Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
1958. MÁRCIUS 21. PÉNTEK fist »iE GYE if/Ciriap Egy év alatt megtérülne a szállítási beruházás a Pest megyei Malomipari Vállalatnál A Pest megyei Malomipari Vállalat önköltségcsökkentésében jelentős tényező lenne a fuvarozási költségek kedvező alakulása. Saját szállítási eszközök hiányában a Termény- szállítási Vállalattal kötöttek szerződést, amelyből jelentős hátrányuk származik. A szerződés szerint napi 13 órát kell foglalkoztatni egy- egy tehergépkocsit. Ehhez hoz» zájön még egy óra ki- és be.' érkezési idő. Ha ennyi ideig nem tudják foglalkoztatni a gépkocsit, a le nem dolgozott időért akkor is óránként 30 forint kocsiálláspénzt kell fizetni a szállítási szerződés értelmében, Ha TEFU-kocsit vehetnének igénybe, a kocsiálláspénz fizetését esetenként elkerülhetnék, de ez nehézségekbe ütközik, mivel a TEFU-val nincs szállítási szerződésük. A TEFU-nál egy nappal előbb be kell jelenteni a kocsiigényt, ami ennél a vállalatnál szinte lehetetlen, hisz a dolgozó parasztok őröltetése nem meghatározott terv szerint történik, így nem látható előre, hogy másnap mennyi szállítóeszközre lesz szükség. A fuvarozási költségek csökkentése céljából négy üzemükben traktorvontatású pótkocsival kívánják megoldani a szállítást. A szállítóeszközök megvásárlásához önköltségcsökkentő hitelt igényeltek a Beruházási Banktól, Más fedezetük erre a célra nincs. A hiteligénylést még tavaly decemberben elküldték, de a pénzt a mai napig sem kapták meg. Amikor érdeklődtek, azt a választ kapták, hogy a bíráló bizottság még nem döntött ügyükben. Döntés tehát még nem született. Reméljük, hogy hamarosan folyósítják a kért hitelt, hisz az egy esztendő alatt megtérül. Ez számokkal is bizonyítható. Traktorok és pótkocsik vásárlására 440 000 forintot igényeltek. Ezeknek üzemeltetéséhez évente 267 000 forintra lenne szükség. A kettő együtt 707 000 forintot tesz ki. Eddig egy esztendő alatt 700 000 forintot költöttek szállításra. Ez az összeg tehát csekély különbséggel egy év alatt fedezné a kért hitelt. A kalkulációból az is kiderül, hogy az első év eltelte után minden esztendőben 433 000 forintot takaríthatnának meg, ha most megkapnák a traktorokra és pótkocsikra kért összeget. Nemrég „termelj egy forinttal olcsóbban mázsánként“ célkitűzéssel nagy jelentőségű önköltségcsökkentési mozgalmat indítottak a vállalathoz tartozó malmokban. E mozgalom sikere is nagy mértékben függ a vállalat szállítási gondjainak megoldásától. Minden amellett szól tehát, hogy megadják a kért összeget a Pest megyei Malomipari Vállalatnak. Csupán egy érvet vegyünk még tekintetbe: senkinek sem lehet közömbös, hogy müyen költséggel állítjuk elő a kenyérnekvalót! — farkas — Tavaszi virágpompába öltözött a Pilis Az első tartósabb márciusi napsugarak hatására kinyíltak a vadvirágok a Pilisen. Néhány nap alatt fehér, lila és vörös virágszirmok pompájába öltöztek a pilisi domboldalak, árokpartok. A hunyor és az odvas kertike olyan bőven ontja már virágját, hogy sok ezer csokorral hoztak belőlük a fővárosba is. A sárga virágú tavaszi hérics és a lila kökörcsin is bontogatja már szirmait. Még néhány nap és tavaszi virágszőnyeg borítja a pilisi erdők alját. MniNiMitiHMmiMMHniinmnniMHUiMiiiiiiiiHHtiHiiiiii i.'rciiiiintmni rn - « A KERTIMAG VÁLLALAT ;aü eves monori magtisztító telepe Tudományos állomás a felhők felett Kirgizia hegyeiben. Frunze- tól 128 kilométernyire délnyugatra kezdték meg a Kirgiz Tudományos Akadémia komplex tudományos állomásának építését. A tervek szerint az állomás a tenger szintje felett 3100—3600 méter magasban működik majd. Itt nemcsak meteorológiai állomást és különféle laboratóriumokat építenek, hanem erőművet, házakat, klubot, üzletet, javító- műhelyeket is létesítenek. Az új tudományos állomás a kozmikus sugárzás az atmoszférafizika, a rádiótechnika, a heliotechnika. a magashegyi fiziológia és az asztrobotanika területén végez majd kutatásokat. Meg kell jegyezni, hogy a világ eddigi legmagasabb fekvő éghajlatvizsgáló állomása Olaszországban, mindössze 2280 méter magasan működik. Két évre ítélték a Csemői Földműves- szövetkezet sikkasztó pénztárosnőjét Szorgoskodnak a cipészek a gyöni Vegyesipari Ktsz cipész- műhelyében, mert sok a javításra váró lábbeli. Danka Ilona a Csemői Földművesszövetkezet adminisztrátor-pénzt áros nője volt. Ebben a minőségben az első időkben rendesen dolgozott, semmi kifogás nem merült fel ellene. Később, mikor látta, hogy az ellenőrzés hiányos, belégek és a pénztári jegyek meghamisításával kisebb-nagyobb összegeket használt fel saját céljaira. Az ellenőrzés ezeket a hiányokat sem derítette fel és így később esetről esetre mind nagyobb összegeket — néha kétezer forintot is — vett ki a pénztárból. Közel egy év után egy központi revízió. alkalmával tedeztéfc fel Danka Ilona bűncselekményét. Ekkorra a sikkasztott összeg húszezer forintot tett ki. Az ügyet első fokon a Ceglédi Járásbíróság tárgyalta, ahol Danka Honát társadalmi tulajdon elleni sikkasztásban mondották ki bűnösnek, amiért kétévi börtönre ítélték. Ezt az ítéletet a Pest megyei Bíróság jogerőre emelte. Új olcsó védekezési módszer a drótféreg ellen Az Észak-Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársai új, olcsó védekezési módszert dolgoztak ki a kukorica kártevője, a drótféreg ellen. A vetőmagot 20 százalékos vizes cukoroidattal megnedvesítik, majd mázsánként 4—5 kiló, 10 százalékos hatóanyagtartalmú Agritox- szal elkeverik. A védőszert a cukoroldat a maghoz tapasztja és ez a drótféreg ellen teljes védelmet nyújt. Ez a kezelés holdanként 15 forintba kerül, az eddig szokásos talaj fertőtlenítés pedig egy-egy holdon 300—400 forint költséggel járt. 1907-ben az akkori idők iparmágnásai: Batthyány, | Sommsich, Dessewffy és Teleky Tibor grófok Monori Mag- I tenyésztő névvel részvénytársaságot alakítottak a cégiéd— | szolnoki vasútvonal mellett, 15 holdnyi területen, 1908- 1 ban a volt hengermalom sártengerében felépült a Monori I Magtenyésztő és 40—50 munkással megindultak a telep f gépei. | Fél évszázadot koptatott el azóta az idő. Ma már égé- í | szén másképpen fest a vasút mellett a magtisztító telep. | | Az épületek megterebélyesedtek és újak is épültek. A kör- ! nyezet is megszépült. Munkakezdetkor a dolgozók százai igyekeznek az | üzembe. Rongyos, hiányos öltözékben nem látni senkit — I mint azelőtt. Többen jól emlékeznek még a régi időkre. A Burján 1 házaspár évtizedek óta dolgozik az üzemben. Burján néni | 32 évet töltött itt, Sándor bácsi 1921-ben került a telepre. | így emlékszik a múltra: — Hatvan órát dolgoztunk akkoriban hetenként, de 1 volt, amikor többet. Fizetett szabadság csak vágyálmaink- | ban létezett. Üdülés, tiszta ebédlő, öltöző? Hogy ne mond- | jak mást, a réten, meg a vasúti sínek mellett ebédeltünk. 1 Jogos béremelési követeléseinket csendőrszuronyokkal | hallgattatták el. Nem i$ győzöm eléggé hangsúlyozni a fia- | tatoknak, ha telhetetlenek, milyen életünk volt azelőtt. De ez szerencsére már a múlté. A grófok tulajdonából I a nép birtokába került üzem egyre bővül, korszerűbbé vá- l lik. Tavaly augusztus 20-án készült el a 40 vagon befoga- | dóképességű vasvázas zsákraktár. A zsákvarrónők munká- § jártak megkönnyítésére az NDK-ból hozattak modern zsák- = varró villanygépeket. A tisztítóüzem munkáját javítja a 1 szintén külföldről hozott korszerű szeparátor. De legjob- | ban talán a zsákoló dolgozók örülnek a Csehszlovákiából i behozott vagontolóbaknak. “- Azelőtt mi, magunk toltuk a vagonokat a telepre | — emlékezik Bodzsár Lajos bácsi. — Ki is vette minden | erőnket. Különösen télen volt emberfeletti ez a munka, | amikor 300—100 méterre kellett tolni a vagonokat. Akkor minden zsákot vállon kellett vinni. Jaj volt | annak, aki igénybe vette a nehéz vaskerekű tolókocsikat. | Abban az időben többet jelentett a cementpadló megkímé- | lése, mint az ember ereje. Akárhány régi dolgozót kérdezünk — László Sándor, I Márton Ilona, Fényes István, Burján Sándor és mind, mind | keserűért, emlékeznek azokra az időkre, amikor még egy- I oldahían, az urak javára értelmezték az emberi méltósá- | got, és a dolgozók megbecsülésének fogalmát nem is- I merték. Kiérződik szavaikból, hogy óriási értéknek tekintik a 1 megváltozott munkakörülményeket, államunk göndosko- 1 dósát.. Szinte minden mondatukban benne van: „a miénk”, 1 „a mi gépeink”, „a mi gyárunk” .. -. | — hörömpő — «•iHimmnimHiiHMiiiiimtitmMMiiiiuftifimmmitfmtttMttniiiHimmimtmtiHiHntHimtiiHiiHiiimiHiiiiiitiinimiiiiiimiiiip Ma Kaposvárott sorsolják a lottót Ezen a héten ismét vidéken perdül meg a lottó-gömb. A lotto 12. játékhetének sorsolását március 21-én, pénteken Kaposvárott rendezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A húzás délelőtt 10 órakor kezdődik. lifiiuuiHiHHiifiiiuiiniiiiiiiiniMHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiuiiHiiiiiiiiiitimiKiiiitiimtimiiiNmiiiiiimiiHiiiiiiiimiiHiiiiHiiiimiiMiiiniiiiHiniiitimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiii*. ainiiiiitminitimmii * iitfiiimiiitiiimiiiHii 7y ehéz, fojtogató szag ülte 1V meg a szobát. A kesernyés, fullasztó levegőn még az sem segített, hogy az egyetlen kisablak törött üvegén át beszivárgott a friss levegő. Kaszásék a szoba jobb sarkában laktak. Fehérre meszelt vonal határolta „birodalmukat”. Rajtuk kívül még a lakásban élt Bikás Tóth Jánosék, Szűr- Szabó Vendelék és az öreg csirás, Gubái József családja. Négy család húzódott meg a cselédlakásban. Közös volt itt minden: a levegő, amelyet belélegeztek, a gond, a sóhaj, a szegénység, amelyet nagyon, de nagyon szégyell az ember, még ha cseléd is. Kaszás az ablaknál állt, kissé meggörnyedve, hogy kilásson a tanyaudvarra. Robosztus alakja még így is félelmetes volt. Rongyos keki- zubbony lógott rajta. Jobb keze hiányzott, valahol Galíciában hagyta, egy gránát szakította le. S most újra itthon van, cseléd az ürmösi uradalomban. Hát ezért hadakozott, ezért verekedett négy évig? Az „őszirózsás” forradalom is. mit hozott a Kaszás Jánosoknak? Azt, hogy beválasztották a nemzeti tanácsba. Igen ám, de ürmösi Ürmösi Szomjas Béla földbirtokos is ott ült vele szemben a tanácsban Demokrácia volt ez? Ahogyan vesszük. Neki szabad volt szidni a földbirtokost, Ürmö- sinek szabad volt elbocsátani Kaszást, ha nem tetszett a szidása. De földet, nagyobb darab kenyeret nem jelentett. Esetleg annyiban változott itt a tanyán a világ, hogy a földbirtokos Kaszást Jánosnak szólította, míg korábban meg sem ismerte. A földbirtokos úr számára a béresgazdánál lezárult a világ. A béresen, a kocsison úgy keresztülnézett, mint á semmin. Szóra sem méltatta őket, még a szagukat «cm bírta, pedig egyazon nap GATT SÁNDOR: ESZMÉLÉS sütött le rájuk, egyazon föld táplálta őket... F ele most szóbaáll, mert a tanácsban a cselédség képviselője. De vajon változás-e ez? Hiszen ugyanúgy ordít a béresgazda, ugyanúgy szól hajnalban a kolomp, ugyanúgy három-négy család lakik egy béresházban, a zsákot is éppúgy kell tartani negyedévenként a kommenció- ért, mint eddig. A bér is ugyanaz. Csak a szép szólamok szaporodtak meg. Nemzeti egységről, függetlenségről, demokráciáról, testvériségről írnak a lapok és papolnak a szónokok. Erről beszél Károlyi Mihály, az Országos Nemzeti Tanács elnöke is. A fene megette, az is gróf, vajon mit adhat a népnek? Búza Barna földművelésügyi miniszter is csak szónokol, hogy így, meg úgy, meg kell egyezni a paraszttal, de kárpótolni kell a földbirtokost... Hullnak, hullnak a szavak, csattannak a „testvéri csókok”... himnuszokat zengenek a frontharcosokról... közben szegénység, nyomorúság, jogtalanság mindenfelé... A cselédség meg tőle várja a cselekvést. Hozzájárnak a hírekért. Ö olvassa fel az újságokat, hiszen a major népének többséae még írni, olvasni sem tud. Kaszást egy kis szerencse érte. A katonaságnál egy népet szerető tiszt mellé került szolgának. A tiszt mellett megtanulta a társalgási nyelvet, meg az írás-olvasást, s már a fronton rendszeresen olvasgatta az újságokat, néha még a Népszava is a kezébe került. Gondolatai közben barna szeméből sugárzott a jóság, ahogyan nézte az ablaküvegen át a göböl-istálló felé tartó embereket. Ülésre gyülekezett a major népe. Valami tisztító vihar készült itt a pusztán, s ennek a kavargó zivatarnak Kaszás János volt a villáma. Délelőtt bent járt a faluban, s már értesült a legújabb eseményekről. Pesten már munkástanács van hatalmon, a megyénél is megalakult a direktórium ... a faluban is készülődnek a szegények a hatalom átvételére. Ők sem hagyják magukat! Elég volt a cselédségből, a háborúból, a vérből, békére, boldogságra, emberibb életre vágyakoznak. Lesz, ahogyan lesz, de maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását. Nem cseresznyéznek egy tálból Ürmösi Szomjas Béla földbirtokos polgártárssal. Nem! Nem kérnek többet a béreskenyérböll Tjogy hogyan lesz még, azt Ti nem tudta, de hogy valami nagy változás van kialakulóban, s hogy a béresek benne bíznak, azzal tisztában volt az ablaknál álldogáló Kaszás János, a kisezüst tulajdonosa, a négyévi frontszolgálat „hőse”, a félkarú, megrokkant, csonka ember, az ürmösi uradalom cselédje. A zsivaj lassan ült el az istállóban, az emberek álldogáltak, vártak, figyeltek. Valaki kerített egy rozoga asztalt, meg egy lámpát. Az asszonyok is eljöttek, egyik-másiknak a karján a kisgyerek. Volt, aki felsírt, a másik elkezdett kiabálni, hiába csititgatta az anyja. Erezni lehetett, hogy mérkőzésre, az erő latbavetésére készülnek az emberek. Az intézővel már nincs baj, az elsze- lelt. Azt mondják, hogy Dunántúlra ment a rokonaihoz. De a földbirtokos még itt van, vajon eljön-e? Ha nem jön, akkor nélküle is döntenek. Szekeres Tóth elrikkantotta magát: — Kezdjük, emberek! Halljuk Kaszást! — Mi lesz a kommencióval? A gyerekeknek kenyér kell! — ordította Simái, egy sokgyermekes béres. — Nálunk is kifordult a kenyér a héjából, az utolsó tál lisztet gyúrtam fel ma galuskának — mondta egy fakó, el- nyűttarcú fekete asszony a szomszédjának. Volt, aki már a magtárt emlegette, hogy van ott búza elég, menjenek és osszák szét. — Emberek! — süvített Kaszás hangja, — Nem úgy van az, értsünk szót. — Vigyük a lovakat — rikkantotta egy sápadt; borostás ember, Török Péter ... — Mi lesz a földdel7 — Osszuk szét! — Nem úgy van az emberek, hogyan munkáljuk meg, megbirkózunk-e vele, hisz eddig csak a béresmunkát végeztük, a gyalognapszámot az uraság summásokkal végeztette. Meg a gépek, a jószág is együtt marad... — Válasszunk egy bizottságot — ordította az egyik, s már alig-alig lehetett érteni a szavakat a zűrzavarban. — Legyen Kaszás a vezető. Egyik ember a másikat ajánlotta a bizottságba, végül már többnek felírták a nevét, mint aki kívülmaradt a listán. Valahogy azért mégis megegyeztek a bizottság összetételében. a kkor lépett be a zsivalyjrl gó emberek közé Ürmösi, a földbirtokos. Szépen ápolt arcán a büszkeség és egy kis félelem játéka ,keveredett. 0 is keki-zubbonyt viselt, mutatva, hogy frontharcos. Széles mellén medáliák csüngtek; a Ká- roly-csapatkereszt, a kis. és nagyezüst mellett ott díszelgett egy préselt őszirózsa is. Megállt az embergyűrű közepén, szétvetette a lábát, hátratette a kezét, s várta a hatást. A zsivaj elült. Volt, aki kifordult az istállóajtón és el- ódalgott. A többség azonban maradt. Pár pillanatig szembenéztek egymással: a földesúr és a cselédek. A szót újra Szekeres Tóth kezdte. — Itt most már mi dirigálunk, az úrnak is jut egy villanyéi. Kár volt a villát emlegetni, mert egyik, s másik cselédnek a kezében már ott szorongott a vasvilla. Simái, aki az előbb a kommenciót emlegette, már emelte is ... ürmösi elsápadt, s lassan hátrált az ajtófelé. Volt, aki utánaszaladt, volt, aki bent maradt, s ekkor újra Kaszás kért szót. — Maradjon együtt a föld. válasszunk intéző bizottságot. Javaslom: minden cseléd kapjon egy tehenet. Egy cselédházban csak egy család lakhat, a. többit beköltöztetjük a kastélyba, vagy az intézőházba A munkát közösen, szövetkezeti alapon végezzük. S majd. ha a tanácskormány rendelete kijön, véglegesen elosztjuk a birtokot. A földesúr sem kap* hat két szobánál többet és neki is elég egy tehén. M ár éjfél is elmúlt, de az emberek még mindig Kaszás körül állottak. Sokáig beszélgettek még, hogy hogyan, miként legyen tovább a tanya rendje... Kaszás későn került ágyba, s nem tudott aludni. Csak ült az asszony mellett, szíve kegyetlenül kalimpált, csonka testét elöntötte valami melegség, amely az utóbbi napok, • az esti gyűlés lázából adódott. Maga sem tudta, hogy mi. Szeretett volna kiugrani az ágyból, kiszaladni az éjszakába és belekiáltani érzését a világba, amely a boldogságból, az emberi nyomorúságtól szabadult indulatokból fakadt, s amely át- meg átjárta testét. De nem tehette. Várni kellett reggelig. Szívta cigarettáját, száguldtak gondolatai, mellette csendben szuszogott asszonya. Sötét volt a szobában, csaik a cigaretta parazsa világított és a szomszéd Tóthék alatt kegyetlenül sírt, nyöszörgött a szúette fa- ágy ... Másnap felhőtlen tavaszi reggelre ébredtek. Sarat szikkasztó szél fújt keresztül a pusztán. Az emberek lassan szállingóztak a béresházakból az istálló felé. Mozdulataik ugyanolyan, voltak, mint máskor. A munkára ugyanúgy mozdult a kéz, de mégis mások voltak a tekintetek. Hiszen először történt ezen a hajnalon, hogy nem szólt a kolomp. nem ordítozott a béresgazda, s ez a kolompnélkiili csendes reggel olyan jól esett az embereknek. Lassan eszméltek. Évszázados jobbágyságból vetkőztek ki. ügy dobták el a rabságot, mint elhasznált rossz gúnyát. Azt még nem tudták, hogy milyen lesz az új, de érezték, hogy jobb, rájuk szabott, emberibb.
