Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

Í958. MÁRCIUS 4. KEDD ü/Cirlap MEGYEI TANÁCSÜLÉSÉN A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEKRŐL Megkezdődtek vasárnap megyeszcrte a föld- művesszövetkezeti köz-, és küldöttgyűlések. A napirendi pontokat nézve sokan azt mondhatnák, hogy ezek az ér­tekezletek is hasonlóak a töb­biekhez, nincs bennük semmi különös. Ezekkel vagy hason­ló napirendi pontokkal tartják a földművesszövetkezetek már jó 10 éve közgyűléseiket, a mostaniak sem különbek. Valóban, a napirendi ponto­kat olvasva tényleg ismert dolgokkal: az igazgatóság be­számolójával, a tiszta felesleg felhasználásával, az igazgató­sági, felügyelő bizottsági tagok felmentésével, illetve újravá­lasztásával, az alapszabály mó­dosításával, és az 1958. évi program jóváhagyásával talál­kozunk. Am ha számba vesszük, hogy az ellenforradalom leverését követő sok hajt és gondot, még több eredményt és örömet ho­zó esztendőről adnak számot, ha belegondolunk, hogy a SZŐ VOSZ IV. kongresszusa határozatának megvalósításá­hoz látnak hozzá földműves­szövetkezeteink az idei köz-, és küldöttgyűléseken, azt kell mondanunk, nagy erőfeszítést, egész ember kívánó feladat ez, és más a többinél. A földművesszövetkezetek égész tevékenységét a mező- gazdaság minden irányú fej­lesztésének, fellendítésének, szolgálatába kell állítani — ol­vashatjuk a SZÖVOSZ IV. kongresszusának határozatá­ban. Az elkövetkező-évekre ez — a mezőgazdaság fejlesztésé­nek szolgálata — szabja meg a földművesszövetkezetek leg­fontosabb teendőit. Sokat kell beszélni a mos­tani közgyűléseken a jól mű­ködő szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek korszerű termelési módszerei­ről, elért eredményeiről. Saj­nos, ezekről az elmúlt eszten­dőkben kevésszer esett szó, és ez hiba volt. A füidművesszö- vetkezelek feladataiból adódik, hogy ezekről egyre többet lehet és kell beszélni. Azt akarjuk mindannyian, hogy az egyéni­leg dolgozó parasztok gyara­podjanak, többet, olcsóbban termeljenek a maguk kis par­celláin. A földművesszövetke­zetek segítik a ma még egyéni­leg munkálkodó dolgozó pa­rasztokat, ám arról a közgyű­léseken sem hallgathatunk, hogy a jövő a szövetkezeti nagyüzemeké. A közgyűlések megkezdődtek. A régi. becsületes, szövetkezeti munkában kipróbált, tekinté­lyes vezetők mellé a szövetke­zeti munkában szívesen dolgo­zó parasztembereket választa­nak az új vezetőségekbe. Uj vezetőséggel, a tagság bizalmát birva, megerősödve határozzák meg feladataikat a földművé? szövetkezetek közgyűlései és a tagokkal együtt munkálkodja­nak a közösség, a falu érde­kében. jnebruár 28-án tartotta ülését a megyei tanács. A me- r gye minden részéből összegyűlt tanácstagok többek között megtárgyalták a megye mezőgazdaságának helyze­tét, a tsz-mozgalom eredményeit. Ha a mezőgazdaságról esik valahol szó, szinte elke­rülhetetlen, hogy a földművesszövetkezetekről is ne be­széljenek, hiszen a parasztság túlnyomó többsége szövet- § kezeti tag és a földművesszövetkezetek is szoros kapcso- § . latban vannak a mezőgazdasági termeléssel. így történt | i <z az említett megyei tanácsülésen is, ahol a felszólalók f | bizony ejtettek néhány szót a földművesszövetkezetek éle- § | férői. Ott jegyeztük fel az alábbiakat: Mészáros Sándor vasadi dolgozó paraszt kezdte meg a sort. — Tavaly ősszel spárgater­melő szakcsoportot alakítot­tunk, de mondhatom, nagyon hidegen kezelnek bennünket. A spárgatermeléshez tudni­való, jó erőben levő föld kell. Ezt akairtiálk elérni amikor trá­gyát igényeltek, s erre ígéretet is kaptak.’ Nyugodtan megkö­tötték a szerződést a gépállo­mással a szántásra. Közben a tél is elmúlt — legalábbis a liebruárvégi tavaszias idő ezt mutatta — a traktor is meg­érkezett, de a trágya a mai na­pig sem. Mit telhettek mást, elhalasztották a szántást, pe­dig a trágyának már a földben lenne a helye. Még egy panasza volt Mé­száros Sándornak, a „minősé­gi’1 vetőmagokkal kapcsolat­ban. Van egy olyan rendelet, amely szerint a dolgozó pa­rasztok lucernamagját kicseré­lik fémzárolt lucerna vetőmag­ra. A tanácstagi körzetéhez tartozó csévharaszti gazdák éltek is a rendeletben biztosí­tott lehetőségekkel. Cserére jelentkeztek a földművesszö­vetkezetnél. — Ami-kor fölborították a csomagolást, rögtön látták, hogy valami nincs rendjén. Megvizsgálták, s akkor tűnt ki, hogy legalább fele idegen anyag — mondotta. 'Ärväshäiak a vetőhurgdhyá- val jártak ugyanígy.- Igaz, hogy az említett hibák elsősorban nem a földművesszövetkezetet terhelik, de azért jobban sar­kukra kellene állniuk a vasa­di és csévharaszti földműves­szövetkezet vezetőinek és kép­viselni mind a szakcsoport, mind pedig az egyéni parasz­tok érdekeit. Lőrinc József megyei tanácstag a vámosmi- kolai gyümölcstermelő szakcso­port tagjainak panaszát hozta el a megyei tanácsülés elé. Vámosmikolán is sok dolgo­zó paraszt belépett a gyümölcs, termelő szakcsoportba. Amikor ezt tették, az a gondolat vezé­relte őket, hogy közösen sok­kal jobban gátat tudnak vetni a gyümölcsfák élősködőinek és több gyümölcsök termelhetnek. (Nagyon tetszett nekik az a kedvezmény is, amely szerint a szakcsoport által beszerzett kisgépek árának ötven százalé­kára hitelt nyújt a helyi föld­művesszövetkezet. El is hatá­rozták, hogy vásárolnak egy magasnyomású permetezőgé­pet. A gép árának felét össze is adták, de a földművesszö­vetkezet hozzájárulása még hiányzik. Lőrinc József által elmon­dottakból azt a következtetést lehet levonni: úey , látszik, a Vámosmikolai Földművesszö­vetkezet vezetői úgy gondolják, azzal, hogy létrehozták a szak. csoportot, már minden problé­mát megoldottak. Nem egé­szen, a szakcsoportot segíteni is kell gazdálkodásában — de nem így, ahogyan ezt ők te­szik. — Hég február elején tör tént, hogy bementem a közsé­gi tanácselnökhöz és érdeklőd­tem tőle a község ügyes-bajos dolgairól — kezdte a hozzászó­lását Mészáros János galgahévízi megyei tanácstag. A továbbiakban aztán el­mondotta, hogy a tanácselnök elpanaszolta: nagyon „gyalo­gul“ állnak az adófizetéssel, alig folyt be néhány forint Mészáros János kutatni kezdte ennek az okát, s hamarosan mag is találta. Ebben a Galga menti község­ben is nagyon sokan foglalkoz­nak zöldség és konyhakerti növények termelésével. Sokat értékesítettek már, de még most is sok vagon ilyen ter­mény van a dolgozó parasztok tulajdonában — nem tudják értékesíteni és így híján van­nak a forintnak. A földmű­vesszövetkezet sem vásárolt fel tőlük ilyen terményeket és ezért nem tudtak adót fízeirli. Megbeszélték ezért a földmű­vesszövetkezet vezetőségével, hogy próbálkozzanak meg va­lahol elhelyezni a galgahévízi parasztok terményeit. Sikerrel is járt az erőfeszítés és na­gyobb tételben vásárolt fel az fmsz zöldségfélét. Ez a hónap közepén történt, s pár napra rá 90 százaléknál tartottak az adófizetéssel A végleges megoldás azon­ban—amint erről a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője beszélt — nem az, hogy a földművesszö­vetkezet időközönként vásárol­jon fel a dolgozó parasztok­tól, hanem az, hogy szerződje­nek le termelvényeikre. Ha | így cselekednek, az idén már | nem fáj a fejük a galgahévízi 1 gazdáknak az értékesítés mi- | att. Sokan beszéltek a megyei ta- 1 nácstagok közül a tsz-mozga-1 lom fejlesztéséről. Ki így, ki | úgy látta, hogy mit kell tenni | ennek érdekében. Fazekas Ernő Mendéről arról beszélt, hogy a f földművesszövetkezetek mit j tegyenek ennek érdekében. { Nagyon helyesen állapította | meg, hogy a földművesszövet-1 kezet a legnépesebb tömegszer- i vezet falun, és ez sem marad-: hat ki ebből a munkából. Mit kellene tenniük? Erre a kérdésre így válaszol Fazekas elvtárs: — Azon túlmenően, hogy a földmüvesszövetkezetek szak­csoportokat, különböző társulá­sokat szerveznek, segíteniük kellene a magasabbéokú szö­vetkezet fejlesztését is. Régeb­ben a község tsz-tagságának eredményeit a íöldművesszö- vetkezeti boltok kirakataiban ismertették. Fényképek, grafi­konok beszéltek a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Most is ezt kellene tenni. Amit Fazekas elvtárs elmon­dott, csak egy kis része annak a felvilágosító munkának, amit a tsz fejlesztése érdeké­ben tenni kell. De ez már va­lami. Menkó András Tápiógyörgyéről hozzászólása kezdetén ugyancsak a fémzá­rolt lucemavetőmag megbízha­tatlanságáról beszélt, de el­mondott egy másik fontos problémát, törzsállattenyésztő szakcsoportukkal kapcsolatban. Tudvalevő, hogy az állatte­nyésztés fejlesztéséhez több és jobb min'őségű takarmány szükséges. Ennek bizony nem vagyunk bőviben és meg kell becsülni a gyengébb minőségű állati eledelt is. Megbecsülni és olyanná tenni, hogy az állatok szívesen fogyasszák. Ezt a célt szolgálja a silózás. Menkó András éppen ezzel kapcsolat­ban mondott el egy javaslatot. — Segítsenek bennünket a silók építésében előregyártott betonelemekkel, mert mi is szí­vesen építenénk silót — mon­dotta. Érdemes volna Menkó András javaslatát fontolóra venni. Ahány hozzászólás, annyi földművesszövetkezettel kapcsolatos teendő. Akár bírálat, dicséret, vagy javaslat, azért mindenképpen a földművesszövetkezeti mozgalom ügyét segíti. Dódizs Antal, a ceglédi hegyközség ügyvezető elnöke egyik tagjuk, Bernácz István borát maligand fokolja az egyszerű készüléken. Még ez is az ő dolga?... A különbség jogán E lmúlt heti földművesszö­vetkezeti összeállításunk­ban olvastam: a Biatorbágyi Földművesszövetkezet dolgo­zói vállalták, hogy 1958-ban hiánymentes leltáruk lesz. Az első pillanatra az ember rá­vágja: helyes! Ügy van! Pél­dás, követésre méltó dolog! De ha jobban elkezd gondol­kodni a dolgon. Hogyan is? Hiánymentes leltár? Helyes! De erre vállalást tenni? Áll­junk csak meg egy pillanatra! Nem kételkedem a biatorbá- gyiak becsületes, jó szándéká­ban. Sok baj van a leltárral, sok a hiány, óvni kell a tár­sadalmi, szövetkezeti tulaj­dont. Eddig minden rendjén is van. De felajánlani? Mit is lehet felajánlani? Olyasmit, ami nem kötelessége az em­bernek. Amit nem kell meg­tennie. De amit — ezért vagy azért — megtesz. Akkor fel­ajánlhatom. De ami a köteles­ségem, azt meg kell tennem, még akkor is, ha az éppen nem tetszik nekem. Köteles­ségem, tehát kell. Azt tehát nem ajánlhatom fel. A hiánymentes leltár min­den szövetkézéti 1alkalmazott­nak: kötelessége! Azért kapja a fizetését! Azért, hogy a gondjaira bízott szövetkezeti vagyon hű sáfárja legyen, ne hagyjon abból még egy szal­maszálat sem elveszni. Hogy ezt könnyű mondani? Könnyű az újságírónak ezt itt, így megállapítani. Nehezebb a gyakorlatban megvalósítani, s még nehezebb megkövetelni a szövetkezetek vezetőinek be- osztottaiktól. De ha nehéz, akkor már nem kell? Nem áltathatjuk magunkat! Ami kötelesség, azt meg kell köve­telni, s arra nem felajánlást kell tenni. Felajánlást lehet tenni arra, hogy a megenge­dett káló alatt marad az üz­Nagy István ceglédi dolgozó paraszt (Szép utca 40. sz. a'att lakik) 8 kh földje gépi szántására kötött szerződést a föld- művesszöveíkezet mezőgazdászával* I Csak könyvet! | | A Pest megyei Hírlap \ | hasábjain több alkalommal I | foglalkoztunk azzal, hogy I | a földművesszövetkezetek 1 | járási könyvesboltjai egyre 1 | több játékot, papírárut stb. | | árusítottak. Kifogásoltuk 1 | ezt és javasoltuk, hogy a l | könyvesboltokban elsösor- f | ban és csak könyveket áru- I | sítsanak. Most a MÉSZÖV 1 | kereskedelmi főosztálya I | rendelkezést adott ki Vta- \ | sitották a könyvesboltokat, [ | hogy azonnal szüntessék \ I meg a könyvkén kívül | í más cikkek árusítását. | Megelégedéssel vesszük I j tudomásul, hogy végre | l rend lesz a földművesszö- 1 I vetkezetek járási könyves- \ ! boltjaiban. Az egyéb dk- 1 I kék árusítása elvonta a I | boltok dolgozóit fő felada- | f tűktől, a könyvterjesztéstől I { és a kis falusi boltok f j könyvellátásától. Lehet, I ] hogy némileg csökken | \ most a könyvesboltok be- | j vétele, azonban ez csak át- § meneti lesz és minden bi- f zonnyal sokszorosan megté- 1 rüi abban, hogy még na- I gyobb gonddal törődnek a I falusi lakosság könyvvel | f való ellátásával. ÁitiiuutiiiiitniiiiiitmiiiiiiiiiiiiMiimitiiimiiiiiiiiuiui millió Már szállítják a rézgálicot a szövetkezeti boltokba A MUNÖSZER Vállalat a napokban megkezdte a rézgá- Iic rendszeres kiszállítását a íöldniűvesszövctkezeti boltok­ba. A rézgálic 70 százaléka kristályos, míg 30 százaléka por alakú. Eladásnál a szövet­kezeti boltok kötelesek betar­tani ezt az arányt. A jó termés egyik alapfel­tétele, hogy a termelők a ta­lajerőt műtrágyával pótolják. A földművesszövetkezetek a leg­több községben, Abonyban, Cegléden, Kiskunlacházán, Pé- celen és másutt megfelelő készlettel rendelkeznek és he­lyes propagandát fejtenek ki a műtrágyafelhasználás fokozá­sa érdekében. Ám akadnak földművesszö­vetkezetek, ahol nem törődnek a termelők műtrágyaigényei­nek kielégítésével, s nem ren­deltek megfelelő mennyiségű műtrágyát. Sáriban, Örkény­ben, Mogyoródon, s még né­hány községben a földműves- szövetkezetek vezetői nehezen értik meg, hogy a több terme­léshez több műtrágya is kell, s erről gondoskodni a földmű­vesszövetkezet kötelessége. A Nagytarcsai Földműves­szövetkezet például megrendel­te a műtrágyát a MÜNÖSZEK Vállalattól, ám mikor a mű­trágya megérkezett a községbe, azt visszaküldték a feladónak. Kifogás az volt: nincs a föld­művesszövetkezetnek megfele­lő raktára, (Ezt illett volna tudni a megrendelés feladása­kor is!) Vajon ki fogja megfi­zetni az oda- és visszautazta­tott műtrágya szállítási költ­ségeit? S ki gondoskodik a Nagytarcsai Földművesszövet­kezet körzetében a lakosság műtrágyaellátásáról? Talán akad ennek is „felelőse“. let, vagy egyéb íizemág. Erre lehet. De arra, hogy semmi nem fog hiányozni a szövetke­zeti vagyonból? De hisz hiá­nyozhat-e? Hát az már ki­tüntetést, dicséretet érdemel, ha valaki — már elnézést az erős kifejezését — nem lop? S nemcsak a biatorbágyiakról van itt már szó. Sokkal több­ről. Arról, hogy olykor szégyen­lősek vagyunk. Nem merünk követelni! Nem merjük azt mondani: magának ezt meg kell tennie, mert amikor a fi­zetését kapja, ezért kapja! Amikor elvállalta beosztását, ezt is elvállalta. Hogy olykor a legelemibb dolog is feltű­nőnek látszik. De miért? Hi­szen a szövetkezeti dolgozók hatalmas többsége becsületes, eszébe sem jut, hogy hozzá­nyúljon ahhoz, ami nem az övé. Hát akkor? Most már tegyen vállalást mindegyik, hogy tényleg nem fog hozzá­nyúlni? De hiszen ez termé­szetes. Az a nem természetes, ha hozzányúl! A biatorbágyiakat a jő- szándék vezette. A szö­vetkezeti vagyon óvása, őrzé­se. Hélyes ez a törekvés. He­lyes. hogy szigorítani akarják az ellenőrzést, hogy a felügyelő bizottság tényleg aktív mun­kát végez és így tovább. De sem a biatorbágyi, sem a más helyen dolgozó elvtársak ne feledjék a különbséget, ami a kötelesség, s ami a köteles­ségen felüli dolgok között van. Gondoljanak arra, hogy az or­szág felnőtt lakosságának ha­talmas többségét meg lehetne jutalmazni, dicsérni, mert hi­szen nem hordanak ki semmit az üzemből, nem szedik le más termését a földeken, nem szol­gálják ki ingven a rokonokat s az ismerősöket és ígv to­vább. Ez természetes. Termé­szetes, hogy szocializmust épí­tő társadalmunkban azok az emberek vannak többségben, akik tiszteletben tartiák a má­sét. a társadalomét! Ennek örülni kell. Ha valaki ennél többet akar adni: szívesen, örömmel kell fogadni. Meg kell becsülni érte! Jutalmaz­ni, dicsérni kell. Kötelességünket pedig ne tüntessük fel úgy, hogy azt csak akkor teljesitiük, ha akarjuk. Azt teüesítenünk kell! A biatorbáeviaknak ott. nekem itt. másnak másutt. S ezen ne hurrázzunk, ne ve­gyük rendkívüliként: termé­szetesnek vegyük, olyannak, mint maga az élet. a mi szo­cializmust építő életünk. Mészáros Ottó Készülnek tavaszra a zöldségtermelő szakcsoportok Kedvezett a február végi enyhe idő a zöldségtermelők­nek. A Pest környéki közsé­gek termelői, akik évtizedek óta elsők között jelentkeznek a fővárosi piacokon a primőr paradicsommal, paprikával, uborkával, megkezdték a me­legágyak készítését. A jelek szerint az idén az eddiginél több termelő, főleg szakcso­port készít melegágyakat. Legalábbis ezt mutatja, hogy sok megrendelést adtak a föld­művesszövetkezeteknek me- legágyi ablakrámákra és ker­tészüvegre. Sokan szeretnének meleg­ágyakat készíteni, de nem ju­tottak hozzá elegendő meleg­agyi trágyához, főleg lótrá­gyához. A Heves megyei szakcsoportok úgy segíte­nek a bajon, hogy mesterséges trágyakeveréket alkalmaznak a melegágy ké­szítéséhez. A legjobban a kö­vetkező összetételű keverék vájt be: 1 mázsa lótrágya, 5 mázsa búza-, vagy rizsszalma, 50 kiló melaáz, 34 kiló pétisó, 10 kiló szuperfoszfát, 10 kiló kálisó. A keveréket megfe­lelően át kell nedvesíteni, hogy az erjedés, illetőleg a bemelegedés kellően megim dúlhasson. A keverék melasz nélkül is megfelelő, azonban a hőtermelés, a kezdeti beme­legedés sokkal lassúbb. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom