Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

1958. Április 2. szerda Pt.S1 HK.tn k/Cfrlao ifMtitniiHfiirmniiiiHiiiffiiiiiiiiiHtiHHiiiiiiiitmimiiifiMii Már nem jó a régi A pesti ember sokszor hiszi azt: szórakozni, mű­velődni csak a fővárosban lehet. Ha egy városi ki­megy valamelyik Pest kör­nyéki sáros faluba, olyas­félét mond: „dehogy lak­nék ilyen eldugott helyen”. Csak amikor közelebbről; megismerkedik a „sárfé- szék” lakóival, érti meg:: milyen rohamosan, milyen\ ellenállhatatlan erővel fej-] lödnek a falvak. Sokszor\ megirigyelhetnék a fővárosi siak azt a szeretetet, oka-] rást, ahogy saját községü-: két csinosítják, szépítik —I legtöbbször társadalmi\ munkában a vidéki dől-i gőzök. A budai járás északi fe-j lében utazva is elcsodál-] kozunk: mi minden épül-] szépül társadalmi erőből! \ A budakesziek a nyári] sportra készülve sport-öl- \ tözőt építenek. A pátyi népf ront-bizott- \ ság kezdeményezésére ki- i tisztítják a patakot, vala- 1 mint utakat köveznek. A ] községi bányából hordják a \ követ, s a szállítási költ-] séget is a lakosság viseli. Zsámbékon 1500 folyó-] méter járdát építenek. \ Rendbehozzák a kultúrhá- ] rat, vízáteresztőt készíte-\ nek a Magyar utcában...] A píliscsabaiak régi vá-\ gya, hogy gyermekeik ne] „három műszakban” tanul-1 janak, s az iskola ne négy egymástól távoleső helyen legyen. Elhatározták: épí­tenek egy emeletes iskolát! E gondolatra megmozdult 4Z egész község. A fogatos gazdák vállalták, hogy in­gyen fuvarozzák az építő­anyagot. A pedagógusok\ S6Ó0 forintot ajánlottak: fel. A tanácsi dolgozók] szintén. gyűjtenek. A me- \ zőgazdasági szakiskola az j egész villamosítást vállal- \ ja. Minden társadalmi\ szerv rendezvényei bévé- j telét az iskolaépítésre for- \ ártja. -Aáám Károty kisrpa-: ros, dr. Kunszenti Imre] körzeti orvos 500—500 \ forintéit fizetett be ... A tervrajz is elkészült:' Erdős József mérnök ter­vezte. önzetlen munkája nyomán a tanács további 15 ezer forintot takarít meg. A píliscsabaiak és a töb­bi község példája is azt bizonyítja: mennyi élet. energia feszíti, rombolja a régi. elavult, maradi világ málladozó falait, hogy újat, nagyot, emberhez méltót teremtsen. S a közösség al­kotó ereje csodákat művel! A BUDAI JÁRÁSBAN Aíi01. A GOMB „TEREM" Őszintén megvallom, vala­hányszor a gombgyárat hal­lottam emlegetni Zsámbéikon, mindig mosolyognom kellett: ez egy gyár? Ez a kis föld­szintes parasztház, apró, vaksi ablakaival, toldott-foldott épületeivel? Pedig az: ezt — minapi lá­togatásom után — meggyőző­déssel állíthatom. Az ország egyetlen műanyaggombgyára. Százhatvan munkást, műsza­kit és tisztviselőt nyelnek el reggelente azok az apró épü­letek. Végigkísértük a gyártási folyamatot. Azt az utat, amíg az őrölt bakelitporból és a színes, üvegrúdhoz hasonló műgyantából — a fenolitból — gomb lesz. Nem könnyű munka — ez volt az első, amit megállapítottunk. A pré­selőben — ahol a bakelitpor- tablettákat gombokká prése­lik —, meg a „boszorkány- konyhában” — ahol Csiffáry József és Szabó Gyula „koty­vasztja” a műgyantát — olyan csípős, maróillatú a le­vegő, hogy vendég legyen a talpán, aki sokáig kibírja. Pe­dig ez ellen csak egy kor­szerű elszívóberendezés, vagy szellőzőkészülék nyújtana vé­delmet. De ilyen még nincs a gyárban. Csak a vaksi ab­lakokon tódul be friss levegő, ha kinyitják. Hagyománytisztelet: az inggombok lyukasztása az, ami kórszerűsítésre szorul, mert a villanyhajtású, tűhe­gyes fúró néha bizony bele­szalad a legfürgébb, leggya­korlottabb asszonykezekbe is. Április 10-re — ígéri Kmetz János művezető — ezt a mun­kát is gépesítik. Akkor már csak a „Hamupipőke” műszak marad a régiben: továbbra is kézzel kell kiválogatni a jó gombokat a selejttől. Amed­dig erre is ki nem találnak valami gépet... „Csütörtökön találkozunk“ , ^ Tinnyén minden csütörtökön találkozó van. Fiatal lányok, idősebb asszonyok és fiúk jönnek össze a tanácsházán. Ezeket a „találkákat” a nép­front-bizottság szervezi. A hi­vatalos neve: kézimunka-szak­kör. De lényegében ennél sok­kal több! A lányok kézimun­kát tanulnak. A fiúk pedig körülveszik őket és tangó- harmonikáznak. Szebbnél- szebb dalokat játszanak. Olya­nokat. hogy a lányok arca áttüzesedik és kezük gyönyö­rűbbnél gyönyörűbb kézi­munkákat varázsol. Ezeken a présgépeken lesz a tablettákból bakelitgomb. A j munka nem nehéz, csak erős ; tüdő és gyenge szaglószerv ! kell hozzá Babrás munka — ez volt a másik észrevételünk. A gombokat préselik, rázódob­ban íényesitik, fúrógépen ki­lyukasztják, a sorjázóban esz­tergálják, majd osztályozzák, s csak azután kerül sor a csomagolásra. Szerencsére, az üzemben már alig van nehezebb, vagy igényesebb munka, amit em­beri erővel végeznének. Csak A nemzetiségiekkel együtt Budakeszin a lakosság régi vágya valósul meg napjai ok­ban. Kultúrtanács alakult, amelyben a német nemzetisé­giek is nagy számban képvi­seltetik magukat. Szervezik már a KISZ-zenekart, amelyet Eszterle Mártonná vezet, az idős Hernádi bácsi pedig az énekkart fogja össze. Sramli-zenekart alakítottak, valamint tánctanfolyamot in­dítottak. Mindezen kívül létrehoztak egy bizottságot, amely Buda­keszi történetét dolgozza fel egészen napjainkig. HÍREK — A budakeszi Dózsa Tér* melőszövetkezet húsvétra sa­látát szállít a piacra. Salátá­juk a télen épített melegház­ban kelt ki. — Pátyon már építik a ré­gen tervezett ravatalozót és két hónapon belül be is feje­zik a munkálatokat. — A budakeszi tanács végrehajtó bizottsága március 31-én megtárgyalta a községi sport helyzetét és határozato­kat hozott a nyári sport elő­készítésére. — A zsámbéki Uj Élet Ter­melőszövetkezet isimét új ta­gokkal gyarapodott, A leg­utóbbi közgyűlésen Nagy Ist­ván negyedmagával, Szilágyi Sándor harmadmagával lé­pett be a szövetkezetibe. — Egésznapos kirándulást rendez a pátyi népfrontbizott­ság április 13-án, vasárnap Nagykőrösre, Ceglédre és Kecskemétre. A 44 személyes Ikarus-autóbuszra már min­den jegy elkelt. Árvíz? Földrengés? Ügyeskezű asszonyok Ezt a táblát Perbálon lát­tuk. Egy elhanyagolt külsejű ház homlokzatát DISZ-íti, ki tudja mióta és ki tudja med­dig? Pedig — amint nálunk mondják — igen csak sok víz lefolyt azóta a Dunán, amióta KISZ-nek hívják a kommu­nista fiatalok szövetségét. Re­méljük, hogy szervezetük éle­tében csak a cégér nem vál­tozott. Sokszor hírt adtunk már a pátyi lányok, asszonyok jó munkájáról. Hogy most ismét foglalkozunk velük, annak ki­zárólag ők az okai: olyan öt­letesen, szívesen dolgoznak a nőtanácsban, hogy azt nem lehet elhallgatni. Törték a fejüket, mivel já­rulhatnának hozzá április 4 méltó megünnepléséhez. Két tervük is született: egyrészt elhatározták, hogy rendbehoz­zák a két temetőben nyugvó szovjet katonák sírjait, más­részt úgy döntöttek, hogy ko­szorút készítenek a szovjet hősök községi emlékművére. Nyitrái Lajosné, a titkárhe­lyettes vezetésével hozzáfog­tak a munkához: örökzöldből, művirágból olyan szép koszo­rút fontak, hogy a KISZ-tag- ság és a pártszervezet is „megirigyelte”. Meg is szüle­tett az egyezség: az asszo­nyok még kettőt készítenek: egyet a KISZ, egyet a párt- szervezet részére, hogy azok is elhelyezhessék azoknak a sírján, akik 13 évvel ezelőtt életüket áldozták a pátyiak szabadsá gáért. A régi hírnévért Név szerint kérték 1954-ben el akarták bocsáta­ni a Pátyi Gépállomásról. Sok kifogás volt ellene. Uj „kor­most” kapott és hol egyik, hol másik alkatrészét törte el. Nem kímélte a gépét. A mun­kafegyelem sem okozott néki Sok gondot... Hetest János akkor mind­össze 16 éves volt. A gépállo­más egyik kiváló dolgozója, Kiss Gyula elvtárs vette párt­fogásba és kérte az igazgatót — ne küldjék el. Vállalta: em­bert nevel a „faragatlan“ gye­rekből. Kiss elvtárs úgy kezdte, hogy behívta a fiút a kocsmá­ba. Neki is rendelt két decit. Anélkül nem ment volna a be­szélgetés. Azután három óra hosszat tanácskoztak. Miről? Ma már a fiú csak egy mon­datban fejezi ki: „megmosta a fejem“. Attól kezdve, ha eleinte ne­hezen is ment, de jobban dol­gozott. Lanz-bulldogot vezetett és ma, négy év után is azon a gépen jár. A megbízott főmér­nök mondta: a télen alig akadt javítani való Hetest Já­nos masináján. Kiss Gyula elvtárs apai sze­retettel beszél Jánosról. Nem­csak azért, mert a húszéves fiúnak nincs édesapja, hanem azért is, mert az együtt töltött munkásévek összeforrasztották ■fiket. Bátran, a szemébe di­cséri pontosságáért, mert tud­Budakesziről illik tudni, hogy nemcsak jó levegőjéről, fenyveserdő-koszorúzta he­gyeiről híres, hanem gyü­mölcstermesztéséről, állatte­nyésztéséről is. Legalább is, híres volt... Nos, a község ve­zetői azt szeretnék, ha me­gint az lenne. Ezt a kívánsá­got tükrözi a napokban jóvá­hagyott 3 éves mezőgazdasági fejlesztési terv is. A tervben elhatározták, hogy a község jelenlegi tej ho­zamát — a tehenenkénti 1400 litert — 3 év alatt 2800 liter- ,1 re, illetve az egyéni gazdák teheneivel 2400 literre kell emelni. Ennek érdekében nö­velik a pillangós növények vetésterületét, s a silótakar­mány mennyiségét és minősé­gét. A gyümölcstermesztés fel­lendítése érdekében az egyéni gazdák évente összesen 2 ka- tasztrális holdon telepítsenek őszibarackot — javasolja a terv — s ugyancsak évente ja, hogy ez már nem árt meg j Jánosnak. Kiss elvtárs cigaret- i tatárcája mélyéről összegyűrt \ papírt vesz elő, azzal bizonyít- i ja tavalyi eredményüket, ami- ' kor 125 százalékra teljesítették j tervüket. Ma pedig, amikor a gépállo- j más megkötötte az évi szerző­dést, a pátyi Petőfi Tsz név- , szerint ragaszkodott mindket­tőjükhöz: mesterhez és tanít­ványához. gondoskodjanak 2000—30Ő0 darab őszibarack- és 500 da­rab pusztuló gyümölcsfa pót­lásáról. Foglalkozik a terv a szőlőtelepítés, a műtrágyázás, permetezés s a hússertéste­nyésztés fokozásával, s olyan határozatok végrehajtására kötelezi a vb-t, amelyek je­lentős segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeti és egyéni parasztságnak a mezőgazda­ság fellendítéséhez. Egyik sem! Műemlékvédelem.:. A fenti kép ugyanis a tinnyei Vásárhelyi-féle kastélyt ábrázolja. A kastélyt, amelyet műemléknek kijáró szigorral véd a Műemlékvédelmi Bizottság. Csak azt nem tudjuk, hogy mitől? Mert a természeti elemek viszontagságaitól nem! De az enyveskezű elemektől sem, mert amit az idő vasfoga megőröl, vagy a szél leszakít, annak másnapra lába kél; legyen az tégla, cserép, gerenda, vagy zsindely-darab. A restaurálás félmillióba kerülne, erről tehát egyelőre szó sem lehet. De nem is volna értelme, mert az épü­let korhadt, rogyadozó teteje még ott sem tudja feltartóztatni az elvizesedést, ahol megvan. Hát még ott, ahol nincs is tető! A község évek óta kéri a lebontási engedélyt, eredmény­telenül. Nem szabad hozzányúlni, mert műemlék... Legalább is, hivatalosan nem. Hogy lassan széthordják a köveit? Az sem baj... Ha kő kövön nem marad, akkor is műemlék leszl A segítségre idejében van szükség! Amikor elvégezte a főisko­lát Papp Alajos elvtárs, 45 éves volt. A munkásból ma- gyarszakos tanár lett. Régi. gyermekkori vágya teljesült ezzel. Alig várta, hogy kátéd­ittiiiiiiiiiiuiiMiiiiHHiHimiiutiiiiiiiiiimtiinHHiiinmimiiinitTiiiuiiiHmiiiiimiiimimiiuimiiiiiiimiimimimimimimii: Hat kilométer járda története Kiss Gyula és tanítványa: Hetesi János „Rámás csizmán térdig lucskos, nagy tifelétek a sót“ — így éne­kelhetnek a más falubeli legények, ha tinnyei lány­nak udvarolnak. Mert sár az aztán jócskán van Tiny, nyé n! Majdnem annyi, mint szép­lány! Méghozzá nem is valami híg latyak, hanem sű­rű, nehezen da. gasztható, vendég­marasztaló. Csakhogy nem sokáig lesz. Hadat üzentek a sárnak a tinnyeiek. Tas­sul:, csak, hogyan? A mindössze 1400 lelkes kisköz. ségnek 30 000 fo­rint az évi község- fejlesztési bevéte­le. Ha ehhez hoz­záadjuk a múlt él j/ hátralékot, meg a várható adőpré- miumot. vállalati hozzájárulást. 80 000 forintra számíthat ebben az évben a községi tanács. Ebből a pénzből úgy akar­nak gazdálkodni, hogy jusson is, maradjon is — a legszükségeseb­bekre. Tízezer fo­rintból egy régi épületet szeretné­nek átalakítani ravata lozóházzá. A villanyhálózat bővítésére — az egész falu kérte — 12 000 forintot szántak. Kút fú­rásra 10 000 forin­tot, a kultúrotthon színpadának, öltö­zőjének javításá­ra szintén tizez- ret, a tűzoltóru­hák vásárlására és egy felszabadulás emlékmű építésé­re pedig 3500— 3500 forintot. És most jön a java! Úgy tervez­ték, hogy 27 000 forintból járdát építenek a község­ben; az első jár­dát, amióta ember lakik ezen a vidé­ken! Ki is számí­tották, hogy ennyi pénzből másfél ki­lométerre futja. Kevés, dehát a munkabér sokat elvisz belőle ... Szerencsére ta­nácsülés is van a világon. Azon ugyanis az történt, hogy amikor is-, mert ették a köz­ségfejlesztési ter­vet, a tanácstagok, gazdák összenéz­tek: másfél kilo­méter járda? Any- nyihoz nem is ér­demes hozzáfogni! Ha már lúd. le­gyen kövér! Sor. ra álltak fel az emberek, s olyan felajánlásokat tét. tek, hogy mire összeszámolták, a másfél kilomé­terből hat lett! Ennyihez már ér­demes hozzáfog­ni... Ki szekérfuvart ajánlott fel a köz­ségi kőbányából, ki meg gyalognap­számot. Az egyik gazda még ver­senyt is kezdemé­nyezett, hogy amelyik utca lakói hamarabb behord­ják a követ, azok kapjanak előbb járdát. Hát így történt. A verseny még tart. A nyertes pe­dig 1400 ember lesz.., rát kapjon — taníthasson. Pi- liscsabára helyezték. Ennek már két éve. Itt lett az ellen- forradalom után párttitkár is. Minden nap öt órát utazik, hogy eljusson a munkahelyé­re, mert Rákoscsabán lakik és j onnan először Budapestre kell | bejönnie, hogy mcgközelítlies- ! se Pilisesabát. | Piliscsabára nem költözhet. I mert itt is nagy lakásínség | van és lelkiismerete nem en- ! gedi. hogy magát előtérbe he- ! lyezze, amikor Rákoscsabán I van lakása. Inkább utazik, | utazik és lemond a tanulási, | szórakozási lehetőségekről. | Arról, hogy foglalkozzék há- ! rom gyermekével. És még va- ! lamiről, ami emberi sziikség- ! let: az alvásról. Hiszen mun- ! kaja után párttitkári teendőit I is el kell látnia, részt vesz az I értekezleteken. S hogy mind- ! ezt elvégezze, az ötórai uta- ! zást az éjszakáiból lopja el. 1 Legtöbbször egy óra mire ha- | zaér és fél négykor ismét kel! | Panaszkodni soha nem szo- ! kott. nem terhel senkit a ma- ! ga bajával. Ezért nem kéri a* | áthelyezését sem. I A felső szervek pedig, akik- ! hez tartozna, nem ve-zik ész- ! re, hogy ez így nem mehet | tovább. Hogy egy ember a | szemük előtt esik össze. Meg- ! elégednek annyival: Paup e!v- ! társra mindig számíthatnak. | Oe meddig? — erre nem gon- ! dóinak. Mert ha gondolnának. | tudnák: Papp elvtárs rövlde- | sen összeroppan, felmondja » | szervezete a szolgálatot. | Ezt nem szabad megvárni, | hiszen nekünk minden emher- § re vigyáznunk kell. nem még | olyan értékre, mint amilyen | Papp elvtársf | Szöveg: Nyíri Éva, Sági Agnes : Kép: Gábor Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom