Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

rr» MEGYEI WCirlap 1958. MÁRCIUS 4. KEDD Kádár János elvtárs felszólalása a SZOT XIX. kongresszusán (Folytatás az első oldalról) az imperialisták és az osztály­ellenség próbálkozásét sikerült megsemmisíteni és a Magyar Népköztársaság, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor, a proletár nemzetköziség nem lett gyengébb a magyar- országi ellenforradalmi felke­lés hatásaként, hanem tovább erősödött. Most olyan helyzetben va­gyunk, hogy az anyagi eszkö­zökkel, az alapvető termelési eszközökkel, a hadsereggel a munkásosztály rendelkezik, de van még egy terület, ahol a munkásosztály hatalma még nem teljes, és ez az emberek gondolkozása. Küzd jünk a burzsoá nézetek ellen A reakciós burzsoáziának és az imperializmusnak —, mert ők is szereztek hasznos tapasz­talatokat a magyarországi ese­mények során — most nem jut eszébe támadást szervezni és indítani a Magyar Népköz­társaság ellen — és ez az ö egyik hasznos tapasztalatuk (élénk derültség), de nem mondtak le arról, hogy uralják a mi tömegeink egy részének -gondolkozását, vagy nagy ré­szének gondolkozását bizonyos kérdésekben. Nekünk tehát rendszeresen, nagyon komo­lyan, sokat kell harcolnunk azért, hogy ne csak a fegyve­rek meg az esztergapadok fö­lött, de az emberek gondolko­zásában is a munkásosztály gondolatai, eszméi uralkodja­nak. Éneikül nem lehet jól építeni és dolgozni. Meggyőződésem szerint a szakszervezeteknek attól a naptól kezdve, amikor a mun­kásmozgalom hajnalán vi­lágra jöttek, egészen addig, amíg létezni fognak, alapvető feladatuk, hogy a munkások érdekében kérjenek és köve­teljenek. De igen nagy különb­ség van aközött, hogy kitől kérünk és követelünk, hogy milyen társadalmi rendszer­ben él, !kér és követel az a szákszervezet. Kérni lehet mindig, követelni is lehet, de ha isaz az, hogy a ipi rendsze­rünkben a nép a gazdája az országinak — és ez igaz —, ak­kor a szakszervezetekben is úgy kell gondolkodniok az embereknek, mint az ország gazdáinak. A kapitalistákkal szemben, például a Horthy- Magyarországon a szakszerve­zetben elég volt az a tudo­mány, hogy: kérek és követe­lek és aki ezt gerincesen és rendesen csinálta, az jó szak- szervezeti funkcionárius volt. Felfogásom szerint ma az a jó szakszervezeti funkcionárius, aki tudja, hogy a dolgozók ér­dekében mit kell kérni, mit kell követelni, de azt is tud­ja, hogyan én honnan lehet ezt megadni. Ez új és állítom, hogy nehezebb tudomány, mint önmagában az, hogy okosan és jól állapítsuk meg, mit kell kérni és követelni a munkásosztály számára. Amióta munkásosztály van, azóta harcol a burzsoáziával az eszmék terén is. A bur­zsoázia előnyben van ebben a harcban egy tekintetben, neki teljesen elegendő, ha a mun­kások nem gondolkoznak, mert akkor már ő az ura az eszméknek. A munkásosz­tály érddke viszont azt kí­vánja, hogy gondolkozzanak az emberek. Természetesen könnyebb nem gondolkozni, mint gondolkozni és ezért a mi munkánk nehezebb, mert az emberek tudatát kell meghó­dítani. De van a munkásosz­tálynak is egy előnye ebben a harcban: az ő igazságai erő­sebbek. Valamikor, sok évtizeddel ezelőtt tulajdonképpen két ember volt, aki meg tudta fo­galmazni a munkásosztály esz­méit: Marx Károly és Engels Frigyes. Nézzenek csak körül: állítom, hogy ma a világon — persze nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista és gyar­mati világon — körülbelül egymitliárd ember van, alti ér­telmesen meg tudja fogalmaz­ni a munkásosztály eszméit és követeléseit. (Nagy taps.) Én azt kérem, hogy itt a vi­tában is, és később is, az ösz- szes kérdéseket az uralkodó munkásosztály pozíciójából vessék fel. Ebbe beletarto­zik a kérés és követelés, de beletartozik az adás „tudomá­nya’’ is. A szakszervezeti tagok jógáiról Néhány szót a vitatott kér­désekről. Nem akarom befo­lyásolni az elvtársakat, csak vitatkozzanak ezeken. A csa­ládi pótlék feltétlenül fontos kérdés. Ha kapitalista ország­ban lennénk — bár ott sem szabad demaigógiát űzni, mert a szolid munkásmozgalom nem a demagógián, hanem a szo­cializmuson nevelkedik — ott, mondjuk, lehetne azt vála­szolni, hogy csak növeljük mi­nél jobban a családi pótlékot. Szocialista viszonyok között már nagyobb a felelősségünk. Mi azt mondjuk, hogy a szo­cializmus építéséhez szüksé­ges a dolgozók, anyagi érde­keltsége. Ezért alkarunk úgy dolgozni, hogy a szocializmus építése e""ütt járjon a dolgo­zók. s köztük a sokgyermekes családok életszínvonalának emelkedésével. Ami az egyes dolgozót illeti: minél többet tud adni a társadalomnak, aszerint keressen. Felmerült egy másik kér­dés: rendelkezzék-e különle­ges jogokkal a szakszervezeti tag? Mi hónapok óta harco­lunk azért, hogy párttag sem rendelkezhetik különleges jo­gokkal. Tisztelem a szakszer­vezeti tradíciót, de úgy gon­dolom, a szakszervezeti tag­ság sem több, mint a párttag­ság. A mi törvényeink szerint ebben az országban minden állampolgárnak jogegyenlő­sége van. Ezt mi nem szeg­hetjük meg. Az állam csak egyformán biztosíthatja a jo­gokat, akár szervezett mun­kás valaki, akár nem. Ha ez másként lenne, holnap min­denki belépne a szakszerve­zetbe, és az sokkal inkább hasonlíthatna a Mussolini- féle korporációhoz, mint egy szakszervezethez. így tehát nem helyes. Mégis lehet vala­mit csinálni. Nyújtson a szak­szervezet az ő saját eszközei­ből valamit a tagjainak, amit más állampolgár nem élvez. Erre a mi alkotmányunk, a mi törvényeink lehetőséget nyújtanak. Itt vita folyik arról, hogy két-három vagy négyévenként tartsanak-e kongresszust. Ha megkérdezek egy egyszerű munkást, hogy mikor legyen a kongresszus, biztosan azt mondja, hogy nem bánja ő, akárhány évenként is, de azt csinálják, amit csinálni kell. Nézzék meg összes nagy szak­szervezeteinket: ahány éves a szakszervezet, körülbelül fe­leannyi kongresszust tartott, valamivel kevesebbet, mert a háború idején nem tudott kongresszust tartani. Régi és jó tradíció, hogy a szakmai szervezetek kétévenként tart­sanak kongresszust, nincs okunk, hogy ezt megbontsuk. (Helyeslés.) A funkcionárius ne csak a funkcionárius fejé­vel gondolkozzék, hanem fi­gyelje a tömegek érzését és gondolatait. A dolgozók a munkásfiatal om mellett vannak Ma már nyugodtan mond­hatjuk, hogy az emberek a munkáshatalom mellett van­nak. Általában rend van ná­lunk, de azért az ellenforra­dalom után abból az általános lazaságból még visszamaradták nem jó dolgok is. Dolgoznék az emberek, de még nem olyan szorgalmasan, ahogyan a mi népünk dolgozni tud, ha akar és egy kicsit máig többet dano- lunk, vigadunk mindenféle cí­men. Valami kis árnyalati iga­zításra van tehát szükség. Itt vtan például a nyugdíja­sok ügye. Nem akarom az ősz- szes kérdéseket megvitatni, de egy körülményt vegyülik fi­gyelembe: nálunk a felnőtt la­kosság viszonylag igen nagy százaléka nyugdíj állományban vsa El lehet határozni, ha akarjuk, hogy az ország lakos­ságának egyharmadát nyugdíj, ba helyezzük, ennek nincs semmi akadálya, az országgyű­lésen többségünk van, meg tudjuk szavazni, de gondolkoz­zunk. A lakosságnak minél na­gyobb része van nyugállo­mányban, törvényszerűen an­nál alacsonyabb színvonalon kell, hogy éljenek a munkában levők és a nyugdíjasok is. Ugyanez a hel.vzet az életnívó felemelése tekintetében is. Sok nép dolgozik és harcol rajtunk kívül a szocializmusért. Mi na­gyon büszkék vagyunk, hogy 1919-ben az elsők között har­coltunk érte, ez jó dolog. De ha az elmúlt négy évtizedet né­zem, akkor azt látom, hogy *• szovjet, a kínai, a román mun­kás is harcolt és a többi or szag munkássága is. Ha min­dent összevetnénk, harcot, vér- veszteséget, áldozatot, munkát a szovjet emberek harcával vérveszteségével, áldozatával, munkájával, alt-kor azt lát­nánk, hogy mi kevesebbet ál­doztunk ugyan, mint ők, még­is imitt-amott nagyobbak az igényeink. Ami a perspektívát illeti, nincs félnivalónk. Az ügyek általában jól állnak nemzet­közi téren is. Előre fog menni a szocializmus ügye, meg a béke ügye is. Előre mennek a magyar szakszervezetek is. A párt segíti a szakszervezetet, de a pártra és a szakszerve­zetre is vonatkozik, hogy a tömegekkel együtt kell ha­ladni. Ne sajnálják a fárad­ságot! Ha kongresszusi előké­születről van szó, akkor amiatt, ha nem, akkor anél­kül, de nagyon-nagyon fon­tos, hogy együtt legyenek a dolgozókkal, sokat és nagyon gyakran beszéljenek a dolgo­zók kérdéseiről. Egyetlen egy fájó dolgot ne fojtsanak bele az emberekbe, engedjék, hadd mondják el. Könnyebb a szí­vük, ha kimondhatják. ami fáj, ha látják, hogy tudnak a bajukról, ha foglalkoznak ve­lük, ha rendes választ kapnak. Nem hiszem, hogy van egyet­len egy olyan kérdés is, amely­ről nyugodt lelkiismerettel, az igazság alapján nem tudnánk a dolgozóknak keltő felvilágo­sítást és útmutatást adni. Dolgozzunk jobban ... Szó esett arról, hogy az élet-1 színvonal emelésére most nincs ] lehetőség. A lehetőség elvileg | most is megvan, csak nincs realizálva. Senki sem tud ben­nünket megakadályozni abban, hogy 10 vagy 20 százalékkal többet és jobban dolgozzunk. Ebben az esetben esetleg 10 vagy 20 százalékkal többet for­díthatunk a szociális juttatá­sokra is. Ki tarthat vissza ben­nünket ettől? Ez csak akkor nem megy, ha nincs meg ben­nünk az eltökélt akarat és nem tudjuk a tömegeket magunk­kal vinni. Álljunk a talpunkra, vigyük a tömegeket és mindjárt realizálni tudjuk azt a lehető­séget, amit adott. Milyen lehe­tőség kell még a munkésosa- tálynak? Az ország gyönyörű, a táj szép, a föld termékeny, víz van, dolgokra lehet, az em­berek szorgalmasak, szaktudá* van. Mi kell még? Akarat kell. Dolgozzunk jobbéin és akkor gyorsabban fog menni a dolog. A múlt évben is, januárban, februárban megjártuk. Min­denki abból indul ki, ami ak­kor volt. Hiába mondtuk, hogv nem lesz ez örökké így, ne az» a januárt vagy februárt tervez­zék meg. Az év folyamán a fejlődés túlhaladta a tervün­ket. Ezt ebben az évben is meg kell csinálni. Ha így lesz, ak­kor ezt a nem realizált lehető­séget megteremtjük. Meg fogják látni: őrölu lesz nézni, milyen szépen halad elő­re a dolgozó nép. (Hosszan tartó, lelkes taps.) Megválasztották a Szaktanács áj elnökségét Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának felszólalásával és Gáspár Sándornak, a Szakta­nács főtitkárának vitazáró ^vá­laszával vasárnap véget ért a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa, amely felhívást bocsátott ki a világ dolgozói­hoz, a dolgozó asszonyókhoz, s a fiatalokhoz. A kongresszuson megválasz­tott új Szaktanács tegnap meg­tartotta alakuló ülését, ame­lyen az új elnökség tagjaiul a következőket választotta meg: Blaha Béla, Bozsóki Ferenc, Brutyó János, Bugár Jánosné, Csákó Mihály, Fock Jenő, Földvári Aladár, Gál László, Gáspár Sándor, Halász Jó­zsef, Háry Béla, Horn Dezső, Huber Lajos, Karakas László, Kisházi Ödön, Ligeti László, Martin Ferenc, Olajos József, dr. Pál Ferenc, Seprényi Sán­dor, Somogyi Miklós, Terényi László, Tóth Anna, Varga György, Vas-Witteg Miklós, Vince József, Virizlai Gyula. Megválasztották a Szaktanács elnökét, elnökhelyettesét, fő­titkárát és titkárait. Elnök: Somogyi Miklós; alelnök: Vas- Witteg Miklós; főtitkár: Gás­pár Sándor; titkárok: Bugár Jánosné, Martin Ferenc, Var­ga György és Vince József. A számvizsgáló bizottság elnöke: Harustyák József. rrmnap 1958. március 4, kedd, Kázmér napja. A Nap kél 6,20 órakor, nyugszik 17,32 órakor. A Hold kél 16,15 órákor, nyugszik 5,07 órakor. Várható időjárás kedden estig; felszakadozó felhőzet, ma több, holnap kevesebb helyen havazás, havaseső. Elénk, időnként erős északi, északkeleti szél. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik, a nap­pali hőmérséklet alig válto­zik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet ma plusz 1—plusz 4 fok között. — DABASON ugyancsak falugyűlést tartanak március 4-én. Előadó: Hegyvári Fe­renc, az MSZMP járási első titkára. — POPRÁDI BÉLÁN®, pilisszentlászlói tanítónő február végéig több mint tíz­ezer forint értékű iskolai ta­karékbélyeget adott eL — A MAGYAR ÚTTÖ­RŐK SZÖVETSÉGE szobi járási elnöksége március 9-én délután a nagymarosi kultúrházban járási úttörő­hangversenyt rendez. — TIZENHÉT kismalacot fiadzott egyszerre a gyömrői Petőfi Tsz egyik anyakocája. — A MAGYAR—SZOV­JET mezőgazdasági napok keretében március 4-én, ked­den délelőtt 10 órakor me­zőgazdaságunk fejlesztésé­nek néhány műszaki-tudo­mányos kérdése címmel Ma­gyart András, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület el­nöke tart előadást. — AZ ALSÓGÖDI Heltai Jenő kultúrcsoport szomba­ton este nagy sikerrel mu­tatta be Heltai Jenő: Néma levente című vígjátékát, — MÁRCIUS 9-ÉN, va­sárnap 230 nagykőrösi diák látogat fel Budapestre, amelynek keretében az Ope­rában megtekintik a Bánk bán előadását. — MÁRCIUS 3-ÁN érte­kezletet tartottak a Pest me­gyei járási népfront-titkárok, ahol megbeszélték a nép­front és a tanácsok kapcso­latát. — SÁRI KÖZSÉGBEN fa­lugyűlést rendeznek március 4-én. Előadó: Kosos Mihály, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja. ÉS FORDÍTVA I Újsághír: Gyulai-ízű sajtot 1 gyártanak. Sajtot venni elszaladtam a közeli KÖZÉRT-be. „Mérjen ebből!” _ mutattam rá I egy „ömlesztett kövér”-re. | De rámszól az eladó most: = „Tisztázzuk az esetet! A sajt-ízű sajtból kérem ehetett már eleget. Ez itten most kolbász-ízű. Remény mégis akad itt! Sajtot akar? _ Próbálja meg a sajt-izű Gyulait!” Kemény Erzsébet iitiiaiimiiNitiuiiiMiiHiitimiiHiiHtulüimiiiiiiiititmMiittf — A SZOMBATON befe­jeződött tsz elnökképző-tan- folyam hallgatói közül tizen­hármán jelentkeztek őszre az egyéves zsámbéki elnök­képző iskolára. — A HAZAFIAS NÉP­FRONT monori járási bizott­sága március 9-én küldött­gyűlést tart. Előadó: Árvái Lajos, a Hazafias Népfront országos irodájának munka­társa. «gugém*?*? ’JELENTI!?’ A Nagyvásártelepre vasárnap es hétfőn reggel 24 vagon és nyolc tehergépkocsi áru érke­zett. egyebek között nyolc va­gon burgonya, hat vagon ká­posztaféle, négy vagon alma és három vagon tojás. Az állami boltokban hétfőn reggel a tojás árát 20 fillérrel szállították le. a friss tojást 1.40 forintért kínálták. A falusi to­jást az őstermelők szombaton 1.60—1.70 forintért adták, hétfőn reggel már 1.40-1.50 forintért árusították. A földművesszövet­kezeti húsárudákban a füstölt sertéscombot csont nélkül, kilón­ként 41, a füstölt sertésfejet csont nélkül 25, a csontos fejet 18, a füstölt sertéscsülköt pedig 23 forintért hozták forgalomba. Az állami boltokban a burgo­nya árát kilónként 10 fillérrel mérsékelték. A Gülbabát és a rózsa burgonyát 1.80, az Ella bur­gonyát 1.20 forintért árusították. SZÉLJEGYZETEK Ami a Szabad Európa Rádiónak fáj... A Szabad Európa Rádió bértollnok munkatársa, Sza­bó István kommentálja a magyar párt- és kormány- küldöttség romániai útját. Ezzel kapcsolatban egy 21 év előtti tanácskozást említ, amikor az erdélyi és romá­niai magyarság 200 küldötte Marosvásárhelyen a „két nemzet közös útja és lelki megbékélése” mellett állt ki. A kommentátor hozzáfű­zi: „Akkor a két nép kereste egymás kezét, kormányaik értetlensége ellenére, most a nép ellenére a kormányok járnak össze__” Nos, itt jön a z, ami a Szabad Európa Rá­dió kommentátorának fáj, tudniillik az, hogy ami 21 évvel ezelőtt csak óhaj volt, ma már valóság. A két nép megtalálta egymás kezét, rá­lépett „a közös útra” és a „lelki megbékélés” mára va­lóság lett... A kormányok pedig ma népeiknek akaratát, törekvé­seit valósítják meg, és éppen ennek a „közös útnak, lelki megbékélésnek” világos megnyilatkozása a két párt és kormány között lezajlott baráti találkozó és a napok­ban napvilágot látott közös nyilatkozat. S hogy ez a „lelki megbé­kélés és közös út” mennyire valóság, azt egy bukaresti hír is példázza. „Vasárnap kezdte meg adását a magyar autonóm tartomány maros- vásárhelyi rádiója, amely a második legnagyobb stúdió Romániában. Az új állomás mindennap magyar és ro­mán nyelven ad műsort.” Ami a kommentátor úrnak fáj, az nekünk örömet okoz, az, hogy a kormányok és a népek egyet akarnak: a két testvéri nép barátságát... (g. s.) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom