Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

Sic 1958. MÁRCIUS 30. VASÁRNAP K^Ciríap 3 Egy nap egy községi mezőgazdász társaságában Mondják. a mezőgazdász, a szántóföldek orvosa. S bár jól megbírálnák a betegek azt az orvost, aki olyan keveset tar­tózkodna rendelőjében, mint például Sári Gyula, Pidás- csaba község mezőgazdasági felügyelője. — ami viszont hála éppenséggel erény. Most is a termelőszövetkezet iro- ' dalában találjuk és gyors léptekkel siet „rendelője” fe­lé. amiko’- közöljük vele, hogy már többen várakoznak rá. Kakó Sándor 12 holdas kö­ze pparaszt számára például egy belépési nyilatkozatot kell kitöltenie. Nagy darab feke- tebaiuszos ember az új belé­pő. s míg a községi agronó- mus a nyilatkozat kiállításával bíbelődik, elmondja, hogy néhány évvel ezelőtt, amíg szövetkezeti tag volt, sokkal Jobban ment a sora. Két hí­zót vágott, tehene volt — ez­zel szemben most üres az Is­tállója és hosszú idő óta elő­ször a disznó vágásra sem gon­dolhat. Üres az udvar. Lovat, kocsit vitt ki a tsz-ből 1956 végén, de az állatot el is kel­lett tartaná valamiből, s a föld hozama nem volt olyan, mint számította. Most abban bizakodik, hogy a volt Üj Ba­rázda Tsz-ben szerzett jöve­delmet megkapja a Haladás­ban is.. | Közben AZ agronőmus vég­zett a nyilatkozat kitöltésével: az új tag elindul a szemben levő szövetkezeti iroda felé és Sári elvtárs belemerül az úgynevezett „irodai munká­ba”. «— Csupán a nagy hóesés akadályoz meg abban, hogy nem vagyok kinn a tavaszi fej- trágyázási és szántási mun­káknál — mondja egy pilla­natnyi szünet köziben. Külön­ben is a 10-es törvényerejű rendelet , végrehajtásával lesz az első dolgunk, ha kitavaszo­dik. Igaz ugyan, a múlt év októberéig megtörtént az új területek . kiielölése. most ,,p)égis egyre-jnásrd'*jönnek á gazdák, s hívnáfeV „aigirohomus ' elvtárs. mutassa már meg, melyik az én táblám, a tér­képről nem tudok pontosan eligazodni”. Legutóbb Endresz György járt nála ilyen kéréssel: biz­tos, ami biztos, szeretné pon-j tosan tudni, hol akaszthatja ekéiét a földbe. Különben a mezőgazdasági felügyelő — míg a hó elolvad — valóban sok irodai munkát végez. — Mi a helyzet a vetőmas­csenével? — Amit kértünk, megkap­tuk. A 15 mázsa tavasza árpát már kiosztottuk, 5 mázsa zab. 5 mázsa hibridkukorica és 200 mázsa burgonya pedig a kívánt határidőre megérke­zik. A Haladás Termelőszövetke­zet elnöke telefonál: mi a vé­leménye a községi mezőgaz­dásznak, érdemes-e még tava­szi búzát vetni? — Ha el nem vetik március­ban. nem lesz meg az öt. öt és fél hónapos tenyészidő. s ak­kor már megette a fene az egészet. Inkább tavaszi ár­pát vagy zabot vessenek he­lyette — tanácsol ia a mező- gazdasági felügyelő. Amikor néhány percnyi ideje van, a gépállomási mun­kám terelődik a szó. S erre igen sok a panasz. Félig tré­fásan, de inkább komolyan mondja: amit a Pátyi Gépál­lomás megígért eddig, arra még nem volt példa a világ- történelemJben, hogy azt tel­jesítette volna. Bennünket, piliscsaibaiakat az is kellemet­lenül érintett, hogy a pátyi és a perbáli gépállomás egyesülé­se a legnagyobb munkaidőben történt. Most valamivel ked­vezőbb a helyzet, hogy a ter­melőszövetkezetekkel közvet­lenül a gépállomás köti a szer­ződést. Mi pedig a földmű­vesszövetkezettel szerződünk, s a földművesszövetkezet fel­adata elsősorban, hogy az egyéni gazdák körében gépi munkára területeket szerez­zen. Persze, akárhogy nézzük is, az ilyen „hivatali" munka nem köti le és nem elégíti ki a vérbeli mezőgazdászt. Dél­utánonként kimegy a faluba, háziról házra ellátogat a gaz­dákhoz, elbeszélget velük. Pi- liscsaba határa igen jelleg­zetesen tükrözi a budai hegy­ség falvainak szántóföldi ösz- szetételét. Az ezer holdnvi szántóterületből ; 'tfli' százalék ágvagtálaj. mintegy ötven százaléka vályog és negyven százaléka homok. A községi mezőgazdász igazi és legfőbb teendője mostanában, hogy a rendkívüli időjárással kap­csolatban tailajművelésd szak­tanácsokat adjon a gazdáknak. A homokokon nem sok baj lesz. ám annál bonyolultabb az agyag- és vályogta'aiok megművelése. Sok gazda úgy vélekedik: „elkéstünk amúgy Is a tavaszi munkákkal, ro­hanjunk szántani, mihelyt el­olvad a hó és kisütött a nap." Ám a mezőgazdász feladata éppen az. hogy figyelmez­tesse a termelőket: nem lesz jó minőségű a munkájuk, ha szalonnás földet szántanak és szétkeni az eke a rögöt. Egyébként amíg a mde_ ken nem lehet dolgozni, nem­csak, hogy figyelmezteti a község parasztlakosságát, de segít is nekik a csávázószer beszerzésében és a vetőmag kiválogatásában, tisztításában. Más udvarokon szétnéz a trá­gya telepen. s mivel a várat­lanul rosszra fordult időjárás miatt nem sikerült március hónapban kihordani a trágyát, megmagyarázza, hogyan kell szakszerűen, kazalosan ke­zelni a föld e fontos táplálékát őszig. Akárhogy nézzük is. vége már a télnek. A községi me­zőgazdász nem tétlenkedett a pihenőhónapokfoan sem. Szak­előadásokat szervezett, szak­tanácsokat adott, s emellett „hivatali munkáját" is jól végezte el. Igazi, nagy fel­adatok azonban majd csak most várnak reá, ha fel­szikkad a talai. s jön a tava­szi vetés és növényápolás ideje. Holka Vilmos CIGÁNYGYŰLEST TARTOTTAK ÁCSÁN A gyűlésre — amelyet a községi tanács és Hazafias Népfront rendezett — össze­hívták a községbeli cigány- családokat. Először a tanács- titkár beszélt nekik a min­denkire kötelező állami fe­gyelemről, s felhívta őket, használják ki valamennyien munkához való jogukat. Ezt követőleg a községi orvos tar­tott előadást az egészségügy­ről, az óvónő a csecsemőgon­dozásról, gyermeknevelésről, az iskolaigazgató pedig a ta­nulás jelentőségéről. Az előadásokhoz a részvevő cigányok közül sokan hozzá­szóltak. Többek között ké­réssel fordultak a tanácshoz: csináltassa meg telepükön a kutat, hogy jó ivóvízhez jus­sanak. A tanács megígérte, hogy sódert és szakembert ad a kút megépítéséhez, a cigá­nyok pedig vállalták: megvá­sárolják a szükséges cemen­tet és a még szükséges mun­kálatokat társadalmi munká­ban elvégzik. A gyűlés végén Lakatos Já­nos cigány tanácstag vezeté­sével egy bizottság alakult, amely vállalta: felügyel a Radics- és Dankó-telep rend­jére és foglalkozik a felvető­dő problémákkal. Egyre több tsz-ben látják a szakemberek szükségességét Hódi Nándor elvtárs, az úri Béke Tsz elnöke azzal a ké­réssel állított be a minap a Monori Járási Tanács mező- gazdasági osztályára, hogy en­gedélyezzék Kun Lászlónak, a községi tanács mezőgazdasági előadójának áthelyezését ter­melőszövetkezetükbe. A tsz- elnök kérését támogatják a mezőgazdasági osztályon, s örömmel nyugtázzák, hogy egyre több tsz-ben látják a tagok: nagyüzemi gazdálko­dást folytatni szakember nél­kül szinte lehetetlen. Mert nemcsák áz úri „Béláé” tag­ságának van ilyen kérelme, hanem a maglódi Micsurin Tsz tagságának is. Itt is a községi mezőgazdászt kíván­ják a szövetkezetben foglal­koztatni. A járás 18 termelőszövetke­zete közül eddig hétben van szakember. A pilisi Hunyadi Tsz-ben, a nyáregyházi „Bé- ké”-ben és a mendei „Lenin”­ben mezőgazdasági szakem­bert választottak elnöknek. A többi négy helyen mezőgaz­dászt foglalkoztatnak. Bármi­lyen formában is dolgoznak a szakemberek a szövetkezet­ben, a tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy nagy szükség van rájuk. A mendei Lenin és a gombai Kossuth tsz gazdálko­dásának javulása szembetű­nően mutatja — a többi, me­zőgazdasági szakembert fog- Jalkoztató.. tsz-ben .is van ja­vulás —, hogy milyen nagy­szerű eredményeket lehet el­érni szakszerű irányítás mel­lett. Egészen bizonyos, hogy az idei gazdasági év még meg­győzőbben bizonyítja: szükség van agronómusokra a tsz-ek- ben. Nem érdemes tehát várni azoknak a szövetkezeteknek sem, ahol eddig még nem gon­doltak erre. Saját kárukon akarnák okulni’ Élüzem lett a váci Forte-gyár A gyár kapuján ott díszeleg már az élüzem jelvény Ezekben a napokban foko­zott öröm tölti el a váci Forte­gyár dolgozóit. Jó munkájuk eredményeként elnyerték az élüzem címet, valamint a ne­hézipari miniszter és a Vegy­ipari Dolgozók Szakszervezeté' nek közös vándorzászlaját. A dolgozók jó munkájá­nak megérdemelt jutalma e kitüntetés, különösen akkor, ha figyelem­be vesszük a múlt év első felé­nek termelési veszteségét. Bár az ellenforradalom után arány lag gyorsan rendeződött az üzem helyzete, a lemaradás mégis annak számlájára ír­ható. A második félév sikerei vi­szont túlhaladták a várt ered­ményeket. A dolgozók és a műsza­kiak együttes, jó munkájá­nak eredménye, hogy a tervezetthez viszonyítva 5,3 százalékos önköltség- csökkentést értek eL Az egy órára eső termelési ér­téket 105,3, az egy főre jutó termelési értéket pedig 107,7 százalékra teljesítették. A gyárnak ■ jelentős exportterve van. Ezt 126 százalékra telje­sítették, a termelési tervet pe­dig 111,9 százalékra. Ez tette lehetővé, hogy ismét felkerüljön az élüzem jelvény az üzem homlokzatára. A ki­tüntetést április harmadikán ünnepük a gyár dolgozói. Az ünnepségen több ne­hézipari kitüntetést, az üzemi tanács által jóvá­hagyott kiváló dolgozó okleveleket és mintegy 60 000 forint jutalmat ad­nak át az arra érdemesek­nek. A Forte-gyár dolgozói öröm­mel tekintenek az ünnep elé. örülnek a kitüntetésnek, de szilárd elhatározásuk eredmé­nyeik fokozása, hogy még sok hasonló bensőséges ünnepség részvevői lehessenek; Móritz Valéria NAGYMAMÁK LOTTÓKLUBJA Gyálon ritka klub műkö­dik: a nagymamák lottóklub­ja. Ennek az „alkalmi egyesü­lésnek” 44 tagja van. Úgy lát­szik, a nagymamák ügyesen lottóznak, mert a legutóbbi húzáson a „gyáli nagymamák lottóklubja” négyes találatot ért el. A több mint százezer forintos nyereménynek nem­csak a nagymamák, hanem az unokák is örülni fognak. Molnár Béla levelező Strnccmadár vigyáz a házra Egyes dél-afrikai vidékeken egyre több farmer alkalmaz házőrzőnek idomított strucc- madarat. Kiderült ugyanis, hogy az óriásmadarak vesze­delmesebb házőrzők még a harapós kutyáknál is. Ha idegent látnak gazdájuk ud­varán, minden további nél­kül nekitámadnak és csőrük­kel olyan súlyos sebeket ejte­nek a betolakodón, hogy azok örülhetnek, ha élve megúsz- szák a kalandot. BELPOLITIKAI KRÓNIKA — Apu, az idő tudja, hogy már tavasz van? Vagy olyan pici még, hogy a naptárt se ismeri? — kérdezte a kisfiam vasárnap délután, a hóesést nézegetve. Vajon illik-e és lehet-e más­sal kezdeni a tárgyilagos, hű­séges belpolitikai beszámolót, mim a furcsa tavaszi időjá­rással, amely olyan télies és hideg, mintha még február derekán lennénk és ugyanak­kor — legalább is szeszélyessé­gével — már előlegezi a ked­ves áprilist? A gyerekek talán örültek — a felnőttek bizto­san bosszankodtak. Komolyan akadályozta a tavaszi mező- gazdasági munkák megkezdé­sét, nehezítette a közlekedést. Nem azért kezdtem az idő­járással az összefoglalást, mintha eseménytelen lett volna a hét és hát valahogy el kell kezdeni a társalgást az olvasókkal De hát erről be­széltek az emberek — erre lapoztak rá legtöbben az új­ságokban, fejüket csóválva azon. hogy március 23-án a legfrissebb jelentések élén a hóeltakarítási munkálatokról szóló híreket kénytelenek iz­gatottan böngészni. Volt elég esemény a héten. Hadd kezdjük talán azzal, hogy még az ünnep előtt álta­lában mindenütt megtörténik a nyereségrészesedés kiosztása. A dolgozók a leg­több vállalatnál átlagosan két heti fizetésnek megfelelő ré­szesedést kapnak. összesen pedig eívmilliárd forintot osz­tanak. Sok százezernyi család­ban örömteli izgalommal szá­molgatják. mire van szükség elsősorban és velük örülünk mi is. Persze, nem mindenki örül. Van, aki dühös és fanyalog. Szabad Európáék határozottan keserűek és szeretnék elronta­ni a mi kedvünket, is. Március 25-j adásaikban pél­dául azt mondják a nyereség­részesedésről. hogy „a haté­kony formából már csak a forma maradt — tartalom nél­kül”. Egymilliárd forint elég ha­tékony valami, akikor ezt nyilván a formához sorolják... de akkor mit neveznek tarta­lomnak? Ne törjük a fejün­ket! Nehéz dolguk van nekik mostanában. Tartalmas dol­gokba kell belekötniök. Hiá­ba, ilyen az ő formájuk. Mondd meg. minek örülsz, min keseregsz, s megmondom, ki vagy? Bár ez. ebben sz esetben szinte felesleges. Ma­guk is tudják már, kedves olvasók, milyen szerzet ez a társaság, a Szabad Európa is tudja, miért tartják a gazdái? Kár rájuk a szót. vesztegetni. Inkább arról beszéljünk, mi tette lehetővé, hogy eljussunk a nyereségrészesedésig? ’ Az a tény hogy a magyar munkás- osztály az ország vezető ereje, a gyárak gazdája lett. Tíz évvel ezelőtt. 1948. már­cius 25-én államosítottuk a 100 munkásnál többet foglal­koztató üzemeket. Tíz éve. hogy „a munkásság a sötét gyárra szegezte az Ember öt­ágú csillagát-’, megvalósítva nagy költőiének. József Atti­lának ezt a versbeöntött, meg­rendítő politikai végrendele­tét. A párt vezetésével hajtot­tuk végre a nagy osztályharc e diadalmas csatáját: az óra­mű pontosságával mozdultak a hadsorok és az egész ország­ban egyszerre történt meg az áttörés, az ipar birtokbavétele, a munkásosztály honfoglalása. Bizalommal, büszke szeretet­tel. odaadással vette körül a dolgozó nép a pártot. Ezt a hűséget megzavarhatták a hi­bák. kikezdhette a rágalom, de valójában nem ingathatja meg semmi. Ezért nem csoda a „magyar csoda”. ahogyan Nyugaton álmélkodva emlege­tik az ellenforradalmat köve­tő gyors konszolidációt. A bizalom új hajtásai szökken­nek szárba napról napra a párt iránt, amely megvédte a gyárak munkás-tulaidonát a véres október—novemberi na­pokban az üzemek felé nyú­ló mohó tőkéskezektől. Jól esik arra gondolni az államosítás 10. évfordulóján, hogy a munkásosztály nagy­szerű gazdája lett az üze­meknek. Az ellenforradalom rombolásai ellenére az 1948-as teljes termelést 100-nak véve, 374 százalékra nőtt a terme­lés. tehát csaknem megnégy­szereződött: 363 000 helyett 899 000 lett a munlkáslétszám. Az államosított ipar felnőtt a követelményekhez: gyártunk dömpert, trolibuszt, mosógé­pet. atomfizikai műszereket. Létrehoztunk sok-sok űi gvá­rat. végleg a mú’té a fenye­gető rém: a munkanéWni'iség. Követtünk el hibákat is. A szocializmus építése nemcsak lakodalom volt, de nem az volt a baj. hogv iparosítottunk, hanem az hogy túlzott ütem­ben tettük, erőinket megha­ladó módon, az életszínvonal rovására. Tovább is fogunk iparosítani. Az építés nem áll­hat meg. hiszen enélkül nincs életszínvonal emelés, a mező- gazdaság sem fejlődhet gépek nélkül. Ha nagyobb lesz a rend üzemeinkben, ha „a gaz­da” iobban takarékoskodik, ha a munkafegyelmet minden erővel szilárdítjuk, ha mun­kásaink saját tulajdonukat iobban védik, jövőre nagyobb lesz a nyereségrészesedés is és több jut majd beruházásra is. Okosan, józanul fogunk ipart fejleszteni. Támaszkodva ha­zai erőforrásainkra, nagysze­rű munkásosztályunkra, a szo­cialista országok — elsősorban a Szovjetunió — segítségére, a szocialista világpiac lehetősé­geire és a barátainkkal való szorosabb nemzetközi össze­fogásra. A hét kiemelkedően nagy eseménye volt a magyar párt­ét kormányküldöttség látogatása a Német Demokratikus Köz­társaságban. Ha talán zavar­ban lennénk ■ vajon külpoliti­kai vagv belpolitikai „osztály­ba soroljuk-e" ezt az utazást, elegendő feltenni a kérdést: vaion politikai helyzetünk to­vább sízilárdulása. a békés építő munka biztosítása, a gazdasági megegyezés terme­lési és kereskedelmi követ­kezményei nem 100 százaléko­san belpolitikai kérdések? Nyugat-Németország parla­mentje ezekben a napokban fogadta el az atomfegyverke­zésről szóló határozatot. És a szomszéd népek számára, amelyeket egy emberöltő alatt két ízben taszított véres vi­lágháborúba a német imperia­lizmus. éberséget parancsol az életösztön, a nemzeti öntudat, a hazaszeretet. Megnyugvás számunkra, hogy van egy baráti Német­ország is. amelv szilárdan őr­ködik a béke frontján: amely velünk érzett az ellenforrada­lom nehéz óráiban, és míg éberen vigyázott — nehogy csóvát dobjanak az ártó ke­zek az ő házára is — kész volt segíteni a testvéri magyar népnek. Mátém elvtárs mond­ta el a berüni pártaktíva ülé­sen. hogy: „Sok német mun­kás jelentkezett, hogy ha kell. akár fegyverrel a kézben is kész a magyar népi demok­rácia segítségére sietni”. A magyar politikai élet egészsé­ges fejlődése erősíti a Né­met Demokratikus Köztársa­sáig helyzetét is, a baráti együttműködés — ahogy a kö­zös nyilatkozat hangsúlyozza — az élet minden területén közös érdek. Országunk belső rendiének megszilárdu’ása. nemzetközi kapcsolataink szélesedése, te­kintélyünk növekedése jegyé­ben készülünk nagy nemzeti ünnepünkre. A termelési felajánlások sorra valósággá válnak. Kedvezőek a hírek a szántóföldekről is. lelkendeznek a jelentések mindenfelől. Félszemmel már mindenki a naptárra néz és ezért nem lenne teljes ez a belpolitikai összefoglaló, nem lennénk életünk hűséges kró­nikásai. ha nem számolnánk be az április 4-i készülődé­sekről. A Minisztertanács határo­zatot hozott, hogy április 4-e alkalmából 61 üzemet tüntet­nek ki a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával és a kitüntetett üzemek között körülbelül 5 és félmillió forint jutalmat osztanak ki. Elin­dult Győr-Sopron megyéből a KISZ-ifjúság „hálastafétá­ja“. amely április 4-én Moszk­vában adja át a magyar fiata­lok üdvözletét a Komszomol- nak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága kiadta ünnepi jelszavait. Ez a 17 jelszó harci program, összefoglalja néni demokrati­kus életünk külpolitikai és belpolitikai elveit. Nemcsak transzparensek és táblák szövege, hanem egy bé­kés kis ország embereinek, a gyárak munkásainak, a föld­műveseknek és gondolkodók­nak. hidak álmodóinak és a szépség mestereinek akarata, igazsága öltöttek testet a jel­szavaikban. Vagy nem sugá­rozzák-e a fiatalság ragyogó szemei a megmentett derűs jövő tudatában: „Éljen április 4 hazánk felszabadulásának, függetlenségének ünnepe!” A munkás, ha a gyár vörös csillagára tekint, nem gondol- e a szoviet hősökre, akiknek a felszabadult hazát köszönhe­ti? És az anyák, a munkásnók, a parasztasszonvok és az ér­telmiségiek asszonyai, amikor gyermekük ágya fölé hajol­nak este. azt súgják a kicsik­nek álmukat vigyázva: „Békét a világnak!” Szántó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom