Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-05 / 54. szám

1958. MÁRCIUS 5. SZERDA iii.cn hírlap Néhány szó Egyszer £>gy villamoson utazva, a következő jelenet tanúja voltam: egy 35 év kö­rüli apa ült szemben tíz év kö­rüli fiával. Felszállt egy idős nénike. Álldogált egy darabig, de senki sem adott helyet ne­ki. Odatipegett a kisfiúhoz és megkérte, adná át helyét, fáj­nak a lábai. A gyerek zavarba jött, már ugrott volna, de zor- donan megszólalt az apa: — Csak maradj ülve, fiam,, neked is megváltottuk a viHa­ntos je gyet. Más adott helyet a néninek, a fiú nyugodtan ült tovább. Hanem az apa bizonyára dup­lán fogja vässizalkapni idővel fiától ezt a gorombaságot, hi­szen nagyon találó az a köz­mondás: „Nem esik messze az alma a fájától” Szemtanúja voltam annak is, amikor egy kis parasztgye­rek a malom előtt várakozva lovuknak szénát csent a má­sik szekérről. Édesapja ahe­lyett, hogy megdorgálta vol­na, így biztatta: — Hozzad fiam, csak meg ne lássák. A gyermekben nyilván az az érzés erősödött meg, hogy lop­ni szabad, csak észre ne ve­gyék. Tehát ravaszkodni kell —• gondolja — mert a titokban elkövetett bűn az nem bűn. Az ilyen jelentéktelennek látszó kis dolgok határozzák meg fejlődő ifjúságunk ké­sőbbi magatartását, alakítják jellemét. A gyermeknevelés sokat vitatott kérdés mostaná­ban. Pedagógusok, nevelők, pártszervezetek egyaránt szá­mos ankétet, vitaestet áldoz­nak ennek megtárgyalására. Az ifjúság nevelése örökös kulcskérdés, akármilyen tár­sadalmi berendezkedésről van is szó, hisz egy nép, egy nem­zet jövője a fiatalokon alap­szik. Mi átmeneti korszakban élünk amikor alapjaiból fordítot­tunk ki egy társadalmi .rend­szert, ámikór évszázados, örök­nek vélt eszmék máról holnap­ra semmivé, hazuggá váltak. Üj eszméltet, új ideálokat ál­lítunk ifjúságunk elé. Az új idők szellemét szívják, de vele együtt a régit is. Kétségtelen, az új van rájuk nagyobb ha-! fással, de nehéz egyszerre ki- j irtani a mélybe ereszkedett! régi gyökereket, s ezek ked- i veaő körülmények közé ke-; rülve, időnként el-elburjánza- i nak. E vadhajtások nyesegetését \ nem bízhatják a szülők egye­dül a pedagógusokra. Annál inkább nem, mivel túlzsúfolt oktatómunkájuk mellett a ne­velők sem tudnak kellő időt szakítani a gyermek lelki életé­nek megismerésére, formálásá­ra. Manapság legtöbb helyen mindkét szülő dolgozik. Leköti őket a napi munkájuk, a ke­nyérkereseti gondok, fáradták, idegeseik, a gyermekkel foglal­kozni sem idejük, sem kedvük nincs. Úgy gondolják, elegen­dő, ha ellátják ruhával, cipő­vel, élelemmel — néha zseb­pénzzel — aztán a többi a ta- nitó dolga, azt úgyis azért fi­zetik, hogy nevelje a gyereke­ket. Legfeljebb ha a gyerek intőt visz haza, jól összeszid­ják, vagy adnak neki egy-két nyaklevest. Az ilyen' szülők az­zal mentegetőznék: nincs időm gyermeknevelésre. A nevelésnek talán legres z- szabb módszere a „majomsze­retet“. Vannak édesanyáit akik magukra alig vesznek va­lami új holmit, de csöpp lá­nyukat, fiukat olyan fényesen öltöztetik, akár egy kis herce­gét. Ismerek egy asszonyt, aki nek rosszak, hiányosak a fogai, de nem csináltatja meg. Vi­szont 15—17 éves lányainak kisestélyi ruhát varratott. így lehet önzővé tenni a gyereke­ket! Ha kicsi korukban meg­szokják, hogy minden őértük van, miattuk a szülők minden­ről lemondanak, ezt termé­szetesnek veszik és követelő­zővé lesznek. Ne csodálkozza­nak aztán a szülők, ha később is csak saját kényelmüket, kedvtelésüket tartják fontos nak. a szülők felelősségéről Kétségtelenül legjobb neve­lési módszer a szülői példamu­tatás. Otthon, családi körben az ember nem komédiázik, nem színészkedik, valódi énjét mutatja. A gyermekre nagy hatással van az, hogyan élnek szülei. Ha azt látja, hogy apja hivatali kollégáival beszélget­ve magát a szocializmus hívé­nek mutatja, otthon pedig ép­pen az ellenkezőjét hangoztat­ja, gondolkodóba esik, bizal­matlanná válik az emberek iránt Az ilyen magatartással kettős hibát követ el a szülő. Először is kétszínűségre szok­tatja csemetéjét, másodsorban ellenszenvessé teszi előtte szó. cialista rendszerünket. Pedig a gyermeknek ebben a rendszer­ben kell leélnie életét, ebbe kell beleilleszkednie. Ha ké­sőbb semminek örülni nem tu­dó, örökösen elégedetlenkedő felnőtté válik, azt elsősorban a szülői nevelésnek köszönheti majd. Számos példát lehetne még felsorolni, amelyekkel bárki ta­lálkozik a mindennapi életben. Az ifjúkori nevelésnél dől el, hogy valaki jellemes, becsüle­tes polgára lesz-e idővel a ha­zának, s hűséges támasza öre­gedő szüleinek, vagy jellemte- len, lumpen alakká válik. Ezért nagy a szülő felelőssége nem csupán gyermekével, ha­nem az egész társadalommal szemben. Szebelkó Erzsébet Mit és mennyit vásárolhat állami szerv kisiparostól? A belkereskedelmi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke együt­tes utasítást adott ki, amely szabályozza a kisiparosoktól és magánszemélyektől történő áruvásárlásokat. Az utasítás értelmében a kis. kereskedelem az árut előállító kisiparostól, háziiparostól, ma­gánszemélytől és — a falusi la­kosság által a kézműipar ke­retei között az előállított ipar­cikket az előállítótól csak közvetlenül ■— közvetítők ki­zárásával — vásárolhat. A kiskereskedelem az el­adóktól természetesen csak olyan árut vehet meg, amelyet az állami vagy szövetkezeti ipar egyáltalán nem, vagy nem a szükséges mennyiségben és választékban állít elő, vagy amelynek jobb a minősége. A szolgáltatást is csak akkor ve­heti igénybe a kiskereskede­lem, illetve csak akkor végez­tetheti el a munkát kisiparos­sal, ha ezt a szövetkezeti vagy az állami ipar egyáltalán nem vagy időben, illetve a szüksé­ges minőségben nem vállalja. A vásárolható árukat a vál­lalat igazgatója jelöli ki. De köteles meggyőződni arról, hogy ezeket az állami ipar nem állítja elő. Egy kisiparostól egy ízben 20 000 forint végösszeget meg­haladó mennyiségű árut még a 60 napos szükségleten belül is csak az irányító szerv előzetes engedélye alapján szerezhet be a vállalat, Negyven kozmetikai bemutató vidéken Az utóbbi időben rendkívül megnövekedett a háztartási és a kozmetikai cikkek iránt az érdeklődés. A kereslethez vi­szonylag gyorsan igazodott az ipar is. A kereskedelem pedig arra törekedett, hogy ne csak a fővárosban, hanem vidéken, falun is megismerjék a koz­metikai ipar legújabb készít­ményeit. Ezért a kereskedelem a SZÖVOSZ-szal közösen eb­ben az. évben negyven kozme­tikai bemutatót és kiállítást rendez vidéki városokban és a falvakban. A bemutatókon az újdonságokat is megtekinthe­tik az érdeklődőik, így például az ÁBC nevű szárított, illatosí­tott, préselt, kiváló minőségű mosószappant, amely rövide­sen forgalomba is kerül. Az ELIDA Szappangyárban kilkí- sérletezték a polietilénből ké­szült parfümszórót. A polieti­lén flakon több színben ké­szül, előnye, hogy törhetetlen, rugalmas. A tervek szerint je­lentősebb mennyiség ezekből húsvétra kerül forgalomba. Ugyancsak megindul a gyöngy­ház körömlakkok hazai gyár­tása is. Ehhez a keresett diva­tos kozmetikai cikkhez eddig csak import útján jutottunk hozzá. A fiatalok érdekében 30 ezer darab szőlőkarót rendelt meg a négy csemői szőlő- termelő szakcsoport a íöldművesszövctkezettől. A karókat a szövetkezet telepén raktározzák- T. Kiss Mihály telep­vezető és az agTouómus ellenőrzik, megvan-e minden karó... A FÉLÉV UTÁN, az iskola­év befejezésének köze­ledtével egyre több szó esik az általános iskolák és gimná­ziumok végzős osztályaiban a pályaválasztásról. Mi leszek, ha ... — hangzik el mind gyakrabban a kérdés és a pe­dagógusok nem tudnak meg­nyugtató, kielégítő feleletet adni a diákoknak. Legfeljebb tanácsot — a tanulmányi eredmények és a megis­merés alapján —, de konkrét segítséget, hogy itt, vagy ott jelentkezzenek az is­kola befejeztével, vagy akár már előtte is — sajnos nem. Nem, mert nem ismerik a he­lyi lehetőségeket, melyik gyár, üzem, hivatal, vagy kereske­delmi vállalat keres új mun­kaerőt. így a diákoknak az a része, akik nem tanulnak to­vább, perspektfvátlanul néz a holnap elébe, míg az élel- mesebbje „összeköttetést”, is­meretségeket keres, hogy ily- módon helyezkedhessen majd el. Ezt bizonyítja a tavalyi esztendő tapasztalata is. Sok vidéki városban hónapokig szaladgáltak a fiatalok. n;íg lassan mindenki megtalálta a helyét. Éppen ezért szólunk most, még időben. Gondoskodjunk már most a fiatalok mun- kábahelyezéséről. Adjunk perspektívát nekik, tárjuk szé­lesre előttük a gyárak, üze­mek, hivatalok és kereskedel­mi vállalatok kapuit, hogy kö­zelebbről megismerhessék el­jövendő munkahelyeiket és mindenki azt választhassa, amihez kedve és tehetsége a legnagyobb. M I HAT A TEENDŐ? Az üzemek, gyárak, vállala­tok hívjanak meg minél több diákot, mutassák meg nekik munkájuk szépségeit, nagysz#-; rűségét, távlatait, de a nehéz­ségeit is. Az sem lenne ha­szontalan dolog, ha egy-egy nagyobb gyárból — ahol elő­reláthatólag sok fiatalt tud­nak majd foglalkoztatni^ — munkásokból és vezetőkből álló küldöttség keresné fel az iskolákat és munkájukról, éle­tükről beszélgetnének a fiata­lokkal. De ami mindennél fontosabb: a tanácsok már most térképezzék fel városuk munkahelyeit és ezt mielőbb juttassák el az Iskolákhoz, hogy a diákok még időben el- dönthessék, milyen pályát vá­lasztanak majd tanulmányaik befejezése után. A Nagykőrösi Városi Ta­nács végrehajtó bizottságának titkára, Reszeli Sós Ambrus ■elvtárs máris hozzákezdett ehhez a munkához és Ígéretet tett arra, hogy a betöltésre váró munkahelyek jegyzékét rövidesen eljuttatja a nagy­kőrösi iskoláknak. így a nagy­kőrösi végzős diákok hamaro­san megjelölhetik, hol szeret­nének dolgozni. Természete­sen fontos dolog az, hogy leg­alább két munkahelyet válasz- szanak, hiszen nem minden szakmában várható korlátlan elhelyezkedési lehetőség. D icséretre méltó a nagykőrösi tanácsnak, ez a kezdeményezése és remél­jük, példájuk hamarosan szá­mos követőre talál. Ezzel nemcsak a diákok nyernek majd, hanem a városok is, hi­szen a múltban sok diák ép­pen azért kívánkozott el szü­lővárosából — elsősorban a fővárosba —, mert odahaza nem látott perspektívát maga előtt. (prukner) Magasabb átvételi ár, kamatmentes előleg az értékesítési szerződéssel termelt napraforgómagért Az utóbbi két évtizedben a világ növényolajszükséglete s ezen belül a hazai- szükséglet is igen nagy mértékben fokozó­dott. A növényi olajok, elsősor­ban pedig a napraforgó olaj, jó áron, s könnyen értékesít­hető a világpiacon. A hazai nö- vényolajdpar tervszerű anyag­ellátása érdekében az Orszá­gos Felvásárlási Operatív Bi­zottság legutóbbi ülésén., úgy döntött, hogy a növényolaj­gyártás legfontosabb alapanya­gát, a napraforgómagot, érté­kesítési szerződéssel termeltetik. Az értékesítési szerződés az ed­digieknél előnyösebb feltétele­ket biztosít a termelőknek. A j múlt évben termelt naprafor- | gómag szabadforgalmi ára mé- | zsánként 275 forint volt, az ér- ! tékesítési szerződéssel lekötött | magért viszont 285 forintot fi- ! zet az állam. További előny, | hogy a szerződés megkötésekor I a lekötött mennyiség minden | mázsája után 80 forint kamat- ! mentes készpénzelőleget kaip- 1 hat a termelő. Az egyöntetűség | és a bő termés érdekében a | Földművelésügyi Minisztérium 1 gondoskodik jó minőségű táj- I fajták előállításáról. E fajták | magja kedvezményes áron a | földművesszövetkezetek útján I kerül forgalomba, I Százezer hóvirágcsokor | A szerény kis tavaszi hír- 1 harang, a hóvirág már hetek I óta uralja a virágpiacokat. Az | Erdei Termék Vállalat az idén 1 200 000 csomót bocsátott út- ! nak a napsütötte erdei lankák, 1 rétszélek tavaszi üzenetével. | Most az immár hagyományos 1 nemzetközi nőnapra újabb 1 százezer friss csokrot külde- I nek a fővárosba. rdiiiiiiiiiHiiHiiHiNifiitiiiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiitiHintiiiiiimiitminHMiitiiMMiintiniiiuiiiiiiimmiiiiimiHtmiiifuuimiiitiiuiRitMiiiHiiMiMiiHiHmii ...és ú az waie-bb... MÉSZÁROS OTTÓ: A neonfények Uk ^ rokkal hadakoztak a sötéttel. Villogó betűik piroslották fel, s hunytak ki újra. Tánc... \ tánc ... tánc... Hideg volt. Tél. Csikor- I gott a hó a léptek, s az autö- : kerekek alatt. De a nehéz ; bársonyfüggönyök kilökték a \ külvilágot, s féltőén takargat- I iák meleggel a villogó fehér \ vállakat. A zenekar mambó- \ ja úgy viharzott végig a ter- \ men, hogy még az is a tánco- i lók közé állt, aki túl volt a j negyvenen. — Bemegyek! Húzta a ki- \ váncsiság. — Eredj — feleselt a szél — ieredj haha...? Te?... Te? — I s elrohant tovább. A szárnyas ajtó becsapódott | mögötte. A puha szőnyegen ; megbotlott. — Fordulj tússzá — mondta i a szőnyeg — hisz járni sem ! tudsz rajtam! A ruhatáros torz mosoly- \ lyal. két ujjúval fogva a ka- : bát akasztóját, adta oda a \ cédulát. Belépett a terembe. Az asz- \ talok röhögve mutogatták csil- \ lógó üveghasukat, s a párnás \ székek plüsse borzolódva 11- \ gyeit. Leült. A zene szólt, suhantak a Pá- \ rak. Egy pillanatra végigsimí- \ tóttá pillantásával a kopott, | sötétkék ruhát, nincs-e rajta \ pöhöly. Nincs. Jól lekeféltem \ — örült magában. Az oszloptartó angyalra té- i vedt a szeme. Lekapta onnan. i Az angyal fintorgott és fi- | tyiszt mutatott. A tűsarkú cipők erre-arra ; kúsztak előtte, s észrevette, \ amint az egyik férfi partner- \ nője lábára lép. De egy pilla- * nat múlva már járták tovább. A pincér tekintete kétszer is elsitklott rajta., De végül odajött: — Parancsol? — Egy..-, egy duplát ké­rek ... — És? — És... és semmit — s érezte, hogy bíborvörös lesz. A pincér meghúzta a vállát, elment. Vannak itt hozzá hasonlóki Biztos. De ... de ... mégis. A gőzölgő fekete egy pil­lanatra elfoglalta. A culkro- kat bekapta, s leöntötte a for­ró kávét. Valamennyire meg­enyhült a torka száradtsága. Szomjas volt. De nem mert egy pohár szódát kérni. Pis­logott, hol találná a mosdót, de nem látta. Pedig ott le­hetne vizet inni. Irtózatosan szomjas lett. Fé­lénken odaszólt a mellette el­suhanó pincérnek: — Egy pohár szódát... ha kaphatnék —* tette hozzá za­vartan. — Szódát ? Limonádénk van csak. — Akkor tessék azt hozni. A tessékre a pincér akarat­lanul is elmosolyodott, bólin­tott, s elment. — Táncolok! Felállt. 5 ebben a pilla­natban elhallgatott a zenekar. Zavartan merevedett meg az asztal mellett, aztán esetlenül visszaült. A táncolok az asz­tal mellé telepedtek, s a ze­nekar dörömbölő dallamait a beszélgetés halk mormolása váltotta fel. A mellette levő asztalhoz két nő telepedett. Most vette csak észre, hogy egy-egy sál jelentette a foglalást. Még jó, hogy nem ültem oda — örült magában s feloldódott benne a feszültség. Amikor újra játszani kez­dett a zenekar, felállt, s oda­lépett az asztalhoz. — Ha megengedik... Kere­kes Sándor— nyelt egyet, s csak azután tette hozzá —» vagyak. A két nő meghökkenten kapta fel a fejét, egyikőjük megigazította az estélyi ruhán pompázó övcsokrot, s csak az­után szólt vissza: — Mit akar, kisfiú? Nem értette a gúnyt. — Táncolni szeretnék! — Lehet.., — Igen — nyelt egyet, s ér­tetlenül nézte, hogy egyik nő sem mozdul. — No — emelte az előbbi nő ismét rá a tekintetét — »ni van? — Magukkal szeretnék., f egyikőjükkel... — Velünk? Hallod, Vica? — Hallom. Kis naívl Egyikőjük ggm idő­sebb a fiúnál Vica szólalt meg. Hirte­len támadt ötlettel azt mond­ta: — Bocsásson meg, hogy ilyen barátságtalanok vol­tunk, azt hittük, ismerkedni akar. De látjuk, hogy komoly szándékai vannak — alig bírta elfojtani a nevetést — ezért parancsoljon, foglaljon he­lyet. A fiú mereven lekuporodott a székre, s szólni sem tudott. Újra Vica kezdte. — Kihez is van szerencsénk? — Kerekes Sándor. — Es mit csinál maga, Sán- dorka? — Ülök — mondta, s csak akkor döbbent rá. hogy milyen ostobaságot követett el. ami­kor a két nőből kitört a ka­cagás. — Ja — sietett javítani — segédmunkás vagyok. — Pesti? —> Nem! — Szállóban lakik? — Nem. Albérletben. Egy héten egyszer megyek haza. Itt Pesten nincs senkim ... — No jó — mondta Vica hát most már beszélgettünk. — Nem táncolnák? — A két nő dühös lett. Vi­ca társnője felcsattant: — Mondja Sándor úr — hej, micsoda úr volt ez — mennyi pénze van magának? — Nyolcvan forintom... de ... de otthon van még... — Hát adunk magának hú­szat, jó, csak hagyjon bennün­ket. Ne kompromittáljon, he­lyes? Felugrott. Akart valamit, valami nagyon gorombát mon­dani, de azután szó nélkül visszament az asztalához. Óvatosan húzott Ifct két tíz­forintost, aztán még egyet. Hátha kettő nem lesz elég. S ekkor rátévedt a szeme egy képre. Ott lapult a kopott tár­ca celluloid lapja alatt, apja meg anyja álltak a vályogfal mellett, anyjának szemére húzva a kendő, apja merev, előre görnyedt nyakkal nézett előre. Valami besuhant, a szivébe. — Virágot tessék .. > Tizennégy év körüli kislány állt az asztala előtt. Arcán még ott volt a csikorgó hideg marása, s a fiú letévedt pil­lantása kedves ismerősként ölelte át. az apró lábakat taka­ró, kopott orrú, fűzős cipőt. Hirtelen az asztalra dob­ta a harminc forintot, a kosár­kából kimarkolta a pár csokor virágocskát, s maga sem tudva mit tesz, megmaradt pénzét a kislány markába gyűrte. Hir­telen átfogta a csodálkozó, meglepett kislány vállát, s vitte, tuszkolta a táncparkett felé. Tervpályázat lakóépületek födémszerkezetére A lakóházak építéséhez jelenleg használt gerendás és paneles födémszerkezetek ma már korsze­rűtlenek, mert nehezek, költsége­sek és hangszigetelésük sem ki­elégítő. Az építőipar a födémépí­tésben Is át akar térni a könnyű anyagokra. Ezért az Építésügyi Minisztérium tervezési főosztálya | nyilvános pályázatot hirdet több- | szintes lakóépületek emeletközi födémszerkezeteinek terveire, öt- ; leteire. A tervpályázat első díja ; 10 000 forint. Ezenkívül két 8000 fo- I rintos második, három 6000 forin- ! tos harmadik díjjal jutalmazzák a ; nyerteseket, hat pályaművet pedig i megvásárolnak. A tervpályázati ; kiírást és tanulmányt az ÉM tér- . ; vezési főosztályán (Budapest, V.« | Beloiannisz utca 2—4. V. em. 5. : szám) lehet átvenni. A pályázat titkos, a pályamunkákat „Födém­pályázat” felirattal lepecsételt cso­magban 1958. május 31. déli IS óráig kell benyújtani a tervezési főosztályon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom