Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

1958. JANUAR 10. PÉNTEK mm UEcrer 7&Círlap ELOADASSOROZAT A HÁZASSÁGRÓL A napokban fejezték be Vácott a. TTIT rendezésében tartott igen érdekes előadásso­rozatot a házasság problémái­ról, amelyet február elején Cegléden és Monoron is meg­ismételnek. Az előadássorozat három részből áll. Az első elő­adás címe: Szerelem a házas­ságban, amely után a Tiltott szerelem című francia filmet, vetítik. A második előadás:' Hűség és féltékenység, utána az Othelló című színes szovjet film kerül bemutatásra. A harmadik előadás: A házasélet egészségügyi problémái. Ezt az előadást külön rendezik nők és külön férfiak részére. A Romeo és Júlia- Pest megyében A Déryné Színház együttese néhány nap múlva megyénk• ben is bemutatja Shakespeare halhatatlan színművét, a Ro­meo és Júliát. Január 12-én Cegléden, 13-án Vácott. 14-én Albertirsán, 16-án Monoron és 17-én Kiskunlacházán adják elő — minden bizonnyal nagy sikerrel. MfiimimtiHiitMiittitiiiiiiiiiiiHmMHtiiimiiMiimmiiinttm VIRÁGZÓVÁ TESZIK KIS 1ARCSAN A MEZŐGAZDASÁGOT SIOIÖI. mim, IÖBB1AMRW1 riRMHIEK. HIERISSÍTIK, lil*HIS U ÁllAIÁIIOMMIl Megsértették a „hagyományt’4 Ahogy egyesek a kritikát értelmezik... Kistarcsa közvetlenül Buda­pest szomszédságában fekszik, s ez a tény eleve meghatározza a közséig lakosságának munká­ját, befolyásolja gondolkodás- módját. Közel vannak a fővá­rosi gyárak, üzemek, számos munkalehetőséget adva a köz­ségbelieknek. Ezenkívül ott van helyben a Kistarcsai Fé­sűsfonó, amely szintén sok munkaerőt von el a földműve­léstől, pedig jelentős határa van a községnek. Mindezeket a tényezőket fi­gyelembe kellett vennie a köz­ségi tanácsnak, amikor a tava­lyi év végén elkészítette a há­roméves mezőga'zdaságfejlesz- tési tervet. A tanács dolgozói­nak sök fejtörést okozott ez a tervezés, sokszor megtárgyal­ták a község gazdáival, amire végleges formát kapott és a ta­nácsülés határozatijáig elfogad­ta. Igaz, nem egy tervet, se nem kettőt megcsináltak már az elmúlt tíz esztendőben, de valahogy egyikért sem érezték annyira a felelős­séget, mint a mostaniért. Megszűnt az úgynevezett „mu- szájgazdálkodás“’, most végre érvényesíthetik elgondolásai­kat, ahogy jónak látják. De nemcsak a tanács, maguk a gzadák is a legőszintébben igyekezték segíteni, s csak ak­kor fogadták el a tervezetet, miután alaposan megvitatták, hogy a benne foglaltak reáli­sak és teljesíthetők. Kistarcsa nem gabonater­melő község, földjeinek nagy­része homokos. Ezért különös­képp nagy örömmel üdvözölték a kötelező kenyérgabona vetés- terület megszüntetését, hiszen sokszor valóságos ráfizetés volt számukra a gabonatermelés. El is határozták, hogy három év alatt 36 százalékról 30 száza­lékra csökkentik a gabona ve­tésterületét. A terület csökkentése azon­ban nem jelenti a termés tiHMMtlllHIItlllilHHIIIIMtllllUiUllHltllMlllimtltlllllllHtHlimmtHHIIIIIIIMIMIItmillHtUIHHIlHlllllllinitttllUIIIIIIHIMIUIIIIIIKI’r Hpítt tct/él Sir Artur Keigthez Dear Sir! A Pest megyei Hírlap január 4-i számában olvas­tam tanulmányá­ról, amelyben azt fejtegeti, hogy a távoli jövőben csak nők lesznek a világon. Én, mint férfi, az első szóra, a cím után, nem ta­láltam ebben sem. mi különöset, mert tudom, hogy amio mi, férfiak robotolunk, a nők élik világukat. (Vagyis gyakorla­tilag csak ők vannctk a világon.) Meghökkentem azonban azon a képtelen megálla­pításon, hogy a nők 500 millió évvel előbbre vannak és hogy biológiailag sok­kal alkalmazko­dóbbak, mint mi, férfiak. Éppen a minap ' mondta Árpi barátom a feleségének (már pedig ő sokkal szavahihetőbb, mint ön, Sir, ne haragudjon), hogy: — Te Sári, te 100 évvel el vagy maradva, te nem tudsz a megválto­zott helyzethez alkalmazkodni! Megnyugtat, hogy a nők ilyen ká­ros elszaporodását tízezer vagy talán tízmillió évre te­szi. így bennünket egyelőre különö­sebb veszedelem nem fenyeget, bár szeretnénk abban a korban élni, amikor csak any- nyi lesz a férfi, mint a méheknél vagy a hangyák­nál. Ez az esé­lyeinken komo­lyan javítana! (Bár nem vá­gyom ezeknek a méh-Kékszalkái- lalknak a sorsára sem: szeretni és meghalni? . ..) Hogyan? ön azt állítja, hogy a nők mesterségesen fogják magukat megtermé'kenyí- teni láborató­riumban előállí­tott műanyaggal? Hát ez mindennek a teteje! Én fel­világosult ember vagyok, hiszek a technika haladá­sában, tudom, hogy a műanyago­ké a jövő, tu­dom, hogy a mű­anyag olcsóbb, tartósabb, szebb, szilárda b b. mint amit helyettesít, a műgyémánt ike­ményebb, mint a valódi, de ez már mégis túlzás! Azdk a laborató­riumok nem szé­gyellik magukat, hogy ilyesmiket gyártsanak? Ab­szurdum! Hiszen ebben a verseny­ben azután tény­leg lemaradunk! Csak egy remé­nyem van: az, hogy a nők még szám lálhatatla n évmilliókig ide­genkedni fognak a mesterséges meg­termékenyítéstől és minden bioló­giai alkalmazko­dóképességük el­lenére ragaszkod­ni fognak a „ha­gyományos fegy­verekhez". Évmilliókig kész hive: Fazekas Mátyás, a férfitársadalom oszlopos tagja csökkentését, ügy tervezik, a kenyérgabona termés mennyisége marad a mos­tani. Ezt úgy akarják elérni, hogy jobban megművelik a földeket. Teljesíthető ez az elgondolás. Ezt az is bizonyítja, hogy míg 1956-ban 30 vagon kenyér­gabona termett a községben, addig 1957-ben 37 vagonnal ta­karítottak be, pedig 60 holddal csökkent a terület. \ A gabonaterülettel szemben növelik a szőlők és gyümölcsö­sök területét. Bár a kistarcsai határ kiválóan alkalmas szőlő­gyümölcstermelésre, mégis mindössze 44 holdon folyik je­lenleg a termelés. A következő három év alatt ezt a területet a következőképp növelik: kilenc holdon cseresznyét, szilvát, almát, körtét, 55 holdon pedig szőlőt telepí­tenek. Ugyanakkor felújítják a kiöre­gedett, vagy foghíjas szőlőket is. A Gödöllői Járási Tanács talajvizsgáló laboratóriuma előzetes kutatásokat végzett, hol vannak erre a célra leg­alkalmasabb területek. A ta­nács külön beültet egy kéthol- das területet papírhéjú fajtájú diófával. Húsz holdon földieper tele­pítését is tervebe vették. Méghozzá egy tagban lesz mind a 20 hold, így lényegesen könnyebb a gondozása, a kártevők ellem védekezés és az értékesítés. Sokan fogadták örömmel a földiepertermelés hírét, hiszen jócskán vannak Kistarcsán 1—2 holddal rendelkező üzemi munkások, akik így földjükön is jelentős jövedelemhez jut­hatnak. Igaz viszont, hogy eléggé munkaigényes növény, ezért többen húzódoztak tőle. Eddig sokan termesztettek paradicsomot és--uborkát-. A ta­valyi • őszön- viszont í.on sokan határoztak úgy, | hogy zöldségfélék helyett | inkább takarmányféléket | termelnek és állattartásra térnek át. I Az elmúlt évek során bizony 1 alaposan elmaradt a község az | állattenyésztésben. Jelenleg 1 például 75 szarvasmarha van íaz 1500 hold földhöz. A terv­ben az is szerepel, hogy 1960-ra ezt a- létszámot kétszeresére emelik. S hogy ez nem csupán terv marad, arra biztosíték: több gazda még az idén 4—5 darab szarvasmarhát vásárol. A megvásárolt marháknak kö­rülbelül 70 százalékát meghíz- lalják s értékesítik, a többit to- vóbbtenyésztésre tartják meg. A község mostani sertésállo­mánya 477 darab, de 777-re növelik. Kiváló legelők van­nak a községet környező dom­bokon. Ezt nagyszerűen fel le­hetne használni juhok legelte­tésére. Szerepel is a tervben, hogy a Gyapjúbavóltó Válla­latnál vásárol a község lakos­sága 500 birkát, 90 forintos ju­tányos áron. Az állattenyésztés fellendí­tése érdekében előírja a terv, hagy a községi legelőket fokoza­tosan feljavítják komposzt. trágyával, meszezéssel. mű­trágyázással. Védelmére erdősávot ültetnek, szakaszos fásítást kezdenek, majd fokozatosan áttérnek a szakaszos legeltetésre. A baromfitenyésztésre már 1957-ben is nagy gondot fordí­tott a község. A jelenlegi állo­mány nyolc ezer. A hároméves terv szerint ezt 22 ezerre eme­lik. Jól jövedelmez majd a ba­romfi, hiszen 5—6 pár csirké­vel, kacsával akár mindennap be lehet utazni a fővárosi pia­cokra. Különösen figyelemre méltó: a tervezetben benne szerepel a gazdák szakmai oktatása is. Már a most megkezdődött ezüst- kalászos-tanfolyamot an­nak szolgálatába állítják, hogy megtanítsák a hallga­tókat a tervben foglalt bel­terjes gazdálkodás titkaira. Kiváló mezőgazdasági szakem­berek tanítják, hogyan lehet legjobban.kihasznált}! a földe­ket, pótolni' az elhasznált táp­erőt, hogyan kell védekezni a növényi és állati kártevők el­len, s hogyan lehet kis parcel­lákon is kihasználni a gépeket. Nagyon jó ez a tervezet, s ha valóban meg is valósítják a benne foglaltakat, három év múlva lényegesen gazdagabbak lesznek a kistarcsaiak. Sz—e Ki ne fázna, ha értekez­letről hall? Kivált, ha azon részt is kell vennie! Az érte­kezlet szó mindenki képze­letében füsbe burkolt szo­bát, elnyűtt arcokat, álmos­ságtól le-lecsukódó pillákat idéz fel. Egyszóval, ami kellemet­len: „Értekezlet*? a neve. Félünk tőle, mert azt hisz- sziiík, az értekezlet hajnalban kezdődik és éjszakába nyúlik a vége. Mindenki hozzászól, akikor is, ha semmit, igazán semmit nem tud mondani. Sőt, annál inkább! Mert aki­nek fontos közölnivalója van — tömören világosan adja elő, hogy mindenki megértse. De aki csak az előtte szólóhoz csatlakozik, az ügyeskedik: nehogy ész­revegyék, hogy csak ismétel. Körülírja, cirkalmazza, s maga sem veszi észre, hogy közben a percek könyörtele- nül mérik az idő rohanását. Sokan sajnos képtelenek elképzelni — nem még meg­valósítani! — a hasznos, rö­vid, tartalmas tanácskozásom kát. Sokan, de a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága bebizonyította, hogy nem mindenki! A legutóbbi végrehajtó bi­zottsági ülésen két nagyobb és sok apróbb problémáról tárgyaltak. Mégis öt óra alatt számos fontos kérdést meg­vitattak és jelentős határo­zatokat hozták. Senki nem ismételte az előtte szólót és csak azok jelentkeztek hoz­zászólásra, akiknek valóban volt mondanivalójuk. Hogyan csinálták? Hogyan merték megbontani az érte­kezletek eddigi és sérthetet­lennek látszó „törvényeiéi felrúgni > a régi szokásokat? Egyszerű a nyitja. A napirendre kerülő prob­lémákról írásbeli előterjesz­tést készítettek. A végrehaj­tó bizottság tagjai pedig megadták egymásnak azt a tiszteletet, hogy át is tanul­mányozták a jelentéseket^ felkészültek a végrehajtó bi­zottság ülésére. (s—á) Szőlő- és gyümölcstermesztési tanfolyam kezdődött Galgahévizen Tegnap este Galgahévizen a TTIT rendezésében érdekes előadássorozat kezdődött a szőlő- és gyümölcstermesztés aktuális kérdéseiről. Az első előadást 58 dolgozó paraszt hallgatta végig. Az előadásso­rozat érdekessége, hogy ma­guk a galgahévizi dolgozó pa­rasztok kérték megindítását a TTIT-től és egyhangúan meg­szavazták azt is, hogy a több mint 20 előadásból álló soro­zat részvételi díját maguk fi­zetik. Az előadásokat egyéb­ként a kertészeti főiskola ta­nárai és dr. Rásonyi Miklós galgahévizi tanár vezetik. Modem bérház a ceglédi Köztársaság utcában. Háttérben az öreg református templom. Foto: Nánásí Lányok, asszonyok figyelem ! ✓ Divat lesz a szoknyatartó Idén tavasszal a szeszélyes divat bő és színes szoknya- I tartókat mutat majd be. A párizsi szabóságok nyílt titka ez. = Az egyszínű, kockás, vagy színes szoknyákat már nem öv f szorítja le, hanem keskeny szoknyatartó fogja, amely hason- | mása a férfiak nadrágtartójának. Ezek az új szoknyatartók | Világos és vidám színűek lesznek, s bizonyos, hogy a férfiak | izgatottan lesik majd a vendéglőkben, a kávéházakban, hogy | A szomszéd asztalnál kabátját letevő hölgy milyen csinos | ~mok»jj(tíár*ót visel. i évszázadok óta híres a Pénei bor. Vj Az esztergomi törökök két rette­gett bajvívó vitéze, Deli Halil és Szi- nan lszah is ettől „ázott“ el s miatta jutott az érsekújvári magyar végvár tömlöcébe. Legalábbis igy meséli el Mikszáth egyik novellájában. Tény és igaz azonban, hogy a felvidéki bánya­városok múlt században élt lakomáik még az unokái is emlegetik a penci Menyecskehegy tüzes borát. Ma már jóformán csak az emléke él a régi jó boroknak. A filoxéra kipusz­tította a szőlők nagy részét, de ami megmaradt belőle, az őrzi a régi jó bo­rok nemes jellegét. Igen, a penci bor­nak is sajátos tájjellege van. Az arany­sárgán csillogó nedűt ha megkóstoljuk, tüzes, kellemes, zamatos. Nem sava­nyú, de nem is édes. Az utolsó korty után a szánkban azonban kesernyés ízt érzünk, ügy mondják az öregek, hogy ezt a talajtól kapja. Csak az első, má­sodik pohárnál vesszük észre, aztán ezt is elfelejtjük. Kellemes zsongás önti el az ember minden ízét. Nemcsoda, hogy a törökök is már Mohamed paradicso­mában érezték magukat a penci bor­tól. Pencnek azonban nemcsak a borában található meg sajátos jellege, hanem egész életében is. Megragadja termé­szeti szépsége, bájos, hegyes-völgyes tája az ide vetődött Mohón issza a ter­mészet szépségét. Aztán, ha belekóstol­gat a község életébe, akkor az első be­nyomások után valami kesernyés izt érez. A talaj az oka ennek is... Sze­gény a népe, földjei ma a szőlő kipusz­tulása után félig parlagon hevernek. Nem azért, mintha nem szeretnének az emberek dolgozni. Uj szőlőtelepítés­hez kitartás kell, 3—4 év mire ter­mést hoz. F annak, akik belevágtak ismét, né­hány éve. Asztalukon ott csillog újból az aranyos bor. Vannak, akik ar­ról is álmodnak, hogy a kopár, kihalt Menyecskehegyet ismét nótaszó, szüre- telők vidám hangja veri fel. Ezt sze­PENGI pohárköszöntö retné a váci járás tanácselnökhely ette- se, Szikora elvtárs is. A penci tájmúzeumban szemlélődünk vele. Előttünk egy térkép, amely a múlt század szőlőművelését mutatja színes foltokban és statisztikában. 1560 hold szőlő volt száz éve s ma mindössze hetven. Tájmúzeumot említettünk — való­ságban egy. közepes szoba, amelyben állunk. Olyan helyisége ez a községnek néhány éve, mint a mohamedánoknak Mekka. Alig akad lakója, aki ne zarán­dokolt volna már el ide. Ha a község­ben idegen megfordul, ritkán kerüli el­jártak itt már francia pedagógusok, hazánkból műtörténészek, akadémiku­sok, régészek, turisták, banktisztvise­lők s ki tudná elsorolni, még ki fordult meg az évek folyamán falai között. Mit láttak ebben a kis szobában? Penc és a környékbeli három község történelmi anyaga van itt összezsúfolva üveges szekrényekben és falitárolókban. Meg­találhatja itt a szemlélő az ötezer év­vel ezelőtt éh kőkori ember szerszámait, edényeit. A gazdag bronzkori emlékek egész szekrényt töltenek meg. A népvándor­lás korából hazánk páratlan leletű szkita kardját a penci kisgyűjtemény juttatta a Nemzeti Múzeumnak. Kel­ták, rómaiak, germánok, avarok sora­koznak időrendben, mint. „fiatalabbak“ az ősi népek után. Honfoglaló őseink, kalandozó magyarok lovassírjai bizo­nyítják, hogy ez a vidék egykor szál- lásterületük volt. Itt legeltették a lan- kás domboldalakon szilaj paripáikat. A középkor anyagát gazdagon képviselni a Zsigmond és Hunyadiak korában el­pusztult házak kiásott eszközei, edé­nyei. Megelevenedik előttünk a közeli Csővár lovagvilága, Mátyás kora, ami­kor büszke főurak átépítik gótikus, majd reneszánsz stílusban kényelmes lakókastéllyá a szilklabércre kiugró gyö­nyörű Járat. A törökvilág pusztításait, a környék elnéptelenedését új élet váltja fel a XVIII. század elején. A Felvidékről származó dolgoskezű jobbá­gyok kezemun'kája nyomán felújul a középkortól folytatott szőlőművelés. A hetedeid, dézsmál fizető jobbágynép munkája nyomán új, virágzó élet fakadt itt a dombok tövében. Aztán jött 1848. A kapától görnyed,ező zsellér, felemelt szavát az igazságért: szabadítsák fel őt is! A penci jobbágyok forradalmi kö­veteléseit tárgyalja az országgyűlés s teljesíti. A szabadságharc bukása után azonban minden marad a régiben. Mire végre felszabadulnák a dézsma alól, s maga gazdája lenne mindert jobbágy a kis szőlőjében, jön a mindent elpusz­tító filoxéra. Nem segít senki rajtuk, pedig emlegetik, hogy ha támasz nél­kül maradnák, kezükbe veszik a ván­dorbotot, s kimennek Amerikába, Mé­gis maradtak, mert itt tartotta őket a szülőföld, amelytől nem tudtak elsza­kadni. 4 hogy végignézzük ennek a község* J*- nek több évezredes múltját köveik. ben, Írásokban megörökítve, megint az egykori híres borára gondolunk. Arra a híres aszúborra, amelyről már csak az írások beszélnek. Ebben a kis mú­zeumban úgy érzünk összesűrítve min­den zamatot, ízt, ami évszázadokon ke­resztül kiforrott ebben a kis községben, ahogyan egy pohár penci borban. A kesernyés íze megvan ennek is, mert érezzük, hogy méltóbb helyen kellene lennie ennek a gyűjteménynek. A váci járási tanács múltért lelkesedő titkárát. Szerencsés Emimét hónapok óta fog­lalkoztatja a gondolat, hogy megszerez­ze a község legrégibb épületét mú­zeumnak s méltó helyet kapjon ez a kis gyűjtemény. Ha a gondolat tetté is érik, kevés ilyen tájmúzeummal dicse­kedhet országunkban hasonló kisköz­ség, mint Penc. Jakus Lajos, a penci általános iskola igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom