Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

1958. FEBRUAR 2. VASÄRNAP «w Mtcr s~/Cirlap Mű, vagy műanyag? HAe] tásra talált. Még a falu tanács­elnöke is papírt és tollat raga­dott, hogy méltatlankodását •kifejezze: „A falu közönsége elégedetten távozott a műsor után, nekem pedig az az elég­tétel, ha az utcán megállít a kérgestenyerű János bácsi és Panna néni, hogy máskor is ilyet tessék csinálni, mert ezt nem felejtjük el soha.” B e kell vallanunk, nem könnyű a közönség­sikerrel szemben érvelni és bi­zonyítani, de a darab védőinek nincs igaza. Csak a kritikus té­vedhet, a közönség — aki első­sorban fiát, lányát, unokáját, meg valamelyik rokonát jött megnézni — nem? Tápiósze- csön a kritikusokban eleve es­küdt ellenséget látnak — s nem segíteni akaró jó barátot —, akinek eleve minden rossz? S ezt az esküdtszékké emelt kö­zönség tapsával bizonygatják? Ez azonban mégsem így van. Láttunk már olyan fércműve­ket, amelyeken a közönség vö­rösre tapsolta a tenyerét. Nem. csak vidéken, a fővárosban is. De láttunk olyan remekműve­ket is, amely a közönség fa­gyos fogadtatása következté­ben megbukott. A kritikusnak nemcsak az a feladata, hogy a közönség véleményét írja meg, hanem befolyásolja is és füg­getlenül sikertől vagy sikerte­lenségtől, a mű eszmei mon­danivalóját, szerkezetét és stí­lusát bírálja. Arról mondjon véleményt, hogy X vagy Y szerző színpadi műve vajon mennyiben szolgálja a szocia­lista kultúra ügyét, vagy pedig mennyire ellentétes vele. Ü, VAGY MŰANYAG? Ez napjaink kulturális életé­nek egyik legfontosabb kérdé­se. S erre csak egyértelmű választ adhatunk: valóban igaz, a nép ügyét szolgáló mű­vekre vágyik a közönség, akár mai tárgyú, akár a régebbi idők egy-egy eseményét felidé­ző színdarabot tekint meg. Ezért a kultúra munkásainak fontos feladata, hogy jó mű­vekkel lépjenek a jövőben a közönség elé. Még akkor is, ha egyszerű paraszti közönségről van szó. Sőt annál inkább, mert dolgozó parasztságunk minden ellenkező híresztelés­sel szemben nem olcsó fércmű­veket, tőle idegen polgári esz­méket sugárzó színdarabokat szeretne látni, hanem klasszi­kusaink, vagy ma élő íróink legkiválóbb alkotásait. P. P. Milyen az első negyedévi áruellátás? Beszélgetés a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével M1 Pest miegye első negyed­évi áruellátásával kapcsolat­ban felkerestük Komor Bála elvtársat, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának veze­tőjét: adjon tájékoztatót, mi­re számíthat a vásárlóközön­ség és milyen cikkekből van hiány, vagy árufoőség. — A megye kereskedelme — mondotta Komor elvtárs — a múlt évben 2230 millió fo­rme értékű árut forgalmazott és így az áruforgalmi tervet 102,8 százalékra tudta teljesí­teni. Az idei első negyedév áruellátásának biztosítá­sára 622 millió forint érté­kű áruforgalmat tervez­tünk. Különösen figyelembe vettük a megye ipari dolgozóinak múlt évi jövedelememelkedé­sét. de nem hagytuk fi,gyei­men kívül azt sem, hogy a megyei tsz-ek és az egyéni pa­rasztság jó terméseredménye­ket ért el, és ez érezteti majd hatását a kereskedelmi forgal­mon. — Biztosítottuk a lakosság zavartalan ellátását liszt, ke­nyér, hús és egyéb alapvető élelmiszerekből. Lisztből és zsírból korlátlan mennyisé­gek állnak rendelkezésünkre, A megye sütőiparának azon­ban jobb minőségű kenyeret kell szállítania a lakosságnak. Hősből és húskészítményekből az 1956-os évhez mérten 80 százalékkal emelkedett az idei első negyedévi mennyiség. Az első negyedévben a magánsertésvágás mel­lett 135 vagon tőkehús áll a rendelkezésünkre, amely- lyel biztosítani tudjuk az igények kielégítését. A földművesszövetkezetekre hárul az a feladat, hogy a fa­lusi lakosságot saját vágású sertésekkel el tudja látni. A magánkdsiparosok szintén áru­síthatnak saját hizlalásból disznöhúst, —- A cukorfogyasztás állan­dóan emelkedik, a múlt évi már elérte az 1500 vagont. — A megye vendéglátóipara a múlt éviben nem tudta a bor- iigényekex kielégíteni, most az első negyedévben húsz szá­zalékkal több sört és bort kap. mint az elmúlt év hasonló időszakában: sörből 25 ezer, borból pediig 6400 hektolitert. — Fontos feladatunk, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges cikkeket kellő ben biztosítsuk. idő­ik FELSZABADULÁST kö­vető több mint egy év­tized alatt olyan nagy mérték­ben megnőtt dolgozó népünk kulturális igénye, mint ezer­éves történelmünk során még soha. A film, a rádió, az újság és a könyv ma már nem rit­kaságszámba megy falun; meg­található még a legeldugottabb tanyavilágban is. Sőt, egyre több faluban emelkedik a ké­mények fölé a televízió anten­nája. A lányok vasárnap dél­utánonként már nem a falu főutcáját róják egymásba ka­paszkodva, énekelve, s a legé­nyek javarésze sem a füstös, borgőzös kocsmák mocskos asztala mellett tölti szabadide­jét. A falvak túlnyomó több­ségében csinos művelődési há­zak várják a szórakozni vágyó fiatalokat és öregeket egy­aránt. Egy-egy műsoros estre zsúfolásig megtelik — bármi­lyen nagy is legyen — a terem, s legtöbbször ismételni kell az előadott színdarabokat, mert mindenki látni akarja, nem­csak azért, mert éppen fia, lá­nya vagy unokája is játszik benne, de azért is, mert a falu népe mindinkább óhajtja és igényli a kultúrát. Ez elsősor­ban megváltozott, gondtala­nabb, boldogabb életének ter­mészetes következménye. Job­ban él — megnőnek igényei; kevesebb munkával is boldo­gul, nem úgy, mint amikor más fölözte le munkájának gyümölcsét, több ideje marad a pihenésre, s így a szórakozás ra is. Eddig rendben is van min­den. Ez az egészséges fejlődés útja, a születő, új társadalom adta lehetőségek egyenes kö­vetkezménye. Az azonban már korántsem rendjénvaló, hogy milyen kultúrát, milyen elő­adott műveket kap parasztsá­gunk a szocialista kultúra je­gyében. Az ellenforradalmi eseményeket követő eszmei zűrzavar számos becsületes, jószándékú falusi kultúrmun- kás fejét is megzavarta, s ezért gyakran giccses, olcsó fércmű­vekkel, a régi polgárság esz­méit hirdető színdarabokkal próbálják megnyerni a közön­ség tetszését. Sajnos'nem egy­szer sikerrel, MEGVIZSGÁLJUK az elmúlt esztendőben a fa­lusi színjátszók által előadott „műveket”, valahogy ilyesfajta,, sorrendet nyerhetünk: Gül baba, Csókos asszony, Szabin nők elrablása, A vén bakan­csos meg fia a huszár, Csár- dáskirálynő, Lili bárónő és még egy sor olyan kisebb- nagyobb jelenet, amely a jóíz­lés mértékét sem üti meg. S mindez azon a címen t Öl lent, M,,,,, M Ilim Ilin mim nrnnnnniHiiiiint<iH mini imniiiniiminnnninniinin mim iiHniiiMii.il minit Hl n mim ininiiiiiiMiimiiiirnnn MmiMnnmmr I int, mm IMIIM nmmnm mi ...............mmimmiinnni'HinniiMmiMi Iliim Iimniitn II Ilim...................HM h ogy a paraszti közönséget el- = Javult a tavaszi vetőmag­ellátás és takarmánymag­ból is kellő mennyiség áll a rendelkezésünkre. Pétisóból 6500 tonnát, foszfor- és egyéb műtrágyából 2240 tonnát biztosítottunk. Ez a mennyiség 25 százalékkal ha­ladja túl a múlt évi készletet. Rézgálioból már 35 vagont sze­reztünk be, amit teljesen sza­badon hozunk forgalomba. Eb­ből 70 százalék a darabos és 30 százalékos a porrézgálic. A hátralevő téli hónapokra 5180 vagon szén és 980 vagon fa áll még a megye lakosságának rendelkezésére. Építőanyagból lényege­sen javult az ellátás, a fenyőfűrészáru és tetőfe­dő anyagokból azonban még nem tudjuk az igé­nyeket kielégíteni. Az első negyedévben hatmillió téglát, egymillió cserepet, 250 vagon cementet, 190 vagon égetett meszet és 36 ezer négy­zetméter palát hozunk forga­lomba. Kész ajtókból és. abla­kokból is lényegesen többet tudtunk biztosítani a tavalyi­nál. Jégbiztosítást a várható ter­méshozam teljes értékére le­het kötni. — Az életszínvonal emelke­dését mutatja az is, hogy míg más években szinte holtidény­nek számított a vas- és mű­szaki boltokban az első ne­gyedév, az idén máris élénk kereslet mutatkozik e cikkek­ben. Éppen ezért az első ne­gyedévben 3000 kerékpárt, 600 különböző motorkerékpárt ho­zunk forgalomba. Rádióiból húszféle készülék van a me­gye boltjaiban, sőt 100 darab új típusú televíziós készüléket is árusítunk. Mosógépből nem tudjuk teljesen kielégíteni az igényeket, a SZOT utalványo- sokikal együtt azonban több mint ezer mosógépet tudunk biztosítani. Zománcozott tűzhelyek­ből, kályhákból és egyéb vas-műszaki cikkekből is több a készletünk a tava­lyinál. Mezőgazdasági szerszámok­ból, kisgépakiből teljesen ki tudjuk elégíteni az igényeket. — Az első negyedévre 3200 mázsa mosószappan és 1000 mázsa pipereszappan biztosít­ja a lakosság ellátását és ez bőségesen fedezi a szükségle­tet. Sok panasz volt a múlt évben arra, hogy egyes he­lyeken nem tudtunk rendsze­resen Hypót biztosítani, ez azonban a nagykereskedelem hibája, mert nem szállította ki folyamatosan a Hypót a bolt­hálózatba. Ezt a hiányosságot megszüntetjük, és máris tár­gyalásokat folytatunk a nagy­kereskedelmi vállalatokkal a megyei kereskedelmi hálózat tervszerű és gyorsabb áruellá­tásának jobb megszervezése érdekében. — Érdekesség, hogy a megye állami és földmű­vesszövetkezeti boltháló­zata tíz százalékkal na­gyobb árukészlettel ren­delkezett az idei év első napján, mint az ellenfor­radalom előtti időszak­ban. — Fontos feladatunk volt a múlt évben is, hogy a mező- gazdaság1 területeken jó ipar­cikk-ellátással segítsük elő a terményfelvásárlás munkáját. Az idén még tervszerűbben és a bőségesebben rendelkezésre álló árualapok jobb elosztásá­val készülünk fel arra, hogy a megye lakosságának ellátását zökkenőmentesen biztosítihas­suk- Kalmár Pál RÁCKEVEI PANASZ A napokban, amikor munka után késő délután hazaértünk Ráckevéról és fel akartunk szállni az autóbuszra, kelle­metlen meglepetés ért bennün­ket. Az állomás előtt állt egy autóbusz, de a kalauznő a kocsi ajtajába állt és elkezdett kiabálni, hoigy csak a sziget- becseiek és makádiak szánja­nak fel. Amikor ezek a „kivált­ságosok” felszálltak, a kalauz- nő nem törődve azzal, hogy még van hely a kocsi belsejé­ben, visszalökte a lépcsőről a felszállókat és odakiáltott Le­ber Ferenc gépkocsivezetőnek! Fen, akkor indulhatunk! Persze, mi, akik még len« vártunk a kocsi mellett, zse­bünkben az előre megváltott hetijeggyel, nem nyugodtunk ilyen könnyen bele és árért is felszálltunk az autóbuszra. Erre a makádiak és becseiek, akik miért, miért nem, általában nem szeretik a ráckeveieket, gúnyos megjegyzéseket tettek! a ráckeveiek miért szállnak fel, ők gyalog is elmehetnek! Az igaz, mi Ráckevén lakunk, de lakásunk az állomástól leg­alább három-három és fél kilo­méterre van. És senki sem kí­vánhatja, hogy munka után gyalogoljunk, zsebünkben az előre megváltott hetijeggyel, Az autóbuszvállalat gondos­kodjon több kocsiról, a kalauz­nő pedig legyen egy kissé ud­variasabb. Illés Erzsébet Ráckeve Előzetes jelentés Rövidesen bemutatják filmszínházaink az Érdekházasság című érdekesnek ígérkező bolgár játékfilmet sősorban a könnyű, semmit-f mondó művekkel kell meg-1 nyerni, s azután majd jöhet-1 nek a komolyabb darabok. Ha-1 zug frázis ez, a könnyebbik út \ keresése és végső soron a fa-§ lusi dolgozók lebecsülése. A | Déryné Színház számos elő- | adása bizonyítja, hogy ’ Sha-1 kespeare örökéletű Romeo és f Júliája vagy Möllere A nők is-1 kólája című vígjátéka éppúgy, | vagy talán még jobban vonzza | a falusi közönséget, mint a § Csókos asszony, amelynek § egész légiköre merőben ellenté-l tes és idegen egészséges élet-f szemléletű, józan gondolkodású | parasztságunktól. | Van egy másik jelenség is, 1 amely szintén nem a szociális- f ta kultúra ügyét szolgálja". S| ez: amikor egyes vállalkozó-1 szellemű helyi „írók“ írják _ a | színjátszóegyüttesek műsorát, f mint az legutóbb Tápiószecsőn | történt. Oíella Sándor szabó-1 mester minden bizonnyal ki-1 váló szakember a szövet és az | olló birodalmában, de mint| író korántsem üti meg még a | kellő mértéket. Háromfelvoná-1 sós népi játék megírására vál-1 lalkozott, műve — a most be-| mutatott Szerelmes csalogány | — azonban a legalacsonyabb | mércét sem érte el, sem szer-| kezeti felépítésében, sem stílű-1 sában, de még mondanivalói á-1 ban sem, noha senki sem ta-1 gadhatja, hogy a szerzőt őszinte | jóindulat vezette akkor, ami-1 kor számára ilyen szokatlan p munkához látott. Az azonban | annál különösebb, hogy a Sze- | relmes csalogányt illető kritika ] milyen visszautasító fogadta-1 Az üzemi tanácsülést dél­után 5 órára tűzték ki, de mint ahogy ez gyakran elő­fordul, „közbejött akadályok miatt” hét óra után kezdték el. A közbejött akadály pedig az volt, hogy nem érkezett meg időben a gépkocsi a vá- mosmikolaiakkal. Az üzem­egység távol esik a gazdaság központjától, az út hegyes- völgyes, csonttáfagyott és sí­kos. Csak még nehogy karam- bollozzanak! Hanem a Zetor vezetője ma is kitett ma­gáért. öt óra után alig néhány perccel, nagy pufogással meg­érkezett az ugyancsak távoli, márianosztrai üzemegységből, pótkocsiján hozza a már ko­rábban megválasztott üzemi tanácstagokat. Január 16 és 21 között ugyanis mind a két üzemegy­ségben és a négy brigádterü­leten is megtörtént a válasz­tás és most csak ezek a vá­lasztott tagok gyülekeznek a gazdaság központjában, hogy megismerkedjenek egymással is, feladataikkal is és megtart­sák első, alakuló ülésüket. Huszonöttagú a tanács, ennek kétharmadát az üzemi bizott­ság küldi, egyharmadát pedig a dolgozók választották. A lét­szám teljes lesz, csak befusson végre a kocsi a vámosmikolai üzemegység küldötteivel. A most érkezett, s agyonra- fagyott nosztraiak nagy ne- vetgéléssel és karcsapkodással bevonulnak a jólfűtött terem­be. Ök már könnyen beszél­nek. Körülállják a kályhát, el­tréfálkoznak az utazás viszon­tagságain, meg azokon, akik még útban vannak. A legbe­HÍVATLAN VENDEG szédesebb köztük egy fürge szemű, alacsony, barna ember. Tréfás történeteivel hamar a társaság központjába kerül Horváth Andrásnak hívják, remekül feltalálja magát, pe­dig mint később kiderül, azt sem tudja, milyen alkalomból került ő ide.., Befut végre az autó% kezdődik az ülés. A mi embe­rünk leül illendően a sorba, figyel erősen. Első meglepetés számára, hogy nem az igaz­gató, hanem Bánár József ker­tészeti dolgozó, az ü. b. elnöke veszi át a szót. Ismerteti az üzemi tanácsok alakításáról szóló rendeletet, s az új szerv feladatait. Az üzemi tanács­nak ellenőrzési, véleményezési és döntési jogköre van. Ellen­őrzi a vállalat gazdaságos mű­ködését, a beruházások helyes végrehajtását, őrködik a mun­kafegyelem és a társadalmi tulajdon felett. A gazdaság vezetői az üzemi tanács véle­ményét meghallgatják a terv- készítésnél, az anyagi és pénzberuházások elosztásánál. Dönt az üzemi tanács a nye­reségrészesedés felosztásáról, a pénzjutalmak, kitüntetések odaítéléséről, a munkaruha­elosztásról, az igazgatói alap szociális és kulturális célokra fordítható összegének felhasz­nálásáról. Mikor a kis fekete ember tudomást szerez a dolgok ilye­tén állásáról, izegni-mozogni kezd. Alig várja, hogy az üb- elnök befejezze a rendeletis­mertetést, s felszólítsa a jelen­levőiket, hogy „van-e valaki­nek kérdése“. Elsőként jelent­kezik. — Én csak azt szeretném kérdezni, mikor és hol történt meg az üzemi tanácstagok vá­lasztása? A meglepetés morűja /it£ végig a termen. A jelenlevők ugyanis egytől-egyig tudják, hogyan választották meg őket. Minden üzemegységben és bri­gádterületen gyűlést tartották, s ott a dolgozók alapos vita után, szavazással választottak küldötteket. Lehetséges volna, hogy mégsem men,f mindenütt egészen demokratikusan a vá­lasztás? A gyanú éles fuvalla­ta átsuhan a szobán, s az első pillanatban mindenki lélegzet­visszafojtva figyeli az izgatott kis ernber, valamint az üb- elnök és a nosztrai üzemegy­ségvezető szócsatáját. Szeren­csére hamar kiderül az igazság. A márianosztrai üzemegység­ben január 16-án volt a vá­lasztás. Előző nap egy Potocz- ki, nevű ember lóháton bejárta az üzemegységhez tartozó pusztákat, tanyákat, s értesí­tette a dolgozókat. Lucskapusz- tára azonban, ahol Horváth ötödmagával dolgozik, a hófú­vás miatt nem jutott el. Így azután ez az öt ember nem is értesült az eseményekről. Per­sze, azért a választás érvényes, mert az üzemegység dolgozói­nak jóval több, mint kéthar­mada jelen volt. — Hogy kerül maga ide az alakuló ülésre, Horváth elv­társ, ha még a választásról sem tudtak a lucskaiak? ■— kérdezi az üb-elnök. — Kint dolgoztunk ma az út mellett. arra ment valaki, s megmondta, ma gyűlés lesz a központban, nem akarok-e részt venni. Hát hogyne akar­nék. S eljöttem! Az előbbi feszültség nevetés­ben oldódik fel. — Jól van, ha már eljött, csak maradjon. , — De még szavam volna! — A felszólalásokra is sor kerül mindjárt, ha nincs több kérdés. Kérdés viszont még van. A járási pártbizottság jelenlévő képviselője (nyilván a Hor- váth-eset kapcsán) igen részle­tesen érdéklődik, hogyan ke­rültek ide a tanácstagok? Előre kijelölték őket a veze­tők, vagy a dolgozó).k maguk választották. A jelenlevők egyhangúan megnyugtatják, hogy a demokrácia betartásá­val, csakis választás útján kapták megbízatásukat. S eze­ken a választógyűléseken az egyes munkaterületek dolgozói 75—90 százalékban jelen vat­ták. Kissé tétovázva ugyan, de már az alakuló gyűlésen megteszi első lépéseit az új szerv. A hozzászólások során kialakult a következő tanácsi ülés munkaterve. Ezt március végén tartják, s már most fel­kérik előadónak Farkas János igazgatót. Többek között a munkabér-felhasználási terv­ről kell majd beszámolnia, s megvitatják, hogyan térhetnek át a célszerűbb szakmánybére- zésre. Az igazgató is szót kér. Is­merteti a gazdaság jelentősebb eredményeit, s azokat a nagy feladatokat, amelyéket csákis a dolgozók tevékeny hozzájá­rulásával lehet megvalósítani; Örömmel üdvözli a munkás- demokrácia kiszélesítését, az üzemi tanács megalakulását; Hiszen 50 kilométeres körzet­ben fekszik a• gazdaságuk, s 3 ■maga nem lehet ott minden­nap minden munkaterületen.a — Lám, én is épp erről akartam beszélni — mondja félhangosan a szomszédjának Horváth. Öreg este £r vóget az ala­kuló ülés. Kinn a sötét udva­ron felkászálódnak a vontató­ra, a teherautóra, hogy a 15 fokos hidegben nekivágjanak az egyórás, másfélórás út­nak. A fekete embert nem lá­tom már, de vidám hangját még idehallani: — Hívatlan vendég voltam, mégsem állítottak az ajtó mö­gé! Reggel majd elmondom a lucskaiaknak: nem sajnálom a fagyoskodást, meg a strapát. Megéri, mert erről a fontos eseményről elsőnek vihetek hírt arra az istenhátamögötti pusztára. Holka Vilmos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom