Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

«« uecnr Cirlap 1958. JANUÁR 19. VASÄRNAP ALKOTÓMŰHELY Beszélgetés az írókkal ROMEO ÉS JULIA ­Cödí tábor „új'” könyveiről legutóbb az Élet és Irodalom számolt be. 1932-foen írta „A rendes ember’-t, 1937-ben a „Vihar előtt”-et, 1938-ban a „Flaimingólk’’-at és 1954-ben a planétás ember”-t. Miért nem jelentek meg ezek a művek mostanáig? Goda aeaal vá­laszolt. hogy nála „a javít­gatás, csiszolás munkája gyak­ran évekig elhúzódik’’, Fontos azonban az, hogy e sókéig ta­lonban tartott írások végre megjelennek. Néhány hét múl­va tehát már az olvasóé és a kritikáé a szó; — Ebben a pillanatban fe­jeztem be „A budapesti sánta ördög” című regényemet — közül most Goda, — Alap­ötletéit Alain René Lesage -Le Diable Boiteux’’ („A sán­ta ördög”) regényéből kölcsö­nöztem. A francia, helyeseb­ben spanyol sánta, ördög tud­valévőén Madrid felett száH- dos, leemelt a háztetőket és így pillant be az emberek éle­tébe. Ezt teszi az én sánta ördögöm is, de — Budapesten. — Még egy regényt írok, amely egy regény Születésé­ről szól. Bemutatom, hogyan befolyásolják a mindennapi események az írót műve meg­alkotáséiban. Címe még nincs. Godá, amióta elbúcsúzott felszabadulás utáni kultúrta- nácsosi állásától — öt évig volt a fővárosi tanács nép­művelési osztályának a veze­tője — és lemondott a renge­teg tanulmány és cilkkírásról, hallatlan erővel könyvek al­kotásán dolgozik. Szinte szé­gyellj bevallani, hogy felso­rolt műveivel egyidöben rö­videsen még egv könyve lát napvilágot, melynek címe: „Családi kör”. Ebben gyer­mekkori emlékeit dolgozza fel. A kötet húsz elbeszélést tartal­maz. Gál György Sándor neve köz­vetlenül a felszabadulás után, mint az ország első zenei honferamsziéja tűnt fel, s az maradt továbbra is. Rendkí­vüli zenei műveltsége, kitűnő előadókészsége alkalmassá tet­ték, hogy minél nagyobb tö­megek számára tartson népsze­rű zenei előadásokat. Hatal­mas sikere volt, amikor az úgynevezett „munikáshanglver- senyeken’’ vállalta a zenei konferanszié szerepét s az egyes zenedarabok lejátszása előtt bevezetőiket mondott, útbaigazításokkal, magyará­zatokkal látta el a kezdő hang­versenylátogatókat, laikus ze­nekedvelőket. Sokan tanultaik tőle — ezzel lehet legjobban jellemezni munkásságát. — A karácsonyi könyvpia­con jelent meg egyik nagyobb életrajzi regényem, amely Er­kelről szól — mondja. — Ez­zel egyidejűleg fejeztem be Weiner Leóról írt tanulmá­nyomat, amely az első for­rásmű a nagy zeneköltő éle­téről & műveiről. Készen vén egy esztétikai könyvem is, címe: „Bevezetés a zenehall­gatás művészetébe”; Novak Károly még uj író A „Találkozásom a történelem­mel’’ című könyvének ma még csak a „keféje” van meg. Februárban a Kossuth Kiadó minden' bizonnyal megjelente­ti. írása a harmincas évek ál­lástalan diplomásairól szól. A szerző is iközibük tartozott, mint katona az orosz frontra került, részt vett a mozga­lomban és a Margit körúti fogháztól Sopron-Kőhidán át Ausztriáig megjárta a fasiszta poklot. Nyilatkozata túlságosan sze­rény: — írói „múltam” a Nagy Lajos irodalmi körben sar­jadt ki. Néhány novella, majd Nargy Lajosról megjelentetett tanulmányom a kör legutóbb kiadott antológiájában jelzik igen rövidike írói pályafutá­somat. Bárdos László, a rádió „há­rom felvonásos” színdarabjai­nak dramaturgja néhány nagy prózai mű rádiószínda- rabra való feldolgozásával ki­magasló sikert ért el. Most őt bízták meg az első televí­ziós színdarab megírásával, melynek bemutatására feb­ruárban kerül sor. Dobozy Imre „Viharos éjszaka’’ című rádiójátékét dolgozza fel a' televízió számára. Bárdos Nagyváradról ke­rült hozzánk. Romániában jól ismerték, mint kiváló szín­padi szakembert. írót és szerkesztőt. Magyarországon jelent meg „Melkun Meny­hért utolsó utazása” című regénye, mely a gulliveri cím­szereplővel mondatja el a szerző életútját, attól a pilla­nattól fogva, hogy a nyilasok Budapesten letartóztatják és mint politikai bűnöst egy né­metországi koncentrációs tá­borba viszik. 1953-ban je­lent meg „A dsidás kapitány’’ című regénye, mely Rulikov- szky Kázmérról, a magyar szabadságharc orosz hőséről szólt, aki átállt magyar ol­dalra, hogy harcolhasson a cárt önkényuralom ellen. A könyvet idén újra kiadják. — Üj regényen is dolgo­zom — újságolja Bárdos. — Hőse Szolimán Inger, egy bán­sági romén falucska szülötte. Temesváron katonáskodik. Főhadnagy. Később Török­országba megy, majd Szo­ndát, mely tisztázni szeretné, kit lehet valamely filmmű igazi alkotójának tekinteni: az írót, vagy a rendezőt? Varasdy válasza így hang­zik: — Szerencsés körülmény, ha az író rendező is, vagy mint Chaplin esetében: még szí­nész is egyszemélyben. Több­nyire más személy az író, és más a rendező. Nem tartom jó dolognak, amikor az író ma­gára haigyja a rendezőt és nem képes forgatókönyvével a filmszerűség követelményeit szolgálni. Ront a filmen az, ha a rendező kénytelen szö­veget adni a szereplők szájá­ba és bensőleg megformálni az alakokat és jeleneteket. Ne mondjunk le arról az igényről, hogy igazi filmírókat talál­junk. Gergely Mihály, az ismert fia­tal regényíró éppen most fe­jezi be első filmforgatóköny­vét. — Mai témát dolgoztam fel — meséli. — Történetem egy nagy vidéki gyárvárosban, ját­szódik. 1954-ben. Egy mun­kásból lett mérnök házassá­gának válságáról szók öt is foglalkoztatja az, a sajtóban támadt vita, amely az író vagy rendező előbbre- valóságát kívánja eldönteni a film megalkotásánál. . — Egyesek kissé misztifi­kálni igyekeznek mindazt, ami a filmek készítése körül tör­ténik — mondja. — Nekem az a véleményem, hogy a film- műnél legjelentősebb szerepe az írónak van. Neki kell meg­formálnia például a szereplők jellemét, ami nélkül a rende­ző tehetetlen, s csak üres bá­bokat mozgathat. Sokat hal­lom, hogy a filmgyárban el­veszik az író kedvét a film­írástól. Eddig ezt nem érez­tem. Ellenkezőleg: úgy érez­tem, hogy kedvet kaptam a filmszcenárium készítéshez s máris forgatom az a gyám Dán az új témát. Igaz: kompro­misszumokra szükség van. Ezt fiatal korára is megtanul­hatja az ember. — Nem váltam hűtlenné a regényíráshoz, amit az is bi­zonyít, hogy most adtam át a Szépirodalmi Könyvkiadónak ..Józsáék” című regényem 35 ív terjedelmű kéziratát. Ez is mai témát tárgyal és törté­netét még folytatni kívánom. Kalotai Gábor A Z ÁLLAMI FALUSZIN­HÁZ egyik társulata Shakespeare Romeo és Júliá­ját játssza. Estéről estére más és más faluban, községben mindig új közönség előtt. A szerelem, ami a gyűlölködő világgal összeütközik, a szere­lem, aminek színhelye a nap­sütötte Verona — ez Shakes­peare tragédiájának ősrégi és mindig ifjú tárgya. Shakes­peare mondatai, lángolása és fájdalmas búcsúja hangzik a parányi színpadról — művé­szek, igazi színészek tolmácso­lásában. A Faluszínhéz megcáfolta azt a sok évtizedes kimondat­lan tételt, hogy csak operettet vagy vígjátékot lehet játszani falun és kisvárosokban, meg­mutatta, hogy a közönség sze­reti és kívánja a klasszikus irodalmat és ami a fő, meg­érti, reagál rá, úgy, ahogy pesti közönségtől is ritkán lát­hatjuk azt. A színészek és rendezők művészi igényességgel, nagy Cegléd - Kossuth Lajos városa szereptudóssal és pergő ritmu- sos játékban viszik színre a tragédiát. A rendező, Kertész László érdeme ez elsősorban, bár a színészek tudásuk leg­javával támogatják munkáját. Kertész László rendezése hal­latlanul finom és ugyanakkor nagy hozzáértésről, a dráma iránti szeretetről tesz tanú­ságot. A kitűnő díszletek (va­lódi Shakespeare színpad, kör­függönnyel és jelzésekkel) és a szép jelmezek Rajkai György és Rimanóczy Yvonne munkája. J ÚLIÁT A FIATAL Bege Margit játssza. Júliája nagyon jó alakítás. A fejlődést a végtelen naiv gyermek és az öntudatossá, harcossá érett nő közötti árnyalatnyi finom­ságokkal, halk mondatokkal, parányi gesztusokkal érzékel­teti. Az első felvonásban még egy életvidám, bájos gyermek áll előttünk, akit valóban egy pillanat alatt csap meg a sze­relem tüze és érleli nővé. Be­ge Margit játékában mindez A Szabadság téren áll Kossuth Lajos szobra Foto: Nánási kifejezésre jut. Júliája min­den elképzelésünknek megfe­lel, sokszínű, kedves, bájos és félelmetesen nagy a szerelmi áldozatkészségben. Árva János, mint Romeo csak a harmadik felvonásban tud igazán felnőni Julia mel­lé. Felfogása, mikor Rómeót mint fiatal, könnyen lelkesülő ifjút ábrázolja, helyes, de oly­kor azt túlzásba viszi. Kicsit merev még, belsőleg kellene jobban feloldódnia és akkor nem lesz szüksége a külsősé- ges eszközökre, a túlzott hangmagasságra, gesztusokra; Szép pillanatai vannak a sze­relmes ifjú ábrázolásának halk részeinél és a barátaival évődő Romeo is kedves és szellemes. A fejlődést kellene jobban érzékeltetnie, hiszen nemcsak Julia válik kislány­ból nővé, de Romeo is kalan­dos kedvű, könnyen lángra- lobbanó ifjúból erős férfivé: Hibáit az előadások folyamán könnyen kijavíthatja s mi­után tehetséges, fiatal művész, valószínűleg ebben a szerep­ben is megtalálja önmagát. S ALL AI KORNÉLIA a dajka szerepében az együttes egyik legkitűnőbbje. Kedvesen, szívből jövő humor­ral komédiázik, és ötletesen formálja meg a dajka vaskos, paraszti alakját. jCapulett —, Tassy Béla — olyan, amilyen csak Julia zsarnoki apja lehet; Mézes-mázos kedvességgel szolgál ki mindenkit, a keres­kedő alázatosságával árulja leányát és felháborítóan köz­vetlen, mikor nem teljesítik kívánságát. A népes szereplő gárdából ki kell emelni még Baranyi László és Török László kitűnő epizódfiguráit. Hajdú Endre melegszívű Benvolióját, Már­kus Lajos injpozáns, nemes pátoszú uralkodóját és undo­rítóan kapzsi patikusát. De nehéz megkülönböztetést ten­ni, hiszen valamennyien jól illeszkednek a darabba s ha vannak is hibák, mégis mind­annyian művészi alázattal szolgálják a Shakespeare dráy mát és ezen túl á magyar színházkultúrát. —(bán) Bulyba Tárasz- Amerikában filmen Robert Aldrich amerikai ren­dező rövidesen filmet készít Gogoly „Bulyba Tárász” című világhírű regényéből. A film egyik főszerepét Brigitte Bar- dot francia filmszínésznő ala­kítja. máliába. Itt nagy karriert ........................................................................................................................................................................................................................................................... f ut: Szomália alkirálya lesz. = r * ^ r ^ r»\ Emlékezetes harcot vív az | MÉSZÁROS OTTO: bőr­olasz és francia betolakodók | ellen. A regényt a Táncsics 1 Könyvkiadó jelenteti meg. Varasdy Dezső, a jelenleg i nagy sikerrel bemutatott „Ne- | ihéz kesztyűik” című Papp | Laci-film író-rendezője. Nagy I érdeklődéssel kíséri azt a | még most is folyó saj topóié­.......—k\~,ivv=;in.v=;i>o 1 1\ «.«-j Iná—/ 'nN—/ IxN—/ Ln.Yt/ DO>—y IXS~/ LWr/i.vVt/ IxNt/ CSÁSZÁrke« ^rrryrrr. k~i Cv\~/ LvYry bOő FÁJDALOM NÉLKÜL A zt, hogy az anya fájdalom­éi mai hozza világra gyer­mekét, tudjuk évezredek óta. De miért kell ezután is így len­nie? Az orvosok régóta kísérle­teznek a fájdalommentes szülés problémáival. Hogy ez lehetsé­ges, azt bizonyítja %z a film is. A szülési fájdalom, nagy ré­sze önuralommal, akarattal, tu­datosan csökkenthető. Ezt állít­ja egy francia faluba került or­vos. Előadásokat szervez, ame­lyeken a nőket megismerteti szervezetük titkaival. Eleinte bizalmatlanul fogadják, de em­beriessége, jószándéka meg­győzi a faiusialkat. Egy meg­esett parasztlányt oktat, aki hallgat is tanácsaira. Az orvost mégis támadások érik, de az asszonyok és főleg tanítványa védelmére sietnek. A bizottság tagjai saját szemükkel győződ­hetnek meg róla: igenis, van fájdalommentes szülés. A színészek nem törekednek hatásos jelenetekre. Ez nem is hiányzik. Az egyszerűség, ter­mészetesség és emberszeretet i A hatalmas, modern épü- ! At ief megtépázott falaival, | kitört ablakszemeivel úgy bá- 1 mult a térre, mint zátonyra | sodort, hatalmas testű hajó. teszi művészivé ezt a filmet. 1 Az irat- és könyvmáglyák, pe- Jean Gabin igazi ember és iga-1 dig már ném egyszer az eső zi orvos. Szavai nyomán érez- | is végigverte, még mindig on- zük igazán: milyen hatalmas 1 tották' a bűzös, kibírhatatlan az ember, hogy a fájdalmat le- I füstöt. győzheti kitartó munkával és ! A u„olból dörrenés akarattal. Nicole Courcel aló>-\ hallatsz0tt, nem lehetett tud- kttja a tisztalelku leányanyát. | b^nan és mitől. Any­! nyifTle fegyver volt most, I annyiféle ember kezében, hogy I sohasem lehetett tudni, mikor =.és hol dörren el valamelyik. A sötét lassan beburkolta a hű­ségével ragadja meg a nézőt. Bízik az orvosban, aki ledönti | körülötte a maradiság falait, és segíti őt abban, amitől a leg- s több anya egyaránt fél. Szem- | titkát s a fénynélküli utak beszáll az~orvos ellenségeivel l söté* céhükből furcsa érthe- és világra hozza kisfiát egyet- 1 íc,ííen neszeket oklendtek a len sikoly nélkül. I varos levegődbe. Itt-ott meg­% csörrent az utat borító üveg- Nagy és új feladat egy még | cserép, vem lehetett tudni, ritkán alkalmazott módszerről = jiogy macska, vagy ember filmet ikészíteni és ezt a merész | oson.e rettegve a falak tövé- témát ilyen emberien, minden- = ben. Az ablakók sötéten tá­lkihez közelállóan tárgyalni az g tongtak, s a szél csak itt-ott ízlés határain. belül. Sok fran- | égette meg a svettében fel- cia filmet láttunk az utóbbi g szögezett csomagolópapírokat, időben: jobbat, rosszabbat is. | De ennek a mondanivalója új 1 Halott a város. De benn a és megszívlelendő: az élet | házaik mélyén, a falak mögött, szebbé és könnyebbé tétele 1 lázas riadalommal vernek a egyedül az embereken múlik. | szívek, indulókat és gyász- (m. e.) dalokat, részeg mámor or­giát, vagy a kétségbeesés szim­fóniáját. Az emberek fényt várnak. Holnapot. Levegőt a füst helyett, fényt a sötétség helyett, üveget a csomagoló­papírok helyett, életet a gyil­kolás helyett. 2. Az épület folyosóin végig- At- orgonáit a szél, be-be- kukkantott a feltört ajtók mö­gé, megkavarta a szétszórt pa­pírokat, majd egér módjára tovasurrant. A hatalmas bejárati csar­nokban ketten lépkedtek fel s alá. Az őrség. Igencsak a fe­nekére néztek, egy-két pálinkás üvegnek, de még így is dider- gető a hideg, a huzatos, üveg nélküli csarnokban. Unják is magulcat. de kitartóan lépked­nek tovább. A második emeleti folyosón újabb két ember lépeget, őr­ség. Vállukon karabély, nya­kukban géppisztoly, az övbe szúrva meg kézigránát. A kanyarodon túli szobá­ból zsivaj, zeneszó szűrődik a folyosóra. Piszkálgatja is az őröket a gondolat, hogy bemennek, de azután mégis letesznek róla. Könnyen röp­pen a golyó a Főnök piszto­lyáböl, ha valáki nem az ő szája-ize szerint csinál vala­mit. Csak már az idő menne — ez motoszkál mindkettőjük fejében. Még mindig csak fél- tizenkettő. — Holnap vasárnap van? — Uhüm, mordul a másik. — Nem mész haza? — Hülye. Haza? Hová? A sittre? — Börtönben voltál? — Hát. — Miért? Politikái? — Csakis. Rákosi mindenkit leülhetett. így kerültem én is ... — Mit csináltál? — Hát... hát... szóval po­litikai ... — De van itt olyan is, aki nem volt politikai. — Van, dehát... rendes fiúk azok is. — Rendesek? Van köztük olyan is, aki azzal hencegett, hogy életfogytiglanit kapott valami gyilkosságért. S most mégis itt van. — Na és?! — Hát azért furcsa. Ezek az emberek, hát hogy is mondjam .., mit keresnek itt? — Mit... mit... de furcsa ember vagy ... harcolnak a kommunisták ellen, az ÁVO ellen.;; hogy ne legyen tön..; — Dehát ölni mindig bűn volt?! — Ugyan ;;; más világ lesz itt.. . mit gondolsz, hogy po­tyára gürcölünk itt, mi? — ffát nem. Remélem. De azért ez mégis furcsa, börtön­ből jött embereik. persze, te más vagy... — tette hozzá gyorsan — te politikai vagy­áé azért én nem így képzel­tem . . ; — Nem? Hát mit gondoltál? Csak nem vagy te is kommu­nista — ütődött meg hirtelen a politikai. — Ugyan. De azért az túl­zás, amit itt is csináltak. Én ki is szálltam belőle. Inkább őrséget állok minden éjjel, de én nem ütök senkit. — Eredj a fenébe. Ha ilyen málészájú vagy, nem viszed soha semmire. Nyavalyogsz, mint egy szűzlány. Elhallgatnák. Szótlanul lép­kednek tovább. 3. A csukott, párnázott ajtók A*- mögött víg a hangulat. Az egymásba nyitott szobák­ban gomolyog a cigarettafüst,' a, parkettán annyi a szemét, hogyha valaki olykor megnyit­ja az ajtót, felhőben' röppen fel. Az asztalokon poharak és kiürült üvegek sorakoznak, pálinka- és rumszag leng a levegőben, összekeveredve a szobákban levők nehéz test­szagával. Asztalokon, székeiken, vagy a csupasz parkettán ülnek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom