Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-19 / 42. szám

1958. FEBRUAR 19. SZERDA r*rr MF« i&Cirlap Szovjet mezőgazdasági tudós érkezett hazánkba Kedden délelőtt a Moszkva •—Budapest között közlekedő rendesjáratú TU—104-es re­pülőgépen hazánkba érkezett V. M. Klecskovszkij akadémi­kus, a Szovjetunió Leninről el­nevezett összszövetségi Mező- gazdasági Tudományos Akadé­miájának rendes tagja, a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia tanszékvezető pro­fesszora. A szovjet tudós egy hétig tartózkodik hazánkban, meglátogat több mezőgazda- Bági tudományos intézetet. Korábban lesz rántanivaló csirke Az állami gazdaságok az idén az elmúlt éveknél jóval korábban kezdték meg a csi­benevelést és már körülbelül százezres állománnyal rendel­keznek. A jó idő is segítette a csibenevelők munkáját, így külföldre és belföldre egy­aránt nagy mennyiségben, a szokottnál korábban szállít­hatják majd a rántanivaló csirkét. Bírálatunk nyomán Február 9-i számunkban megjelent, Kutyaharapást sző­rével című cikkünkre levelet kaptunk Monoiról a cikkben megbírált Pest megyei Fűszer és Édességkerestkedelmi Vál­lalattól. Levelükben sajnálko­zásukat fejezik ki amiatt, hogy a rakodással, illetve a traktor pufogásával zavarják a kör­nyékibeli intézmények munká­ját, és megígérik, hogy a rak­tér folyamatban levő áttelepí­téséig is mindent elkövetnek a rakodási idők csökkentése ér­dekében, s hogy a traktorokat csak a feltétlenül szükséges ideig fogják járatná. Egy nap az Ócsoi Földmű JÉGBEHÜTÖTT SÖRT, hű­sítő italokat ihatnak az idén az ócsaiak. A földművesszövetke­zet 3 hatalmas jégveremben 3 e.2er mázsát jóval meghaladó mennyiségű vágott jeget ver­melt. Sikerült kihasználni a rövid ideig tartó vízfagyasztó hideget és a községbeli, úgyne­vezett székesi tóból néhány nap alatt kivágták a 20—30 cm vastagságú jeget. A ver­meket lezárták, s csak a me­leg napokon nyitják ki. Ta­valy mindössze 2 veremben tá­roltak jeget, s az augusztus végéig elegendőnek bizonyult. ★ CSAKNEM FÉLMILLIÓ fo­rint tiszta nyereséggel zárta az elmúlt évet az Ócsai Föld­művesszövetkezet. Az 1957-es év mérlegét a napokban lcészí- tették el. Az elért nyereségből pontosan 40 ezer forintot fi­zetnek vissza a földművesszö­vetkezeti tagóknak. A szövet­kezet tagjai mintegy 300 vásár­lási-visszatérítési könyvecskét adtak be a szövetkezet irodá­jába. A visszatérítéseket már­cius végéig minden arra jogo­sult szövetkezeti tag megkapja. ★ MÁRCIUS 9-ÉN tartja tiszt­újító közgyűlését a szövetke­zet. Ezen újjáválasztják a ve­zetőséget és megvitatják az 1957-es év mérlegét. A közgyű­lés előtt a földművesszövetke­zet 1*62 tagja 2 tagértekezle­ten választja meg küldötteit a küldöttgyűlésre. Ez évben újra növekszik a szövetkezet tagjai­nak száma: 1957-ben 154 új taggal erősödtek, az idén, jár nuárfoan, már 24 új belépővel növelték taglétszámukat, ★ VISZIK a VETŐMAGOT a szövetkezet boltjaiból, mintha ingyen adnák. Mihelyst bekö­szöntött a februári tavasz, egy­másnak adták a kilincset az ócsaiak a 3. sz. szövetkezeti boltban s mindannyian vető­magot vittek haza. Vetőmag bőségesen kapható a boltban, Vatta hagymával feketézett Vatta János, ceglédi lakos, 1956 novemberében gyümölcs- és zöldség-kiskereskedői áru­sítási engedélyt kapott Ceglé­den a városi tanácstól. Vatta egy ideig rendesen „űzte az ipart”, később azonban tevé­kenységét mind nagyobb terü­letre terjesztette ki. Rájött arra, hogy a hagymá­val igen szép haszonra lehet szert tenni, csak tudni kell azt szerezni. Vatta előtt nem volt akadály. Megismerkedett Szabó János makói hagyma­termelővel, akivel megállapqr dott, hogy a rendelkezéseket kijátszvá, rendszeresen szál­lít, Cegléden lakó lányának címezve, Vatta részére vörös­hagymát és fokhagymát. Mikor Vatta turpissága ki­derült és házkutatást tartottak nála, a nagyobb mennyiségű vörös- és fokhagymán kívül 1200 méter marhabelet is ta­láltak, melyet sertésvágások idején akart értékesíteni, Üzérkedés miatt megindult Vatta ellen az eljárás. hisz csaknem 20 mázsa vető­magot raktároznak az üzlet­ben. A tasakolt kerti vetőmag­vak még e hó végére megér­keznek. Egy szezon alatt mint­egy 80 mázsa zöldborsó, lucer­na, lóhere és egyéb kerti vető­magféle fogy el a községben, ★ HUSZONÖT VAGON mű­trágyát raktároztak a szövet­kezeti boltok és máris meg­kezdték az árusítását. A köz­ség 2 tsz-e, két tszcs-je és 3 szakcsoportja már megrendelte a szükséges műtrágyamennyi- séget, de az egyénileg gazdál­kodóik is egyre többen vásárol­ják a műtrágyát. A községben levő műtrágyamennyiség bő­ven fedezi a tavaszi szükségle­tet, ★ HÚSZ ÜZLETE, 2 felvásárló telepe, 1—1 tüzelőanyagtelepe és műtrágyaraktára és 2 szik- vízüzeme van 3 lerakattál az Ócsai Földművesszövetkezet­nek. Havonta 1,5—1,9 millió forint forgalmat bonyolítanak le. A szövetkezetnek 08 dolga- zója van, ezek közül 21 bolt­vezető. A földművesszövetke­zet kebelében 4 szakcsoport tevékenykedik. A legfrissebb, a méhészeti szakcsoport né­hány napja alakult 11 taggal és mintegy 100 méhcsaláddal. ★ SOK FIATAL van a köz­ségben, a földművesszövetke­zet tagjai és dolgozói között, csak éppen a KlSZ-szervezet- ről nem hallani semmit. Már­mint a községiről, mert az közismert, hogy a gimnázium KISZ-seervezete eredménye- | sen tevékenykedik. Furcsának | tűnik, de így van; a földmű- | vesszövetkezet anyagilag is se- | gíti a KlSZ-szervezetet, de a | KISZ-titkár még nem volt a | földművesszövetkezet irodája- 1 ban, 8 a szövetkezettől sem § hívtak meg senkit a községi | KISZ-szervezethez. Nem árta- 1 na, ha a községi KISZ-titkár | sok-sok tennivalója mellett | kapcsolatot teremtene a föld- | művesszövetkezettel és közös 1 erővel mielőbb megszerveznék | a KISZ-szervezetet. — cs —- I Mutasd a számodat — megmondom, ki vagy! Földművesszövetkezeti j szakácsok a budapesti éttermekben I A Vendéglátóipari Országos | Szövetkezeti Központ vezető-§ sége elhatározta, hogy a föld- | művesszövetkezetek nagyobb | vendéglátó egységeiből a leg-| jobb szakácsokat tapasztalat-1 cserére budapesti éttermekbe | és szállodákba küldi. A föld-f művesszövetkezeti szakácsok 1 első csoportja máris megérke-f zett a fővárosba. Február 22-ig | mintegy száz falusi szakács | sajátítja el a gyakorlatban is | a fővárosban már ismert étel-§ különlegességek készítési mód- | ját _______ A völgy emberei SZOT díjat nyert I A Szakszervezetek Országos- Tanácsa 1956-ban irodalmi dí­ja alapított, amellyel évente azokat az írókat jutalmazza, akik írásaikkal a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életét és a ipunkásmozgalmat ábrázolják. s A szakszervezetek irodalmi díját most adták ki először. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa titkársága az 1957-ben megjelent művek elbírálásá­nál úgy döntött, hogy első dí­jat nem ad ki, azonban Szent- iványi Kálmán, Leányfalun élő író, A völgy emberei című regényét és Lengyel József: Visegrádi utca című riportre­gényét egyaránt második díj­jal jutalmazza. Kedden a Szakszervezetek Országos Tanácsában Bugár Jánosné, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára átnyújtotta Szentiványi Kál­mánnak és Lengyel Józsefnek á Szaktanács oklevelét és az ezzel járó pénzösszeget. Gyanútlanul léptünk be a minap a ceglédi Közlekedés- építési Gépjavító Vállalat kapuján. A portás — aho­gyan már régóta szokás — szépen kiállította a belépő­cédulát. Átvettük és befelé indultunk. — Álljanak csak meg! — szolt ránk. Kérdően néztünk rá, amíg a falon függő fatáblához bal­lagott. Leakasztott onnan két hatalmas drótkampós „bilé- tát". — No, ezt szépen tűzzék ki jól látható helyen — mondta a világ legtermészetesebb hangján. — Hát ez meg mi!? — tört ki belőlünk a méltatlanko­dás. — így rendelkezett az igazgatónk. Mindenkinek fel kell tűzni — válaszolta az előbbi nyugodt hangon. Szabály ide, szabály oda, töredelmesen bevallom, hogy nem tűztem fel, hanem zseb- revágtam a hatalmas bilé- tát. Fényképészünk kedé­lyesebb ember lévén, hamar túltette magát az első fel­háborodáson és kalapja zsi­nórjába tűzte a hatalmas számot, mert azért 6 sem volt hajlandó kilyukasztani a bőrkabátját. Gyenei igazgató elvtárs Irodája felé irányítottuk lép­teinket. — Kénytelen voltam ilyen intézkedéshez folyamodni. megfordul nálunk az ország különböző részéből. A szám­mal mindenki megismeri az idegent, így nem cselleng­het az üzemben — világosí­tott fel bennünket. Még ezek után sem értünk egyet a rendelkezéssel. Nem­csak azért, mert az emberek megkülönböztetésének rossz emlékeit idézi, azért setm mert aki ennek ellenére „csellengeni“ szándékozik egy kicsit, egyszerűen zseb- revágja a szánját. Hatásosabb módszert Is ajánlhatnánk. Például azt, hogy egy csengőt akasszanak az idegenre, vagy rendeljék el, hogy tapsoljon, amíg aa üzemben tartózkodik. Igaz, hogy ez sem lenne teljes, mert így is lehetne csalni. Némiképp megvigasztalt bennünket Gyenei elvtárs. Elmesélte, hogy nemrég Kos­sá István közlekedés- és pos­taügyi miniszter látogatta meg az üzemet. A kapu öreg őre öt sem engedte be, amíg erre engedélyt nem kapott az igazgatótól. De számot azért nem adtak neki. Gyenei elvtárs azon szavai is nyújtottak némi vigaszt, hogyha ő lett volna a portán, újságírónak nem adott volna v.bilétát“! Vigasztaló, de nem meggyőző. Nem lenne helyesebb inkább más mód­szerrel biztosítani az üzemi rendet? — kas — mert naponta 80 ember is Ónálló fotoklub alakult Cegléden wiimmfiiiittiiiiiintitiiiHHtmniiiittiHtiittiiimimtimmmmmmmimm levők megválasztották az új klub elnökségét. A jelölő bi­zottság beterjesztése után Tóth István lett a klub elnöke ■ vele együtt helyet foglalnak a vezetőségben azok az amatő­rök, akik eddigi eredményeik­kel bebizonyították tudásukat. Elhatározták az alakuló ülésen a fotósok, hogy két tanfolya- mot indítanak, ahol komoly tudású előadók segítenek kez­dőknek és haladóknak a fejlő­désben. A klub megkapta a művelődési ház fotólaborató­riumának teljes felszerelését és így mód lesz a komoly gya­korlati oktatásra is. Minden héten egyszer tartanak klub­napot, ahol megbeszélik prob­lémáikat s közösen készülnek a kiállításokra. niMfmfmmninimnitmmtmmimiifmnmtmiiiimmmNHrtmiimiiitii tittmMtitititifiitimiuiiftiHHmiHnHttitmiiitiiiHMtHitmtHMmtiiiiiimutmHmtititmmmHa Vasárnap délelőtt mintegy harminc amatőr fotós részvé­telével önálló fotoklub alakult a művelődési házban. Tóth István a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének szervezője ismertette a klub létrehozásá­nak célját, majd Vámos László a szövetség főtitkára beszélt a megjelentekhez. Elmondotta, hogy a klub fő feladatai közé tartozik az amatőrök össze­fogása, tanulási lehetőségük megteremtése és nevelése. Megígérte a szövetség legtelje­sebb támogatását és felhívta a részvevők figyelmét, vegyenek majd részt minél több kiállí­táson s kövessenek el mindent a jóhírű magyar fotóművészet fejlesztésére. Ezután a jelen­Kirándulás a 1**99 Űtinapiómat lapozgatva, szinte újra átélem húsz hó­napos kínai tartózkodásom minden szép percét, mozzana­tát. Az egyik lapon szűksza­vú bejegyzés: látogatás a Nagy Falnál. Hogy is volt csak? .;;-:. Mára ígérték kínai ba­rátaink, hogy elvisznek ben­nünket megnézni a híres Nagy Falat. „Expedíciónk’’ vezetője, Liu Li-yang földművelésügyi miniszterhelyettes percnyi pontossággal jelent meg 8 órakor, s közölte, hogy a hosz- szabb kirándulásra való te­kintettel „tarisznyából” fo­gunk ebédelni. Vendéglátóink figyelmességét dicséri, hogy a rendelkezésünkre bocsátott három gyönyörű, kényelmes autó mindegyikét „felszerel­ték” tolmáccsal, nehogy tájé­kozatlanul nézzük végig a Nagy Falig vezető út érde­kességeit. Pekingbol indulunk-, a nyíl­egyenes Yohocsiaó sugárúton az ezer színben pompázó Tien An-men, a Mennyei Béke Ka­puja felé. Itt van az egykori „Tiltott város" kezdete. Jóleső látvány az aranyos pagodatető alatt ra­gyogó ötcsillagos népköztársa­sági címer. Jóleső és elgon­dolkoztató .;. Pav, a tolmá­csunk. is erre gondolhat, mert csendesen megszólal: — Néhány évvel ezelőtt ide tilos volt bemenni. Sőt, ha az őr megpillantotta a márvány- medrű folyó vizében valaki­nek a tükörképét — aki nem tartozott a császári családhoz — arra a legszigorúbb bünte- tés várt. A „Tiltott város” fél­tékenyen őrizte titkait..; Ma a volt császári függőker- tekben fiatal mamák sétáltat­lak gyermekeiket, munkában megfáradt öregek pihennek a kényelmes padokon. A tengeri- hal-kiállítás körül gyermekek százai tolongnak. Mögöttünk maradt Peking széles városfala, a bástyának már csak a körvonalai látsza­nak, de a főváros érdekességei itt is folytatódnak: Peking kinőtte régi ruháit, a város­falakat! Amiket itt látok, azok már a népi Kína alkotásai. Buja növényzetű kertek váltják egymást modern pa- lotanegyedekikeL Egy hatal­mas autóbusz-parkírozónál lassít a kocsink, s egy impo­záns épületet csodálunk. Be­tűzöm a homlokzat felírását. Az első jelet már ismerem: Zsenmin — Népi. — Pao — mondom a tol­mácsunknak — ugye, ez azt jelenti, hogy ez az épület a népé? Pao nevet, és kicsit fur­csái! va néz rám: — Persze, hogy a népé;:. Itt minden a népé! Majd to­vább olvassa: — Zsemin-Ta- sueh — Népi Egyetem ... Öntözéses zöldövezet követ­kezik. Lenyűgöző látvány az az ezer, meg ezer ember, amint szorgalmas munkával műveli a földet. Még egy da­rabig kertek, szántóföldek mellett visz az utunk, aztán gyérül a fű, kopárabb lesz a táj, eltűnnek a harsogó zöld színek. Karsztos dombvidék­re kapaszkodik a kocsink. En­nek a tájnak is megvan a ma­ga szépsége. Előttünk cso­dás, csipkés hegyvidék tűnik fel, pasztellszürke csúcsok­kal. Az út elnéptelenedik, csak imitt-amott bukkan fel egy piros nyergű szamár, vagy egy bandukoló teve. A Góbi- sivatag felől jönnek. i. Keresztülhaladunk a pa- king—paotowi vonal vasúti hídján. Szeszélyesen kanyargó szerpentinek, óriási gleccse­rek, horhosok, szakadékok kö­zött megyünk. A természeti erők alapos munkát végeztek ezen a tájon: a hegyek oldalá­ról lesikálták az utolsó fű­szálat is. A kíváncsiságtól már kezdünk mindent, falnak látni. Egy szabályos, kocka alakúra csiszolt vízmosás húzódik a kétezer méteres csúcsok kö­zött. — Ott a Nagy Fal! — kiál­tok. Pao mosolyog: — Várj még egy kicsit. Búvá patakok mentén ha­ladva egyszer csak felbukkan előttünk egy bástya, a zöldes­sárga sziklák között. A sofőr ünnepélyesen mondja: — Shan Hai Pass. Ez már a Nagy Fal. Lenyű­göző látvány, a szubtrópusi nap vakító fényében. Jöt- tünkre apró, idős emberke ti­peg elő valahonnét, s fel­csap idegenvezetőnek. Miköz­ben felfelé kapaszkodunk a bástyáikra, elmeséli nekünk a fal történetét. A Nagy Fal i. e. 221-ben épült. A Csing-dinasztia akko­ri császára egyesítette a kí­nai államot. Legfőbb célkitű­zése az volt, hogy a nehezen összecsatolt országrészeket megvédje az ellenséges táma­dásokkal szemben. Ezért épí­tették a Nagy Falat. Ezért, és — egyúttal — a Belső Mongó­lia felől érkező hóviharok el­leni védekezés céljából. Valóban megérdemli a „nagy” jelzőt. Néhány szót a méreteiről: magassága át­lag 8—10 méter. Hatalmas termésköveit szilárd, cement­szerű anyag köti össze. Folyik a víz rólunk, amikor felérünk a legmagasabb csúcs­ra. Mentségünkre szolgáljon, félórája jövünk felfelé a 36 fokos hőségben. Pedig még csak délelőtt 11 óra van! A csúcsról lenézve, önkéntelenül is az építőkre terelődik a gon­dolatunk: emberfeletti mun­kát végezhettek, hiszen akkor még sem dömperek, sem más­fajta gépek nem voltak! Kí­sérőnk, mintha csak kitalál­ná a gondolatainkat, magya rázza: — Az építőköveket készen, kifaragva hordták fel Pe- kingből, kizárólag emberi erővel Ki tudja, hányat nyeltek el ezek a mély sza­kadékod az építőik közül? Óriási utasszállító repülő­gép húz el felettünk a leve­gőiben. A motor berregését du­ruzsolva visszhangozzák a Fal izzadó kövei. Szinte mindannyian egyre gondolunk: milyen jó, hogy ma mór Kínában is a gépek veszik át az ember szerepét a nehéz fi­zikai munkában. Ez a fejlődő óriás, ez a hatalmas ország szinte napról napra változik, erősödik, szépül.: s Lefelé jövet — mennyivel könnyebb lefelé jönni! — jobban van kedvünk a táj­ban gyönyörködni. Mintha az egész Kínát látnánk innen, felülről. A gondosan megmű­velt táblákat, s a megzabolá­zott folyókat. Szinte látjuk a Sárga folyót, az első ötéves tervben épült roppant erőmű­veivel, az Ansami vaskombiná­tot, az új iskolákat, egyeteme­ket, lakóházakat. Kitárul a horizont, szeretnénk magunk, hoz ölelni ezt az egész ország­óriást, szívünkhöz nőtt, szor­galmas népével együtt. Leértünk. A Fal már mö­göttünk magasodik. Jóízűen falatozunk a „tarisznyából’’. A menü pirosra sült pekingi ka­csa. — Elfáradtak? — kérdi kí­sérőnk, a földművelésügyi mi­niszterhelyettes. — Nagyon valljuk be őszin­tén, s mindannyian hozzátesz- szük: — de megérte! — Pedig nem is mentünk végig az egész falvonulatonj mint azt valaha az ellenőrző őrjárat tette — szól közbe Paq^ a tolmács. *— Egyáltalán milyen hos­szú ez a kis kerítés? — kér­dezzük tréfálkozva. Pao hasonló hangnemben válaszol: — Nem sok.,; Csekély 2500 kilométer. Ekkora szakaszon kellett ak­kor védeni az országot a; leg­veszedelmesebb ellenségtől Jó. hogy ma már erről nincs mitől tartanunk. — Errefelé barátok van­nak — veszi át a szót Jang elvtárs, a Kínai—Magyar Ba­rátság Gépállomás igazgatójaj — Itt már nincs mitől tarta­nunk. De van nekünk egy négy és félezer kilométeres határunk, a tengerparton, amit nem a Nagy Fal véd, hanem 600 miilió emba^ Higgyék el — mondja hoz­zánk fordulva — ez is van ak­kora erő! Veress Árpád főagronómus Pátyi Gépállomás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom