Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

193«. MÁRCIUS 8. SZOMBAT "s^Círlap Vásárolhatnak univerzál-traktort a jól dolgozó termelőszövetkezetek Korszerűen felszerelt közös gazdaság lesz minden járásban Hruscsov elvtárs emlékeze­tes beszédével kapcsolatban, amelyben a gépállomások gé­peinek a kolhozok számára történő eladását említette, nemrégiben közöltük lapunk­ban Marosújvári Gyulával, a gépállomások főigazgatójával folytatott interjúnkat. Mivel a gépek átadásának problémája nálunk is eléggé nagy port vert fel a gépállomásokon és ter­melőszövetkezetekben, most ismét beszélgetést folytattunk a Földművelésügyi Miniszté­rium egyik vezető beosztású dolgozójával, Márczis Antal szövetkezetpolitikai főosztály- vezetővel. Kérdéseinket, s a főosztályvezető válaszait az alábbiakban ismertetjük. 1 Marosi!,jvári elvtárs a • lapunknak adott in­terjúban nyitvahagyta a gé­pek eladásának problémá­ját. Azt mondotta, távlatok­ban szó lehet majd arról, hogy megvegyék a gépeket a termelőszövetkezetek. Ez­zel szemben Márczis elv­társ a Belpolitikai Szemle számára írt cikkében hatá­rozottan kijelenti: ,A szö­vetkezetek vezetőivel és tagjaival a mezőgazdaság gépesítése kérdésében őszintén kell beszélni és meg kell mondani, hogy a mezőgazdaság gépesítését és ezen keresztül a termelő- szövetkezetek gépekkel való ellátását a kormány a gép­állomásokon keresztül biz­tosítja.“ — A jelenlegi helyzetben én azt tartom helyesnek — kezd­te nyilatkozatát a főosztályve­zető —, hogy a gépállomásokat megerősítsük, technikai felsze­relésüket javítsuk. Munka- szervezésükben pedig olyanér­telmű változásokat eszközlünk, hogy mind az erőgépek, mind a munkagépek-akkor álljanak a szövetkezetek rendelkezésé­re, amikor arra a legnagyobb szükség van és ami a fő, hogy a gépállomások olcsón dolgoz­zanak a tsz-eknek. A 3004-es kormányrendeletben ilyen ér­telmű utasítások vannak. A szocialista fejlődés átmeneti időszakában az az állapot he­lyes, ha a gépek zöme a gép­állomások birtokában van. A szövetkezetek nem is bírnák el azt a nagy költséget, amelyet a gépek megvásárlása jelente­ne. A másik indokom, hogy napjainkban új és új szövet­kezetek jönnek létre, s így a tsz-ek helyzete különböző. Vannak erősebbek, közepesek és gyengék. Emellett nem sza­bad megfeledkeznünk róla, hogy a magyar mezőgazdaság döntő többsége még kisüzem, s már csak ezért is helytelen lenne elhatározni, hogy a gépe­ket adjuk át a szövetkezetek­nek. Végül a jelenlegi helyzet­ben gépgyártásunk még nem megfelelő, most kezd fejlődni Egymás után jelennek majd meg az új és új gépek. Meg­jelenik nemsokára a G 35-ös egy korszerű változata: körül­belül 40 lóerős, dieselesített traktor. Az eddigiek helyett te­hát jobb gépeket kap a mező­gazdaság Ezt a cserét sem bír­nák ki anyagilag a termelő szövetkezetek. Mindenekelőtt meg kell je­gyeznem, hogy az erős, jól dolgozó szövetkezeteknek adunk el univerzális gépeket már az idén is. Hogy gépet kapjon egy tsz, annak feltéte­le, hogy a legfontosabb beru­házásokat eszközölje, állatte­nyésztése is megfelelő fejlett­ségű legyen, üzemileg ki tud­ja használni a gépet, s megfe­lelő legyen a tsz vezetése. Ma még a szövetkezeteknek is in­kább az az érdekük, hogy az univerzális traktorok döntő többségét a gépállomások kap­ják'meg. Számos példát lehet­ne felsorolni arra. hogy meny­nyire nem kifizető csak úgy általánosságban minden tsz- nek a gépvásárlás. Én csak egyet említek. Ha egy tsz-né' az univerzális traktor egy év­ben kétszáz napot dolgozik, s mindennap tíz órát üzemelte­tik, a szövetkezetnek ez • egy esztendőn át 40 ezer forintjá­ba kerül. Emellett semmi gondja nincs a traktorral, mégis minden munkát elvégez­het vele. Ha viszont a szövet­kezet megvásárolja a Zetort, a traktoros munkaegysége 28 ezer forint, az üzemi költség körülbelül 20 ezer forint, s te­gyük fel, hogy új gépről van szó, ennek minimális javítási költsége éven át 6 ezer forint összesen tehát 54 ezer forint­jába kerülne a szövetkezetnek a saját gép üzemeltetése, a gépállomási traktor 40 ezer forintos kiadásával szemben, így tehát, ha a szövetkezetek azzal az igénnyel fordulnak hozzánk, hogy gépet akarnak vermi, mi minden esetben meg­nézzük, hogyan gazdálkodnak, van-e alapos okuk, kellő anya­gi erejük a vásárláshoz. A ti- szavasvári szövetkezet pél­dául az idén gépet igényelt. Amikor elutaztam hozzájuk, láttam, hogy egy munkaegy­ségre mindössze 26 forintot ter­veztek, mert 150 ezer forint­jukba került volna a Zetor, a pótkocsi és a munkagépek. A tagok kétségbe voltak esve, hisz előző évben 43 forintot ért minden munkaegységük. A Ze- tor-vásárlás elhalasztásával azonban tíz forinttal emelhet­ték az idén is a munkaegysé­gek értékét, s javaslatunkra a fennmaradó pénzükön inkább haszonállatokat vásárolnak majd. Tehát nagyon meg kell nézni, melyik szövetkezetnek jövedelmező a gépvásárlás, ne­hogy ráfizessen. 2 A fő figyelmet arra * kell irányítani, hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek minél előbb korszerűen felszerelt és sok árut termelő mezőgaz­dasági nagyüzemekké vál­janak — állapította meg Márczis elvtárs az imént emlegetett cikkében. A kor. szerű felszerelés alatt tehát elsősorban nem a gépvásár­lást értette? ’ — Elsősorban az állóeszköz állománynak kell olyan mér­vűnek lennie, hogy csakugyan sok árut termelő nagyüzemmé váljon a szövetkezet. Jelenleg az állóeszköz állományon kor­szerűen felszerelt épületeket értek. Például olyan istállót, amiben itató, villany, tejkam­ra van. Nagyon fontos a trá­gyaszállítás, a takarmányozás és a takarmányelőkészítés gé­pesítése. A tejkamrában le­gyen szeparátor és végül — hangsúlyozom ha már a fel­tételeket megteremtették — fejőgép is. Az istálló gépesíté­se sem a fejőgépnél kezdő­dik tehát, hanem ott folytatódik. Németországban láttam egy korszerű istállót, ahol a takarmány megtermesz- tésétől a szállításig és a fel­etetésig minden fázist valóban tgép végzett, emberi kéz segít­sége nélkül. Még a takarmány adagolását is. Ebben az évben célul tűztük ki, hogy minden egyes járásban egy-egy ilyen korszerűen felszerelt közös gazdaság legyen. Oda elvihet­jük majd a többi szövetkezet dolgozóit, hogy tanuljanak. Egyelőre ezt a beruházást tart­juk időszerűnek. O Márczis elvtárs emlí- tette cikkében, hogy elsősorban a jövedelme­zőbb, gyorsan megtérülő beruházások jöhetnek szá­mításba a termelőszövetke­zetekben. Véleményem sze­rint ha kisgépekkel látjuk el elsősorban a termelőszö­vetkezeteket, ezek gyorsan megtérítik a beruházott — viszonylag alacsony — ősz- szegeket. — Vannak speciális szövet­kezetek, ahol például a kerté­szet, az állattenyésztés, vagy a gyümölcs, és szőlőtermelés gé­pesítése a feladat. Ezeket a speciális kultúrákat mintasze­rűvé lehetne tenni, ha beállíta­nának például egy 40 holdas gyümölcsösbe egy 6—7 lóerős traktort. Kifogásolható, hogy ezek a kisgépek nálunk még nem eléggé elterjedtek. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy elő ne fordulhas­son egyes istállóépítkezéseknél a korszerű berendezés megépí­tésének elmulasztása. Bár az, idén nem lesz annyi kisgépünk, mint a múlt esztendőben volt, több száz igényt most is ki tu. dunk majd elégíteni. Csehszlo­vákiából is hozunk be kisgépe­ket. Azt ajánlom tehát a ter­melőszövetkezeteknek, hogy mielőtt nagyobb gépek vásár­lására gondolnának, vegyenek elő papírt, ceruzát, s nézzék meg alaposan, jövedelmező lesz-e számukra a gép üzemel­tetése. Ha igen, vásárolják meg, semmi akadálya. De állí­tom, hogy termelőszövetkeze­teink zöménél még sokkal gaz­daságosabb. ha a gépállomáso­kon keresztül veszik igénybe a ma már nagy kedvezmények­kel rendelkezésre bocsátott gépkapacitást — fejezte be nyilatkozatát Márczis elvtárs. Hol ka Vilmos Új csatornahálózatot kap Szentendre Szentendre az elkövetkező években korszerű csatornahá­lózatot kap. A városi tanács az idén hétszázezer forintot fordít erre a célra. Az év vé­géig 1200 méter csatornát épí­tenek meg. Új bélyegsorozat Március 9-én a posta hat értékből álló „Biztosítási—Ta­karékossági” elnevezésű bé­lyegsorozatot ad ki. A bélye­gek rajza a biztositás, illető­leg takarékosság gondolatá­nak népszerűsítését szolgálja. A „Biztosítási—Takarékos- sági” bélyegsorozatot kizáró­lag az Állami Biztosító által a Néphadsereg Színházában ren­dezett „Biztosítási nap” alkal­mával, a színház előtt 9—15 óráig működő alkalmi posta- hivatal fogja árusítani, ahol a sorozat „első napi” boríték­ra ragasztva is megszerezhető. Az alkalmi postahivatal el­ső napi és alkalmi bélyegzőt használ. A járási tanácsháza Vácott (Kristóf Lászlóné felvétele) Nagytétény és Tárnok között kicserélik a vágányokat: 80 kilométeres sebességgel közlekedhetnek a vonatok a Balatonra A tavaszi nagy karbantartási munkákkal egyidejűleg nagy­arányú építések is kezdődtek a MÁV-nál. Egyike a legfonto­Rövidesen eredményt hirdetnek a termelőszövetkezetek versenyében A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány vándor­zászlajának elnyeréséért meg­hirdetett országos versenybe igen sok termelőszövetkezet nevezett. Az előírt versenyfel­tételeknek megfelelően a ter­melőszövetkezetek beküldték gazdálkodási eredményeik ér­tékelését a Termelőszövetke­zeti Tanács titkárságához. A versenyeredményeket a tutntuiimiiiiiiixiiiimtrmHimiHtfimiiittmiiimiitiifitimii Csomádi kislányok népviselet­ben Termelőszövetkezeti Tanács titkársága, a Földművelésügyi Minisztérium megbízottai, va­lamint a Magyar Nemzeti Bank revizorai vizsgálták fe­lül. A felülvizsgálat azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt évben szép eredmé­nyeket értek el a gazdálkodás­ban és politikailag is megerő­södtek. A Termelőszövetkezeti Tanács titkársága hamarosan a Termelőszövetkezeti Tanács ülése elé terjeszti a legered­ményesebben gazdálkodó ter­melőszövetkezetek neveit, a kormány vándorzászlajának, illetve a pénzjutalmak odaíté­lése végett. sabbafcnak: a gyorsabb nyári balatoni forgalom előfeltételei­nek megteremtése. Ennek ér­dekében már megkezdődött a Budapest Déli-pályaudvar át­alakítása és bővítése. Több új vágányt fektetnek le, síncseréd két hajtanak végre, korszerűsí­tik a pályaudvart. Ugyanakkor a Déli-pályaudvar és Kelenföld között lefektetik a második vá­gányt is, s ezzel kapcsolatban kisebb mértékben a Kelenföl­di-pályaudvart is átépítik.- Nagytétény és Tárnok között kicserélik a korszerűtlen és kopott síneket, s így ezen a vo­nalszakaszon a mostani 40 ki­lométeres sebesség helyett 80 kilométeres sebességgel halad­hatnak a vonatok. Megterem­tik tehát annak a lehetőségét, hogy a nyári forgalomban már Budapesttől Szabadbattyánig 80 kilométeres sebességgel köz. lekedlhetnek a szerelvények, s így az utasok lényegesen gyor­sabban érkezhetnek a magyar tengerpartra A szövetkezeti érdeknek megfelelően./. Kisipari szövetkezeteink­nek a múlt évben jórészt ön­tevékenyen kellett megküzde­niük a munka közben felme­rülő problémákkal. Ennek el­lenére nagy többségük ered­ményesen kiállta a próbát. Ezért minden becsületes szö­vetkezeti vezetőt és dolgozót elismerés illet. Az eredmények mellett azonban nyugtalanító hibák is előfordulnak. Ezek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nem egy helyen az 1010-es számú kormányhatározat által biztosított önkormányzat hely­telen értelmezéséből fakadóan lazult a munkafegyelem. Egye­sek figyelmen kívül hagyva a népgazdasági érdekeket, meg­feledkeznek a szövetkezeti i tervfegyelemről és elsősorban I egyéni érdekeiket tartják fon­I tosnak. Különösen sok laza­ság tapasztalható a szövetke­zetek árkialakításában. Első­sorban a lakosságtól és közü- letektől közvetlenül vállalt munkáknál fordult ez elő. A helytelen intézkedések nyomán egyes szövetkezetek indokolatlanul magas béreket fizettek ki, s ezzel bérfeszült­séget idéztek elő. Különösen kirívó ez azoknál a szövetke­zeteknél, ahol túl alacsony a kisiparosok számaránya, ame­lyek tehát többségben kellő szakmai hozzáértéssel nem rendelkező, betanított szak­munkásokkal dolgoznak. Az idén, miután megerősöd­tek és új vezetőséget válasz­tottak szövetkezeteink, képe­sek arra, hogy visszaszorítsák a spekuláns törekvéseket és valóságos feladatainak megol­dására irányítsák a szövetke­zeti ipart. A nagyszériájú ter­melés helyett a szövetkezeti ipar sajátosságainak legjob­ban megfelelő, választékos mi­nőségi termelésre kell áttérni. Csak így fokozhatják szövet­kezeteink exporttevékenysé­güket, így elégíthetik ki leg­jobban a lakosság igényeit. Szövetkezeti tagjaink és a vezetők ne tűrjék a törvényes áraktól eltérő árdrágításokat és az ebből fakadó bérlazasá­got. Csak a törvények szigorú betartásának útján válhat iga­zán szocialistává a kisipari szövetkezeti mozgalom. Boros Gyuláné, a Pest megyei KISZÖV elnöke Máriássy Ádá pipája Nagy Péter cár ajándéka a Tápiószelei Múzenmban mervén a XV1I1. századi orosz faragóművészeket — nem so­kat törődtünk. 1934. szeptemberében a Tá­piószelei Múzeum bölény­szarv ivőkürtjének La Téne- kori rhyton veretéinek híre o Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgatójának is tudomására jutott, s egy szép napon Zi­chy István főigazgató megtisz­telt bennünket látogatásával. Az ivókürt mellett megte­kintette természetesen a pi- pagyűjteményt is. Mi pedig nem mulasztottuk el felhív­ni figyelmét az állítólagos Nagy Péter pipára sem. Naau érdeklődéssel vizsgál­ta: meg minden oldalról. Meg­vizsgálta. a mesterjegyet is. — Ehhez nem kell okmány — mondta csendesen. — Egé­szen világosan rajta van az l. P. Kérdőleg néztünk rá. — Imperator Petrus •— magyarázta a két betű jelen­tését. — Ennél jobb bizonyítékot kívánni sem lehetne. Még az sincs kizárva — tette hozzá —, hogy Nagy Péter maga farag­ta a pipát is, aki nemcsak fá­ból. hanem elefántcsontból is több művészi faragványt ké­szített. [fi 9 kérdést a leningrádi múzeumókban megforduló fia- \ tál régészeink könnyűszerrel \ tisztázhatják majd, mert Nagy \ Péternek bizonyára maradtak i meg faragványai szovjet föl- \ dön. Blaskovich János lentette, hogy az ilyen, okmá­nyokkal nem igazolható men- de-mondákról kár is beszélni. E SOroli íróját azonban az ilyen el nem ismert, de sejt­hető igazságok mindig nagyon érdekelték. Addig búvárko­dott tehát édesatyjának törté­neti könyveiben, míg egy aka­démiai kiadványban, Ram- baud Alfréd: Oroszország tör­ténetének XXV. fejezetében nyomára nem akadt annak az „állítólagos kelepcének”. Nem volt nehéz a könyvben megtalálni a Pruth melletti ütközetet, ahol Nagy Péter­nek 38 000 fáradt és kiéhezett katonáját, a cárral és Kata­linnal együtt, 200 000 főnyi török-tatár sereg áttörhet ét­ién gyürßbe zárta. A hely­zet veszedelmét még az észak felől közeledő, s az elszenve­dett előző évi vereségéért re- vansot kereső svéd király ha­da is növelte. A történelem megemlíti azt is, hogy 1711. július 23-án a pruthi gyors békekötést, amely Nagy Pétert és hadseregé* megmentette az elpusztulástól a cár Katalin ötletének: a békevásárlás céljára felaján­lott pénzének és tündöklő ék­szereinek köszönhette, ame­lyek csábításának a török vezér nem tudott ellenállni. Nincs semmi hihetetlen ben­ne. hogy akkor, midőn a nagy értékű ékszerek átvitelére kel­lett megbízható embert a kül­döttségbe választani. Nagy Péternek és Katalinnak bi­zalma a Rákóczi környeze­tében megismert Máriássy Ádám felé fordult. De vajon ezeket az okmá­nyokkal nem bizonyítható feltevéseket megerósitik-e legalább a pipa domborművei? Nézzük csak meg ^ a viptt szigorít tárgyilagossággal. A szép, finoman faragott fa-pipa puszpángfának látszik. Kupakja láncon lógó Impera­tor (!) sisak. A pipa bal olda­lán lafettás tábori ágyú és máglyába rakott ágyúgolyók mellett Mars hadisten áll har­ci sisakosán, de kezében a szokásos lándzsa helyett bé- ke-olajágat (!) tartva. A pipa jobb oldalán sza­kállas férfi ovális keretbe foglalt reliefje van oszlopra állítva, s a relief köré egy termetes, feltűnően kövér, lep­lezetlen mellű hölgy babérko­szorút tart. Máriássy Béla, családi hagyományai alapján, az ovális keretben látható szakállas férfit a megaján­dékozott. Máriássy Adómnak tartotta. A pipán elöl, lent, egy kis cimerpajzson mesterjegy is látszik, de ezzel — nem is­A Táji ÓSZelei Múzeumban őrzött pi.pagyűjtemény fő he­lyén, a Rákóczi- és kuruepipák között, mint a XVIII. századi orosz—magyar barátság em­léke, központi helyen lát­ható az a szépen faragott fa­pipa, amely a századunk ele­jén ennek a pipagyűjtemény­nek még csak a legszomorúbb emlékű Máriássy-pipája volt. Máriássy Béla történetíró több kedves családi tárgyával együtt, akkor ajándékozta a történelmi ereklyét féltékeny gonddal őrző sógorának — e sorok írója édesatyjánaik —, amikor egyetlen fia agyon­lőtte magát. Azt már gyerekkorunkban hallottuk édesatyánktól, hogy ez a pipa a Rákóczival elbuj­dosott Máriássy Ádám kuruc ezredesé, a későbbi tábornoké volt, alá ezt — Máriássy Bé­la szerint — állítólag Nagy Péter orosz cártól kapta, aki­nek hadseregébe 1711-ben, lengyelországi találkozásaik során belépett. Később, felnőtt korunkban, kérdéseinkre beszélte el édes­atyánk, hogy — Máriássy Béla szerint — Adámék a töröltök elleni háborúban egyszer a cárral és a későbbi cárnéval: Katalinnal együtt, veszedel­mes kelepcébe kerültek, s a békét kérő. helyesebben a békét vásárló küldöttségben — állítólag — Máriássy Ádám is ott volt Nagy Péter szíve- hölgyének, Katalinnak az ék­szereivel. Édesatyánknak az ez alkalommal el nem maradt kézlegyintése azonban azt je-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom