Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

FT**# MEC ijJCirUw 1958. MÄJUS 25 VASÄRNAP Egészséges társbérlet a művelődési házban A művelődési házaknál igen nagy vitát vált ki állan­dóan — a felsőbb rendelkezé­sek ellenére is — a KISZ szerepe a népművelésben. Ott van-e a helye a művelődési házban a KISZ-nek? Milyen szerepe van a KISZ-nek a népművelés munkájában? Együtt lehet-e dolgozni a KISZ-szel? Ha igen, akkor hogyan? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni. Az ifjúságnak, a KISZ-nek igenis a művelődési házban van a helye és ott is kell len­nie. Az ifjúság nélkül nép­művelést végezni nem lehet. A népművelésnek elsősorban az a feladata, hogy az ifjúsá­got, amely kikerült az iskola­padból, a szórakozásaiban, műveltségének továbbfejlesz­tésében segítse, nevelje. A művelődési háznak köte­lessége segíteni a KISZ-t az ifjúság aktív közösségi életre nevelésében. Alaptételként megállapíthatjuk: amilyen if­júságot nevelünk, olyan lesz a nemzet jövője. Ez pedig fel­mérhetetlenül nagy felelőssé­get ró mindenki vállára, de főleg a népművelés terén dol­gozókra. Valótlant monda­nék, ha azt állítanám, hogy ebből kiindulva adtunk helyet 1956 decemberében a járási és városi KISZ-bizottságnak a »járási művelődési házban. A valóság az, hogy ebben az időben a KISZ-nek nem volt helye sehol és nekünk igen nagy szükségünk volt, van és lesz is az ifjúság vezetőire. Az ellenforradalom előtt is igen jó volt a kapcsolat a DISZ-bizottsággal és ezen ke­resztül az ifjúsággal, de az egybeköltözés óta, ha zökke­nőkkel is, mindig tökélete­sebb az együttműködés. Mi előnye van annak, hogy • KISZ-bizottság és a járási művelődési ház együtt van? Minden problémát: legyen az politikai, nevelési, mozgalmi, Vagy kulturális, a bürokrácia kizárásával azonnal, szemé­lyesen meg tudunk tárgyalni Tanácsok fiatal irók számára Ernest Hemingway nem­rég a következő tanácsokat adta az egyik, fiatal újság­írónak,: „Miután felfedezi, hogy milyen hihetetlenül nehéz jól írni, fel akarja akasztani magát. De aztán elvágja a kötelet és arra kényszeríti magát, hogy hátralevő napjaiban a lehe­tő legjobban írjon. Most már van is anyaga, neveze­tesen megkísérelt öngyil­kosságának története, ezzel méltóan vezetheti be irodal­mi pályafutását. Amikor írok, a jéghegy elvéhez alkalmazkodom: al­kotásom hétnyolcad része láthatatlan marad és csak egynyolcada kerül a felszín­re. A lehetőség szerint mi­nél többet selejtezek ki, így jéghegyem végeredményben erős marad. Műveimmel szemben olyan magas igé­nyeket támasztok, hogy pél­dául legutóbbi regényem utolsó lapját 39-szer írtam át, mielőtt végleges formá­jába öntöttem.“1 és a kellő intézkedést közösen megtenni. Mind a két fél tel­jesen és tökéletesen tisztában van egymás feladatával és munkájukat úgy irányítják, hogy egymást ezzel segítsék a cél érdekében. Ennek a leg­nagyobb előnye az, hogy a népművelés az ifjúság köré­ben mindig élő tud lenni. A nevelési és általában a népművelési munkánál igen nagy segítséget ad a művelő­dési ház — ahol általában az idősebb korosztály van. Így tud egyesülni a fiatalság ereje és az idősebbek megfontolt­sága. Természetes és logikus, hogy az ifjúsággal igen sok szeretettel és türelemmel kell bánni. Mi lett volna, ha apáink is ilyen türelmetlenek lettek volna — mint mostaná­ban az idősebb korosztályból igen sokan a fiatalokkal — velünk szemben is. Azt hi­szem, őnekik sokkal, de sok­kal nehezebb helyzetük volt abban az időben, mint most nekünk. Feltétlen helyes vol­na, ha mindenütt a KISZ- bizottság és a művelődési ház együtt dolgozna. Tapasztalat­ból mondom, hogy akkor kint a területen szinte magától ol­dódik meg igen sok probléma. Ha járási szinten tökéletes az együttműködés, akkor a járás községeiben magától érthető ez az összhang és együttmű­ködés. Az együttműködés folytán minden egyes községben fel­világosítottuk a szervezeteket, hogy a kultúrotthon az ál­lam, tehát az egész nép tulaj­donát képezi és nemcsak ki­zárólag a fiatalságét, de a fia­talságnak ott igenis helye van, és kell is, hogy legyen. Es ebből a tulajdonjog-kérdés­ből erednek legtöbb helyen a szinte áthidalhatatlan szaka­dékok az ifjúság és a népmű- j velés között. Ezeket az esete­ket azonban könnyen át lehet hidalni a meggyőzés és meg­magyarázás eszközével. Sok helyütt azonban nem helye­sen értelmezik a KISZ-nek azt a törekvését, amikor a fia­talokká' Népművelés munkájá­ból jogosan kérnek részt, i Rögtön azt hiszik, hogy a fia­talok akarják irányítani, bir­tokukba venni a népművelés vezetését. Ez teljesen téves, ők nem akarnak_ irányítani, hanem dolgozni. Őszintén meg kell mondani, hogy igen ki­válóan tudnak segíteni a nép­művelés munkájában a fiata­lok. Gondoljunk csak a mind hatalmasabb tömegeket moz­gató, komoly műszaki szintet elérő és mind igényesebb kul­turális seregszemlékre. A KISZ nélkül lehetséges volna ez? Nem! Hány százezer fo­rintot adnak társadalmi mun­kában a fiatalok a kulturális intézmények építésénél, javí­nem „féltékenységen”, „ha­talmi” vágyon alapulnak és ez a döntő. Nálunk teljesen mindegy, hogy egy rendez­vény plakátján a járási KISZ vagy a járási népművelési ház neve szerepel. És azt hiszem, hogy ez a helyes. A vitákra és nézeteltérésekre egy ma­gyar közmondással szeretnék válaszolni: főzés nincs edény­csörömpölés nélkül. Én ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy nem jelent semmit, ha a konyhában csörömpölnek az edényekkel, csak az ebéd fi­nom és ízletes legyen. Nálunk is, mint mindenütt, a társbérlet csak a kényszer- helyzet szüleménye. De az, hogy ez a társbérlet testvéri, családias, vagy pedig az ellen­kezője legyen, ez csak raj­tunk múlik. A célunk egy. Egy cél érdekében egyféle­képpen lehet és kell is mun­kálkodni. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy ha megfogjuk egymás kezét és közös erővel törekszünk egymás hibáinak kijavítására. Welle László váci járási művelődési ház Élénk kullúrélet Piliscsabán G yakori vitatéma nemcsak lapunk, s a többi napilap hasábjain, de színiházi és mű­vészeti körökben is színháza­ink és kultúrotthonaink mű­sorpolitikája. Különösen kiéle­ződtek ezek a viták az 1957-es helytelen műsorpolitika követ­keztében, amikor igen sok olyan művet mutattak be nem­csak színházaink, de kultúrott­honaink is, amelyek igen tá­vol álltak attól az igénytől, amelyet joggal elvár egy szo­cialista társadalmat építő or­szág dolgozó népe. Kultúrott- honhinkban nem egyszer A sárga csikó, A falu rossza, A vén bakancsos meg fia a hu­szár és hasonló giccsek soroza­ta jelentette azt a rossz, hely­telen utat, amelyre a kultúr- otthon-igazgatók és egyes nép­művelési vezetők nem egyszer „áldásukat“ adták. Ma már el­mondhatjuk, hogy kultúrottho- naink műsorpolitikájában je­lentős változás történt, jólle­het, azért még nincs minden rendben ezen a területen. De amikor erről a kérdésről beszé­lünk, okvetlenül szólnunk kell olyan kultúrotthonokról is, ahol egyetlen pillanatra sem tértek le a helyes útról. Meg­Gunnel Wadner és Nils Poppe érdemlik, hogy jó munkájukat példaként állítsuk a többi elé. E rövid kis írásban a pilis­csabai kultúrotthon életéről és a sportkör színjátszóinak mun­kájáról lesz szó. Mindkét he­lyen igen lelkes és jó munka folyik, s az út, amelyre lép­tek, követendő. A piliscsabai kultúrotthon színjátszó csoportja 195Ü- ben alakult. Azóta számos olyan művet mutattak be, amely méltán érdemelte ki a helyi és a környező községek, városok, közönségének őszinte elismerését. Talán ezért is tör­ténhetett meg, hogy a csoport az ellenforradalom ideje alatt sem bomlott fel, s egy-két ki­vételtől eltekintve — néhány leány férjhezment azóta — ma is ugyanazok alkotják a szín­játszó csoport gerincét, mint akik 1950-ben. Milyen művek is szerepeltek az elmúlt másfél esztendő alatt műsorukon? Sós György Pettyes című, katonatárigyú víg játékát nyolc ízben adták elő, mindannyi­szor telt ház előtt. Farkas Fe­renc Zeng az erdő című zenés víg játéka eddig húsz alkalom­mal szerepelt az együttes mű­során. Nyolc alkalommal Pilis- csabán, néhányszor Domony- ban, Esztergomban, Tinnyén és Pilisszentivánon is bemutat­ták. Jelenleg Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét játsszák. Az elmúlt vasárnap mutatták be hatodszor — oda­haza, s a kultúrotthon mind­annyiszor zsúfolásig megtelt. S terveiket is csak helyeselhet­jük. Legközelebbi műsorukul Steinbeck: Egerek és emberek című drámáját választják, a könnyű műfaj kedvelőinek ki­elégítésére pedig vagy a Vala­hol Délen, vagy pedig a Bás­tyasétány 77 című operettet. Ezenkívül igen érdekes irodal­mi előadás-sorozatot is indítot­tak. Márciusban Petőfi Sándor életét és munkásságát, egy hét­tel ezelőtt pedig Ady Endre költői hitvallását tolmácsolták, s legközelebb József Attila iro­dalmi délelőttöt terveznek. Megalakult a kultúrotthon báb-csoportja is. Első bemutat­kozásuk alkalmával a Róka koma doktorsága és a Három kívánság című népmeséket ad­ják majd elő az aprónép min­den bizonnyal nem kis örömé­re. S közben már készülnek a következő műsorra is, amikor majd az Ezüst furulya című népi játékot elevenítik meg a bábszínpadon. Vajon mi a titka annak, hogy a színjátszók több alka­lommal is, mindannyiszor telt ház előtt szerepelnek? Elsősor­ban az igen alapos és szorgos felkészülés, amelynek egyik ré­sze: a bemutatandó darabot a csoport tagjai először megte­kintik a színházban, hogy fo­galmat alkothassanak annak iátékfelfogásáról, előadásmód­járól. S azután addig formál­ják, csiszolgatják, míg az vé- gülis megérik a közönség előtti bemutatásra. H asonló módon dolgozik a helyi sportkör színjátszó csoportja is. Két kiemelkedő siker jelzi munkájukat. Az egyik a Tavaszi keringő című operett, a másik pedig az An­na Frank naplója. Ez utóbbi különösképpen becsületére vá­lik ennek a lelkes gárdának. Most nagy tervek foglalkoz­tatják a kultúrotthon igazgató­ját és a helyi tanács vezetőit. Az egyik, amelynek megvaló­sítása már biztos: rövidesen szabadtéri színpadot építenek a vasúti vendéglő kerthelyisé­gében, ahol a Zeng az erdő cí­mű zenés vígjátékot újítják majd fel. A másik terv meré­szebb: egyesíteni szeretnék a kultúrotthon és a sportkör színjátszó csoportját. Elsősor­ban azért, hogy ne forgácsol­ják szét erőiket. Ha ez a terv megvalósulna, lehetővé válna az is, hogy a kultúrotthonon belül két együttest hozhatná­nak létre, amely felváltva ját­szana, s így több színvonalas színdarabhoz, sőt könnyebb fajsúlyú esztrádműsorokhoz is jutnának a helyi dolgozók. Véleményünk szerint igen helyes ez a terv, s ha sikerül megvalósítása, igen komoly eredményt érhetnek el ezáltal, így két együttesből válogathat­ják majd össze egy-egy bemu- atásra kerülő mű eljátszására a legalkalmasabb szereplőket, ami még magasabb játékigé­nyek kielégítését is lehetővé teszi. Ugyanakkor pedig, ami­kor az egyik gárda játszik, a másik már újabb színdarabra, vagy akár esztrádműsorra ké­szülhet. Reméljük, hogy ez a terv hamarosan a megvalósu­lás útjára lép, s hasznát első­sorban a művelődni és szóra­kozni vágyó piliscsabaiak lát­ják majd. j Prukner Pál a főszereplői a Bum, a katona című mulatságos svéd film- vígjátéknak, amely filmszínházaink júniusi műsorán sze­repel majd MÓRA FERENC ES A SZÍNHÁZ ÉJJELI ORJARAT címmel érdekes és izgalmas szovjet filmet mutatnak be a közeljövőben filmszínházaink Móra Ferenc a két világháború közötti korszak egyik legna- _ gyobb tehetségű, leghaladóbb I gondolkodású és magatartésú tasanal, felszerelesenek potla- | legnépszerűbb írója - ezt sánál. Azt hiszem, ezt szóm- | -g meg kell mondani őszintén szerűleg igen nehezen lehetne § r(yia, _nem nagyon kedvelte a k iszámítani. Ez a KISZ veze-1 színházat. Messziről úgy lát­tése nélkül lehetséges volna? 1 szott, hogy Thália temploma, Nem! I ahogyan a „föntebb való esz­! tendőkben” a „világot jelentő Ezek után sokan azt hi-I deszkákat” titulálta a vidéki szik, hogy nálunk nincsenek f hirlainrodaiom, kívül esik a nrohlémák viták nézetei téré- I nagy iro különben igen tag problémák, viták, nezeteltere . érdeklődési körén. A beava­sek. Természetesen vannak. | tottabba,k azt is tudják!, hogy Sőt sokszor késhegyre menő § mjért. Móra Ferencet a viták. Ezek alapja az, hogy 1 Hortihy-korszak színháza nem minél jobbat és szebbet alkos- \ érdekelte. Idegenkedett az sunk. A viták és nézeteltéré-1 üzletszagú műsorpolitikától, sek, ha szenvedélyesek is, de I az alacsony színvonalú operett ! tektől, amelyek szabványos re- . | cep(. szerint készültek. A szín­I ház, a szegedi színház is, akár | szerződéses vállalkozó volt 1 az igazgatója, akár a város há­lj zi kezelésében viaskodott az 1 üzleti eredményekért, egyre 1 messzebbre távolodott attól I az eszményi céltól, amelyet a | magyar játékszín hősed tűztek 1 maguk és minden késői utód- fjük elé, és harcoltak éldozato- I sam, becsülettel érte. A fe- | hér kurzus színházában nem | sok öröme lehetett volna a | nagy írónak a színházban, I amely engedte, hogy a kleri- I kális-feudális reakció kicsen- | je Az ember tragédiája forra- I dalmi képeiből a Marseillaise | akkordjait, hogy a fajvédő jel- [ szavakkal föluszított egyetemi ! hallgatók leparancsolják a I műsorról Capek cseh író R. IU. R. című darabját és tüntes- ! sen Móricz Zsigmond Sári bí- | rója ellen, hogy az örölk értékű I remekművek a mostoha gye­rek, vagy a szegény, meg­tűrt rokon szégyenteljes sze­repét töltsék be a műsorpoli- tikában. Móra Ferenc nem járt szín­házba. Ha firtatták, hogy miért kerüli, félig tréfásan, félig komolyan azt mondotta, hogy nincs ideje, mert a mú­zeum és a könyvtár lefog­lalja nappali óráit, az éjsza­ka marad írásra. Bevallotta, hogy az operetteket nem ked­veli, az operákat pedig olyan mulatságosnak tartja, hogy nem állná meg hangos ne­vetés nélkül, ha a hősnő szí­vében a tőrrel, nótázva haldo­kolna, és az aktoro'k áriázva kívánnának egymásnak sze­rencsés jó napot. Pedig szerette a drámát. Shakespeare-t minden idők leghatalmasabb géniuszának tartotta, szinte betéve tudta valamennyi drámáját és állan­dó. kedvenc olvasmánya volt. Azt vallotta, hogy a színpadon meghamisul Shakespeare vi­lága. A rendező, a színész, a díszletmester akarva-akaratla- nul, mind hamisít valamit rajta. A maga teljes fenségé­ben csak olvasva bontakozhat ki. AnnyirS szerette Shakespea­re-t, hogy amikor a húszas években a baloldali sajtó eré­lyes követelésére végre Sha- kespeare-ciklust hirdetett a szegedi színház és annak első darabjaként a Hamletet tűzte műsorára, Móra Ferenc a színház felkérésére vállalta, hogy az előadáshoz bevezetőt mond a színpadi függöny előtt. Meg is tartotta nagyszerű elő­adását, bele tudta varázsolni az operetten nevelt közönség szívébe a maga rajongó áhíta­tát, de a színpadról egyenesen haza sietett, az íróasztalához. Az előadásra már nem volt kíváncsi. Szóval nem kedvelte a szín­házat. nagyon ritka vendég volt a nézőtéren, csak olyan­kor, amikor muszájból ment el. Pedig a családja ott volt minden bemutatón. Felesége és Panka lánya számára pá­holyt bérelt, de ő odahaza maradt, és éjszakáról éjszaká­ra pirkadatig írta a vasárnapi tárcákat, a vezércikkeket, a regényeket. Mégis hiába ide­genkedett a rivaldafénytől, akarata ellenére olykor még­is közvetlen kapcsolatba került vele. Először 1929 novemberében. Az aranyszőrű bárány kíván­kozott elő egy régi, poros me­séskönyv lapjairól a rivalda­fényre. Mórának ez a talán legszebb, legkedvesebb verses meséje 1902 karácsonyára je­lent meg Szegeden, a Szegedi Napló karácsonyi ajándéka­ként. A fiatal Móra abban az évben került Szegedre és szegődött el „ujdbndász”-nak az öreg Naplóhoz. Lapos tar­solyában készen hozta magá­val az Aranyszőrűt. Már négy­öt évvel előbb, alig 18 esz­tendős korában írta meg, még pedig kenyérsütögető édes­anyja meséje alapján. A mese Mátyás királyról szól, meg a Burkus királyról, annak tün­dérszép leányáról, Verőnké­ről, aztán Gyurka bojtárról, valamint a királyi nyáj legfél­tettebben őrzött kincséről, az aranyszőrű bárányról. Móra sohasem titkolta, hogy minden írása között ez a kedves ver­ses mese került és maradt szí­véhez a legközelebb. Álmá­ban sem gondolt arra, hogy az aranyszőrű bankából még színpadi szereplő is lehet. Vin­céé Zsigmond bukkant rá va­lamelyik pesti antikvárium­ban. Nagyon megtetszett ne­ki. Megmutatta Kulinyi Ernő­nek. a librettistának: is és kö­zösen megállapították, hogy remek daljátékot lehetne ala­kítaná belőle. Vonatra ültek, leutaztak Szegedre, bekopog­tattak Mórához, a Pagodába. — Tömörkény István nevezte így a szegedi múzeum és a Somogyi Könyvtár hajlékát, a Kultúrpalotát — és megkér­dezték tőle, oda adná-e a régi mesét — operettnek. Mó­ra persze szabadkozott. Lelke legmélyén talán meg is bot- ránkozott egy kicsit, hogy ép­pen az ő aranyszőrű bárány- kaját akarják beterelni az operett-karámba. De a társ­szerző-jelöltek nagy lelkese­déssel bizonygatták, hogy tu­lajdonképpen nem is operettre gondolnak, hanem zenés me­sejátékra, daljátékra, amitől a barika egyetlen szál arany- szőre sem fog jobban meggön­dörödni. Móra soha sem volt ráérős ember, akkortájt külö­nösen sok dolga volt: új gépi" da és jazig ősök sírjaira buk­kantak a határban, azokat kellett a helyszínen kivallatni csodálatos titkaikról. Hát gyor­san beleegyezett a merénylet­be, csaik ne zavarják ősvalla­tó munkájában. Még azt is megígérte, hogy segítségükre lesz, majd átfésüli a szöve­get, megírja a verseket. A zeneszerző és a librettista azonnal munkához látott. Vincze megkomponálta a me-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom