Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

1958. MA,TUS 23. PÉNTEK MEGYEI i^/Cirtap \ selejtkártérítés bevezetése óla nyolc százalékkal csökkent a selejt a Szentendrei Cementipari Vállalatnál A Szentendrei Cementipari Vállalat a múlt év első felé­ben még az iparág leggyengéb­ben dolgozó vállalatai közé tartozott. A munkafegyelem meglazult, drágán és egyenet­lenül termeltek, a selejt 8—10 százalékra szökött. Akkor úgy nézett ki, hogy a vállalat egy­hamar nem tud változtatni ezen a súlyos helyzeten, ám mégis másként történt. Ez év tavaszán már 18,6 nap átlag- fizetésnek megfelelő nyereség- részesedést kaptak a dolgozók — sőt, mi több, a Cementipari Vállalat jelenleg az iparág legjobbjai között halad. Va­jon hogyan sikerült ezt elérni? A Cementipari Vállalat ko­rábban egy budapesti üzem­hez tartozott és csak hosz- 6zas viták után, a múlt év ele­jén kapta vissza „önkormány­zatát“. Az átállás természetesen nem ment köny- nyen. Új emberek kerültek a vállalatvezetésbe, s amíg a fiatal vezetőgárda össze nem forrt, bizony nagyon sok prob­lémát kellett megoldani. A sze­mélyi kérdéseken túl, egyéb nehézségek is akadtak. Sú­lyosbította a helyzetet az el­lenforradalom utáni zűrzavar és a termelési bizonytalanság. Ilyen körülmények között tet­te meg első lépéseit az önálló vállalat. Lassan aztán itt is helyreállt a rend, csupán a munkafegye­lem terén maradt még pótol­ni való. Például a mozaiklap készítésénél annyira leromlott a minőság, hogy külön dolgo­zókat kellett beállítani a selejt kihordására. Rendszeresen túllépték a meg­engedett 2—3 százalékos gyár­tási selejtet. Végül is a válla­latvezetés összefogva a párt és a szakszervezet aktíváival, ki­dolgozta, hogyan lehet megja­vítani a munkafegyelmet és lecsökkenteni a példátlanul magas selejtátlagot. A meg­beszélés nyomán új bérrend­szert vezettek be, s azóta ezen a téren is megváltozott a hely­zet. Az új bérezés bevezetése előtt például 1200—1300 darab mozaiklapot kellett egy-egy dolgozónak elkészítenie, most nyolc óra alatt egy-egy dolgo­zó 1170 darab mozaiklapot pré­sel. Az új bérezés kevesebb, de jobb minőségű munkát kö­vetel a vállalat dolgozóitól. Azelőtt két műszakban 16— 18 ezer mozaiklap készült el, amiből 8—10 százaléknyi volt a selejt, most ugyanannyi idő alatt 28 ezret készítenek 0,38 százalék selejtátlaggal. Ez- év januárjában 2,2 százalék, feb­ruárban 0,78, márciusiban és áprilisban már 0,38 százalékra (csökkent a gyártási selejt. Az üzemi tanács megalaku­lása újabb nagy segítséget sújtott a termelés további pavításához. Már az első ülésen kidolgozták a vállalat előtt ál­ló legfontosabb feladatokat, s ezek közül több elgondolást meg is valósítottak. Például n vállalatnak a terv szerint na­ponta mintegy 28 ezer mozaiklapot kell elkészítenie, s ahhoz, hogy ezt a mennyiséget le tud­ják gyártani, még egy présgé­pet kellett üzsffibehelyezni. A vállalat műszaki szakemberei­nek köszönhető, hogy az új présgép határidő előtt meg­kezdhette a munkát. Április 1-től folyik a selejt- felmérés. A vizsgálatok alap- ján minden egyes munkamű­veletnek meghatározzák a se- lejtnormáját, s a megengedett­nél több selejtet — ha a dol­gozó hibájából származik •— levonják a fizetésből. Ez az úgynevezett selejtkártérítés természetesen fokozottabb óva­tosságra készteti a dolgozókat és jelentékenyen hozzájárul a gyártmányok minőségének to­vábbi javításához. A vállalat termelő gépei az elmúlt években igen elhanya­golt állapotban voltak, hiány­zott a megfelelő karbantartás. Most a géppark fokozottabb védelme érdekében egy, az üzemben különösen időszerű mozgalmat elevenítettek fel: a munkagépeket szocialista megőrzésié adják ót a gépen dolgozó munkásoknak: A vál­lalat vezetősége írásos szer­ződést köt a gép kezelőjével, melyben a dolgozó meghatá­rozott időre vállalja, hogy a gépet a műszak befejeztével gondosan letakarítja, elvégzi rajta a karbantartási munká­kat, megóvja az erőszakos ron­gálástól, és ha a gépnek va­lamilyen hibája történne, azonnal jelenti a művezető­nek. A vállalat igazgatója a szer­ződés alapján vállalja, hogy a megőrzésre szánt gépet jókar­ban adja át a kijelölt dolgozó­nak, hibásodés, illetve javítás esetén a vállalat tartalékgé­peiből másik gépet bocsát a dolgozó rendelkezésére. A mű­helyekben máris érezhető a mozgalom hatása, a gépek sokkal tisztábbak, s új műszak kezdetére csak a kifogástalan gépeket veszik át az előző mű­szaktól a dolgozóik. Hathatós intézkedések tör­téntek a vállalatnál a kor­mány takarékossági felhívásá­ra is. Például a váci telephe­lyen újra művelés alá helyezik a régi kavicsbányát, s ezzel két-három hónapi dunai kavi­csot takarítanak meg. A víz­vezetékhálózat bővítése — amelyet állami hitelből végez­nek — négy kisebb kazán üze­meltetését teszi feleslegessé. Folyamatban van az egyes munkagépek energiafelhasz­nálásának vizsgálata .'is. A szükségesnél erősebb villany- motorokat kisebbekre cserélik át, s ez ugyancsak jelentős energiamegtakarítást jelent majd a vállalatnak, (s. p.) Közegészségügy vagy egyéni érdek? S okan emlegetik Dunavar- sányban László József és Bátori István nevét. Nem éppen o jobbik jelzőkkel fel­díszítve. Különösen azok fin- torgatják az orrukat, akik a két dunavarsányi lakos köze­lében laknak, vagy gyakran arrafelé visz útjuk. László József birkákat tart — vagy 150 darabot — és ezeket a község belterületén gondozza. Udvarán állandóan ■ szemét, a tisztaság legkisebb követelményét sem tartja szem előtt, amikor tejből saj­tot, túrót, egyebet készít. Bátori István úgy szomo- rítja meg a környék lakóinak életét, hogy a Bélipari Válla­lattól — ahol dolgozik — hul­ladékbelet visz haza és ezzel hizlalja a disznóit. A baj az, hogy a belet tárolja és a me­leg időben rettenetes, orrfa­csaró bűzt áraszt. A községi tanács most — igen helyesen — a járási ttsz- tiorvos segítségével intézke­dik, hogy ilyen tevékenységet egyik lakos sem folytathas­son, és főleg nem a belterüle­ten, mert minden egyéni ér­deknél elsőbb a közegészség­ügy, a község összes lakóinak közös érdeke. Olajkútfúrási rekord Nagylengyelben A nagylengyeli olajmezőn dolgozó egyik szovjet gyárt­mányú fúróberendezéssel hat­van óra alatt 900 méter mély kutat fúrtak anélkül, hogy közben fúrót cseréltek volna. Négy szekér áll társaságban■, egy udvar sarkában i, , > Aszód ..fqutcájáb, vforgalfpas vas-műszaki üzlete van a fold- művesszövetkezetnek. Mint Salamon István boltvezető el­mondja, havonta csaknem 200 ezer forint értékű árut adnak el. Maga a bolt kicsiny, csupán egy kis kéziraktára van. A bolt félmillió forintnál na­gyobb árukészlete csak az ud­varon és a rozzant raktárban fér el. A gödrös, piszkos kis udva­ron, félig a sárba süppedve áll már harmadik éve 4 darab rozsdásodó, darabonként 5800 forintba kerülő szekér, kiszá­radt, megvetemedett faalkatré­szeivel. Mellettük 3 szecska­vágót, 17 ekét és 11 szőlőprést áztat az eső, éget a nap, és belepi a por az értékes, tető alá kívánkozó gépeket, szeke­reket. Persze, nem lenne sok­kal jobb helyük a vasbolt mostani raktárában sem. Fészerszerű, nedves, földes helyen mintegy félszázezer forint értékű edény, üvegáru, háztartási cikk, s egyebek pi­Az értékes porcelánedények a nedves földön hevernek, nem csoda, ha sok a kár az üzletben, az életveszélyes vas­műszaki boltban hennek. Málik a fészer vako­lata, s minden pillanatban ösz- szedüléssel fenyeget. A raktár felének hiányzik a mennye­zete, s hogy a tető az értékes A földművesszö- vetkezeti boltok­ban a kiszállított réz­gálic egy része por- alakú. Sok boltvezető panaszkodik, hogy a termelők között akad olyan, aki vonakodik megvenni, s csak a kristályos rézgálicot akarja átvenni. Több gazda és boltvezető kérésére érdeklőd­tünk a MÜNÖSZER Vállalat illetékes szakembereinél, s az alábbi választ kap­tuk. Mind a darabos (kristályos), mind a por alakú rézgálic legalább 93 százalék rézszulfátot tartal­maz. Rézgálicot csak rézből lehet készíteni, s miivel hazánkban nincs elég réz, a réz­gálicot külföldről hozzuk be. A por alakú azért szürkébb színű, mert készíté­sénél elhagytak egy gyártási folyamatot, a kristályosítást, ezért a por alakú több sza­badon elpárologható vizet tartalmaz, in­nen a fakóbb szín. Egyébként ha a da­rabos rézgálicot fi­nom porrá törjük, halványabb kék szí­nű port kapunk, mint az üzletben kapható rézgálic por. Ható­anyagban szinte sem­mi eltérés nincs a két fajta rézgálic kö­zött. Akik mégis gyengébbnek tartják a rézgálic port. azok a permetlé készíté­sénél követnek el hi- Oát. Hatásos permetlé készítéséhez egyenlő mennyiség szükséges mind a kristályos, mind a por alakú réz- galicból, hiszen ha­tásfokuk lényegében egyforma. Ám a réz- aálicport csak sűrű szövésű vászonzaes- kóban szabad a víz­ben feloldani, mert ha a kosárban áztat­juk, vízzel keveredve a por egy része ol- datlan állapotban a hordó fenekére ülep- szik. A vizet így is megfesti, azonban ha­tóanyagban kevesebb értékű permetlevet kapunk. Nagyon kell arra vigyázni, hogy min­dig a mésztejhez önt­sük folytonos keverés közben a teljesen fel­oldódott rézgálic ol­datot és sohasem megfordítva. Egyszerű módon meggyőződhetünk ar­ról. ió-e a permetlé. A MÜNÖSZER Vál­lalat kirendeltségei díjtalanul adnak ún. pfenof telein papírt. Ebből egy csíkot be kell mártáni a már elkészített bordói lé­be. Ha a papírcsík száradás után piros színűvé változik, nyugodtan kezdhet- jük a permetezést. Ám ha a papír fehér színű marad, kever­jünk még mésztejet a permetléhez, a mésztej ugyanis semlegesíti a rézgá­lic maró hatását s tapadóbbá teszi a le­vet. Ha ezután pi­rossá válik a papír, bátran permetezhe­tünk. — Hangsúlyozni kí­vánjuk — mondta be­fejezésül informáto­runk —, hogy az elő­írtnál gyengébb mi­nőségű rézgálic nem kerülhet forgalomba. Az üzletekbe való ki­küldés előtt vago­nonként több zsákból vesznek mintát, sőt a raktárakban levő rézgálicot is rend­szeresen ellenőrzik Hamisítást még nem. fedeztünk fel. Gondoljuk, a tá­jékoztatás megnyug­tatja a kételkedőket, s azoknak ad igazat, akik azt állították, hogy nincs különbség a por alakú és a da­rabos (kristályos) rézgálic között. H ány harcosunkra, mun­kásmozgalomban kiöre­gedett elvtársunkra tekintünk tisztelettel, akik már 1919-ben, vagy később a Horthy-elnvo- más éveiben jegyezték el ma­gukat a párttal és kommu­nista hittel, emberséggel áll­ták meg helyüket az élet vi­harában. Ismerünk hősöket, akik 1956 októberében fegyverrel küz­döttek az ellenforradalmárok ellen, s bátran őrizték szocia­lista építésünk vívmányait. Becsüljük azokat az elvtársa­kat, akik az ellenforradalom leverése utáni időkben az élet újraindításáért, a termelés megkezdéséért szálltak síkra. Kemény, elszánt volt azoknak is a harca, akik hosszú hóna­pokon át következetesen lep­lezték le az ellenséget. Egünkről azóta eltűntek a fekete fellegek — derűs, mun­kásnapokban telik életünk. A pártra is új, más feladatok várnak, mint az ellenforrada­lom napjaiban. Szükség van ma is személyes bátorságra —: harcra, de ma mást kíván már tőlünk a párt. Azt, hogy szép szóval, türelemmel ter­jesszük, népszerűsítsük a párt politikáját, fölismerjük és ér­tékeljük a napról napra ala­kuló élet változásait. Nem­csak „levinni" az elveket, ha­nem „felhozni” a folytonos társadalmi mozgás ezernyi élő tapasztalatát, segíteni ér­zel az országvezetés nehéz munkáját. Meggyőzzük az embereket arról, hogy mi a valódi érdékük, mi a pillanat­nyi, a látszólagos, a csalóka. Megértessük: miért, vigyá­zunk annyira a társadalmi tulajdonunkra, miért beszé­lünk oly sokszor az állami és munkafegyelemről, miért törekszünk egyre több ter­melőszövetkezet alakítására, miért keressük, kutatjuk tár­sadalmunk problémáit, igé­nyeit és formáljuk az új em­bert ... S néha, a mindennapi mun­ka közben észrevesszük, hogy sokan azokr közül, akik kivívták elvtársaik megbecsü­lését, a párt nehéz napjaiba,n — sokszor lemaradnak. Elő­fordul: értetlenül állanak az új feladatok előtt. Türelmet­lenek, hangoskodnak, erőszak­kal akarnak elintézni olyan dolgokat, amelyeket csak ki­tartással, állhatafössággal le­het elérni Egyik járási tanácselnökünk például nemrégiben kijelen­tette: a községi tanács vezetői vagy beléptetik a hozzátarto­zóikat a termelőszövetkezetbe, vagy nem alkalmasak a tiszt­ségük betöltésére és akkor le­mondhatnak. Ez a tanácselnök elvtárs nagyon jól tudta, mi­lyen jól dolgoztak a községi vezetők a konszolidáció meg­teremtéséért, mennyire szívü­kön viselik, szocialista fejlő­désünket. Képzettségénél fog­va azt is tudja, mi a lenini önkéntesség elve. Mégis meg­gondolatlanságában megsér­tette munkatársai önérzetét, s hosszú idő munkája kellett ahhoz, hogy botlását helyre­hozza. Ha az ilyen elvtársakat rossz módszereikre figyelmez­tetik — megsértődnek és visszahúzódnak. Nem értik, hogy a párt minden időszak­ban más és más módszerrel dolgozik. Nem bizonygathat­juk a nagyüzemi gazdálkodás fölényét erőszakkal, fenyege­téssel, vagy fegyverrel a kéz­ben. Nem szélesíthetjük a demokratizmust és közben el­fojtjuk az egyéni gondolato­kat is. Nem feledkezhetünk meg arról az alapvető tény­ről, hogy az ellenforradalom alatt az ellenséggel szemben harcoltunk, ma pedig dolgozó társainkat kívánjuk meggyőz­ni a párt eszméinek igazságá­ról. És nem sajnáljuk a fá­radságot újból és újból el­mondani érveinket. Embersé­gesen bizonyítani, ha valaki valamiben tévedett. Igaz, ez nehezebb sokszor, mint az erőszak alkalmazása, de ha eredményében vizsgáljuk, számtalan tapasztáléit bizo­nyítja: milliószor célraveze­tőbb. Napjainkban többet kö­vetel a párt tagjaitól, mini pusztán a személyes bátorsá­got. Valahogy úgy fejelhet­nénk ki: ma nem' ,,meghalni" kell a pártért, hanem céltuda­tosan, okosan élni, dolgozni, S ehhez nemcsak merszre, virtusra van szükség. Nem­csak arra, hogy életünknél is jobban szeressük a pártot. A napi munka elvégzéséhez nem elég a hű érzelem, ahhoz marxista—leninista műveltség* tudás is kell. rpgyik községünk párttit­■L-1 kára például régi elv­társ. Az ellenforradalom alatt sem ingott meg. Ugyanez az elvtárs azonban a békés mun­ka közben sok hibát követett el. Senkiben nem bízik, csak magát tartja igazi kommunis­tának. Nem támaszkodik a népfrontra sem, mert abban a pap is közreműködik. Az el­lenforradalom alatt nem alku­dott az ellenséggel, példát mu­tatott a bátorságban. Mégsem nézhetjük el neki, amikor ba­rátokat, szimpatizánsokat kí­vánunk szerezni, 6 mindenki­ben az ellenséget kérési. S mi­vel nem bízik senkiben, benne sem bíznak a községbeliek. Messze kerülik, félnek tőle, a pártszervezet sem népszerű, nincs tekintélye. Másutt előfordul, hogy a kommunisták félrehúzódnak a közélettől. Ha az emberek fontos politikai témáról vitat­koznak, ők érvek híján kitér­nek a vita elől. Hiba lenne azt hinni, hogy ezek az élvtársak nem szeretik a pártot. Szív­ből szeretik, de nem értik. Mert, ha értenék, tanulnának, olvasnának, szüntelenül keres­árukra ne szakadjon, geren­dákkal támasztják alá. Az meg éppen jó, hogy zománc­edényeket is tartanak itt, mert a tetőn becsurgó esővizet, hó­levet van miben felfogni. Hivatalos vélemény szerint a raktárnak használt fészer életveszélyes állanotban van. Ki vállalja a felelősséget, ha esetleg összedől az épület és maga alá temet valakit? Tud­juk, nem bővelkedik a szövet­kezet pénz dolgában, azonban a jelenlegi helyzet tarthatat­lan és több kára származik belőle a szövetkezetnek, mint­ha valamilyen módon meg­oldaná árukészletének vagyon- biztos tárolását. (ács) f Mohaszedő asszonyok a Pilisben | Érdekes mellékjövedelmük van a pilisszentkereszti 1 I asszonyoknak. A hegyek sziklás oldalait járják és a kő- | 1 művesek simítókanalához hasonlatos szerszámmal fejtik f | a mohát az öreg kövekről. A mohakereskedelemnek itt már több évtizedes ha- | I gyománya van. Az Erdei Termék Vállalat javaslatára | 1 most tizenketten brigádot alakítottak és együttesen érté- | | kesítik a bálába kötött mohát. Az esős tavasz miatt későn | | kezdődött az idei mohagyűjtés, de a pilisszentkereszti asz- | | szonyok és lányok máris több mint ötven mázsa mohát | 1 hordtak össze nagy háti kosaraikban, főleg a Budapesti | | Ipari Vásár területének díszítésére. Ezenkívül a vállalat | | egyik telepién koszorúkat kötnek mohából. Háti kosaraikban most már egészen az őszi esőzésekig | I hordják a hegyekből a sziklák termését a pilisszentke- | | resztiek. Az idén 5—6 vagon mohát gyűjtenek össze egyéb | 1 munkájuk mellett, S nék a lehetőségét; miképpen képezzék magukat, hogy ők. is vitában minél több dolgozót győzhessenek meg. Az ellenforradalom óriási pusztítást végzett az emberek gondolkodásában, például Tö­kölön is. Nehéz volt akkor el­képzelni, hogyan lehet majd ismét megnyerni a dolgozók szívét. S ha nem lett volna olyan jól képzett, erős párt- szervezet, amely hamar talpra állt, talán nem is oldhatták volna meg ily rövid idő alatt a község problémáit és nem tartozna ma Tököl a ráckevei járás legaktívabb községei közé, a párt kétfrontos harcot fi folytat: a szektariánusok és a revizionisták ellen. Ho­gyan vívjuk ezt a csatát, ha tagjaink nincsenek tisztában azzal, mit is jelent a bal- vagy a jobboldali elhajlás? Hogyan alkalmazzák a párt elvi téte­leit községük, üzemük gyakor­latában, ha maguk sem tájé­kozottak? Hogyan igazodnak el a napról napra újabb esemé­nyeket hozó nemzetközi hely­zetben, ha nem ismerik azok összefüggését? Békés építőmunkánk köz­ben szüksége van a pártnak olyan bátor harcosokra, akik földeket mozgatnak meg, gi­gászi épületeket emelnek, atommal kísérleteznek — akik életük kockáztatásával védik a pártot minden időben —. olyanokra, akik nem sajnálják energiájukat, idejükét, ít párt tanainak tanulmAríyozására, saját tudásuk továbbképzésé­re. Olyanokra, mint például a nagykőrösi alapszßrvezet tit­kára, aki 50 éves korában kezdett a tanuláshoz, vagy a monori járási pártbizottságon Muka elvtárs, a budai járás­nál Csákány Zoltán és még sok-sok elvtárs, akik felnőtt fejjél munkájuk után is ta­nulnak. Saját példájukkal bi­zonyítják: szakmai általános műveltség, marxista tudás nélkül — nem végezhetnék jól, felelősen munkájukat. Ezeket az elvtársakat kellene követni valamennyi párt­tagunknak, hogy érzelmeiken túl, tudásukkal is gyarapíthas- sák pártunk erejét. Sági Ágnes Qle esak érzelemmel! Mi az igazság a rézgálic Vöriil?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom