Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

IS58. JANUAR 17. PÉNTEK 5 "'öCfrlop igggggl­I Aki még most is kéteike­----------------------— dik ab­ban, hogy 1956 őszén ellenfor­radalom vihara száguldott ike­resztül az országon, az jöj­jön el Csemőre, beszélgessen az emberekkel és mindjárt rá­döbben a rideg valóságra. A történethez tartozik, hogy Cse- mő lényegében tanyavilág. A múlt században szorgos pa­raszti kezék megkötötték a futóhomokot, ■ szőlőt, gyü­mölcsfát és akácerdőket tele­pítettek és tanyáikat építettek erre a tájra. Az ügyes üzlet­emberek, vállalkozó szellemű kapitalisták és kupeckodó nagygazdá'k megsejtették, hogy a csemői homokban arany van. összevásáralMk itt a földeiket, s bizony nem volt ritka a 60—70 holdas . szőlő­birtok, úgynevezett úribir­tok. 1945, a felszabadulás meghozta az itteni szőlőmun- kásőknak, a nincsteleneknék az emberi életet. Szőlőt kap­tak és később egyre többük­ben érlelődött meg, hogy a fejlődés útja — a szövetkezet. 1 956 nyarára már több ter­melőszövetkezet. virult a ta- Tiyccvilágban. Országos híre bolt a Lenin Termelőszövetke­zetnek, amelynek bora me­gyei és országos kiállításon el­ső díjat nyert, és a mezőgaz­dasági kiállításon is díszokle­velet kapott. Rendeződték itt az emberi sorsök is. Egyre jobban és szebben éltek a szövetkezet tagjai, s ekkor, ■jött október., i I A tanyavilág nemcsak o------------------szövetkezet t agjainak nyújtott fejlődési lehetőséget, .hanem igen sok. levitézlett horthysta tiszt,) csendőr, kulákfi bújt meg a tanyai dűlőkben. S októberben az első kedbező alkalomkor előbújtak odúikból és táma­dást intézlek a szövetkezeti parasztok ellen. Tehették, a fegyver az ő kezükbe került és a főváros eüenforradalmá- raitól is segítséget kaptak. Az ördögfiókák úgy gondolták, hogy most már övék a■ világ, övék lesz újra a dúsan termő szőlő, meg a hatalom. A Le­nin Termelőszövetkezet elnö­két kegyetlenül bántalmazták, megfélemlítették a tagokat és fegyverrel zavarták szét az addig jól működő szövetke­zeti közösségét. A mérhetet­len demagógia, az üres ígérge­tések, a fenyegetések, a1 tá­jékozatlanság meghozta az eredményt és a gyengébbek, hogy mentsék, ami menthető, igyekeztek megkapaszkodni a kis földjükön. Egyszóval szét- hullt a szövetlzezet az ellen­forradalmi nyomás és fenye­getés következtében. Aki azt gondolja, hogy ez olyan könnyen ment, az téved. Nagy viharok, erők csaptak össze és a szövetkezet öntu- datosabb, harcosabb és bát­rabb tagjai nem adták fel a reményt, s harcoltak a szö­vetkezetért. Az előbbi példa azt bizonyítja, hogy bizony itt ellenforradalmi támadás volt. A következő pedig azt, hogy a szocialista erők sem 'hagyták magukat és végül fölülkerekedtek az ellenforra­dalmi társaságon. I Telek Balázs nagyon ví.----------------------lágosfejű p arasztember. Most a Fenyvesi Terme lőszövetkezet elnök e. Vele járjuk a dűlőt, a tanyá­kat. Lábunk alatt csikorog a hó. s a nap fénye szikrákat szór a csillogó havon. S ahogy felidézzük a múltat, egyre in­kább rádöbbenünk a valóságra és örömmel emlékezünk arra, hogy egy maroknyi elszánt szövetkezeti ember hogyan mentette át a mának a közös­ség vagyonát. Telek abban az időben a Lenin Tsz párttitká­ra volt. Öt is támadták, szét­verték a pártszervezetet. Az iratokat elásta. A megbízható embereket maga 'köré gyűjtöt­te és védték a közösség va­gyonát. Novemberben pedig szervezetileg is kimondták, hogy továbbra is szövetkezet­ben dolgoznak. Nagy szó volt ez még akkor. A hatóság sem állt melléjük, hiszen még „nemzeti bizottság” műkö­dött, á párt szinte illegálisan létezett. A járási pártbizott­ság titkára, Kóczián Sándor állt melléjülc és- öntött ■ bizal­mat, lelkesedést a ;kis csoport­ba. Ebben az időbén a szö­vetkezeti székház egykori tu­lajdonosának a fia, valami jogászféle megjelent, körül­járta a házat, a gazdasági épü­leteket, bejelentette igényét az ingatlanra. Ekkor még csak az épületekre, de ha másképp alakult , volna, nyil­ván a szőlőre is, a földre és az erdőre is. 'Ennek termé­szetes / -követliezménye- lett volna, hogy a szövetkezeti pa­rasztok újra az úri birtokon cselédeskédhéttek volna .., Nagyon jól tudták ezt a szövetkezetlek, Ezért csak annyit mondtak: hol a kiuta­lási a papír? Persze az illető ezt nem tudta felmutatni, mert akkor már a forradalmi mun­kás-paraszt kormány műkö­dött és az eddigi szocialista eredmények mellett állt ki. A régi Lenin Tsz-t rriár nem le­hetett összehozni. Ezért újat alakítottak, Fenyvesi néven. Azért választották ezt a ne­vet, mert a szövetkezet földje, szőlője a Fenyves-dűlőben, a Fenyves-tanyán van és itt van a Fenyves-iskola, idevalók az emberek és ez a név kifejezte azt, hogy a fenyvesiek nem hagyták magukat. Nehezen, de megvetették a lábukat és a szövetkezet vagyonának nagy részét megmentették a közös­ségnek. Nyolcán, 'kilencen vol­tak ebben az időben és ahogy szilárdult a rend, erősödött a fegyelem, úgy jöttek vissza a régi tagok. I Mára már egészen 5°} mu­1--------------------------:kodik ez a k is termelőszövetkezet, 111 hold földön gazdálkodnak, 61 hold szőlőt és három hold gyümölcsöst művelnek. Har­minc előrelátó, ikemény és öntudatos dolgozó paraszt tö­mörült itt a szövetkezetbe és a családtagokkal együtt mint­egy negyvenen dolgoznak kö- zösen\és 1957-ben már meg­alapozták jövőjüket. Pedig sok bajjal kellett megküzde­niük. Egy Tácsi nevű szélhá­mos is közéjük került és Kö­ves álnéven bizalmukba fér­kőzve, jóhiszeműségüket ki­használva, mint elnök káro­sította meg a tagokat. Ez a közösség ezt is kibírta és volt hozzá erejük, egészséges ösz­tönük, hogy ikivessék maguk közül Tácsit és a szövetke­zet élére az egykori harcos párttitkárt, Telek Balázst vá­lasztották. — Nem volt pénz még papír­ra sem, amikor kezdtük. Ma pedig már arról adhatunk számot — mondja az elnök, hogy 34 forinttal zártunk. Vagyis egy munkaegységre 34 forint érték jutott. S ve­gyük éhhez m.ég a! háztáji egy hold szőlőt, és a kis háztáji ál­latállomány jövedelmét, ak­kor könnyen 'kiszámíthatjuk, hogy a közepesen dolgozó tsz- tag is megkereste a havi 2500 forintot. Pedig a szőlőföld hiányos. Sok tőke elörege­dett, vagy 'kikorhadt. A trá­gyahiány is rontotta a ter­méseredményekét. Tavaly még egy holdról . 12 hektó bort szüreteltek. Az idén már töb­bet akarnak, Most trágya . után járnák. Az Élelmiszeripa­ri Minisztérium X. osztálya megígérte, hogy ad el a ré­szükre istállótrágyát. De nagy a huza-vona és még ma sem tudják, hogy melyik gazda­ságból vehetik meg a szüksé­ges 25—30 vagonnyi trágyát. A múlt gondjain már túl vannak, s előre tekintenek. Négy hold szőlőt telepítenek, hat hold gyümölcsöst ültet­nek. Még hitelt sem vesznek. A Csemői Állami Gazdaság gépei megforgatják a homo­kot. Ha egyéniek volnának, egy év alatt nem volnának ennyire képesek, de a kö­zös erő többszörösen gyii- mölcsözödik. | A szövetkezeti közösség munkáján sokan elgondolkoz­nak, az , eredmények máris vonzóak. Többen jelentkez­tek a szövetkezetbe. Ketten Pusztakengyelről akarnak Cse­mőre költözni. Dóra István tíz hold földdel lép a Feny­vesi Tsz-be. Oposzkíi István az állami gazdaságból jön át és lesz tsz-tag. Ezek az emberek ma tudják, hogy a jövő min­denképpen a nagyüzemé, a jól szervezett közösségi gazdasá­gé. amely biztosítja tagjai számára a megélhetést, az em­beri életet. Tél van, de azért a tagok most is találnak munkát. A székház körüli kis erdőt galy- lyazzák. Aztán a szövetkezeti udvaron beszélgettünk Szirá- ki Péter könyvelővel, Veres ■ László, Pásztor András, Kont­ra tagokkal, hógolyóztunk az egészségtől, a jó levegőtől pi­rosarcú fiatalokkal, asszo­nyokkal ... S aki vidám paraszti közös­séget, felszabadult, lelkes em­bereket akar látni, jöjjön el Csemőre, ide ki a tanyavilág­ba, a Fenyvesi dűlőbe és talál­kozni fog az újparaszti em­berrel. Gáli Sándor. ÁKF-vizsgálat a Váci Vendéglátóipari Vállalatnál A Pest megyei Kereskedel­mi Felügyelőség vizsgálatot tartott a Váci Vendéglátóipari Vállalat egységeiben, hogy I megállapítsa: betartják-e a szocialista kereskedelem sza­bályait. Először azt nézték meg, i hogy kellő választékban áll-e az áru a fogyasztók rendelke­zésére. Megállapították, hogy borból,, sörből és szeszesitalok­ból az ellátás kielégítő. Az édesipari áruk.nem elég vá­lasztékosak és így a vállalat azt saját készítésű sütemé­nyekkel igyekszik pótolni. A melegkonyhás üzemek — így pl. a Fehér Galamb, Haty- tyú éttermek — étlapjait több hétre visszamenőleg megvizs­gálva, az áruválasztékot álta­lában megfelelőnek találták a Fehér Galamb kivételével, ahol hetekig csak uborkát szolgáltak ki savanyúságnak. A büfé-ellátás általában nem megfelelő. Hét. italbolt büféáruja csupán cukrászsüte­ményből és 'konzervárukból ál­lott. Szendvicset, kolbászt és sajtot sehol sem találtak. A Váci Vendéglátóipari Válla­lat az áruellátásban mutatko­zó hibákat az ellenőrzés ideje alatt máris megszüntette. A kávérovancs alkalmával a Margarétában, a Pipacsban, a Hattyúban és a Fehér Ga­lambban szúrópróbát tartottak és csupán a Hattyú-étterem­ben találtak 24 gramm hiányt, amely a kávéadagoló kanál helytelen űrjnértéke alapján adódott. Ezért a vállalat ellen­őreinek meg kell vizsgálniuk az összes kávéadagoló kanala- ' kát. Az árkalkuláció vizsgálatá­nak eredménye igen érdeke­sen végződött. Voltak olyan egységek, ahol különböző éte­leket olcsóbban, másokat pe­dig drágábban árusítottak. A kalkulációnál tapasztalt hibák azt mutatják, hogy a vállalat ellenőrei nem rendelkeznek I kalkulátort képzettséggel és a kalkulációs .lapokat. csak formálisan ellenőrzik rábízván a kalkulációs lapok ellenőrzését egyetlen, a kalku­lációt jól értő ellenőrre. A to- j vábbi hibák elkerülése végett szükséges, hogy a vállalat ! összes ellenőrei ezen a téren J megfelelő oktatást kapjanak. Az osztálvbasoroláísal sem volt minden rendben A Béke Italbolt IV. osztályú egység- I ként működött, utána III. osz- J tályba sorolták be, az osztály­ba sorolásnak megfelelő jelle­get azonban nem biztosították. Az asztalok és az ezeket taka­ró viaszosvásznak kirívóan ko­pottak voltak. A Béke vezető­je tovább rontotta a III. osz­tály jellegét azáltal, hogy az üres hordókat és szénséfvas- : palackokat nem a raktárban, hanem a közönség részére fenntartott helyen tárolta. A. vállalat vezetőségének feltét­lenül biztosítania kell egy hó­napon belül a III. osztálynak megfelelő színvonalat. A Fe- ] hér Galamb éttermet II. osz­tályba sorolták be, ennek eile- | nére csorba tányérokat és evőeszközöket használtak, a II. osztályú Muskátli cukrász­da falai pedig teljesen beáz­tak. Az ÁKF ellenőrei öt esetben tapasztaltak súlycsonikítást és egy esetben — mikor fizettek — kevesebbet kaptak vissza. Szilágyi Sándor, a Fehér Ga­lamb csaposa a kétszer fél deci rumot egy centtel mérte kevesebbre. Bogát! Lajosné, a Kakukk-italbolt csaposa két- | szer fél deci rumnál 1,2 cent i súlycsonkítást követett el, I amiért pénzbírságot kapott. | A próbavásárlások során a | Béke italboltban 1 forinttal kevesebbet adtak vissza az el­lenőröknek, mint amennyit kellett volna. Ugyanitt 18 éven aluliaknak is szolgáltattak ki szeszesitalt. A vezetőt felelős­ségre vonták. A zenés árak alkalmazásá­nál nem találtak szabálytalan­ságot, az öt forinton felüli fo­gyasztásról mindenhol adtak számolócédulát. A szocialista tulajdon védel­mét megértették a vállalat dolgozói,, csak egyes helyeken találtak ezen a téren hibát. Ä Hattyúban a textíliákat a ned­ves fal mellett tárolták, a Gyors Falatozóban pedig a pincében a burgonyán kívül ládákat és üres göngyölegeket találtak. A leltárelszámoltatást a vállalat megfelelően végezte, minden esetben intézkedett a hiányok behajtásáról vagy bí­rói úton, vagy fizetéslevonás útján. Az ÁKF a vizsgálatot már bevégezte és ezek után a vál­lalat ellenőrei még szigorúb­ban ellenőrizték a különböző egységeket. Ennek eredménye­ként azonnali hatállyal elbocsátották Borbély Endrét, a váci Zöld­hordó italbolt vezetőjét, mert az itt tartott szeszfokellenőr- zésnél megállapították, hogy a fogyasztók részére 7.7 malii- gand-fokú bort szolgáltat ki, noha a hordókban talált bor malligand-foka 11,3 volt. Ha­sonlóképpen elküldték a vál­lalattól Berger Gizellát, mert munkáját nem látta el sza­bályszerűen és a vállalat veze­tőségét meggátolta abban, hogy a váci szállodában —* melynek vezetője volt — meg­tarthassák az ellenőrzést. Kalmár Pál Körvadászat i monori táj csendes, kihalt reggelenként. A végtelen A földek téli álmukat alusszák. Pihennek, erőt gyűjtenek a tavaszi ébredéshez. A föld népe sem jár most odakinn, be­húzódik inkább a melegre fűtött házakba, a halkan duruzsoló kemencék, spórok mellé. Az asszonyok és lányok kézimunkáz- gatnak, a férfiember a ház körül szorgoskodik, a gyerekek a sarokban jelölték ki birodalmukat, az öregje meg nagy böl­csen a pipát vallatja. A távolból hirtelen puskalövés riasztja fel a békés alföldi tájat. Újabb lövés pukkan, majd távoli kutyacsaholás jelzi, hogy a lövés nem volt eredménytelen. Körvadászatot rendez a monori tájon a Mengerit vadász- társaság. A nappal együtt indultak útjukra, nyomukban a zsákmányra váró lovasszekérrel és a hűséges Lady kutyával. S mire a nap feltornázta magát a keleti égen, már nyolc nyúl pihent békés egyetértésben egymás mellett a kocsiderékban. Közülük kettőt a legügyesebb vadász, Gáspár István kerített puskavégre, s küldött át az örök vadászmezőkre, ahol minden bizonnyal nincs vadász, csak ízes káposztatorzsa, de az szám- lálatlan. Ha netalán mégis tévednénk, s a jobblétre szende- riilt tapsifüles az örök vadászmezők helyett forró mártással 'bélelt tepsiben ébredne új életre — remélhetőleg ezt nem rója majd e sorok írójának szemére, aki maga is él-hal a spékelt nyúlgerincért. A vadászoknak pedig csak ennyit: további jó vadászatot! — PP — . .11,.Hím „»nMmiimmimmH M ÉG SINCS VÉGE... X elten maradtak. Véresen, kormo­sán, sebektől szagga­tottan. Zihált a mel­lük, s ha egy-egy pillanatra összevil- I lant a szemük, ,mind- | ketten érezték: nin- j csenek egyedül. Va­laki, valaki még ott van mellettük, vala­ki, aki ugyanúgy meghal, mint ő. S ez | megnyugtatta őket. — Menj, kotorj még töltényt. A másik nem is szólt vissza, hanem í a téglák között hát­rább vergődött. Pár j perc múlva vissza­tért: — Még ez a két tár van, Több semmi. Vége. — Vége — hagyta rá.a másik. Valami szorongott | bennük. Sírás? Iszo- | nyat? Az élettől való } búcsú? Ma.guk sem I tudták. Csak azt tud­ták. hogy nem féle­lem. Aki leszámolt mindennel, az már nem fél. S ezen a hosszú, nagyon hosz- szil októberi éjjelen, amikor sorba hulltak el a többiek, leszá­molhattak minden­nel, Igaz, hogy nem volt sok. Huszonkét év nem sok az ember életében. A túlsó oldalról gépfegyver okádta a tüzet. Vijjogtak az acéldarazsak, kapar­ták, marták a vako­latot, mely könnyeit hullatta egy-egy ma­rás után. A kékszalagos ál­lamvédelmi sapka már rágen elkevere­dett. Csapzott hajuk a szemükbe lógott úgy markolták a gép­pisztolyokat, s csak akkor lőttek, ha ér­telme volt. Még két tár . -.i s utána vé­ge.-.., — Karcsi! — No? —' Ha te megma­radsz. akkor.. — Hallgass. Sza­márság. Nem marad meg egyikünk sem. Vége..., A másik odafor­dult feléje. S hirte­len eltorzult az arca. Nekidölt a falnak, majd lassan lecsú­szott mellette. Vér buggyant ki a szá­ján, de a véres habot áttörve kiszakadt még belőle a szó: — Karcsi! Nincs vége! Ne..-, Ne hagyd.. -. " A másik felegyene­sedett. Nem, nem ha­gyom — sikoltott benne. Lőtt, lőtt, lát­ta, hogyan bukfen­ceznek fel a túlsó ol­dalon, s könnyeit be­itta a géppisztoly tusa. Az utolsó tárat tette be a géppisz­toly vasfogai közé. S rekedten, az utolsó­kat üvöltve feljaj- dúlt kezében a fegy­ver. Aztán elhallga­tott. Vége. Megvárta míg há­rom lépésre vannak tőle, s akkor maga elé vágta, az' utolsó kézigránátot. Hárman hulltak az összecsukló fiatal testre. Nem érezte, hogy belérúgdostak. Vértől tébolyultan ordított valaki. Nem hallotta . És ekkor az utca végén felüvöltöttek a harckocsik ágyú- tornyai. A roham fé­lelmetes kiáltásai —< ismerős, baráti üze­netként szálltak fe­léje. A csupaseb fia* tál férfi megmozdult. Figyelt és szinte hangtalanul lehelte. — Még sincs vé­ge ... Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom