Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-22 / 18. szám
1958. JANUÁR 22. SZERDA írlap Egy küzdelmes élet után Varga József pihenni megy üti 6V6Ín6Íi számát nézzük, öreg ember. De ha munka- egységkönyvébe lapozunk bele, fiatalnak gondolhatnánk. Tavaly még 318 munkaegységet gyűjtögetett össze Varga József, a pátyi Petőfi Tsz tagja, pedig a tavasszal pár hétig betegeskedett is, s ezért jó néhány munkaegységtől esett el. Számtalan fiatal nem teljesített annyi munkaegységet, mint ő. A termelőszövetkezet tehén- istállójában beszélgetek a 74 éves Varga Józseffel. Itt őrködik reggel 7-től délután 3-ig az istállóban. Tisztán tartja a tehenek fekvőhelyét, vigyáz arra, hogy az állatdk ne „keveredjenek” össze, s néha még „bábáskodik’’ is. Lelkiismeretes munkáját bizonyítja az istálló rendje. A tehenek oldalán nem éktelenkednek trágyafolttík, csillogó sima a szőrük. Tehát hasznosan tölti el a 8 órát a tehenészetben. Először bizalmatlanul szem- lélget a mélyen lehúzott kucsma alól — idegeneknek ugyanis tilos belépni az istállóba — de amint munkája felől érdeklődöm, bizalmatlansága feloldódik. Nyilván valamiféle ellenőrnek néz. Beszélgetés közben sem áll meg, kísérni kell az istállónak hol az egyik, hol a másik végére. Mert a tehenek nincsenek tekintettel arra, hogy „vendég” tan a háznál. Amikor ar életkora felől érdeklődöm, megáll, rámnéz, s úgy válaszol. — A hetvennegyediket taposom. De tudja, hogy milyen rövid volt ez az idő? Ügy elszállt, hogy észre sem vettem. Szeretne még élni, de amint meséli, nem sok időt réméi már. - *:>tM — A velem egykorúnk közül sokat kikísértem már a temetőbe. A szüleim sem érték meg ezt a Ikort, s úgy gondolom, hogy nekem sincs sok hátra. Varga bácsi pirospozsgás arca, meg az egészsége azonban mást mutat. Meg a munkateljesítménye is. A nyáron még kint dolgozott a növénytermelésben. kapált a fiatalokkal, sőt a borsókaszálásnál a Icasza nyelét is megfogta. Amikor ezt említem, s bizonygatom, hogy jó néhány éve lehet még hátra, legyint egyet. — Megértem már én is, mint a gyümölcs, s egyszer csak lehullok. Ami ezután jön, az tsak ajándék — mondja. Varga bácsit meghányta, vetette a sors — elfáradt. Elfáradt abban a küzdelemben, amit a családja megélhetéséért folytatott. Gyerekkorától a bevonulásig a nagygazdák cselédje.' Katonaidejének letelte után üzemi munkás különböző budapesti üzemékben. Az első világháború kitöréseikor harminc éves, négy családot és az asszonyt hagyja idehaza. Négy év az orosz fronton. BcimC is olthatatlanúl égett a vágy. hogy egy kis földdarabkán megkapaszkodhasson. A földnélküli proletárok vére csörgedezett ereiben. „Legalább egy holdacska, akkor már könnyebb lesz’’. Az első világháború utáni „földosztáskor” a vagyonváltsági földekből neki is jut egy kis darabka. alig több mint kétezer négyszögöl. Az apósa által felfogott másfél hold árának kifizetését is vállalja. Az igazi harc a földért és az életért csak ezután kezdődött. „Ha több lenne, talán tköny- nyebb volna az élet, meg az öregkor is biztosítva lenne”. Ez a gondolat volt a zsarnoka. Infláció, bolettás világ, gazdasági válság mind sújtottá. Egy élet munkájával hét és fél holdat sikerült összekaparnia. Mint családjáról gondoskodó apa, gyermekeit inkább inasnak adta, mintsem ugyanaz a sors jusson nekik is, mint neki. Nem meggyőződésből — hanem amint mondja, idős kora miatt nem bírta a nagy megterhelést — ezért lépett be a termelőszövetkezetbe 1952 tavaszán. Azóta jöttek is, mentek is a szövetkezetből. Varga József azonban maradt. Ö azt mondja erre, hogy azért, mert „idős ember nem nagyon kapaszkodhat”. A másik szavában azonban elismeri, hogy tetszik neki a szövetkezet. Biztos megélhetése van. Tavaly 3180 forint 'készpénz, 12 és fél mázsa búza, ugyanennyi árpa jövedelme lett. Kukoricából, burgonyából, zöldségféléből is kapott jócskán. Jó szívvel veszi azt is, hogy köny- nyebb munkabeosztást kapott, noha ö nem, alkarja kivonni magát a munkából és nem akar érdemtelenül munkaegységhez hozzájutni. Amikor idáig értünk a beszélgetésben, elmondom neki, hogy rá is vonatkozik a tsz-tagok nyugdíjtörvénye. s ő mit szól ehhez. — Már tavaly hallottam róla, de nagyon könnyen hagytam — válaszolta. li a könnyeuhagyás annyit jelent, hogy nem nagyon bízott benne. Olyan hírek terjedtek ugyanis, hogy akinek van valamije, nem számíthat nyugdíjra. Neki meg van háza. De most már van rá törvény, s csak a végrehajtási utasítás kell ahhoz, hogy egy küzdelmes élet után Varga) bácsi is jól megérdemelt nyugdíjba menjen. — Mindig arra törekedtem, hogy öregségemben legyen miből élni. Nem akartam a gyerekek nyakán maradni. Arra azért nem gondoltam, hogy valaha is nyugdíjas leszek — derül fel az arca Varga bácsinak. Amitől minden földnélkilü, vagy kisparaszt fél — az öregkor bizonytalansága — a termelőszövetkezetben már a múlté. Az alkotó nemzedék megszépíti, gondtalanabbá teszi a Varga Józsefek hátra levő éveit. Mihók Sándor Elkészült a Csepel Vas- és Fémművek kerékpárgyárában az első 200 darab a „Panni“ robogóból Egyévi börtönt kapott az élelmes alsógödi festő-képkeretező Tóbiás István, Alsógödön iparengedélyt kapott képkeretezésre. Ebben az időben ismerkedett meg Mónus Sándor hódmezővásárhelyi festővel, akivel megállapodott, hogy ké- peit megvásárolja és azokat értékesíti is. A megállapodás szerint Tóbiás egy-egy képért 30—35 forintot fizetett Mónus- nak. Amikor Mónus a képeket leszállította, Tóbiás bekeretezte és így árusította az ország különböző részein 200 forinttól 400 forintig terjedő áron. Mónus és Tóbiás viszonya múlt év júniusáig tartott s ez idő közben havonta 10—15 képet vett meg a festőtől Tóbiás. Ez- f zel azonban nem elégedett | meg, hanem a maga festette | képeket is árusította — mi- | után a képek egy részét Mó- | nussal átjavíttatta. Mikor a hatóságok a képű?-1 létről tudomást szereztek, meg-1 indították az eljárást Tóbiás | ellen, aki bevallotta, hogy f évente 100—150 darab képet | vásárolt Mónustól. Tóbiás azt = állította, hogy egy-egy képen | csupán 30 forintot keresett, ezt | a védekezést azonban nem fo- | gadták el, mert a Képzőművé- | szeti Alap képviselője olyan | szakértői véleményt adott* § mely szerint a képek anyaga a | lehető legrosszabb és minősége | is csapnivaló volt. A szakértő szerint a feszítőkeret és a vászon 30 forintba kerül képeidként. A nyomozáskor kiderült az is, hogy Tóbiás időközben A1« sógödön ötvenezer forintért házat vásárolt, melyet szépen be is rendezett. Tóbiás ügyét a Váci Járástoí lóság tárgyalta, ahol üzletszerűen elkövetett árdrágító üzér kedésben mondták ki bűnösnek, amiért egyévi börtönre ítélték; Az ügyben az utolsó szót a Pest megyei Bíróság mondja ki. — Jaj, de érdekes álarc magán! — Bocsánat, de nincs álae- rom. Fél év múlva szabadul de még nem volt iskolában Az idén tölti be tiaen_ hatodik életévét. Sudár termetű, csinos arcú kislány. Kereskedő tanuló Üllőn a földművesszövetkezet 1. számú hatalmas boltjában. Varga Gizellának hívják, de a vásárlók is csak Gizikének szólítják. Másfél éve dolgozik, pontosabban szakmát tanul ebben a boltban, de aki nem tudja, hogy tanuló, szinte nem is hinné el. A vevőkkel udvariasan bánik, gyorsan adja a kívánt árut, főleg a textilféléket, meg a ruházati cikkeket, mert szabadulása utón i# textilboltban szeretne dolgozni, lehetőleg Üllőn, ugyanebben a boltban. Augusztusban teszi le a szakmunkásvizsgát, s utána segédként dolgozik. Ám a vizsga letétele elé némi akadály került. Varga Giziké ugyanis még nem volt iskolában. Igaz, az általános iskolai tanulmányait kitűnően és jelesen végezte, do ez kevés. Ä kereskedelmi tanulóknak is iskolában kell eltölteni tanulóidejük csaknem felét. És Giziké ezt elmulasztotta. Ki volt a hibás? — Én nem érzem magam hibásnak — válaszolja csengő hangon, de érezhetően félve Giziké. — Mór csaknem egy éve hitegetnek, hogy iskolára fogok menni, várjam meg az értesítést. Azóta várom. Most meg azt mondják, hogy nem tehetek szakmunkásvizsgát, mert nem jártam iskolába.- Giziké tényleg nem hibás — teszi hozzá Pillér Péter Pál, a földmű vessző vetkezet igazgatóságának elnöke —, mert amikor felvettük tanulónak, 1956 augusztusában, szabályszerűen engedélyt kértünk járási központunktól. Engedélyük nélkül nem is vehettük volna feL Közölték velünk, hogy Giziké majd iskolába fog menni, írásban megadják, hová. írás nem jött. Igaz, mi sem nagyon sürgettük, s elfeledkeztek a mi Gizikénkről, pedig megérdemelné, hogy a tanulóidő végén vizsgát tegyen. Mi szívesen alkalmazzuk továbbra is és kérjük az illetékeseket, ne büntessék igaz- talanul Gizikét, hanem tegyék lehetővé, hogy augusztusban letegye a vizsgát és segéd le- 1 gyen. . „■*•’§ — Megérdemelné? — Azt én tudom a legjobban | — mondja egy helyes fiatal- | asszony, Zakál Lajosné segéd 1 —, mert én mellettem dolgozik 1 már második éve, s én vagyok 1 szakoktatója is. Kitűnő keres- | kedő lesz a Gizikéből, de bat- | ran mondhatom, már most is | az — persze még sokat kell ta- § nulnia neki is. Ügyes, szorgal- 1 más, udvarias, nem egy idő- | sefcb segéddel felveheti a ver- 1 senyt. Mindenki elmondja a maga | véleményét, de ezzel még nem | oldódik meg a probléma. Igaz, | valaki hibát, mulasztást köve- I tett el. A papírok mögött nem | látta meg Varga Giziikét Kit | terhel ezért a felelősség? Nem | tudni, de minden bizonnyal | meg lehet állapítani, kinek a | munkáját „dicséri" ez a ha- | nyagság. Az is biztos, az illető | talán meg tudja magyarázni a | „bizonyítványát". Ám ezzel | nincs elintéznie Giziké bizo- | nyítványa. Márpedig ez{ kell most I megoldani, méghozzá sürgő-1 sen! Hét hónap van még hát- | ra. Jó fejű kislány Giziiké, igé- | ri, hogy be tudja pótolni az ön- | hibáján kívül elmulasztotta-1 kát, ha kap segítséget és azt. I hogy mit is kell tanulnia és | milyen könyvekből. Giziké ke-1 reskedősegéd akar lenni, a | szakmai részt gyakorlatból sa- g játította el, csupán az iskolai | anyaggal maradt le. Amilyen | ügyesen az ismeretlen előadó | elfeledkezett Gizikéről, oly | ügyesen találja meg a segítés | módját is, most ne a papírt | nézze, hanem egy embert, aki- | nek a kenyerét is jelenti a f szakmunkásvizsga letétele. Ahol a villanyórák készülnek Látogatás a gödöllői Ganz Árammérőgyárban • Készül a Duna monográfiája A nemrégiben Helsinkiben § megtartott limnológiai konfe-1 renew, részvevői elhatározták, | hogy elkészítik a Duma mono- | gráfiáját. Ez a hatalmas mun-l ka, amelyben Magyarország, | Szovjetunió, Csehszlovákia, 1 Bulgária, Románia, Jugoszlá-1 via, Ausztria és Nyugat-Német- | ország vesz részt, körülbelül | -három évet vesz igénybe.. Első-1 sorban a halászati és vízfel-1 használást helyzetet vizsgál-1 ják. Magyar részről ebbe a | munkáber a Vízgazdálkodási | Tudományos Intézet munka-f társai kapcsolódtak be, A gyár modern épülete festői környezetben Sokan felkeresik az üzem műszaki könyvtárát. Parti János szerkesztő technikus, többszörös újító is szorgalmas olvasója a könyvtárnak Az üzemi konyhán fő az ízletes ebéd — csá — I Jó kezekben vannak a legifjabbak, amíg a szülők dolgoznak
