Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-12 / 192. szám

1957. DECEMBER 12. CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI i^/Cirlap NEM TAVALY KEZDŐDÖTT... III. A Nagy Ferenc-íéle össze­esküvés leleplezése, valamint az 1947-es választásokon el­szenvedett kudarc az impe­rialista köröket időlegesen visszavonulásira késztette a politikai porondról. Ha poli­tikailag nem sikerült, akikor gazdasági téren kell megpró­bálni a demokratikus rend gyengítését, s ezen keresztül megdöntésének elősegítését — gondolták. A gazdasági téren szőtt ösz- szeeslküvésre is azoniban fény derült. 1948. szeptember 22-én nap­világot látott a Belügyminisz­térium közleménye, mély töb­bek között ezeket mondja: „A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága folyó évi augusztus ele­jén vizsgálatot indított an­nak felderítésére, mi az oka a Magyar—Amerikai Olajipari Rt. jMAORT) termelése rohamos csök­kenésének a felszabadu­lás óta. A vizsgálat során megállapítást nyert,. hogy ipari szabotázsról van szó. a demokratikus Magyaror­szág gazdasági fejlődésé-: nek politikai indokokból való akadályozására.” A leleplezett ipari szabotázs az amerikaiak egyik legna­gyobb gazdasági összeesküvé­sére derített fényt, melyet a magyar népgazdaság — mely ebben az időben a hároméves terv nyomán rohamosan erő södött — ellen szőttek. A MAORT 1938-ban ala­kult a Standard Oil Company leányvállalataként. A vállal­kozás nem bizonyult rossz üzletnek, mert a kezdeti ter­melés hat esztendő alatt a hússzorosára növekedett. S hogy mennyire elvi közösség volt az amerikai imperializ­mus és a német fasizmus kö­zött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a MAORT termelése az 1942. évi 42 000 vagonról 1944-re 80 997 va­gonra emelkedett, annak el­lenére, hogy a MAORT ame­rikai gazdái is tisztában vol­tak azzal, hogv ez az olaj a fasiszta páncélosok és repülő, gépek üzemanyagát biztosítja De amint arról volt szó, hogy az olajitermeiés növelésével a magyar nép gazdasági erősö­dését kell támogatni, abban a pillanatban megszületett az a döntés, hogy a termelést min­den lehető eszközzel csökken­teni kell, minél kevesebb ola­jat juttatva a magyar népi demokrácia iparának. Papp Simon, a MAORT vezérigázgatója többek kő zött így vallott erről: ,.A háború alatt semmifé­le olyan tevékenységet nem fejtettem ki, amely a kitermelhető olaj mennyi­ségének csökkentését cé­lozta volna, sőt tevékeny­ségem döntő mértékben hozzájárult a termelés nagymérvű emelkedésé­hez.“ Papp Simon olyannyira eredményesen végezte ezt a munkát, hogy 1943-ban meg­kapta a német Sasrend I. osz­tályú fokozatát. Amikor a németek visszavonulóban vol­tak, Papp egy lépést sem tét*" annak érdekében, hogy a né metek ne szereljék le a nagy értékű fúróberendezése­ket és műszereket.' 1945 őszén visszatért a MAORT kel amerikai főnöke, Paul Ruedemann és helyet­tese, George Bannantine. Ha­tározott utasításokkal érkez­tek vissza, melyekről Ruede­mann így vallott: „A termelési osztály irá­nyítói. Estebrook, Bolton és McCollum közölték, hogy miután Magyaror­szág orosz szférába esik, nem szabad növelni az olajtermelést. Célunk a föld alatt megőrizni az olajat arra az időre, mi­dőn Magyarországon a po­litikai rendszer változása a Standard Oil Company részére biztosíthatja a hasznot hajtó kiakná­zást.“ Az utasításhoz híven a MAORT amerikai és ma­gyar vezetői mindent elkö­vettek, Hogy a termelés emel­kedését megakadályozzák, sőt sikerült annak csökkenését elérniük: A magyar 'állam hatalmas mennyiségű pénzt bocsátott a MAORT rendelkezésére, hogy azt felhasználva a termelést növelhessék. Ruedcmanné)c azonban a rendelkezésre álló pénzösszeget minden esetiben olyan kiadásokra fordították, melyek a termeléssel semmi­lyen kapcsolatban nem vol­tak. így vásároltak több mint félmillió forintért luxus-gép­kocsikat s fizettek ki majdnem százezer^ forintot „elmaradt il- j letmény” címén Papp Simon. na!k. De ennek ellenére nem sikerült az anyagi támogatást elhárí­tani. A Gazdasági Főtanács ujafab összeget utalt ki a MAORT-nak gépek beszerzé­sére. Ruedemann ekkor ha­zatért az Egyesült Államokba, ahol megbeszélte, hogy a meg­rendelt gépeket ne szállítsák le, s ezzel tegyék lehetetlenné a termelés fejlesztését. Mindez azonban nem volt elegendő. A meglevő eszkö­zökkel is emelhető volt a ter­melés, s ennek megakadályo­zására segítségül hívták a mű­szaki szabotázst. Következete­sen olyan helyeken végeztek próbafúrásokat, ahol biztos volt, hogy nem találnak olajat. Ezekre a meddő fúrásokra több mint 13 millió forintot pocsékoltak el. Papp Simon így vallott er­ről: „Az általam kijelölt fú­rópontokat szándékosan harmadrendű területeken telepítettem, mert itt volt a legkevesebb re­mény arra, hogy a kutatás eredményeként olaj je­lentkezzék.“ A széleskörű szabotázs ar­ra vezetett, hogy míg 1945- ben a harcok közepette ' is a MAORT átlagos napi termelé­se 2145 tonna olaj volt, ad­dig 1948 júniuséban a napi átlag 1292 tonna. A szabotázs leleplezése után a MAORT-ot állami kezelésbe vették, s jellemző, hogy az állami ke­zelésbe való vétel után, igen rövid idő alatt, a termelés csökkenése megszűnt, sőt 10 százalékkal emelkedett is. A MAORT két amerikai ve­zetőjét kiutasították az or­szágból: Papp Simonék bíró­ság elé kerültek. S ekkor is­mét működésbe lépett a nyugati propaganda gépezet. Mindenáron be akarták bizo­nyítani, hogy a két amerikai vezető „kényszer hatása alatt” tette vallomását, valamint a legélesebben tiltakoztak az ál­lami kezelésbe vétel ellen, mint olyan eljárás ellen, ami „sérti a magyarországi ameri­kai érdekeket.’’ Mindez azonban nem segí­tett azon, hogy Papp Simonék tárgyalásán a legszélesebb nyilvánosság előtt le ne lep- leződjenek a szabotázs igazi céljai, s ezeknek a céloknak politikai háttere. A MAÓRT-szabotázs nem volt egyedülálló az imperia­lista körök népellenes tevé­kenységében. 1950 januárjá­ban nyilvánosságra került egy, a MAORT-hoz hasonló nagy­szabású gazdasági szabotázs, melynek főszereplője Vogeler Róbert amerikai állampolgár, az amerikai hírszerző szolgá­lat ezredese volt. Vogeler és ügynökei olyan utasítást kaptak vezető ame­rikai köröktől, hogy egyrészt gazdasági szabotázst folytas­sanak minden lehető módon, másrészt pedig nagy mennyi­ségű kémanyagot gyűjtsenek ipari és katonai kérdésekről. Vogeler letartóztatása után az amerikai diplomácia lázas tevékenységet fejtett ki, ami érthető, hiszen a hidegháborút folytató Amerikának igen kel­lemetlenül jött az újabb lelep­lezés lehetősége. Vogeler s az ügy mentésében még odáig is elmentek, hogy a diplomáciai kapcsolatuk megszakításával fenyegették meg az országot. Mindez azon­ban nem segített. Maga Vo­geler volt az, aki a bírósági tárgyaláson lerántotta a leplet megbízóinak terveiről. Vogeler így vallott: „1949 januárjában hozta tudomásomra Behn ezre­des, hogy a budapesti Standard-gyár felügyele­tét kell ellátnom ... Ezek az utasítások (a felügyelet ellátására vonatkozóan szerk.) lényegében úgy szóltak, hogy kívánatos a budapesti Standard vál­lalat termelési kapacitá­sát elsorvasztani, s en­nek egyik útja a forgótő­ke csökkentése lenne. Ezeiíkívül meg kell aka­dályozni a termelés fo­lyamatát, haszontalan, hasznavehetetlen nyers­anyagok és félkészáruk megvételével. Harmad­szor pedig: szabotázs ak­ciót fejtsünk ki a Szov­jetunió és a népi demokrá­ciák részére szállított áruk tekintetében.” De nemcsak a gazdasági sza. botázs volt Vogeler felada­ta, hanem a kémkedés is. S mennyire jellemző, hogy az összegyűjtött kémanyagot amerikai követség diploma­táinak felhasználásával jut­tatta ki Becsbe. Hogy mindezzel mi volt a nviidali körök célja, arra legélesebben Geiger Im­re, a Standard vezérigazgató­jának vallomása mutat rá: „Az ISEC konszernnek az volt a törekvése, hogy a magyar posta telefon- és távíróhálózatát ellenőrzé­se alá vonja és ezen ke­resztül olyan lehetősége­ket teremtsen magáinak, hogy befolyást tudjon gyakorolni a magyar po­litikai cs gazdasági élet­re.“ A gazdasági szabotázsok le. lepleződitek. Es lelepleződtek a szabotázsok mögött álló po­litikai célok, s a célokat meg­szabó politikai körök is. Nem véletlen az, hogy ugyanezek a körök 1956 október—novem­berében a leghamgosabban ágáltak a magyar „szabadság- harc” mellett, a szovjet „inter­venció” ellen. Hiszen hosszú évek munkájának gyümölcsét látták 'beérni. Mészáros Ottó SÉTA SZ EJV TE.V0 A dunaparton van a járási könyvtár V] A úunapartról nyílik a Görög utca. Az utca végen a Görög-templom, az utca elején a múlt századokból való emeletes ház csukott erkéllyel Pár lépéssel tovább a tanáesházát oszlopos erkéllyel láthatjuk A háromszögletű Marx téren áll az 1763-ban vörös márványból készült emlékmű, amit a pestisjárvány elmúlásának emlékére emeltek a szentendrei polgárok (Szöveg, foto: Nánási Pál) Rendelet a vágóállatok levágásáról és forgalmáról Az élelmezésügyi miniszter a bel­kereskedelmi, a földművelésügyi és a könnyűipari miniszterrel, va­lamint a SZÖVOSZ igazgatósága elnökével egyetértésben rendeletet adott ki a vágóállatok levágásáról és forgalmáról, valamint a hús- és húskészítményeik forgalmáról. A rendelet érteleiében a vágó­állatot: szarvasmarhát, bivalyt, i lovat, szamarat, öszvért és sertést — a tenyésztőtől' tovább eladás és közfogyasztásra való levágás céljá­ból kizárólag a megyei állatforgal­mi vállalatok és az Állatértékesítő Vállalat, juhot a Gyapjú- és Tex- tilnyersanyagforgalmi Vállalat vá­sárolhatnak. Külön jogszabályban megállapított időszakokban a föld­művesszövetkezetek is vásárolhat­nak vágóállatot a tenyésztőtől, el­adásra és közfogyasztásra való le­vágásra. Tenyésztés, illetve továibbtartás céljára megvásárolt szarvasmar­hát, lovat, öszvért, juhot a marha­levél átírásától számított 60, ser­tést 30 napon belül csak az emlí­tett vállalatok részére szabad to­vábbadni. Az állami gazdaságok tény ész- és haszonállatokat egy­mástól korlátozás nélkül vásárol­hatnak. Egyéb állami vállalatok tenyészállatokat csak a Tenyész­állatforgalmi Gazdasági Irodától, illetőleg nőivarú tenyész- és ha- szonjuhokat a Gyapjú- és Textil- nyersanyagforgalmi Vállalattól, igásállatokat, hizlalásra beállítan­dó szarvasmarhát és süldőket csak az arra illetékes megyei állatfor­galmi vállalattól, illetőleg az Állat- értékesítő Vállalattól vásárolhat­nak. Közfogyasztásra vágóállatot vá­sárolhatnak az állami húsipari vál­lalatok, a húsboltot fenntartó föld­művesszövetkezetek az engedélye­zett kereten belül. Utóbbiak meg­vásárolhatják, keretre való tekin­tet nélkül, más földművesszövet­kezetek hizlalás! vágósertését Is. A mészáros- és hentes iparigazol­vánnyal rendelkező magánkisipa­rosok az engedélyezett kereten be­lül kizárólag az említett vállala­toktól vásárolhatnak. A húsboltot fenntartó földműves- szövetkezetek saját hízlalású ser­téseiket közfogyasztásra levághat­ják és a megállapított keretre te­kintet nélkül forgalomba hozhat­ják. Juhot magánfogyasztás céljá­ra — az ürü kivételével — csak a juhtartók kizárólag saját juhállo­mányukból háztartási szükséglet tűk mértékéig vághatnak. Mezőgazdasági termelőszövetke­zetek és termelőszövetkezeti cso­portok közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából kizárólag a közös állat- állományukból származó sertése­ket vághatják le és hozhatják for­galomba. A tsz, vagy tszcs tagjai, továbbá az egyéni termelők és más magánszemélyek a magánfogyasz­tásra levágott sertéseikből kiter­melt füstölthúst, füstölt, vagy só­zott szalonnát vagy zsírt csak ak­kor hozhatják forgalomba, ha meg­felelő húsvizsgálati igazolvánnyal igazolni tudják, a sertés levágás előtti és utáni szabályszerű hús- vizsgálaton átesett. A füstöltárut és zsírt a húsboltot vagy élelmi­szer- és vegyesüzletet fenntartó földművesszövetkezetek, magán- vendéglátóiparosok, valamint ipar­igazolvánnyal rendelkező magán- kereskedők is megvásárolhatják és forgalomba hozhatják. PEREG AZ ORSÓ... latos rózsákat, szegfűket sző­nek, hogy elámul rajta, aki látja. Hanem ezek az abroszok tartósak is, nem úgy, mint a bolti áru. Egy-egy abrosz egy­aránt kiszolgálja a nagyma­mát és unokát is. Szépek az abroszok, de százszorta szebbek náluk a különböző blúzok, kötények és fűkötők. Micsoda képzelet és színgazdagság ékeskedik egy-egy pruszlik virágai kö­zött! Maguk a lányok, asszo­nyok rajzolják ezeket a cso­dálatos virágokat: rózsát, szegfűt, nefelejcset. Meg sem tervezik előre, csak úgy raj­zolják szabadkézzel a fehér vászonra, selyemre, ahogy ép­pen a szívük diktálja. Maguk is varrják ki nagy gonddal, türelemmel és kedvteléssel a hosszú téli estéken. Mikor az­tán felöltik a berakott, bő szoknyát, kivarrott pruszlikot, kackiás kis főkötőt, olyan szépek lesznek, akár y maguk tervezte virágok. Nery; csoda, hogy árgus szemekkel figyeli a legénysereg, melyik lány ejti el fonás közben az orsót, mert csók jár annak, aki fel­emeli. Szebclkó Erzsébet A fiatalok jobban kedvelik a hímzést. Varga Mihályné és Béri Erzsiké keze nyomán kivirulnak a szebbnél-szebb rózsák Ha rátelepszik a tél a dom­bok alján ülő kis falura, elő­veszik a giuzsalyt az acsai asszonyok. Kenderkócot köt­nek rá, a lányok színes pánt­likákkal, az assz ony öli meg csak valamiféle zsineggel, s már fut a vékony szál, pereg az orsó. Decemberben, janu­árban fonnak, februárban pe­dig megszövik a fonalat. így töltik Ácsán a telet év­századok óta, s mai napig is megőrizték az asszony! mun­kának ezt az ősi hagyomá­nyát. Régen maguk fonták, szőtték, varrták a családnak szükséges valamennyi fehér­neműt, de manapság csak a lányok stafirungjához szüksé­ges abroszokat, szalvétákat, törülközőket és lepedőket ké­szítik magiuk. A férfiak már föl nem vennék a világért a szőttes inget, patyolat gyolcs­ban jár valamennyi. Ráérnek hát az asszonyok elpepecsel­ni a lánynak készítendő sta- firunggal. A törülközők és abroszok széleibe olyan csodá­Késziil a fonal. Béri Jánosné pergeti az orsót, s közben elbeszélgetnek a legújabb eseményekről sógornőjével: Szvetlik Mihálynéval 4 k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom