Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
2 ™&Cirlap 1958. MÁRCIUS 21. PÉNTEK Diszünnepség az Erkel Színházban SZMIRNOV, bonni szovjet nagykövet a szöveF- ségi gyűlés nagy külpolitikai vitájának előestéjén szovjet emlékiratot nyújtott át Adenauer szövetségi kancellárnak — mint ez szerdán a késő esti órákban megbízható forrásból ismeretessé vált; A NEW YORK TIMES szerdai számában James Reston arról ír, hogy Eisenhower elnök személyesen foglalkozik az amerikai diplomaták hiányos nyelvismeretének problémájával és ebből a célból Redden megbeszélést folytatott a külügyminisztérium több vezetőjével. CSAKNEM 40 magyar nyelvű könyvet adnak ki az idén 'Jugoszláviában. PINEATJ francia külügyminiszter március 28-án valószínűleg csak egynapos látogatásra Bonnba érkezik. Pi- neau Brentanoval és Aden- auerrel megtárgyalja a nemzetközi helyzetet, főképpen a csúcsértekezlet előkészítésének kérdéseit. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elhatározta, hogy 1958. március 27-re Moszkvába összehívja a Szovjetunió most megválasztott Legfelsőbb Tanácsának első ülésszakát. (Folytatás az első oldalról) séért és a szocialista világ megteremtéséért hősiesen küzdő magyar proletariátusnak. 1— Az imperialista túlerő, a belső ellenforradalmi aknamunka segítségével azonban leverte az első magyar prole- tárforradalmat. A magyar nép történetének egyik legsötétebb korszaka következett ezután: a vérengző ellenforradalom és imperialista bábáinak szörnyszülötté: a Horthy-fasizmus uralma; A negyedszázados fasiszta elnyomás és a második világhá- ború szörnyűségeiből az a felszabadító szovjet hadsereg mentette meg népünket, amelytől a magyar munkás és a magyar szegényparaszt negyedszázadon át szüntelenül várta a segítséget és tudta, hogy el is fog jönni 1945-ben új korszak köszöntött a magyar népre. A munkásosztály vezetésével népi hatalom született, amely kivezette a nemzetet abból a szörnyű katasztrófából, amelybe a fasizmus döntötte. A munkásosztály uralkodó osztállyá szerveződve rövid idő alatt ismét győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Ehhez. nagy morális és politikai erőt adott az 1919-es Tanácsköztársaság hősi hagyománya is, amelynek emléke kitörölhetetlenül élt a munkások és szegényparasztok szívében. Nemes elvtárs ezután arról beszélt, hogy bizonyos alapvető tanulságokat az 1919-es tapasz.! tálatokból pártunk levont és széles körben el is terjesztette. Az első magyar szocialista forradalom hagyományait azonban az utóbbi évtizedben még sem ápoltuk eléggé, harci tapasztalatait kevéssé tanulmányoztuk, s ezért nem is hasznosíthattuk kellőképpen. Ugyanakkor bizonyos tekintetben az ellenség, az ellenforradalmárok, a nyugati imperialisták is (hasznosították a maguk számára a tapasztalatokat: természetesen az ellenforradalmi aknamunka tapasztalatait. Mindenekelőtt azt, hogy a revizionista aknamunka, amely a kapitalista restauráció erőit „demokratikus“ és „szocialista“ jelszavak hangoztatásával segíti, s a proletárhatalom erőit először belülről bomlasztja és csak azután áll ki nyíltan a tőkés rendszer visszaállítása mellett, nagyobb sikert ígér, mint a nyílt ellenforradalmi lázadás. Ezt a módszert választották az imperialisták fő módszerként az 1956-os ellenforradalom előkészítése és ki- robbaptása során, — Az ellenforradalmi kísérlet azonban így is csődöt mondott — folytatta Nemes elvtárs. — Az imperialisták is csak egy részét vonták le ugyanis azoknak a tanulságoknak, amik az 1919-es tapasztalatokból adódtak. Bármilyen gondosan is szervezték meg az ellenforradalmi összeesküvést, mit sem tudtak tenni az ellen, hogy I a világhelyzet 1919 óta gyökeresen megváltozott. A szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió segítsége megakadályozta azt, hogy az imperialisták katonai beavatkozással uralomra juttassák az ellenforradalmat. Ellenállhatatlan és legyőzhetetlen erőként jelentkezett a proletár internacionalizmus ereje, amely 1919-ben még nem volt elég a Magyar Tanácsköztársaság megmentéséhez, de amely ma már Berlintől Sanghajig s Leningrádtól Hannoiig csaknem egymilliárd főt kitevő felszabadult népek nagy családját egybekovácsoló erő. Nemes elvtárs ezután arról beszélt, hogy az amerikai és egyéb imperialisták milyen rágalomhadjáratot folytatnak hazánk ellen. Ez persze nem újdonság, hiszen nincsen olyan szocialista ország, amelyre a nemzetközi reakció ne szórná szitkait. — A magyar nép azonban már kimondta az ítéletet a kapitalista restauráció, a fasizmus és a nyugati imperialisták sötét erői felett és a nyugati urak, meg az ő kiszolgálóik hiába kísérletezgetnek. Bármennyire is haragszanak érte a nyugati urak és a hazai reakció szétvert erői: a magyar munkásosztály már 1919-ben végleg eljegyezte magát a szocialista forradalom, a kommunizmus ügyével. Váci városkép Eszméi mellett kitartott a Horthy-fasizmus sötét időszakában is. S a népi demokratikus rend megteremtésével szilárd szövetséget létesített a dolgozó parasztsággal és a nemzet felvirágzásában szív- vel-lélekkel részt vállaló valóban hazafias értelmiséggel. Az az eszme és az a hatalom, amely 1919-ben Magyar- országon egyszer győzött, de a külső imperialista túlerő ekkor legyűrte, többé el nem bukik, s elvezeti népünket hazánk szocialista felvirágzásának útján, a teljes győzelemhez, a boldog jövendőhöz — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Nemes elvtárs. Az ünnepség második részében magasszínvonalú művészi műsor következett. mainap 1958. március 21, péntek, Benedek napja. A Nap kél 5.46 órakor, nyugszik 17.58 órakor. A Hold kél 5,57 órakor, nyugszik 19.14 órakor. Várható időjárás péntek estig: jelhős, párás idő, több helyen havazás, eső. A Dunántúlon élénkebb északiészaknyugati szél, az éjszakai lehűlés gyengül, a nappali hőmérséklet nyugaton csökken, keleten alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken; nyugaton 3—6, keleten 6—9 fok között. — 1919 JÚNIUSÁBAN és JÚLIUSÁBAN a 19. számú kisalföldi vörös tüzérezred utolsó gránátja kilövéséig kemény, hősies harcot vívott az ellenséggel. Az ezred volt parancsnoka, Zsámboki Lajos, felkéri az alakulat életben levő tagjait, hogy nevüket és címűket közöljék a Pest megyei Hírlap szerkesztőségével. Az elhúnytak hozzátartozóit is kéri az adatok bejelentésére. — SZOBON 23-án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel értekezletet tart a járási párt-végrehajtóbizottság, a járási tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront elnöksége. — HARMINCNYOLC HOLD tavaszi árpát elvetett már a kőröstetétleni Dózsa Termelőszövetkezet. — A SZOKÁSOS BORVERSENYT és borkiállítást ismét megrendezi a megyei tanács. Jelentkezési határidő: március 31. — A DIÓSDI CSAPÄGY- GYÁR fiataljai zászlóavatással egybekötött nagygyűlést rendeznek pénteken délután 2 órai kezdettel. — A TÁPIÖSZELEI Kísér, leti Állami Gazdaságban öt község KISZ-szervezete rendez közös találkozót. — A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN szombaton múso-. ros ifjúsági napot tartanak. — A CEGLÉDI JÁRÁS KISZ fiataljai vasárnap egésznapos ifjúsági találkozó keretében kultúr- és sport- versenyt rendeznek. — A FÖLDMŰ VESSZÖ- VETKEZETI mozgalomnak a Szövetkezetek Országos Szövetsége kezelésében működű négy kereskedelmi technikum évente 200 érettségizett szakembert ad. — MEDVEBOCS BEMUTATÓ lesz pénteken délelőtt 10 órakor a Budapesti Állatkertben, amely valósággal bocs-parádét rendezhet az idén, mert egyszerre mutathatja be a jeges-, örvös- és barnamedvebocsokat. — AZ IBUSZ négynapos húsvéti társasutazást szervez április 3-án, 4-én, 5-én és fián Balatonfüredre és Hévíz- fürdőre autóbuszokon. — A MÁSODIK szabásvarrás tanfolyamot szervezte meg az idén a túrái földművesszövetkezeti nőbizottság, olyan nagy az érdeklődés a szabás-varrás iránt a község asszonyainak és lányainak körében. Az újonnan indult tanfolyam részvevői 50 forintos részjegyeket váltottak. A Nagyvásártelepre csütörtä- kön reggel 20 vagon és 10 tehergépkocsi áru érkezett, ebből nyolc vagon burgonya, négy vagon zöldáru és hat vagon tojáa, Szabolcsból és Somogy megyéből újból megindult a burgonya szállítása, a csarnokokban és a piacokon kifogástalan minőségű Gülbaba és Ella burgonyát árusítanak. A Gülbabát kilónként 1.80, az Ella burgonyát 1.20 forintért adták. A környékbeli őstermelők a rózsaburgonyát 1.80—1 forintért kínálták. A földművesszövetkezeti boltokba sok falusi füstölt sertéskolbász érkezett, ára kilónként 35 forint. A füstölt bőrös hátsósonkát kilónként 40. aa első sonkát és a csontos sertea tarját 36 forintért hozták forgalomba. A Nyírségből Kenéz! piros alma érkezett, ára az állami boltokban kilónként 7.50—8.50 forint. A Budapesti Baromfi és Tojásértékesítő Vállalat a hétvégi szükségletek ellátására csütörtök reggeltől szombat délig másfélmillió tojást oszt el a KÖZÉRT és a csemege boltok között. A FÁKRÓL, A HÁZAKRÓL ÉS AZ EMBEREKRŐL _____________________________ ÍRTA t GARAMI LÁSZLÓ A fa — no, nem éppen szálja, öles derékkal, hanem csak afféle girbe-gurba fácska —• pontosan a szóba közepén eresztett gyökeret. Tíz-tizenkét esztendeje vethette ide a szél az apróka magot, aztán eső öntözgette, hótakaró lepte, por szállott rá és a magvacska megéledt. Lefelé is, fölfelé is növekedni kezdett, míg végül fává érett. Eső öntözgette, hótakaró lep* te, por szállott rá... Igen, mert a szobának bizony hiányzik a mennyezete, a nemlétező mennyezet fölött nincsen tető, a falak leomlottak, az egykori úri villa csak szánalmas, bús lómhalmaz; maga a pusztulás, a halál. A benne tenyésző élet, a korhadt parketta televényéből sarjadó füvek és a görbe fácska se vigasztaló látvány, mint ahogyan a temetőben a szomorúfűz sem az életet, hanem az elmúlást idézi emlékezetünkbe. Megállunk a törmelékké lett lakóház előtt. Kísérőm — fiatal drezdai újságíró — megpöccint cipője orrával egy faragott követ (valami homlokzatot díszítő angyalka feje lehetett) és megszólal: — Másfél óra alatt történt az egész... Már az első szóból érzem: az elmúlt tizenhárom év alatt sokszor, nagyon Sokszor elmesélte ennek a másfél órának történetét, különben nem tudná így, ilyen nyugodtan, ilyen tárgyilagosan felidézni annak az 1945. február 13-i éjszaltá- nak az emlékét. ■— Először valami gyújtófolyadékkal öntözték végig a várost. Égett minden: a házak, az úttest, az emberek és a gyerekek ilyen kicsire sültek össze.., Mutatja: fél-háromnegyed méternyi elszenesedett valami jelenthetett akkoriban egy drezdai embert. — Azután bombázók jöttek. A házak fele olyan lett, mint ez itt, a megmaradtak fele súlyosan megrongálódött és csak a város negyede maradt úgy- ahogyan ép. Széles mozdulattal körbemutat: — Látod, ez volt a főutca. Fényes üzletek, nagyszerű paletták, úri negyed... Látom. Látom a vége láthatatlan mezőt a váró® közepén, a puszta térséget, amit csak itt-ott dombosít meg egy-egy kőhalmaz. Ösztönösen idézem, hangosan: — Vár állott? Most kőhalom..-. Kedv s öröm röpködtek? Halálhörgés, siralom zajlik most helyették.. -. — Mit mondasz? — kérdi kísérőm, s én lefordítom a Himnusz néhány sorát — németre. — Igen — mondja ő. — Halálhörgés ... Negyvenezer lélek veszett el akkor, negyvenezer, másfél óra alatt. Mert az amerikai repülők a bombázás után visszajöttek mégegy- szer, és az Elba partjára, a parkba menekedett embereket legéppuskázták. Az Alt- markt-on (a drezdai főtéren) volt egy légoltalmi vízmedencénk, nos, abba hordtuk a halottakat, és lángszóróval égették el őket. mert temetésre nem volt idő, ember és hely... Eszembe jut. hogy még idehaza hallottam olyasmit: „Megérdemelték, amit kapták, hiszen ők se kímélték a városokat és az embereket. A hitleri Luftwaffe adott is]<olát először, hogyan kell felégetni a városokat és elpusztítani a magasból az emberek tízezreit.” És mégis.-.-, hiszen akkor. 1945 februárjában már mindenki tudta, hogy vége a háborúnak! És azt is, hogy Drezdába heteken belül bevonulnak a szovjet csapatok. És azt is, hogy a nép tömeges irtása fasiszta módszer. És azt is, hogy az embereket irtó fasiszták, a csukaszürke katonák nem a városban és a városból ölnek... Gyermekek, asszonyaik, magukkal tehetetlen aggastyánok leltek itt tizenhárom óvnék előtte tűzhálált, és zúzódtak halálra a leszakadó kövek alatt! Ezért emlékeztet engem er a görbe fácska temetői szomorúfűzre. Indulunk tovább, a gépkocsi motorját már begyújtották, dorombol, mint egy macska, csak be kell szállnunk. És kanyar- gunk össze-vissza a félmilliós városban. Ez már az új Drezda. Üj házak, új utcák, új városrészek. Lerombolni: másfél óra elegendő volt. Felépíteni: tizenhárom esztendő is kevés. Itt él éveik óta Fürth Lajos barátom. Ö mesélte: — Amikor mi otthon már réges-régen rendben voltunk, amikor már nálunk a többtermelés volt o jelszó, amikor már nálunk a munkások ru- házkodtak, a parasztok bőségben éltek — itt mezítláb, ronguosan hordták a törmeléket a megmaradt drezdaiak, férfiak, nők, gyermekek — és önkéntes munkában hordták. Volt mit hordani, annyira, hogy még maradt is. De most már évek óta épül az új. Csak tavaly, egyetlen év alatt 3500 lakást építettek és százával a boltokat, középületeket. És nem akárhogyan. Az Altmarkt-on, a főtéren megállunk, és kísérőm nagyon büszkén mondja: Itt mindent a régi stílusban építettünk újjá! Tizenkét percig szalad a kocsi egy utcán, mindkét oldalán újdonatúj paloták magasodnak. — Muükáslakásakl — mutatja a sofőr. A város peremén még több az új. A drezdaiak ugyanis a peremvárosokban kezdték meg az újjáépítést és csak két éve változtatták a dolgon: előbb a belvárost, a centrumot! — ez az új építési elv. Lakóházak, a technikai főiskola épülettömbjei, és ismét lakóházak ... Még csillog rajtuk a vakolat... És milyen lakóházak! A legkorszerűbbek kapualjában csengőtábla, a csengőgombok mellett a lakók nevei. Egy ismerőst keresünk az egyik épületkolosszusban, megnyomják hát a kapu alatt a csengőt, mire megszólal valahonnan egy hang: — Tessék, ki az? — Feljöhetünk, Kűri? — kérdi kísérőm. — Csak rajta! — jön a titokzatos válasz és halk berregéssel megnyílik a kapu. Mintha a „Százam nyílj meg’’ jelszó meséje elevenedne meg. Pedig csak technika az egész. Egy mikrofon és egy hangszóró a kapu alatt, ugyanez minden lakásban, és egy elektromos kapunyitogató szerkezet... De ez csak technika, és még nem a város lelke, amely úgy látszott, meghalt akkor, február 13-án. Nem, nem hált meg. Megállunk a drezdaiak — és nemcsak a drezdaiak büszkesége előtt. — Ez a Zwinger! Van történelme és története ennek a hatalmas barokk palotának, de ez most nem érdekes. Legfeljebb az utolsó 13 év története az. Itt volt a Nagy Galéria, itt őrizték a legnagyobb festők legnagyobb műveinek gyűjteményét, ezer és ezer képet. A képeket a bombázásók idején „kitelepítették” a nácik, tárnák mélyére rejtették, azután a nagy összeomláskor víz öntötte el a tárnákat, a képeket is. Innen mentették ki a remekműveket a szovjet csapatok. megmentették, és a Zwinger felépülte után — két-három éve — visszaadták őket a drezdaiaknak. Mert a Zwinger felépült, olyanná, amilyen volt (bár még nem teljesen épült fel) és a Sixtusi Madonnát, Raffael Madonnáját ismét láthatják az emberek: most már minden ember. De Drezda lelke nem a Zwinger, nem is a városháza, még csak nem is az új munkáspaloták. Drezda lelke: az ember. Az építő, alkotó, teremtő ember, aki mezítlábasán hordta télvíz idején a csorba köveket, aki kitalálta, hogy a régi téglát meg lehet őrölni és fálnyi blokkot lehet a téglalisztből préselni, aki a vészes túzfé- nyek helyett neont hozott a városba, aki már méregeti az egykori szoba közepén gyökeret eresztett fácskát: no, te is megértél a fejszére! Drezda él, lüktet, fejlődik. Az esti óráikban, amikor ki- gyúlnak a lámpafények, megtelik az öt színház, az opera, a hangversenyterem: békét él a nép, és igenli a békét, a nyugalmat. A szerkesztőség előtt fékez a 'kocsi. — Hát ez a nagy épület hogyan úszta meg a bombázást? — Ez? Hm... Itt valami tengeralattjáró szerelvényt gyártottak az időben. Amerikai érdekeltség volt... Megakasztom. Valami nem egészen tiszta. Németországban amerikai hadianyaggyár? Mikor? Hogyan? — Természetesen a háború idején — mosolyog kesernyésen kísérőm. — A gyár a né- meteknek termelt, a haszon az amerikai gyárosé volt, az amerikai hajók pedig... Hát elsüllyedtek ... Ez az épülettömb tehát sértetlen maradt. Igaz. mást gyártanak benne, mint annak idején. Újságot, a Szocialista Egységpárt lapját. És benn. a lépcsőházban egy feliraton pihen meg a szemem: „Valósítsuk meg a Rapackí- tervet! Hozzvlk létre az atommentes övezetet!”
