Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

1958. JANUÁR 22. SZERDA írlap Egy küzdelmes élet után Varga József pihenni megy üti 6V6Ín6Íi számát nézzük, öreg ember. De ha munka- egységkönyvébe lapozunk be­le, fiatalnak gondolhatnánk. Tavaly még 318 munkaegy­séget gyűjtögetett össze Var­ga József, a pátyi Petőfi Tsz tagja, pedig a tavasszal pár hétig betegeskedett is, s ezért jó néhány munkaegységtől esett el. Számtalan fiatal nem teljesített annyi munkaegysé­get, mint ő. A termelőszövetkezet tehén- istállójában beszélgetek a 74 éves Varga Józseffel. Itt őr­ködik reggel 7-től délután 3-ig az istállóban. Tisztán tartja a tehenek fekvőhelyét, vigyáz arra, hogy az állatdk ne „ke­veredjenek” össze, s néha még „bábáskodik’’ is. Lelki­ismeretes munkáját bizonyítja az istálló rendje. A tehenek oldalán nem éktelenkednek trágyafolttík, csillogó sima a szőrük. Tehát hasznosan tölti el a 8 órát a tehenészetben. Először bizalmatlanul szem- lélget a mélyen lehúzott kucs­ma alól — idegeneknek ugyan­is tilos belépni az istállóba — de amint munkája felől ér­deklődöm, bizalmatlansága feloldódik. Nyilván valami­féle ellenőrnek néz. Beszélge­tés közben sem áll meg, kí­sérni kell az istállónak hol az egyik, hol a másik végére. Mert a tehenek nincsenek te­kintettel arra, hogy „vendég” tan a háznál. Amikor ar életkora felől ér­deklődöm, megáll, rámnéz, s úgy válaszol. — A hetvennegyediket ta­posom. De tudja, hogy mi­lyen rövid volt ez az idő? Ügy elszállt, hogy észre sem vet­tem. Szeretne még élni, de amint meséli, nem sok időt réméi már. - *:>tM — A velem egykorúnk kö­zül sokat kikísértem már a temetőbe. A szüleim sem ér­ték meg ezt a Ikort, s úgy gon­dolom, hogy nekem sincs sok hátra. Varga bácsi pirospozsgás ar­ca, meg az egészsége azonban mást mutat. Meg a munkatel­jesítménye is. A nyáron még kint dolgozott a növényterme­lésben. kapált a fiatalokkal, sőt a borsókaszálásnál a Icasza nyelét is megfogta. Amikor ezt említem, s bizonygatom, hogy jó néhány éve lehet még hátra, legyint egyet. — Megértem már én is, mint a gyümölcs, s egyszer csak le­hullok. Ami ezután jön, az tsak ajándék — mondja. Varga bácsit meghányta, ve­tette a sors — elfáradt. Elfá­radt abban a küzdelemben, amit a családja megélhetéséért folytatott. Gyerekkorától a bevonulásig a nagygazdák cse­lédje.' Katonaidejének letelte után üzemi munkás különböző budapesti üzemékben. Az első világháború kitöréseikor har­minc éves, négy családot és az asszonyt hagyja idehaza. Négy év az orosz fronton. BcimC is olthatatlanúl égett a vágy. hogy egy kis földda­rabkán megkapaszkodhasson. A földnélküli proletárok vére csörgedezett ereiben. „Leg­alább egy holdacska, akkor már könnyebb lesz’’. Az első világháború utáni „földosz­táskor” a vagyonváltsági föl­dekből neki is jut egy kis da­rabka. alig több mint két­ezer négyszögöl. Az apósa ál­tal felfogott másfél hold árá­nak kifizetését is vállalja. Az igazi harc a földért és az életért csak ezután kezdődött. „Ha több lenne, talán tköny- nyebb volna az élet, meg az öregkor is biztosítva lenne”. Ez a gondolat volt a zsarno­ka. Infláció, bolettás világ, gazdasági válság mind sújtot­tá. Egy élet munkájával hét és fél holdat sikerült össze­kaparnia. Mint családjáról gondoskodó apa, gyermekeit inkább inasnak adta, mint­sem ugyanaz a sors jusson ne­kik is, mint neki. Nem meggyőződésből — ha­nem amint mondja, idős kora miatt nem bírta a nagy meg­terhelést — ezért lépett be a termelőszövetkezetbe 1952 ta­vaszán. Azóta jöttek is, men­tek is a szövetkezetből. Varga József azonban maradt. Ö azt mondja erre, hogy azért, mert „idős ember nem nagyon ka­paszkodhat”. A másik szavá­ban azonban elismeri, hogy tetszik neki a szövetkezet. Biz­tos megélhetése van. Tavaly 3180 forint 'készpénz, 12 és fél mázsa búza, ugyanennyi árpa jövedelme lett. Kukori­cából, burgonyából, zöldség­féléből is kapott jócskán. Jó szívvel veszi azt is, hogy köny- nyebb munkabeosztást kapott, noha ö nem, alkarja kivonni magát a munkából és nem akar érdemtelenül munkaegy­séghez hozzájutni. Amikor idáig értünk a beszélgetésben, elmondom neki, hogy rá is vonatkozik a tsz-tagok nyug­díjtörvénye. s ő mit szól eh­hez. — Már tavaly hallottam ró­la, de nagyon könnyen hagy­tam — válaszolta. li a könnyeuhagyás annyit je­lent, hogy nem nagyon bízott benne. Olyan hírek terjedtek ugyanis, hogy akinek van va­lamije, nem számíthat nyug­díjra. Neki meg van háza. De most már van rá törvény, s csak a végrehajtási utasítás kell ahhoz, hogy egy küzdel­mes élet után Varga) bácsi is jól megérdemelt nyugdíjba menjen. — Mindig arra törekedtem, hogy öregségemben legyen miből élni. Nem akartam a gyerekek nyakán maradni. Arra azért nem gondoltam, hogy valaha is nyugdíjas le­szek — derül fel az arca Var­ga bácsinak. Amitől minden földnélkilü, vagy kisparaszt fél — az öreg­kor bizonytalansága — a ter­melőszövetkezetben már a múlté. Az alkotó nemzedék megszépíti, gondtalanabbá te­szi a Varga Józsefek hátra le­vő éveit. Mihók Sándor Elkészült a Csepel Vas- és Fémművek kerékpárgyárában az első 200 darab a „Panni“ robogóból Egyévi börtönt kapott az élelmes alsógödi festő-képkeretező Tóbiás István, Alsógödön iparengedélyt kapott képkere­tezésre. Ebben az időben is­merkedett meg Mónus Sándor hódmezővásárhelyi festővel, akivel megállapodott, hogy ké- peit megvásárolja és azokat ér­tékesíti is. A megállapodás szerint Tóbiás egy-egy képért 30—35 forintot fizetett Mónus- nak. Amikor Mónus a képeket le­szállította, Tóbiás bekeretezte és így árusította az ország kü­lönböző részein 200 forinttól 400 forintig terjedő áron. Mó­nus és Tóbiás viszonya múlt év júniusáig tartott s ez idő közben havonta 10—15 képet vett meg a festőtől Tóbiás. Ez- f zel azonban nem elégedett | meg, hanem a maga festette | képeket is árusította — mi- | után a képek egy részét Mó- | nussal átjavíttatta. Mikor a hatóságok a képű?-1 létről tudomást szereztek, meg-1 indították az eljárást Tóbiás | ellen, aki bevallotta, hogy f évente 100—150 darab képet | vásárolt Mónustól. Tóbiás azt = állította, hogy egy-egy képen | csupán 30 forintot keresett, ezt | a védekezést azonban nem fo- | gadták el, mert a Képzőművé- | szeti Alap képviselője olyan | szakértői véleményt adott* § mely szerint a képek anyaga a | lehető legrosszabb és minősége | is csapnivaló volt. A szakértő szerint a feszítőkeret és a vá­szon 30 forintba kerül képeid­ként. A nyomozáskor kiderült az is, hogy Tóbiás időközben A1« sógödön ötvenezer forintért há­zat vásárolt, melyet szépen be is rendezett. Tóbiás ügyét a Váci Járástoí lóság tárgyalta, ahol üzletsze­rűen elkövetett árdrágító üzér kedésben mondták ki bűnös­nek, amiért egyévi börtönre ítélték; Az ügyben az utolsó szót a Pest megyei Bíróság mondja ki. — Jaj, de érdekes álarc magán! — Bocsánat, de nincs álae- rom. Fél év múlva szabadul de még nem volt iskolában Az idén tölti be tiaen_ hatodik életévét. Sudár ter­metű, csinos arcú kislány. Ke­reskedő tanuló Üllőn a föld­művesszövetkezet 1. számú ha­talmas boltjában. Varga Gi­zellának hívják, de a vásárlók is csak Gizikének szólítják. Másfél éve dolgozik, pontosab­ban szakmát tanul ebben a boltban, de aki nem tudja, hogy tanuló, szinte nem is hinné el. A vevőkkel udvariasan bá­nik, gyorsan adja a kívánt árut, főleg a textilféléket, meg a ruházati cikkeket, mert sza­badulása utón i# textilboltban szeretne dolgozni, lehetőleg Üllőn, ugyanebben a boltban. Augusztusban teszi le a szak­munkásvizsgát, s utána segéd­ként dolgozik. Ám a vizsga le­tétele elé némi akadály került. Varga Giziké ugyanis még nem volt iskolában. Igaz, az általános iskolai tanulmányait kitűnően és jelesen végezte, do ez kevés. Ä kereskedelmi ta­nulóknak is iskolában kell el­tölteni tanulóidejük csaknem felét. És Giziké ezt elmulasz­totta. Ki volt a hibás? — Én nem érzem magam hibásnak — válaszolja csengő hangon, de érezhetően félve Giziké. — Mór csaknem egy éve hitegetnek, hogy iskolára fogok menni, várjam meg az értesítést. Azóta várom. Most meg azt mondják, hogy nem tehetek szakmunkásvizsgát, mert nem jártam iskolába.- Giziké tényleg nem hibás — teszi hozzá Pillér Pé­ter Pál, a földmű vessző vetke­zet igazgatóságának elnöke —, mert amikor felvettük tanuló­nak, 1956 augusztusában, sza­bályszerűen engedélyt kértünk járási központunktól. Engedé­lyük nélkül nem is vehettük volna feL Közölték velünk, hogy Giziké majd iskolába fog menni, írásban megadják, hová. írás nem jött. Igaz, mi sem nagyon sürgettük, s elfe­ledkeztek a mi Gizikénkről, pedig megérdemelné, hogy a tanulóidő végén vizsgát te­gyen. Mi szívesen alkalmazzuk továbbra is és kérjük az ille­tékeseket, ne büntessék igaz- talanul Gizikét, hanem tegyék lehetővé, hogy augusztusban letegye a vizsgát és segéd le- 1 gyen. . „■*•’§ — Megérdemelné? — Azt én tudom a legjobban | — mondja egy helyes fiatal- | asszony, Zakál Lajosné segéd 1 —, mert én mellettem dolgozik 1 már második éve, s én vagyok 1 szakoktatója is. Kitűnő keres- | kedő lesz a Gizikéből, de bat- | ran mondhatom, már most is | az — persze még sokat kell ta- § nulnia neki is. Ügyes, szorgal- 1 más, udvarias, nem egy idő- | sefcb segéddel felveheti a ver- 1 senyt. Mindenki elmondja a maga | véleményét, de ezzel még nem | oldódik meg a probléma. Igaz, | valaki hibát, mulasztást köve- I tett el. A papírok mögött nem | látta meg Varga Giziikét Kit | terhel ezért a felelősség? Nem | tudni, de minden bizonnyal | meg lehet állapítani, kinek a | munkáját „dicséri" ez a ha- | nyagság. Az is biztos, az illető | talán meg tudja magyarázni a | „bizonyítványát". Ám ezzel | nincs elintéznie Giziké bizo- | nyítványa. Márpedig ez{ kell most I megoldani, méghozzá sürgő-1 sen! Hét hónap van még hát- | ra. Jó fejű kislány Giziiké, igé- | ri, hogy be tudja pótolni az ön- | hibáján kívül elmulasztotta-1 kát, ha kap segítséget és azt. I hogy mit is kell tanulnia és | milyen könyvekből. Giziké ke-1 reskedősegéd akar lenni, a | szakmai részt gyakorlatból sa- g játította el, csupán az iskolai | anyaggal maradt le. Amilyen | ügyesen az ismeretlen előadó | elfeledkezett Gizikéről, oly | ügyesen találja meg a segítés | módját is, most ne a papírt | nézze, hanem egy embert, aki- | nek a kenyerét is jelenti a f szakmunkásvizsga letétele. Ahol a villanyórák készülnek Látogatás a gödöllői Ganz Árammérőgyárban • Készül a Duna monográfiája A nemrégiben Helsinkiben § megtartott limnológiai konfe-1 renew, részvevői elhatározták, | hogy elkészítik a Duma mono- | gráfiáját. Ez a hatalmas mun-l ka, amelyben Magyarország, | Szovjetunió, Csehszlovákia, 1 Bulgária, Románia, Jugoszlá-1 via, Ausztria és Nyugat-Német- | ország vesz részt, körülbelül | -három évet vesz igénybe.. Első-1 sorban a halászati és vízfel-1 használást helyzetet vizsgál-1 ják. Magyar részről ebbe a | munkáber a Vízgazdálkodási | Tudományos Intézet munka-f társai kapcsolódtak be, A gyár modern épülete festői környezetben Sokan felkeresik az üzem műszaki könyvtárát. Parti János szerkesztő technikus, többszörös újító is szorgalmas olva­sója a könyvtárnak Az üzemi konyhán fő az ízletes ebéd — csá — I Jó kezekben vannak a legifjabbak, amíg a szülők dolgoznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom