Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-14 / 194. szám

fftr

MEÍ.

1957. DECEMBER 14. SZOMBAT

mfCirlap

NEM TAVALY KEZDŐDÖTT...

KÖNN Vt NEKIK..

V.

A különböző összeesküvések és gazdasági szabotázsok lelepleződése korántsem zárta' le a nyugati próbálkozásokat. Példák tömkelegét lehetne fel, sorakoztatni arra, hogyan ragadtak meg minden lehetőséget nyugati körök arra, hogy akadályozzák a magyar nép előrehaladását, s ugyanakkor hogyan törekedtek arra is, hogy minél több adatot szerezzenek erről az előrehaladásról.

Nem véletlen az, hogy 1945 . óta a -magyar hatóságok több mint 100 amerikai és egyéb nyugati diplomatát nyilvánítottak persona non gratanak, nem kívánatos személynek, mert azok visszaélve a diplomáciai testületben betöltött funkciójukkal, kémkedtek, valamint összeesküvéseket szerveztek és irányítottak.

Nem véletlen az sem, ho-gy Amerika megszüntette -kereskedelmi kapcsolatait országunkkal, de nemcsak a kereskedelmi kapcsolatokat szüntette meg, hanem

arra sem volt hajlandó,

hogy a német fasiszták által nyugatra hurcolt magyar javakat visszaszolgáltassa. A javak visszaadását az amerikaiak különböző politikád feltételekhez kötötték, s a magyar javak jó részét nyugatra menekült magyar fasisztáknak ajándékozták, vagy szétosztották Németországban, mint amerikai segélyt, holott ezeknek a javaknak egyetlen jogos -tulajdonosa a magyar állam lett volna.

1945 óta szervezett és irányított sajtó és rádió hadjáratot folytatnak amerikai körók a magyar népi demokrácia ellen, felhasználva az

Amerika /Hangját, a Szabad Európa Rádiót, a léggömb hadjáratot, melyek uszító -röpcédulák tizezz-eiveláraistpt'ták el az országot. 1950-bet} Ame- rikábán megszavazták á Mutual Security Act-ot,

a kölcsönös

biztonsági (örvényt.

amely akkor évi 100 millió dollárt biztosított kémkedésre és diverziós cselekményekre a népi demokráciákban s ezt az összeget azóta több ízben jelentősen felemelték.

Nem véletlen műve az sem, hogy 1945—46-ban egy sor háborús bűnös kiadását tagadta meg az Egyesült Államok, közöttük olyanokét,, mint Horthy Miklós, Kisbarnaki-Farkas és sokan mások. S nem véletlen az sem, hogy ezekre az emberekre támaszkodva szervezi 1945 óta Amerika a Magyar- ország ellen irányuló aknamunkát, büntetlenséget és menedékjogot biztosítva a tömeg- gyilkos csendőröktől a „zsidót- lanítást“ végző nyilas pártve zérekig.

Az Olyan nyíltan fas'szta szervezetek, mint a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége

amerikai pénzen működnek,

s hogy mennyire készültek tavaly októberére, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy fenti szervezet lapja, a Központi Tájékoztató már 1950 áprilisában ezt írja:

„Mi a célunk? — Hogy segítsük azokat, akik a magyar haza bolsevizmus alól való felszabadításáért nemcsak szóban és írásban, hanem, ha itt lesz az ideje, tettel és fegyverrel is készek az áldozatra, vagyis számba- vegyiik a katonákat, a honvédséget szerte a világon.”

Még nyíltabban vall ezekről a célokról a Hadak útján című fasiszta lap, mely Németországban jelenik meg:

„1. A hontalan magyarság hazatérésének csakis fegyveres erőszak nyithat utat.

2. Ehhez a magyarság önereje elégtelen és egyedül az Egyesült Államok fegyveres ereje jöhet számításba.

3. Jogosan remélhetjük, hogy a világesemények várható alakulásával az Egyesült Államok katonai ereje utat nyit hazatérésünkhöz.”

A nyugatra szökött magyar fasiszták reményeinek táplálása nem véletlen. Nem véiet- I len, hogy ez a reménytáplá- j lás tavaly októberben abban j mutatkozott meg, hegy százá- j val lépték át a határt fel- j fegyverzett magyar fasiszták, j akik azonnal bekapcsolódtak

a magyar ■lépi demokrácia megdőli íésérr

irányuló „szabadságharcba’1.

S nem véletlen az sem. hogy újabb ezrek jöttek volna, ha — nincs november 4-e. S nem véletlen, hanem az amerikai tevékenység következménye az is, hogy ezeknek a csapa- | toknak megvolt a teljes felszerelése, s nagy többségük úgy jutott át a határon, mint egyes nyugati hatalmak képviselője, vagy mint a Nemzetközi Vöröskereszt embere.

S vajon nem logikusan következik-e a cikksorozatban felhozott példákból, hogy az „egyik” nyugati követség katonai attaséjának első dolga j volt felkeresni Maiéter Pált, a j „szabadságharc“ katonai ve- j zéralafcját, de ugyanakkor azt I sem elmulasztani', hogy a szovjet hadisereg T 52-es harc- I kocsijai után érdeklődjék.

Csak hagyományokat folytatott ez a katonai attasé, s évtizedekre visszanyúló hagyományokat folytatnak imperialista körölk, amikor újra és újra megpróbálnak beleavatkozni hazánk belügyeibe, amikor összeesküvéseket szerveznek, amikor felforgató tevékenységet pénzelnek.

A tavalyi ellenforradalomban több mint egy évtized „munkájának“ beérését vélték learatni nyugati körök. S ennek érdekében

az addig (ániatloK és mocskolt

magyar nép védelmezőjeként léptek fel, egyszerre a szabadság apostolainak mezében tündököltek, egyszerre a demokratikus vívmányok őrzőiként jelentek meg a nemzetközi porondon.

A Szabad Európa Rádió uszító jelszavainak tömege sem a véletlen műve volt. A SZER amerikai pénzen működött és működik, s politikai irányvonalát is az amerikai gazdák szabják meg.

A nyugatra távozott sok ezernyi magyar belekóstolhatott, hogy mennyire „igaz“ barátja Amerika a magyar népnek. Kanadában 12 000 disszidens van munka nélkül. De lehetne a példákat sorolni tovább. A disszidensek is csak addig kellettek, míg politikai tökeként lehetett őket felhasználni. Amikor a szerepet eljátszották, akkor egyszerre megszűnik a nagy dé- delgetés, egyszerre megszűnik a nagy barátság, s örülnie kell a hazájától eliszakadtnak, ha a mindennapi megkerül.

A „szabadságharcos“ írók

ma már a kutyának sem kellenek. Méray Tibor hiába árulja magát. Mór nem érdekes. A propagandagépezet túlhaladt a Méray Tiborokon is. A Londonban megjelenő Irodalmi Újság amerikai pénzen tartja fenn magát. Király Béla, Két’hly Anna s a többiek amerikai pénzért árulják a hazát. A hazaárulók pénzelése .sem új szokás. Horthyékat is busásan megfizették.

Nem tavaly kezdődött mindez. Régebben. 1919-ben, arakor imperialista segítséggel vérbe fojtották a Magyar Tanácsköztársaságot és hatalomra segítették Horthy véreskezű rendszerét. S amikor az amerikai pénzen kövérre hízott német fasizmust a vörös hadsereg saját barlangjában zúzta szét, nem maradt más vissza, mint uszítás, aknamunka a saját hazáját, jövőjét építő magvar nép ellen.

A kísérletek kudarcot vallottak. Még a „nemzeti szabadságharc“ is megbukott. Megbukott, mert

■nrg Kelleti buknia.

Ebben a harcban csakis azok győzhetnek, akik mellett az igazság áll. S ebben a harcban nem a szabotázst és összeesküvést szervező Nyugat mellett van az igazság, hanem a maga országát formáló magyar nép mellett.

Nem tavaly kezdődött a harc. S nem is ért véget. De sok, nagyon sok tanulsággal szolgált. Meg tudjuk mór különböztetni, hogy hol is van az igazi barát, Keleten-e vagy Nyugaton. S a magyar nép tudja, hogy barátját, igazi segítőtársát és védelmezőjét csakis Keleten találja meg. A Szovjetunióban.

Az idő halad. Mi sokat tanultunk nyugati körök évtizedes „segítségéből“. De azok, odaát, nem sokat tanultak. Még most is bíznak, hisznek abban, hogy a szocializmus eszméjének útját el lehet torlaszolni, hogy a szocialiamus épületét le lehet dönteni.

S erről az elképzelésről is kiderül egyszer, végleg és visszavonhatatlanul, hogy kudarccal végződött, mint minden kísérlet a tizenkét esztendő alatt. Mert egy nép, mely szabad, mely magának épít, mely maga formálja jövendőjét, csak előbbre haladhat. Vissza soha!

Mészáros Ottó * S

I'sora reggeli munkásvonat. A A kocsi hideg, annyira hideg, hogy az emberek még a vastag téli holmik páncéljában is félnek közelebbi ismeretségbe kerülni a padokkal, kisebb csoportokban álldogálnak, fázósan topognak.

Felszáll egy ember. Munkába menet nem szokás díszbe öltözni, toldott, foldott kabát itt nem ritkaság. De ezen az emberen semmilyen sincs. Az ormótlan bakancs fölé ereszkedő düftinnadrág szárából vékony szíjjal szorította ki a fagyos levegői. A két, báron pulóver, kötött ujjas fölött valaha jobb napokat látott vékony kiskabát feszül. Álláig felhúzott vastag sál, sapka, elegáns Irhabőrkesztyű egészíti ki az együttest. Arca, a többnapos szakáll alatt, kék a hidegtől. Minden szem rá- szegeződik.

— Te jó isten, nincs télikabátja, szegény — sóhajt fel az egyik férfi.

— Sose sajnálja, van annak, aki meg nem issza — vélekedik a termetes szalmaözvegy, akinek férjét két napja csukták le munkakerülésért és közbotrányt okozó részegségért. — Aki meg nem issza, mint az én férjem. Ez fiatal még, sokra viheti.

— Ugyan, valami rendkívüli dolog, nekünk is volt egy évünk, mikor a karikagyűrűm. de még a feleségemé is többet volt a zálogházban,

i mint otthon, meg a ruhánk is, nyáron a téli holmi, télen a nyári ruhák ... úgyis egy } szekrényünk volt.

— Az meglehet, de te azért nem szaladgáltál a világban

j ilyen madárijesztő formán —

: dörmög ki az öreg vasutas a I szolgálati bunda rései közül.

— Vagy nála, vagy a fele- | ségénél valami kolosszális I nagy hiba van a beosztás körül. Nem mondom, mi is szej gény emberek vagyunk, de ' tisztes beosztással összekupor- | gaitunk évek alatt kis házra,

| kertre, földre valót. De nem i is szaladgáltunk lépten-nyo- mon feketézni, mint ezek a fiatalok.

4 fiatalember ott áll az ab- A laknál. Kémlel ki az ébredező világba, Rágyújt, arca belyukad, ahogy mohón szívja a füstöt.

— Ahun, ni — szól a társaság negyedik tagja — nekem jó volt huszonkét éven át ez a rozzant csibuk, nem tellett a méregdrága cigarettára. A pipadohány nyolcvan fillér. Ezek? Az asszony a férfival egy üt szívja, fújja... Hát így még az utolsó gatya is füstbe megy, nemcsak a télikabát — nevet nyerítve, mint, aki nagyon jót mondott.

— Kezeletlen menetjegyeket kérem!

— Fogadjunk, hogy nem lesz neki! Az ilyen szeret spórolni — és a várakozás izgalmában a kardos özvegy idePANASZOS LEVELEK SORSA

Kíváncsi vojtxm arra, mi történik a panaszos levelekkel a járási tanácsnál; segítenek-e a bajon, vagy nem?

S ha igen, hogyan? Meddig kell várni arra, míg a levél megjárja a. bürokrácia kifürkészhetetlen útvesztőit? Vác- ra utaztam s megvallom őszintén, Ikifenfem előre a toliam, mint a katona a: kardját, ha rendet csinálni megy valahová.

A járási tanácson beszélgettem Józsa Kálmán elnökhelyettes elvtárssal, dr. Mikó Tiborral, az igazgatási osztály vezetőjével, megnéztem I hét- három ,,érdekesebb’’ irathalmazt, belepillantottam az iktatókönyvekbe és meghallgattam kis- és nagypanaszok izgalmas, néha lehangoló történetét.

Példának okáért leírom Kovács István, Dunakeszi, Kossuth Lajos utca 6. szám alatti lakos panaszát és leveleinek sorsát.

A tavaszon átépítették, kicsinosították azt a házat, amelyben lakik, de Kovács István kéményének felhúzása közben valami hiba történt. Nincs huzat és a korom visz- szahull a szobába. A nyáron Kovács István levelet írt a járási tanácshoz, amelyben leérte, hogy javítsák meg a kéményt. Az ügy a községi tanácsra tartozik — válaszolta a járási tanács. A községi tanácselnök csak ígérgetett. Erre Kovácsék írtak a Rádiónak, majd a Népszabadságnak.

A kémén) t mg3 ma sem

javították meg, azt sem tudják, mi a baja.

Nem arról akarok most írni, ki ezért a felelős. Talán Kovácsék maguk is kijavíthatták volna a hibát, hiszen az nem lehet nagy, mindeneseire üdvös lenne, ha a járási tanács pontot tenne az ügy végére és megjavíttatná a kéményt, vagy a községi tanáccsal, vagy kéményseprővel, ragu a kőművessel. Az iratok böngészése közben egy igen furcsa dologra döbbentem rá és erre Józsa elvtárs is felhívta a figyelmemet.

Kovács István a felsőbb szervekhez, a Rádióhoz, a lapokhoz írott leveleiben a járási tanácsra, panaszkodott és ezeket a leveleket a címzettek elküldték a járási tanácsnak azzal, hogy válaszoljon a problémára. Tehát a vádlott döntsön a vádló jogairól, igazságáról. A legtöbb I

esetben a felsőbb szerv még csak értesítést sem kért az ügy ilyen, vagy olyan elintézési módjáról.

Mayer Jánosné aisógödi lakos a Rádiónak panaszkodott. A levelezési osztály Ma- yerné panaszát elküldte a Váci, Járási Tanácsnak 59 811-es hivatkozási szám alatt azzal a megjegyzéssel, hogy írjanak az asszonynak, de ők — már mint a Rádió -— nem tartanak igényt értesítésre. Tehát, nem érdekli őket Mayerék ügyének további sorsa. Ha a járási tanács jól oldja meg a problémát, az a Rádió nagyobb dicsőségét szolgálja, ha nem, akkor Mayerné újra ír, esetleg ismét a Rádiónak, vagy

[ már a Népszabadságnak. Nem is gondolja, hogy levele ismét csak Vácig jut el, de most már Budapesten keresztül és nagy késéssel.

Számtalan ilyen példát lehetne felsorolni. Levonhatjuk a tanulságot is: — a panaszos levelek útja egy önmagába visszatérő görbe vonal.

A levelezési osztályok vezetői nem gondoltaik még arra, hogy ez. enyhén szólva, a panasztevők félrevezetése?

Talán arra gondolnak egyesek. hogy mindenki igazságos bírája önmaga munkájának? Ha ez így lenne, nem kellenének ellenőrök, levelezési osztályok — nem lennének panaszos levelek.

I Filyó Mihály

oda hintázik, körbe villantva szemét.

Az ember ott az ablaknál, belekotor a zsebébe, rongyos celluloid irattartót vesz elő, előkerül belőle a jegy, mögötte fénykép, mosolygó fiatal- asszony, öt apróság, a legkisebb pólyában az asszony karján.

Mielőtt visszateszi a jegyet, néhány pillanatig szeme ráfelejtkezik a képre. Hintáz- tatja magát a vonat zakatolásának ütemére, ahogy az egyik váltónál nagyot zökken a kocsi, a fiatalembert a lendület odadobja a társaságba.

— Ha már így esett... hogy ide estem ... kicsit tapintatlan volt,... minden szót hallottam... Nem magamért, de nem én vagyok az egyetlen ... megmagyarázom. Az elegáns irhabőrkesztyű — istenem, hideg van, védekezni kell, ha már tetőtől talpig nem lehet, nem telik, hát a legfontosabbat, a kezem, én ebből élek, nem fagyhat meg — rosszul színészkedve meghajtja magát — és nem is iszom asszonyom, mint tisztelt férje, 28 éves vagyok es öt gyermekem van. De mint ön mondja — fordul az öreg vasutas felé — egy életen, hosszú életen át sok mindent összespórolhat az ember .. Eddig nem szalasztottam el egyetlen alkalmat sem. A hosszúi élet előttem van... Sokra vihetem még..;

F

eljebb, magasabbra húzza nyakán a sált. Kőbánya, lassít a vonat, veszi a táskáját, megindul az ajtó felé. A négy ember csak áll bűnbánóan, dermedtem szótlanulí Az ajtó nyitva maradt. Nem lép oda senki, hogy betaszítsa, csak nézik, figyelik. Legalább így áradjon egy kis engesztelő meleg a távozó után,

Bóta Vilma

Halkan közlekedő trolibusz

A legújabb szovjet trolibuszokat teherszállításra használják a városokban. Az újtípusú szovjet trolibuszok motorjait speciális hangtompítókkal látták el, hogy jóformán zajtalanul közlekedjenek. Ezeket a trolibuszokat ugyanis éjszákai teherszállításra fogják használni, amikor megszűnik, illetve nagyon csökken a személyforgalom.

Miért késik a bűn megtorlása?

Őszinte beszélgetés a Pest megyei Bíróság elnökével

A magyar lapok az utóbbi időben napirenden tartották a bűnnek és megtorlásának kérdését. Minden cikk arról szólt, hogy a törvények megsértői ellen csak olyan elriasztó bűnügyi eljárás használ, ahol a bűnt rövid időn belül követi a büntetés is.

A cikkíróknak igazuk van, hiszen a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények száma az utóbbi időben megszaporodott. Vita indult arról is, hogy a bűnügyek elhúzódásának mely hatóságok az okai: a rendőrség, az ügyészség, vagy a bíróság?

A Pest megyei Hírlap munkatársa felkereste Zalka Károly elvtársat, a Pest megyei Bíróság elnökét, kitől nyilatkozatot kért a fenti kérdésekre.

— Hát kérem — hangzott a válasz —. tartsuk be a sorrendet. A bíróság maga is látja, hogy az ítéletek elhúzódnák, erről azonban csak részben tehetünk. A bíróságok munkája ugyanis, nagyon felszaporodott. Ennek a múlt évi ellenforradalmi cselekmények az okai. Akikor az ellenforradalmi erőket sikerült leverni és visszaszorítani, a megalakult karhatalmi egységeknek nem a nyomozás volt a feladata, hanem az elleforradalmá- rok elfogása. Mikor aztán a tisztogatási munkát befejezték, megkezdődhetett a bűn- cselekmények nyomozása és felderítése.

—i Közben, az ellenforradalom által fellazított erkölcsök egymás után szülték a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményeket. A bűnüldözési szervek ez ügyekben is a legszigorúbban folytatták a nyomozást, a bűnösök bíróság elé állítása azonban már nehezebben ment, mert az ügyészség is túl volt terhelve.

— Maradjunk azonban csak a fő kérdésnél: a bíróságok munkájánál. Statisztikai ada tok szerint általában 9—10 vádlottas bűnpereket tárgyalunk, melyek keretében sokszor 40—50 tanút kell kihallgatnunk. Miután a bíróság munkája sokszor nemcsak a tárgyalásra szorítkozik, hanem igen sokszor felderítő jellege is van, egy-egy tár- gpalás hosszú hetekig elhúzódhat.

— Külön kell szólanom a tanúikról. Vagy nem jönnek el — ami által a tárgyalást többször el kell halasztani —, vagy ha eljönnek, megváltoztatják vallomásukat. Rendkívül érdekes jelenség az, hogy ha gyilkossági vagy vereke- dési ügyet tárgyal a bíróság, minden tanú megjelenik. Ha viszont társadalmi tulajdon elleni bűnügyet tárgyalunk, sok igen fontos tanú távolmaradásával „tündököl", akik pedig megjelennek, gyakran menteni igyekeznek a vádlottat. ma nekem, holnap neked alapon.

— Ez abból a tényből adódik, hogy az embereik félnek a gyilkostól, de nem tanulták meg, hogy a társadalmi tulajdon dézsmálói és vámszedői legalább olyan bűnösök, mint a gyilkosok, mert cselekedeteikkel embertársaik élet- színvonalának emelkedése ellen törnek. Elhatároztuk, hogy a meg nem jelenő tanúkkal szemben az alkalmazható büntetés legfelső határát szabjuk ki.

— örvendetes dolog, hogy a Pest megyei járásbíróságok múlt havi értékelése szerint már nagy számban ültettek a vádlottak padjára tolvajokat betörőket, üzérkedőket és feketézőket, akik meg is kap* ták méltó büntetésüket. A járásbíróságok ügymenete normalizálódott, és itt már rövid, időn belül elítélik a bűnösöket.

— Most kanyarodjunk visz- sza a kiinduló kérdéshez: miért késik a bűn megtorlása? A fenti c/kokon kívül azért is. mert a jelenlegi bírói keret nem tud megbirkózni a sok üggyel. Ez azonban csak átmeneti állapot, mely a közeljövőben megváltozik. Az úgynevezett sok vádlottas pereket befejezzük és utána gyorsított iramban tárgyaljuk le a megkésett bűnügyeket.

— Megnyugtatom a sajtót —í fejezte be nyilatkozatát dr, Zalka Károly — van egy közmondás, amelyik így szól: „ami késik, nem múlik’’. De ezt a vádlottak se felejtsék el!

Kalmár Pál