Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-08 / 82. szám

1938. ÁPRILIS 8. KEDD HEcrr.r ^Cirlap KI AZ IGAZI BARÁT? Váltig hangoztatta a Nyugat íl&zaibadulás előtt, hogy Ma- yarország igazi barátja, zámtalan tanújelét is lát- attuk „barátságának”. Ho- yan is volt? Megszaibadí- >tta ezt az országot legérté- esebb javaitól és „segítség“ imán mindent „rásózott“, amit sak lehetett. Most a Nyugattal való akko- i „együttműködésnek” csak gyetlen példáját ragadjuk ki. Iagyarországon abban az idő­én nagyipari jelleggel nem y ártottunk gördülő csap- gyakat. De .segített” az ak- ori „jó szomszédság”. Ellát- ik csapágyakkal az országot, izettünk is érte eleget. Mert gye a nemesacélt csak valu- íért lehetett eladni — még a barátnak1’ is. A felszabadulás után ördülőcsapágy-szükségletünk ilentős hányadát a Szovjet- nióból szereztük be. Ké­véimé s álláspont lett volna ászérői fenntartani tovább- a is Magyarország elmara- ott ipari állapotát, hisz akár- ogy vesszük, neki sem jelen­eit volna rossz üzletet a ha- ánkba irányuló csapágy- xport. De a Szovjetunió nem ezt a ónyelmes álláspontot válas-t- atta. Ellenkezőleg, felaján- Dtta segítségét a magyar ördülőcsapágy-gyártás meg aremtéséhez. A szovjet nép selekedeteit ugyanis a prole- ár internacionalizmus elvet ezer tik. E segítség nyomán 1953-ban Ikezdődött a tervező munka. Ízzel párhuzamosan Diósd le llett. a régi legelőn elkezd­ek egy modern csapágygyár elépítését. Pólyák Mihály bácsi, a gyár gyik idősebb dolgozója me- élte el nekünk: — Azelőtt egy 50—60 embert ogLaltooztató pirokémiai üzem olt itt. Olyan kis kotyogó­éle. Most ezekben a k:s öldszimtes üzemekben is a mi épeink dolgoznak. 1954 végén már nagyüzemi yártást végeztek1 az új üzem­ien. 1955-ben azt is elérték, logy az egész világon elfoga­tott. normál műszaki szabvá- lyoknak megfelelő csapágya­it gyártottak. Biztosan ér­tékű az olvasót, hogyan sike- ■ült ilyen rövid idő alatt losszú évtizedek mulasztásait lehozni? Ezt is elmondjuk. A gyár teljesen szovjet dokumentáció alapján Spült. A gyártást is a szovjet- ínióbeli gazdag tapasztalatok alapján végezték. A gépek túl­nyomó részét a Szovjetuniótól kapták. A gyártás megindulásától kezdve másfél éven keresztül szovjet szakemberek segítet­ték a munka beindulását a gyárban. Azt is lehetővé tet­ték szovjet elvtársaink, hogy a gyárban dolgozó szakembe­reink hosszabb ideig tanulmá­nyozhassák az ő csapágy gyá­raikban végzett munkát. Legjobban az bizonyítja, hogy jól hasznosították a diós- di műszaki és fizikai dolgozók a kapott segítséget, hogy most, hazánk felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából a ta­valyi eredmények alapján el­nyerték a Minisztertanács és a SZOT elnökségének Vörös Vándorzászlaját. valamint az élüzem címet. Nem csoda hát, hogy akár­melyik műszaki embert kér­deztük, valamennyi a legna­gyobb elismeréssel nyilatkozott a szovjet segítségről és a szov­jet gépekről. Bonhardt Já­nos kutató technológus már sokfajta gépet megismert sokéves „prakszisa” alatt. Akármilyen falta szovjet gép­ről beszélt, állandóan ismé­telgette: — Erős. megbízható és precíz gépek ezek Szívesen vállalta, hogy el­visz bennünket a műhelyek­be: magunk is győződjünk meg ezeknek a gépeknek a használhatóságáról. A forgácsolóüzemben két félautomata gépen dolgozik Pazinczár Mihály esztergályos. Gépei feliratán ez áll: Sztan- kozavod — Moszkva. Kérdé­sünkre így válaszolt: — A gépek szerkezetileg tö­kéletesek. Csak elektromos be­rendezésükben keletkezett hi­ba kétéves használat után. De ezt már kijavítottuk. Kísérőnk innen a görgőké­szítő automatákhoz vezetett bennünket. Elmondta, hogy azelőtt itt egy gép egy perc alatt készített el egy csapágy- görgőt. Most a szovjet víz­szintes görgősajtoló gép per­cenként 72 darabot készít el. Nagy előnye még. hogy nem forgácsolja, hanem préseli a görgőiket. így jelentős meny- nyiségű anyagot takarítanak meg vele. Szavait megerősí­tette a gép két kezelője, Ko- leianisz Janisz görög szak­munkás és segítője, Monos­tori Vilmos is. A görgőmegmunkáló fé' automata gépek mellett főles« nők ültek. Egy kis vályút» rakosgatták a görgőket, ame­lyek a másik oldalon megmun­kálva hullottak ki. Ezek is többségükben szovjet gépek Tóth Józsefné és. Kakas Jé zsefné gépkezelőket megkér deztük: nem fárasztó ez az egyhangú foglalatosság Szin­te ugyanazt mondták mind­ketten: — A régebbi típusú gépbe fapálcikával tologattuk be » görgőket. Ez a munka tönk­retette a szemünket. így sok­kal könnyebb.' — Nem sokáig dolgoznak ígv — vetétte közibe kísérőnk — hamarosan az adogatást is automatizáljuk. Ezek után a mérőműszere­ket mutatta meg. ezeknek je­lentős része is szovjet gyártmány. Mikron pontossággal mérnek e műszerekkel. Csak ilyen pontos méréssel biztosíthatják- hogy a nemzetközi szabvá­nyoknak is megfeleljenek csapágyaink. Amiről tehát évtizedekig csak álmodhattak szakembe­reink. a Szovjetunió segítségé­vel pár év alatt megvalósult. Ezek után — úgy gondoljuk — senkinek sem okoz nehézsé­get annak eldöntése: ki, az igazi barát. Farkas István Elena, az új lengyel műrost Lengyelországban a közel-1 múltban a gyapjú tulajdon-1 ságaival megegyező, újszerű f műrostot készítettek. Az Ele-[ na nevet viselő szintetikus 1 műrost könnyebb, tartósabb | a gyapjúnál, sőt, jobban el-1 lenáll a savak hatásának is. | A műrostot szénből és a cellu-1 lózeipar hulladékanyagából | készítik. 3 Útkövezés — társadalmi összefogással | Ráckeve község lakossága | szép példát adott a kollektív f összefogásra. Mivel a község-1 fejlesztési alap pénze ebben az| évben más fontos kérdések | megoldására kell, mozgalom | indult, hogy a községet ke-1 resztülszelő Árpád utcát ön-| kéntes felajánlásokból és köz-| adakozásból köveztessék ki. § Az utca ugyanis egyik legfon-1 tosabb közlekedési útvonala § Ráckevének, de kövezete p nincs és nedves időben a sár Üj könyvek érkeztek Rácke vére, a földművesszövetkezet könyvesboltjába. A bolt eladója és vezetője „besorolják” a könyveket, díszes kirakatot készítenek és várják a vá­sárlókat járhatatlanná teszi. A mozga­lomnak nagy visszhangja tá­madt, egymásután érkeztek a készpénz-, fuvar- és munka­felajánlások; a tömegszerve­zetek, az egyesületek mulatsá­gokat, szinielőadásokat ren­deztek, amelyeknek jövedel­mét szintén felajánlották a kövezési költségekhez. Már az eddigi felajánlásokból is ösz- szegyűlt annyi, hogy a tavasz- szal megkezdhetik a két-há- romszázezer forint értékű kö­vezési munkát. Felszabadulási ünnepség Monoron Borús reggelre ébredt áp­rilis 4-én Monor népe, ez azonban nem zavarta az ápri­lis 4-i ünnepséget. Reggel 6 óraikor zenés ébresztővel kö­szöntötték a lakosságot, a gyá­rakon, üzemeken és az épüle­teken ünnepi színek, dekoratív homlokzat hirdette a nagy na­pot. , Kilenc órakor megelevened­tek az utcák, hosszú sorokban igyekeztek á dolgozók munka­helyeikre. hogy innen zárt so­rokban vonuljanak fel az ün­nepély színhelyére, a főtéren levő szovjet katonai sírem­lék elé. Fél tízkor megindult az ünnepi menet, amelyet Hö- römpő József országgyűlési képviselő vezetett. A menet élén az úttörőket láttuk, őket követték az általános iskolá­sak fegyelmezett sorokban. Mikor a menet az ünnepség színhelyére ért. mintegy 3000 főnyi lelkes ünneplő tömeg előtt tartotta meg beszédét Ja­kab Sándor, a Monori Járási Pártbizottság szervező titkára. Beszédében méltatta a felsza­badító szovjet csapatok hősies­ségét. majd visszatekintett az elmúlt 13 év küzdelmeire és eredményeire. A himnuszok elhangzása után ünnepélyes keretek között helyezték a há­la és a szeretet virágait a hős szovjet katonák emlékművére. Este kultúr- és sportműsor fejezte be az ünnepséget. <h. j.) Csapágy — vasporból Nagyon fiatal még, csupán ] hat esztendős a magyar por- kohászat. 1952-ben kezdtek vasporból különböző alkatré- j székét gyártani a Budaörsi Ke- I ményfémipari Vállalat üzeme*- 1 ben. Azóta szép eredményeket értek el. Készítenek önkenő csúszó­csapágyakat, csapágyfede­leket, különböző varrógép-, kerékpár- és autóalkatré­szeket stb. Nemrég egy érdekes kísérlet eredményeképpen olyan önke­nő csapágy gyártását kezdték meg, amely egyes gépekben golyóscsapágy helyett is hasz­nálható. Welesz Rudolf kísérletiosz- tály-vezető elmondta, hogy ed­dig olyan helyeken is kényte­lenek voltak golyóscsapágya­kat alkalmazni, ahol csúszó- csapágyak is megfeleltek vol­na, mert a golyóscsapágyak­hoz szükséges kenési feltétele­ket nem lehetett, biztosítani. Példaként megemlítette a Iparunk legújabb büszkesége: Teniszcsarnok alumíniumból - építi a Dunai Hajógyár Hazánkban az első, de a külföldi országokban is párját ritkítja az a merész elképzelé­sű alumínium-konstrukció, amelynek alkatrészeit most szerelik a váci Dunai Hajó­gyár műhelyeiben. Európa egyik legszebb és legmodernebb sportkombi­nátját egészíti majd ki ez a pompás, alumíniumból készült teniszpálya a va­sasszakszervezet Pasaréti úti sporttelepén. HiiiiiwiimitmmiHmiimuHimiiiiiiiimiiitiiiniHMMMmmtHitii tem. — Az enyém, s ízlelge­tem, hogy milyen a bélé. A vendégek mosolyognak. Ovecskin bólint és megérti, hogy milyen változás történt ebben a magyar faluban is. A cigány tör tértéi csaik jelképezi, hogy nincstelenek hogyan let­tek a maguk gazdáivá a ter­melőszövetkezetben. Már kijöttünik a kertészet­ből, amikor Turza Lajos utánunk jött és az utcán a kol- hoztagok életéről érdeklődött. — Olvassa el a könyvem, majd abból megtudja, ők is ezernyi gonddal küszködnek, ezernyi az öröm is. az • élet mindennap javul — válaszol­ja Ovecskin. fiiunk az úton. nézelődünk, zí szemléljük a paraszti por­tákat. elindulunk, s kerülget­jük az út sarát, süt a déli nap. suhog a tavaszi szél és a kacsák lubickolnak az út közepén levő tócsában. Szép, meszelt házak, gondozott ud­varok. viráaoskertek integet­nek. Az egyik vadonatúj vas­kerítés előtt megáll Ovecskin és kérdi. — Egyéni? — Igen. Az — mondja Far­kas Ferenc, a járási tanács el­nöke. — És az a másik ott, az a?\ új ház? — Az tsz-paraszté. — Menjünk be, nézzük, ho ] gyn.n fogadnák? Kitárul a paraszti udvar ka- \ puia. a virágos kertben egy \ fejkendős paraszt néni fogad l bennünket. Hogyan? Erről azonban rruxjd máskor \ írunk. Gáli Sándor [ Az új eljárással szerkesztett csarnokot teljesen alumínium- I ból készítik. 23X40 méteres belterületen 400 szurkoló fér el. 12 méter magas lesz. Súlva mindössze 7 tonnát tesz ki s éppen ez a tulajdonsága teszi ..lehetővé a süppedékes. laza 1 talajon történő felállítását; | Hasonló méretű vasbeton | héjszerkezettel egy ilyen I csarnok minimális súlya I közel 150 tonna lenne. | A külsőre is ízléses alumí- ! niumcsarnok két homlokolda- I Iának függőleges oszloprészét | üvegfallal látják el, fűtését — 1 mivel hőszigetelése nem lesz |— infravörös sugárzó berende- ! zéssel oldják meg. Ily módon | a hazai hathónapos teniszidény | egész évre bővül. | A csarnok világítását kor- I szerű fénycsövekkel, káp- | rázat- és árnyékmentesen biztosítják. | A konstrukció terveit a Vas- lés Fémipari Kutató Intézet I dolgozta ki a legmodernebb | alumíniumépítészeti elvek | alapján. Kivitelezésén a váci [Dunai Hajógyár legjobb szak- l emberei fáradoznak, s még iezen a nyáron átadják rendel- [tetősének. Iparunk legmoder- j nebb alumínium építménye I újabb bizonyítéka lesz a ma- I gyár munkás és mérnök kiváló ; szaktudásának. Mammut-lelet Vilniuszban, négy méter mé­lyen a föld alatt, megtalálták egy hatalmas mammut-csont- váz részeit. A zoológusok sze­rint a lelet rendkívül értékes anyagot szolgáltat azoknak az őskori állatoknak a tanulmá­nyozásához, amelyek több tíz­ezer évvel ezelőtt éltek a mai Litvánia területén. Egy vagon közönséges hul­ladékrongy 100 mázsa finom papír gyártását teszi lehetővé; AZ én életemben nincs AJ semmi olyasmi, amivel Ucsekedhetnék. — Martinov lángjában nem volt egy csepp •zomorúság sem, szinte vidá­man mondta. — Tizenkét év­vel ezelőtt írtam egy rövid tlbeszélést, közölték a Kom- izomolszkaja Pravdában és izóta az irodalom a szenvedé­lyem .., Ezt a nagy szovjet ró nem önmagáról írja, ha­tom a Tavaszi szél című leg- ijabb regényében Martinov nondja. De egy 'kicsit benne •;an az író élete, múltja. Ovecskin atz orosz puszták fia, i falusi élet ismerője, a kol- tozparaszt, a traktorista, a já- ■ási funkcionárius — az író. Hősének szavai ráillenek. Egyszerű orosz ember, sem- ni külsőség, az ember azt londolná, hogy valamelyik jépállomás traktoristája ül >ele szemben. Nyugodt moz- jása, szelíd kék szeme, halk rzavai még jobban hangsú- yozzák egyszerűségét. Valen­tin Ovecshin, a Falusi Hét­köznapok és a Tavaszi szél írója van itt, a Nagykátai Já­rási Pártbizottság székhazá­ban. Csendes beszélgetés fo­lyik köztünk. A járási párt­titkár, Baráth Károly elvtárs, Farkas Ferenc járási tanácsel­nök, Radios Ferenc járási igit.-propos a vendégfogadók, ikik maguk is alapos isme­rői a mai falusi életnek, az tgyszerű emberek életének. A változó faluról, az élet ezernyi problémáiról válta­kozik a szó, s Ovecskin érdek­lődik. vagy bólogat, amikor a válaszokat hallja, s aztán még­is kimondja: NAPOK, EMBEREK Ovecshinnel, az „Új Világiban —- Parasztokkal szeretnék beszélgetni, ott, ahol élnek és dolgoznak. Elindulunk a járás egyik községébe, Szenlörinckátára. 4 e úton tovább folyik a be­szélgetés. Ismerkedünk. A világhírű író bátor bírálata, tárgyilagossága, elbeszélései­nek, írásainak mély realizmu­sa nagy hatással van ránk is, akik már- olvastuk könyvét. Kétszeres öröm számunkra, hogy most itt van hazánk­ban, hogy a magyar hétköznap pokat tanulmányozza. A falu érdekli, az egyszerű emberek mindennapi élete. Nem szereti o külsőségeket, a hivatalos fogadtatást, csak az egyszerűséget. Szentlőrinckátán megtekinti az Üj Világ Tsz gazdaságát, a tehénistállót és szakszerűen beszélget a tehenésszel. Ez­után folytatjuk utunkat a fa­luban. kerülgetjük a tócsá­kat. Lőrinckáta tipikus magyar falu. Pest és Heves megye határán, ide látszanak a kéklő mátrai hegyek, a másik olda­lon a végtelen síkság. A Zagy­va kavarog a határban, a ta­vaszi esőtől megduzzadva né­hol kilépve a medréből. — Akár Ukrajnában — jegyzi meg Ovecskin. s látszik, hogy kedvére való ez az út. Az egyik utcán megállunk. — Kik azok ott, a kerítésen túl — kérdezi Ovecskin a tol­mács útján. Kísérőnk, Baráth Károly járási titkár válaszol: — Az Űj Világ kertészei. Bemenjünk? — Menjünk. Sár, kegyetlen, vehdégma- rasztaló tavaszi sár minden­felé. A melegágyak közül egy kozáksapkás, hatvan felé tar­tó csizmás paraszt jön felénk. Kissé pislog, idegenkedve mé­reget bennünket. Váratlan számára ez a találkozás. Rö­vid a bemutatkozás és nagy IP öröm, amint megtudja, hogy egy szovjet író szeretne velük beszélgetni. Int társainak, jöjjenek kö­zelebb és szíves szóval vála­szol a kérdésekre. rpele-k István brigádvezető J- nagy darab kérges kezű ember. Harmadmagával dol­gozik a tsz-ben. Itt van Turza Lajos, aki egykor cipész volt, s most a- kertészetben találta meg életcélját. Egy idősebb, a Punyi-családből való paraszt- ember is bejött a kertészeti ház szobájába, ahol meglát­szik, hogy nem vártaik ven­déget, Mindössze két lóca, egy kályha, s a kályha előtt a szemét összeseperve. Letelep­szünk. Van, akinek viár csak pálántás láda jut ülőhelyül. De azért jó ez igy, mindennél többet érnek az őszinte, ba­ráti szavak. Ovecdkin érdeklődik. — Hogyan élnek? Mikor alakították a tsz-t? Kik szö­vetkeztek, a földeket össze­adták-e, olvasták-e a könyvét, a Tavaszi szél-t? — záporoz­nak a, kérdések, s a tsz-tagok sorra adják meg a választ. Kikerekedik a magyar szövet­kezeti paraszt élete, múltja, jelenje és jövője. Közben tréfálkoznak. Az öreg Punyi János a szövetkezeti élet jel­lemzésére egy történetet me­sél. — Egy cigány is kérte felvé­telét a termelőszövetkezetbe, s mindig azt hajtogatta,, hogy csak egyszer lenne olyan vi­lág, amelyben jóllakhatna szalonnával, aztán nem bán­ná, ha utána azonnal meg is halna. Elérte célját. A múlt­kor kérdeztem: — Mondd La­jos, eljönnél-e egy kis szalon­na vacsorára? — Ne bosz- szantson már. János bátyám, az enyém is rámavasodik. Soha nem volt ennek a ci- gánynak semmije, és amikor a tsz-be jött, a dinnyét ffon- dozta. S egyszer, még dinnye­érés előtt megyek a diny- nyeföldre és látom, hogy az én cigányom ökölnyi nagysá­gú dinnyéket szed le az in­dáról. — Mit csinálsz, miért bántod a dinnyét? kérdez­szállítószalag görgők csapágya­zását. Ezeken a helyeken kiválóan bevált a porkohá­szati önkenö csapágy. Ezt a csapágyat gyártás után — porózus lévén — olajban átitatják, működés közben aztán „kiizzadja“ magából az olajat. így biztosítja az üzem­biztos kenést. Alkalmazási (helyein, például a bányaszállító-szalagoknál hosszabb ideig tart az újfajta csapágy, mint a hasonló célt szolgáló golyóscsapágy, ame­lyet a belékerült por és tör­melék hftnar tönkretesz. A porkohászati önkenő csapágy másik nagy elő­nye, hogy körülbelül ti­zenhétszer olcsóbb, mint az azonos méretű golyós­csapágy. A jelenleg folytatott kísérle­tekkel azt akarják elérni, hogy a porkohászati csapágy súrló­dási tényezőjét egészen közel hozzák a golyóscsapátgyéhoz. MEGÉRKEZTEK AZ Ú1 KÖNYVEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom