Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-18 / 15. szám

1958. JANUAR 18. SZOMBAT ßtst MEf-TF.i WCirlao A szövetkezeti mozgalom egységes, közös alapon nyugszik Össz-szövetkezeti bizottságot alakítottak Cegléden IVemrég a ceglédi Föidimű- vesszövetkezet MSZMP-szer- vezietének kezdeményezésére megbeszélésre gyűltek össze a ceglédi szövetkezetek vezetői. A cél aiz volt, hogy Cegléd vá­rosának területén a földmű­vesszövetkezet, a termelőszö­vetkezetek, valamint a kis­ipari termelőszövetkezetek együttesen (hozzák létre a vá­ros össz-szövetkezeti bizottsá­gát. Ennek a bizottságnak 'az lenne a célja — mint azt a kibocsátott felhívás is kimond­ta —, hogy az .. összefogással és a bizottság megalakításával növeljék a szövetkezetek te­kintélyét, kölcsönösen támo­gass áÉ, segítsék egymást, erő­sítsék. mélyítsék el a szövet­kezetek barátságát, eredmé­nyeiket kölcsönösen ismertes­sék a még szövetkezésen kí­vül álló dolgozó parasztsággal és kisiparosokkal. A földművesszövetkezet fel­hívása nagy visszhangot vál­tott ki a városban. A megbe­szélésre sokan gyűltek össze. Részt vett a város termelőszö­vetkezeteinek és a kisipari szö­vetkezeteknek 22 képviselője. Elöljáróban kimondták, hogy a megalakítandó össz-szövet­kezeti. bizottság nem avatkoz­hat be egy-egy szövetkezet ügyébe, határozatai csak olya­nok lehetnék, mely nem sérti ti szövetkezetek önállóságát és nem állanak ellentétben va­lamilyen törvénnyel, vagy ál­lami rendelkezéssel. Felme­rülhet a kérdés, akkor miért van szükség ennek a bizott­ságnak a megalakítására, s mit tud haszonnal végezni? A bizottság feladatait há­rom pontban foglalhatnánk össze legrövidebben. A SZ9V0tlífií*lÍ termelés elő­segítése áll az első helyen. Megtárgyalná például a bi­zottság, hogy a város lakossá­gának szükségleteit hogyan tudnák jobban biztosítani. A korai zöldségféléket Nagykő* fősről hozzák Ceglédre, a baromfit a környező községek­ből, főleg magánosok. így a piaci árakat nem tudja ked­vezően befolyásolni sem a sok ceglédi tsz, sem a föld­művesszövetkezet. Ha össze­fognának, minden bizonnyal érnének el eredményt. Vagy például a sok ceglédi kt&z is tudna segítséget adni sok áru. eszköz helyi elkészítésével, úgyszintén a földművesszövet­kezetek a szükséges áruk, esz­közök közös megrendelésével. A tapasztalat szerint a la­kosság jobb ellátása megkí­vánná, hogy a ktez-ek jobban vegyék figyelembe a város lakosainak kívánságát. A szö­vetkezeti kereskedelem össze­fogásával ezt is sikeresen meg lehet oldani. h Íöldművesszövetkezetelínslí a város középpontjában, az áru­ház fölött nagyszerűen beren­dezett kultúrterme, klubhe­lyisége van. Helyes lenne, ha ifi alakítanák ki a város össz-szövetkezeti kultúr- és klubközpontját. Megegyezés alapján szakelőadásokat, szak- filmvetítéseket stb. lehetne itt tartani, sőt közös könyvtárat felállítani. Közös szimfonikus zenekart, tánc- és énekegyüt­test kellene létrehoznia a szö­vetkezeteknek. Ezenikívül a szövetkezeti mozgalom nép­szerűsítése érdekében fel kel­lene használni a sportot is. A szövetkezetek egymás kö­zött is vetélkedjenek minden 1 sportágban, sőt helyes lenne • közös össz-szövetkezeti sport­klubot létrehozni, s a verse­nyeken így indítani a csapato­kat. A tapasztalatok azt a sajná­latos tényt igazolják, hogy a szövetkezetek a városon be­lül sem ismerik egymást elég­gé. A jó viszony megteremtésé­nek megvannak a reális alap­jai, melyeket már az előbb is­mertettünk. A földművesszö­vetkezetek és a ktsz-ek pél­dául , eredményesen népsze­rűsíthetnék a termelőszövetke­zetek eredményeit. Az idén valóban közösen ünnepük meg a szövetkezeti napot, és minden szövetkezet meghívja rendezvényeire a testvéri, egy tőről fakadó szövetkezetek képviselőit. Ezer üteg egy módja van a szövetkezetek közötti kap­csolatok megjavításának, a már meglevők megerősítésé­nek. A bizottság javaslatainak valóra váltása minden bizony­nyal előbbre viszi Cegléden, Dózsa városában a szövetke­zeti mozgalmat. A szövetkeze­tek még egységesebbek, szi­lárdabbak lesznek, ha kö­zösen segítik egymást. A földművesszövetkezet MSZMP-szervezetének javas­lata megértésre talált a ceg­lédi szövetkezeti vezetők kö­zött és megalakították Cegléd város össiz-szövetkezeti bi­zottságát. Az ideiglenes ve­zetőség tagjaivá választották: Csizmád! Pált, az Építőipari Ktsz elnökét, Ben© Istvánt, a Ceglédi Földművesszövetkezet elnökét és Szabó Istvánt, a ceglédi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet elnökét; Az egybegyűltek elfogadták a felhívásban közölt javaslato­kat, mindannyian javaslatokat dolgoznak ki és rövidesen újra összeülnek, hogy megalakít­sák a különböző albizottságo­kat; Cs. Ä. Háromnapos gigászi munkává! mentettek meg egy elsüllyedt tengeralattjárót Mint a szovjet sajtó beszá­molt róla, a haditengerészet egyik tengeralattjárója a nyílt tengeren végzett iemerülési gyakorlat közben hirtelen megbillent, elvesztette egyen­súlyát, gyorsan süllyedni kez­dett, s végül orra a tengerfe­nékbe fúródott. Mint később kiderült, azok a járatok, ame­lyeken át a hajó motorjai a víz felszínéről levegőt kaptak, nem záródtak teljesen és a réseken gyorsan zúdult be a víz, megtöltve a hajófar egy ré­szét. A legénység , azonnal SOS-jeleket küldött, js ezek vétele után Nikolszkíj kapi­tány irányításával mentőhajó. sietett a helyszínre. A tenger­alattjáró bóját bocsátott fel, amely a víz felszínén lebegett és jelezte a szerencsétlenség helyét. A tenger azonban olyan viharos volt, hogy a mentőhajó a bóját képtelen volt megközelíteni. A hajó egyik tisztje, Ak- esurin hadnagy, csónak­kal a bójához jutott és — mivel abban távbeszélő- készülék is volt — sikerült telefonérintkezést terem­tenie a tenger fenekén re­kedt emberekkel. — Saját ergnkböl nem tu­dunk kiszabadulni — jelentet­ték a tenger mélyéről és a mentőhajón tudták, hogy ez mit jelent: rövidesen elfogy az oxi­gén és a tengeralattjáró le­génysége megfulladhat. A búvárok azonnal megkezd­ték a munkát. Dmitrenko őr­mester és Grigofov első mat­róz leereszkedtek, de útjuk eredménytelen volt. A bóját iaz óriási hullámok tovasodorták a szerencsétlenség színhelyé­től, a hajótéstnek egyelőre nyoma veszett. Ezután újabb két búvár ereszkedett le egy 500 wattos kézireflektorral. Nekik már sikerült felfedezniük a ha­talmas szivarként föveny­be fúródott tengeralatt­járót, amelynek orra már eltűnt az iszapban. Ivlev zászlós az oxigéncsöveket juttatta le a tengeralattjáróhoz, nyolcvan­hét percet töltött a tenger mé­lyén, s A mm&íssí litíéo és a tépi demkmm HIRES, tisztelt, és mélyen megsüvegelt ember volt a Horthy-korszakban Ugodi La­jos, miniszteri titkár. Nemcsak azért, mert a méltóságos cím illette meg, hanem azért is, mert igen nagy gazdagságban élt: Dánszentmiklóson 473 hol­das birtok korlátlan kiskirálya volt. Ugodi már a Horthy-korszak utolsó éveiben meghalt, de családja ezt nem sínylette meg. A birtok igen jól jövedelme­zett, gondtalan, vidám és fele­lőtlen életet biztosított. Eljött azonban az 1945-ös esztendő, és ezzel együtt a földreform. Az ugodi birtokot felparcellázták és az eddig éhe­ző és nyomorban sínylődő nap­számosok kapták meg azt. Ugodi István, a miniszteri tit­kár fia, ekkor még siheder gyerek volt és sehogyan sem tudta megérteni, miért kellett a kastélyból kiköltöznie édes­anyjával együtt egy szeré­nyebb lakásba és miért hagy­tak meg a részükre csak há­rom hold földet. 1949-ig nem is volt semmi baj, ekkor azon­ban többek előtt demokrácia- ellenes kijelentéseket tett, ami miatt védőőrizetbe vették. In­nen 1953-ban szabadult ki és eltávozott Dánszentmiklósról. Budapestre utazott, ahol egy ideig munka nélkül ténfergett, majd „megértve az idők sza­vát”, az Elzett-gyárba került segédmunkásnak. Itt nagyon szerényen viselkedett — leplez­ni tudta a népi demokrácia el­len érzett izzó gyűlöletét rr és ezért senkivel sem volt súrló­dása. Azt persze, senki sem tudta, hogy Uigodi időközbeh kérvé­nyek özönével árasztotta el a különböző hatóságokat. Min­den kérvényében hangoztatta, hogy a földreform során 10 hold erdőt meghagytak számá­ra és kérte, hogy ezt adják vissza neki. A kérvénybombá­zásnak természetesen semmi eredménye nem lehetett — hi­szen jogalap sem volt a vissza­adásra — de a kis Ugodi se­hogy sem nyugodott. ÍGY KÖVETKEZETT el 1956. október 23-a. Ugodi Ist­ván már az első napon-eltűnt a gyárból, majd feltűnt Dán­szentmiklóson. Pár napig csendben élt otthon édesanyjá­val, majd november 5-én elér­kezettnek látta az időt, hogy a cselekvés terére lépjen. Be­ment a tanácshoz, ahol azt kér. te. hogy édesanyja földjéről öt szál fát vágathasson ki. A ta­nácsi engedélyt meg is kapta. Csak ez kellett neki. Nem az anyai — jogosan meghagyott — földre ment ki, hanem apja erdejébe, mely időközben a dánszentmiklósi Micsurin Tsz tulajdonát ké­pezte. Innen vágatta ki az öt szál fát. Majd egy hónap telt el — 1956. december 4-ét írták —, amikor 20 embert fogadott fel arra, hogy a Micsurin erdejé­ből két és fél holdat termelje­nek ki a számára. A megegye­zés szerint az emberek kapták volna az ágakat és a tuskó ré­szét, valamint az értékesítésből származó összeg 20 százalékát. December 4-én már a bri­gádokat is megalakították, munkára kész volt az egész csapat, amikor legnagyobb meglepetésükre megérkezett a rendőrség. Ugodi még velük is j szembeszállt, ennek azonban j nem sok eredménye volt. Le­tartóztatták. így került a miniszteri titkár fia, az Elzett-gyár volt „sze­rény” segédmunkása a Ceglédi Járásbíróság elé. A tárgyalá­son sem volt szerény. Még mindig konokul állította, hogy az az erdőrész, melyet ki akart vágatni, őt illeti és csak azért „rendezte” mag az erdő kitermelését, hogy ezzel is ha­tározatra bírja a hatóságokat, ahol azonban egyetlen kérvé­nyét sem intézték el kedve­zően. A CEGLÉDI Járásbíróság most már határozott választ adott Ugodi Istvánnak, kér­vény nélkül is. Elítélték társa­dalmi tulajdon lopása, valót­lan bejelentés után történt közellátás érdekét veszélyezte­tő cselekmény és engedély nél­küli fakivágás miatt két év és hathónapi börtönre. Ugodi ebben sem. nyugodott meg, fellebbezett a Pest me­gyei Bírósághoz, ahol most mondták ki az ügyben a végső szót. Helyben hagyták a Ceglé­di Járásbíróság ítéletét. Kalmár Pál I mikor félig eszméletlenül visszakerült a mentőhajó­ra, arca és végtagjai már csaknem teljesen kihűl­tek. A lent-rekedtek szerencsét­lenségére Ivlevnek már nem volt ereje a levegőcsap kinyi­tására, így újabb búvárnak kellett leszállnia. Kremljü­kön zászlós végezte el ezt a munkát, így végre megkezd­hették az oxigén befúvását a tengerfenékbe fúródott hajó­ba. Idejében, a legénység egy része a levegőhiánytól már eszméletlen volt, A tomboló vihar ezután csaknem megpecsételte a hul­lámbörtönbe zárt legénység sorsát. A telefonbója elsüly- lyedt, a drótkötél elszakadt és különös szerencse, hogy éppen a legfontosabb, a levegőszol- galtató csőrendszer maradt épen. Ez alatt több mint 48 óra telt el, A két napja szünet nélkül tal- ponlévő Litvinov zászlós pi­henés nélkül leszállt, 80 per­cig maradt a víz alatt és si­került az összeköttetést meg­erősítenie. Viszatérése után sem pihent, hanem azonnal megkezdte a nagynyomású levegőcsövek szerelését, hogy ezek segítségével a vizet ki tudják szorítani a tengerfené­ken rekedt hajótestből. A vihar miatt az összekötte­tés fenntartásán állandóan dolgozni kellett. Több más bú­vár mellett heroikus munkát végzett egy Sztopkon nevű matróz, aki hatalmas erejéről híres. Sztopkon az engedélyezett idő háromszorosát, 210 percet töltött a tengerfe­néken, ráadásul derékvastagságú von­tatókötelet kellett vinnie és gyakran. volt szükség arra, hogy szerelés közben fejjel le­felé dolgozzon. A hajótöröt­teknek végül sikerült a torpe­dó-vető berendezésen át élel­miszert, meleg ruhát, orvossá­got és szeszt bepréselni. Ezek után az eddig tarta­lékként pihenőben tartott Sljaszetko törzsőrmester eresz­kedett le, még egyszer, utoljára ellenőrizte az egész berendezést, majd jelentette: a hajó kiemelése megkez­dődhet. Ekkor már a tengeralattjá­ró gépei is dolgozni kezdtek a méiyben, az összeköttetés jó­nak bizonyult, az elsüllyedt ha- j ótest fokozatosan emelkedett. Hatalmas hurrázás rész- kettette meg a levegőt, amikor óriási csobbanással megjelent a felszínen a hullámsírjából megszaba­dult tengeralattjáró. Az ajtók kicsapódtak és több mint 70 óra után a legénység először látta meg az eget és szívta tele tüdejét a tenger sós levegőjével. A Váci Könnyűipari ŐntőcL cs Alkatrészgyárban Fehéren, izzón ömlik a folyékony vas. Itt nem lehet kés­lekedni, gyors iramban dolgoznak a vasasok A laboratóriumban Vogel Gyuláné és Kmed Jánosné anyagvizsgálók az öntvények szén- és mangántartalmát vizsgálják A mintákat először precíziós pontossággal, fából készítik. Nagy gondot, figyelmet kívánó feladat A kiégetett homokformába öntik a folyékony vasat FELHÍVÁS! A Ceglédi FöMművesszovetkeziet Igazgatósága felhívja * szövetkezet tagságát, hogy vásárlási könyveiket a visszatérítés számfejtése végett, saját érdekükben legkésőbb január 31-ig adják le a szövetkezet központi, irodahelyiségébe. (Áruház felett.) Január 31-e után a vásárlási könyvet nem áll módunkban elfogadni. Ceglédi Földműve&szövetJkezet Vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom