Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

/

1958. Április 4. péntek

J

uhász Gyulára emlékezik ma hálás kegyelettel az ország népe, a költőre, aki egész életét, csodálatos költészetét a szépség, az igazság és a haladás szolgálatára szentelte, aki huszonegy év óta pihen szegedi sírjában és ha élne, április 3-án töltötte volna be hetvenötödik esztendejét. Helyét a magyar irodalomban már végérvényesen meghatározta a kritika, amikor a legnagyobbak közé sorozta, a dolgozó nép pedig szíve legmélyére zárta, amint megismerte és egyre jobban megismeri költészetét.

Kora ifjúságától kezdve rendíthetetlen harcosa volt a haladásnak, az elnyomottak felszabadításának. A jogokért harcolt már egyetemi hallgató korában, amikor rendőrkard ütött sebet kezén a válaszjó- jogért tüntető magyar munkások soraiban a pesti utcákon. Az első világháborúnak véget- vető forradalmak hónapjaiban egyik szellemi vezére volt Szegeden a forradalmi gondolatnak. Az ellenforradalom gonosz viharában eszméiért még a testi bántalmakat is vállalnia kellett. A fasizmusba kiteljesedő reakció „képmutató és barbár korszakában” remeteként élt Szegeden, szülővárosában és remetekunyhójából vívta tovább a harcot, tollal, verssel, eszmékkel az embertelenség ellen.

Ez az emlékező írás ennek az utolsó harcnak egyik irodalomtörténeti és politikai szempontból egyaránt érdekes momentumát kívánja megeleveníteni majd harminc év távlatából.

1 097 októberében tör- * tént. Juhász Gyula, aki jobb meggyőződése ellenére tagja volt a Petőfi Társaságnak, az egyik fővárosi napilap hasábjain nyílt levelet intézett Pékár Gyulához, a Petőfi nevét bitorló Társaság akkori elnökéhez. Ez a nyílt levél önmagáért beszél:

„Mélyen tisztelt Elnök Űr, novemberben lesz a magyarság egyik legnagyobb költőiének, Ady Endrének félszá- zados születési évfordulója. i Ez alkalomból kérem, hogy a Petőfi Társaság novemberi ülésének programján egy számot tartson föl Ady Endre költészete című fölolvasásom részére.

Ady nagyságáról ma már gyerekes dolog vitázni. Mak- kai Sándor erdélyi püspök írása pontot tett minden ilyen polémia után. A Petőfi Társaság még életében be akarta választani Ady Endrét, de ő egyedül akart maradni. Mg már egy magyar irodalmi társaságnak nemzeti kötelessége leróni iránta az emlékezés, a hódolás adóját. Ha az eleven Babitsot és Móriczot meggondolatlanul kizárta és Szabó Dezsőt nem vette még be a Társaság, legalább a halhatatlan Ady Endrének meg kell adnia, ami őt ország-világ előtt megilleti.

Ady költészete egyik legerősebb oszlopa a magyar jövőnek és én hiszem, hogy a novemberi emlékezés minden igaz magyarnak szíve szerint való lesz.

Tisztelettel: JUHÁSZ GYULA, a Petőfi Társaság tagja.” Szeged, 1927. október 8.

minim

........lllllllltlin........

A

I.rKS7.EJ BATALOV, •

A nyílt levél bombaként hatott az egész magyar közéletre, de a reakció szolgálatába szegődött Petőfi Társaság uraira is. Pékár, az elnök külföldön üdült, helyette Császár Elemér, a hasonló mentálitá- sú alelnök reflektált hosszas töprengés után Juhász Gyula nyílt levelére egy jobboldali újság hasábjain. A válasz óvatosan elkente a lényeget. Juhász Gyula jelentkezését „pressziós jellegű”-nek minősítette, kijelentve, hogy „Juhász Gyula valósággal revolvert szegez a Petőfi Társaságnak ...”, amelynek „nem szabad tudomásul vennie ezt a nyílt levelet”.

A Szegeden élő költő azonnal megadta erre a gyámoltalan dadogásra a választ:

„Ha humorista lennék — írta —■, azt mondanám, hogy az ajánlott levél költségeit akartam megtakarítani ezzel a jelentkezéssel. Tudtam, hogy az elnök úr távol van hazájától és attól tartottam, hogy ha nem nyíltan levelezek, elkésem ezzel a máris elkésett Ady-ünnepléssel. Különben is én a nyíltság embere vagyok. Ha a formát megsértettem, ha az etikettet nem tartottam be, bocsánatot kérek a Társaság előkelő uraitól, de tudomásom szerint az a nagy garabonciás, akiről a Társaság nevezi magát, nem egyszer követett el nagyobb formasértéseket is. Én a lényeg embere vagyok. Császár Elemérnek tudnia kell az irodalomtörténetből, hogy Juhász Gyula éppen a hagyomány és a haladás összekötője az új magyar költészetben ... Pár év múlva, mert az idő nem áll meg még a Petőfi Társaság fölött sem, Ady Endre úgy is végérvényesért és diadalmasan bevonul az egész magyarság szívébe, Vörösmarty, Petőfi és Arany társaságába, hogy világraszóló nagy értékeink egyike maradjon az idők végezetéig ... Hogy a magyar ifjúságnak mit jelent Ady és új költészetünk, ékesen mutatja az a levél, amelyet a Híd körül csoportosuló székely egyetemi fiatalság

Irodalmi vezetőitől kaptam pár nap előtt Nyílt levelemre, amelyben kérnek, hogy „a Petőfi Társaságban elhangzó, vagy — Isten őrizz — el nem hangozható előadásomat Ady- ról közlés végett a Híd rendelkezésére bocsássam, hogy azt szétterjesszék az egész országban.”

J

uhász Gyula ezekkel a sorokkal fejezte be viszontválaszát:

„— Mégegyszer hangsúlyozom, hogy egy irodalmi társaság nem sóhivatal, ahol formahibák miatt elutasítják a jelentkező lényeget. Mindenek fölött pedig én előadást akartam tartani Ady Endréről a Petőfi Társaságban. Ez az én vétkem.”

A véreskezű ellenforradalom azokban az időkben Igye- kezett önmagát konszolidálni a magyar közélet minden szakaszán, az irodalom területén is. így érthető, ha a közvélemény feszült érdeklődéssel várta, mi lesz a vége, az eredménye Juhász Gyula bátor kiállásának. Az optimisták bíztak benne, hogy a Petőfi Társaság urai valamilyen formában mégis meghátrálnak Juhász Gyula igazsága előtt, már csak Petőfi Sándor neve miatt is,' akinek forradalmisá- gát bajos lett volna elkendőzni és akinek szelleme akkor is kötelezi a Társaságot, ha a nevet csak cégérként bitorolja.

* pesszimistáknak lett iga- lV zuk. Pékár Gyuláék és Császár Elemérék nem hátráltak meg. Mélyen elhallgattak, de Juhász Gyula Adyról szóló előadását sem akkor, sem később nem tűzték ki felolvasó- üléseik programjára. A formasértés természetesén csak szalonképesnek feltüntetett ürügy volt, az igazi ok: hogy kérlelhetetlenül gyűlölték Ady Endrét, akinek költészete éppen úgy a forradalmat, a haladást jelentette, mint Petőfié és Juhász Gyuláé, és akinek roppant tehetsége elől törpén, szégyenkezve bújtak el mindenféle hamis ürügy árnyékába.

Magyar László

Szüdi György:

A föld üzenete

K üldjél nékem cipőt, ruhát, Kalapáljál jó ekét;

Hadd zenéljen búzát, zabot, Dús tengerit majd a rét.

Almaimat csókolgassa Traktor, ásó, kapanyél;

Mikor pillám rezgő árnyán A virradat fénye kél.

Barázdáim ölelgesse Boronáid tenyere:

Tűzben kivert kovácsolt éré Simogató melege.

Muzsikáló olajcseppek Neszt suttogó dallamán,

Járjon táncot barack, körte Mosolyogva fenn a fán.

S ha majd a mag vétlné

serdül,

S sűrűbb kalászt géped ád: Ráterítem asztalodra Kenyerem friss illatát,

BARA MARGIT

ZENEBARÁTOK KÖRE

Igen nagy népszerűségnek örvend a gödöllői Agrártudományi Egyetemen a zenebarátok köre Összejöveteleiken egy-egy zeneszerző életével és munkásságával foglalkoznak a kör tagjai, s előadásaikat lemezbemutatókkal illusztrálják. Eddig Beethoven. Mozart, Csajkovszkij és Verdi életéről és műveiről rendeztek ilyen jellegű előadásokat. A komolyabb zenei ismeretekre vágyó fiatalok a Collegium musicum szemináriumain ismerkednek a zene alkotóelemeivel, formai és stílus problémáival.

Évi egy millió földrengés

Kimutatták a szakemberek, hogy évente körülbelül egymillió földrengés rázza meg a földkérget. Ezek között azonban az emberek számára is érezhető, „mindössze” ötezer. Az erőteljes, nagyhatású földrengések száma évi 4—6. Ezeknek becsült energiája egyenként több száz milliárd kilowatt/óra, azaz egyenlő az egész földkerekség lakosságának és iparának egyévi elektromos energiaszükségletével.

jelenleg a legtöbbet foglalkoztatott magyar filmszínésznő. Még be sem fejezte legújabb filmje, a Ház a sziklák alatt forgatását, máris újra felvevő gép elé állt a minap a Csempészek című új magyar filmben. S a tervek szerint Bara Margit alakítja a rövidesen forgatásra kerülő Amíg holnap lesz című film női főszerepét is

nniliHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHtliltlIlllllltlIIIIIIIIIIMMIIIV •

(XILMHÍRADÓ

1/ ..............................

M

OSZKVÁBAN műsorra tűzték az Éjfélkor című magyar filmet.

NAGY NEMZETI ünnepünk évfordulóján, április 4-én filmszínházaink műsorukra tűzik a Budapest felszabadítása című, eredeti felvételekből összeállított dokumentumfil- met.

A SONNTAG című német lapban igen elismerő kritika jelent meg a Hannibál tanár úr című díjnyertes filmünkről.

Április io-én mutatják

be filmszínházaink a november 7-i moszkvai ünnepséget és a katonai szemlét bemutató színes, szovjet riportfilmet.

NORMAN D’ARCY Ausztráliában játszódó filmet forgat Teher címmel Neulan regény« alapján. A film a szegény, nincstelen zsellérek sorsáról szól, akik az év legnagyobb részében munka nélkül tengődnek.

FRANCOISE ARNOUL legújabb filmje a Fehér hajószállítmány.

JACQUELINE AUDRY francia zeneszerző nemrég fejezte be Ez Ádám hibája című filmkomédiáját.

A GYEREKEK örömére rövidesen nálunk is bemutatásra kerül a Csúf kis kacsa című kedves, szovjet rajzfilm.

Giuseppe Marotta:

Hóhérkongresszus

• Szállnak a darvak című új szovjet film főszereplője

| Éppen múlt pénteken nyílt 1 meg a Főítéletvégrehajtók 1 Nemzetközi Kongresszusa I Svájc egyik halk, gondosan I ápolt városkájában, A szín- ! hely: névtelen házaik elszórt § csoportja az elmaradhatatlan I vízparton, éles és hullámos I vizek ez óriás levesestála melllett. (Folyók nagyanyja ez a I víz, partján elnémulnak még la kölykök s az örültek is, és = tükrében sze rtepos hadnak a | legmerészebb lavinák.) Ideér- ! keztek, ebbe a városba hóhé- ! rak, a földrajzi hosszúság és 1 szélesség minden fokáról, so- l ványaik vagy testesek, sasorral I vagy kiugró pofacsontokkal, a 1 mesterségükben járatosak s a I debütánsak, szakállal, vagy 1 simára borotválva, de mind- ! nyáján kissé félszegen s egy- | ben tartózkodóan is; így száll- 1 tak ki a vonatból hajnalban, I komor útitáskáikkal, gyor- 1 san felhajtottak egy pohár 1 kávét vagy tömény szeszt s 1 utána már siették, hogy perc | késés nélkül ott legyenek a | teremben, amelyet kellő idő- l ben ki kellett bérelni eme I egészen kivételes összejövetel I céljaira.

| Valóban — az eszme atyja 1 Liu Han-Fu volt, egy ázsiai 1 ember, tagbaszakadt, rendki- ! vül vállas egyéniség, aki még | a régi hagyományok szerint | kaszabolt sárga fejeket, a | kétkézre fogott pallóscsapás | rapid rendszerével. Olyan tisz- | ta, precíz nyakazások voltak | ezeíc, művészettel, mintha 1 csak vajat szeletelt volna; | tulajdonképp csak a levegő | jajdult fel, talán egy bajuszszár kuszálódott meg csekélykét — de a paciens maga

ezt már aligha vehette észre, még a penge tra^kus zizze- nését sem, pedig az acél kellemesen felmelegedett a napsütésben. míg felolvasták az ítéletet. Liu ezt írta a világ minden tájára, kollégáihoz intézett levelében: „Méltatlan fülemben mint gyötrő dara> zsák, úgy duruzsolnak a halálbüntetés . elfogadásáról, vagy eltörléséről szóló hírek, amelyeket mindenhonnan hallok. Vajon kinek lenne igaza? Mint a törvényes alapon végzett kapitális büntetés egyszerű szakemberének az az igénytelen véleményem, hogy nekünk, az emberi élet elmetszése talán érdes, de kétségtelenül zseniális művé- szeinék — találkoznunk kellene egymással, hogy megvitassuk problémáinkat s hogy cselekedjünk!”

A meghívottak _ ezt a

kegyet kiterjesztették az afrikai törzsek s számos szultán és az emír bakóira is — mintegy százan lehettek. Lezárták a tágas terem bejáratát. Az ablakokban, melyeket ködfüggöny borított, néha fel- I tűntek, majd elhalványodtak a távoli hegycsúcsok, mint fantasztikus, hajótörött vitorlások. A kongresszus tagjai egyhangúlag Liu Han-Fut választották elnökké. Hirtelen letörölte arcáról az öröm s megelégedettség könnycseppjeit, fellépett az emelvényre s majdnem hogy csicseregni kezdett:

— Ő, mily megtiszteltetés ez számomra, aki nyolcvan alantas írásfajtát ismerek és ötezer vers szállt ki szegényes műhelyemből. Az önök nagylelkűsége valóban megrendít: a fűzfa nem hajlik oly reszketve, nem rogy térdre a tóparton úgy, mint ahogy önök elé terül most az én lelkem.

És igy tovább. Most talán elhagyom a negédes köntörfalazásokat s pőrére vetkőzte- tem Liu Han-Fu javaslatait: Ne adjunk tanácsot a hatalom birtokosainak, vajon elfogadják-e vagy elvessék a halálbüntetést; nem... ne foglaljunk állást e tekintetheti. Elégedjünk meg azzal, hogy itt, a nagy nyilvánosság előtt a legteljesebb tárgyilagossággal számoljon be mindegyikünk valamely tapasztalatáról. Korlátozzuk előadásunkat arra, hogy hűen ismertessük a tényeket a kongresszus előtt. (Ezeket kitűnő gyorsírók és tolmácsok közvetítik, ők örökítik majd meg.) Az elnök javaslatát vita nélkül elfogadták. Sorshúzás döntötte el a szónokok rendjét: erre a célra kiválóan alkalmasaik voltak a főítéletvégrehajtók névjegyei. A sors kegye Angliára mosolygott. Mister Thomas K. W„ akit szemmel láthatólag nem hagyott hidegen az a tény, hogy ő lehet az első beszámoló szónoka, lélekben mintegy megsímogatva önmagát, így kezdett bele beszédébe:

— 1935-ben vgvtem eig

pribékből ítéletvégrehajtóvá. Különleges szakképzettségem, széleskörű kultúrám (ugyanis rovargyűjtő, archeológus és bibliofil-érdeklődésű ember vagyok), de különösen úri tartózkodásom és szemérem- teli magatartásom járult hozzá ahhoz, hogy legmagasabb helyen javamra döntöttek e kényes pozíció elnyerése tekintetében. Már gyermekkorom óta a legszigorúbban őrködöm alapelvem megtartása felett: a legcsekélyebb bizalmaskodást sem engedtem meg idegen személyeknek. Még feleségemmel fenntartott bizalmas kapcsolataimban is udvarias, a hangulatnak megfelelő, őszinte — de annál éberebb magatartást tanúsítottam. Ilyen módon tehát nem kívántam soha semmit sem tudni azokról a személyekről, akiket őfelsége és a nép nevében bíztak rá kötelemre. Melleslea itt meg kell jegyeznem, hogy sohasem olvasok újságot, nem lapozgatok képeslapókat. Soha nem szólítottam meg ezeket az egyéneket. Egyetlen kivételt kell mégis említenem: Charles B.-t. a péket. Ez 1950 telén történt, Manchesterben. Az elítélt váratlanul fülembe súgta: „Hallgass meg, bakó, nagyon kérlek! Tegnap elküldtem a papot, mert a Legfőbbnek nincs szüksége az én vallomásomra. De egy embernek — egy pártatlan és tőlem egészen idegen embernek meg kell hallania, amit én most in extremis mondok. Bakó, esküszöm erre a hurokra: olyan ártatlan vagyok, mint a ma született gyermek, nem én szúrtam le, nem én égettem el a kemencében az anyósomat... Kérlek, higgy most nekem!... Mondd: hiszel nekem? ... Ha nem: kárhozottan pusztulok el.” Hogyan is írjam le önöknek — milyen volt ennek az embernek a hangja? Olyan őszinteség áradt belőle... olyan ártatlanság ... olyan tiszta.. ä mondjuk, mint az az aranyt melyből a fontsterlinget verik. Igen, ez a hang velő- míg hatolt, úrrá lett rajtam. A szerencsétlen pékmester már nem is látott engem, amikor ráhúztam a csuklyát: mintha csak azok az árnyak lettek volna szeme előtt, amelyeket ő maga idézett fel. Ügy tettem, mintha gondosan vizsgálnám, fog-e tartani a kötél? Míg tétovázni látszottam, halkan a fülébe súgtam Charles B.-nek: Valami különös jelet látok .,. igen, a Toronyból integetnek felém..i bátorság, ember.., bízom benne, hogy megkegyelmeztek neked..

Elnök közbeszól:

— Ez igaz volt?

Thomas K. W. válasza:

— Ö, dehogy ... szántszándékkal félrevezettem. A börtönorvostól megtudtam előzőleg, hogy Charles B. súlyosan szívbeteg. Ebben a pillanatban saját akaratából, hogy úgy mondjam, saját természetétől sarkallva megszűnt élni..: de boldogan ... vagy legalább is — ezt higgyék el nekem — megszabadult attól a gyűlölettől. amelyet az emberek iránt érzett. Minthogy itt téves ítélet esete állt fent (ebben egy pillanatig sem kételkedtem), szerény lehetőségemhez képest igyekeztem segítséget nyújtani Justitia istenasszonynak.

Az angol bakó visszaieresz- kedett a székébe amely körül menten felcsapott a kongresszus hullámverése. Gyorsírók kapták• fel fejüket papírtekercseikből, a fordítók törölpették az izzadságot a mikrofonok kagylóiról.- Liu Han-Fu közben kiemelt az urnából egy másik vizitkártyát s bejelentette: a következő szónok a hottentotta ítéletvégrehajtó, akinek „ZanAmikor Juhász Gyula „revolvert szegezett“

a Petőfi Társaságnak Ady Endréért