Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-26 / 98. szám
2 ■'v/í/ríap 1958. Április 36. szombat Neveljük le! a kommunista társadalom tevékeny és öntudatos építőit N. Sz. Hruscsov elvtársnak a Komszomol Xiii. kongresszusán elhangzott beszéde N. Sz. Hruscsov az április 18-án elmondott beszédének bevezető részében méltatta a Komszomol hőstörténetét, négy évtized ifjú nemzedékeinek nagy tetteit, majd a fiatalok munkára-harcra nevelésével s a munkához és a társadalomhoz való kommunista viszonynyal foglalkozott. Az alábbiakban részleteket közlünk beszédéből. Munkában, tanulásban és harcban edződik az új ember Elvtársak! A kommunista építés mai körülményei magas képzettséggel rendelkező embereket igényelnek;:. A korombeliek még jól emlékeznek a munkásegyetemek idejére, amikor a fiatalok, hogy úgy mondjam, egyik kezükben a szerszámot, másik kezükben a tankönyvet fogták. Nyolc- órát ledolgoztunk a műhelyben, ugyanannyi időt töltöttünk a könyv mellett. Keveset aludtunk, de hát a szólásmondás szerint aki sokat alszik, keveset él... Ma világszerte elismerik a Szovjetunió kimagasló szerepét az emberiség haladásában. De nem állhatunk egyhelyben ... A szocialista és a kapitalista rendszer gigászi versenyének korában a fejlődési ütem dönt el sok mindent . s. Hadd mondjak valamit a munkáról. Az atomvillanyte- lepek, a világűratazás, az automatizálás korában a pártnak és az államnak a lehető legnagyobb gondot kell fordítania arra, hogy minden munkás és munkásnő. kolhozparaszt és kolhozparasztnő megszerezze a középfokú képzettséget. Ha majd munkásaink és kolhozparasztjaink mind egy szálig középfokú képzettséggel fognak rendelkezni, még termékenyebb lesz a munka, márpedig végső fokon a munkatermelékenység szüntelen emelése á fő feltétele a kommunizmus sikeres építésének; Országunk c szakemberképzés színvonala tekintetében megelőzte az összes többi országot, s ma már az Egyesült Államok tűzte ki feladatául, hogy utoléri a Szovjetuniót. Ennék ellenére nem elégedhetünk meg a már elért eredményekkel. Lényeges fogyatékosságai vannak iskoláink és főiskoláink munkájának. Tízéves iskoláink kizárólag az egyetemre készítik elő a fiatalokat. Pedig az élet már rég bebizonyította, hogy helytelen a középiskola szerepének ilyen felfogása. A középiskolát végzett tanulók közül csupán a múlt évben legalább 700 ezer nem iratkozott be főiskolára és technikumba. 1953—1956 között pedig az ilyen tanulók száma összesen körülbelül 2 200 000-re rúgott. Ezek a fiúk és lányok nem ismerik a termelést, mert a középiskolai tanulmányi program elszakadt az élettől. Emiatt okoz nehézségeket az, hogy mire használjuk fel ezeket az életerős fiatal embereket. A fiatalok és a szülők jelentős része nincs megelégedve ezzel a helyzettel. Ráadásul a tízéves iskolát Végzett fiúk és lányok közül egyesek nem szívesen mennek dolgozni gyárba, kolhozba, vagy szovhozba. Megalázónak •tartják ezt a munkát. Egyes családoknál is előfordul a fizikai munka ilyen úri megvetése ... Ha a gyermek rosszul tanul, az ilyen szülők ezt mondják neki: embereid meg magad, mert nem vesznek föl az egyetemre és mehetsz gyárba, egyszerű munkásnak. Egyik-másik szülő a fizikai munkával ijesztgeti gyermekeit. Mondanom sem kell, hogy ez a magatartás sérti a szocialista társadalom dolgozóit. Azt hiszem, hogy ideje volna alaposan újjászervezni a serdülő nemzedék iskolai nevelését. Tűrhetetlen, hogy iskoláinkban nemigen nevelik a tanulókat a fizikai munka megbecsülésére. Minden munka, minden becsületes, társadalmilag hasznos munka szent. Szüksége van rá minden embernek, aki élvezi azokat a javakat, amelyeket a társadalom nyújt. Iskoláink tekintsék fő feladatuknak, hogy a serdülő nemzedéket előkészítsék az életre, a hasznos munkára; neveljék a fiatalokat a szocialista társadalom elveinek mély tiszteletben tartására. Az iskolának sokoldalúan képzett embereket kell nevelnie, olyan embereket, akik jól elsajátították a tudományok alapelemeit s- egyúttal alkalmasak a módszeres munkára. Bele kell oltani a fiatalokba, hogy a társadalom hasznos tagjai akarjanak lenni s igyekezzenek tevékenyen kivenni a részüket a társadalom számára szükséges értékek megteremtéséből. Több gondot kell fordítani a dolgozók esti iskoláira. Minden termelő munkát végző fiúnak és lánynak módot kell adnunk arra, hogy leérettségizzen ilyen iskolában, ha akar. Sőt, én azt mondanám, hogy ha némelyik elvtársnak ma még nincs is kedve tanulni, fel kell majd ébreszteni ezt a kívánságot. Az esti középiskolák azonban ne azt tűzzék ki feladatuknak, hogy a főiskolára készítik elő a tanulókat, hiszen lényegesen több fiatal tanul és fog tanulni ezekben az iskolákban, mint amennyit az egyetemekre felvesznek. Az esti iskolák tanulóinak tehát meg kell adnunk a lehetőséget, hogy ne csak a teljes középfokú képzettséget szerezzék meg, hanem szakmai képzettségüket is elmélyítsék. Általános középiskolai és egyúttal középfokú szakmai végzettséggel rendelkező képzett, művelt munkásokra és munkásnőkre, kolhozparasztokra és kolhozparasztnőkre és más dolgozókra van szüksége társadalmunknak. Szemmel láthatóan felsőoktatási rendszerünket is meg kell javítani. Közelebb kell hoznunk a termeléshez. Igazi kapcsolatokat kell megteremtenünk a főiskolák és a termelés között. Több olyan fiatalt kell felvenni a főiskolákra, aki már végzett gyakorlati munkát és vannak élettapasztalatai. A középiskolai oktatás újjászervezése megkönnyíti majd ennek helyes megoldását. A tehetséges és tanulni- vágyó embereket kell felvenni a főiskolákra. És nemcsak a felvételét kérő fiatal kívánságát kell figyelembe venni, hanem a társadalmi szervezetek (szakszervezet, Komszomol) véleményét is. A főiskolai felvétel jelenlegi rendszerében is van egy s más kivetni való. Olykor nem azt veszik fel a főiskolára, aki képzettebb, hanem azt, akinek befolyásos papája vagy mamája van. Ez a helyzet ellentétben van szocialista rendszerünk lényegével. A középiskolai munka újjászervezéséről szólva célszerű volna fontolóra venni egy jól bevált forma — a gyári iskolák — felhasználását. Az iskolások néhány osztályt a középiskolában végeznének el, azután a gyári iskolába mennének, s ott folytatnák tovább a tanulást, gyakorlatra tennének szert a munkában és szakmát sajátítanának el. amire minden embernek szüksége van. így nemcsak általános műveltséget szereznének, hanem az életet, a termelést is jól megismernék. Meg tudnák fogni a kalapács nyelét és nem tévesztenék össze a gereblyét a kocsirúddal. Minden fiatalnak szülei társadalmi állásától függetlenül egyenlő alapon kell felkészülni a munkára A papa, az a papa. A gyerek maga, saját munkájával vívja ki a társadalmi megbecsülést. Ne szülei érdemeiből éljen! Szülei helyzetétől függetlenül mindenki előtt egyetlen út álljon: tanulni, utána pedig dolgozni. Azok, akik termelőmunkát végezve tanulmányaikat folytatni akarják, ezt megtehetik a levelező és esti középfokú szakiskolákon és főiskolákon, s ezeknek minden segítséget meg kell adni. Dolgozzanak és tanuljanak két esztendeig, azután pedig, a felsőbb évfolyamokban bizonyos kedvezményeket, talán heti két-három napot kell biztosítani számukra a tanulásra. Az utolsó évre, vagy talán két esztendőre az ilyen embereket mentesíteni kell a termelőmunkától, hogy lehetővé tegyük számukra tanulmányaik befejezését s azt, hogy jól képzett, hozzáértő, az elméletet és a gyakorlatot jól Tanuljunk me módra élni Az ifjúság soraiban akadnak olyanok, akik így ellenkeznek: hol a romantika abban, ha valaki mondjuk bányászként vagy íejőnőként, esztergályos, ként vagy sertéstenyésztőként dolgozik. Miféle hőstettet lelhet itt végrehajtani? Mégis csak más a helyzet a szűzföldön vagy a bratszki vízierőmű építésén, ott ki lehet bontakozni, ott igazi élet pezseg. Vajon helyesek-e az ilyen vélemények? Úgy gondolom, nem. A Komszomolnak az a hivatása, hogy a fiatalokban fenntartsa és fejlessze a szere- tetet és megbecsülést minden iránt, amire a népnek szüksége van, mindenféle szakma iránt, amire a népnek szüksége van. A Komszomolnak 18 millió tagja van. Ez nagyon jó. Am ez nem jelenti, hogy az embereket százával és ezrével számolhatjuk, s megfeledkezhetünk az egyes emberekről kü- lön-külön. A Komszomol egész tevékenységét hassa át a minden egyes fiatal iránti figyelem, valamint a gondoskodás a termelőmunkában, a tanulásban, a kulturális fejlődésben való előrehaladásáról. A Komszomolban eredményesebb lesz a nevelés, ha az ezreket mozgósító nagy kampányok mellett nem feledkezünk meg az egyes emberekről, azok érdekeiről és igényeiről. Közös erőfeszítéssel segíteni kell mindenkit az élet ne- kézségeinek és bajainak leküzdésében, ügyelni kell arra, nehogy elmaradjon fejlődésében, nehogy belepje őt a kispolgári penész. Ha pedig ilyesmi előfordul, úgy bátran rá kell irányítani az elvtársi bírálat tü- zét. Sokat beszéltek itt a kom- szomolmunka öntevékenységéről és ez helyes. Gyakran hangzanak el panaszok a klubok, a művelődési otthonok, a stadionok rossz munkájáról, arról, hogy az ifjúságnak nem minden városban, vagy faluban van lehetősége arra, hogy kulturális igényeinek megfelelően pihenjen, sportoljon. E panaszokban sok az igazság. Az állami intézmények, a ismerő szakemberekként kerüljenek ki az életbe. A mezőgazdasági szakembereket a nagy szovhozok mellett szervezett főiskolákon kell képezni. E szovhozokban megfelelő épületeknek, laboratóriumoknak és gazdaságoknak kell rendelkezésre állni a gyakorlati munkára. Vagy pedig a mezőgazdasági főiskolák mellett feltétlenül nagy mintagazdasá- gókra van szükség. Egyes mezőgazdasági főiskolákon vannak tangazdaságok, de ott munkások gondozzák az állatokat, amelyekről a diákoknak tanulniok kell. Micsoda főúri Rendszer ez? Ilyen esetben a diák, ha kimegy az állattenyésztő telepre, úgy fél a tehéntől, ha az megmozdítja a fejét, akár az ördögtől. Boesás- sanak meg egyes moszkvai és más nagy városokban levő mezőgazdasági főiskolák hallgatói, ha kellemetlen dolgokat mondok számukra. Ám meg kell mondanom, hogy egyesek közülük nem azért mentek ezekre a főiskolákra, mert hivatást éreznek a mezőgazdasági munkára, hanem azért, mert más főiskolára nem vették fel őket. Amikor az ilyen ember elvégzi a főiskolát, nem lehet őt kifüstölni a városból. Bármire hajlandó, csakhogy Moszkvából vagy Voronyezs- ből vagy Kijevből ne kelljen elmennie. Természetesen a többi egyetemet és főiskolát is szintén szorosabb kapcsolatba kell hozni az élettel. 9 kommunista és dolgozni szakszervezetek nem használnak ki minden eszközt az új kulturális építésre. A kolhozok nagy és egyre növekvő lehetőségekkel rendelkeznek. Nem jó dolog az, amikor a gazdag kolhoznak nincs egy igazi művelődési otthona. Felmerül a kérdés, miért törekszenek hát ezek a kolhozok gazdagságra? Bizony, a kolhozoknak nem azért kell gazdagodniok, hogy perselybe tegyék a pénzt, hanem azért, hogy az emberek élete javuljon, hogy anyagi és kulturális szükségleteiket egyre jobban kielégítsék. A gazdaságilag erős kolhozoknak több klubot, iskolát, interná- tust kell építeniök. De nézzük a dolgot a másik oldaláról. Vajon az ifjúság nem képes saját erejéből, saját kezével rendbeszedni sok olyan kulturális intézményt, amely jelenleg elhanyagolt állapotban van? Vajon ezekben az intézményekben nem lehet tartalmas nevelő és népnevelő munkát végezni? Természetesen lehet. De vannak a fiatalok között élősködők, akik mindent készen akarnak kapni, mint a mannát az égből. Ha nincs fizetett klubvezető, úgy a klub lakat alatt áll, ha niincs fizetett edző, úgy testneveléssel sem lehet foglalkozni? Hallottam, hogy itt-ott az ifjúsági esteket azzal kezdik, hogy a rendőrségre telefonálnak: — Küldjenek rendőrt, mert ifjúsági estet akarunk rendezni. — Hát minpk a rendőr? — Hogy-hogy minek? Lefogni a huligánokat! Mire számítunk hát? Talán a kommunizmusba is elvisszük a huligánt, meg a rendőrt is, hogy elfogja őt? Nem, a huligánt nem visszük a kommunizmusba, elbúcsúzunk tőle, még Itt, a szocializmusban. Hogyan irtjuk hát ki a huli- gónságot? Ebben a feladatban a döntő szerep a társadalmi erőkre hárul! A közvéleménynek, s közte a Komszomol-közvéleménynek is egyre nagyobb szerepet kell 1958 április 26, szombat, Ervin napja. A Nap kél 4.37 órakor, nyugszik 18,48 órakor. A Hold kél 10,22 órakor, nyugszik 0.22 órakor. Várható időjárás szombat estig: nyugat jelöl felhősödés, helyenként zápor eső, zivatar. Mérsékelt délkeleti, majd délnyugatira forduló szél. Az éjszakai lehűlés mérséklődik, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton: a nyugati megyékben 13—16, máshol 16— 19 fok között. — AZ ÉDOSZ Pest—Komárom—Nógrád megyei Területi Bizottsága 1958 április 28-án a szakszervezeti bizottságok kultúrfelelősei részére aktívaértekezletet tart, (Bp., VIIL, Makarenko u. 17.) — NÉGYEZER JUHAR- ÉS KŐRISFA-suhángot, valamint húszezer facsemetét ültettek Pilisszántó községben a fásítási hónap idején. — NYÁRI BÖLCSÖDÉT és napközi otthont rendeznek be Tahitótfalun az egyik kihasználatlan üdülőben. — SZIGETMONOSTORON az idén hattantermes iskola építését kezdik meg. — LEÁNYFALUN 70 ezer forintos költséggel elkészült a Mátyás király út maka- dámburkolata. — DUNABOGDÁNY község közparkosítási szabályrendeletet átkötött, amelynek értelmében az egész község területén csak hársfát ültetnek. — AZ ORSZÁGOS KAMARASZÍNHÁZ Pest megyei Petőfi Színpada 26-án este Budakeszin a Feleség kis hibával című vígjátékot, Galgagyörkön pedig a Férjek papucsban című bohózatot adja elő. — VISEGRÁD KÖZSÉGI TANÁCSA 80 ezer forintos pótköltségvetést hagyott jóvá üdülőhelyi feladatok megoldására. — A SZIGETSZENTMIK- LÓSI I. számú állami általános iskola szülői munkaközössége a tisztasági hónap keretében 11 tantermet kimeszelt és négy tanterem ablakait függönnyel látta eL — VERESEGYHÁZON három népi tánccsoport mukö-> dik és az elmúlt napok során megalakult egy 28 tagú női énekkar is. — ERDŐKERTESEN Dániel Kornél festőművész társadalmi munkában képzőművészeti szakkört indított, amelynek eddig 10 tagja van. — VÁCOTT a járási könyvtárból az első negyedévben 14 517 kötet könyvet kölcsönöztek. — A TAVASSZAL ALAKULT csörögi Ezerjó ' Termelőszövetkezet 11 darab előhasi üszőt vásárolt. További terveikben szerepel 30 tinó vásárlása is. A Nagyvásártelepre pénteken reggel 33 vagon és 10 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 20 vagon szabolcsi burgonya, öt vagon tojás és nyolc vagon zöldáru. A lövároskörnyéki falvakból pénteken több mint 2000 őstermelő szállított különféle élelmiszert a csarnokokba és a piacokra. A friss toj'ást 1.40—1.50 forintért kínálták. Mind több a kertészeti újdonság a piacokon. A zuglói és a rákosfalvi kertészek megkezdték a melegágyi kellevél (prokedli) szállítását, ára kilónként 4.20 _5 forint. Az állami bolt okban a tisztított parajt kilónként 3.20_3.40, a kerti sóskát 6.40 f orintért hozták forgalomba. Az apró pirosretket 1—1.40, a nagyobbat 1.80—2.80, a salátát 1.80—3 forintért árusították. A Csemegekereskedelmi Vállalat boltjaiban a szegedi hegyespaprikát darabonként 4, a kígyóuborkát kilónként 24 forintért adták. A szövetkezeti baromfi-árudákban az élő csirkét kilónként 42, az élő tyúkot 28. a kakast 21—23 forintért árusították. betöltenie a hibák és fogyatékosságúk .elleni harcban, helytelen azt a következtetést levonni, hogy minden az állami szerveken keresztül történjék. Miféle öntevékenység az, ahol minduntalan fizetett instruktorok, propagandistáit, testnevelési felügyelők és más hivatásos funkcionáriusok da- dáskodnak! Azt mondjuk, hogy a kommunizmusban az állam elhal. Milyen szervek maradnak hát meg? A társadalmi szervek! Akár Komszomolnak, akár szakszervezetnek, vagy valami másnak nevezik őket, de társadalmi szervezetek lesznek, amelyeken keresztül a társadalom a maga viszonyait szabályozni fogja. Már most tisztítani kell ehhez az utat, rá kell szoktatni az embereket, hogy kialakuljanak bennük ezek a készségek. A Komszomol váljék egyre inkább olyan szervezetté, amely az ifjúságot ráneveli, hogy hogyan kell élni a kommunista társadalomban, hogyan kell annak ügyeit igazgatni. Mi a teendő most ennek érdekében? Széles méretekben ki kell bontakoztatni az öntevékenységet. Nektek sok az energiátok. Ti nagyobb segítséget tudnátok nyújtani a szakszervezetek, a helyi szovjetek munkájában. Mennyire előrehaladna például a városok munkástelepülése, a falvak rendezése, ha a Komszomol a szovjetekkel karöltve úgy igazában munkához látna... A komszomolis- ták ebben és más hasznos dolgokban is szert tennének a kommunizmus felé haladó társadalomigazgatásnak készségére. A Komszomolnak törődnie kell azzal, hogy hadseregünk képzett embereket kapjon, mert a mai fegyverek nagy tudást követelnek. Ahhoz, hogy katonáink elsajátítsák az új fegyver kezelését, amellyel a szovjetország hadseregét ellátta, képzett, művelt harcosok kellenek, akik a modern tudomány és technika követelményeinek színvonalán állnak. Fegyveres erőinknek mindig készen kell állniok arra, hogy megfelelő módon visszavágjanak, ha az ellenség megkísérli, hogy országunkra rontson, hogy a szovjet haza szabadságára és függetlenségére törjön. Meggyőződésünk, hogy ha az imperialisták háborút erőszakolnak ránk, úgy ez lesz az utolsó háború, mert a népek nem tűrik többé a kapitalista rendszert, amely a háborúkat szüli és elpusztítja az emberiség legjobbjainak millióit. Elvtársak! A Komszomol nemes kötelessége, hogy a szovjet ifjúságot a proletár nemzetköziség szellemében, a szocialista országok ifjúságával, a világ valamennyi békéért és demokráciáért harcoló fiataljával való testvéri kapcsolatok megszilárdításának és ki- szélesítésének szellemében nevelje. A Komszomol Lenin nevét viseli, a fiatal leninistáknak a lenini eszmék, a kommunista párt politikája tevékeny és rettenthetetlen harcosaivá kell válniok. Lenin nevét viselni nemcsak megtisztelő, de felelősségteljes dolog is. Ha röviden akarnánk megfogalmazni ezt a felelősséget, úgy a következőket mondhatnánk: tanulmányozzuk Lenint és alkalmazzuk az ő nagy elméletét, hagyatékát az életben, legyünk a lenini eszmék meg- győződéses propagandistái, építsük az életet lenini módon, neveljünk úgy, hogy minden szovjet fiatalember igyekezzék magáévá tenni a lenini jellemvonásokat.
