Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
1958. MÁJUS 25. VAS A RNA P Mit UECYEI k/Cirlan ICoqq mlníL több gyermek talál főn Igazi útthűnra Tj j város szülei tett: ezt írtuk csaknem hat hónappal ezelőtt, o Gyermekváros megnyitásának napján. Ha ez akkor igaz volt, most százszorosán igaz: új város születésének lehetett szemtanúja az a 600 vendég — főként asszonyok •— aki részt vett szombaton a megyei házak ünnepélyes alapkőletételén a Gyermek- városban. Az ország minden megyéjéből eljöttek a nőtanács küldöttei, hogy megtegyék az első kapavágást azon a helyen, ahol a legkisebb árvák, az óvodások leendő otthona épül majd. Az ünnepség a szabadtéri színpadon kezdődött, Ortutay Zsuzsának, a Magyar Hők Országos Tanácsa titkárának beszédével. — A Gyermek- Város megteremtésének — mondotta a többi között Ortutay Zsuzsa — az a legszebb vonása, hogy az egész ország, az egész társadalom összefogott az árva, otthontalan gyermekekért. Különösen sokat tettek az asszonyok, az édesanyák. Ok voltak azok, akik tollgyűjtéssel, téglajegyárusítással, függönyök, térítők, kézimunkák készítésével járultak hozzá a Gyermekváros szebbé tételéhez. Közöttük született meg a gondolat: építsük nagyobbra a Gyermekvárost, hogy minél több gyermeknek tudjon otthont nyújtani. Így indult meg a társadalmi gyűjtés a megyei házak felépítésére. _ — Ebből a szép és nemes mozgalomból az összes társadalmi szervek kivették a részüket. Köszönet érte mindegyiknek. De hadd mondjunk külön köszönetét azoknak, akik a legtöbbet tettek. Varga Péterné Csongrád megyei asszonynak, aki egymaga 10 000 forintot gyűjtött; a Debreceni Zeneiskola kis növendékeinek, akik hangversenyük tiszta bevételét a Gyermekvárosnak ajándékozták. A Hajdú és a Szabolcs megyei asz- szonyoknak, akik házról házra járva gyűjtöttek tollat, pénzt, téglát, s a Veszprém megyeieknek, akik 1 mázsa tollal és 90 000 darab téglával járultak hozzá « közös ügyhöz. Kérjük őket, törődjenek továbbra is azokkal a gyermekekkel, akiket meleg szívük, segítő szándékuk igazi otthonhoz juttatott. A Gyermekváros lakói nevében Király Annuska Vili. osztályos tanuló köszönte meg a felnőttek segítségét. Ezután egy kedves — műsoron kívüli — szám következett: a különböző megyei nőtanácsok küldöttei adták át gyermeknapi ajándékukat a kicsinyeknek. A jánoshalmi asszonyok két babát, hoztak, a tisza- kürtiek Cukorkát, csokoládét, a többiek süteményt, édességet. A Komárom megyei nőtanács meghívására hazánkban vendégeskedő csehszlovák nőszövetség öttagú küldöttsége nevében Emilia Szta- nyeková adta át a küldöttség ajándékát, egy szlovák népviseletbe öltöztetett babát. A vendégek és az ünneplőbe öltözött gyermekek ezután átmentek a park másik részébe, az építkezés kijelölt színhelyére. Itt a megyék küldöttei megtették az első kapavágást az építkezés kezdetének jelképéül: Utolsó „napirendi pontként” a Gyermekváros kultúrcsoportja kórusművekkel, szavalatokkal és népi táncokkal szórakoztatta * megjelent vendégeket. Ny. É. Ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Rendelet a közös szérűn kívüli gabonacséplés dijairól Á földművelésügyi miniszter Szabályozta a közös szérűn kívüli gabonacséplés természetbeni munkadíját. Amennyiben a cséplést traktorral és kaza- lozóval végzik, a cséplés díját az elcsépelt termény súlyának 6 százalékában kell megállapítani. Kazalozó nélkül a díj 5,5 százalék. Stabil-, vagy villanymotoros cséplés esetén ka- zalozóval 5,5, enélkül 5 százalék a díj; A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a mezőgazdasági termelési és terményértékesítési szerződésről szóló törvényerejű rendeletet. A törvényerejű rendelet ösz- szefoglalja a szerződéses rendszer alapelveit, meghatározza a termelési és a terményértékesítési szerződések megkötésének módját, feltételeit. Rögzíti a rendelet az irányító szervek feladatait és részletesen elemzi a szerződő felek jogait és kötelezettségeit. A törvényerejű rendeletet az 1958. évi június 15. után kötött termelési és terményértékesítési szerződésekre kell alkalmazni. Ezzel egyidejűleg egyes idevonatkozó korábbi rendeletek hatályukat vesztik, illetve módosulnak. Az Elnöki Tanács ezután a büntető eljárás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényerejű rendeletről tárgyalt. A rendelet többek között a jelenlegi fellebbezési rendszert módosítja. Az eddigiektől eltérően a másodfokú bíróságnak lehetőséget ad arra, hogy a tényállást az iratok alapján kiegészíthesse, illetőleg helyesbíthesse, s az így megállapított tényállás alapján hozza meg ítéletét. Az új szabályozás arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés — a fellebbezési bíróság megállapítása szerint — sérti a büntetés kiszabására vonatkozó szabályokat és a vádlott terhére fellebbezést jelentettek be, a másodfokú bíróságnak a büntetés súlyosbítására is lehetőséget nyújt. A rendelet ugyanilyen lehetőségeket biztosít a Legfelsőbb Bíróság számára akkor is, ha az ügyet a jogerős ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás alapján tárgyalja. Az új rendelkezés szerint továbbá a büntetésvégrehajtási szervek és a munkásőrség tagjai által szolgálatban vagy azzal összefüggésben elkövetett bűntettek a katonai bíróság hatáskörébe tartoznak. Az Elnöki Tanács dr. Domokos Józsefet, a Legfelsőbb Bíróság elnökét érdemei elismerésével hivatali tisztsége alól felmentette, kitüntetésben részesítette, s egyidejűleg dr. Jahner Bakos Mihályt, a Legfelsőbb Bíróság elnökévé megválasztotta. Az Elnöki Tanács ezután töQb nemzetközi szerződés megerősítése, illetőleg kihirdetése ügyében határozott. Dr. Jahner Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság szombaton megválasztott elnöke Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke előtt a hivatali esküt letette. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Domokos Józsefnek, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökének több évtizedes kiemelkedő munkásmozgalmi és jogászi tevékenységének elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke meleg üdvözlő szavak kíséretében nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára és Gyáros László, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A SZÍVEK MÉLYEN Tpgymás mellett élünk. Em- ■*-s berek a sok-sok ember között, rohanva, örülve, s fáradtan a mindennapok gondjaitól. Mások megszokott kérdésére legyintünk: a magam baja is elég, s csak amikor már meggyűlik bennünk, akkor buggyan ki a panasz: ösz- szejött most nekem... az anyósom beteg... a feleségem gyereket vár .. elmaradt a prémium... s árúd gáttalanul a gond. s hálás szívvel vesz- sziik, ha meghallgatnak, s jut számunkra vigasztaló szó. Egymás mellett élünk. De vajon egymásért? A szocialista társadalom egyenrangúvá teszi az embert. Hivatalban, törvény előtt, gyárban, mindenütt. De vajon egyenrangúak vagyunk-e egymással szemben a kapukon kívül? Vajon tartjuk-e annyira azt, aki velünk zsúfolódik a vonaton, mint magunk? Vajon más gondja tud-e a mi gondunk is lenni? Udvariasságon túl, érdekel bennünket a másak sorsa? Fogas kérdések. Hisz köny- nyen akad válasz: a magam baja is elég. nem hogy még a másoké. S mégis: milyen örömmel vesszük, ha más vállára veszi a mi bajurák. MitiiiiiiiiiiiimifiiiiiiiiHiiitiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiitiiiitiiitiiiiiiiiftiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiUitiuuiiiHiitiiiiiii Dan a varsányi cukrászdában Kupcsák I.ászióné: — Krémes?... Tessék, friss, most hoztam! (Gábor Viktor felvétele) BELPOLITIKA! KRÓNIKA Tgye nem baj, ha a heti krónikát egy talán személyesnek tűnő kis élménnyel kezdem.. Idős nagynénémmel beszélgettem .egyik este. Egyetlen fia évtizedek óta Francia- országban él, jómódú ember, francia nőt vett feleségül. A néninek a sors furcsa szeszélye folytán éppen 1956 októberében sikerült kijutni a fiához, hogy tíz hosszú év után megláthassa unokáját, akit csak hírből ismert. Boldog volt. És ekkor számára villámcsapásként kitört az ellenforradalom: Hiába kérlelte a fia, maradjon velük; Párizsban bőség és béke veszi körül; meglesz mindene. A nyelvet is beszéli. Pesten, ahol alig van közeli rokona, polgárháború, romok és éhség vár rá. A néni hazajött. „A nagy világon e kívül” — mondta nekem ünnepélyesen, öreges szomorúsággal. mikor megérkezett. És most csupa aggodalom. Mi lesz Franciaországgal, ml lesz a világgal? Fasiszta államcsíny fenyeget, tűzbe borulhat a szép ország. „Szinte hihetetlen” — csóválja fehér hajjal övezett szép fejét, „milyen gyorsan változnak a dolgok. A béke szigete vagyunk”. Ez a gondolat nyilván sok helyen felmerül. Megnőtt az újságolvasók száma és bizonyára nem kerüli el az emberek figyelmét, hogy a külpolitika raikétarobbanásokról, lázadásokról, hadijelentésekről IHÓ& wornorú szenzációi, vastagbetűs főcímei mellett a belpolitika apró örömei, ki- sebb-nagyobb gondjai valahogy aránytalanul egyszerűbbek. És jól van ez így. Persze, helytelen lenne az olyan szemlélet, amely a „ma nekem, holnap neked" olcsó bölcsességével próbálna eligazodni a rohanó események között. Sokkal többről van szó. A nyugalom és béke oázisának látszó Párizs, az algériai tűzhányó tetején táncolt akkor is. Az ellenforradalom viszont népünk békés élete, békepoli- tikája ellen feszülő keserves kitérő volt, amely után újra az építésnek, alkotásnak szentelhetjük magunkat. Hiszen nem akarunk elnyomni, megtámadni, bántani senkit. Vendégeink, a Komszomol-küldött- ség, a mongol parlamenti delegáció tapasztalhatják majd mindezt. A béke és barátság hónapjának ezer és ezer rendezvényén a munkás és paraszt találkozókon, technikai, képzőművészeti, könyvkiállításokon éppúgy, mint az ifjúsági filmhéten, a Robeson-es- ten. vagy a kínai plakátkiállításon és felsorolni is nehéz lenne, hány féle ünnepélyen, ahol tíz- és százezrek tesznek hitet a békés építő munka programja mellett. Ennek a gondolatnak jegyében nyílt meg a Budapesti Ipari Vásár is. öt külföldi ország, J04 ipari és kereskedelmi vállalat, 240 szövetkezet, 266 kisiparos mutatja be ipari teljesítményeit. A szovjet műholdaktól a magyar konzervgyárak készítményeiig, a kínai csodaszőnyegektől az új Pannónia és Ikarus modellekig, az első magyar célgéptől az ösz- szerakható vikendházig felvonulnak a műszaki újdonságok. A legnagyobb érdeklődés, „a csillagok csillaga, a két szputnyik” (egyébként mint olvasom, egy hét alatt több mint húszezren hallgatták meg hazánkban telefonon a harmadik műhold jelzéseit, a világűr üzenetét. Én bevallom megjártam. Többször tárcsáztam a 181—860-at, de a műhold mindig mással beszélt. Végre mikor ötödszörre jelentkezett egy férfihang, meglepődve kérdeztem: „a műhold”? Ingerülten felelte; „nem, egy csillag”. „Melyik?” — mondtam megrökönyödve. „A János” — válaszolta dühösen és lecsapta a kagylót. Elnézést kérek ezért a ..földibetétért”, de az égiekre mondom, el kellett mesélnem). Ha már az égitesteknél tartunk — a műholdtól már csak egy ugrás a Nap, amely nyári forróságával tüntet ki bennünket. A furcsa időjárás nem kevés gondot okoz és igazán szükség van mezőgazdasági szakembereink, a gazdák minden tudására és tapasztalatára, hogy kivédjük a szeszélyes májusi napok megpróbáltatásait. Napokig nincs eső és ha végre lehull a hőnvárt csapadék, hát zivatarral és jégesővel kísérve. És amellett nem volt tavasz. A télből úgyszólván átmenet nélkül r zuhantunk a nyárba. A hátralevő időt jó lenne, ha alaposan kihasználnák a mezőgazdaság dolgozói éppúgy, mint az időjárási tényezők. Hiszen a jó termés is a békét erősítij Nem hiába emlegeti az évszázados népi bölcsesség együtt a bort, búzát és békességet. Mikor ezeket a sorokat olvassák, közben talán kifényesedett szemmel figyelik a gyerekek készülődéseit. A gyermeknapra készül az aprónép. Városokban és falvakban különös gonddal öltöztetik fel a szülők szemünk fényét, a gyereket. Szerető gondoskodással veszik körül a mi országunkban a ma még apró emberkéket, a szocializmus jövendő polgárait. Az ő életüket igyekszik derűsebbé és boldogabbá tenni a bányász, a földműves és a mérnök, a vasas, a tanító, a művész. És bizonyára rájuk gondolnak a szocialista országok delegátusai Moszkvában, akik a politikai tanácskozáson és a kölcsönös gazdasági segítség tanácsülésén újabb nagy horderejű határozatokat hoznak a béke érdekében, a nemzeti jólét emelése érdekében. Végül még egy eseményről szeretnék megemlékezni. Belkereskedelmi szerveink több ezer árucikk árának nagyarányú leszállításáról hoztak döntést. Nem általános árleszállítás történt és sok olyan cikk is szerepel a listán, amely azért halmozódott fel a raktárakban, mert valamilyen oknál fogva hiányzik a közönség érdeklődése. Bizonyára sokan fogják felhasználni az alkalmat, hogy mérsékelt áron eszközölhessék bevásárlásaikat. Furcsa és látszólag érthetetlen az a jelenség, amely most a kereskedelem terén tapasztalható. A polcok roskadoznak az áruk alatt. De nem azért, mint a tőkés Nyugaton, ahol a munkanélküliségtől rettegő, vagy máris sújtott dolgozók százezrei nem tudják, vagy nem merik megvásárolni az árut. Mindenütt azt tapasztaljuk, hogy nőtt az életszínvonal, hatalmasan megnőtt a takarékbetét-állomány. Van tehát pénz is. A keresletet azonban erősen befolyásolja az, hogy értékes és drága árucikkekre gyűjtik a pénzt és erősebben befolyásolja a vásárlási kedvet a változó ízlés, a divat. Ezek új jelenségek, és az élet- színvonal szakadatlan növekedésének jelei. Ugyanakkor arra figyelmezteti ipari és kereskedelmi szerveinket, hogy gyorsabban és rugalmasabban tájékozódjanak és számoljanak a dolgozók érdeklődésének változásaival. Újra mögöttünk egy hét. És ha a kis magyar glóbuson nem is történtek világrengető események (és ezt örömmel állapítjuk meg), csak ezt a krónikát átfutva is láthatjuk, hogy a derűs, alkotómunka sok-sok élményével lettünk gazdagabbak. Szántó Miklós lyen szívesen szorítjuk meg a segítő kezet. De eszünkbe jut-* e, hogy magunk is segíthe- tünk? Szidjuk, ha valaki lélektelent s meg nem értő. De hányszor vagyunk magunk is ilye* neki Elvárni elsősorban magunktól kell a szívet, a megértést, a mások gondjában való osz- toaást. S akkor joggal követelhetjük másoktól is. De addig? A szivek mélyén ezer seb lapul, ezer gond gyűl, s az öröm is soSkszor szégyellősen meglapul. Humanistának lenni sokat hangoztatott, szép fogalom. De tettekben azzá lenni már nehezebb. De ami nehéz, azt már ne tegyük? Kutatunk, keresünk, hol lel- kelnénk mosógépet. S bár profán a hasonlat: kutatjuk-e, hogy hol vannak gyógyítást áhító sebek? Hol okozhatnánk örömet baráti szóval, segítő tettel? A mi társadalmunk a legtöbbet tette az emberért: megszabadította a kizsákmányolás gyalázatától, s emberi rangra emelte mindenki, s minden előtt. De ez nem minden. Mert megvan a magunk dolga isi A személyes ügyünk, amit csak mi, egyedül én, te, ő tud elintézni. Kováccsal, aki a szomszéd gépen dolgozik. Kerekessel, aki a másik asztalnál bérelszámol, s Naggyal, aki a szomszédban lakik. A magunk bezárt világa zí nem világ. Bűvös kör, melyben elvész az élet. Marad a rész, teljesedés, egész nélkül. S vajon a rész kell csak nekünk? Nem több az egész? Elég, ha tudjuk: a magunk szívének mélyén mi lakik. Másokért dolgozni hálátlan feladat. Hányszor halljuk, s mondjuk ezt. De vajon meg- állhatunk-e itt? Nem az a dolgunk, hogy olyanná tegyünk másakat, akikért nem hálátlanság munkánk bére? Az egyes ember gondja is közügy. Mert egyes emberekből áll a társadalom össze egésszé. S ebben az egészben mi is alkotó részek vagyunk: Hát mindegy lehet-e, hogy ép vagy rokkant társ sorakozik mellettünk? A mindegy a cselekvés gyilkosa. De élhet-e ember cselekvés, tettek nélkül? Érdemes-e élni szűkén bezárva csak a magunk életének börtönében? Egymás mellett élünk, s egymásért is. Kell, hogy egymásért is. Mert így válunk emberékké. Emberekké, akik holnapot, szebb holnapot akarnak. Ahová egymás nélkül nem érhetünk el. Csak együtt. Mészáros Ottó Késnek a tavaszi zöldségek, de nincs hiány főzelék- és gyümölcs- konzervekben ♦ MÁJUS 31-IC nagy főzelék- és gyümölcs- konzerv-vásár a Pest megyei népboltokban és földművesszövetkezefi élelmiszer Üzletekben