Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

»IE GY I

’ii'/C irlap

1958. ÁPRILIS 27. VASÄRNAP

Aki mindent megálmodott magának'

A dy nagyságát, halhatatlanai ságái méltatni naív dolog lenne. Az idő és az emberek eldöntötték helyét, s hódolnak hatalmas géniuszának. Hódolnak annak a magyar vátesz- nek, aki belerikoltotta a magyar ugar fülledt csendjébe a riadót, aki az évszázados tunyaságba hullt magyart akarta felrázni, hogy ismét Európa eléje legyen. Ady volt az, aki érezte és tudta, hogy mindaz, ami körülötte forr és kavarog, nem maradhat úgy, hogy változnia kell a világnak és az embereknek, a mocsoknak, mely megfertőzött lelket és testet, falut és várost, el kell tűnnie, s helyébe újnak, tisztának, igaznak kell jönni. Látta és érezte c magyar valóságot, mely az elnyomott nép jajától, kínjától volt hangos, s melyben úri rezidenciák részeg röheje jelentette az életörömét.

A versíró Adyt, a költő Adyt sokan ismerik. Versei évről évre új és új kiadást érnek meg, s nem egy verse kultúrpaloták termeit, könyvtárak olvasószobáját díszíti. A prózaíró Adyt azonban már kevéssé ismerjük, holott a prózaíró Ady nem valami más, nem valami másodrendű, hanem az is Adu.

nyomottjairól, elesettjeiről, ugyanolyan erővel vet lobbot gyűlölete, haragja, amikor a klérusról és a nagyurák világáról rántja le a leplet tolla. A Kereszt alatt, vagy a Szodqrai Pál vádiratnak is beillene, Ady által megfogalmazott ' vádiratnak, melyben százezrek és milliók vádolják a gondtalanul, a mások verejtékéből élő keveseket. A kétkötetes novellagyűjtemény jelentősen hozzájárul a teljes Ady-kép kialakulásához. Elősegíti azt, hogy ne csak a költő Adyt, hanem a prózaíró Adyt is megismerjük, hozzájárul ahhoz, hogy ne csak mint költőt, hanem mint prózaírót is szívünkbe zárjuk Adyt, a művészek egyik legnagyobbikát. Mészáros Ottó

Április 27, vasárnap 17.10:

KINCSES KALENDÁRIUM

A „KINCSES KALENDARIUM“ a rádióhallgatók leghűségesebb műsorszáma. Tíz éve minden vasárnap ugyanabban az időpontban jelentkezik. öt éve Borvető Béla szerkeszti. Rádiómértékkel számítva rengeteg idő ez. Szakemberek állítása szerint még a legjobb állandó műsorszámok is néhány hét alatt öröklétre szenderülnek. A sok millió fülű közönség általában szereti a változatosságot. És ha a kívánságát nem teljesítik, akkor a telefonok és levelek tízezreivel türelmetlenkedik. Ha a halhatatlan műsorszámok szerkesztőit is jutalmaznák, akkor Borvető Béla biztosan már rég Kossuth-díjat kapott volna — A Kincses kalendárium a

SIBILLA ALERAMO:

Sápadt fények

a költő minden vonásával, min- des szavával.

j költő születésének 80. év- zí fordulójára jelentétték meg Ady novelláinak kétkötetes gyűjteményét, az egyetlen olyan gyűjteményt, mely az Ady-novellák túlnyomó többségét magába foglalja, s így alkalmas arra, hogy összefüggő képet adhasson a novellaíró Adyról. Irodalmi kúfárok, üresfejű politikus vezérek, a Horthy Magyarország egész tá sadalmi „krémje” megpróbálta elhallgatni a prózaíró Adyt, másodlagosnak elkönyvelni prózai tevékenységét. Versei közül kihagyták azokat, melyek félreérthetetlenül megmutatták, hová tartozik Ady. Prózájában azonban nem lehetett Rákosi Jenő-féle módszerekkel válogatást tenni. Minden prózai sora, cikke, novellája hitvallás volt, hogy hová tartozott a költő, s éppen ezért a nagyurak nem tehettek mást, mint elhallgatták, hogy volt ilyen Ady is.

Prózai írásai nem emelkednek versei fölé. Ez igaz. De ott állnak versei mellett, bizonyítva, hogy vérs és próza egyaránt egy képet mutat a forradalom viharmadaráról, a magyar keserűség, az elnyomottak kínjának dalosáról, Adyról.

Sok novellát írt, s nemcsak azért, mert igényelték tőle, rendelték nála ezeket az írásokat, hanem azért is — mint maga vallja —, hogy a líra börtönéből szabadulva, új terűié- tét keressen magának, s elJVfindig személyes élményt ír meg novelláiban, hiszen már kezdő korában hadat üzent „a csinált mesék, a tárcahazugságok” világának. Igazat és valót ír, mert művész volt, s mert hite volt. S a hitét soha nem tagadta meg. csak azt írta te, ami igaz volt, amit érzett, amiben hitt. És ez emeli ki az Ady-novellákat korának tucatnovellái közül, éz helyezi magasan a csinált mesék, mindazon dolgok fölé, melyet akkor irodalomnak tartottak, neveztek.

Az idő Adyt igazolta. Az ö gyöngyszemei fennmaradtak, ma is gyöngyszemek, s a többi, az ő korában oly divatos holmi talmi mar. Novelláiban is mindig az embert kereső, elsősor- van a bukott embert, a társadalom elesettjét, kivetettjét, azokat, ckik a legtöbb ütést, legtöbb pofont, a légtöbb kínt kapják az élettől. Azokat, akikre nem süt a nap, akiknek nincs öröm és vígság, csak keserűség és bánat. Ezekkel érzett ő együtt, ezeknek a jaját tudta igazán rikoltani. A társadalom szegényeivel, elesettjeivel volt ő közös, a kisemmizetteknek, a kizsákmányoltaknak volt a dalosa. A nincstelen zsellér, a prostituált, s ismét a nincstelen zsellér állandóan visszatérő témái. Az asszony meghal, Janka férjet akar, Túri Sándor és társaik beszédes dokumentumai annak, hogyan látta a társadalmat, a társadalom ezernyi baját Ady, s hogyan jajdult az ezernyi baj láttán. Egyetlen novellájában is képes arra, hogy társadalmi körképet fessen. Elringatózik a novélla mondatainak ritmusán, s ragadja, inszi ez az áradat mesz- szi, távoli területekre, s olykor csak egy szót ír le, de ez a szó többet mond, emlékezetesebb, mint másoknál betűtengemyi mondatsereg.

/

gén sok novellája foglalkozik a család, a szerelem kérdésével. S majdnem minden novellájában feltűnik egy-egy gyönyörű nőalak, az örök asz- szony, az örök szerelem, ami után Ady egész életén keresztül vágyódott, s amit igazán soha nem tudott elérni. Ady mindent megálmodott magának, s így álmodta meg a tiszta, szép szerelmeket is, melyből oly kevés jutott neki. így álmodta meg az asszonyt, aki a legszebb és a legtöbb valamennyi között, de akit lényegében soha nem talált meg. És ezért nyughatatlanak és keserűek a nőalakokkal szemben álló férfialakok novelláiban, önmagát írta minden férfialakban, a boldogságot akaró, hajszoló férfi alakját, a szebbet akaró, a jobbat vágyó férfi alakját önmagáról mintázta.

Amilyen melegen, s amilyen kedvesén ír a társadalom elElomló, sápadt fény lebeg körül.

Egyedül vagyok, te távol: s kibontom ruhámból a vállam, a keblem.

Sóhajtó fehér rózsaszál vagyok; s te is ilyennek látnál az elomló édes napsugárnál.

Semmi több, s a tavasz már átvibrál eremen. Elszáll minden más emlék ilyenkor, ami nem szerelem.

(Fordította: Rózsa Zoltán)

GIOVANNA RALLI

Magyar Rádió legelső és legrégibb állandó műsorszáma —

Mondja Borvető Béla. — Néhány nappal utána született meg a „Szív küldi szívnek szívesen“ című második, legrégibb állandó műsorszámunk.

Felsorol néhány adatot:

— Kalendáriumunknak harmincöt jónevű írója van. Műsorainknak két leggyakrabbi vendége: Tersánszky Józsi Jenő és Tamási Áron, Hatalmas hallgatótáborunk a kalendáriu- mi szereplőket alig ismeri. Nevüket nem nagyon emlegetjük.

Elárulom, hogy Völcsey Rózsi, akiért szerepbeli neve után legjobban rajonganak, csaknem minden előadásunkban „benne van“. Minden műsorunkat az ugyancsak igen népszerű Mádi Szabó Gábor konferálja. Leglelkesebb hallgatóságunk a parasztság. De közvéleménykutatóink szerint újabban már az értelmiség is érdeklődik a kalendárium műsora iránt. Műsorszámunk halhatatlanságának titka a parasztember természetében rejlik. Nehezen tágít attól, amit egyszer megszokott. Kétségtelenül a kalendárium szó is nagyon vonzó annak számára, aki szereti a múltat. És egyetlen hallgatónk sem csalódik, mert a múlt szépségeivel ebben az adásunkban mindig találkozhat. De gondunk van arra is, hogy a jelen szépségeivel is megismertessük s valóban büszkék vagyunk, hogy az elmúlt tíz esztendőben ez még mindig sikerült. Most vasárnap Móra Ferenc Kormányválság című írásával kezdjük műsorunkat, amelynek a jelenlegi francia kormánybukás kölcsönöz időszerűséget. Ezt követi egy új, mulattató elbeszélés, a címe: „A kis csikó tréfája“, szerzője: Julhász Tibor. Egészen biztosan nagy tetszést fog aratni a századforduló egyik népballadájának előadása: „A cserecSuli hodály“, amelyben-niiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiimiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiiii.

arról van szó, hogy a számadó a juhaival együtt a lányát is eladja a szolgabírónak, mire a lányba szerelmes bojtár felgyújtja az aklot s abban bentég a nyájjal együtt. Utána Simon István „Április van“ című verse következik. A műsor befejező száma Dobozy Imre „Eljegyzés“ című tréfája. Szerepelnek benne a kalendárium megszokott gárdáján kívül: Uray Tivadar, Bihari József, Buss Gyula és Berek Katalin; Jövő vasárnap a kalendárium „Anyák napját“ ünnpeli.

— A KINCSES KALENDARIUM szereplői eddig kétszer találkoztak szemtől-szembe a hallgatóikkal. Tíz év alatt két találkozás bizony nem sok. Ez is tavaly történt. Első ízber* augusztus 19-én az Erkel Színházban, a második alkalommal november 22-én a Néphadsereg Színházban. Talán mondanom sem kell, hogy majd az összes jegyet interurbán-telefonon jegyezte le a vidék. A pálmát a Pest megyeiek vitték el. Egyébként ez a két eset volt az, amikor hallgatóságunk igényeit nem tudtuk kielégíteni. Ugyanis több tízezren maradtak jegy nélkül.:,

K. G.

Felvétel az Állami Balett Intézetbe

A Magyar Állami Balett Intézetben május 1-től 15-ig jelentkezhetnek felvételi vizsgára azok a fiú- és leánygyermekek, akik kedvet éreznek a tánchoz, elvégezték az általános iskola első három osztályát és még nem töltötték be 11-ik életévüket. A vidékiek Írásban jelentkezhetnek az intézetnél, amelynek címe: Budapest, VI kerület; Népköztársaság útja 25. szám.

Az intézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel, s a növendékek állami költségen kilenc éven át a legalaposabb kiképzést kapják. Az intézetben általános- és középiskola is működik, a vidéki gyerekeket az intézet diákotthonában helyezik el. A növendékek a második évtől kezdve részt vesznek azJa Állami Operaház munkájában.

.........II4II1IM Ml 11111III1IIM M |,l M El mi ml I Jl,^

a népszerű olasz filmszínésznő filmje. A bigámista, rövidesen a magyar mozilátogató közönség elé kerül

VÍZPARTI HÁZIKÓ

k^sak minap lett kész — hős munkánk nyoma — | s olyan ma már, mint sok más épület.

Van benne pók, ravasz hálója kész, s a légy zaja már tölti a fület...

És van kopás is már a friss falon s az ablakon kis ujjnyomok, és ásítás az apró lámpa körül, s falai közt már álmodok...

S a boldogságtól gyorsan kelt a fény,

újra teremti a tudott csodát 1

s a friss fénynél ismét láthatom

az új házban, hogy alszik a család ...

Ügy alszik hitves, gyermek ott s emitt, mint ahogy máshol mindig is szokott.

Mily nagyszerű s mily természetes:

Az álmodóknak saját otthonok!

Németh Emil I

alakítja a Vasvirág című új magyar film női főszerepét

MIHAIL ZOSCSENKO:

Meglátogatta a kolhozt egy vöröskatona. Rokonainak ajándékul egy kis üveg virágmézet hozott.

Annyira ízlett ez a méz mindenkinek, hogy a kolhoz- tagök elhatározták: méhészetet alapítanak.

De a szomszédságban senki sem foglalkozott méhészettel, így hát a kolhoznak mindent elölről kellett kezdenie — kap- I tárakat csinálni s az erdei í méheket átköltöztetni új szál- | lásukba.

I Amikor az emberek látták, 1 hogy milyen fáradságos a | feladat, elkedvetlenedtek.

| — Hosszadalmas piszmogás

fez/ — mondták. — Míg vala- | mire jutunk, elmúlik a nyár. 1 Mézet meg nem látunk jövő | évig. Márpedig nekünk mind- ! járt. kell.

1 Volt a kolhoztagok közt egy | kitűnő ember, bizonyos Ivan | Panfilics. Már nem fiatal 1 férfi. hetvenkét esztendős. | Fiatal korában méhészettel 1 foglalkozott.

| Hát ez az ember így szólt:

I — Hogy már az idén mézes | teát ihassunk, el kell utaz- | nunk valahova, ahol van mé- I készet, és ott, tőlük kell megMEHEK ÉS EMBEREK

mondhasson olyasmit is, amit a lírában nem mondhatott el. | S vezette akarás is. Megmutat-\ ni, hogy tud novellát írni, ha] akar, hogy tőle telik ilyenre is. \ Igazában versek ezek a no- j vellák. IJgy dalolnak, sírnak, \ átkozódnak, akár a versei. | Minden sorukban ott izzik Ady \ túlfűtött, mindent látó lelke, \ ott jajául bennük a mindent érzé§, a mindent tudás. A Ti- lala tó titka, vagy a Matild vers is lehetne. Csak a külső különbözteti még a verstől, de tartalmában olyan zenei, olyan ritmikus, hogy az ember elfeledi; Ady-novellát olvas, s nem Ady-verset.

Kttiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiimiiitmmiimmmiiiiiiiiitii |

TÖRŐCSIK MARI

vásárolnunk, amiről álmodozunk.

A kolhoztagok így feleltek:

— A mi kolhozunk — milliomos. Nem félünk a költségektől. Vegyünk meg egy üzemben levő méhészetet, ahol a méhek már a kasban élnék. Ha az erdőből telepítünk be méheket, lehet, hogy azok nem lesznek alkalmasak. Esetleg rossz mézet termelnek, holmi hársfamézet. Nekünk pedig virágméz kell.

Pénzt adtak hát Ivan Pan- filicsnek, s elküldték Tambov városába.

Megérkezik az öreg Tam- bovba. Ott azt mondják neki:

— Jól tette, hogy hozzánk fordult. Három falunk elköltözött Távol-Keletre. Maradt itt felesleges méhészet. Ezt majdnem ingyen átadhatjuk maguknak. De hogy miképpen szállítja el a méheket — ez nagy kérdés. Ez a portéka. hogy úgy mondjuk, rajzik, szárnya van. Egy-kettőre szerte repül. Félünk, hogy csak a kasokkal és a lárvákkal érkezik meg a rendeltetési helyre.

Panfilics így szólt:

— Majd csak elszállítom őket valahogyan. Ismerem a

méhéket. Egész életemben dolgom volt velük.

És Panfilics két fogaton tizenhat kast kiszállított az állomásra.

Off szerzett egy nyitott teherkocsit. A kasokat felrakta a teherkocsikra és letakarta vízhatlan ponyvával.

A tehervonat csakhamar elindult, s a mi kocsink is vele gördült.

Panfilics ünnepélyesen állt a teherkocsin és így beszélt a m éhekhez:

— Semmi baj, gyerekek, nemsokára megérkezünk! Kis ideig még tűrjetek a sötétben, aztán majd újra virágok közé engedlek benneteket. Ügy hiszem, ott jó helyen lesztek. A fő. hogy ne nyugtalankodjatok a sötétség miatt. Azért takartam be a kocsit ponyvával, nehogy buta fejjel lerepüljetek a mozgó vonatról. Aztán nem tudnátok visszakapaszkodni a vonatra.

És a vonat megy egész nap. És másnap is.

A harmadik napon Panfilics kissé nyugtalankodni kezdett. Lassan megy a vonat. Minden állomáson megáll és sokáig vesztegel. Ki tudja, mikor érkezik meg rendeltetési helyére?

Polja állomáson Panfilics leszállt a teherkocsiról és megkérdezte az állomásfőnöktől:

— Mondja, tisztelt barátom, soká állunk itt az állomáson?

— Igazán nem tudom; lehet, hogy estig is itt maradunk.

Panfilics erre kijelentette:

— Ha estig, akkor felemelem a ponyvát és kieresztem a méheimet a rétre. Mert hát a méhek kimerültek az utazástól. Harmadik napja, hogy a ponyva alatt gubbasztanak. Megéhezték. Nem esznek, nem isznak és nem táplálják a lárvákat.

Az állomásfőnök így válaszolt;

— Csináljon, amit akar! Mi közöm nekem a maga szárnyas utasaihoz! Van nekem anélkül is elég dolgom. Majd éppen a maga lárváiért izgulok! Micsoda ostobaság!

Panfilics visszament a teherkocsijához és levette a ponyvát. Csuda szép idő volt. Kék ég. Ragyogott a júliusi napocska. Köröskörül rét. Virágok. A kis gesztenyésliget virágba borult.

Panfilics tehát levette a ponyvát. S az egész méhsereg azon nyomban az ég felé emelkedett.

Egy ideig a kocsi körül keringtek, majd elszálltak a rétre, meg az erdőbe. Az utasak körülvették a teherkocsit. Panfilics ott állt a kocsin és előadást tartott az embereknek a méhek hasznáról.

Előadás közben kijött a főnök az állomásra és jelt adott a mozdonyvezetőnek az indulásra.

Panfilics feljajdult, amikor meglátta a jelzést. Izgatottan szaladt az állomás főnökhöz:

— Tisztelt barátom, ne indítsa el a vonatot. Minden méhem szanaszét van.

Az állomásfőnök:

— Fütyüljön nekik, hogy sürgősen üljenek a helyükre! Három percnél tovább nem tarthatom vissza a vonatot.

Panfilics:

— Könyörgök, tartsa vissza napszálltáig! Napszálltakor a méhek visszatérnek a helyükre. Végső esetben akassza le a teherkocsimat! Méhek nélkül nem utazhatom. Itt csak ezer méh maradt, tizenötezer kinn van a réten. Képzelje magát a helyzetembe! Ne legyen közömbös ekkora bajban!

Az állomásfőnök:

— Ez nem méh-dűlő, hanem vasút, óriási: elrepültek a mé-