Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-01 / 183. szám

♦ 1957. DECEMBER 1. VASÁRNAP rtrr tf terei WCírlap 3 Nemzeti és egyéni érdek H a csak egy mondatot ra­gadunk is ki az MSZMP agrárpolitikájának téziseiből, akikor is láthatjuk, mennyi tennivalónk akad, hogy fellen­dítsük a magyar mezőgazdasá­got. Az ország szá n tó területé­nek 78 százalékát még egyéni­leg gazdálkodó kisparasztok művelik. Ezért — mondja a határozat — és mert még a szocialista nagyüzemek drágáin és keveset termelnek — ter- melvónyeink a világpiacon ál­taliéiban nem versenyképesek. S ez nem maradhat így. A magyar paraszt mindig híres volt szorgalmáról é® földszeretetéről. Elismeréssel emlegetik kiváló mezőgazda- sági szakembereinket is kül­földön. Ugyanakkor- kincset ér a magyar föld. Miért is ma­radtunk hát el ennyire? Hol keressük a hibák igazi okát? Ott — s elsősorban ez a ke­rékkötője mezőgazdaságunk fejlődésének —, hogy millió parcelláikra tagozódik a határ, apró darabkákon gazdálko­dunk. Bármilyen szorgalmas is az alföldi paraszt, lehet vala­ki kitűnő szakember, három­négy holdon nem veheti fel a versenyt a korszerűen beren­dezett, a legfejlettebb agro­technikai eljárásokat alkal­mazó nagyüzemi gazdasággal. Állami gazdaságaink, jól mű­ködő termelőszövetkezeteink például mindig felülmúlják átlagtermésükkel az egyéni gazdaságokat. Termelési költ­ségük jóval alacsonyabb. Ter- melvényeik szebbek, jobbak; Ezen az úton kell tehát ha- ladnunlk továbbra is, ha az el­sők között akarunk lenni „ vi­lágpiacon, ha azt akarjuk, hogy a magyar paraszt élete szebb, gondtalanabb legyen. T ermelőszövetkezeteink ki­állták a legnehezebb tűz- próbát is: élitek és dolgoztak az ellenforradalom idején is. A vihart túlélték, azóta pedig újabb és újabb szövetkezetek alakulnak. S ez azt bizonyít­ja: van létjogosultságuk szö­vetkezeteinknek. oxíoA. parasztember szívesen Választja a közöst, ha látja, hogy ott jobb, előnyösebb. Igaz, élőbb nehezen szánja rá ma­gáit. sokat töpreng, mielőtt be­lépne a tstz-be. Ezen a vajú­dáson kell őket átsegíteni De hogyan? Azt ugyancsak gyak­ran elmondjuk: a szövetke­zetben jobb, kevesebb munká­val nagyobb jövedelemhez jutnak az emberek. De ezek csak szavak — a parasztem­ber saját szemével akar meg­győződni a szavak igazáról. Maglódon, Cegléden, Dánszent- miklőson és szerte a megyé­ben sok jó tsz-t találunk. Hív­juk él ide a gazdákat. Hadd találkozzék az egyéni gazda meg a tsz-paraszt, csapjon mi­nél magasabbra a viták tüze. Nem kell félni, hogy az egyé­ni gazdák kerekednek felül. Ha pedig tudásban az egyéni gazda győzne, az sem baj. Hát szégyen tanulni az okosabb­tól? Nem. A hosszú őszi es­ték nagyon alkalmasak erre. Viszont végnélküli, elvtelen udvarlásra- nincs szükség. Egy középparaszt elmondta: maga sem tudja, hány tsz-látogatá­son volt már. Sőt a belépési nyilatkozatot is magával hord­ta, csak éppen nem töltötte ki. Jónéhányszor nagyot mulatott — természetesen a közösből — aztán minden maradt a régi­ben. Az ilyesmi fölösleges. De mi legyen az olyan járá­sokban, ahol kevés a jó tsz? A búdat járásból mégsem hordhatjuk Ceglédre az em­bereket Ennek nem sok értel­me lenne. Inlkább azon le­gyünk., hogy ezekben a járá­sokban is szervezetileg, gazda• ságilag és erkölcsileg erős szö­vetkezetek legyeitek. Elsősor­ban persze a meglevő, de gyengébb szövetkezeteket kell erőssé vonzóvá tenni. Teli éléskamrával, jómódú tsz-pa- rasztsággal aztán könnyebb az agi'tációs munka is. Nézzük meg a helyi adottságokat is' ne termeljünk gabonaféléket olyan földön, ahol egyébként jóval több jövedelmet hozna a zöldségféle. Ezzel csak a termelési költséget növeljük. Sokat beszéltünk már a belter­jes gazdálkodásról is: vajon mikor kezdjük el? H ogy miből teremtsünk erős szövetkezeteket? Az ál­lam hathatós segítséget nyújt: a szövetkezetek fejlesztésére pénzt, gépeket, törzsáliatállo- mányt, s ki tudná felsorolni, mennyi mindent ad. Ezeket ügyesen kell felhasználni. De szorgalmat, az agitációs mun­kához szívet, lelkiismeretet már nem adhat az állam. En­nek a vezető emberekben, kell élnie. Sok helyütt azt mondják, kü­lönösen a tipikus kifeéppairaszt községekben: a magyar pa­raszttal nehéz boldogulni, túl­ságosan maradi, félti, sajnálja a földjét. Egy ceglédi közép­paraszt éppen az ellenkezőjé­ről beszélt, amikgg^belépett a közösbe: „Bejártamba 300—íOO holdat, utána úgy érzem, én vagyok a város leggazdagabb embere Parasztságunk a legnehe­zebb napokban is bebizonyí­totta: akarja a szövetkezeti gazdálkodást A városokban szóltak a fegyverek de a ha­tárban egy percre sem szüne­telt a murJka, nem hagyták el a közöst. Ennél nagyszerűbb bizonyíték nem kelL A z út tehát már megvan. A módszeren azonban még csiszolni kell. S ha új módszereket allcalmazunk a szövetkezetek fejlesztésében, nem lesz nehéz fejlett mező- gazdaságot teremteni. Ez nem öncél: nemzeti, ugyanakkor egyéni érdek is. Kovács István Szénkombájn, vízibusz, alumíniumhíd, légkondenzátor és sokféle gyógyszer Készül a nehézipar a brüsszeli világkiállításra A brüsszeli világkiállítás ma­gyar csarnokának egyik legna­gyobb érdeklődésre számottartó része a nehézipar fejlődését be­mutató anyag lesz. A szénbányászat fejlődését Komló korszerű új aknáinak, bá­nyaberendezéseinek, a régi lakó­telep és az impozáns új város­részek fényképeiről ismerheti meg a kiállítás közönsége. A szénter­melés növekedését grafikonok áb­rázolják. A magyar bányagépgyár­tás új büszkeségének, az F—5-ös szénelővájási fej tő-rakodógépnek a Kinek hozza a szerencsét a kéményseprő „bácsi“ a jövő heti lottósorsoláson? Évszázadonként - egy másodperc késés Ilyen órát szerkesztettek a Szovjet Tudományos Akadé­mia fizikai intézetébén. Neve: molekuláris, vagy ahogy „kö­zönségesen” nevezik: atom­óra. Az óraszerkezet szíve a len- g(ikerék. Az atomórákban ezt a szerepét egy molekuláris ge­nerátor tölti be, amely állan­dó elektromágneses ingado­zást okoz, s ezt speciális mű­szer fogja fel. Ez az óraműkö­dés alapja. , Az atomórák alkalmazása rendkívül széleskörű. A vilá­gon egyedülállóan pontosan járó órákkal kimutathatják például a Föld tengelykörüli forgásának egyenétlenségét is. modellje mutatja majd, hogy szén- bányászatunk világviszonylatban Is az elsők között áll az elővájások gépesítésében. Alumíniumiparunkat a legújabb típusú Ikarus autóbusz és a vízi­busz modellje reprezentálja. Ott lesz és bizonyára felkelti n;$l.:d a külföldi szakemberek figyelmét a szabadszállási alumíniumhíd mo­dellje Is. Villamosenergia Iparunk ugyan­csak bemutat egy olyan berende­zést, amely iránt máris több or­szág érdeklődik. Ez a Heller-félfe légkondenzátor. Dr. Heller László műegyetemi tanár konstrukciója lehetővé teszi erőművek telepíté­sét vízszegény helyen, mert a hűtővíz-ellátást zárt csőrendszer­ben mjndig ugyanannak a víznek a felhasználásával oldja meg. Ez az eljárás lényegesen olcsóbb, mint a vízkivételi művel történő megol­dás. A gyógyszeripar kiállítása bizo­nyára még inkább növeli a ma­gyar gyógyszerek jó hírnevét. A kiállításra kerülő anyagban ott lesznek alkaloida-gyártmányaink, a legújabb vitamin- és hormon- készítmények, a különböző szin­tetikus készítmények, szervkivona- tok és nagyhatású antibiotikumok. Sok para-ztembert riasz­tott el a termelőszövetkezet­be való belépéstől az a gon­dolat: „mi lesz, ha megöreg­szem? Ha beadom a földem a közösbe, keresek, amíg dol­gozni tudok, de ha nem bí­rom a kapát, kaszát, elme­hetek koldulni?” Sajnos, nagyon találó ez. Igaz, az alapszabály előírta, hogy szociális alapot kell lé­tesíteniük a termelőszövetke­zeteknek de ez nem minde­nütt valósult meg. Mivel a vezetőség csak javaslatot ho­zott erről, a közgyűlésen rendszerint komoly viták ke­letkeztek körülötte. Elsősor­ban a fiatalok ellenezték. Sokszor hangzott el: „Van otthon is elég éhes száj, miért keressek még idege­nekre is?” Igen, az erős, egészséges ember ritkán gon­dol arra, hogy egyszer ő is megöregszik, egyszer ő is tá­mogatásra szorul. így azok az elöregedett tsz-tagok, akik munkaképtelenné váltak, rendszerint kiléptek, s felébe kiadták földjüket, hogy le­gyen miből megélniük. Per­sze, ráakadhatunk néhol a gondoskodás egy-egy szép példájára is. Az albertirsai Szabadság Tsz-ben például öt idős tagnak adtak az idén is az 1 hold háztáji föld mel­lett fejenként 2 mázsa 20 ki­ló kenyérgabonát és ezer fo­rintot. Szép az ilyen gondoskodás, hanem a problémát véglege­sen mégis csak a nyugdíjtör­vény oldhatja meg. Pártunk fel is ismerte ezt. 1956. tava­szán és nyarán már tárgya­lások folytak a tervezet elő­készítéséről, az októberi el­lenforradalom azonban lehe­tetlenné tette a megvalósí­tást. A termelőszövetkezeti tagság nagy örömére most végre elkészült a nyugdíjtör­vény és január 1-től érvény­be lép. Biztosítva van tehát a tsz-tagok öregsége, meg­szűnt a jövőtől való féle­lem, bátran léphet akárki a szövetkezeti gazdálkodás út­jára. A természetszerű tartás9 a mesterséges nevelés eredményei Edzett, a betegségeknek ellenálló növendékeket nevelnek a Perbáli Végigsüvít a hideg őszi szél a határon, s útbaejti a Perbáli Állami Gazdaság központi üzemegységét is. Ameddig csak lehet, behúzzuk nyakun­kat a nagykabátba, védeke­zünk a hideg ellen. De mi­lyen hideg lesz majd télen kinn a szabadban? Ezt a gondolatot forgatjuk a fejünkben, amikor megállunk a gazdaság fél tetős mestersé­ges borjimevelőjénél. Vé­kony falak, cseréptető, nyi­tott ajtóik. Egy-egy rekeszben négy-öt növendék. Akaratla­nul is kicsúszik szánkból a kérdés. ■Télen-is itt maradnak a nö­vendékek? Állatkínzásra gondol az em­ber, amikor Hunyák elvtárs szavait hallja. De amint job­ban körültekintünk, megálla­pítjuk, hogy a borjak is „fel­készültek” a télre. A legfia­talabbak kivételével felöltöt- ték téli gúnyájukat. Négy-öt centis szőr borítja testüket és ha gömbölyű, jól táplált „ido­maik’’ nem árulkodnának, azt hinnénk, hogy csökött, gon­dozatlan növendékek gyűjtő­helyén járunk. Kényszerhelyzetben , Hunyák László állattenyész­tő szeretettel simogatja végig a kis állatokat és kénytelenek vagyunk meggyőződni arról, Állami Gazdaságban hogy nem is olyan szívtelen ember. Ellenkezőleg: az álla­tok nagy barátja. Ahogyan el­meséli a természetszerű tartás és a mesterséges nevelés elő­nyeit, valóban az utóbbit kell elismernünk. \ A kényszer vitte rá a gazda­ság vezetőit, hogy ezt a neve­lési módszert válasszák. Még 1949-ben alakult a gazdaság, ekkor épültek az istállók is. Eredetileg mintagazdaságot akartak itt létesíteni, de úgy történt itt is, mint sok más helyen: tovább nyújtózkod­tak, mint ameddig a takarójuk ért. Az idén már lett volna pénzük istállóépítésre — négy és félmillió —. de ezt‘meg el­vitte az ellenforradalom: A szűkös férőhely-adottság mel­lett az istállókban csak síny­lődtek a növendékek. De. volt egy másik kényszerítő körül­mény is. A tehenek jelentős része TBC-vel fertőzött. Ha az anyjuk mellett maradnak a növendékek, menthetetlenül megkapják ezek is. így szüle­tett azután az elhatározás: ki a szabadba a növendékekkel! F álmegoldás T alán kissé élnagyolt ez az elnevezés, hiszen az a műterem, amelyről most szó lesz, a valóságban nem más. mint egy jókora szoba. Hatal­mas, világos üvegfalaikkal sem rendelkezik, mint a nagy művészék műtermei, de aki belép ide, azt mégis az alko­tóművészet légköre, ünnepé­lyes levegője öleli körül. A sivár, megkopott falakon körös-körül képek, ceruzaraj­zok. akvarellek, olajfestmé­nyék. A szoba közepén két, sebtében összeállított háttér­fal előtt moccanatlanul áll a modell. Félkörben — a jókora táblák, rajzlapok mögé hú­zódva — munkájukba mélyed- ten ülnek a szakkör tagjai. Trí./» é-T 7 /-\ 7* Á— rry'le 1’ o. MŰTEREMBEN... zöttük isleolaigazgató és mun­kás, gyári osztályvezető és tisztviselő, rajztanár és tiszt­viselőnő. No, és hány diáik — akik azonban jelenleg egy má­sik teremben dolgoznak. A szüleik ugyanis nem egyeltek bele, hogy aktot rajzoljanak. Majd néhány év múlva, ha korban is megérettek arra .., Aktrajzolás, Igen, új állo­máshoz étkeztek el a váci já­rási kultúrotthon képzőmű­vész-szakkörének tagjai. Az elmúlt két esztendő alatt leg­inkább csak csendéletet, szobrokat rajzoltak, festettek, dost elsőizben került sor élő mintha az anyjuk tőgyéből szopnák. így nem jelent súly­veszteséget az itatásos borjú­nevelésre való áttérés. A fej­lettebb módszer a számok tük­rében is megmutatkozik. A rossz körülmények között januárban 62 deka volt egy borjúnál a súlygyarapodás na­ponta, márciusban pedig 26. A nyár óta nagyon sokat ja­vult májusban például 82, jú­liusban 108, októberben pe­dig 100 dekát gyarapodtak át­lagosan egy-egy nap a növen­dékek. A terv 70 deka! A jobb eredménynek van azonban más titka is. A nyá­rig, tehát a fordulatig nem fordítottak olyan nagy gon­dot — mint. azóta — a porció­zásra sem. Ugyanis egy bizo­nyos határon túl hiába adnak több tejet a növendéknek, nem biztos, hogy „fog” rajta. Most szinte mértani pontos­sággal állapítják meg az ada­got. Hunyák elvtárs tíznapon­ként megszabja a gondozók­nak, hogy melyik borjúnak mennyi tejet és abrakot ad­janak. Két hétig például na­ponta nyolc liter teljes tejet kapnak, de egy hónap után változik a „menü”. Ekkor nyolc liter teljes tej, két liter fölözött tej és 15 deka abrak az adag, lucerna’széna pedig tetszés szerint. Ezután már hétről hétre csökken a tel­jes tej mennyisége, a fölözött tejé pedig növekszik. A 11. héten már csak egy liter a teljes tej mennyisége, ezután pedig csak fölözött tejet kap­nak. Olcsóbban _ többet akt megrajzolására, s ez ko­moly próbatétel elé állítja a szorgos művész-jelölteket. Némelyükön még kiütközik a szokatlan feladat lámpaláza, izgalma, de az első óra eltelte után már valamennyiük rajz­lapján egyre erőteljesebben bontakozik ki az álló akt fény- és árnyjátéka a rajzszén vagy a ceruza gyakorlott vo­násai nyomán. A rajzolók mögött hol itt. hol ott tűnik fel a mester. Tegzes László festőművész, a szákkor kiváló képességű és képzettségű vezetője. Néhány pillanatnyi szemlélődés, egy- egy szemvillanás a modell megvilágított testén kibonta­kozó árnyalatokra, majd a rajzra, s máris korrigál, ma­gyaráz, tanácsot ad, vagy ép­pen dícsér. Ez utóbbival sem fukarkodik, hiszen saját mű­vészi pályafutásából jól tudja, milyen nagy lendületet ád a további munkához egy-egy biztató, elismerő szó, különö­sen az első ■esztendőkben. A jól működő szakkör je­lenleg tizenöt tagot számlál. Hetenként kétszer két órát töltenek együtt a kultúrotthon műteremmé előléptetett szo­bájában. A havonkénti képző- művészeti előadásokon azon­ban — amelyeken a különféle Termelőszövetkezetek! Állami és kísérleti gazdaságok! Gazdálkodók! FIGYELEM! A MEZÖSZÖV Vállalatnál (Budapest. V.. Deák tér 3. szám), budapesti és vidéki képviseleteinél, megyeszékhelyeken raktárról kaphatók: különféle traktor és tehergépkocsi utánfutók (pótkocsik), 2.5 és 3.5 tonnás gumikerekű fogatos kocsik. 200, 500, 1000 kg-os tolósúlyos mérlegek, valamint 3. 5 és 10 tonnás hídmérlegek. — Mi ennek az előnye? — kérdezzük Hunyák elvtárstól. — A fölözött tejben is van elegendő fehérje. A növendék­állatoknak pedig ez kell Az egyéni parasztok általában háromhónapos korban vá­lasztják el a borjakat és ez idő alatt mintegy 1300 liter te­jet itatnak meg. Mi húszhetes korban választunk és 400 liter teljes tejet és 580 liter fölözött tejet itatunk meg. Ki lehet számítani, hogy mennyivel ol­csóbban nevelünk mi — ma­gyarázza. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy 180—200 kilós súlyt is elérnek a növendékek a húsz­hetes korra. Az egyénieknél nagyon ritka az ilyen válasz­tási súly. El kell mondani azt is, hogy a nevelőben levő 62 borjú kö­zül egyetlen TBC-s sincs és a nyár óta nem volt elhullás. A tények beszélnek tehát a természetszerű tartás és az ita­tásos borjúnevelés mellett. Ezek után már nem kell sajnálkoznunk az anyjuktól és a meleg istállótól „megfosz­tott” növendékek láttán. Mihók Sándor \ termelőszövetkezeti nyugdíjtörvényről stílusirányzatokkal ismerked- \ ivek — harmincán, harminc- i öten is összegyűlnek. A gya- \ korlati munka mellett alka-\ lomadtán ellátogatnak egy-: egy kiállításra, tárlatra, s tér- j vük, hogy tavasszal eljárnak ] majd a szabadba is, hogy meg- ] örökítsék a bimbózó, megújuló j természet ezernyi szépségét. \ Két esztendő nem hosszú \ idő egy ilyen sokszínű, bonyo- \ lult művészet elsajátítására, j Ezért még nőm is büszkélked- \ hetnek kiemelkedő eredmé- j nyekkel. De az út, amelyen ] megindultak — járható. S \ szorgalmuk, nagy akarásuk a \ biztosíték arra, hogy előbb i vagy utóbb kimagasló ered- \ ményék is szülessenek a rajz-1 ceruzák, festőecsétNi nyomán, i Prufcaer Pál Az emataroza/sit tstí kovcliv, , de a problémát mégsem ol­dották meg teljesen. TBC-től mentesek lettek ugyan a nö­vendékek, de nagyon las­san fejlődtek, s gyakran elő­fordult közöttük a tüdőgyulla­dás is. Ez utóbbit először a természetszerű tartásnak tu­lajdonították, de tévedtek. Az etetésnél, helyesebben az ita­tásnál volt a hiba. — Vödörből itattuk a bor­jakat s a tejet tüdőre szív­ták. Nem tudtuk betartani az egészségügyi rendszabályo­kat sem, így aztán előfor­dult jó néhány elhullás — magyarázza az állattenyésztő. Néhány adat A nyáron aztán ez a problé­ma is megoldódott. Felépítet­ték a tisztán tartható féltetős borjúnevelőt, tejszeparátort szereztek be, s vásároltak itató edényeket is. A gumiszo­pókával felszerelt edényekből i úgy szívják a tejet a borjak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom