Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

K%CtVI«p 1958. JANUAR 21. KEDD Hetenként huszonötezer téglát gyárt a szövetkezet téglagyára Meg akarta vesztegetni az ügyészt SOK HÁZAT építenek az utóbbi években megyénk terü­letén és ebhez bizony sok száz­ezer darab tégla kell. Tégla­gyáraink pedig képtelenek egyelőre maradéktalanul kielé­gíteni ráz igényeket, viszont szükség van az újonnan épülő családi házak ezreire, sőt tíz­ezreire. Ahogy szokás mon­dani, a földművesszövetkeze­tek is hozzá akarnak járulni a maguk tégláival az új családi otthonok mielőbbi elkészülésé­hez. Az elmúlt két évben több községben szénporos égetésű téglákat kezdtek gyártani a földművesszövetkezetek, több­kevesebb sikerrel. A Tápiósülyi Földművesszö­vetkezet 1956 nyarán kezdte meg kezdetleges módszerekkel a szénporos téglák gyártását. A nyers téglákat kézzel vetették, meglehetősen lassan ment/ a munka s a kiégetett tégla mi­nősége sem volt kifogástalan. Pedig a nyersanyag kiváló TápióSüly környékén, ezt iga­zolták a szakértői vizsgálatok is. Csupán a gyártás mikéntjé­vel volt a bajj Még azon a nyáron, lassan két éve, egy ócskavasnak mon­dott, kimustrált traktort sze­reztek be, s egy használt prés­gépet. Felbecsülhetetlen értékű segítséget kaptak — kérésükre — a Mpndei Télagyártól, s a szakértő javaslatára tavaly nyáron a hegyoldalban tégla­égető kemencét építettek. A kísérletet 70 ezer darab téglá­val kezdték el. Sajnos, a kiége­tett téglának csak egy része, mintegy 50 ezer darab volt tö­kéletes, a többi minősége erő­sen kifogásolhatónak bizo­nyult. A részleges kudarcon — saját kárukon tanultak, s meg egyszer kísérletet tettekj KÖRÉGETÉSÜ kemencét építtettek, alhol folyamatosan tudták és tudják ma is égetni a téglákat. Hetenként kb. 25 ezer darab kitűnő minőségű téglát tudnak ezzel a módszer­rel égetni. A nyáron bőségesen tartalékoltak nyers téglákat, s azok égetése február végéig el­tart. Ha pedig az időjárás meg­felelő lesz, akkor megkezdhe­tik a tavaszi munkát, s még több téglát juttatnak az épít­tetőknek. Ezer darabonként 560 forintért árusítják a téglá­kat. s nem győzik kielégíteni a megrendeléseket. Pedig egyelőre csak a községbeliek számára gyártják a téglákat, s még a környező helységek ké­résének sem tudnak eleget tenni. Talán az idén, vagy még inkább jövőre. A téglagyártás bevált, hasz- nothajtó üzemága a földmű­vesszövetkezetnek. Helyes len. ne, ha még több, megfelelő előfeltételekkel rendelkező földművesszövetkezet aknázná ki viszonylag kis befektetést igénylő beruházásokkal ezt a helyi lehetőséget, • Bató István, já&zkarajenői lakos panaszt tett a Ceglédi Járási Ügyészségen, melyre hu­zamosabb ideig nem kapott választ. Ezért személyesen ment el az ügyészségre, hogy panaszára választ kapjon. Az ügy előadója Szaibó Gé­za dr. ügyész volt, aki készsé­gesen megadta a felvilágosí­tást. Bató, mikor távozott, ke­zet fogott az ügyésszel úgy, hogy a markába csúsztatott egy 100 forintost. Szaibó nyom­ban kiutasította Batót, majd jelentést tett az ügyről, utána pedig vádiratot adtak ki Bató ellen, akit a Ceglédi Járásbí­róságon felelősségre vontak tiltott ajándékozás miatt. Batót egyhónapi börtönbün­tetésre ítélték. Az indokolás megállapítja, hogy „büntetés mértéke megállapításánál a bí­róság figyelemmel volt arra: „a napi sajtóból olvashatóan az országban nagymértékben elszaporodott a korrupció, en­nek megfelelően pedig a vád­lott cselekvősége fokozott társadalmi veszélyességet rejt magában”. Művészek a Gyermekvarosért A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa január 26-án, va­sárnap délután 3 órai kezdet­tel díszelőadást rendez az Er­kel Színházban Művészek a Gyermekvárosért címmel. A műsorban, amelynek teljes bevételét a Gyermekváros ja­vára fordítják, számos élvonal­beli művész, ismert 'színészek, ének-, tánc- és zeneművészek lépnek feh Tűzkára csak biztosítás alap­ján térülhet meg. Püspökhatvan—Váckisújfalu két újabb állattenyésztési társulás a z új esztendőből nem sok idő telt még el, de máris /l érkeznek a hírek újabb szakcsoportok megalaku­lásáról. Örvendetes, hogy az állattenyésztéséről híres Galga mentén egyre több állattenyésztési társulás meg­alakulásáról számolhatunk be. Váckisújfalun 15 jó gazdának ismert dolgozó paraszt 53 állattal állattenyésztési és hizlalást szakcsoportot ho­zott létre. Szarvasmarhákat jognak, tenyészteni, s egyide­jűleg sertéshizlalással foglalkoznak. Máris felvették a kapcsolatot a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi Válla­lattal és a Váci Tejipari Vállalattal, részben a szerződés megkötése végett, részben pedig azért, hogy a tejipartól a borjak nevelésére és a hizlalás elősegítésére lefölözött tejet kapjanak. Egyébként a községben mozgalom indult annak érdekében, hogy Ácsához hasonlóan ott is mielőbb megalakulhasson a gazdák önálló tejszövetkezete. Püspökhatvanban 24 gazda irta alá az állattenyésztő szakcsoport megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet a közel­múltban. Törzskönyvezett szarvasmarhákat akarnak te­nyészteni, s a szakcsoportnál szélesebb körben, legalább százhúsz taggal a tejszövetkezet megszervezésén fára­doznak. Az állattenyésztés növekedésére jellemző, hogy ebben, a kis községben az előirányzottnál 10 százalékkal több cukorrépa termelésére kötöttek szerződést a szarvas- marha tenyésztő gazdák a földművesszövetkezettel. A vagyonvédelem megszilárdulásáról tanúskodnak az év eleji leltározások (MOZGALMAS KÉP fogadja a Földművesszövetkezetek Monori Járási Központjába betérőt. A földművesszövetke­zetek elnökei, ellenőrök és igazgatósági tagok nyitják rá az ajtót Kovács Bélára, a járá­si központ elnökére. Gyakran csöng sürgetően, ‘erőszakosan a telefon is. Amikor ott jártunk, azokban a napokban, túlnyo­mórészt befejeződtek a leltáro­zások, melyeket minden szö­vetkezeti boltban megtartottak január első felében. Érthető az izgalom, hisz sok mindent megmutatnak a leltározások eredményei. Megkértük Ko­vács elvtársaí, néhány szóval mondja el, milyen tapasztala­tokat szűrt le a leltározásokról a jelentések alapján. Örömmel mondhatom — vá­laszolja kérdésünkre — a várt­nál sokkal simábban, zökkenő nélkül zajlottak le a leltározá­sok. Jelenleg már csak a mo­nori 3, számú szövetkezeti boltban folyik a leltár, ami ért­hető, hisz a 2 millió hatszáz­ezer forintos raktárkészletű bolt leltározása nem könnyű feladat. Kilenc nap óta leltá­roznak, amit az okoz, hogy a bolt nem rendelkezik kellő raktárakkal s kénytelen áruját több apró, túlzsúfolt raktárban elhelyeznie A jól megszervezett leltáro­zások zavartalan lebonyolítá­sához nagy segítséget adtak a szövetkezeteink igazgatóságai­nak és felügyelő bizottságainak tagjai, akik a népi ellenőrzést testesítették meg. Különösen sokat érő segítséget adott és szakszerű, pontos ellenőrzést végzett a leltározásoknál Ba- binszi János igazgatósági tag és Varró István, a járási fel­ügyelő bizottság tagja Mono­ton, Stemmel Ferencz Nyár­egyházán, Kovács Pál a pilisi felügyelő bizottság elnöke, Ba­lázs József igazgatósági tag Tápiósülyben és Hubert Sán­dor a járási felügyelő bizott­ság elnöke. Ezek a derék tag­Ki védje a tt at napig tartott fi a leltár Üllőn, a. földművesszövet­kezet vegyesiparcikk boltjában. Abban senki sem találhat különöset, vagy fur­csát, hogy a bolt dolgozói leltároztak. Azt azonban pwr többen megkérdez­ték, hogy mit keres a boltban, a leltáro­zás alatt két egysze­rű, fejkendős asz­szony, Nagy József - né és Gáspár 1st- vánné. — Bizony, volt olyan vevő, aki mél­tatlankodott, hogy ő nem jöhet be vásá­rolni, én meg itt le­hetek — meséli mo­solyogva Nagy néni, a szövetkezeti nőbi­zottság elnöke, egy­ben az újjáalakult boltospizottság veze­tője. — Azt azonban nem tudták, hogy mi ketten minden reggel 8 órától dél­után ötig ellenőriz­tük a leltárfelvételt. Nem valami könnyű dolog ám ez! — Mit szóltak ott­hon, a családban? — Régi szövetke­zeti igazgatósági ta­gok vagyunk már mi mindketten — veszi át a szót Gáspár né­ni. — Már nyolcadik éve veszünk részt az igazgatóság és a szö­vetkezet irányításá­nak munkájában. Az szövetkezet vagyonát, ha nem a tagság? én férjem már nyug­díjas, megérti, hogy­ha menni kell, hát aklcor ott kell len­nem. — És Nagy néniék­nél sincs panasz a férj részéről? — Az én férjem is megértő, sőt még örül is neki, hogy ilyen felelősségteljes megbízatást kaptunk a szövetkezeti tagok­tól. Ö Pesten dolgo­zik, a Keleti Posta- hivatalban, csak a kisfiam van otthon egész nap, készül az érettségire. Minden­nap megfőzök én is, csak meg kell mele­gíteni az ételt. — Minden leltáro­zásnál ketten ellen­őrzik a munkát? — Hová gondol? — tiltakoznak egy­szerre mindketten. — Az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai tervet készítet­tek és minden leltá­rozásnál más és más tagok mennek ki. Nekünk a nagyobb jutott, s hat napig egyfolytában ellen­őriztük a tagság megbízásából a lel­tározást, ebben a boltban. — Mennyi fizetést kaptak a hat napért? — Egy fillért sem, mert mi nem pén­zért csináljuk. Veze­tőségi tagjai va­gyunk a szövetkezet­nek, s kötelességünk részt venni a veze­tésben, ellenőrzés­ben, ez természetes. Dehát ki más ellen­őrizze, hogyan gaz­dálkodnak a szövet­kezet vagyonával al­kalmazottai, ha nem mi, a tagság, a veze­tőség? Ezt a munkát nevezik az újságok társadalmi ellenőr­zésnek, meg népi el­lenőrzésnek. Helyes, jó dolog ez. — Sokan végeznek társadalmi ellenőr­zést Üllőn? — A szövetkezet vezetőségi tagjain kívül a szövetkezeti nőbizottság is, mely­nek éppen én va­gyok az elnöke — mondja Nagy néni. — Úgy tervezzük, hogy nemcsak heten végezzük el nők a volt boltosbizottság tennivalóit, hanem a szövetkezet női tag­jai és dolgozói közül minél többet bevo­nunk ebbe. Sőt, hogy ne légyen hiba, már e hónaptól kezdve havonta összeülünk, megbeszéljük tapasz­talatainkat, s szak­emberek (könyvelő, revizor) körzremű- ködésével kicsit ta­nulgatunk, hogyan és mit kell ellenőriz­ni. Legtöbbünknek van már tapasztala­ta is, és mindig ta­nulunk valakitől. <— És mi a véle­ménye a boltosnak, Kerekes Árpádnak, a társadalmi ellenőr­zésről, pontosabban az üllői társadalmi ellenőrökről? — Kérem, én he­lyeslem, noha engem ellenőriznék. Nem érzek viszont bizal­matlanságot abban, ha hetenként több­ször is bejön az üz­letbe két-két boltos­bizottsági tag, meg­nézik a mérlegeket, a tisztaságot, a szám­lákat stb. Ez termé­szetes, mert én Is ember vagyok, téved­hetek, no meg több szem többet lát. Meg­lepő jártasságot, na—/ segíteni készsé­get tapasztaltam ed­dig a társadalmi el­lenőröknél, s nem érzem azt, hogy jog­talanul beleavatkoz­nak a munkámba. Segítséget kapok tő­lük, s ahol lehet, én is támogatom a szö­vetkezet egészére nézve is hasznos te­vékenységüket. Mi a leltározás ötödik napján vol-' tunk az üzletben. Rengeteg tennivaló­juk volt még hátra, sietniök kellett, hi­szen két nap múlva tisztán, minden árut helyére rakva, újra kiteszik az ajtóra a táblát: Nyitva ’A-9— VíS-iflP; Cs. A. ja ink évek óta lelkiismerete­sen, fáradhatatlanul vesznek részt munkánkban és ellenőr­zik, a tagság megbízásából, dol­gozóink és mi hogyan gazdál­kodunk a szövetkezet vagyoná­val, — Előfordult, hogy akarva- akaratlan mulasztást’ követtek el egyes boltvezetők, persze mindegyik saját hasznára. Bé- nyén, a Fábián János vezette 3. számú boltban meg kellett ismételteim a leltározást, mert több mint 4 ezer forint érté­kű árat utólag találtak meg. A boltvezető szerint véletlenül hulltak a berendezés mögé, ő nem tudott róla. Gombán, az 1. számú boltban is helytele­nül és szakszerűtlenül vették fel a leltárt. Például egy nagy tucat helyett egy doboz (10 da­rab) ceruzát írtak be. Ezer da­rab cukorkés zacskó ára 19,50, a leltárba háromszáz darabot 20 filléres egységáron 60 fo­rintért vettek fel. Az új Kor­szak borotvapengét 1,20 helyett 1,50-ért írták a leltárba. Több hasonló esetet lehetne még fel­említeni, igaz összegszerűség­ben nem nagy dolgok, de fil­lérből lesz a forint. BEFEJEZÉSÜL MÉG csak annyit, hogy véleményem sze­rint a leltározások eddigi ered­ményei azt bizonyítják, hogy megszilárdult üzleteinkben is a szövetkezeti vagyon védelme. Lényegesen kevesebb hibát fe­dett fel a leltárközbeni ellen­őrzés, pedig az ellenőrzés szín­vonala és módszerei az elmúlt évekhez viszonyítva jelentősen megjavultak. Néhány nap múl­va véget érnek az elszámolta­tások és akkor derül ki ponto­san, voltak-e üzleteinkben visszaélések, leltárhiányok. Bízom benne, hogy egyetlen boltvezetőnk sem zárta hiány­nyal leltárját — fejezte be Ko­vács Pál elvtárs. I. (Julin, Színház, Qkúdalom Nehéz kesztyűk A két boxkesztyű, ha Papp Laci öklét ékesíti — va­lóban nehéz. A film fajsúlya azonban annál könnyebb. Mindössze másfélórás kellemes szórakozást, számos izgalmas ökölvívójelenetet, némi humort ád — semmi többet. Aki csu­pán ezt várja, egy új magyar filmtől — jó emlékkel távozik a moziból. Ám, aki többet, mé­lyebb, emberibb történetet sze­retne — az csalódik; A Nehéz kesztyűk című új magyar film Papp László, há­romszoros olimpiai bajnokunk életének egy rövid időszakát öleli fel az első vereségtől a harmadik aranyéremig. Köz­ben valós és kiszínezett ese­mények váltják egymást szá­mos ökölvívómérkőzés nagy­szerű fcíózásávál tarkítva. S ez alapjában még nem lenne hiba, sporífilmről lévén szó. Arról azonban már komoly vi­tába szállhatunk a film alko­tóival, hogy mennyiben volt szerencsés Papp László szere­peltetése nemcsak a ringben, de a filmen is. Van egy régi mondás, hogy minden mester ■ maradjon meg a saját tudomá­nyánál. S ez áll erre a filmre is. Amilyen nagyszerű ökölví­vó Papp László, olyan gyenge színész. S ezt csak még inkább hangsúlyozza a feleségét ala­kító Kun Magda igen gyenge, színtelen, egysíkú játéka. Egy ökölvívó és egy kezdő színész, mint főszereplő — sohasem ad­hat művészi alkotást. S ezt Rajz János kitűnően megfor­mált figurája — Adler Zsiga edző szerepében — sem tudja ellensúlyozni. A film szerep­lői közül egyedül az ő alakítá­sa dicsérhető. A többiek — Kovács Károly, Bárdi György ‘— sajnos ezúttal papírfigurák maradnak a mozi vásznán; (prukner) jMmiiitiMumiiiHmnimHiiimHiHitmiiiHiiiiiiuiimtc Wolf Mankowitz: GÖDÖLYE KÉT GARASÉRT M ankowitzot nem ismeri a magyar közönség, pedig mintegy tíz könyve jelent már meg. Első könyvével lép most a magyar olvasóközönség elé, s~a bemutatkozás igen jól sike­rült. A Gödölye, szép, humá- nos. meleg, emberi érzésekkel átszőtt regény. Miről is szól? Egy szegény kisfiúról, aki mindössze hatéves, s London szegény negyedében szövögeti álmait, terveit. Joe a 'kisfiú, gyerek. Nagyob­bak a házak, nagyobb a villa­mos. minden nagyobb. nelki, mint a felnőtteknek. Nem koravén. Ügy lát, úgy érez mindent, ahogy azt egy hat­éves gyerektől várni lehet. Mankowitz kerül minden bele- magyarázást, nem akar a gyer­mek lelkivilágába „mélyértel­mű”, felnőttes dolgokat, gon­dolatokat belemagyarázni. S éppen ezért nő szívünkhöz a kis Joe alakja, mert gyermek, ízig-vérig az East-End, a sze­génynegyed gyermeke, akinek álmai, vágyai is ehhez a sze­gény negyedhez igazodnak. A kis Joe történetén keresz­tül módja nyílik az írónak arra is, hogy hű, szemléletes képet rajzoljon a gazdagok, és szegé­nyék ellentétes világáról, s megmutassa: a kopott, a sze­gényes, a legtöbbször ‘ sokkal becsületesebb, mint ami gaz­dag, csillog-villog. Joe kis tár­sa, a címben szereplő kecske sok-sok édes kaland hőseként kiséri Joe napjait, s az ember a könyv végére érve, azon ve­szi észre magát, hogy nagyon a szívéhez nőtt Joe, a kecske, minden, ami ezt az álmodozó, szegény kisfiút körülveszi. Az Európa Könyvkiadó gon­dosságát dicséri a kötet ízléses kiállítása, a szép, költői fordí­tás pedig a fiatal Róna Ilonát. DÉL KERESZTJE Latin-amerikai költők versei z Európa Könyvkiadó pompás kiállítású, régen várt kötettel lepte meg a ma­gyar olvasóközönséget. Latin­amerikai költők verseit nyújtja át a legjobb magyar műfordí­tók segítségével. Idegen, de mégis hozzánk közelálló világ tárul elénk a versekből. Olyan emberek világa, akiknek min­dennap meg kell vívniuk har­cukat a kenyérért, akiknek az élet örömeiből kevés, nagyon kevés jut. Küzdelmes világ \ ez. ahol nemcsak a természettel, s a maga érzelmeivel kell megküz­denie az embereknek, hanem a tőkésekkel is, azokkal, akik keserűvé és’reménytelenné te­szik az egyszerű emberek éle­tét, azokkal, akik annyi kínt, bánatot okoznak, akik mindent maguknak akarnak. A kötetben több olyan ver­set találunk, mely szépségével, kifejező erejével méltán sora­kozik a klasszikus alkotások közé, s ezeknek a verseknek olyan neves alkotóik vannak, mint Rubén Dario, Pablo Ne­ruda, Gabriela Mistral, Leopol­ds Lugones, de az ismeretlen költők nevét is a kötet elolva­sása után megjegyezzük, s nem feledjük el egyhamar, mert verseikkel az igazi művészet élvezetét adták. tiiiiimiimiiuiiMiiimmiitmuiiuiiiifiiiiimiiiiMHiiiHiimiiiii CARMEN SEVILLA, akit a magyar közönség a most be­mutatott Makrancos feleség cí­mű filmből ismert még, új film főszerepét vállalta el. KOPPÁNY GYÖRGY Aki felesleges címmel forgatóköny­vet ír, amely egy szegényház­ban élő öregemberről szól. A tervek szerint a film rendező­je Szemes Mihály lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom