbékült Galliá­val) cím alatt számol be a prédikátor a nevezetes Luné- ville-i békéről. A különös mó­don írt latin cím tulajdon­képpen évszámrejtvény, amelynek neve öregapáink korában kronostikon volt. A nagybetűk — C, C, D, M, I, L, L — római számokat is je­lentenek és ha összeadjuk az értéküket, megkapjuk a tör­ténelmi évszámot: 1801. Az a békesség melly Rastadt. ban meg nem készülhetett, most megkészült Lünevillében, a Frantziák sok Szerentsés Győzedelmeik utánn. A Csá­szár el-vesztette Alsó Német Országot, a Rénus mellett, és Olasz Országban lévő Tarto- mánnyait. nyerte értek Istriát, Dalmátia Venetikát. A Lunéville-i béke feljogo­sította a franciákat, hogy in­tézményesen gondoskodjanak biztonságukról a német határ felé. Erről így emlékezik a régi pap: A Rénus mellett lévő erőssé­gek a Frantziák által le-rontat- nak. Ulma is, Ehrenbreinstein, Kehi, Düsseldorf, Filibsburg, Cassel, Olasz Országban Turin, Verona. A Rénus mentében lévő hajóknak való fákat vag­dalhatják a Frantziák. Frantzia Respublicában sz. Luenti-nél Bonaparte Canálist ásatt és a h“«ryek alatt 3 órányi iárófói­don van által ásva, a hegyek­ből van világosság felnyitva imitt-amott. Tehát még a Maginot-vonal sem a mi korunk találmánya, hiszen ezt a hegyek alatt fúrt kanálist ősének tekinthetjük. Megelevenedik az öreg könyvecskében az akkori idők más nevezetes alakja is, a többi között Nelson admirá­lis, valamint Kosciusko, a len­gyel szabadságharc hőse. A le­gendás hírű tengernagy egyik csatájáról így tudósít a ka­zsoki pap: Nelson által-ment a Sundonn és ?a Aprily meg ütközött Kop­penhága alatt a Dánusckkal. de nem a leg-nagyobb szeren- tsével. Maga meg-vallja. hogv 105 tengeri ütközetekben volt és ez a 4 óráig tartó a ieg-he- vesebb. A lengyel szabadsághősröl szóló híradás viszont nemzet­közi pletykának látszik; A rebellis Oglu (a kiről azt mondják hogy Kostziusko) pénzt maga veret. Van 18000 embere. A Császár meg-engedte néki, hogy Magyar-Országonn búzát szedjen G1/2 forintonn kőblit. A legendás hírű szabadság­hős abban az időben már nem nagyon szerepelhetett a törté­nelemben, hiszen Maciejowi- cinél végső vereséget szenve­dett,, fogságba esett, és amikor később I. Pál cár szabadon bocsátotta, Svájcban telepe­dett le és ott élt teljes visz- szavonultságban. Az elnyo­mott lengyel nép képzeletében azonban továbbra is élt - és a parasztok messiásként várták vissza. A régi krónikás azt is föl­jegyezte imádságos könyvé­ben, hogy „Pitt letette a Mi­niszterséget”, de hozzáfűzi azt is, hogy nyugdíja, „Pensiójja 4000 Font Sterling”, ami egész takaros összeg lehetett akkor­tájt. Anglia katonai erejéről így ír az öreg Beretzk Péter. Angliának (melly ellen az északi Hatalmasságok a Fran­ciákkal összve-szövetkeztek) hadi ereje áll 300000 emberből, Mellyre esztendőnként 300 mil­lió forint kell. Érdekes hír számol be Geor­giáról, a mai Grúziáról. Georgia Asiának az a Tarto­mánya, a hol igen szép asszrv nyok teremnek, és a honnét a Portának minesztendőben 30 ifjú lányokat küldöttek adó­ban ó hiteim lévők, I. Pál oro$? császár alá adta magát. Az orvosokról nem volt va­lami jó véleménye a régi pré­dikátornak. Beszámolva a pusztító fekete halál híreiről, ezeket írja: Wittenbergában Pestis van. és annyira halnak, hogy reggeltől fogva estvéig alig győzik elte­metni. A Tanulók el-futottak, a Doktorok el-buvtak. Az utzi- kat a kerékgyártók füstölik szurokkal. A sárguló pergamenten fel­bukkan már a telefon első híre is. A telegráfot akkor már ismerte az emberiség, de a telefon még gondolatnak is új volt. Ezt írja róla a ka­zsoki pap: Egy ánglus tiszt a Telegraf helyett tökéletesebbet talált, mellyet ő Teleláliénak — tá­volról való beszélgetésnek — nevezett, de melly amannál többe kerül, t. i. minden mér­földre 1000 forintba. A női hűséget két ballada­szerű eset följegyzésével pél­dázza. Brüsszeli hír az egyik: Brüsszelben meg-hótt egy katona Tiszt a Vendégfogadó­ban. A felesége megérrvén ha­lálát oda el-utazott és azt a Szobát, azt az ágyat kérte ma­gának, menyben férje megholt és reggelre agyonn lőtte ő is magát. A brüsszeli özvegy lelki ro­kona lehetett az indus me­nyecske is, akinek históriájá­ról így számol be: A napkeleti Indiában az In- dostánoknál a kik a metem- sühtaosist hiszik, olly nagy még most a a babonaság, hogy kö- zelébb egy Bombay! Bramine meg-halván, az 6 igen szép Ifjú özvegye azonn tűzbe, melly férje holt-testét égette, a tila­lom mellett is belé ugrott és magát meg égette. Ilyeneket jegyzett föl a ka­zsoki prédikátor viaszgyer­tyája sápadt fényénél a kis falusi paróchia csöndes szo­bájában, miközben odakinn, a távoli nagyvilágban forron­gott a História és formálódott a jövendő. m. 1. jós elvtárs számol be. Sok szép elgondolásuk vár megvalósí­tásra, köztük az a terv, hogy megrendezik az „Ellenforra­dalom Pest megyében" kiállí­tást, előadással egybekötve. A kiállítás anyagát a járási köz­pontokban állítják majd ki. Béres Antal Csobánkáról több szakmai tanácsot kér la­punkban. Szeretne pontos és megbízható tanácsot kapni fő­leg mezőgazdasági kérdésekre. Ezúton hívjuk fel figyelmét t „Gazda szemével” c. rova­tunkra, melyet minden vasár­nap jelentetünk meg és az aktuális mezőgazdasági teen­dőkkel foglalkozik. Levele to­vábbi részében arról ír, hogy a Margit-híd budai hídfőjénél levő aluljáró lépcsőjén szime életveszélyes a közlekedés. Mikor egy-egy HÉV befut, olyan sokan jönnek le-fel, hogy a gyengébbeket, öregeket szinte elsodorják. Kérdezi, nem lehetne-e valami .olyan megoldást találni, hogy nyíllal jelölnék meg a lépcső egyik oldalát, ahol csak le és a má­sik oldalát, ahol csak fel le­hetne menni. Mindenesetre ez hasznos javaslat s megérdek­lődjük majd illetékeseknél is> mi a véleményük erről? Végül pedig egy vidám ese­ményről ad számot Majoros Józs?fné Szigetújfaluról. A Jó­zsef Attila termelőszövetkezet két tagja kötött házasságot. Több mint százan vettek részt a lakodalomban, melyet a *—* tsz tartott a fiataloknak. Egy borjú, disznó és 35 csirke si­ratta életét ezen a napon, de a vendégek megelégedetten keltek fel az asztaltól s késő éjszakáig éltették az ifjú párt s ropták a táncot. Meghalt Gál György, a Füles felelős szerkesztője Meghalt Gál György, a Fü­les című hetilap felelős szer­kesztője. Mindössze 50 eszten­dős veit *—t a hihetetlen, szor­galmú, lapja állandó fejlesz­tésével foglalkozó, munkáját határtalanul szerető, kitűnő hírlapíró. A Ludas Matyi alapítói közé tartozott Gábor Andorral együtt. Gál a rejt­vények, elsősorban a kereszt­rejtvények mestere volt és több lap: a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Ifjúság, az Ország-Világ, az Érdekes Újság, a Rádió és a Televízió Újság keresztrejtvényeit ké­szítette. Az ellenforradalom után az elsők között látott munkához. Megindította a „Füles”-t. Kollegiális visel­kedésével, emberies gondolko­dásával sok barátot szerzett. Nevelni az embereket: ez volt az életcélja! Az író és újságíró társadalom mélységes megren­düléssel fogadta korai halála hírét. A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége saját halott­jának tekinti. Temetése ma délután 3 óra­kor lesz a rákoskeresztúri új temetőben. Illlllllllllllllllllllllllllllllllltllfllllllllllllllllllllllllllllllllltlllív A méhek barátja Még közeli ismerősei is ne­hezen ismernének rá Zeke Lászlóra, a piliscsabai méhé­szeti szakcsoport tagjára. Évti­zedek óta, méhészkedik, sze­relmese a méheknek, s méhek- böl valóságos szakállt formált magának. Nem ajánljuk, hogy bárki is utána csinálja!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom