Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-26 / 48. szám

1958. FEBRUÁR 26. SZERDA rrsr MEGYEI klCirlap 5 Mii hallanánk, ha megszólalna a amely Kossuth Lajos hangját őrzi? „Cs-10-es' — az új gépkocsi-kenőanyag Üreg város öreg tornya A minap olvashattuk egyik napilapunkban, hogy a Hangmúzeum ereklyéi kö­zött megtalálták azt a fo­nográfhengert — sajnos, törött állapotban —, amely Kossuth Lajos hangját őrzi. Lehetsé­ges, hogy a szakemberek ösz- sze tudják ragasztani Ha ez sikerül is — amit mindenki szeretne —. erősen kétséges, hogy érdemlegesen lejátszha­tó lesz-e. mert köztudomású, hogy e viaszhengerek az ál­lástól is elpusztulnak. Például a Néprajzi Múzeumban őr­zött Bartók népzenei felvé­telek — 1910 körüliek — már alig hallhatók, míg Kos­suth hangjáról a felvétel 1890-ben készült, de nem agy, hanem három hengerre. Mikor a hírt olvastam, gon­doltam. utána nézek a ceglédi Kossuth Múzeum adattárá­ban, található-e valami ada­lék e felvétel körülményeiről és megtalálható-e a beszéd hiteles szövege? A kutatást siker kísérte, mert egy har­minc év előtti, sárgult újság­lapon megtaláltam a keresett, adatokat. Harminc évvel ez­előtt még két henger épség­ben megvolt Feiner Károly tulajdonában, aki 1890-ben Túr inban, Barna Tivadar és egy mechanikus társaságában — Ruttkayné. Kossuth Lujza segítségével — rávették a nyil­vános szerepléstől irtózó kor­mányzót. hogy hangját küldje el emlékül a magyar népnek. Érdekesek voltak a felvétel körülményei is. A kormányzó még sohasem hallott fonog­ráfot, ami abban az időben igen kezdetleges gépezet volt. Á felvevők még Pesten meg­kérték Helfy Ignácot és Lu­kács Gyulát — Kossuth két bizalmas emberét —, támogas­sák kérésüket, s az ő üzene­tüket is hengerre vették, s le­játszották a kormányzónak. Olyan frappáns hatást értek el vele, hogy Helfy — „Jó reggelt, kormányzó úr!" —- köszöntésére Kossuth felkap­ta fejét és visszaköszönt: „Jó reggelt. Náci I" — s mikor vé­gighallgatta az üzenetet, így szólt: „ördöngős masina! Ilyet még nem hallottam soha!” S masnap az említett módon beolvasta beszédét a fonográf tölcsérébe. Annak idején Pesten lejátszották a hengert a sajtó és az érdek­lődők sokasága előtt is, akik könnyes szemmel hallgatták üzenetét. Majd 1890. október 6-án Aradon, a vértanúik ün­nepén. A terem zsúfolva volt emberekkel, akik közül a legtöbb térdepelve hallgatta végig Kossuth üzenetét. 1919-ben az egyik henger el­tűnt, egy másik pedig össze­törött (valószínűleg ez a most megtalált henger), a harmadik épen maradt. Feiner úgy gondolta 1927-ben. hogy a megmaradt két hengert ki­küldi Amerikába Edisonhoz (a fonográf feltalálójához), hogy igyekezzen megmenteni az enyészettől a kopott hen­gereket. Tehát már 30 évvel ezelőtt is alig volt hallható az énen maradt henger. Erősen kétséges, hogy a most meg­talált hengert sikerül-e le­játszható állapotba hozni. De — és ez a szerencse — megvan a hengerre mondott beszéd Kossuth által leírt és sajátkezűié# hitelesített szövege, amelyet fakszimilében megtalálhatunk a Pesti Hír­lap 30 év előtti egyik szá­mában: . „Nem néma az a kőszobor, mely amott a Magyar Golgo­tán a halhatatlan vértanú ha­lottak emlékének emeltetett. Én hozzám, a kitaszított élő halotthoz, ki egykor zászló­tartója valók Magyarország függetlenségének, melyért ők. a lehóhérolt hősök annyit küzdöttek és mártírhalátt hal­tak, én hozzám elhozták a múltak szellemei a velőkig ha­tó szózatot, mely amaz em­lékszobor kimagasló alakjá­nak. Hungáriának hallgatag ajkairól zeng: Hazádnak rendület’enül. légy híve óh Magyar! Tisz­teld. akit tisztelet illet, de híve Hazádnak — érted-e ma­gyar? — Hazádnak légy. Ne csinálj magadnak faragott ké­pet, hogy azt imádjad, csak Hazád szabadságának Istenét imádd amint imádtak azok, akik mártírhalált szenvedte- nck hűségükért, ahoz, amit haláluk után a jog ereje irán­ti hitben az önbizalomban megfogyatkozott nemzedék hi­te hagyottan elalkudott. — Én hazád géniusza hírül vettem megdicsőült szellemeknek óh Magyar, hogy kegyelettel adó­zol emléküknek, válaszul azt hozom neked tőlük, hogy ez jól vagyon, de tartsd eszedbe, hogy a kegyelet érzelmének virága, meddő szóvirág volna, ha hűséggé nem fejlődnék az iránt, a mért ők földi életüket feláldozák. Az ő Istenük a magyar haza szabadságának Istene, annak oltárához vár­ják a Magyart. E szózat zengését hallom én a messze távolban Hungária szobrának ajkairól. Hallják e azt amott a közel­ben is mindazok, akik a szív- rázólag gyászos, felejthetetle­nül gyászos October 6-kán összegyülekeznek a Magyar Golgotán, hogy tanúságot te­gyenek Isten és világ előtt a Magyar Nemzet kegyelete fe­lől a Haza szabadságharczá- nak szent emléke iránt? Ha hallják-e! Lehetetlen, hogy ne hallanák hiszen az a Szózat... viszhangja, mely hangzik az ősök szent ha­gyományaiból, hangzik az utó­dok csengéséből, mely számon kéri az élő nemzedéktől az el­idegeníthetetlen örökséget, hangzik az emlékezetek lük­tetéséből, mely az éj csend­jében hazajár a meghajlott derekak háló kamrájába, mint a lelkismeret szava a bűn lakába, hangzik a bölcsökből, hangzik a sarokból, hangzik minden fűszál rezgéséből, me­lyet a Magyar Hazának hon­fivér özönével termékenyített földje táplál. Hát hogyne hallanák azt a velőkig ható szózatot, de ha hallják meg is hallgatják e? Elviszik e magukkal e szózat ihletét a közélet küzdelmei­nek pályahoiúokára? Elviszik e házi tűzhelyeikhez, hogy az ihlet csillaga világítson előt­tük s gyermekeik előtt mint az evangélium mythikus csil­laga világított a bölcsek előtt kik az idvezitőt keresék? A világ bírája a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékü vértanuk megáldottak poraik­ban. szellemeikben a honsza­badság Istenének legjobb ál­dásával az örökkévalóságon keresztül; engem, ki nem bo­rulhatok le a Magyar Gol­gota porába, engem October 6-ka térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakába látni, amint az engem kitaga­dott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hálahü érzelmével áldom a vértanuk szent era lékét hűségűkért a Haza iránt s a magasztos példáért, me­lyet az utódoknak adtanak; s buzgó imával kérem a Ma­gyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária aj­kairól a Magyar Nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen! Turin. September 20. 1890. Kossuth Lajos Szolgáljanak e soraim iga­zolványul Barna Tivadar és Feiner Károly uraknak, hogy én beszéltem be fonográfjuk­ba egy 460 szónyl beszédet, mely így kezdődik: „Nem néma az a kőszobor“, így vég­ződik: „Úgy legyen. Ámen!“ s melynek saját kezemmel irt és aláirt fogalmazását maguk­kal viszik. Turin. September 20. 1890. Kossuth Lajos” íme, a mégha tó beszéd .szövege, mely talán hallható is lesz részleteiben a szakem­berek ügyes munkája nyo­mán arról a — jelenleg törött fonográfhengerről, amely a Hangmúzeum ereklyéi között pihen évtizedek óta. (—y—ő) Évek során nagy gondot okozott az autóközlekedési vállalatoknál a gépkocsik üze­meltetéséhez használatos üzemanyag megválasztása. A Csepel tehergépkocsik csapszegeit kénytelenek voltak olyan anyaggal kenni, amely 500—600 ki­lométer lefutása után el­tűnt a felületekről, így (az 1000 kilométer lefu­tása utáni revízióig) a hátra­levő időben szárazon mozog­tak ezek az alkatrészek. A kardánkeresztnél és a többi kenéssel működő alkatrésznél ugyanez történt. így ezek megfelelő kenőanyag hiányá­ban igen hamar tönkremen­tek, idő előtt elhasználódtak és jelentős anyagi károkat akoztak. Az Autóközlekedési Főigaz­gatóság műszaki osztálya, is­merve az ebből adódó hátrá­nyokat, megbízást adott a Lardorline Vegyészeti Gyárban dolgozó Gróf Sándornak, a szakmában ismert kenőanyag­specialistának, hogy kísérle­tezzen ki egy megfelelő minő­ségű kenőanyagot. Hosszas kísérletezés után sikerült e’őállítani a köve­telményeknek megfelelő kenőanyagot. A budapesti 13. sz. Autóközlekedési Vállalatnál több száz Cse­pel tehergépkocsin kísér­leteztek vele. Az eredmény: 2000 kilométer után is mind a rugócsapszeg- f ben, mind a kardánkeresztben f biztosította a szükséges ke- § nést. A tapasztalatok azt mu- | tátják, hogy, jól tapad a felülethez, le- f dobja magáról a vizet és | csak 25 fokos hidegben [ kezd megdermedni. Az Emánuel magasnyomású | zsírzóban tehát télen is jól j alkalmazható. Az autófőosztály a kísérleti | eredmények alapján elren- \ delte a „Cs—10”-es nevet vi- | selő új kenőanyag általános ! használatát az autóközlekedé- | sí vállalatoknál. Ezzel nagy { arányú önköltségcsökkentést = értek el, mert megszűnt a | gépkocsi-alkatrészek idő előtti | elhasználódása, sőt megnőtt = élettartamuk, ezért az 1000 és | 10 000 kilométer utáni műsza- | ki szemléket az autófőosztály f megjelent rendeletével 1500, | illetve 15 000 kilométerre f emelte fel. Vác, Görög utcai részlet íllUUtlIIIIUIIIIItlIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIItlIIIIHIHUtltlIIIIIHIIItlliltl Az amerikai fehér szövőlepke, a dohányvírus és a takácsatka a növényvédelmi tudományos értekezlet napirendjén Kiterjesztik a kisipari szövetkezetek javító-szolgáltató hálózatát Értekezlet az OKtSZ-ban Kedden az OKISZ-ban két­napos értekezlet kezdődött, amelyen a budapesti szakmai és a megyei kisipari szövetke­zeti szövetségek vezetői be­szélik meg ez évi feladataikat. Erdős József elnök megnyitó­ja után Váradi László, az OKISZ termelési főosztályá­nak vezetője számolt be a tervekről. Elmondotta, hogy ebben az évben a termelés na­gyobb arányú növelése he­lyett a munka minőségének javítását, valamint a szolgál­tatási, javítási tevékenység kiterjesztését tervezik. Ű.j szö­vetkezeteket csak azokon a területeken alakíthatnak, ahol ezt a lakosság igényei indo­kolják. A szövetkezeteknek több bútort, háztartási felsze­relést kell gyártani, a ruháza­ti ksz-eknek pedig bővíteni kell a mérték szerinti rende­lést felvevő hálózatokat. A háziipar területén fokozni kell a népművészeti és a kézmű­ipari termékek előállítását. Felülvizsgálják, hogy. milyen termékeket állítanak elő a vegyi- és a műanyagipari szö­vetkezetek, mert sokszor az ál­lami iparral azonos cikkeket gyártanak és ezekből a gyárak is ki tudják elégíteni a szük­ségletet. Megszervezik a gumi­talpú és a műanyagcipők ja­vítását ellátó hálózatot. A szövetkezetekben felülvizsgál- j ák a minőségellenőrzési rend­szert és ahol szükséges, át­szervezik, hogy a jövőben ez­zel is biztosítsák a jobb mi­nőségű áru kibocsátását. Az értekezletet szerdán foly­tatják. A növényvédelmi tudomá­nyos értekezlet kedden folytat­ta munkáját az Agrokémiai Kutató Intézetben. A felszóla­lók a különböző rovarkártevők elleni védekezés tudományos eredményeiről számoltak be. Többek között felszólalt Szir­mai János, aki a Sztolburvirus elterjedése főbb gazdasági nö­vényeinken címmel, majd Ka- csóh András Dolgozható napok száma a növényvédelemben címmel, Bognár Sándor A ta­kácsatka probléma jelentősége gyümölcsöseinkben címmel tartott előadást. Nagy érdeklő­dés nyilvánult meg Réichardt imiiimiimiiimmiitiiiiumiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiijiiitittiiiiiiiii Kőkorszakban Mi az, már megint új öngyúj­tód van? Gábornak és Szalay-Marzsó Lászlónak Az amerikai fehér szövőlepke elleni nagyüzemi kísérletek * címmel megtartott beszámolója iránt. Az Ameri­kából behurcolt fehér szövő­lepke hazánkban 1946-tól kea- dődőleg a ligetszerű facsopor­tok és fasorok kártevőjévé vált. Elsősorban az országúti eperfákat és a házikerteket, szőlők, továbbá a tanyák körü­li gyümölcsfákat veszélyezteti ismételt tar-rágásával. Ez te­temes termésveszteségekhez, egyes esetekben a fák pusztu­lásához vezet, de ugyanakkor veszélyezteti a selyemhernyó- tenyésztés sikerét is. A csórna- golóhelyek, vagy vasúti rako­dók fertőzött fiáiról az export- szállítmányokba kerülve a» áruk külföldi átvételét nehe­zíti. Az előadók részletesen ismertették az évek óta végzett tudományos kísérletek és az elmúlt évben először az állami növényvédő állomások által al­kalmazott nagyüzemi módsze­rek eredményeit és a különbö­ző védekező anyagok hatásfo­kát. A növényvédelmi tudomá­nyos értekezlet kedden délután növénykórtani és állattani szafkülést tartott. A vonaton mindenféléről szó esik, de főleg a mindennapi élet legközvetlenebb kérdései­ről: főzésről, vásárlásokról, ru­házkodásról. Hiszen egyszerű emberéltet röpít a BEV szent­endrei otthonukba. Nyomatékot kap olykor egy- egy panasz is: ... ezt nem lehet kapni... az elfogyott... amaz hitvány.,. ott,nagyon gorom­bák a vevővel... Az állomásról a hosszú Kos­suth Lajos utca vezet a város szivébe. Mindjárt az elején egy nagyvárosias külsejű büfével kombinált italbolt csalogatja az érkezőket. Sűrűn jön-megy a vonat, majd mindig zsúfolt, de a büfé közönségének legna­gyobb része vasutss. A szerel­vények személyzete. Egy-egy falatra és kortyra ugranak át az érkezés és az indulás közötti percékben. Közvetlenül mellette takaros Népbolt alaposan megrakott kirakata csábít. A polcok belül is zsúfoltak. Az üveges pulton gusztusos hentesáru, sajtok, halkonzer­vek. A fal melletti állványo­kon szappan piramisok, bútól ia hekatombák, befőtt garmadák. — Van még narancs? — kér­di egy fiatalasszony, karján egy búzavirágszemű apróság­gal. — Délelőtt adtuk el az utol­sót — mondja sajnálkozva az egyik eladónő. — Tegnap kap­tunk nagyobb mennyiséget, de valósággal szétkapkodták. Ilyen kelendő a citrom is. Sür­gősen igényeltünk újabb szál­lítmányt. A Nyugat-Pest megyei Nép­Séta Szentendre üzleteiken boltnak a két húsboittal együtt tizenhárom fiókja van itt. Va­lamennyi igen nagy forgalmat bonyolít le. Az áruellátás csak ott kifogástalan, ahol elég szemfüles a vezető és nem vár­ja meg, amíg valamelyik áru teljesen kifogy, hanem idejekorán igényel. Ahol azonban félnek a na­gyobb készletektől, ott gyakran jelentkeznek a hiányok. Ez persze nem alkalmas állandó vevőkör megteremtésére és megtartására. Néhány lépéssel beljebb kunkorodik balíelé a Paprika­bíró utca. Az egyik ódon házá­ban gyógyszertár van. Rokon­szenves fiatal nő a vezetője Türelmesen hallgatja meg a recepttel jelentkező nénikék sokszor igen bonyolult kíván­ságait. — Van-e „rutascorbin“ — kérdi az egyik és fejcsóválva veszi tudomásul, hogy nincs. — Megtörténik, hogy egy- egy gyógyszer kifogy — mond­ja a gyógyszerésznő — de ugyanabban a gyógyszerben ugyanakkor rendszerint hiány mutatkozik mindenfelé, még Pesten is. Megtörténik viszont az is. mégpedig elég gyakran, hogy nekünk van olyan készít­ményünk, ami Pesten kifo­gyott. Általában nem lehet kifogásunk a gyógyszerei1 átás ellen. Komolyabb panaszok nem merültek fel. Többen panaszolják: — Pesttől alig húsz kilomé­ternyire vagyunk, miért nem nyitnak legalább egy Mirelit- elérusítóhelyet valamelyik népboltban. Mennyire meg­könnyítené az a dolgozó szent­endrei családanyák életét. — Aztán a húsellátás ... H>. tönként csak egyszer van hús, pénteken. Az egész városban két húsbolt van, a húsos napo­kon persze óriási roham indul meg. A dolgozó asszonyok nem állhatnak be a sorba, nem tölthetnek el órákat a várako­zással, mire rájuk kerülne a sor, már csak fagyasztott mar­hahúst kaphatnak. Gergely András hét év óta vezetője Szentendre egyik leg­nagyobb üzletének, a 84-es Vas- és Hártartási Népboltnak. Ez a bolt arról nevezetes, hogy vagy tíz profilja van. Árulnak benne vasárut, háztartási, mű­szaki, mezőgazdasági cikkeket, kisgépeket, rádiót és rádióal­katrészeket. villamossági árut, üveget, porcelánt, vegyi anya­gokat, illatszert. És valameny- nyit egyetlen hosszú helyiség­ben. Igaz, hogy az üzletnek vagy hat különálló épületben elhelyezett áruraktára van. A forgalma rohamosan nő. Egy év alatt több, mint harminc saáza’ékkal emelkedett a bevé­tel. A dolgozói létszám elég nagy, de a hely egyre szűkebb, egyre nehezebben megy a ki­szolgálás. — Ezen a mindinkább foko­zódó bajon csak úgy lehetne segíteni — mondja a vezető —, ha az üzletet legalább három részre oszthatnánk. Ehhez azonban megfelelő üzlethelyi­ségek kellenének. Ilyen pedig Szentendrén nincs. Nem léte­zik. Építeni kellene. De a vá­rosnak nincs pénze az építke­zésre. Ebben az üzletkörben más panasz is adódik. Állandóan „hiánycikk" a villanytűzhely, a kétlapos villanyfőző és a mosógép. Óriási mennyiséget lehetne be­lőle eladni, mert egyre kere­sik. Az edényellátás viszont az utóbbi időben sokat javult és ma már egészen tűrhető. A szűk helyiséget panaszolja a Batthyány utcai ruházati bolt vezetője, Fodor Jánosné is. — Ebben a falatnyi helyi­ségben — mutat körűi — zsú­foltunk össze mindent, tekin­télyes cipő- és ruhakészletün­ket. Árunk van bőven, a mi­nőség ellen sincs panasz. A forgalmunk most megcsappant, majd akkor lendül fel, ha meg­érkezik a tavasz. Fölkészülve várjuk. — Úgy látszik, mostoha gyermekei vagyunk a felsőbb kereskedelmi szerveknek — mondja Juhász György, a föld­művesszövetkezet 1-es számú központi boltjának vezetője — mert például „lenker“ árut de­cember óta egyetlen grammot sem kaptunk, pedig mindenfaj. ta szőnyeget, linóleumot, asz­talbőrt rengeteget eladhat­nánk, annyian keresik. Más­fajta áruból megkapjuk min­dig azt, amit igényelünk, leg­utóbb harmincezer forint érté­kűt kaptam, hát azt hiszem, méltányos lett volna, ha leg­alább ötezer formt áru „len- ker”-t is adnak hozzá. A télen bundacipőt nem kap­tak eleget, most meg az any- nyira népszerű körömcipőt hiába kéri. — A „maszek“ cipészek fel­ismerték a lehetőséget és töme­gesen készítik ezeket a divatos körömcipőket. Óriási áron kel el minden darab. Nálunk hiá­ba keresik. Az állami kereskedelem irányítói nem vették észre és elszalasztottak ezt a lehetősé­get. Azt is panaszolja, hogy a szövetkezeti bolt a közkedvelt újdonságokból, például na­rancsból és citromból vagy egyáltalán nem kap, vagy csak kis töredékét annak, amit a népboltoknak juttatnak. Az üzleti élet igen élénk Szentendrén, a boltokban min­dig sok a vevő, az eladók ud­variasak és a közönség is meg­értő. A röptében feljegyzett panaszok azonban jogosaknak látszanak. Talán lenne módja egyik-másik orvoslásának. Teljesen zavartalan üzletme­nettel legfeljebb a szentendrei női fodrászok dicsekedhetnek. Pedig feltűnően nagy a szá­muk. Egy kis túlzással szólva majd minden második házban dolgozik egy-egy ilyen mű­hely és valamennyi állandóan tele van páciensekkel. Magyar László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom