Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-05 / 30. szám
I9S8. FEBRUAR 5. SZERDA resr MECYl ü/Cirlap Hogyan indultunk ei a nyereséges gazdálkodás felé? Az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság igazgatója is hozzászól Megelégedéssel fogadtuk a Pest megyei Hírlapban folyó vitát, amely az állami gazdaságok előbbre jutásához járul hozzá. Sok jó javaslat, hasznos tapasztalat van ezekben a hozzászólásokban, amelyekből mi is igyekszünk néhányat megvalósítani. Gazdaságunk, az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság az ellen- forradalom után eléggé mély pontról indult el. Jó növény- termelési, állattenyésztési és gyümölcstermelési adottságokkal rendelkezünk. Az elmúlt években gyümölcstermelési eredményeink nem voltak lebecsülendők, de mivel a többi termelési ágban rossz eredményeket értünk el, emiatt nagy volt a gazdaság ráfizetése. Hogy e tarthatatlan állapotot felszámoljuk, ahhoz hozzásegített bennünket a szabad tervezési és bérgazdálkodás. 1957-ben termelési tervünket már teljesítettük s mintegy 500 ezer forint eredményjavulást értünk el. Nagy gondot fordítottunk a talajok termőerejének visszapótlására: 143 hold termő, 246 hold újtelepítésű gyümölcsöst és 310 hold szántónkat egy év alatt szervestrágyával megtrágyáztuk. A műtrágyafelhasználást 20 százalékkal növeltük. Mindezek eredményeképpen terméseredményeinket 1956-hoz viszonyítva az idei évre jelentősen magasabbra terveztük, azonos önköltség mellett. Állatállományunk is elhanyagolt állapotban volt, teheneink 2400 literes átlagával szemben 1957-ben ugyanazon egyedek szakszerű tartási és tenyésztési körülmények között már 3300 literes tejtermelést biztosítottak. Növendékmarha nevelésünk meglehetősen rossz állapotban volt, viszont az idén már saját nevelésből tudjuk biztosítani az utánpótlást,, jövőre pedig már’ a termelőszövetkezeteknek is tudunk te- ny észanyagot adni. Az Önálló terv- és pénzgazdálkodás 1957-ben nagy segítség volt számunkra. Tervünk teljesítése, illetve túlteljesítése mellett tartani tudtuk a terv szerinti önköltséget, ezzel az eredménnyel azonban még nem elégedhetünk meg. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a termelési eredmények mellett a ma még igen magas önköltségi árakat lejjebb szorítsuk. Népgazdaságunk ugyan erejéhez fnérten komoly összegeket fektetett be a mező- gazdaságba, mégis igen sok nagyteljesítményű munkagép most is hiányzik (például Méládén Dt. lánctalpas traktor stb.), továbbá hiányoznak az univerzálgépek munkagépei. A meglevők elhasználódnak és ezeket a gazdaság saját erejéből egy év alatt pótolni nem tudja, pedig az olcsón üzemeltethető, nagy teljesítményű gépek az önköltségcsökkentés fontos biztosítékai. Gyümölcsösünk gépesítése komoly mértékben javult, kerti traktor, Rapidto permetező, oldalozó tárcsa, láncos eke stb. alkalmazásával. Viszont a szüret, a szedés, a válogatás munkáit még mindig teljesen kézzel végezzük. Ilyen körülmények között az önköltséget csak úgy tudtuk tartani, hogy 1957-ben is 70 százalékos exporttermelést biztosítottunk. A számítások során komoly csalódás ért bennünket, amikor az élő és holt munkát ösz- szehasonlítottuk. Gazdaságunkban 50 százalékos arányban áll az élő és holt munka, ami igen kedvezőtlen arány. Ezért fontos feladatnak tekintjük az állattenyésztés munkáinak, az őszi betakarításnak, de főként a nagymennyiségű silóanyag betakarításának gépesítését, ugyanis a betakarítás időbeni, gyors megoldása minden esetben minőségjavító eredménnyel jár. A gazdaságok legtöbbjét, így a mi gazdaságunkat is hátráltatja, hogy még nem alakítottuk ki a helyes üzemi arányokat. Ezt 1958-ban úgy kívánjuk rendezni, hogy a gazdaság forgóját átállítjuk, takarmányé® forgót a majorokhoz közelfekvő területen termelünk. Meglehetősen sok az egy-kétholdas szétszórt területünk, Bár tagosítás nem lesz a a közeljövőben, arra törekszünk, hogy az egyéni gazdálkodókkal közös megegyezés alapján földcserét hajtsunk végre, hogy e területeket is nagyüzemi művelés alá vehes- sük. A nehézségek ellenére számunkra is adva vannak a jövedelmező gazdálkodás lehetőségei. Ma már a kenyérgabona mellett az abrak-, a szálas-, a nedvdús takarmányokat is meg tudjuk termelni. Tavaly megalapoztuk az aprómagtermelést is. A növendéknevelés önköltségét is igyekszünk csökkenteni. A szabadabb terv. és bérgazdálkodás becsületesebb, odaadóbb és lelkiismeretesebb munkát kíván minden szakembertől a maga területén. Felettes szerveink még azzal tudnának segíteni, ha alapos megfontolás után csökkentenék az újból bevezetett felesleges statisztikai adatkéréseket. Gazdálkodásunk megjavítá. sában komoly segítségnek tartjuk a vezetés részére az üzemi tanácsok megalakítását, mert a dolgozóknak a vezetésbe való bevonása, sega'tőkészsége egyik legfőbb biztosítéka tervünk teljesítésének, a nyereség elérésének. Farkas János, az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság igazgatója NÖVELIK A MOSÓSZEREK GYÁRTÁSÁT A kiváló hatású mosószerekből egyre több fogy, mert használatuk olcsóbb és tökéletesebben tisztítják a ruhát, a fehérneműt. Az idén ezért már néhány ezer tonnával több mosószert készít az ipar, mint tavaly, s úgy tervezik, hogy 1960-ban már 20 000 tonnát adnak a kereskedelemnek. Ebben az évben a termelés növelését azzal érik el. hogy az Egyesült Vegyiművekben új, mosószer alapanyagot gyártó üzemet építenek. Az itt készült terméket a szappangyártáshoz is felhasználják. Az új üzemben még ebben az évben megkezdik a termelést. iiitimiiiHiiiHiiniiiiiiinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiiiiiiiiiHiiHMiiHiiiHiiMiiHMiinumtiimi» 1900-TÓL NAPJAINKIG A váci KISZ-szervezet tánccsoportja rövidesen bemutatja a társas táncok fejlődését 1900-tól napjainkig. Képünkön Kékessi Ilona tánctanárnő vezetésével próbát tartanak Fotonrakétával a kozmoszba A világ első mesterséges holdjait vegyi rakétákkal repítették pályájukra. A vegyi rakéták energiaforrása a vegyi reakció, főleg az égés. Ilyen rakétákkal talán elérhetjük a Holdat, de aligha juthatunk el például a Marsra. A Föld—Mars—Föld rakétaút megvalósításához több esztendő szükséges. Ilyen hosszú repülési idő alatt a rakéta mechanizmusaiban sok kárt okozhatnak a meteorok, amelyek nagy mennyiségben fordulnak elő a bolygóközi űrben. Ezenkívül az ilyen hc«szú útra annyi élelmiszert és oxigént kellene tartalékolni, hogy a rakéta ezt a nagy súlyt aligha bírná felemelni. Ezért olyan űrhajókra van szükség, amelyeknek sebessége sokszorosan felülmúlja a vegyi rakéták sebességét. E fantasztikus, másodpercenként több ezer kilométeres sebességet csakis az úgynevezett fotonrakétákkal lehet elérni. Mi is tulajdonképpen a fotonrakéta? A fény és az anyagi testek «mmiftmiittitHtitiiiiitmitimiiiiKliiiiiHimiitHiiiiitiiHi'i A jövő cukrászai jó kezekben vannak Soós Antalnál, az aszódi földművesszövetkezeti cukrászda vezetőjénél. Már önállóan is ügyesen dolgoznak, de azért elkel a szakember és mester segítsége közös tulajdonságokkal rendelkeznek: tömegük van. A kvantum-elmélet értelmében a fényt az anyag atomjai és molekulái nem állandó folyamatban sugározzák és nyelik el, hanem bizonyos adagokban — kvantumokban. Ezeket az adagokat — a fény anyagi részecskéit — nevezzük fotonoknak. Felmerül a kérdés, nem lehetne-e a fotonok erejét felhasználni az űrhajók hajtóműveiben? Úgy látszik, hogy igen. A maggyorsítóban végbemenő nukleáris reakció folytán hatalmas foton-áradat keletkezik. Az ilyen módon létrejött fotonokat egy nagy reflektorra irányítják. A fotonok a reflektorról visszaverődve fejtik ki azt a nyomást, amely a rakéta repülésének meggyorsításához szükséges hajtóerőt szolgáltatja. A nukleáris reakciónak a rakétán kívül a reflektor fókuszában kell végbemennie, ellenkező esetben a rakéta szerkezeti anyagai nem bírják ki a reakció következtében fejlődő hőmérsékletet. A reflektor nem veri vissza az összes fotonokat, egy részüket a reflektor anyaga nyeli el. De a fotonoknak még ez a jelenték'elen része is elegen- dő arra. hogy a reflektor erő- I sen felmelegedjék, sőt elolvad- ! jón. Ennek kiküszöbölése ér- ! dekében biztosítani kell, hogy | a reflektor tükröző felülete a 1 lehető legkevesebb fotonmeny- ! nyiséget nyelje el. Ezt úgy ér- 1 hetjük el, ha a tükröző felü- ! letet nagy visszaverődési | együtthatóval rendelkező | anyagból, például ezüstből ké- | szítik. | A fotonrakéta szempontjá- | ból nagy jelentőségű a reflektor hűtése | A hűtést nátriumtípusú, köny- ! nyen olvadó folyékony fém, | higany, vagy víz segítségével | oldhatják meg. A reflektorból I elvezetett hőenergiával villa- 1 mos erőmű táplálható. | A fotonrakéta súlya rendel- ! tetősétől függően, több száz | tonnától több ezer tonnáig ter- I jedhet. A leszállásnál a rakéta farokrészével előre fordul, s lefékezése ugyanazon fotonhajtóművel történik. A fotonrakétát kúpalakúra tervezik, hogy könnyebben megbirkózzék a meteorveszély- lyei. Az óriási sebességgel száguldó rakétának csupán az orr-része érintkezne, mégpedig igen kis hajlásszög alatt a meteorokkal. Ez lehetővé tenné, hogy a meteorok a rakétán gurulatot kapjanak, s ne hatoljanak az űrhajó belsejébe. A közeledő meteorok észlelésére radar-berendezéseket szerelnek fel. A rakéta és a Föld között a kapcsolatot rádió útján tartják fenn. A fotonrakéta legnagyobb problémáját a kis szerkezeti súly és a kevés üzemanyagfogyasztás biztosítása jelenti. A vegyi rakétáknál például az üzemanyagkészlet- eléri a rakéta teljes repülési súlyának 70—80 százalékát. Ezzel szemben a fotonrakéta üzemanyag- készlete kisebb lesz. A foton- rakéta kidolgozásánál tehát az az egyik legfontosabb feladat, hogy olyan reaktort hozzanak létre, amely kis súlya ellenére nagy teljesítőképességgel rendelkezik. A vegyi rakétával ellentétben, a fotonrakéta hajtóműve a repülés egész ideje alatt működni fog. A fotonrakéta nagy sebessége lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt eljusson a bolygókra. Például a Föld—Mars—Föld útvonal fotonrakétával mindössze 4—5 napig tart. A fotonrakéták megvalósításának realitása az atomenergia hasznosításával és az első mesterséges holdak felbocsátásával fokozódott. A fotonrakéta problémája ma még csak kezdeti stádiumban van. A rakétaépítés területén komoly előrehaladás a huzamos ideig működő és kis súlyú nukleáris reaktor kidolgozásától függ. N; Poszlszajev állam, mint a kereskedelmi | Ne legyen több, se kevesebb! j jpzalad a számolócéduláin a ceruza, csörren az autó- = mata-pénztár, hintázik a mérleg nyelve, majd | megáll — talán nem is pontosan ott, ahol kellene, talán | egy kissé szűkebben mérték az árut, talán egy kissé | „vastagon író" irónnal adták össze a vásárolt cikkek árát; | egyremegy, a vevő nem veszi észre, kimegy a boltból, és | ha váratlan leltárt tartanak az üzletben, jelfedezik a lel-1 tártöbbletet. Igaz, előfordul ennek az ellenkezője is. Előfordul, | hogy hiányzik leltározáskor az árukészletből néhány ezer | forint érték. Miért? Ki tudja... Talán valaki, valamelyik | alkalmazott „előleget vett ki" a várható súlycsonkításokra | és számolási „hibákra". Nem szeretnék vagdalkozni jobbra-balra: barátot és | ellenséget, becsületes kereskedelmi dolgozót és tolvajt | egyképpen gyanúsítani és sérteni. Mégis, írnom kell er-1 ről, írnom kell a leltártöbbletről és leltárhiányról, meri | ezt kívánja a köz érdeke, hiszen e kétfajta (de yoltakép- § pen azonos) kór hovatovább boltjaink jellemzőjévé válik. | Túlzás? Nem! Csák egyetlen példát: Cegléden deeem- | bér hónapban leltárt, váratlan leltárt tartottak néhány | üzletben. Az eredmény: a legtöbb helyen leltárhiányra J bukkanták. A 7. sz. vegyesboltban például 6800, a 48. sz. | jestékboltban 5172 forint értékű áru hiányzott. Hová lett? Erre senki nem adott, és még ma sem ad | választ. De tudjuk, hogy a természetben semmi el nem | vész, legfeljebb átalakul, feltételezhetjük, hogy az üzletek- | bői (és nemcsak az említett két üzletből) hiányzó áruk § közvagyonból magántulajdonná alakultak, méghozzá anél- | leül, hogy ellenértékűket a pénztárban valaki is befizette | volna. i Megkárosodott tehát az vállalatok tulajdonosa. Januárban azután ismét váratlan leltárt tartottak | négy ceglédi boltban. És mi történt? Nem hiányzott az | árukészletből egy fillérnyi érték sem, sőt, éppen ellenke- | zőleg: a már előbb említett 7. sz. vegyesboltban 3700 fo- | rint értékű, a "14. sz. boltban 13 726 forint értékű, a KE- 1 RAVILL boltjában pedig 14 604 forint értékű árutöbbletet \ talált a bizottság. És mivel azt is tudjuk, hogy az élettelen tárgyak nem § szaporodnak osztódásos vagy más úton, nem tudunk mást \ feltételezni, mint az, hogy a vevőket csapták be. Egy-két § hét alatt nehéz ezresekkel károsították meg azt a néhány I száz vagy néhány ezer vevőt, akik bizalommal léptek | ezekbe az üzletekbe. Szmolényi Sándor elvtárs, a Népbolt Vállalat igaz-f gatója a januári „razziát” követően mégis megnyugodva I jelentette ki a tanács vb-ülésén: — A leltártöbblet jó dolog, mert így legalább nem | károsodik az állam . -., Vajon károsodik-e? Vajon igazságosan bírálták-e a| tanács vezetői ezért a kijelentéséért Szmolényi elvtársat? % Azt hiszem, mindkét kérdésre határozott „igen"-nel | felelhetünk. Hát ki és mi nálunk az állam? Tőkés egyesülés? Va-§ lami megfoghatatlan misztérium ? Vagy pedig a nép hatal- § mának kifejezője, azaz maga a nép? Nálunk az állam egy a néppel. És éppen ezért a nép | — jelen esetben a vásárlók — megkárosítása egyenlő az 1 állam megkárosításával! Ez a dolognak egyik oldala. A másik oldal az, hogy a megkárosított vevők bizal- i ma bizony meginog. Az ellenség pedig kihasználja a visz- \ szaéléseket, és nem a néhány magáról megfeledkezett | vagy — nevezzük nevén a gyereket — sikkasztó kereske- | delmi alkalmazott ellen szítja a hangulatot, hanem az § állami kereskedelem, közvetve az állam ellen! Két, gyors egymásutánban tartott leltárról szőttem | ezeket a gondolatokat. De lehetne folytatni a gondolat- | sort a következőkkel: Hasznosak ezek a váratlan, megle- | petésszerü leltárok. Hasznos, ha a visszaéléseket nemcsak 1 melegében leleplezik, hanem gyors és szigorú büntetéssel | el is veszik a visszaélők kedvét a köz megkárosításától. 1 Nagyon jó lesz ebből a szempontból a népi ellenőrzés is. 1 De mindez csak félmunka. S — Ugyan kit büntessenek meg egy, több alkalmazottat | | foglalkoztató üzletben a leltárhiányért, vagy az árutöbb- 1 | letért? Hol keressék és hol találják a valóban bűnösöket? I És itt jut eszembe egy levél, amit az egyik földmű- I | vesszövetkezeti bolt vezetője küldött szerkesztőségünknek I | még az elmúlt ősszel. Ebben a levélben kifakadt levele- | | zőnk: „Az ellenforradalom után csak dicsérték a keres-1 | kedelmi alkalmazottakat, most meg csak szidják őket. | | Rendben van ez így?’’ Érthető és jogos levelezőnk felhá* I | borodása. Miért tartsa a hátát néhány száz gazember I | miatt néhány ezer becsületes ember? De akkor ...De ak- 1 | kor tegyenek is valamit a becsületes kereskedelmi alkal- 1 | mázolták a tolvajok, sikkasztók, csalók ellen! Vegyék I | észre, ha rosszul billen a mérleg, vegyék észre, ha sok a 1 | papír a szalámi alatt, vegyék észre, ha vastagon fog al | ceruza, vegyék észre, ha „nincsen a pénztárban apró", és I 1 vegyék észre azt is, ha egyik-másik szaktársuk mértéken I | felül költekezik! Csak közös erővel jutunk eredményre. | Csak közös erővel védjük meg az állam és a vevők ér- | | dekát, és ami ezzel együtt jár: a kereskedelmi dolgozók I | megtépázott jőhírét. Garami László f f „Étvágy fokozó" javaslat A Herendi Porcelángyárat 1839-ben alapították. Azóta sok hírességet láttak vendégül a világhírű üzemben. A gyár dolgozói szerint a legkedvesebb vendég mégis a napokban járt közöttük. Kovács József- né környékbeli parasztasszony nézte végig a gyár múzeumát. Csodálattal szemlélte a mintegy húszezer szebbnél szebb porcelánkészítményt és mintát, pedig még az érdekességek között sem találta meg azt, amit nagymama elképzelt. Felkereste tehát a gyár újítási felelősét, akinek javasolta, készítsen a gyár meseillusztrációkkal festett bögréket úgy, hogy az ábrázolt jelenet csak fokozatosan — ahogy fogy a bögréből az ital — bontakozzék ki a kávét vagy tejet szürcsölgető apróságok előtt. A kedves javaslatot a gyárban megvitatták és úgy döntöttek. hogy a drága herendi porcelánból ugyan nem készítenek ilyen „étvágyfokozó’' kávésbögréket, de a nagymama szívből fakadt javaslatát eljuttatják az ország többi porcelángyárához.
