Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 13. szám
4 Tttzrtféjp • m Cirlap 1958. JANUÄR 16. CSÜTÖRTÖK Spicc-órán Szabó Mária előtáncos mutatja a gyakorlatot mnuimunnfninn)iHHimminmmmmmimtimmnn.immMiiinnnnnm»tmmmtnru:tnnnmtwwmni—nwwm—m A váci balettiskelában Az előkészítő osztály négy-ötéves kislányai az első balett* mozdulatokkal ismerkednek Meghalt a film úttörője Chartas Path?, a filmipar egyik megalapítója, 94 éves korában elhunyt Monacóban. Negyvenkilenc éve annak, nacóban, élvezve élményeikben és anyagiakban egyaránt sikeres pályafutása gyümölcseit. A tököli labdarúgó gazdasági előadó bűníajsiroma Hatteyer Sándort katonaköteles korában behívták Szegeden, onnan pedig csapattestével együtt Tökölre helyezték át. A fiatal katona csakhamar népszerű lett a falu vezetői és lakói előtt, mert kiválóan rúgta a labdát és így a tököli csapat egyik legjobb játékosa volt. A tököljek minden mérkőzésén részt vett és mérkőzésről mérkőzésre többet beszéltek Tökölön arról, hogy Hatteyert szolgálati idejének letelte után ott kellene tartani, mert így a labdarúgócsapat állandóan jól szerepelne. Ez nem került nagyobb nehézségbe. mert Passuth András VB-elnök, egyben a sportkör elnöke is volt és így Hat- teyer leszerelése után elintézte, hogy a tanácsházán gazdasági előadói állást kapjon. Az persze sem Passuthot, sem Ha- teyert nem zavarta az állás b*e- töltűsénél, hogy a labdarúgó semmihez sem értett. Sem a község vezetői, sem a tököli szurkolók nem néztek utána, mit csinál hivatali minőségében Hatteyer. hanem örültek annak, ha vasárnaponként gólt vagy gólokat rúgott és ezzel megszerezték a győzelmet. Hatteyer gazdasági előadóként már egy éve dolgozott Tökölön, amikor az általános létszámcsökkentés során elvesztette állását. Ezután általános vizsgálatot tartottak a ta- nlcsnázén, melynek során kipattant, hogy miként is végezte dolgát Hatteyer. Egy szabálytalan számla kapcsán felkutatták a Hatteyer által aláírt kiadási és bevételi jegyzékeket, majd tüzetes könyvszakértői vizsga következett, mely a következőket mutatta ki: Hatteyer egy év alatt közvetlenül 25 ezer forintot sikkasztott. Számlákkal nem tudta igazolni 67 ezer forint kifizetését. Huszonkét ezer forintot pedig a tanács pénzéből vett el. Hatteyer még ezenkívül 16 ezer forintot is sikkasztott, melyet teljes egészében elkártyázott. Egyévi ..működésének” eredménye tehát 130 ezer forint, melyet úgy sikkasztott el, hogy ez idő alatt egyetlen egyszer sem ellenőrizték. Hatteyer ügye a Ráckevei Járásbíróság elé került, ahol folyamatosan elkövetett társadalmi tulajdon .elleni sikkasztás miatt ötévi börtönre ítélték. Hatteyer ebbe nem tudott belenyugodni és így megfellebbezte az ítéletet a Pest megyei Bírósághoz. A fellebezésnek volt értelme! A Pest megyei Bíróság jogerősen két évre szállította le Hatteyer büntetését a következő. nem mindennapi indokolással: „A Ráckevei Járásbíróság súlyosbító körülménynek vette, hegy nem rászorultságból. hanem könnyelmű életmódja fedezésére követte el sikkasztásait Hatteyer Sándor. Ez nem súlyosbító, legfeljebb a személy társadalmi veszélyességét fokozó körülmény. Ezért a megyei bíróság súlyosbító körülményként való értékelését mellőzi.” hogy vetítésre került az első „Pathé’’ filmhíradó, melyet egy kukorékoló kakas képe vezetett be. F.z a kakas azután hosszú évek során világhíressé tette a „Pathé” nevet. 1897-ben Pathé eredetileg hanglemezgyárat alapított, ds.már 1893-ban bemutatta az elf§ filmet. „Ali baba' és a 40 rabló’’ jól ismert ezeregyéjszakái történetét és az „Utazás a Holdba” című fantasztikus filmet. Harminc éve, hogy visszavonultan élt MoMegyénk moziparkja gyors ütemben fejlődik. A Pest megyei Moziiizeni Vállalat jelenleg 150 filmszínházat üzemeltet. A látogatók száma 1957-ben megközelítette a nyolcmilliót. Ez a hatalmas szám azt jelenti, hogy megyénkben átlagosan minden Iákos évente 11-szer jár moziba. A gyakorlatban azonban még többször, mert nyilván>j>ató egy év alatt való, hogy a csecsemők, aggastyánok és betegek nem jutnák el a marikba. A megyei mozihálózat legnagyobb üzeme a nagykőrösi Arany János Filmszínház, a legkisebb befogadóké pessé gű pedig a pilisszentlászlói kes- kenyfilmes mozi. A legtöbb látogatót — havi 20—25 ezer i föl négy filmszínház éri el, a nagykőrösi, ceglédi, a hőnyi és a szentendrei. Nem vagyunk jogászok és így az egyes paragrafusokat és annak szakaszait nem ismerjük, de merőben jogellenesnek tartjuk a Pest megyei Bíróság megállapításét, amelyből az cseng ki. hogyha valaki köny- nyelmű életmódjának fedezésére 100 ezer forinton felül sikkaszt, ez nem súlyosbító 'körülmény. A felsőfokú bíróság ezt így értékeli cs noha megállapítja a vádlott társadalmi veszélyességét, mégis leszállítja büntetését három évvel. Vajon, miért? Kalmár Pál SÍKOS az ut Szapora léptekkel sietett végig az esti csöndbe buűko- lódzó sötét utcán. Árván, egyedül. A puha, fehér szőnyeg elnyelte a kicsiny cipők koppa- nását, s ez még kísértetiesebbé tette a nesztelen, télvégi este csendjét. Csak a fagyos, északi szél surrogott végig olykor a városszéli apró házak között. Surr ... surr ... — dalolt a lány fülébe, mire az akaratlanul is összébbvonta mellén a könnyű gyapjúkendőt. Surr ... surr ... — fújta tovább a szél kegyetlen, csípős dalát, akár három hónappal ezelőtt, azon a váratlanul havasra forduló december eleji délutánon. Akkor is ilyen gir- be-gurba utcácskában járt, elgondolkozó arccal, a jövő titkait kutatva. Mi lesz velem? Hogyan tovább? — beszélgetett önmagával. — Nagy tervekkel érkeztem a városba. Tanulni, dolgozni, felejteni az állami gondozottak szomorú életét, felejteni a nagy magányt, a keserű árvaságot. Munkát, s egy kis albérleti szobát kaptam már, de szeretetet, s gyógyírt nagy társtalanságomra egy fikarcnyit sem. Miért? Magam sem tudom. Igaz, csendes, visszahúzódó természetet hagyott rám örökségül anyám, s bárhogy igyekszem is, sehogy sem sikerült feloldódnom a körülöttem zajló élet örömöt-bánatot vegyítő nagy, színes forgatagában. Miért? Miért? — vallatta a körülötte zsongó délutáni várost, a vattaruhás fákat, a fehér sapkás házakat, amikor váratlanul megcsúszott a síkossá vált úton s elesett. Éles fájdalom nyilallt a térdébe, s azt hitte, menten elájul, de a következő pillanatban egy erős kéz fogta meg a karját, s felemelte. Magas, elrajzoltarcú fiú állt előtte, s hagy a pillanatnyi zavart eloszlassa, elmosolyodott: — Síkos az út, kislány! — hallotta távolról, a ■■ fájdalom ködfüggönyén keresztül a hangját, s inkább csajt ösztön- szerűen rábólintott: — Nagyon síkos.. s Ezzel máris indult. A lábát hasogató fájás még a köszönő szavakat is feledtette vele. Csak néhány lépés után vette észre, hogy a fiú követi. Egy ideig szótlanul haladtak egymás mellett. — Jobb lesz, ha lassúbbra fogja a lépteit... — szólalt meg végre az egy idő után. Nem volt kedvére az ismeretlen kísérő, a lábai kegyetlenül sajogtak, a gyengéd, ágaskodó hang azonban némileg megnyugtatta. — Lám, mégis csak jők az emberek! — gondolta magában, s valami apró mosolyféle bujkált az ajka körül. A szája azonban másként szólt: — Köszönöm, már jobban vagyok, s a házunk is itt van egy kődobásnyira .. i De bar ne mondta volna! A lába újra megbicsaklott, s ha a fiú nem fogja meg kezét, talán újra elesik. — No, no! Azért csak lassan a testtel! — dörmögte kísérője derűs jókedvvel, s Jcér- dezés nélkül belekarolt Meglepődött, s nyomban ki akarta vonni karját, aztán mégis meggondolta. — Valóban jó lesz vigyázni — nyugtatta önmagát a fiú merészségén — valójában azonban jólesett ilyen bizalmas közelségben lépkedni valaki mellett, s ha csak néhány röpke percre is, de érezni. hogy még sincs egyedül. A kapunál a fiú erősen a szemébe nézett, s ettől a pillantástól enyhe szédülés fogta el. — Holnap este ugyanitt várom! Tiltakozni akart, de a fiú nem engedte szóhoz jutni. — Semmi félreértés! Elvégre azt csak megtudhatom, hogy megffyógyvM-e a lába. Maga sem tudta, miért tette akkor, de rábólintott, s azzal gyorsan befordult a kapun, mielőtt még visszavonhatta volna a könnyelmű ígéretét. Attól kezdve naponta találkoztak. S két hét múlva egy áttáncolt, átmulatott éjszaka után megszédülve a mámortól s a fiú közelségéből áradó nagy-nagy érzésektől, bódul, tan hullott a mohón ölelő karok közé. Egy villanásnyi időre ugyan még átvillant agyán a józan gondolat: Ne, ne így, hiszen még alig tudsz valamit róla! — de már erősebb volt társra vágyó teste-lelke nagy vágyakozása. A reszketve vé- gigsikló kezek nyomán úgy bomlott ki a tarka ruhákból tiszta leányteste, mint amikor a madárfütlyös nyári hajnalon kitárulkoznak a virágok szirmai, hogy felkínálják méztől duzzadó kelyhüket a szorgos méhecskéknek ... Ám ettől a naptól kezdve hiába várakozott az első találkozás helyén. Csak állt újra egyedül, magányosan, s várt, várt, hátha jön még, jön a következő percben, vagy ha nem, hát azután. S múltak a hetek, a decembert felváltotta a január, amikor egy reggelen arra ébredt, hogy a feje szédül, s kavarog a gyomra. Első ijedelmében még aznap elköltözött az öregasszonytól, a kicsiny albérleti szobából, s a gyári leányotthonban keresett menedéket. Azután a január is átadta helyét a még zordabb februárnak, s most már végképp bebizonyosodott, hogy nincs többé egyedül. Ma pedig az orvos is megerősítette. • Mit tegyen? Ki ad most tanácsot egy apátlan-anyátlan tizenhétéves lánynak? Surr... surr... _ zizzent újra az északi szél, de zúgó feje nem fogta fel titokzatos üzenetét. Ment hát tovább kábultan, a fejében kavargó gondolatoktól terhesen, s észre sem vette, hogy az utca véget ért. Egy pillanatra azt érezte csak, hogy az út elfogy alóla, s ő valami könnyű ürességbe lép, A térdébe hasító fájdalom döbbentette csak rá, hogy elesett. Most azonban senki sem nyúlt utána féltő kézzel Nagy nehezen feltápászko- dott, s körülnézett. De akit keresett, sehol sem volt. Csak az otthon hatalmas tölgyfakapuja nézett vissza rá. Észre sem vette, s már megérkezett. Dióbarna szeméből lassan gördült aiá két könnycsepp, hogy szabad utat engedjen a nyomában feltörő zokogásnak. Amennyire csak fájó lába engedte, beszaladt a kapun, s meg sem állt a hálószobáig. Ott azután körül sem nézve, végigvetette magát az ágyon, s zokogott, zokogott, csak úgy reszketett belé fiatal, meggyötört teste. A lányok csodálkozva, értetlenül állták körül. Egy idő után mintha csak megérezte volna kérdő tekintetüket, lassan felemelte a fejét, s a sírástól elcsukló hangon vallotta be az igazságot: — Síkos, nagyon síkos volt az út! Prukner Pál I ■(Jiihn, (Színiláz- áradat ont J Előzetes jelentés mmmm Rövidesen bemutatják filmszínházaink az 1955-ös cannesi filmfesztiválon „Aranypálma“-díjat nyert Marty című amerikai filmet niMMimiMMiiiitiiititiitiiiiiiiitiiiiHitiitiiiiMiiiimimiii Szalai Zoltán kiállítása z öreg Delacroix mester, a modern festészet vagy úttörője azt írta naplójába: a képnek olyannak kell lennie, hogy az a szemnek ünnepet jelentsen. Ilyenek Szalai Zoltán képei is. A festmények finom hangulata, a pasztell színek és a halványság mögül elővillanó emberi hangulatok. sorsok méltán kötik le a figyelmet. Minden festménye olyan, mintha sétára hívna. Séta közben, elbeszélgetnénk nagyon szép dolgokról és ö közben csak úgy mellékesen előkapná vázlatkönyvét s pár odavetett vonallal érzékeltetné a táj hangulatát. Néhány hét múlva pedig csodálkozva bontanánk fel egy címünkre érkezett küldeményt. És a csomagból Szalai Zoltánnak egy képe bontakozna ki... Szinte a kamasz mámoros örömét érezzük, amikor felfedezteti velünk a Duna felett szálló pára kékessziirke lebegését és ahogy ezt a párát áttörik a felkelő nap sugarai. Csodálatosan, áttetszőén csillámuk a víz és ebben a végtelen tisztaságban érezzük a művész örömét is a saját felfedezésén. „Gondolkodó fiú, vagy lehet önarckép is“ című festménye a kiállítás egyik legérdekesebb darabja. Az arckifejezésben, a tekintetben ott vibrál a fiatalság és a művész örökös lelki fiatalsága. A komor, gondolkodó jellemre valló vonásokon sugárzik a tettvágy, az akaraterő. És általánosságban ezt mondhatnánk Szalai Zoltán művészetéről is. Minden festményének látszólagos halksá- gát erős mozgékonyság, dinamika fűti át és ennek a két elemnek összeolvadása adja a képek hitelességét, magával ragadó erejét. Dunántúli parasztcsaládban született. Nagy nehézségek árán, de valahogy mégis bekerült a Képzőművészeti Főiskolára. Itt egyideig különösebb tehetségnek nem mutatta jelét. Csak mikor harmadéves korában egy erős akaratú, nagy művész, Rudnay Gyula vezetése alá került, akkor kezdte kimutatni bontakozó tehetségét. A háború kettétörte felfelé ívelő pályáját. 1945 óta már több kiállítást rendezett, s mindnagyobb sikerrel zárultak azok. A mostani. Fényes Adolf teremben rendezett kiállítása is bizonyítja, hogy tehetséges és még mindig nagyon sokat ígérő művész. V. E, MtMiMiiiimHiiiiiiMutnimmiiiiiimiiiiiiiuHiiiiiimiiiiiHtiiiiM ANDRE GIDE: A tékozló fiú visszatérése Magvető Kiadó magyar olvasó alig ismeri a Földi táplálélcdk, a Szűk ajtó, a Genevieve, az Űrien utazása, a Pénzhamisítók, s annyi más különös remekmű különös íróját, aki pedig a huszadik századi francia irodalomnak egyik legvitatottabb s legnagyobb hatású alakja. E könyvben most három művével ismerkedhetünk meg. A címadó Tékozló fiú visszatérése, a Philöktétés és Bethsabé, mint Gide csaknem valamennyi műve, meghatározatlan műfajú alkotás. Párbeszédes formájuk ellenére mindháromra érvényes, amit az író a Philöktétés pár soros jegyzetében szükségesnek lát leszögezni: hogy „nem a színpad számára íródott”. „Értekezés a három erkölcsről” — ez áll a Philöktétés címe alatt■ De ugyanez állhatna a Tékozló fiú visszatérése alcímeként is. Az elsőben Odysseus, Philöktétés és Neoptolemos, a másikban az Atya, a nagyobbik fiú és a Tékozló hármas erkölcséről van szó. Hogyan lehetne elhagyni a letűnő, megmerevedett és szépnélkülivé vált, régi életformát (a polgárit) — és mégis megőrizni belőle, amit sok évszázados múltja alatt felépített? Az elavult és gúzsbakötő életformával való szakítás Gi- denél, a francia nagypolgárcsalád leszármazottjánál mindenekelőtt a családdal való szakítás formáját ölti. Ez az állandóan visszatérő témája Gide legtöbb művének. S a legkisebb fiú, a fiatal gyerekek alakja hordozza mindenütt a kitörés szándékát, a sóvár vágyat a gyönyörű nagy tettek iránt, amely a gidei költészetnek legmaradandóbb, legértékesebb vonása. Más kérdés, hogy ez a gyönyörű, nagy lendület az új világ felé, konkrét cél híján, csaknem mindig szomorú megalkuvásba fárad. Neoptolemos végül is nem tudja megakadályozni a régi erkölcs győzelmét. A legkisebb fiúnak is, mielőtt még nekiindulna, a megtért Tékozló alakjában kell találkoznia a maga jövendő kudarcával. De ha az út és a cél nem tisztázott is, egy új világ új, emberibb erkölcsének meghódításáért felszított vágy csodálatosan mély és mai költészete lobog Gidenek ezekben a példázataiban. Gide nem feleletet adó, csak kérdést felvető író. De kérdései a mai ember életének közepébe találnak. S aki jól hallja őket, nem nyug- hatik, míg maga nem keres rájuk feleletet önmagában. A Magvető Kiadó régi tartozást törlesztett e kicsiny kötet közreadásával. Ezután a magyar olvasók előtt sem lesz többé ismeretlen és idegen Gide költészete.
