Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

1958. JANUAR 31. FENTEK rr.rr ait: K^CirSap s ■Az emberiség kozmikus korszaka előtt SZOVJET TUDÓSOK A H O L D. UTA ZA S RÓ L Az új esztendő alkalmat adott tekintélyes szovjet tu­dósoknak arra, hogy kifejtsék elgondolásaikat arról az' új, kozmikus korszakról, amelybe az emberiség hamarosan be­lép. A Szovjetszkaja Avijacija, a minden „repülési’’ kérdésben fölöttébb illetékes lap közli több rendikívül nagynevű szov­jet tudós nyilatkozatát, köz­tük Sztamyukov tanár, a ne­ves szovjet kutató cikkét is. Szitanyukov tanár cikke a következő frappáns címmel jelent meg: A Hold elleni támadás küszöbén! íme, hogyan vázolja a hírne­ves szovjet tudós azokat a várható eseményeket, ame­lyek hamarosan az egész vi­lág érdeklődésének közép­pontjába kerülnek. A vegyi üzemanyag által meghajtott rakéták sebessége az utóbbi években a másod- percenkénti három kilométer­ről nyolc kilométerre növe­kedett. Ha a mai ballisztikus rakétákat megtoldják néhány „emelettel”, az utolsó ilyen emelet — vagy „lépcső” — ré­vén a másodpercenkénti se­besség eléri a tizenkét kilo­métert. Ez pedig éppen ele­gendő ahhoz, hogy a rakéta felrepüljön a Holdra. Az első Hold-rakéta, amely leszáll a Holdon, vagy meg­kerüli Földünk legnagyobb kísérőjét, az elkövetkező évek egyikében repül ki majd a Földről. Tervbe vették egy olyan szputnyik felbocsátását, amely nagyerejű robbanó­anyagot visz majd a Holdra. Ennek a robbanóanyagnak felrobbantását, illetve a rob­banás okozta fényjelenséget a Földről is láthatjuk majd. En­nek a sperktrumából a tu­dósok pontosabb képet nyer­hetnek a Hold felületéről s el­dönthetik, melyik a helyes a jelenleg még ellentmondó vé­lemények közül. Nyilvánvaló, hogy mire sor kerül a Hold-rakéta felröpíté- sére, addigra több szputnyik is kering majd a Föld körül, s akad közöttük olyan is, amelynek röppályája erősen megközelíti a Holdat. A mű­holdra szerelt műszerek le­hetővé teszik a Hold felületé­nek alaposabb tanulmányozá­sát és fényképezését. Egyes tudósok véleménye szerint az egész Hold-felüle-1 tét vastag porréteg borítja. 1 Amennyiben ez megfelel a \ valóságnak, akkor a robbanó-1 anyaggal felszerelt, imént i említett holdrakéta mélyen i besüpped majd a Hold por- I felületébe és ha ez a por fém- i alkatelemektaől áll, akkor a j robbanás alkalmával a Hold poranyagának mélyéből előtö- : rő jelzések el sem érhetik a ’ Földet. Az első kísérleti holdrakétá- i kát nagyabb méretű rakéták- i nak kell követniük —utasok- \ kai. A Hold azonban nem fo- i gadja majd vendégszeretettel i az embert. A hold-utasoknak i súlyos fémből készült páncélöltözéket kell viselniük és nagy oxigén- I tartállyal kell rendelkezniük. j Ez a különleges védööltözet I azért fontos, mert a Holdat I szüntelenül záporozzák a kü- 1 lönböző nagyságú kozmikus I porszemek és meteorok. A I Holdnak ugyanis nincs lég- j köre, ami a Földön védelmet I nyújt az ilyen meteorzáporok- I kai szemben. Szerencsére a j Hold vonzóereje alig számot- j tevő, ezért a több réteges fém \ védőburkot az ember minden j megerőltetés nélkül, könnyen j viselheti. i Tisztázatlan még az a kér- : dés is, hogy egyáttaláb'n jár- I hat-e az ember a Holdon, te- I kintettel a rendkívül nagy j meteorveszélyre. Az első hold- j utasok minden bizonnyal \ páncélkocsikban közlekednek j majd a Holdon. Az űrhajózásban nagy sze- j repef kell betölteniük az [ atommeg.haitású motoroknak, j A legközelebbi években azon- i ban a vegyi üzemanyaggal működő motorokat még min­dig gyakran fogják alkalmaz­ni. Ezt mondta Sztanyukov a legközelebbi évekre vonatko­zólag. Gilzin tanár, a neves asztroneotikus azonban sok­kal tovább ment. Szerinte hamarosan különös képnek leszünk szemtanúi. A földgolyó körül mestersé­ges „holdak” egész raja köröz majd; különböző nagyságú és különböző rendeltetésű szput- nyikok. Akad közöttük örök­műhold is, amelynek keringé­se évezredekig tart. Lesz olyan szputnyik is, amely ép­ségben tér vissza a Földre és felbecsülhetetlen értékű ada­tokat hoz magával a világűr­ből. Egyes szputnyikok utaso­kat is szállítanak magukkal, akik láthatják majd a föld­golyót távolból. Az űrhajózás terveinek ki- dolgozásáyal foglalkozó tudó­sok programja rendkívül me­rész. A Hold meghódítása után a Mars bolygó következik. Mindez azonban csak a kezdet, mondjuk „az emberiség koz­mikus gyermekkora”. Amint­hogy a világmindenségnek sincs határa, éppúgy határta­lan az emberi zseni merészsé­ge is. A tudomány.mai feltevé­se szerint a naprendszer boly­góin, a Földön kívül nem él­nek emberek. A Mars és a Ve­nus bolygón csak egyes növé­nyek és legfejletlenebb állat­fajták élhetneik. Megelégedhet-e tehát az em­ber azzal, hogy csak ezt tudja a világmindenségről? Nem ép­pen a mi korunk emberének dolga-e, hogy a Földön kívül bárhol találkozzék gondolkodó lénnyel (és tegyük hozzá, hogy talán olyan lénnyel, aki már évezredek óta tud a műholdak­ról)? —"w X tudományaim életben már ismeri azt a motort, amely a fény sebességével közlekedhet majd. Ez a foton-motor nem anyagsejteket, hanem foton- energiakvantumokat lök majd ki magából. A tudomány két­ségkívül az ember szolgálatába tudja majd állítani ezt a cso­dálatos hajtóerőt is. Harminc- negyven év múlva az űrhajó­utasok, elméletileg, elérhetik a földünktől 1 milliárd fényév távolságra levő égitesteket is. Ennek megvalósítására az űr­hajó íoton -motor j ában kvan­tumenergiává kell változtató 10' milliárd tonna anyagot. Hogy ez milyen roppant meny- nyiség, látható már abból a tényből is, hogy ez az energia több száz kilométer mélységre felolvasztaná a Föld kérgét. De még ez is megoldható. Az egész szükséges foton-üzem­anyagot nem kellene az űrha­jónak magával vinnie. A világ­űr ugyanis nem teljesen üres, hanem sejtek és égi ködök úsz­kálnak benne. A foton-rakéta tehát onnan is „táplálkozhat”. Mindez persze a jövő. Nem­zedékünknek azonban joga van már erről is ábrándozni. Egy dolog viszont bizonyos — amint azt Sztecskin akadémi­kus mondta: 1958-ban újabb lépést teszünk a világminden­ség meghódításának útján. A néma levente Foton j y: yezetés a gödöllői Hársfában A Gyermekváros támogató-1 Sára indított társadalmi akció | Deficittel dolgozott a gödöllői Hársfa-vendéglő. A Váci az anyagi segítségen, gyűjté-| Vendéglátóipari Vállalat a közelmúltban az üzem bezárására sen túl kulturális téren is| gondolt. Aztán mást határozott. Január 15-vel Vígh Lászlót megnyilvánul. A fővárosi mű-| bízta me9 az üzem vezetésével, a 13 főnyi személyzet helyett, vészekhez hasonlóan, a duna-| most csupán öt dolgozik, a Váci VV bízik abban, hogy ren- keszi községi színjátszócsoport f tábilis lesz az üzlet. Régi patinás épületben működik a Hársfát is elhatározta, hogy ingyenes | a helybeliek 100 évesre becsülik a házat. A zenéről Berki előadással szórakoztatja a| József, Vidák Lajos, Radics Gyula összeállítású zenekar gon- Gyermekváros lakóit. Vasár-1 doskodik. nap délután az együttes a fóti! Vörösmarty művelődési ott-’ 1 honban bemutatta Heltai Né- | ma levente című színművét. A : nagysikerű előadáson részt; vettek a község éltanulói, leg- I jobb úttörői is. A magyar fénymásológépek sikere külföldön Az Irodagép ipari és Finom- | mechanikai Vállalat korszerű, ? új típusú fénymásoló gépek | gyártását kezdite meg a múlt | évben. A gépek 90 százaléka | külföldre kerül. Az idén 400 | fénymásolót gyártanaik, ame- | lyékből többek, között a | Szovjetuniónak, Brazíliának, | Csehszlovákiának, Bulgáriá- | nak és a Német Demokrata- | kus Köztársaságnak szállíta-1 nak. Egyiptomi kulturális küldöttség érkezett Budapestre _ Nemcsak a zenéről, s a jó 1 italokról gondoskodnak, ha- % nem változatos ételek is a f vendégek rendelkezésére áll- ! nak. Képünkön Dobrosi Mi­ll hályné frissen sültet készít a konyhában Misi bácsi! Csak így ismerik, így szólítják a vendégek a 63 éves Békési Mihályt, aki már 50 éve dolgozik a pincér szak­mában. Pályafutása során külföldön is sokat dolgozott. Misi bácsi épp az asztalt ren­dezi A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására egyiptomi kulturális küldött­ség érkezett Budapestre. A küldöttség tagjai: Ahmed Hamroush, a kairói állami színház főigazgatója, Fatteh Nashati és Hamdy Gheiss, a színház rendezői, továbbá Ab- | del Aziz Abdallah újságíró, az 1 As Saab című lap munkatér-1 sa. A küldöttség egy hetet tölt I hazánkban, s a színházak és f más kulturális jntézmények 1 munkáját tanulmányozza. A Belkereskedelmi Minisztérium az ipar segítségét kéri a hiányzó cikkek számának csökkentésére 1958-ban a belkereskede­lemnek egyik legfontosabb célja a kereskedelem kultúrá­jának fokozása. Ehhez szoro­san hozzátartozik a hiányzó cikkek számának csökkentése. Sok olyan áru nem kapható, amelyeknek előállítását nem gátolják objektív nehézségek. A Belkereskedelmi Minisz­térium Vasműszaki Főigazga­tósága felhívta az állami és a szövetkezeti ipar irányító szerveit, hogy segítsenek az effajta áruk számának gyors csökkentésében. A felhíváshoz 1 mellékelték a hiányzó cikkek I felsorolását. Kérték az üzeme- | két,’ közülük minél többet vál- 1 laljanák gyártásra. § Ilyen cikkek a mezőgazda- i Nem hiába „családi” kisvendéglő a gödöllői Hársfa. Az üzemvezető és Misi bácsi felesége is itt dolgozik. Békési Mihályné épp rendelést vesz fel az egyik szórakozó pártól (Szöveg: dr. Reitler László Kép: Viktor Gábor) Ságban használatos ollók, a különböző fajtájú és típusú szerszámok, az épület, és bú­torvasalások. Ezek sorába tar­tozik még számos használati tárgy, mint például újszerű kivitelű tea- és kávéfőző edény, rézmozsár, diótörő- és őrlőkészülék, gyúrótáblák és egyéb háztartási faáruk. Rcídióelöadások a százéves operettről A maá értelemben vett ope­rett most száz éves, s ebből az alkalomból a rádió több elő­adásban ismerteti e műfaj ki­alakulását, fejlődését, törté­netét. Az előadások szerzője Kristóf Károly. A zenei il­lusztrációkban bővelkedő so­rozat első előadása február 3-án lesz, témája a francia szerzők munkássága. A kerek falióra hangos kettyenésekkel számlálja az időt. Lassan számol: a varaloo- zó utas percei ólomlábakon cammognak. Üres a resti. A ceglédiek, úgy látszik, nem szívesen utaz­gatnak ilyen zimankós időben, vagy ha utaznak is, hát inkább a füstös váróteremben ücsö­rögnek. Itt csak négyen va­gyunk utasok, három pufajkás férfi és jómagam. Es van még valaki, de ez nem utas, csak vendég: barna kalapban, ka. hátban ül a terített, asztal mel­lett, és énekelget. — Nótás ember volt az ap ám... Szemhéja csukva, a nóta üte­mére ingatja felsőtestét, és ha olykor-olykor felpillant, mint­ha nehéz súlyt emelne fal szempilláival. A három pufajkás mosolyog. Az egyik — kövér szemüveges ember — kacsint és súgja: — Beszívott alaposan az öreg. A bamakalapos meghallhat­ta, mert felmordul: — Talán baj, ha dalolok?! Szóljon csak, akinek nem tet­szik! Ismét belesüpped a székbe, ismét rákezdi: — Deres már a határ .., Közbe-közbe nagyokat hör­pöl a sörből. a habot lenyalja a szája széléről, azután újra iszik. A pohár csakhamar meg­ürül, éghet a pokol, ha ilyen szorgosan oltja. Jön a felszolgáló, párázó pörköltet rak elébe. Krumpli- szeletek közül kínálja magát a disznóhús, tányérkán fehérlik a kenyér. A barnakalapos azonban KÉT POHÁR jlfif vMgy lendülettel eltolja az ételt. — Nem kell ez nekem. Ezt csak „úgy“ rendeltem... A kicsire nőtt pincér láb­ujjhegyre áll, felteszi a pörköl­tet a kályha tetejére — el ne hűljön —, de nem megy to­vább, az asztal körül tiblábol. A bamakalapos nekiereszti a hangját. — Bokrétát kötöttem mezei virágból... Hirtelen elhallgat, és magya. rázni kezd a pincérnek: — Az én édes jó barátomat, a Svéd Sándort hallgassátok meg a rádióban! Az mindig ez­zel kezdi. Hej, egy hónapja sincs, hogy együtt daloltunk a Fürj utca 8-ban... —Mezei virágnak kunyhó­ban a he-e-e-lye... Elcsuklik a hangja, és csak suttogja: — Még egy sört! A szemüveges kövér pufaj­kás röhög: — Tökrészeg a koma! Ö észreveszi, a pincér azon­ban nem, vagy nem ákarja észrevenni, hiszen térül-for- dul, és már lerakja a habzó italt a vendég asztalára. Hogy ittas, sőt, részeg embert tilos kiszolgálni... Erről „pillanat­nyilag” megfeledkezett. A bamakalapos kortyint egyet az új sörből, majd bi­zonytalanul felemelkedik, ke. resi az ajtót. Balról van az, nem is kicsi, de őt jobbra húz­za valami, aztán előre, aztán megint jobbra, csak valahol a resti túlsó oldalán „vesz helyes irányt”. Amíg kinn van, felhaszná­lom az időt, beszélgetek az üz­letvezetővel és Csitári Gyula pincérrel. — Miért szolgálnak ki ré­szeget? Az üzletvezető a bádogha- mutartökat rakja egymásra, rendezgeti a rózsás asztalterí­tőt. Zavarban van. Itt nem le­het tagadni. Ránéz Csitári bá­csira, válaszoljon ő, 6 a ludas. — Ismerős volt kérem, jól ismerem, Rostás Jánosnak hívják, ma láttam először így... — De ha már egyszer látta, hogy „így” van, miért szolgál­ta ki? — Vacsorát is rendelt. — De a második pohár előtt megmondta, hogy nem kell neki a vacsora! És az ételhez nem kell okvetlenül szeszes italt inni! Hallgattunk mind a hár­man. Az üzletvezető szólal meg végre: — Ha olyan szigorúan ven­nék ezt a dolgot, be lehetne zárni az összes vendéglátóüz­letet! — Miért? A vendéglátóüze­meik csak abból pénzelnek, amit a részeg vendégtől pré­selnek ki? — Nem. — Hány százalékra teljesí­tik a tervüket? — Mi 116—118 százalékra. — Akkor hát mi szükségük van arra a néhány forintra, amihez ilyen úton jutnak? Ismét a pincér szólal meg, kissé biztosabban, bátrabban, mint az imént: — De hát ha egyszer isme­rős volt... Furcsa: dolog! Ismerőseink­nek tehát nyugodtan ártha­tunk?! Az ismeretlenekre job­ban kell ügyelnünk?! Mert ugyan ki tagadná, hogy a ré­szeg embernek nem válik ja­vára, ha tovább iszik, különö­sen, ha keveri az italokat. Az üzletvezető: fiatalember, gyorsabban kapcsol, mint a csendes kis pincér. — És ha nem szolgáljuk ki? Beírja a panaszkönyvbet az­után hogyan bizonyítsam be, hogy részeg volt? Vagy ha ne­kimegy ennek a kis embernek, hogyan védekezzék? Vagy megsértődik és elmegy másho­vá... Azt hiszi, másutt nem szolgálnak fel neki italt? Egyik-másik érve figyelemre méltó. De egyik sem lehet oka, hogy megszegjék az előíráso­kat. A bamakalapos hamaro­san visszatér, majd tovább gaj­dot, dalolászik, rendel „csak úgy“, szórja a borravalót (eset­leg), közben odahaza százszor is az ajtóhoz, a kapuhoz siet az asszony, lesni, jön-e a férje. Igen, a részegeket többnyire várja valaki odahaza, izgatot­tan, aggódva; elsírt vagy visz­szanyelt könnyek keserítik a feleségek, anyák, gyermekek életét — esetleg éppen Csitári Gyula miatt... És hányszor, de hányszor üres zsebet mutat a családfenntartó, ha kenyér­re kellene a pénz. Üres a zseb, mert elment a kereset italra. Igen, de mindezt nem gon- dolhatja végig a pincér, ha fel­veszi a rendelést... Vagy talán mégis? A barnakalapos visszaimbo- lyog az asztalához. A hárcrm pufajkás cihelődik. Négyen maradunk: az üzlet­vezető, a pincér, a részeg és én. Egyedül a részeg jókedvű. Az üzletvezető a beszélgetés következményeit latolgatja, a pimcér fegyelmitől fél, én pedig azon spekulálok, hogy ez a ter­ven felüli riport elvesz néhány órát a szabadidőmből. A részeg jókedvű, de holnap elkerülhetetlenül jön a „kát- zenjammer“, a macska jaj j. Hát akkor kinek használt, hogy megszegték a rendeletet? A barnakalapos új nótába fog: — Azért hogy én korhely va* gyök, ne bántsatok engem... De bizony, bántsuk csak, és azt is, aki segíti a korhelylce- désben! Az óra hangos kettyenésefa kel számlálja az időt. A hangosbeszélő jelentU hogy a harmadik vágányra gyorsvonat érkezett. A pincértől harmadik pohár sört rendel a bamakalapos. de az csak a fejét rázza: néni le­het! Előbb kellett volna megta­gadni az italt! Sokkal előbb! Garami László

Next

/
Oldalképek
Tartalom