Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

1958. MÁRCIUS 14. PÉNTEK rr.fr MM, sc/Cir!ap JtnninimuitmtifHMMniuitimmniiitiHmiiiirHyiiiimiiiiitt« FALURÓL fffi FALURA] MQYNAP SZOBON A kulturális élet | Ki ne ismerné e nevet: i | Szob. A Csehszlovákiába 1 | irányuló vasúti személy- és I | teherforgalom határállomá-1 | sa. Egyben járási székhely. | | Azt azonban már keveseni | tudják, hogy egyike a leg- l | kisebb lélekszámú járási | | székhelyeknek: lakosainak I | száma összesen háromezer | 1 fő. E szám nem haladja túl | | a faluk lakosainak lélekszá- 1 | mát. Csakhogy itt nagyon | | kevés a földművelő ember, 1 | inkább Budapestre bejáró \ 1 és a helybeli ipari üzemek- 1 | nél elhelyezkedett dolgozók \ | teszik ki a lakosság nagyob. 1 | bik részét. Paraszti munká- I | bői alig 200 fő él. Az arány- f | talanságok miatt nem eso- l | dálatos hát az, hogy Szabón l | még sok a javítani és tenni- 1 | való, hogy új létesítmé- \ | nyekkel, a község további I | kiépítésével is méltó legyen § | erre a névre: járási szék-I I hely. | äwimiimiiMiiiiiiimiiiiiiiiiiimmiimiHiHimiiiiuiiiMiiiiiii?' Szabót sem kímélte az orszá­gos járvány: a szűnni nem akaró lakáshiány. A tanács előtt jelenleg is 70 lakásigény­lési kérelem fekszik, amelye­ket a legjobb akarattal sem tudnak kielégíteni. A legkisebb — alig lakható — zugban is több gyermekes családok lak­nak, akik hiába keresnek jobb lakást vagy házat, nem talál­nak. Érdekes az ügyben az. hogy a nagy lakáshiányon lehetett volna segíteni házépítéssel, ilyen irányú kérelem azonban 1956-ig nem érkezett a tanács­hoz. A múlt évben aztán a helyzet gyökeresen megválto­zott. Egyre másra érkeztek a házépítési kérelmek, amelyben 30 család kért lakásépítkezés­hez szükséges telket. A kérel­mezők nagy része már meg is kapta a telket, sőt a tanács — számolván az építkezési kedv növekedésével — hatvan ház­helyet sajátít ki. Ha nem is nagy mértékben, de segít a lakáshiányon az is, hogy a vámhivatal még az idén tető alá hoz egy — 12, össz­komfortos lakásos — épületet és a szobi kőbánya is épít dol­gozói részére tíz lakást. Mindez persze kevés az igénylésekhez képest, de ha felépülnek a családi házak, a helyzeten mégis segít valamit és a további folyamatos ház­építések remélhetőleg Szobon véglegesen megoldják a lakás­hiány gondját. Semmi sem olyan jellemző a községre, mint a kultúrélete. Elsősorban azért, mert nappal a község úgyszólván kiürül. Apraja-nagyja Vácra. meg Budapestre megy iskolába és dolgozni. A község a késő dél­utáni óráktól kezd nyüzsög­Nem takarékoskodhatnak a szobiak 2x2 néha 5 A legkedvesebb „dicsekvésük” — a panaszok közben — az volt a szobiaknak, hogy a járásnak 58 egészségügyi dolgozója van és ebből 59 szakszervezeti tag. Nem tévedés: 59! Mert a nyugdíjas is tagja maradt a szakszervezetnek, összetartásban hát itt sincs hiba. Ez magában azonban nem elég. Több meg­értés és segítség kell a távoli vidéken élő orvosoknak. A szobi két körzeti orvos közül egyik 20 éve, másik fél éve van ott. Nemcsak Szob tartozik hozzájuk, hanem például Márianosztra is, amely hét kilométerre fekszik Szobtól. Jármű nincs. Ha sürgős esetben kihívják az orvost, mennie kell. Lehet, hogy emberélet függ tőle. Legtöbbször az orvosok az országúton autókat próbálnak megállítani: vigyék el őket...Olykor el is viszik. De vissza rendszerint gyalog mennek. Még éjjel 11 órakor is. Gyakran gyalog mennek a szomszéd falukba. Es egy-egy éjszaka ötször is felkeltik őket beteghez. Pillanatnyilag az új körzeti orvosnak nincs rendelője, bár a tanácselnök ígéri, hogy a megvásárolt 90 000 forintos házból a lakót talán mégis sikerül kiköltöztetni és akkor lesz rendelő is, A szobiak takarékos embe­rek, nagyon megnézik, mire adják ki pénzüket és a fenn­maradó összeget sem tartották eddig a ládafiában, hanem el­vitték a helyi OTP-fiókhoz, ahol vagy rendes takarékbetét­re, vagy kamatozó takarékbe­tétkönyvre tették azt be. Mint derült égből a villám- csapás, érte azonban a szobia­kat az a hír a múlt év júniusán ban, hogy az OTP megszüntette a he­lyi fiókot és azt beolvasz­totta a váci fiókba. Azok a szobiak, akiknek az OTP-nél betétjük van, most bejárhatnak Szobra, hogy ott szaporítsák a betétjüket, vagy pedig vegyék ki abból a szük­séges összeget. Ez a kérdés azonban nem ilyen egyszerű és ennél a pontnál nem is vég­ződik be. A szobi tanácsházát több szobával bővítik, az építkezés már több hónapja folyik. A különböző kifizetések miatt a szobi tanács egy- egy dolgozója hetenként kétszer kénytelen bevona­tozni Vácra, hogy az ottani OTP-től hozza ki a szükséges pénzösszeget. Ez olyan hátránnyal jár, hogy heti két munkanap kiesik a pénzért beutazó dolgozó idejéből, nem beszélve a két napidíjról. Mint már említettük, löbben építkeznek Szobon és ezek is kénytelenek az építkezési kölcsön folyósí­tása miatt Vácra beutazni. Hát ez így sehogyan sem jó. Lehet, hogy az OTP Szobon nem bonyolít le milliós forgal­mat, de a dolgozók kényelme érdekében — úgy hisszük — mégis újból fel kellene állítani a szobi fiókot 380 állandó olvas« Ügy látszik, ez a kis határ­széli község sokat ad arra, hogy minél több olvasott, mű­velt embere legyen. Ezt mu­tatja. hogy az aránylag kevés kötettel bíró — 2000-es — könyvtárból nagyon sok köny­vet visznek haza állandóan. Nem kevesebb, mint 380 ál­landó olvasója, tagja van a könyvtárnak. Ez tizenkét szá­zaléka az össz-lakosságnak. Nem sok város vagy község dicsekedhet ilyen aránnyal. Itt is a közös erőfeszítésé az érdem. A KISZ, a pedagógu­sok, a könyvtáros agilitása, könyvajánlása hozta meg az eredményt. Megérdemelnék » könyvtár gyarapítását. GOMBHOZ A KABÁTOT Mint már írtuk, Szobon meg­növekedett á házépítési kedv. Ennek következtében tehát sok A fiatalokkal nincs probléma Kíváncsian faggattunk min­denkit: mi van a 14—18 éve­sekkel. akik „nem tudnak el­helyezkedni". Egyöntetűen azt a meglepő választ adták: Szo­bon nincs 14—18 éves fiatal, aki lézengene, vagy csavarog­na. Mindenkinek van foglal­kozása. Vagy tovább tanul­nak az ipari üzemekben, né- hányan köbányászatot tanul­nak (ennek komoly jövője van Szobon), vagy egyéb fog­lalkozási ágakban dolgoznak. A Dunakanyar és Szob A Dunakanyar legfelsőbb csücskében fekszik Szob. Itt ugyanúgy folyik a Duna, mint a többi, üdülőhélységnek nyil­vánított község mellett, a já­rási székhely mégsem tarto­zott eddig a Dunakanyar nyil­vántartott helységei közé. Most ebben az ügyben válto­zás történt. Szobot is bevették a Dunakanyar fejlesztési ter­veibe és megindul a propa­ganda, hogy ide is jussanak üdülővendégek. Ez eddig mind, nagyon szép, most már csak az a kérdés, ÁRNYÉK IS VAN Ne higgye senki, hogy Szo­bon minden fénylik és ragyog, minden a legnagyobb rendben van. Dehogy is. Akad ott bő­ven hiba és baj, javítani való. Elszomorító például az egészségház helyzete. Kíván­csian nyitottunk be a csecse­mő-rendelőbe. Felnőtt bete­get vizsgált az egyik körzeti orvos. Az előszobában egy csecsemőt se láttunk. ■— Bizony, ez szomorú — mondta kérdésünkre az orvos. •— Sok felnőttet, köztük szá­mos tüdőbeteget kell itt vizs­gálnunk és kezelnünk. Tele­köpködik a várószobát... és aztán idehozzák a csecsemő­ket. Megkérdeztük dr. Szabó Re- tső járási főorvost, akit egy kis szobában talán hatodma­gával összezsűfoltan találtunk meg. milyen Szobon az egész­ségügyi ellátás. Kiderült, hogy a szobi és a járási egézségügyi szolgálat egybefolyik. Nincs a helyi orvosnak rendelője, a já­rás ad neki kölcsön szobát. A csecsemőrendelőt. Több he­lyiség nincs is az énületben. Segédmotor olcsó, gyors, biztonságos: vásároljon a földművessiövetkezeti boltokból! hogy miként tudják ellátni a nyaralókat. A községben csak egy vendéglő és egy cukrászda működik, na meg a vasúti resti. Ha tömegesen érkezné­nek ide pihenésre vágyók, ez a három vendéglátóipari üzem nem tudná őket ellátni. Ha pedig valaki úgy hatá­rozna, hogy több hetet tölt Szobon, számítania kell arra, hogy magával hozott sátorban, vagy a szabad ég alatt alszik. Ugyanis sem szálloda, sem panzió nincs. A tanács elha­tározta. hogy felkutatja azo­kat, akik a fizetővendég moz­galomban hajlandók szobákat kiadni. Ez úton kérik fel azo­kat a családokat, akik hajlan­dók vendégeket befogadni a há­zukba, jelentsék ezt a tanács­nak, hogy itt nyilvántartásba vegyék őket és az érdeklődő­ket hozzájuk irányíthassák. építőanyagra lenne szükség. A szobi TÜZÉP-telepen kapható tégla, cserép és cement, desz­ka azonban egy szál sincsen, így tehát az építkezők kényte­lenek vagy Vácra, vagy Vá- mosmikolára menni, hogy a ki­utalt faanyagot ott szerezr- zék be. ' Az építőanyagellátás terén némi javulás tapasztalható. A TÜZÉP-telepen ugyanis kap­ható kész ajtó és ablak. Na, most már..: *.. Ha valaki házat épít, először elmegy a TÜZÉP-telep. re. ott leméri az ajtók és abla­kok méreteit és megbeszéli a kőművessel, mekkora nyílást hagyjon a házfalon az ajtó és ablak részére. Ha a kőműves tévedne és vagy nagyobbra, vagy kisebbre hagyná az ajtó és ablak részére meghagyott nyílást, a falat újból le kelle­ne bontani, mert a TÜZÉP-te­lepen csak szabványosra mére­tezett ablak és ajtó van. A deszka hiánya miatt illik tehát a szobi építkezésekre ez a közmondás: gombhoz varr­ják a kabátot. A nők bánata Szétnéztünk Szobon, mi a helyzet a kisipari szövetkeze­tek és a magániparosok kö­zött. Csodálatos képet kap­tunk. Szobon kisipari szövet­kezet nincs. Csupán egy szö­vetkezeti cipészműhely műkö­dik, ez is a nagymarosi ktsz kihelyezett részlege, amely hat emberrel dolgozik. Kisiparosokban sem dúsla- kodik Szob, ezekben azonban már nagyobb a „választék”. Egy kőműves, egy ács. három asztalos, egy szobafestő, egy bognár és három férfifodrász működik. Amikor ezeket az adatokat jegyeztük, a tanács egyik női dolgozója hozzánk fordult, s így szólt: — Feltétlenül írják meg, hogy mi, szobi nők a legkíno­sabb helyzetben vagyunk már ^vek óta, mert nincs a köz- sóghen egyetlen női fodrász sem. Bizony, ez így igaz. A szobi asszonyok és lányok, ha daueroltatni, vagy ondoláltat- ni akarnak, kénytelenek vagy Zebegénybe, vagy Vácra be­járni, mert Szobon nincs női fodrász. Nem kis ügy, de amint a tanácselnök mondta, annál égetőbb. Nagyi tóval keresnek női fodrászt. A múlt évben' jelentkezett is egy, de ekkor azonban nem tudtak a részére helyiséget biztosítani. Mosi már van helyiség, jelentkező azonban egy sem akad. Pedig ahogy elnézzük a szo­bi nőket, nem is járna rosz- szul az itt letelepedő fodrász, lenne elég munkája. Mert ahány szobi asszonyt vagy lányt láttunk, mindegyiknek igen rendben tartott, csinos frizurája volt. ni, amikor hazatérnek a „ván­dorok”. Persze, ma.ga ez a tény, hogy Vácon és Buda­pesten élnek, azt is magával hozza, hogy más művelődési életet látnak maguk körül, mint amilyen Szobon van. Ez azonban legkevésbé sem je­lenti azt, hogy Szob nem tesz erőfeszítéseket a műveltség terjesztéséért. Összefognak a pedagógusok, a tanácsbeliek, a rendőrség és aki csak teheti, segít Próbáld Lászlónak, aki az úgynevezett kultúrházat vezeti. Ez az épület a mozi is, egy nagy teremben, amelybe befér „most” 137 személy. A hét néhány napján mozielő­adást tartanak, a többi napo­kon színielőadásokat rendez­nek. Még a budapesti pénz­ügyőrök színjátszó társulata is eljár előadást tartani. És szívesen megfizetik a szobiak a 8—10 forintos belépőjegye­ket. mert — megéri! Ebben a művelődési házban van még két oldalterem, amit bőven kihasználnak. A fia­talok is. az úttörők is. A ta­nácselnök merészen álmodik: 450 személyes kultúrotthont akar építeni. Téglajegyeket bocsátanak ki. Van a köz­ségnek saját kőbányája, me­lyet most nyitnak meg: szá­raz kő kerül majd ki innen, még lakásépítésre is alkalmas. Addig játszanak a különféle együttesek, míg összehozzák a rávalót. Van balettiskolájuk, zene­iskolájuk, pesti előadókkal. Balettre 20. a zeneiskolába 14 növendék jár. Miért nincs hetipiac? j Magyarországon Szob di- I csekedhet azzal a kéteshírű = „dicsőséggel”, hogy itt a hét | egyetlen napján sem tarta-j nak hetipiacot. Ezt a falu§ lakosai mondották nekünk | — s nem akartuk elhinni. | A tanácsházán azonban | megerősítették. — Miért? — kérdeztük. | — Sok oka van ennek —| válaszolták — és ezek az| okok évekkel ezelőttre! nyúlnak vissza. Akkoriban | rendszeresen tartottak heti-1 piacot, az akkori hibás po-| I litika miatt azonban az| : árusítókat annyira zaklat-1 i ták, hogy mind kevesebb | ; lett a számuk. Most már| I csak házról házra járva, jó| | ismerőseikhez viszik porté-1 ; kájukat és legfeljebb csak| ; vasárnap lehet látni egy pár | ! árusító asszonyt a piacon. 1 A szobiak elkeseredve | I látják, hogy pénteki napon | ; az ipolytölgyesi és letkési | ! parasztkocsik karavánsze-1 \ rűen, megállás nélkül vo-| I nulnak át Esztergom felé, | í itt azonban nem árulnak | j semmit. Hogy ezen hogyan lehet-1 ! ne segíteni, maguk sem tud-1 j ják a szobiak. Az üdülő-1 e idény kezdetekor ugyanis a| í Szobtól pár kilométerre eső| ; Zebegényben és Nagymaro-1 ; son mindent felvásárolnak! : az itt nyaralók borsos áron.| A tejet például 5 forintért! veszik meg, így hát nem| csoda, hogy Szobon nincs | hetipiac. Persze, némileg segítene | a helyzeten az, ha a tanács | a piactéren elárusító aszta-! lókat és padokat állítana | fel. Erről azonban egyelőre | szó sincs. Talán meg lehet-1 ne próbálni? itmmiiiiHiiiiiimnthuiiiiiiiiimiitiniiHmiiiiimimiinnmi Új iskolát építenek Nagyon szép és igen tágas új iskolát építenek Szobon. így oldják meg a most több helyre szétosztott iskola helyzetét. Az új iskola talán már májusban készen lesz. A régi iskolaépüle­teket óvoda, napközi és napközis iskola céljára használják majd­titniiiiiMiimimiiimiiiiimttmiiiiiiitmmtnmiiiittmiiiiuitumiiiiimitiiitttniiiiHfinfiiinitiiiifimittniiitiifiiiitumumniwNI Sáros az utcátok... A téli-ősziesre fordult tavasz Szobot sem kí­mélte meg. Esik az eső és a hó és amikor lehull az égi áldás, Szob utcái valóságos sártengerré vál­toznak át. Ezt „saját bőrünkön” tapasztaltuk, mi­kor kiszálltunk a vonatból és kiér­ve az állomás épületéből, bo­káig süllyedtünk a „vendégmarasz­taló” agyagos sár­ba. Azt gondoltuk, ez a sártenger csak Szob egy kis részét foglalja el, ám csalódtunk. Mentünk-mende- géltünk a község felé és a sár min­denütt nyomon kísért bennünket. A szobi polgárok óvatos emberek és a sárhoz alkal­mazkodnak öltö­zékükben is. Még az iskolá­ba igyekvő kis­gyermekek lábá­ról sem hiányzik a gumicsizma, a felnőttek pedig bakancsban, vagy csizmában róják az utcákat. Ez an­nál csodálatosabb, mert Szob közelé­ben van Magyar- ország egyik leg­nagyobb kőbányá­ja, ahonnan igen könnyen lehet hozzájutni az ut­cák kövezéséhez szükséges anyag­hoz. Az utcák elha­nyagoltsága azon­ban a közeljövő­ben megszűnik. Még ebben az év­ben 60 ezer forin­tot költenek az utcák kövezésére és a községfej­lesztésből is épí­tenek betonjárdát 600 méter hosszú­ságban a Vörös­hadsereg útján. A község vezetősége elhatározta, hogy az utcakövezési programot tovább­ra is elsőrendű feladatának te­kinti és a közön­ség kívánságának alapján fogják sorravenni az egyes utcák jár­dáinak megépíté­sét. • így tehát re­mény van arra hogy a szobiak — már a közeljövő­ben — betonjár­dán közlekedhet­nek és nem lesz­nek nyakig sáro­sak akkor sem, ha bármilyen mennyiségű hó vagy eső esik. Összeállította: Kalmár—Székely v í Megkezdődik a ház- és lakásépítkezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom