Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

fMT

me Vf

JCirlav

1958. APRIL** 49. $£QMJJAT

Befeje&ödöti as orsstígg yülés ülésszaka

(Folytatás az első oldalról)

kor lehet szilárd és eredményes papi békemozgalom, ha nemcsak a felsőpapság szűk körére, hanem a demokratikusan érző papság minél szélesebb tömegeire támaszkodik és nem áll szemben a néppel egybeforrt, demokratikus papok tömegmozgalmával. Nehezen érthető, hogy a római katolikus egyház magyar vezetői miért nem nyújtanak elegendő támogatást, védelmet azoknak a papoknak, akiknek a tevékenysége a béke megvédésére, a szocialista Magyarország felépítésére irányul. Ezeknek a papoknak a hathatós védelme és erkölcsi támogatása tovább erősítené az egyház és az állam közötti jó viszonyt és együttműködést és találkozna a tömegek, közöttük a hívó tömegek elismerésével is — mondotta a több; között.

Az értelmiség szerepe

A továbbiakban áttért az értelmiség helyzetének 'kérdéseire, foglalkozott egyes értelmiségi fórumoknak az ellenforradalom előkészítésében és a konszolidáció megnehezítésében játszott szerepével és a többi között megállapította:

— Ma már az ellenforradalom és a vele szövetséges revizionista ideológia hazánkban nyílt fórumokkal nem rendelkezik, mert az olyan ellenforradalmivá vált szervezeteket, mint a régi írószövetség és a Petőfi Kör, szétvertük. A nyílt ellenforradalmárokat a tudományos és a kulturális életből, az egyetemekről és az iskolákból eltávolítottuk. Pártunk értelmiségi politikájának helyességét mutatja, hogy az. értelmiség ellenforradalom alatt tanúsított magatartásának megítélésében mi sohasem általánosítottunk. Amikor fegyelmi elé állítottuk, állásából elbocsátottuk, vagy éppen bírósági eljárás alá vontuk a bűnösöket, az alaptalan gyanúsításokkal és általánosításokkal szemben következetesen védelmeztük az értelmiség túlnyomó többségét. Felléptünk az értelmiség soraiban működő maroknyi nyílt ellenforradalmárral szemben, de ugyanakkor határozottan védelmeztük az értelmiség nagy részét, az alaptalan támadásokkal szemben, és segítettük őket alkotó munkájukban. E helyes politika eredményeként most a szocializmus erői széles fron- ton-bontakoztathatják ki előrenyomulásukat, további térnyerésüket a tudományos és kulturális életben.

A magyar értelmiség túlnyomó többsége — mondotta a továbbiakban — ma becsületes. munkájával támogatja a népi demokráciát, a szocializmus építését. Az eddig elért eredményekben ott van az értelmiség munkája is. A párt értelmiségi politikája továbbra is arra irányul, hogy a kommunista értelmiségiekre támaszkodva, a szocializmus építésének érdekében barátilag együttműködjék a nem kommunista értelmiségiekkel is, az idősebbekkel és fiatalabbakkal egyaránt, hogy türelmes és meggyőző munkával, eszmei és politikai felvilágosítással, őszinte és nyílt véleménycsere útján a ma még nem marxista értelmiséget is idővel marxista

—leninistává nevelje. Fontos a párt értelmiségi politikájának lényegét bővebben- kifejteni azért is, mert sokan az értelmiségiek közül a jelenlégi baráti együttműködés fényéből arra a helytelen következtetésre jutnak, hogy minden jól van úgy. ahogy most van, s nekik — szakmai feladatuk ellátásán kívül — semmi tennivalójuk nincs, a nem marxista értelmiség a perspektívát tekintve is képes az ő véleménye szerint együtt élni a marxista párttal, a marxista munkásosztállyal úgy — mint mondjuk két. őszinte, lojalitást óhajtó társbérlő. Ez a felfogás helytelen, és a várt értelmiségi politikájának félreértésén alapszik.

— Mi türelmesek voltunk az értelmiség iránt eddig is — mondotta Kállai Gyula —, s türelmesek leszünk ezután is. A türelem azonban nem arra irányul, hogy a polgári értelmiség megrekedjen mai világnézeténél, jelenlegi hibáinál, eszmei és politikai zűrzavaránál, hanem arra, hogy belső meggyőződésétől hajtva előrelépjen, megértse korunk feladatait, felemelkedjék a szocializmus színvonalára s előbb- utóbb eljusson a marxizmus— leriinizmus világnézetéhez. Együttműködésünk tehát nem valami status quo fenntartására irányul, hanem arra. hogy a magyar értelmiség eszmeileg is, politikailag is a népi demokrácia szilárd bázisává

váljék, hogy a magyar értelmiség belátható időn belül kommunista értelmiséggé váljék. A magyar értelmiség képviselői és a szovjet párt- és kormányküldöttség találkozóján a Hruscsov elvtárs által említett Paton akadémikus életútja nemcsak a kommunisták türelmes nevelő munkáját, hanem elsősorban azt példázza, hogyan lesz egy nem kommunista tudós szovjet emberré, népét szolgáló kommunista értelmiségivé. Vagy náiunk nincsenek és nem lehetségesek ilyen Patonok? Szekfü Gyula, az ellenforradalmi rendszer hivatalos történetírója a másodiik világháború alatt eljutott a kommunistákkal való nyílt politikai szövetségig, a felszabadulás után pedig mint a szovjet— magyar barátság őszinte híve, boldogan vállalta a moszkvai magyar nagykövetség vezetését. A fejlődéshez mi minden politikai, eszmei, erkölcsi segítséget megadunk a magyar értelmiségnek.

Az értelmiségiek közül igen sokan az együttműködésnek ezt a jellegét még nem értik.

Sokan nem értik például a népi írók táborában sem. Űk értelmiségi politikánk — hogy úgy mondjam — „első felét”, azt, hogy megvédjük az értelmiséget az alaptalan rágalmazásokkal szemben, segítjük munkáját, s teret nyitunk alkotó képességeinek akkor is, ha nézetejg^ nem is azonosak mindenben — megértik, elfogadják. s örömmel konstatálják, hogy végre a párt szakított a régebbi értelmiségi politika helytelen módszereivel. Ugyanakkor azonban nem értik meg, s csodálkoznak azon, ha tévedéseket, hibáikat, világnézetük ffreakciós vonásait bíráljuk. Ezt bizalmatlanságnak tekintik és erre holmi dacos bizalmatlansággal felelnek. Úgy látszik, hogy a régebbi ^helytelen módszerek — nem is annyira minket, mint inkább őket kötik, mert az együttműködést nehezen tudják saját hibáik nyílt bírálatával összeegyeztetni, s egyesek már visszavágynak a régebbi időkhöz, amikor, ha együttműködtünk velük, hibáik, tévedéseik bírálatára — igen helytelenül — nem fordítottunk gondot. Mi mással, ha nem a dolgok ilyen félreértésével lehet magyarázni például azt a tényt, hogy a mi igen tisztelt Veres Péter képviselőtársunk és barátunk a januári ülésszak után, ahol Kádár elvtárs elmondotta, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásában pártunk nem az általa ajánlott módszereket követi, azonnal kijelentette, hogy ezután már nem fog politizálni, csak írni, mert úgy látja, hogy akarva, nem akarva, minden politikai lépése ballépésnek minősül. Persze, számunkra s azt hiszem Veres Péter számára is világos dolog, hogy ha írásaival akarja népe javát szolgálni, akkor a „politizálás ilyenfajta felfüggesztése” sem mentesíti öt saját világnézetének beható elemzésétől és attól, hogy annak rossz, helytelen, nacionalista, harmadik utas elemeit, mint értéktelen limlomot kivesse magából s írói alkotóerejét és képességét is megszabadítsa ezektől a korlátoktól.

— Sokan azt. gondolják, hogy a régi, helytelen módszerekkel való leszámolás egyben valamiféle Treuga Dei-t. valamiféle elvtelen, általános bűnbocsánatot jelent, és a türelmet azonosítják a mindent eltűréssel. Egyes, még igen tekintélyes értelmiségiek is, abból az általunk hangoztatott helyes elvből kiindulva, hogy népünk érdekében jobb becsukni néhányat, mint veszélybe sodorni a dolgozó népet, továbbá abból kiindulva, hogy keményen fellépünk az ellenséggel szemben, azt a helytelen következtetést vonják le, hogy visszatérnek a „régi módszerek”. Mi a törvényességet helyreállítottuk, és éberen őrködünk annak tisztaságán. De ez nem jelenti, és nem jelentheti azt. hogy tétlenül nézzük az ellenséges elemek garázdálkodását — sőt éppen ellenkezőleg, nem a régi módszerek iránti nosztalgia — hanem a törvényesség tisztelete, állam- rendünk védelme, dolgozó népünk érdekei köteleznek bennünket arra, hogy adminisztratív eszközökkel harcoljunk azok ellen, akik államellenes cselekedeteket követnek el.

— Mi az értelmiséggel alkotott viszonyunkban előre akarunk haladni a szocializmus felé, de tudatában vagyunk annak, hogy az értelmiség jelentős rétegei ma még — világnézetükben — ingadoznak a kapitalizmus és a szocializmus között, tehát segítségükre sietünk, hogy minél kevesebb megrázkódtatással térhessenek át a szocializmusra. Az értelmiségnek döntenie kell arról, hogy hová áll: az épülő, fejlődő, erősödő, új szocialista társadalom mellé, a munkás- osztály, a parasztság és a hatalomra jutott nép mellé, avagy a rothadó, bomlófélben levő, nálunk már hatalmát vesztett burzsoázia és az általuk képviselt, szemünk láttára pusztuló kapitalista rendszer mellé? Innen, az országgyűlés fórumáról szeretnénk felhívni a magyar tudósokat, pedagógusokat, műszaki értelmiségieket, írókat és művészeket, álljanak bátran a dolgozó nép és a szocializmus ügye mellé. Biztosíthatjuk őket arról, hogy népünk megbecsüli és nagyra értékeli alkotó munkájukat.

Kállai Gyula elvtárs ezután arról beszélt, hogy a magyar értelmiség számára megkönnyítheti a döntést, ha az értelmiség elgondolkozik azon, mivel gazdagította hazánk kultúráját a kapitalizmus, az ellenforradalmi Horthy-kor- szak és mivel gazdagította a szocializmust az elmúlt 13 esztendő? Elgondolkozhatna -a magyar értelmiség aSon is, mivel segítik most hazánk kultúráját a kapitalista hatalmak és mivel segíti a Szovjetunió?

Nem érdektelen eltűnődni azon sem, hogy milyen perspektívát nyújt az értelmiség, a kultúra számára a szocialista Szovjetunió és a kapitalista nyugat, s a velük való kapcsolat?

— A cári Oroszország — annak ellenére, hogy az orosz nép soraiból számos kiváló tudós és művész került ki — az akkori kapitalista államok között ipari, műszaki, tudományos téren az utolsó helyek egyikén kullogott. Alig telt el 40 év, a Szovjetunió a szocialista társadalmi rendszer felsőbbrendűségének eredményeként hétmér- földes léptekkel haladt előre. A szovjet tudomány alkotta meg a világ első atom-vil- lanytelepét, atomhajtású jégtörőhajóját, birtokában van az interkontinentális rakétának, a Szovjetunió lőtte fel a világűrbe az első mesterséges égitesteket. Világos, hogy ezek a sorozatos, kimagasló eredmények nem véletlenül feltűnt zseninek az alkotásai, hanem annak a szakadatlan fejlődésnek, felfele emelekedés- nek törvényszerű eredményei, amelyet a szocialista társadalmi rendszer a tudomány és a kultúra számára biztosít. Nem véletlen, hanem előttünk, marxisták előtt teljesen törvényszerű fejlődés eredménye az, hogy most az „utolérni és elhagyni a Szovjetuniót” tudományra, oktatásra és kultúrára vonatkoztatott jelszavát az Amerikai Egyesült Államok adja ki. öröm és büszkeség a mi számunkra is, hogy a világnak 40 évvel ezelőtt még egyik legelmaradottabb országa a szocialista fejlődés útján ma a világ kultúrájának legmagasabb csúcsára emelkedett.

— Tisztelt országgyűlés! Előttünk teljesen világos az is, hogy az „utolérni és elhagyni a Szovjetuniót” jelszót a kapitalizmus nem lesz képes megvalósítani, s a Szovjetunió az elkövetkező 10—15 évben a gazdasági tevékenység, a termelés összes területén maga mögött hagyja majd az Amerikai Egyesült Államokat. .

Kulturális életünk néliánr kérdése

Kállai elvtárs a továbbiak- ] ban arról szólott, hogy az alkotó értelmiség soraiban megindult eszmei és politikai tisztázódás, eredményeként — az országgyűlés januári ülésszaka óta kulturális életünk érezhetően javult. A meglevő helyzet azonban még nem elégíthet ki bennünket, s ezért arra kell törekednünk, hogy elsősorban azokon a művészeti területeken, amelyek a legszélesebb tömegek kulturális igényeit vannak hivatva kielégíteni, a színház és a film területén, tovább erősítsük a szocialista realista tendenciákat. támogassuk azokat a művészeket, akik bátran hozzá mernek nyúlni mai életünk kérdéseihez, akik bátran színre merik hozni a Szovjetunió, s a szomszédos népi demokráciák népünket 'érdeklő színvonalas, szocialista szellemű kulturális termékeit. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy ellentétben a régebbi időszakkal, mi nem zárjuk el a közönség — és az alkotó művészek elől a kapitalista országok haladó kulturális alkotásait sem. Azt azonban nem helyeseljük, hogy vezető fővárosi színházaink, a mai életünkkel foglalkozó magyar dráma megteremtéséért és színrehozásáért folytatott, sokkal több fáradsággal, ve. szödeéggel és bizonyos mértékig nagyobb kockázattal járó harc helyett — a könnyebb e1- len állás vonalán haladva, repertoárjaikat a művészileg és eszmeileg egyaránt alacsony színvonalú nyugáti művekkel töltik meg, olyanokkal, mint a „Családi ágy”, „Teaház az augusztusi holdhoz”, „Tojás” és társaik. Mi vezető színházainktól azt várjuk, hagy harcoljanak a szocialista, realista színműirodalom megteremtéséért: ez nemeseik az irodalom, hanem a színház feladata is. Azt is elvárjuk, hogy segítsenek jóvátenni a szomszéd népekkel szemben elkövetett mulasztásokat, amelyek gyökere még a H or thy-korszak á l-Jvul t úrfölényében” és vad sovinizmusában rejlik. Dramaturgjaink ahelyett, hogy a mai nyugati irodalom kispolgári szemléletet tükröző alkotásaiban kotorásznának, hogy felszínre hozzanak egy nem is egészen friss „Tojást” — nézzék át és tanulmányozzák a szomszéd népek klasszikus és mai irodalmát, kultúráját, hozzák színre ezek legjobb alkotásait. Az „Optimista tragédia” és a „Svejk” példája bizonyítja, hogy az igazi művészi' sikert csak ezen az úton lehet elérni. Üdvözöljük azokat a színházakat. amelyek nem riadtak vissza a nehézségektől és megtették az első lépéseket a mai magyar dráma színreho- zatalában. akik bátran színpadra merték hozni a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák színdarabjait..

Csakis ezen az úton haladhatunk tovább, ha azt akarjuk, hogy a színház megfelelően hozzájáruljon dolgozó népünk kulturális felemelkedéséhez.

Kállai Gyula befejezésül a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének magyar- országi látogatásáról beszélt és a többi között megállapította, hogy ez a látogatás a proletár internacionalizmus nagyszerű megnyilvánulása volt és még szorosabbra fűzte népeink barátságát.

Kállai elvtárs befejezésül hangoztatta, hogy az 1958. évi állami költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében elfogadja és azt az országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

Ezután Uku Pál országgyűlési képviselő jelentkezett szólásra, majd ebédszünet következett.

Ebédszünet után Reszegi Ferenc, az Építésügyi Minisztérium költségvetéséhez szólt hozzá. Hangoztatta, hogy a költségvetést az országgyűlés építésügyi bizottsága és a maga nevében is elfogadja. A következő felszólaló Sárfi Rózsi volt, aki az egészségügy területén elért .eredményekkel foglalkozott, ezt követően Csirmnap

1958. április 19, szombat, Emma napja.

A Nap kél 4.49 órakor, nyugszik 18.39 órakor.

A Hold kél 4.53 órakor, nyugszik 19.08 órakor.

Várható időjárás, szombaton estig: változó felhőzet, több helyen kisebb eső, mérsékelt északi-északkeleti szél. A hőmérséklet alig változik.

Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 10—13 fok között. Távolabbi kilátások: az időjárás fokozatosan javul.

— IFJÚSÁGI SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT alakult Da- bason a helyi KlSZ-fiata- lokból. Jelenleg egyfelvoná- sosokból összeállított műsorral készülnek.

— AZ ORSZÁGOS KAMARASZÍNHÁZ Pest megyei Petőfi Színpada szombaton este fél nyolckor Pilisszántón Bán Pál: Feleség kis hibával című vígjátékát adja elő.

— A DABASI JÁRÁSI Kossuth Kultúrotthon aktívái fásítják a kultúrotthon előtti utcarészt, a belső kerthelyiséget pedig parkosítják.

— A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG agit.-prop, osztálya A szovjet párt- és kormánydelegáció Pest megyei útjáról címmel rövidesen képes riportfüzetet jelentet meg.

— A CEGLÉDI zenei napok keretében szombaton este tél hatkor a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola növendékeinek hangversenyét rendezik.

— A TÁPIÓSZELEI PINCEGAZDASÁGBÓL ötszáz hektoliter bort szállítottak a brüsszeli világkiállításra.

— ÁPRILIS 29-ÉN ülést tart, a megyei népi ellenőrzési bizottság, amelyen részt vesznek a járási népi ellen* őrzési bizottságok tagjai is. Az ülésen az 1958-as munka- tervet tárgyalják meg.

— AZ ÚJLENGYELI KISZ-TAGOK a fásítási hónap keretében nyolcszáz facsemetét ültettek el, ugyanakkor mintegy tízezer forintos társadalmi munkával rendbehozták a helyi sportpályát.

— KISTARCSA község nőtanácsa vasárnap a helyi kultúrotthonban rendezi a szabás-varrás tanfolyam záróvizsgáját.

A Nagyvásártelepre pénteken reggel 18 vagon és kilenc tehergépkocsi áru érkezett, ebből hat vagon burgonya, öt vagon zöldáru és három vagon tojás.

A szövetkezeti baromfiboltok állami gazdaságokból érkezett élfl baromfit árusítottak. A csirkét kilónként 42, a tyúkot 25—28, a kakast 21—22 forintért adták. Vágott baromfit csak néhány csarnokban lehetett beszerezni. A baromfi magánkiskereskedők a tisztított, hízott árut kilónként X—2 forinttal drágábban adták, mint a szövetkezeti boltok. Több húsboltban növendék marhahúst árusítottak. Az állami árudákban a tisztított parajt kilónként 4.20, a sóskát 4.80 forintért hozták forgalomba. A Baromfi és Tojásértékesítő Vállalat a hétvégi szükségletek ellátására 400 000 tojást osztott el a KÖZÉRT-boltok között. A tojás ára nem változott. A kertészeti újdonságok; közül a plrosretket csomónként 2—2.80, a salátát fejenként 2.20—3 forintért árusították.

Vorosilov megjelent a lengyel szakszervezetek IV. kongresszusán

Vorosilov és kísérete megjelent a Lengyel Népköztársaság szakszervezeti szövetségének IV. kongresszusán. Ugyancsak megjelentek a kongresz- szuson a szovjet vendégekkel együtt Zawadzki, az államtanács elnöke, Gomulka, a

LEMP Központi Bizottságának első titkára, s Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke.

A kongresszus elnökének üdvözlő szavai után Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke beszédet mondott.

Angol lap a NATO hadügyminiszterek határozatáról

A NATO hadügyminisztereinek az a határozata, amelynek értelmében atomfegyvereket osztanak szét az európai államok között, csak növelheti annak veszélyét, hogy valamilyen helyi összetűzés világháborúvá fejlődik — írja pénteki számában a Manchester Guardian című liberális lap.

Az a döntés, hogy közepes hatótávolságú rakétákat és taktikai fegyvereket adjanak több európai ország haderejének, olyan pontra viheti el a nyugati szövetséget, ahonnan már nincs visszatérés. A lap így folytatja: „Mind több ravaszt adnak egyre több kézbe. Vajon elképzelhető-e, hogy ez csökkenti a fegyveres összetűzés veszélyét?”

A Manchester Guardian szerint az atomfegyverek „a legjobb esetben veszélyes pótszerei a hagyományos erőknek, a legrosszabb esetben olyanok, mint egy kábítószer, amely a biztonság hamis érzetét adja”.

Az, hogy az atomtöltetek amerikai ellenőrzés alatt maradnak, csak addig biztosíték, amíg nincs válság. „Válságos feszültség esetén azonban ezeknek a fegyvereknek állandó készenlétben kell lenniük és a gombot megnyomó ujj nem lesz mindig amerikai.”

„Minél több tőkét ölnek bele a nyugati nemzetek ezekbe a fegyverekbe és berendezésekbe, annál kevésbé lesznek hajlandók arra, hogy megváltoztassák politikájukat és stratégiájukat” — állapítja meg a Manchester Guardian.

ki Lajos országgyűlési képviselő a közlekedés és postaügyi tárca költségvetésével és ezzel kapcsolatban a mindsztéi'ium és a közlekedési dolgozók feladataival foglalkozott. Vida Miklós képviselő a terv és pénzügyi bizottság megbízásából a pénzügyi tarca költségvetéséhez szólt.

Végül Antos István pénzügyminiszter válaszolt a vita részvevőinek. Hangoztatta, hogy az országgyűlés állandó bizottságaiban és az ülésszakon lefolyt vitában számos figyelemre méltó javaslat hangzott el, amelyeket a kormány megvizsgál, munkájában hasznosít, s a javaslatok sorsáról a legközelebbi ülésszakon beszámol.

A pénzügyminiszter ezután bejelentette, hogy a kormány elfogadta a terv és költségvetési, illetve a mezőgazdasági állandó bizottság javaslatait: a Minisztertanács tartalékából 2 millió forintot biztosit a Buda.

pesti Orvostudományi Egyetem és klinikái rendbehozására: a második félévben felülvizsgálja s lehetőség szerint tovább javítja a kórházak munkaerő- ellátását: az esetleges beruházási megtakarításokból — ha azt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése szükségessé teszi — további anyagi erőforrásokat biztosít a termelőszövetkezeti beruházások növelésére.

Mivel a fenti javaslatok a tartalékokból megvalósíthatók, a pénzügyminiszter kérte, hogy az országgyűlés az 1958. évi állami költségvetést és a költség- vetési törvényjavaslatot eredeti összegezésében, illetve szövegezésében fogadja el.

Az országgyűlés a költségvetést és a költségvetési törvény- javaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta.

Az országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor zárta be.