Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

1958. FEBRUÁR 88. PÉNTEK "kfCirlap Tessék választani! Mit tartogat a kereskedelem tavaszra? Gyapjú férfi és női szövet­Kemény a talp A Pest megyei ruházati bol­tok a tavasz közeledtére jól felkészültek, gazdag lesz a választék. Lássuk hát, mit vi­selünk tavasszal? Igaz, udvariatlannak tűnik, kezdjük mégis előbb a férfi divattal Pest megyében egyre nagyobb számban vásárolják a külön zakó-nadrágokat ruhák he­lyett. Ezt már Budapesttől tanulta Pest megye, ami nem vall rossz ízlésre. A ruházati üzletek felkészültek arra, hogy sok külön zakó és nad­rág fogy, ezért minden meny- nyiségben kapható lesz majd. Aki. viszont a sportöltönyt szereti, az mindenfajta minő­ségben és színben válogathat. Külön öröm, hogy a vidék számára a közkedvelt drago- nyos sportruhát gyártják. A kamgarn öltönyökben már nem áll olyan jól a konfek­cióipar. Olcsóbbak még kap­hatók, 1200 forinton felüli kamgarn öltönyök azonban ritkán akadnak. Férfi felöltőkből bő válasz­ték van, különösen lódenka- bátból. Ballonkabátból kevés lesz Pest megyének összesen 600 darab jut csak. Nagyon szép import olasz felöltőket is le­het kapni 1400 forintért: Ceg­léden, Vácott, Monoron és Nagykőrösön. Ezek a felöltők merész, újszerű vonalaikkal tűnnek ki. Kérdés, lesz-e vá­sárlójuk? Most lássuk a női divatot. A kabátválaszték jó. tveed- kabátból különböző színű és mintájú bőségesen rendelke­zésre áll. Düftin- és kulikabát viszont kevés van. Nem sza­bad azonban elkeseredni, mert kordbársonyból kék szín­ben bármilyen mennyiségű kulikabátot lehet vásárolni. A női szövetrűhák választé­ka nem kielégítő, a fazonjuk sem nyerte meg a kiskereske­delem tetszését, bár ebben ja­vulás várható, mert a most gyártott ruhák, már divatosak lesznek. A Pest megyei kiskereskedelem di­vat dolgában nehéz helyzet­ben van, mert falun még a múlt évi divat szerint öltöz­nek a nők, a nagyobb közsé­gekben és városokban viszont Budapesttel egy időben tér­nek át az újabb és újabb di­vatra. Kiskosztümöt a legutolsó di­vat szerint szabva legkülönbö­zőbb színekben kaphatnak a női vásárlók. Szoknyákban egyforma a kereslet a szűk és a bő vonalakban. A ruházati boltok ezért egyenlő arányban tartanak szűk és bő aljakat. A rakottszoknyákkal azonban már baj van. A vidék nagyon kedveli a sötétkék és fekete rakottszoknyát, ezekből azon­ban nem tudják a keresletet kielégíteni. A gyermekruha-konfekciő- ban bébi- és leánykaruhából a választék kielégítő. Bakfis méretekben nincs megfelelő választék. Egyszínű leányka­kabátok nem kaphatók, eze­ket tweedkabáttal pótolják, fiúkabátban bőséges a válasz­ték. Külön probléma a mübörkabát. * Ezt igen megszerették, anyag­hiány miatt viszont csak el­enyésző mennyiséget kap a kereskedelem. A szép idő beálltával meg­élénkül a tavaszi cipők iránt a kereslet. Férfi és női szandál minden színben és számban kapható, a szállítás is folyama­tosan történik, úgyhogy hús- vétra már teljesen feltöltik a raktárakat. Szomorú hírt is kell azonban közölnünk. Kevés a tűsarkú, illetve a törpe tű­sarkú cipő. Hiába keresik te­hát majd a hölgyek ezeket a cipőket, nagyon keveset fognak belőlük kapni. Férfi félcipő, az olcsóbb fajtából, sok van, job­bat — 400 forinton felülit — azonban alig lehet vásárolni. Fekete-fehér betétes gyermek­cipő nincs, barna és fekete szí­nekben viszont minden szám­ban kapható. Hogyan készült fel a tavasz­ra mértékáruban a kereskede­lem? Pamutárukban olyan nagy a választék, amilyen az utóbbi években nem volt. Korlátlanul kapha­tó ágynemű és vászon. Pikét, flakont, kartont. kasmirflo- kont, delént minden színben, óriási választékban kaptak az üzletek. Pamutáruban csak egy hiánycikk van: a előtt. Selyemáruból sincs hiány, persze ez úgy értendő, hogy a legjobban keresett 31 forintos christalinból kevés van, taft- ból, goldsolból, impriméből vi­szont kielégítő a mennyiség és a választék is. bői az olcsóbbfajta kapható, a közép, és jó minőségű — külö­nösen női szövetben — hiány­cikként jelentkezik, viszont férfiszövetek világos tavaszi színekben minden mennyiség­ben és színben kaphatók. Kap- ható abrosz, szalvéta, törölkö­ző, sőt szőnyeg is. Kötöttáruból az ellátás álta­lában jó, csak nem választé­kos. Most nagyon divatosak a kreppnylon pulóverek, gyárt­ják is őket, de egy színben. Csupán csau színben kapható, a nagyon keresett fekete-fehér mintájút érthetetlen okokból nem gyártja tíz ipar Nylonharisnyák kaphatók, nylonfehérneműben viszont hiány mutatkozik. Eddig tartott a beszámoló a ruhaüzletek tavaszi felkészülé­séről. Kitűnik, hogy a keres­kedelem általában jól felké­szült a várható tavaszi forga­lomra, most már csak a közön­ségen a sor, hogy „vásárlásá­val támogassa“ is a kereske­delmet. A Buda környéki vendéglők számvetése A Buda környéki Vendég­látóipari Vállalat termelési értekezletet tart március 4-én. Mint az értesítő közli, beszá­moló hangzik majd el a múlt év utolsó negyedének gazda­sági munkájáról és kiosztják d jutalmakat. Reméljük azon­ban, hogy szó esik majd a fo­gyasztók igényeiről, az előzé­keny, udvarias kiszolgálásról is. Mammutfenyő Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás kertészetének üveg­házaiban már nevelik azokat a virágpalántákat, amelyekkel szeptemberre a látogatók ér­kezésére, látványossá teszik a kiállítás-város parkjait, virág­ágyait. összesen tízezer kü­lönböző virágpalántát ültetnek majd el. A kiállítás területén az elmúlt ősszel 300 facseme­tét ültettek el, közötte mam- mutfenyőt és több más, ha­zánkban rithaságszámbamenő fafajtát. A telepítést tavasszal folytatják. A főtéren levő pa­vilonok körül és a lovaspálya mellett több kilométer hosz- szan örökzöld cserjesövényt nevelnek. Évente 120 000 pár gyógy- betétes gyermekcipőt készí­tenek a Ceglédi Cipőipari Vállalat dolgozói. A cipők marha- és borjúboxbőrből készülnek, tetszetős kivitel­ben. Tényleg szépek ezek a kis cipők, de nem praktikusak. Ezt Balogh József, az üzem igazgatója is szóvá tette. Miért? Mert olyan kemény a talpuk, mint a fa. Vásárló­kat is gyakran hallunk mél­tatlankodni emiatt. Talán nincs vékonyabb és puhább talpbőr? Kell, hogy legyen, hisz felnőttek számára ké­szült cipőkön is láthatunk ilyent. Azt is szóvá kell tenni, hogy egyáltalán nem mond­ható gazdaságosnak ilyen kemény talppal gyártani a gyermekcipőket. Lehetetlen állapot, hogy 3,5—1 millimé­teres talp helyett ebben az üzemben kénytelenek 5,5— Az első totó ajándéksorsolást vasárnap délután tartották meg. Ezen a 7. játékhét szelvényei kö­zül 200-at sorsoltak ki, amelyek­nek mindegyike egy-egy Néo- stadion-bérletet nvert. A bérletek a tavaszi idényben megrendezésre kerülő NB I-es bajnoki mérkőzé­sekre érvényesek. A vasárnapi sorsolás eredmé­nyéről nyereményjegyzéket készí­tettek. amely a Sportfogadás című lapban is megjelent, ugyanakkor megtekinthető valamennyi totó­lottó kirendeltségen és OTF-fiók- ban. A bérleteket a nyertes igazoló­szelvény ellenében legkésőbb már­öt napon keresztül tartó, sokszor izgalmakban bővelke­dő tárgyalás után szerdán hir­dettek ítéletet a Váci Járásbí­róságon a helyi húsipari vál­lalattal kapcsolatos bűnper­ben. A tárgyalás során 28 ta­nút hallgattak ki, de nem si­került fényt deríteni az üzem­nél kimutatott félmilliós kár pontos okaira és felelőseire, így Szlovík Pál volt igazgatót, Szakács Mihály műszaki veze­tőt, Takács Istvánt, a feldol­gozó üzem vezetőjét, Szikora Gyula vágásvezetőt és Halasi Gergely hűtőkezelőt felmen­tették — bizonyíték hiánya 6 millimétereset használni, mert nem kapnak másikat. Évente sok ezer forintot fi­zetünk rá erre, nem beszélve arról — amiről az igazgató tájékoztatott bennünket —« hogy a jelenleg használt tal­pat külföldről hozzuk be. A vállalat vezetői többször szóvá tették ezt illetékes he­lyen, mégsem történt még semmi. Ezért kénytelenek a gyerekek keménytalpú cipő­ben járni. Igaz, hogy még nem tudnak tiltakozni emiatt, de a felnőtteknek kellene annyi szeretetet tanúsítani irántuk, hogy észrevegyék ezt és orvosolják ki nem mondott panaszukat. Ha ezt megteszik, nemcsak a gyere­kek tipeghetnek kényelme­sebben, hanem a népgazda­ság is jól jár. Csak szív kell hozzá. Reméljük, hogy e» nem hiányzik azokból, akik az ügyben illetékesek. cius 6-ig lehet átvenni a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság pénz­táránál, (V.. Nádor utca 15, sz.j. Ez időoont után a nyeremény el­évül. Vidéki nyerteseknek kíván­ságukra és az igazoló-szelvény elő­zetes beküldése esetén postán jut­tatja el az igazgatóság a bérletet. Azok a fogadók, akiknek a 7. hét­től vigaszdíjra is jogosító nyere­ményük van, a bérlet átvételekor nyugtát kapnak igazoló-szelvé- nyüikről, s erre fizetik ki az eset­leges vísaszdíjat. A bérletek — amelyek az M-szek­torba szólnak _ már a március 2-i — Ferencváros—Csepel és Ui- pest—Vasas — kettős mérkőzésre érvényesek. miatt — a vád «silói. Az ügyész fellebbezést nyújtott be az íté­let elhangzása után. A magnetofon és n gyiiniülcsvédelem Nyugat-Németországiban a fák gyümölcseit a madarak pusztításai ellen magnetofon segítségével óvják. A mada­rak hangját, amellyel a mada­rak a közelgő veszélyre hív­ják fel egymást, magnetofonra vették és a gyümölcsösben le­forgatják. A hang hallatára a madarak messzi elkerülik a gyümölcsöst. — már— Ásatásokat kezdenek Csővár középkori várábae A Váci Járási Tanács anyagi támogatásával tavasszal ása­tásokat kezdenek Csőváron. A község határában ma már csak romokban álló lovagvárat a tatárjárás után kezdték építeni, s Hunyadi Mátyás uralkodása, idején fejezték be. Stílusában gát és reneszánsz elemek keverednek. Gát stílusú ciszternájában már sok értékes Mátyás-korabeli érmét és használati tárgyat találtak. Várható, hogy az ásatások további gazdag történeti és építészeti anyagot tárnak fel. A híres váci siketnéma intézet (Kristóf Lászlóné felvétele) — kas — Március 6-ig lehet átvenni a totón nyert Népstadion-bérleteket ítélethirdetés a Váci Húsipari Vállalattal kapcsolatos bűnperben ANDRAS ENDRE: A FRANCIAKULCS M ikor jön haza a gye­rek? — Reggel előtt aligha... Bálázik. — Bálozik. Ahhoz van esze. Bál meg a flanc. — Mi bajod vele? Fiatal, hadd csinálja! — Fiatal. Egyebet sem tudsz mondani. Neki min­dent szabad, mert fiatal. Szemtelenkedhet az anyjával: fiatal. Egyetlen este elver­heti fele fizetését... fiatal. Fiatal!... Fiatal!!!... Az úr­istenit. az ilyen kölyöknek! Szegi Vilmos, a gépjavító vállalat deresfejű lakatosa ezt már szinte ordítva mondja vajszívű asszonyának, a jól megtermett Annának. — Vili, a szomszédok ... Szegi nem tud uralkodni magán. Széles melle hullám­zik, akár a kovácsfújtató. — Nem érdekel! Akinek nem tetszik ... — Ami... — kérleli őt An­na szóval s könyörgő tekin­tettel. — Gondolj az egészsé­gedre is... Szegi nem mondja ki a gorombaságot, hangját is si­kerül lefékezni valamelyest, de zihálása nem csillapodik. Folytatja: — Az egészségem sem ér­dekel. Legfeljebb megdög- lök. De tolvajt nem tűrök a háznál! Szegins arcából lefut a vér. Kezéből kiejti a. zokniba búj­tatott stoppolófát. — Mit beszélsz?... — sut­togja rémülten. — Jenci? .,. Hogy ő... Nem meri megismételni a „tolvaj” szót. Z Öreg lakatos annyira „felstimmelte’’ magát, hogy egy rassz szóért embert is tudna ölni. Közel hajol fe­leségéhez, hogy szíve-lelke minden szégyenét beleordítsa arcába. S ekkor meglátja Anna döb­bent tekintetét, őbenne is megfagy a szó. Hadonászásra emelt karja leesik, mintha lö­vés érte volna a vállát. Szeginé tér előbb magá­hoz. Felindultan nézi emberét, aki arcát kezébe temetve ösz- szeroskcúva ül a sok haszná­lattól fényesre kopott zsámo­lyon. Aztán erő* vesz szoron­gásán s megkérdi; — Mit csinált? — Lopott. Persze, te nem is látod, mi történik a házad­ban! — Haza hozott valamit? — Nem! Lopott a drágalá- los. Haza csak azt hozhatja az ember, ami az övé ... — Ne vedd a szívedre. Apa... Mással is megesik az ilyesmi — mondja mentegetőleg. — E pillanatban még fel sem tudja fogni, hogy dédelgetett Jencije hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe. — Mással is... — folytatná, de Szegi közbe­vág. Már ismét az előbbi ke­mény. kérlelhetetlen apa: — Hogy más mit csinál, ah­hoz semmi közöm! De az mégiscsak sok, hogy tulajdon fiam ugyanazt csinálja, mit az aljaemberék... — Apa!... — Csak ne védd! Ma a mű­helyből hoz el egy szerszá­mot, holnap engem lop meg, holnapután... Holnapután? Ma, ma! Már ma meglopott. Eh, mit magyarázzak neked! Te süket és vak vagy. ha róla van szó. Ingerülten felugrik, megy be a szobába. Sarkig tárja a nyikorgó ajtót, egy széket is feldönt útjában. Egyetlen mozdulattal rántja ki he­lyéből a sublód legalsó fiók­ját. — Idenézz! Ebben a pillanatban nyí­lik a konyhaajtó. A fiú érke­zett meg. Sötétkék ruha, sötét­kék télikabát. Ez utóbbi ki­gombolva, citromsárga salja hanyagul a nyakába vetve, szája szögletében lógó, füstöl­gő cigaretta. Szeginé megdermed. Űris­ten, mi lesz ma itt? — gon­dolja. Mire szóhoz jutna, már késő. Szegi kilép a konyhába. Kezében jókora franciakulcsot szorongat, Jenci enyhén kapatos. Érző­dik leheletén a rumszag. Ap­ját észre sóm veszi, anyjához intézi szavait: — Guba kellene, mutter! De siess, várnáik a srácok... Szeginé máskor ugrani szo­kott az ilyen kérésre. Nem az első eset, hogy Jenci mulatság közben egy kis erősítésért ha­zaszalad. Most azonban csak tátog. Szeme hipnotizáltan me­red a szobaajtóban álló fér­jére. A fiú hirtelen megfordul. Mit sem sejtve, kamaszosan el- vigyorodik. — Csókolom, fatter... Az apa válasz helyett kiköp. Nézi hosszan, tetőtől talpig végigméri a legényt. Óriási erőfeszítésébe kerül, hogy uralkodjék indulatain. Akarat­ereje végül is legyőzi érzéseit, hangja remeg, amikor meg­szólal: — Mi ez, fiam? — s felmu­tatja a szerszámot. Jenci kezébe veszi, jobbról- bálra mustrálgatja. — Ez?.., Ez az én... kul­csom. — Hol szerezted? A fiú megvonja a vállát. — Hol szerezted?! — Hoztam. — Hoztad .. i Nem, fiam! Loptad! Az üzemből, ahol te és apád a kenyerét keresi... Jenci kezd kijózanodni. Be­látja, hogy tagadni nem lehet a megpróbál visszavágni. — Ugyan, fatter! Maga ép­pen úgy csinál, mint aki most találta fel a spanyolviaszkot. Nem dűl össze a világ emiatt a sz ... kulcs miatt!.,. Ha magának kellene, maga is el­hozná ... Szegít mintha mellbe­vágták volna, lélegzet után kapkod. Hogy az ő fia meri ezt neki mondani? Egysorba veszi őt az üzem szarkáival, öt, aki­re az egész műhely tisztelettel néz föl? Szívéből elszállt a harag, s helyét valami soha nem érzett keserűség foglalja el. Fél perccel ezelőtt még úgy érez­te: fia csak halottsápadt any­ja jelenlétének köszönheti, hogy hatalmas keze nem csa­pott le a lányosán sima arcra. — Rongy ember vagy, fiam — mondja nagyon csöndesen. — Jól tennéd, ha minél előbb más szállást keresnél... Jenőiben a nem várt szelíd­ségre ismét feltámadt az el­kényeztetett húszévesek ci­nizmusa. Pimaszul visszavág: — Nekem jó itt is! — Te!... — Mondom, nelcem jó itt is... — felesel Jenci s maga- biztosságát a vizespadra fel­helyezett lába kihívó remeg- tetésével tetézi. Az Öreg lakatos karja meg­lendül. Egyszer, kétszer, há­romszor. Jenci nekivágódik az asztalnak. Felserkedt arcából vér szivárog. — Pusztulj, gazember! Pusz­tulj! — ordítja Szegi teli tü­dőből, s előrelép, hogy ajtót nyisson a fiúnak. Anna a mozdulatot félreérti. Eddigi dermedtsége szemvilla­násnyi idő alatt feloldódik. Felugrik s testével takarja fiát. — Ne bántsd! — sikoltja kétségbeesetten. Szegi félretolja az asszonyt. Megragadja a fiú kabátját és az ajtó felé vonszolja. Jenci ellenáll. „Mi lesz, ha cimbo­ráim ezt megtudják? A po­fámba röhögnek” — villan át agyán. Nem, ő nem hagyja magát!,.. Történjék bármi, öt az atyaisten sem fogja in­nen kihajítani! S ekkor tekintete a kezében tartott franciakulcsra esik. — Eresszen el, fatter, mert ütök! — mondja vérbeborult szemmel, s felemeli a szer­számot. Az apában meghűl a vér. Undorodva engedi el a fiú ka­bátját. — Takarodj! Többé ne lás­salak! — mutat az ajtóra. — Nem! — csattan Jenci hangja, mint a kalapácsütés. — Nem, és nem! — sziszegi eltorzult arccal s karja súj- tásra készül. Az öreg lakatos nem moz­dul. Tekintetének hideg pen­géje elszántan csap össze Jen­ci pillantásának tüzes vasá­val. Kifeszített mellel, szobor­ként áll fia előtt. OSSZU, végtelennek tű­nő pillanatok következnek. Néma, kegyetlen tusakodás vér és vére között. Harc, me­lyet más eszközökkel ugyan, valamikor régen, talán tíz­tizenöt esztendővel korábban kellet volna megvívniok ... A fiú kétségbeesetten küzd, hogy felülkerekedjék. Érzi, hamarosan elhagyja ereje. Szembogara mindjobban ösz- sreszűkül, arca torz fintorba rindul. A súlyos szerszám meglódul, s éles csattanással vágódik a konyha kövezetére. Jenci sírásra görbült szájjal áll még egy pillanatig, aztán véresen, csapzottan, ahogy van, feltépi az ajtót... Kintről tisztán behallani a távoli toronyóra kilenc konga- tását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom