Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-07 / 188. szám

A Pest megyei Hírlap különkiadása I. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1957. DECEMBER 7. HAZAFIAS NÉPFRONT SZENTENDRE BARATI KÖR LAPJA Körúton Szentendre üzleteiben A karácsony közeledése gonddal tölti el városunk gazd­asszonyáit, hiszen a hagyo­mányos ünnep előkészületei, a bevásárlások időszaka áll előt­tük. Számvetéseik elkészítésé­hez kívánunk segítséget nyúj­tani, amikor, sorra járva a vá­ros üzleteit, tájékoztatást kér­tünk az üzletek vezetőitől. A 15-ös és a 25-ös Népbolt vezetői, Veczán és Pölöskei kartársak, kérdésünkre el­mondják, hogy az alapvető élelmiszerekben a népboltok felkészültek az igények kielé­gítésére, így abban fennaka­dás nem történhet. Lesz-e elegendő fenyőfa? A népbolt-központ Ígérete szerint lesz elegendő. A közeli napokban kiszállításra kerül a 15-ös, 74-es, 29-es, vagy a 134-es népboltokba a Szent­endrének szánt fenyőfa-meny- nyiség. Mi a helyzet a szaloncukor terén? Az első kiszállítás már meg­történt. Üzletenként általában 300 kg cukor áll rendelkezés­re. December 11-én újabb ki­szállítás történik. Sajnos a vá­laszték színekben nem kielé­gítő. A központ' ezt figyelmen kívül hagyva, Szentendrét zöld csomagolású szaloncukor­ral árasztotta el. (A Balázs néni vezette „Csorbadzsi”-ban mintegy 120 kg. fehér és piros csomagolású is kapható.) Bsigli-nyersanyagból van-e megfelelő készlet? E téren sajnos már nem olyan fényes a helyzet. A kí­nálat idején nem vásárolhat­tunk fel, erre csak most kap­tunk engedélyt. így pillanat­nyilag a mák- és dióbél-igé- nyeket nem tudjuk kielégíteni. Almánk is gyenge minőségű. Indiáink tovább, hogy ez utóbbi kérdésben megkeressük a megoldást. A Szentendrei Földműves­szövetkezetben az üzemág egyik felelős vezetője, Baráth- né kartársnő tájékoztat arról, hogy korábbi intézkedéssel beszereztek megfelelő mennyi­ségű mákot, így az a földmű­vesszövetkezeti boltokban kap­ható. Egyébként gondoskodtak arról, hogy boltjaikba elegen­dő mennyiségű áru kerüljön. Állandóan figyelemmel kísé­rik a forgalmat, hogy a meg­lévő keretek alapján az eset­leg előforduló réseket betöm­jék. így ízbégen és Szentend­réé — bár az előbbi helyen ü boltvezetés éppen átadás-át­tétel alatt áll — nem lesz hiány áruban. A Községgazdálkodási Vál­lalat főkönyvelője, Mészárosné kartársnő biztosít arról, hogy főtéri üzletünkbe a kérdéses napokra 20—25 mázsa jó mi­nőségű almát, két-három má­zsa diót és kb. 1 mázsa man­dulát szállítanak ki. A tájékoztatót megköszönve, megnyugodva távozunk. VÁROSUNK TÖRVÉNYEIBŐL Szentendre — Moszkva Juli :nnnm ui ii in ini N mi! mini M mi un m H mii Dimm inni­Varga Lajosné elvtársnő, a Szentendrei Papírgyár UB-el- nöke júliusban kéthetes tanul­mányúton vett részt a Szovjet­unióban. Felkerestük Vargánét szentendrei otthonában, hogy élményeiről kérdezzünk egyet- mást. , — Hogy került sor erre a szép kirándulásra? — Az a kitüntetés és szeren­cse ért, hogy a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszer­vezetének kilenc tagú delegá­ciójában, a testvéri szovjet szakszervezet meghívására, jú­liusban két hetet tölthettem a Szovjetunióban. — Két hétbe sok minden belefér, de mégsem minden. Hol jártak? — Repülővel egyenesen Moszkvába mentünk. Gondol­hatja, milyen nagy élmény volt számomra életem első repülő- útja. méghozzá ilyen óriási- tá­volságra. Ezenkívül voltunk Leningrádban és hazafelé jövet Kijevet is megnéztük. Az él­ményeim: Máig sem tudtam rendszerezni azt. a sok benyo­mást, amit ez alatt a két hét alatt kaptam. Sohasem jártam ezelőtt külföldön, s most egy pár óra alatt a világ legna­gyobb országába kerültem, új emberek; ezernyi új dolog közé. — Mint papíripari dolgozó, mondjon valamit szakmai ta­pasztalatairól. — Nyomdákat, papírgyára­kat és feldolgozó üzemeket láttunk. A technikai felkészült­ség tökéletes, a gépesítés és az automatizálás oly nagyfokú, hogy bizony nálunk lesz mit tenni, ha utol akarjuk érni őket. Nagy hatással volt rám a balesetvédelem pontos és min­den apró lehetőségre kiterjedő megszervezése, a női dolgozók nagy száma és a szociális gon­doskodás mintaszerűsége. A bennünket vendégül látó szak- szervezet — amely magában foglalja a nyomdászokat, új­ságírókat, filmeseket, színésze­ket és múzeumi alkalmazotta­kat is —. egymilliókétszázezer tagot számlál és ezt a roppant gépezetet ötvennyolc tagú köz­ponti adminisztráció mozgatja. Mikor végigjártuk a csinos iro­dákat, az járt az eszemben, hogy otthon vannak közepes üzemek és intézmények, ahol az irodákban több íróasztal látható. — És a tanulmányút fény­pontja. Moszkva? — Moszkva csodálatos! Nem akarom elismételni azt, amivel minden Moszkvában járt em­ber elkezdi a mondók áját: a földalatti, a Lomonoszov-egye- tem, a Kreml és a Vörös tér, bár természetesen én sem tu­dok megszabadulni lenyűgöző emléküktől. Óriási város és hatalmas gazdagság, rend és tisztaság, és óriási forgalom a Szverdiovszk tér sarkán. Az áruházak kirakatai, áz üzletek gazdagságához csak a kislány koromban hallott mesék kin­cses országai foghatók. Nem tudom, hogy eléggé el tudom-e mondani, amit érzek, de azt hiszem, hogy sosem volt még a földön olyan város, amely ekkora szellemi és tech­nikai erőt sugárzott volna a világba, mint Moszkva, hogy minden tudás és minden erő a békét, a szabadságot és a szo­cializmust szolgálja. Rám egy­szerre lelkesítőén és megnyug­tatóan hatott ez a gyönyörű város. — Mit látott Leningrádban? — Mindent és semmit. Csak ilyen felemás feleletet lehet adni párnapos tartózkodás után. Rám legnagyobb benyo­mást Lenin emlékei tették, a Razvili-tó parti kunyhó, ahol rejtőzködött, kopott kis íróasz­tala, egyszerű bútorai, amelyek olyan elgondolkoztató ellen­tétet képeznek a múzeumok és képtárak kincseivel, a Téli Pa­lota káprázatos termeivel. Sok­kal közelebb érzem most ma­gamhoz Lenint, hogy szemtől- szembe láttam: milyen egysze­rű, igénytelen, sőt szegényes volt személyes életkörülmé­nyeiben. A kronstadti kikötő­ben jártam az Aurórán. Meg­ható az a kegyelet, amivel ezt az öreg hajót ápolják. — Kikkel találkozott? — Igen sok emberrel össze­jöttünk a gyárakban, az utcán, bevásárlásunk alkalmával. Megvallom, eigy kis szorongás volt bennem, amikor szemtől- szembe kerültem olyanokkal, akiknek hozzátartozói 1944-ben 45-ben, meg a múlt ősszel oda­haza nálunk haltak hősi halált. És milyen jól esett, hogy a szovjet emberek nem neheztel­nek ránk. Azt mondták: a szov­jet népnek meg kellett hoznia ezt a kétszeres véráldozatot azért az ügyért, amit mindany- nyian szolgálunk. Vendéglátá­suk figyelmes volta, előzékeny­sége sokszor szinte zavarba hozott bennünket. Elhalmoztak ajándékokkal, gondoltak még otthonmaradt családjainkra is. Búcsúzóra még ennyit mond: — Mindig azt tartottam: cso­dálatos, hogy a Szovjetunió milyen előrehaladást tett a második világháború óta. Most, hogy ezt a felejthetetlen két hetet el töltöttem odakint, más­ként látom a dolgot; úgy, ahogyan az egyik ottani elv­társunk mondotta: az lenne a csodálatos, ha a világ leggaz­dagabb országa és ez a szor­galmas, vidám, szabad és mégis fegyelmezett nép nem érte volna el ezeket a világra­szóló eredményeket. Dr. ü. S. j Ürömmel üdvözöljük, I | hogy Soproni Sándor, a § | szentendrei Ferenczy Károly § | Múzeum igazgatójának ősz- | 1 szeállításában — „Rómaiak i | Visegifádon” címmel — is- | | meretterjesztő füzet jelent | | meg. I Ügy gondoljuk azonban, | | hogy Szentendre joggal | | várja múzeuma igazgátójá- | | tói, hogy a gazdag, szent- | 1 endrei rómaUkori leletek is | | hasonlóképpen ismertetésre | | kerüljenek. 1 Vagy forduljunk esetleg | | e kérdésben a visegrádi | I Mátyás király Múzeum | 1 igazgatójához? „Piszke Tóni“ 1 A városi tanács a köztiszta­ság fokozása céljából szabály­rendeletet dolgozott ki. E helyi törvény célja: a városi közü­leti és magántulajdonban levő házainak, közterületeinek tisz­tántartása. Hogy e kérdésben sürgősen kell tenni egyet-mást, nem egyesek agyában fogamzott meg, hanem ezt őszintén kí­vánja minden jóérzésű, kul­turált szentendrei ember. Úgy gondolom azonban, hogy a város tisztaságát csak törvényekkel, vagy az azok­ból fakadó esetleges bírságo­lással, gyökerében megoldani nem lehet. Sok tárgyi felté­tel — elsősorban a város köz­művesítésének, csatornaháló­zata kezdetleges mivoltának, illetve annak hiánya — aka­dályokat, nehézségeket okoz — mégis azt kell mondani, hogy az egyébként közegészségügyet veszélyeztető állapot meg­szüntethető, javítható. Ehhez — mint annyi más feladat megoldásához — az egyetértő emberek összefogá­sa szükséges. Olyan köz­szellem kialakítását követeli ez a kérdés, melyben megbot­ránkozást, rendreutasítást, fi­gyelmeztetést vált ki a ha­nyag, a felelőtlen, a rendet­len emberek magatartása. Élénken emlékezetemben él egy eset: A Görög utca sarkán levő földművesszövetkezeti vendég­lő ajtajában egy középkorú férfi falatozgac. Lekanyarítja a disznósajt bőrkéjét és füg­getlenül attól, hogy két lé­pés mindössze a szemétgyűjtő kosár a falon, nyugodtan az utca közepére dobja. A fi­gyelmeztetésre: — „mit számít az az egy bőrkedarab" — a válasza. Igaza volt-e ennek az em­bernek? Gondoljunk csak arra, hogy ha mindazok, akik ebbe a vendéglőbe betérnek, egy-egy hulladékot, kenyérdarabot dobnának az úttestre, rövid időn belül az utcán a budapesti Cséri telep szemétmennyiségát is megszégyenítő hulladék gyűlne össze. Sajnos, ilyen és ehhez hasonló esettel gya­korta találkozunk. Mindenekelőtt tehát arra van szükség, hogy ezen a helyzeten változtassunk, ha kell jóakaratú, emberséges hanggal, ha kell, erélyesebb fi­gyelmeztetéssel, de ne men­jünk el a hanyagság, a ren­detlenség mellett. Egészítse ki a lakosság részéről megnyil­vánuló figyelem azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a ta­nács a köztisztasági alkalma­zottak révén kíván végrehaj­tani. A megjelenő szabályren­delet intézkedik arról, hogy: „a közforgalom célját szol­gáló utak, utcák, terek tisztán­tartásáról, a szemét eltakarí­tásáról, a locsolásról a városi tanács v. b. műszaki osztálya gondoskodik. Ott, ahol a szemétfuvarözás nincs meg­szervezve és rendszeresített utcaseprők nincsenek, az ut­cák. utak tisztántartásáról a házak tulajdonosai, kezelői, útközépig kötelesek gondos­kodni.” Természetesen az ideális helyzet azt követelné, hogy a város egész területén az erre a célra alkalmazott személy­zettel oldjuk meg a feladatot, azonban ez költségvetésileg szinte lehetetlen. Az egyszerű falusi ember példáját kell felemlíteni, ki­nek napi munkájához szinte hozzátartozik portájának ta­karítása. De csak gondoljunk arra, hogy alig pár évvel ez­előtt szinte természetes volt, hogy a ház gazdája, bérlője, vagy esetleg házfelügyelője az utca frontját rendbehoz­za, tisztán tartsa. Sajnos, azon­ban ez ma nem mindenkinél természetes, különösen a kö- zületek, üzletek, vállalatok utcafrontján nem sokat törőd­nek a járda tisztántartásávaL Ezért kénytelen a szabályren­delet kimondani, hogy: „az ingatlanok kezelői kö­telesek az ingatlan mentén elvonuló gyalogjárók tisztán­tartásáról, sikos járdarészek behintéséről gondoskodni. A gyalogjárókat naponként reg­gel 7 óráig kell tisztítani, il­letve behinteni. A ház kezelője köteles a gyalogjáró mellett levő árkot is állandóan tisz­tán tartani.“ „A város utcáin lófogatú járművekkel hosszabb ideig tartózkodni, vagy etetni ti­los.” Nem ritka eset az sem, hogy egyes kapualjak alól kiön­tött szennyvíz patakzik végig a főutcán, visszataszító mo­csara^ teremtve a járda men­tén. Megfigyelhettük, hogy a Kossuth Lajos utca 9. sz. házból és a Péter Pál utca 4-es számú házból a szennyvíz át­folyva a járdán az egész fő­utcát gusztustalanná teszi. Ez azonban nem egyedülálló esek Ezért szögezi le a helyi tör­vény, hogy: „a közforgalom célját szol­gáló utakra, utcákra, közte­rületekre szemetet, hulladékot és bármilyen szennyező anya­got kiönteni tilos.“ A több mint 10 cikkelyt ma­gába foglaló helyi törvénynek csak egyes pontjaira tériünk ki, tekintettel arra, hogy a rendelet a közeljövőben ki­hirdetésre kerül. Bízunk ab­ban, hogy városunk lakossá­ga egyetértéssel fogadja, és tevőlegesen támogatja a mind­annyiunk érdekében kibocsá­tóit rendeletet. Sz. F. LEVELEZŐINK ÍRJÁK: A filmszínház üzemvezetőségének figyelmébe! RÖVID HÍREK — A POMÁZI KULTŰR- OTTHONT 25 000 forintos költ­ségigei korszerűsítette a községi tanács. A kultúrotthon mikro­barázdás lemezjátszóval és hangerősítő berendezéssel gaz­dagodott. — A JÁRÁSI PÁRTBIZOTT­SÁG végrehajtó bizottsága no­vember 30-án tárgyalta meg a városi tanács vállalatainak munkáját. A vállalatok irányí­tásának megjavítására fontos határozatokat hozott. — 25 TAGGAL MŰKÖDIK a pomázi Kommunistä Ifjúsiáigi Ll,>lllillllll>,>lllll>l,>illlliilllllilll,>l,,>l>'l>lll,lllll,,l,,,l,l,I>llll,,lll,l,llll,ll>>lllllill,l,,l>,tll||,|t||||,>l(|,|>|t|l,>|||||>l|,|,|lf|lf,||,|,|,,|,|>|t|>|||>|>||,|f||tt|l|,>|,|f|,,,n||,:>i>,|,ll|l|,l>i tuHiiimiiiuiiMiimiiiiii Szövetség. A lelkes fiatalok ’ december 1-én Télapó ünnepé­lyen ajándékozták meg az út­törő pajtásokat. Munkájukat szeretettel támogatja a községi tanács és a helyi ktsz is. Nagyon szeretem a jó fil­met, de azt legkevésbé sem szeretem, hogy nem biztosít­ják a jó filmek nyugodt, kul­turált végignézését. Nem be­szélve a gyerekek rakoncátlan fecsegéséről, székcsapkodásá­ról, a tökmagot régók törcö- géséről, nem értek egyet az előadások pontatlan kezdésé­vel, még inkább a későn jövés­sel. A közönség egy része az elő­adás alatt jön be. Fel kell áll­ni, hogy helyet adjunk, mire a hátsó sorok türelmetlen pisz- szegése következik. Az üzem­vezetőre bízom annak eldön­tését, hogy vajon lehet-e ígv egy filmet élvezni. A filmet szerető közönség nevében javasolom: 1. Kezdjék az előadásokat pontosan, ne várjuk, amíg a nézőtér megtelik. 2. Aki késik, várja meg a híradó végét és ne zavarhas­sa az előadást. „Morgó” Fuvar vagy nyúzás ? A tél közeledtével gondoskod­tam a téli tüzelőről. Elképedtem, amikor megmondták, hogy má­zsánként öt forintért hozzák haza a szenet. Elkábultam, mert hallot­tam, hogy a „hegyre” még többet kérnek. Bárkihez fordultam, nem mond­ták meg, mennyi a hatóságilag megállapított fuvar. Ez nem jól van így. Az illetékesek a fuvarosok be­vonásával állapítsák meg a fuvar díját. Állapítsák meg, hogy hol kérhetnek arányosan többet. És legyen ellenőrzés! Egy vacogó szentendrei SZENTENDREI EMBEREK... — A SZENTENDREI FÖLD­MŰ VESSZŐ VETKEZET a szer­ződéses termelés fokozására törekszik. Tárgyalásokat foly­tat az Április 4 Tsz vezetőségé­vel 10 hold cukorrépa, 10 hold bükköny, 10 hold mák, 56 hold vöröshere szerződéses termelé­sére. — A MAGYAR HONVÉ­DELMI SPORTSZÖVETSÉG Pest megyei elnöksége és az MSZMP járási bizottsága de­cember 7-én 17 órakor a Hely­őrségi Tisztiklubban előadást tart, „Dolgozó népünk felada­tai a szocialista haza védelmé­ben“ címmel. , — IDEI ELSŐ 'TAGGYŰLÉ­SÜKET tartották november 28-án a szentendrei horgászok. A 111 felnőtt és 39 ifi tag ez évben két versenyt szervezett. Terveik között szerepel halastó : létesítése, a Pap-sziget hör- j gászvizzé nyilvánítása. A veze- \ tőség újjáválasztása után a i horgász feleségek által feltálalt í finom falatokra „haraptak” a I horgászok. T) éggel fél nyolc. A borongás, ködös őszt \ reggel ébredő csendjét az utcán dübörgő I teherautók zavarják. Benn az iskolafolyosó \ félhomálya még néma, amikor belépek. Mint- \ ha egy lélek sem élne itt, csak a tegnap em- í léke a hirdetőtáblán. Ifjú embereket váró, melegedő termek egyik \ ajtaja nyílik és két korán érkezett diák Ikí- \ váncsiskodik át rajta. Siettetnék az időt, hogy i jöjjenek már a társak, akikkel jó együtt len- \ ni. Meg az is megnyugtató, ha az osztály te- \ kintélyes matematikusa megállapítja, hogy \ jó a példa megoldása, egyezik az eredmény. — Van-e valaki a tanáriban? — kérdezem. — Igen; a Laci bácsi! De valahol az eme- \ létén tartózkodik. Felkocogok az emeletre. A derengő folyosó \ végén két férfi csendesen beszélget. Ahogy közelebb érek, már hallom is a férfiasabb, is­merős hangot: — Látod, Bandikám, ez derék dolog! Pró­báld csak meg... sikerülni fog! Fő a bátor­ság és az erős akarat!... — Köszönöm szépen Laci bácsi, megpróbá­lom! ... — fejezik be a meghitt beszélgetést. Akkor látom, hogy a másik „férfinak“ még csak most serken legénytolla és hosszú karjai erősen kinyúlnak kabátja ujjából. Csak a te­kintete felnőttes... Azután én foglalom le „Laci bácsit“. Be­szélgetni kezdünk. Minden szava bizakodás, tervezgetés és bölcs megfontoltság, az emel­kedett szellem sziporkázó hangja. Művészi él­ményekkel gazdagon átszőtt élete, sokoldalú és alapos tudása, melegen érző szíve, derűs humora csillan meg minden szavában és azokban a megjegyzésekben, amiket csak úgy odavet a lassan benépesedő iskola egy-egy ta­nulójának kérdésére: — Szervusz, édeském, ügyes a kis cikked, meg fog jelenni az iskola újságjában! (ennek is ő a szerkesztője). — A másiktól szeretettel számonkér egy könyvei, - több napig hiány­zótól betegségéről ’.udakozedin ... Nem panaszkodik » sok munkáról, a napon­kénti Pestre utazásról, a füzetjavításokról és az óravázlatokról. Szívesen jön reggel korán, és marad későig, s gyakran tölti fél vasár_ napját a hegyekben vagy a tanári szobában. Nem híve a tétlen pihenésnek. Szépet kereső lélekkel szívja magába az irodalomból, a mű­vészetből, az életből és a természetből mind­azt, amiből kífoqyhatatlanul osztogathat. Fülemben cseng a természetesen egyszerű és őszinte megjegyzése: „Szeretem ezeket a kamaszokat... P’ Sokan viszonozzák tevékeny szeretetedet, diákok, szülők, kollégák és mindenki, aki csak ismerhet. Szeret a gimnázium és a vá­ros. Sajnáljuk hogy a most kapott szakfel­ügyelői megbízatás fele idődet és energiádat elveszi tőlünk — de ugye, a nagyobb fele marad a mienk? Gyermekeink nevében köszönet a szerété­iért. Büszkék vagyunk rád, „Laci bácsi“. „Igric”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom