Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

1958. MÁJUS 22. CSÜTÖRTÖK PKS1 Mf.t i^Cirlap Egy nap alatt 12000 forint kereset A csaló betegállományban van és több fizetést kap, mintha dolgozna Az ország lakossága egyre több húst fogyaszt. Az igény kielégítése érdekében az álla­mi állatfelvásárló vállalatokra nagy feladat hárul. Negyed­évenként több ezer hízóról, marháról kell gondoskodni. Az állatok egy részét szabadon vá­sárolják meg az éppen érvény­ben levő szabad felvásárlási ár szerint. Ezenkívül szerződé­seket kötnek. A gazda előleget kap és a hízott állatok leszállí­tása után kifizetik részére a szerződésileg- biztosított össze­get. Az 1956-ban szerződött gazdák 22 forintot kaptak 1 ki­logramm hízottsertés után. Ez így van rendjén, mi azonban egy súlyos ügyről szeretnénk szólni. Arról, hogy azok a fel­vásárló szakemberek, akiknek meg kellene akadályozni, (hogy a gazdák részéről szabálytalan­ság történjék, saját hasznukra ők is csalnak. Egy szerződés rejtelmei Pintes László pomázi lakos 1956-ban leszerződött egyszer nyolc és egyszer tizenöt disznó hizlalására a Pest—Nógrád megyei Állatfelvásárló Vállalat budai járási kirendeltségével, ahol Rihó András volt az osz­tályvezető. Pintes László vál­lalta, hogy a nyolc sertést 1956 októberében, a 15 sertést pedig 1957 október 31-ig leszállítja. Az első szerződésének részben tett eleget: 1956 elején hat ser­tést leadott. A többi sertés az ellenforradalom ideje alatt át­lag 80 kilót nyomott, aztán súlyban kezdett visszaesni. Pintes László szűkén volt ta­karmánnyal, a faluban hiába keresett, nem adott el senki, a szomszéd faluból pedig nem vállaltak fuvart. Az állatok ál­lapota egyre romlott, míg vé­gül Pintes László döntött és takarmány htján levágta a sül­dőket. 1957 elején a történtekről ér­tesítette a Pest—Nógrád me­gyei Állatfelvásárló Vállalat budai járási kirendeltségének vezetőjét; Rihó Andrást; oRihó a hallottak után kioktatta Pin­tes Lászlót és azt ajánlotta, hogy a háralevő idő alatt ve­gye meg a sertéseket és szállít­sa le, mint szerződésest. Pin­tes László belement, gondolta, úgy is kára van a levágott ál­latok miatt és így majd nyer valamit az üzleten, mert most a sertés szabad felvásárlási ára 14—18 forint. Hozzálátott a munkához. Fa­luról falura járt és megállapo­dott a gazdákkal, hogy folya­matosan megveszi tőlük a ser­tést. De mivel annyi pénze nincs, hogy egyszerre mind át- . vegye, majd kettessével vásá­rolja fel és leszállítja, a ket- . tőért kapott pénzen pedig a következőket veszi meg és így tovább... Rihó közbelép, ő akar keresni Ekkor Pintes Lászlónál vá­ratlanul megjelent Rihó And­rás és közölte; a központban elintézte, nem kell szállítani, nem lesz semmi bántódása (?!), csak adja á’t a szerződést és a levágott állatok járlatle- veleit. Pintes László most már tiltakozni próbált, ő szállítani akar, már mindent előkészí­tett. Rihó ekkor rátámadt, fe­nyegette, ordítozni kezdett. Pintes László megijedt és át­adta a szerződéseket, azonkí­vül ígéretet tett, hogy a hízók­ra felvett előleget folyamato­san visszafizeti. Pintes László azt hitte, hogy az ügy elintézést nyert. Ekkor a Pest-Nógrád megyei Állat­felvásárló Vállalattól egy nyomtatványt kapott, amely összegszerűen 42 D00 forintra volt kitöltve. A nyomtatvá­nyon a vállalat felszólította a gazdát, hogy írja alá — elis­meri, hogy leszállított 15 hízott sertést és a túloldali összeget átvette — és postafordultával küldje vissza. Pintes László természetesen nem küldte vissza a nyomtatványt. Ma is birtokában van. Sőt, bejelen­tést tett Rihó ellen. Kiderült, hogy Rihó András 1957 október 31-én este 9 óra­kor az újpesti vágóhídon adta le a 15 hízott sertést, mint Pintes László szerződéses disz- nait Egy nap alatt Rihó ezzel az üzlettel több, mint 12 000 forintot keresett és még fize­tését is megkapta a vállalattól. Nem is csodálatos, hogy a Rihó-ügy felszínre kerülése óta a Pest-Nógrád megyei vállalat szakemberei között sokféle szóbeszéd forog: van­nak, akik azt mondják, felte­hető. hogy Rihó a bátyjától szállította le a hízókat, aki Székesfehérvárott a megyei vállalat igazgatója, s lehet, hogy Rihó 8 forintért vette a disznók kilóját, mert a leadott állatok között volt kiselejte­zett kan is. amelyeknek ára kilónként 8 forint. Rihó ter­mészetesen 22 forintos árban adta át a vállalatnak a hízó­kat és a különbözeiét zsebre- vágta. Ezek után azt hinnék a becsületes emberek és azt kí­vánná ,a törvény, hogy Rihó megkapta méltó büntetését. Nem így történt. A bűnös most több fizetést kap, mintha dolgozna Rihóval mindössze csak any- nyi történt, hogy leváltották kirendeltség-vezetői funkció­jából, alacsonyabb fizetésű munkakörbe helyezték és kö­telezték (még mindig folyik a vita hatezer, vagy tizenkétezer forint), a kár megtérítésére. Itt kell megemlíteni, hogy Rihó, mielőtt budai járási ve­zető lett, egy másik megyében volt osztályvezető, onnan he­lyezték ide kisebb beosztással, kirendeltségvezetőnek, de ki­emelt fizetéssel. Hogy mért helyezték át akkor, arról sen­ki sem tud. (Jó lenne ennek is utánanézni.) A történtek után joggal kérdezik, mi van most Rihó­val? Rihó András most reu­más. (Szegény, biztos a hideg­ben sokat szaladgált hízók után.) Miután megtudta, hogy alacsonyabb fizetésű munka­körbe helyezték, elment be­tegállományba, s most — a betegségének ideje alatt előző félévi keresete után kapja a táppénzt —. többet keres be­tegén. mintha dolgozna. Való­ban beteg ő? Vagy ez is csak az „üzleti szellem” csodája? Még egy ügy... Mióta a Rihó-ügy felszínre került, sok mindenről beszél­nek a Pest—Nógrád megyei Állatfelvásárló Vállalatnál. Hogy ezekből mi az igazság, döntsék majd el a felettes szervek. Egyetlen ügyet mégis megvizsgáltunk tüzetesen, s bebizonyosodott, hogy nem alaptalanok a vádak, úgy vél­jük, a többi is sürgős vizsgá­latot követel. Groó Rezső budapesti lakos tíz darab sertést szerződtetett le, amit 1957 júliusában kel­lett volna leszállítania. Groó közölte a vállalattal, hogy a malacok átlagban csak 80 kilót nyomnak, nem tudja azokat szállítani. Ennek ellenére pár nap múlva Rihó csodálatosképpen behozta a tíz darab hízott sertést és azok átlagban 161 kilót nyomtak. Rihó elkérte Groótól a szer­ződéseket és az átvételnél ma­ga írta alá a gazda nevét. De ez már nem újságírói feladat, ez írásszakértő dolga. Tény az, hogy három nap alatt dup­lájára híztak a sertések. (!?) A becsületes dolgozók köve­telik, vonják felelősségre azo­kat, akik vagyonukat, pénzü­ket, az állam pénzét elcsalták. De ez nemcsak gazdasági ügy, hanem politikai kérdés is: pa­rasztságunkat senki ne vezes­se félre és senki ne járassa le előttünk állami vállalataink becsületét. Sürgős, körültekintő vizsgá­latra van szükség, hogy minél hamarabb megakadályozzuk a harácsolásokat, kupeckodáso- kat és az ügyben részvevők elnyerjék méltó büntetésüket. Rövidesen megnyílik a nógrádverőcei ifjúsági tábor A tábor egy része Csodálatosan szép, vadre­gényes tájon, erdőkkel koszo­rúzott hegyek ölében, szinte váratlanul bukkan a turista a nógrádverőcei ifjúsági sátor­táborra. A sátrak mögött ka­nyargós útján jókedvű, vidám csobogással siet tova a kris­tálytiszta vizű Török-patak. A fák között kakukk huhog és fekete rigók fújják szerelme- tes éneküket. A patak túlsó partján virágos gyepszőnyeg, selymes tarkasága virít. Kell ennél szebb, csodálatosabb hely egy rövid nyári vakáció­ra? Aligha. Még egy-két hét, s vidám kacagástól, jókedvű nótázástól zeng majd e gyönyörű vidék. Egyelőre azonban még csak épül és szépül ez a nagyszerű Megszervezik a nyári mezőgazdasági idénymunkák egészségügyi ellátását A nyári mezőgazdasági idény­munkák egészségügyi ellátását az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megszervezik. E téren a leg­fontosabb feladatok a körzeti or­vosokra hárulnak. A legtöbb kör­zeti orvos rendelési idejét úgy módosítja az idénymunkák tar­tama alatt, hogy a munkából hazatérő mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére állhasson. Fontos kötelességé- a körzeti orvosnak a balesetmegelőzés. illetve ellátás megszervezése. Ezzel kapcsolatban felülvizsgálja a munkahelyek első­segélynyújtó, valamint a munka­brigádok gyorskötöző felszerelé­sét, s a hiányosságok pótlásáról sürgősen intézkedik. Arról is gondoskodik, hogy minden mun­kahelyre és munkabrigádra egy- egy elsősegélynyújtásra kiképzett dolgozó jusson. Figyelemmel kí­séri, hogy a dolgozók elhelyezése, a munkásszállás, az élelmezés és az ivóvíz-ellátás megfelel-e a kö­vetelményeknek. A járási, a városi, a városi ke­rületi főorvosok a gyógyító-meg­előző és a közegészségügyi-jár­ványügyi feladatok ellátásában hathatósan támogatják a körzeti orvosokat. Véleményt nyilváníta­nak az idénybölcsődék szervezé­sének és üzembehelyezésének kér­désében. A nyári idénybölcsődé­ket a mozgó szakorvosi szolgálat gyermekgyógyász szakorvosával és a védőnővel - ellenőriztetik. Gondoskodnak arról, hogy a gyógyszertárak nyitvatartási ide­jükkel alkalmazkodjanak a kör­zeti orvosok rendelési idejéhez. Az egészségügyi állandó bizott­ságok segítik a helyi egészség- ügyi szerveket a zavartalan egész­ségügyi ellátás megszervezésében, s figyelemmel kísérik a felvilágo­sító előadások szervezését. Az elő­adások többek között a nyári fer­tőző betegségekről, a hő-, a por- és a légyártalomról, a balesetek megelőzéséről és a tisztaságról szólnak. sátortábor. Több ezer fiatal nyári otthona. Erről, beszél­gettünk Molnár Lajos elvtárs­sal. az Express ifjúsági tábor vezetőjével. — A nógrádverőcei sátortá­bor két részre oszlik. Egyik része a külföldi, a másik pe­dig majd a magyar fiatalok rendelkezésére áll. A külföl- | diek tábora — mintegy száz­negyven fő befogadására al­kalmas, már június első nap­jaiban megúyitja kapuit. A terv szerint keletnémet fiata­lok érkeznek elsőnek, akik öt napot töltenek majd itt. Az egész idény alatt mintegy négyezer külföldi vendégre számítunk. A magyar fiata-, lók tábora csak június máso­dik felében nyílik. Itt egyszer­re 250—300 fő részére biztosí­tunk szállást és ellátást. Kü­lön érdekessége még tábo­runknak. hogy az idén elsöíz- ben családok részére is bizto­sítunk szobákat — gyermek- '• ágyat —. amelyek egy egész j idényre igénybevehetők. elő- j reláthatólag személyenként j napi nyolc forintért. Orosz László, a tábor gaz- I dasági vezetője is bekapcsoló- I dik az érdekes beszélgetésbe. — Én már tavaly is itt vol­tam az egész idény alatt, s nyugodt szívvel elmondhatom, hogy minden itt járt fiatal a legszebb emlékeikkel távozott táborunkból. Újra Molnár elvtárs veszi át a szót. — Egy-egy sátorban, annak nagyságától függően, három- öt fiatal kap helyet. Matracos vaságyon alszanak, minden sátorban /asztal, fogas és vil­lanyvilágítás is ‘ van. AzaZi minden lehető kényelem, amely a fiatalok nyári üdülé­séhez szükséges. Ezenkívül különféle sportfelszerelések, tornaszerek állnak rendelke­zésükre. Esténként tábortűz mellett szórakozhatnak, nap­közben kirándulnak Visegrád- ra, Magyarkútra, a Kálóhegyi kilátóhoz. Király-rétre, vagy a Mátyásfához. A fiatalok egy kis kóstolót vesz­nek a tábori életből A személyhajózás nyári menetrendje A MAHART értesíti az utazó- közönséget, hogy május hó 25-től életbelépő nyári menetrend sze­rint az alábbi hajójáratokat indít­ja meg: Budapestről reggel 6.30- kor munkaszünetes napokon in­duló hajó a szentendrei Duna- ágon át Esztergomig közlekedik. Esztergomból 13 órakor indul vissza Visegrádig, majd Nagy­marosról 16.20-kor indul tovább Budapestre. Budapestről reggel 7 órakor Sötéten borult a tájra az éj. Sehol nem lehetett látni világosságot. Messziről el­nyújtva hangzott ide a távoli Szolnokról és Kocsérról a kutyaugatás. Az út szélén, Szolnok felé menet, magáno­sán állt az esőverte, szélfútta kőszent. Szembe vele a csárda épülete, besüppedt, gazos te­teje. Az igazak álmát aludta a legtöbb ember, a kakasok kukorékoláshoz készülődtek. Hirtelen lovasok dobaja verte fel a néma csendet. A csárdá­hoz érve leugráltak lovaikról, fokosukkal megverték a szem­öldökfát, egyre türelmetleneb­bül. Végre matatás hallatszott belülről, vasak zörgése, s ál­mos hang érdeklődött, kik a késői, avagy nagyon korai lá­togatók. Betyárok érkeztek, vásárra indultak, s itt, a Ku­tyakaparó csárdában húzták meg magukat nappalra, hogy másnap szürkületkor tovább- álljanak. Ha esetleg veszély közeledett, volt idejük eltűnni a csárda alatt húzódó rejtek- úton, aztán fel a lóra, s bottal lehetett ütni nyomukat..: Amit az előbb leírtam, úgy hallottam a napokban, a Pe­tőfi Sándor megénekelté híres­neves Kutyakaparó csárdában. Apró kis vékony ember a csárdás, méltó utóda az egy­kori csárdásoknak, tele mesé­lőkedvvel. Késő délutánra járt az idő, a csárda előtt, ahol valaha a kőszent állt, szekerek várakoznak, rajtuk a lovakat őrző berlinerkendős asszonnyal. A férj, a gazda a csárdában ül, gyalogosok és más szekeresek társaságában. Munkából jövet van vala­mennyi. Kezükben fröccsös poharat szorongatnak, s hall­gatják a csárdást, amint ki Kutyák aparó csárda tudja, hányadszor, a régi Ku- tyakaparóról mesél. Némán hallgatják, néha- néha összenéznek, majd egy fiatalabb a falra felakasztott elöltöltős pisztolyt veszi a ke­zébe. Látszik, katonaviselt, magyarázni kezdi, hogyan is működött. Valaha Rózsa Sán­doré volt, mondja a csárdás. Hiszik is, nem is, mert hát a híres betyár nem erre portyá- zott. Látják érdeklődésemet, s mutatják a vendégkönyvet, kérnek, írjam be nevem s né­hány sort a nagy költő emlé­kezetére. A vaskos, pirosba kötött régi vendégkönyv elsárgult lapjait hártyapapír tartja ösz- sze. Ceruzával és töltőtollal írott tengernyi bejegyzésekből meglátni, mily nagy szeretet­tel emlékeznek Petőfire, aki emléket állított a Ku.y ik.ipa­rónak. Mert ha van valahol Petőfi kultusz, ezen a környé­ken van. A régi vendég­könyv, amit még a húszas években kezdtek vezetni, be­telt. A Kocsérí Földműves­szövetkezet, a csárda gondo­zója, beköttette, s új vendég­könyvet nyitott 1958. március 15-én, amikor koszorút he­lyeztek a csárda falán lévő, Petőfi halhatatlan emlékének áldozó márvány táblára. Az új emlékkönyvet a kocsérí párt- szervezet titkára, a tanács és a földművesszövetkezet elnöke nyitották meg bejegyzésükkel. Talán már nem olyan ro­mantikus, veszélyt, betyárvi­lágot sejtető a csárda, mint volt valaha, még a régi kön­tösében, amíg a húszas évek­ben a módos gazdák egymás­ra nem gyújtották. A régi he­lyén épült új csárda tartó- sabb, fehérre meszelt faláról messzire virít a felírás: Ku­tyakaparó csárda. Emlékkönyvek, a falon> lógó pisztoly, a falon függő Petőfi korabeli eseményeket ábrázoló képek, no meg a csárda falán levő márvány­tábla emlékeztet a régiKutya- kaparóra. No meg az a tö­méntelen sok emlék, melynek hatása alól senki nem vonja ki magát, aki valaha is hallott Petőfiről, olvasta verseit. Va­lóságos Petőfi múzeum ma is a csárda, ha nem ’ is külsősé­geiben, hanem az emberek emlékezetében meglevő gaz­dag anyag, emlék, történet miatt. Sokan felkeresik mesz- sziről érkezett kirándulók, is­kolások és hivatalos úton já­rok. Megszemlélik a Kutyaka- parót, megisznak egy pohár fröccsöt, hallgatják a csárdás történeteit, s tovább mennek, tovább adják más alkalommal, kicsit kiszínezve, mit hallot­tak. Egyetlen régi, nemes ha­gyományokkal rendelkező csárdája megyénknek a Ku­tyakaparó. Gazdája, a Kocséri Földművesszövetkezet arra törekszik, hogy fenntartsa a csárda emlékezetét, s meg­őrizze a későbbi korok számá­ra is a híres-neves Kutyaka- parót. Ez nem jelenti azt, hogy nem gondozzák az épü­letet, hanem ellenkezőleg: ké­sőbbi terveikben szerepel, hogy egyre inkább hasonlatos­sá tegyék berendezését is a régi, igazi Kutyakaparóhoz. Dicsérendő elgondolás, s re­mélhetőleg senkinek nem tá­mad az a gondolata, hogy mo­dernizálja ezt a szép emlékek­kel körülvett csárdát. Igaz, kicsit „modernizáló­dott” a hetekben a csárda. A földművesszövetkezet a kör­nyékbeli parasztok javaslatá­ra és közreműködésével még tavaly kuglipálya építéséhez kezdett, a csárda mellett. Lé­nyegében kész a pálya, állnak a bábuk és gurulásra készen várnak a hatalmas golyók. Csupán 16 folyóméter deszka hiányzik a kidobópályához és a golyócsatorna. Ha kapnának faanyagot, ezt is megcsinál­nák társadalmi munkában, szinte órák alatt. Nem rontja a csárda képét a kuglipálya, s helyes, hogy elkészült. Kár, hogy a 16 méter deszka miatt nem játszhatnak rajta a csár­da legszorgalmasabb látogatói, a környék parasztjai. A Kutyakaparo csárda új­ra fénykorát éli. A szezon, ahogy üzleti nyelven mond­ják, most kezdődik. Az idén több külföldire számítanak, meg országbeli vendégre is. A csárda áll, várja látogatóit. A mesélő kedvű csárdás újra és újra elmeséli a betyárok ka­landjait, megmutatja a beom­lott rejtekutat, ismeretlen em­lékeket elevenít fel Petőfi éle­téből. És él tovább, terebélye­sedik nagy költőnk emlékeze­te, a csárda, a megénekelt Kutyakaparó Petőfi Sándor révén szintén halhatatlanságot szerzett. Mire elbúcsúztunk, leszállt az alkony. A csárda elől el­tűntek a szekerek, de vendé­gek még maradtak utánunk is. A pislogó petróleumlámpa sárga fénye mellett a fröcs- csöt iszogató parasztok előtt újra megelevenedett a betyá­rok históriája és emlékeztek Petőfire... Csekő Ágoston munkaszünetes napokon Induló hajó a váci Dunaágon át Eszter­gomig közlekedik és onnan 16.30- kor indul vissza Budapestre. Budapestről munkaszünetes na­pokon 7.30-kor induló hajó a szentendrei Dunaágon át Dömösig közlekedik, majd Visegrádról 14.20-kor indul Esztergomig, ahon­nan 17 órakor indul vissza Buda­pestre. Budapestről munkanapokon reg­gel 7.30-kor induló hajó Eszter­gomig közlekedik, ahonnan 17 órakor indul vissza. Budapestről naponta 14.30-kor Induló hajó munkanapokon Dö­mösig, munkaszünetes napokon Esztergomig közlekedik. Eszter­gomból munkaszünetes napokon 6.50-kor, munkaszünet utáni na­pokon 2.45-kor indul vissza Buda­pestre. A hét többi napján Dö­ntősről 3.50-kor indul Budapestre. Budapest-Bem József téri hajó­állomásról munkaszünetes napo­kon 17.30-kor induló hajó Leány­faluig közlekedik, Leányfaluról 19.40-kor indul vissza Budapestre. Budapest—Mohács között közle­kedő személyhajójárat május 25-től munkaszünetes napokon 12 óra helyett 21 órakor indul Buda­pestről. A kiadott nyári menet­rendben szereplő és Budapestről 12.30-kor Dömös, illetve Esztergo­mig közlekedő hajójárat, vala­mint az esztergomi sétahajójárat csak későbbi időpontban indul meg. Budapestről vasárnaponként 7 órakor induló és Rácalmás—Kul­csig közlekedő hajójárat május 25-től Dunaföldvárig közlekedik, ahonnaö 16 órakor indul vissza Budapestre. Psssszt! A balett&ágó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom