Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-20 / 67. szám
4 1958. MÄRCIUS 20. CSÜTÖRTÖK ™&Cirlap MÁRCIUS A TENGER ÜJ FIA A határt járom. A barázdákban még fehér hófoltokat csillantanak meg a nap sugarai. Szinte vakítanak a fényszikrák. A hűvös levegő pirosra csípi az arcom. A kabátom összébbvonom, mert bor- zongok. Közben figyelem a csendet. Gondolkodom. Néha arrébb rúgok egy rögöt, bár magamban sajnálom: hisz nem tehet. semmiről! Álmodozásomból kacér; nevetés riaszt fel. Szőke leány és fekete legény közeleg. Észre sem vesznek. Kacagnak és össze-összeborulnak. A leány elszalad. A fekete fiú utána... — Hopp! A leány ott vergődik az erős karok szorításában. Hajába belekap az erőtlen szél. Kissé felborzolja. A fiú még jobban... Én pedig zordan nézem a kis fehér hófoltokat. Tavasz van! Újra tavasz van! S. A. Ezzel a névvel illetik a Dej Hajógyárban a „névtelent”, a most készülő hajót, amiben van is nénji igazság. Hiszen egy kicsit minden hajó a tenger fia, a tenger ringatja, dédelgeti — igaz, olykor alaposan meg is hintáztatja — s a hajók életük minden pillanatát vizen töltik, hacsak nagyjavításra nem kerülnek valahová. Fülsiketítőén kattognak a szegecselő kalapácsok, a daru csikorog, s a sólyatéren ott magasodik a hatalmas hajótest, a legnagyobb hajó teste, amely a magyar tenger- hajózás kötelékében eddig „szolgált”. Messziről, nagyon messziről indult el a magyar tengerhajózás. 1933-ban Hollandiából vásároltunk egy kis hajót, amelynek Apollinárís III. volt a neve. Ez volt az első Duna-tenger járó hajónk. Nemsokára követte egy másik, de ez már magyar hajó volt, a Budapest. A tenger hatalmas vándorai között bizony Több irodalmi előadást az iskolákban A napokban érdekes kezdeményezésről adott hírt a sajtó. A fővárosi tanács oktatási osztálya és az Irodalmi Színpad vezetősége megállapodott abban, hogy a színpad a közeljövőben irodalmi műsoros esteket, előadássorozatokat rendez az általános és középiskolai diákoknak. Az általános iskolások részére Petőfi Sándor élete és költészete címmel rendeznek előadásokat, míg a gimnazisták részére többek között Shakespeare- műsort állítanak össze. Ez utóbbi műsort — a nagy drámaíró műveinek legszebb jeleneteit és világhírű monológjait — kiváló művészeink tolmácsolják. A további tervek szerint előadássorozatokat indítanak a diákok számára más külföldi, és magyar szépirodalmi alkotásokból is. I-iddig a hír, amely egyúttal J felhívás is. Felhívás megyénk iskoláihoz: kövessék a példát. Rendezzenek rendszeresen hasonló irodalmi előadásokat az iskolákban — kiváló művészek felléptével. No, persze, most sokan nyomban felvetik a kérdést: vajon miből fedezzük az előadások költségeit. A budapesti iskolák tanulói egységesen három forintot fizetnek minden előadás alkalmával. Vajon ez olyan nagy összeg, amit a mi diákjaink mondjuk kéthetenként ne tudnának előteremteni? Aligha hisszük. Ennyi pénzből pedig már megoldható, hogy neves művészek tolmácsolásában ismerkedjenek meg a magyar és a világirodalom nagyjainak legszebb remekműveivel, mivel iskoláinkban négy-ötszáz, vagy még több diák is tanul. A dolog technikai része az Irodai* mi Színpad vezetőségével — Budapest, VI. Nagymező u. 11. — könnyűszerrel lebonyolítható levélben, telefonon, vagy személyes megbeszélés formájában. Kiváló előadó- művészeink is szívesen állnak az iskolák rendelkezésére, hiszen ezzel az irodalom megszerettetését segítik elő. A megoldás másik módja: kapcsolatot teremteni a Pest megyei Tanács megyei könyvtárával, amely már ezideig is számos értékes és érdekes | irodalmi előadást rendezett 1 megyénkben, nem egy alka-| lommal az iskolákban is. f Egyetlen példa elég ennek bi-1 zonyítására. A megyei könyv-1 tár februárban hét irodalmi | előadást tartott megyénk te-| rületén, többek között öcsán, 1 Szentendrén, Cegléden, Pusz-1 tavacson és Nagykőrösön. S| már az előadások címeiből is 1 látható, hogy minden bizony-1 nyal nagy sikerrel: Az olva-| sás művészete, Villon költé-1 szete, Ady, a forradalmár,! Mátyás király alakja az iro-| dalomban, A magyar iroda-1 lom humora és így tovább. | Van aztán az irodalmi elő-| adások és előadássorozatok | megrendezésének egy harma-| dik, minden külső segítség | nélkül megvalósítható mód-1 szere. Ezt az utat járja már| jó ideje például a budaörsi ál- = talános iskola, s mint a szerkesztőségünkhöz érkezett levelek bizonyítják: igen nagy sikerrel. S ez a mód: amikor a tanárok és a diákok rendezik közösen az irodalmi délutánokat. Az iskola egy-két magyarszakos tanára összeállítja az előadás keretét, amelyet azután az iskola legjobban szavaló diákjai versekkel, monológokkal, novellákkal, vagy éppen regényrészietekkel illusztrálnak. Ez legfeljebb egy kis többletmunkát jelent, de úgy hisszük, tanárok és diákok egyaránt szívesen vállalkoznak az ilyen feladatra. Esetleg felváltva, egy-egy felsőbb osztály, de megvalósítható az is, ahol több iskola van, hogy Petőfi-műsorral az egyik, József Attila-műsorral a másik iskola szerepel mindkét iskolában. M iért látjuk szükségesnek, hogy megyénk valamennyi iskolájában rendszeres irodalmi előadásokat rendezzenek, legalább kéthetenként? A legfőbb indok, hogy túl az iskolai tanulmányokon, alaposabban megismerhessék diákjaink a magyar- és a világirodalom legszebb alkotásait, remekműveit. Ez a széleskörű, megalapozott általános műveltség egyik alapfeltétele. Hazánknak pedig egyre több kiművelt emberfőre van szüksége ahhoz, hogy megvalósíthassa az ország előtt álló hatalmas feladatokat. De túl az ország és a diákok érdekein, az iskola is hasznát látja annak, ha tanulói egyre inkább megkedvelik az irodalmat. Nemcsak azért,'mert megnő tudásuk — s ennek következtében nő a tanulmányi eredmény szintje —, hanem azért is, mert a diákok így hasznosan töltik el szabadidejük egy részét. S végezetül, de nem utolsósorban, a rendszeres irodalmi előadások az irodalom kérdései felé fordítják a diákok figyelmét, megszeretik a jó könyveket, megtanulják az olvasás művészetét. S minden elolvasott könyv újabb tudás forrása. A tudás pedig hatalom. (prukner) csak kicsiny dióhéjként hatott, 54 méter volt a hossza, s mindössze 478 tonna terhet vihetett magával. De: tengerjáró hajó volt, s már idehaza készült! A felszabadulás előtti években még több társa követte: a Szeged, a Tisza, s még kettő. Teherbíró képességük nőtt, de a magyar hajógyártás ennek ellenére mesz- sze elmaradt a többi országétól, nem is számítva a nagy hajósnemzeteket. A felszabadulás után hatalmasat ugrott előre hajógyártásunk. A felszabadulás óta eltelt tizenhárom esztendő alatt egy flottára való hajó került ki gyárainkból, mert nemcsak a Ganz Hajóban, a mai Dej Hajógyárban készültek már a „ladikok”, hanem az Óbudai Hajógyárban is, ahol folyami vontató- és személyhajókat készítettek, valamint a váci Dunai Hajógyárban, ahol a már nemzetközi sikerre szert tett alumíniumhajókat készítik. A Dej Hajógyárban pedig elkezdték sorozatban gyártani az 1100 tonnás tengerjárókat és úszódarukat, amelyek legtöbbje külföldön hirdeti a magyar ipar fejlettségét. Szinte hetenként építettek a Dej Hajógyárban annyi hajót, ameny- nyit a felszabadulás előtt egy év alatt készítettek el. Büszkék is a hajógyáriak, nem adnák a világ minden kincséért sem azt a dicsőséget, hogy a Néván, a Csendes-óceánon, a Földközi-tengeren az „ő hajóik” úszkálnak, az ő kezük munkája van azok, minden szegecsében, minden porciká- jában Az 1300-as A „tenger új fia“ egyébként hivatalosan — a keresztelőig — az 1300-as nevet viseli, ugyanis ez a legjellemzőbb adata, 1300 tonna lesz a teherbíró képessége. Nem kevés. Az „ember szenifi-^látt-aliaratla^ul„, is megjelenik a 130 vasúti vagon, amint elbújik a hajó gyomrában. Szép teljesítmény. Az 1300 tonna egyébként kettős büszkeségre jogosítja (fel a hajógyáriakat. Ugyanis „ő“ lesz a legnagyobb hordképes- ségű Duna-tengerjáró, s ugyanakkor a legnagyobb magyar hajó'is, amely eddig magyar hajógyárakban épült. Az óriásbébi, amely most csendesen pihen a sólyatéren, várva a víztaecsúszás nagy pillanatát, nem válik szégyenére a magyar hajógyártásnak. Sőt: joggal „nézhet le“ a mellette úszó kisebbekre. Nem folytatás Óvári István, a Dej Hajó- gyár szerkesztési csoportvezetője mondja ezt, amikor arról kérdezem, hogy az 1300-as folytatása-e a Budapest-soro- zatnak. Nem, nem folytatás — mondja —, egészen új elképzeléseket valósítottunk meg a tervezése során. A legnagyobb különbség az, hogy az 1300;as már nem szegecseléssel, hanem hegesztéssel készül. Óvári elvtárs magyarázza is ennek a technikai részleteit, de hát... nem vagyok én hajótervező. A hajó felépítményeit alumíniumból készítik — hej, de gyorsan tért hódít mindenütt az alumínium, persze joggal — s ezzel elérik, hogy mintegy húsz százalékkal lesz köny- nyebb a hajó, mint a régebbi, acélszerkezetes megoldásnál. Magyar radar A hajó testében négy, egymástól független rakodótér lesz, kettőt-kettőt szolgál ki egy-egy daru. Újszerű a hajón, illetve annak parancsnoki híd- ján a radar, amelyet magyar gyárak állítottak elő, s amely ködben is lehetővé teszi a biztonságos hajózást. Eddigi halóink nem rendelkeznek akusztikus mélységmérővel, az 1300- ast ezzel szerelik fel, mely a modern hajózás egyik vívmányaként kerül a hajóra. A berendezést a Szovjetuniótól vá. sároltuk. Hatalmas, nyolcszáz lóerős motorokat építenek be a hajóba, számszerint kettőt, melyeket a Láng-gyár készít. Osztályon felüli Tréfásan ezzel a jelzővel lehetne illetni az 1300-ast, mert a nemrég megejtett minősíi é. sen — melyet külföldi biztosító társaságok hajtanak végre — a legmagasabb osztályba sorolták be, azaz a tengerhajózásban a magyar 1300-as a 1 legjobb hajók között szerepel. A hajó teljes hossza 81,5 méter óránkénti sebessége 22 kilométer lesz. Zörögnek a szegecselő kals pácsok, csikorog a daru, amint éppen az 1300-asra emel be egv alkatrészt, s búcsúzkodva, a hajógyáriak azt mondják: az avatáson itt legyen! Hozhat egy üveggel .:; aztán akkor magának is helyet szorítunk a tetején.. Mészáros Ottó Leleplezték a Budakalászi Textilművek szarkáját Herkey Tibor a Budakalászi Textilművek készáru raktár könyvelési csoportjának vezetője volt. A gyárban mindenkinek feltűnt, hogy Herkey hetenként több napot túlórázik anélkül, hogy ezért külön juttatást kapott volna. A szentendrei rendőrség is felfigyelt Herfcey „nagy szorgalmára". Figyelni kezdték. Azt észlelték, hogy Herkey több súlyos csomagot ad fel Mezőkövesdre szülei és testvérei címére. Házkutatást tartottak Herkey lakásán, ahol sok. az üzemből lopott textilanyagot találtak. Herkeyt előállították, aki bevallotta, hogy húsz esetben lopott a könyvelés melletti anyagraktárból. A lopásokat úgy követte el, hogy a nyitva hagyott tolóablakon. Illetve a folyosót elválasztó fácson keresztül ugrott be a raktárba, ahonnan kihozva az árut, derekára csavarta és hazavitte. A szokásos havi leltárnál azért nem mutatkozott hiány, mert a gyárban a szabályzattól eltérően, a vezetőség hallgatólagos beleegyezésével, ! anyaghiány esetében az egyik j kartonon levő anyagról a má- ! sík kartonra eszközöltek átve- ! zetéseket. tekintet nélkül az ! áru értékére, mert csak a ! mennyiségigei kellett elszá- ! molni. § A Szentendrei Járási Ügyész- 1 ség vádiratot adott ki Herkey 1 Tibor és testvére, Herkev ! György — aki a lopott áru | értékesítésében segített — | ügyében. I Herkey Tibort társadalmi I tulajdon elleni lopás bűn! tettével. Herkey Györgyöt ! pedig bűnsegédi bűnrészességgel vádolják. | Ez ügyben a közeljövőben } helyszíni tárgyalást tartanak a I Budakalászi Textilművekbsn ! hogy a dolgozók előtt vonják i felelősségre az üzemi tolvajt. Igyák még? (Kristóf Lászlóm: felvétele) Cf-lCm.Aúnház, Jred a le nt^—5 kicsik és MáGYOlK A közeljövőben mutatják be filmszínházaink a Kicsik és nagyok című jugoszláv filmet •NHmiiiiiiiiiiiiiiHiiiniiiiiiiiiiiimitiiiHtiniiuiiniiumiHiitMr FEJÉR ISTVÁN DRÁMÁJA: BEKÖTÖTT SZEMMEL m József Attila Színház Ál végre hivatásának megfelelő darabot mutatott be. A szerző,> akit a könnyű műfaj szakembereként tartott nyilván a „szakma”, nagyvállalkozásba fogott. Drámája jelentős előrelépés irodalmi életünkben. Végre egy színpadi alkotás, amely megrajzolja az ellenforradalmi események hátterét, a dráma eszközeivel kísérli meg elemezni az osztályából kitörni akaró, az osztályát eláruló fiatalember sorsát. A szerző érdeme az az irodalompolitikai bátorság, hogy elsőnek m.ert hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Ez az érdem persze viszonylagos valami, átmeneti érdem. Az ellenforradalom népünk-'-mgy megpróbáltatása, szívbemarkoló népi tragédia. Ha, szabad a triviális mondatot megkockáztatni, a konfliktusok az utcán hevernek, csak az kell, hogy az író tépje le szeméről a hályogot és lásson, merjen hozzányúlni biztos és bátor kézzel, szíve ne reszkessen, akarata ne tétovázzon. (Sok kritikus a drámának egyoldalúan az aktualitását húzza alá és ebben sok a rosszindulatú kacsint- gatás.) Fejér István pártosan, okosan, tiszta hangon mondja ki a maga állásfoglalását: számára szószék a szíjipad, fegyver az irodalom — és számunkra öröm, hogy az igaz ügyet védi az író, harcosan, szenvedéllyel... Egyes kritikákat olvasva úgy tűnik, mintha irodalmunk légkö/i zavarai befolyásolnák a bírálók hallását, mintha nemcsak a színpadon botorkálna egy szerencsétlen fiatal értelmiségi bekötött szemmel, de a nézőtéren is divat lenne a szem- bekötősdi. A magyar dráma ügye azonban nem gyerekjáték. Az aktualitás önmagában persze nem mindig érdem. De Fejér István Írói képességei az időszerűségnél jóval többet adtak. Néhány év múlva az a tény, hogy a szerző elsőnek dolgozta fel színpadi drámában az ellenforradalmat, nem lesz hangsúlyos. Lefoszlik egy zűrzavaros irodalmi helyzet adta hangulati járulék. A darab akkor is jelentős lesz. Miért? A Varga-család rajzában olyan hiteles angyalföldi rhun- kásportrékat hoz, amilyenekkel felszabadulás utáni drámairodalmunkban alig-alig találkozunk. Hozzáértéssel, elmélyüléssel és sok-sok szeretettel rajzolja meg Fejér István az öreg Varga alakját. Ebben a nagyszerű munkásfigurában megismerjük a művelt, öntudatos, régi szervezett munkást, aki magáénak érzi a szocializmust építő népi demokráciát, aki érzi és tudja, mit jelent a párt, a munkáshatalom. A szerző bátor és őszinte képet rajzol a munkásfeleségről. Megmutatja ellentmondásosságát. A család ösz- szetartó ereje, „pénzügyminisztere és gazdasági parancsnoka” Varga néni. Áldozatkész és hűséges és mégis örökké zsörtölődő, akiben elevenen él a régi proletársors minden elnyomottsága és orvos fián keresztül akar kitörni a munkáséletből, urat akar neveim a fiából és ezzel akaratlanul is majomszeretetével, kényeztetésével — egyik okozója a fiú elfajulásának, a család tragédiájának. Fejér István mesteri kézzel adja vissza e családi élet tisztaságát és szerencsés kézzel ábrázolja az öreg Varga barátságát, jól bemutatja ennek az életnek derűjét is. Ezzel megteremti a későbbi tragédia hangulati ellenpontjait. Ennek a család- nák a rajza a dráma fő érdeme, elévülhetetlen értéke. A Bekötött szemmel nem hibátlan mű. Vannak dramaturgiai fogyatékosságai. Érdekes módon felületes és sematikus a nagypolgári társaság ábrázolása. Érdekes ez a körülmény azért, mert általában az ellenkezőjét szoktuk meg színpadi szerzőinknél. Mi az oka annak, hogy a politikai viták a legtöbb esetben szólamszerűen hatnak? A Varga-fiúból a szerző Pe- tőfi-körös diákvezért csinál, hogy rajta keresztül az ellen- forradalom politikai rugóit bemutathassa. Otthon azonban mindebből semmi sem látszik. Elképzelhető-e, hogy a művelt, képzett kommunista munkás ne folytasson késhegyig menő vitákat a jobboldali nézetektől megszédült fiúval? A Varga-fiú politikai útvesztőbe kerülése a drámában nem indokolt, a nagypolgári démon csábítása legföljebb tanulmányi bukáshoz vezethet. Ehhez az érzelmi zűrzavarhoz hozzávarrni a fiú politikai bukását nem sikerült. Ezért hatnak mesterkéltnek, keresettnek, frázisszerűnek azok a jelenetek, amelyekben nem találkozik a hősök 'jelleméből folyó drámai akció azzal a helyzettel, amelyet rájuk erőltet a szerző. Ezért fut két sínen a csatád élete és a nagypolgári társaság útja. Ennek ellenére az utolsó jelenet megrendítő szűkszavúsága, leheletfinom színpadi megoldása sok mindenért kárpótol. Az elmondottakat pontosan kifejezi a rendezés is, amely nagyszerűen ábrázolja a munkáscsalád életét és mesterkélten a „másik vonalat”. És ugyanez vonatkozik a színészek játékára is. Barsi Béla csodálatosan színes, plasztikus öreg Vargája egy életre emlékezetes alakítás. A József Attila Színház művészi kollektívája átérezte a feladat komolyságát és mindent elkövet e jelentős dráma sikere érdekében. Szántó Miklós
