Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-04 / 185. szám

1957. DECEMBER 4. SZERDA rear? Meere« k-fC írlap Úgy melegednék... mert átfúji a szél és mert de­cemberben jólesne egy kis, melegség. Várakozom a vonat­ra az albertirsai vasútállomá­son. És rajtam kívül várako­zik még legalább száz ember, akik szintén fáznak, fagyos- kodnak és toporognak a váró­teremben, főleg pedig a váró­terem előtt. Mert úgy is mind­agy, ki hol várakozik, ki hol toporog, mert mindenütt hi­deg van, de talán leghidegebb a váróteremben. Pedig amikor az ember benyit oda, elsőnek egy kályha tűnik a szemébe. Szép, derék vaskályha, amely úgy tudná ontani a hösugara- kat, hogy egyből melegség tá­madna az utazó közönség szí­ve táján, hogy no lám! ez a vasúti főnök milyen kedives ember, mennyire gondoskodik a didergő utasokról. Csakhogy a kályha érzéketlenül, jéghide­gen álldogál, akár a márvány. Így hát az utas kénytelen to­pogni tovább. Még csak a re­mény sem melengeti, hogy majd, majd begyújtanak, ugyanis egyelőre a kályhának csöve sincsen. — Sz. e. — Repülőtér —160 kilométerre az Északi-sarktól Az amerikai légierő mind­össze 160 kilométerre az Észa­ki-sarktól repülőteret létesí­tett a Fletcher-szigeten. Az 1600 méter hosszú gurulópá- lyát forró levegővel tisztítot­ták meg a jégtől. Kutya lőtte agyon a vadászt..» Salustian Velez, 50 éves lú­géi (Spanyolország) vadász az erdőből hazatérőben elhaladt egy leláncolt kutya mellett. A kutya megugatta a vadászt, mire a vadász csövénél fogva a puskát, puskatussal elkezdte a kutyát bökdösni. A feldühö­dött kutya fogával és mellső lábával a puskatus után ka­pott, megérintette a ravaszt és a puska. — elsült, A golyó a vadász mellébe fúródott, aki kórházba szállítása közben meghalt. Tovább egy lépéssel! A visegrádi népfrontbizottság munkájának tapasztalatai Miért csak 50 kiló kukorica prémiumot kapott Toldi Istvánné? A Hazafias (Népfront orszá­gos tanácskozása tisztázta a mozgalom szerepét, hivatását. Leszögezte, hogy a népfront a párttagok és pártonkívüliek szövetsége, 'közös mozgalma. A tanácskozás óta eltelt he­tekben országszerte megélénkült a népfrontbizottságok mun­kája. Megyénkben a közelmúltban zajlott le a járási és városi népfront-elnökök, titkárok munkaértekezlete. Ezen az or­szágos tanácskozás határoza­taiból eredő feladatokon kivül számos olyan gyakorlati kér­dés is szóba került, amelyek hosszabb időre megszabják a megyed népfrontmozgalom ten­nivalóit. Ezen az értekezleten — saj­nálatos tévedés folytán — egyedül a szentendrei járási népfront vezetői nem jelentek meg. Pedig a járás területén él, működik a mozgalom; be­számolni is lett volna miről, meg hasznos segítséget is kap­hattak volna a szentendreiek. Beszámolhattak volna arról: hogyan szerveznék újjá a járás számos községében alig néhány hónappal az ellenforradalom után a népfrontbizottságokat. Beszámolhattak volna a leg­jobban működő bizottságok munkájáról, vagy arról a hasz­nos segítségről, amelyet a já­rási pártbizottság nyújt a nép­frontmozgalomnak azzal, hogy brigádokkal vizsgálja meg, hogyan segítik a községi pártszervezetek a népírontbizottságökat? IJgy ilyen brigád tapasztala­tairól szeretnék most beszá­molni, amely Visegrádon járt az elmúlt napokban. A visegrádi népfrontmozga­lom eredményes múltra tekint­het viasza. Az 1953—1,054-es években valóban betöltötte azt a szerepet, amiért létrehozták: összekötő kapocs volt a párt és a tömegek között. A népfront hívó szavára csak egy-egy kör­zeti kisgyűlésen 60—80 ember jelent meg, s hallatta szavát az országos jelentőségű kérdések­ben. Az 1954-es választások eredményes lebonyolításáért is elsősorban a népfrontot illette a dicséret Visegrádon. A választások után azonban pangás következett, amely csaknem két évig, 1956 szep­temberéig tartott. Tavaly szep­temberben a politikai élet megélénkülése — a Petőfi-kör, az egyetemista ifjúság, s egyes írók tevékenysége — Viseigrá- don is éreztette a hatását. Új­ból jelentkezett az igény a po­litikai gyűlések, vitafórumok iránt, elsősorban a Hazafias Népfronttal szemben. A nép­frontbizottság felkarolta ezt a •követelést, de csak addig, amíg kide­rült, hogy gyűléseit jobbol­dali, pártellenes vitafó­rumként szeretnék fel­használni. Ekkor a népfront minden te­vékenységét beszüntette. Né­hány hét múlva kitört az el­lenforradalom . i. A fegyveres harcok elülte után Visegrádon is meg kel­lett vívni a másik, sokkal nehezebb harcot: az ideológiai zűrzavar, az em­berekben levő téves nézetek el­len! A népfrontbizottságra ek­kor az a feladat várt, hogy ál­lásfoglalásával járuljon hozzá a nóphatalom helybeli képvi­selője, a tanácsapparátus te­kintélyének megszilárdításá­hoz. Az ezután következő időkben rendkívül megnehezítette a bizottság s általában a nép­frontmozgalom munkáját az a tény, hogy sok évi — országos méretekben bekövetkezett pangás után nem volt tisztázva a Haza­fias Népfront célja, hivatá­sa, szerepe. Mindenki tudta, érezte, hogy j amit a Nagy Imre-korszakban .................................................................................................................... a népfront az nem jó 1 $őt káros! Csak azt nem tudta i senki, hogy mi lenne a helyes, fa jó?! 1 A visegrádi népfrontbizott- I ság ékkor úgy döntött, hogy 1 azzal foglalkozik, ami biztosan | helyes és gyümölcsöző: kultu- I ralis kérdésekkel. Magyarán: 1 egész tevékenysége A biai Dózsa Tsz megállta a helyét! n JD deklődéssel várják a tsz-ből kilépettek, hogy vajon milyen jö­vedelme lesz az idén a Dózsának? A zárszámadási közgyűlés decem­ber 8-a körül lesz, de mivel a zár- számadási mérleg már elkészült, mi előre eláruljuk a titkot, hogy mi mindent kap egy termelőszövetke­zeti tag. Tehát egy munkaegység­re jut: 5 kg búza, 2—2 kiló árpa és csöves kukorica, 1 és fél kiló bur­gonya, 14 deka cukor, 1,3 deka mák, 1 kiló ta­karmányrépa, 2 kiló szalma és mindezek mellett 18,20 Ft készpénz. A rendes piaci árra átszámítva egy munkaegység értéke 43,82 Ft-ot tesz ki. Láthatják a kí­váncsiskodók, nem rossz az ered­mény. Igaz, egy forinttal keve­sebb az előre be­tervezettnél, de ez abból is adódik, hogy a tsz kerté­szete —, amelyet 270 000 forint jö­vedelemre tervez­tek be — mind­össze 120 000-ret . jövedelmezett, mi­vel kétszer elön­tötte a víz. Másik Dk: 80 százalékos (lépi erőt tervez­tek a soron levő inunkákra, dg a hagyon megdűlt f iabona nem tette ehetővé a gépi aratást, s így a kézi erővel vég­zett munka lett 80 százalék, a gé­pi meg 20, ami felhígította a munkaegysége­ket. A gabonafé­léknél viszont jobb lett az ered­mény a vártnál Holdanként 10,5 mázsa búzát, s 12 mázsa őszi árpát terveztek, ezzel szemben holdan­ként átlagban 13,52 mázsa búza és 13,05 mázsa árpa termett, s a cukorrépa termés is jól sikerült. Tj'zekért a szép Fj eredménye­kért annál inkább dicséret illeti a tsz-tagokat, mert közel 10 hold föld művelése jut egy- egy főre. A soron levő munkák en­nek ellenére min­dig gondosan, idő­ben lettem elvé­gezve. Most is no­vember 7-re min­den gabonafélét elvetettek. Idejé­ben betakarítot­tak, s a kukorica- szár-vágással és a mélyszántással is végeznek egy-két napon belül. Igaz, a tsz-tagok szor­galma mellett so­kat jelentett a Pátyi Gépállomás segítsége. A gép­állomás egyik bri­gádvezetője: Sza­bó József egyben a Dózsa agronó- musa és mindent elkövet, hogy a tsz idejében meg­kapja a munká­hoz szükséges gé­peket, A gépállo­más a szántás-ve­tés mellett kétsze­ri kapálást is végzett a kukori­catáblákon, ami igen-igen nagy se­gítséget jelentett, nem kellett a Dó­zsa tagságának részibe kiadni a kukoricaföldeket, mint ezt több felé cselekedték. Mint érdekessé­get eláruljuk még: a termelő­szövetkezet né­gyes vetésforgót létesít. Már most őszön el is kezd­ték a forgók ki­alakítását. 10—10 holdon angol- és francia perjét, 15-ön somkórót, 20 holdon bük­könyt vetettek, ta­vasszal pedig há­romszor 10 holdon burgonyát, étke­zési borsót és rö­vid tenyészidejű kukoricát ter­mesztenek. így jö­vőre nem kell minden gabonát kukorica után vetniök, hanem lesz idejük bőven a vetőágy elké­szítéséhez. Akik azt jósol­ták, hogy a Dózsa Tsz belebukik a gazdálkodásba, ■nagyon nagyot té­vedtek. A tsz-ta- gojc becsülettel helytálltak, gaz­daságuk felvirág­zóban van, s o, zárszámadási eredmény is azt bizonyítja: nem olyan utolsó dolog termelőszövetke­zeti tagnak lenni. 1 kulturális feladatokra szűkült. | Ez is dicséretes, hiszen sokhe- 1 lyütt egyáltalán semmit sem 1 tettek a mozgalom feltámasz- 1 tása, újjászervezése érdekében. | Régi terve volt a népfront- 1 bizottságnak, pontosabban az I elnökének, Cseke László álta- ilános iskolai igazgatónak, egy 1 diákszálló építése Visegrádon. I Olyan diákszállóra gondoltak, 1 amelyben úttörő gyermekek- I tői kezdve egyetemista fia- 1 talokig kisebb-nagyobb turista | csoportoknak biztosíthatnának I szállást ős ellátást, olcsón, ! diák-pénztárcához szabott ára­ikon. Az építkezést országos- ! jellegű társadalmi munkával | kívánták megoldani, akár egy I kizárólag ebből a célból indí- ! tott vas- és fém gyűjtési moz- | galom bevételéből, akár u. n. | építőjegyek árusításából. Ter- | mészetesen igénybe véve az | önkéntes; ifjúsági építőbrigá- I dók segítségét is. Az elgondo- | lás mellett szól Visegrád évi I idegenforgalma is: hite'es ada- | tok bizonyítják, hogy | évente 25 000—30 000 fiatal | keresi fel a híres Felleg- | várat, a Mátyás-kastélyt, s a Salamon tornyát. | Időközben a népfronton be- § lül megalakítottak egy kul- ! túráiig bizottságot, amelynek ! titkára szintén Cseke László | lett. Ö a tervet javaslat for- | má jában felküldte a megyei | tanácshoz. A járás; tanács pe- ! dig — hogy megkönnyítse a | megvalósulást — kijelölt egy | megfele’ő területet a várkert- | ben. az építkezés céljaira. | Egyelőre eddig jutottak .. -. | A kulturális bizottság má- | sík terve egy kettős jubileum- | hoz fűződik: 1958-ban a Sala­mon tornya és a Fellegvár 700, Mátyás király palotája pedig 500 éves lesz. E történelmi je­lentőségű műemlékek fennál­lásának évfordulójára ünnepséget tervez a népfrontbizottság, illetve a közelmúltban alakult várbizottság. A várbizottság — amelynek feladata a pusz­tuló visegrádi műemlékek; vé­delme — tervei között szerepel a jövő évi jubileum megren­dezésén kívül a Fellegvárba vezető utak megjavítása, s ké­sőbb, az elkövetkező években a műemlékek restaurálása. Ennyit a népfrontbizottság kulturális tevékenységéről. Az­zal a kiegészítéssel, hogy di­cséretes a szándék, s kívánjuk, hogy siker koronázza a fára­dozást. Ami viszont a viseg­rádi népfrontbizottság politikai tevékenységét, s magát a mozgalom jelle­gét illeti, ott bizony sok baj van. Az egyik, és a legfontosabb, hogy mozgalomról — jelenleg miág — nem beszélhetünk; in­kább néhány jószándékú, lel­kes ember elismerésre méltó munkájúról. Ma már leszögezett tény, hogy a népfront olyan tömeg­mozgalom, amely pártállásuk­ra, világnézetükre való tekin­tet nélkül egyesíti magában a szocializmushoz hű, a békét “akaró s a szocialista építésben részt venni kívánó embereket. Vagyis a népfront akkor lesz mozgalom, ha tömegekre támaszkodik. Nos:, hogy áll ez a dolog Vi­segrádon? Az elmúlt napokban gyűlést szervezett a népfrontbizottság, azzal a céllal, hogy ismerteti az országos tanácskozás felhí­vását a megjelentekkel. A gyenge szervezés és hiányos propaganda következtében azonban jóformán csak a bi­zottsági tagok, valamint a párt- és tanácsvezetők jelen­tek meg a gyűlésen; Tehát azok az emberek, akik amúgy is imerték már a felhívást. De megmutatkozik az el­szigeteltség a népfront egy-egy kampányfeladatár nál is, Az április 4-i, az augusztus 20-i, a november 7-; ünnep­ségek megrendezésében, a kö­zelmúltban megtartott tanács­tagi pótválasztások előkészí­tésében állandóan, ugyanazok — a népfróntbizottsági tagok — vesznek részt, akik közéleti tevékenységük, vagy funkció­juk folytán kötelességből és becsületből egyébként is részt vettek volna benne. Vagyis: akkor is részt vennének benne, ha a Hazafias Népfrontnak hí. rét sem hallották volna eddig! Ilyen például Száraz János VB-elnök, Gerstmayer József párttitkár, Erős Gyula párt­vezetőségi tag, Héjj Miklós, a helybeli múzeum igazgatója, a már említett Cseke László és még néhányon. Itt volna az ideje most már annak, hogy ezek a lelkes, ál­dozatkész embere^ előbbre haladjanak egy lépéssel, s a kulturális tevékenységen, a kampányfeladatokon túl po­litikai tartalommal töltsék meg a népfront munkáját. Ehhez természetesen elengedhetetlen az a feltétel, hogy mozgalom­má, a tömegek mozgalmává fejlesszék a népfrontot köz­ségünkben! Ezt a követelményt támasztja az a tény, hogy a községben nincs KISZ-«zerve- zet, amely összefogná és poli­tikailag nevelné az ifjúságot; hogy Visegrád hosszú évek óta egyik gyűjtőhelyévé vélt a deklasszált elemeknek. S nem utolsó sorban ezt a követel­ményt támasztja maga az élet is: hiszen nekünk a szocialista építéshez, a gazdagabb holnap megteremtéséhez minden jó­szándékú, becsületes emberre szükségünk van! Nyíri Éva i Az albertirsai Szabadság Tsz | kertészeti brigádjának egyik | tagja, Toldi Istvánné panasz- | ködött, mondván; munkaegy- | ségenként két kiló kukorica- ! prémiumot ígértek, s mégis i összesen ötven kilót kapott. § Megérdeklődtük, mi ennek az | oka? | Nemcsak Toldinénak fáj az, | hogy keveset kap, hanem a nö- | vénytermesztcsi brigádnak is. | Ugyanis úgy vélik, hogy őket I illette volna meg az egész | többtermelési prémium, mive] I ők termelték a kukoricát. Még | a tavaszon a csoport-közgyűlés I határozatot hozott arról, hogy | amelyik brigád nem teljesíti a | kiszabott tervét, azt ki kell zárni az évvégi prémiumból. A kertészet volt az egyetlen, amelyik nem teljesítette ter­vét, sőt 150 ezer forintos ráfi­zetéssel gazdálkodott. A közgyűlési határozat ér­telmében a kertészetiek nem jogosak prémiumra. De a nö­vénytermesztési brigád nagy­lelkűen felajánlotta, hogy a prémium egy bizonyos részét osszák szét mégis közöttük; így kaptak a prémiumból, s így jutott 50 kiló Toldinénak. Igaz, a növénytermesztő bri­gád úgy vélekedik: „Egyszer volt Budán kutyavásár.” Több­ször ők nem közösködnek sen­kivel, hanem ragaszkodva a határozathoz, ki mennyit ter­mel, abból osztozkodjék! iiiNmiiiiiiiMitmiftiiiiimtiiiiiiiiiiiiiiiiiimniioimiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiMf Alakítsanak kisebb szakcsoportokat is a szövetkezetek A falusi embe- reket, dolgo­zó parasztokat a szövetkezetbe kell tömöríteni. Tu­dom, ez nem új dolog, ezt már so­kan elmondták előttem. Ám a ti­tok nyitja az, hogy a parasztsá­got nemcsak szó­val kell meggyőz­ni a szövetkezés minden kétségen felül álló előnyei­ről, hanem anya­gilag is érdekeltté kell tenni a ter­melőket a szövet­kezésben. A föld- művesszöve t ke­zetek a szövetke­zés előiskolái, me-, gyénkben 130 ezer tagjuk van. Sze­rintem sokkal több segítséget tudnának adni a földművesszövet­kezetek a szövet­kezés eszméjének, a szövetkezeti mozgalomnak, ha jobban felkarolná­nak minden tár­sulást, mely a több termelésre irányul és me­lyekben a közös munkának némi elemei megtalál­hatók. Községünkben, Pilisvörösváron sok — úgyneve­zett kétlaki — bá­nyász és munkás él, akiknek vala­mi kevés földjük is van, de azért üzemben, bányá­ban is dolgoznak. Lehetővé kellene tenni, hogy az ál­talában otthon­maradó asszonyok kis parcelláikon valamilyen társu­lást alakítsanak. Igaz, kellene né­mi segítség is, de ha ezt megkap­nánk, már a ta­vasszal létre le­hetne hozni me- gyeszerte sok ilyen apró társu­lást. Ezek tagjai, ha rendesen dob goznak és támo­gatást kapnak, ki- indulópontjai le­hetnek a nagyobb arányú társuló* soknak is. Különösen a gyümölcsterme­léssel foglalkozók részére lenne szükség propagál* ni az összefogást, a közös termelést, gondozást, érté* kesítést. Biztosít­sa a földműves­szövetkezet a tár­sulásoknak a cse­meték, a műtrá­gya és növény­védőszerek közös beszerzését, a megtermett gyü­mölcs közös érté­kesítését, s akkor lesz előrehaladás. A hosszú téli estéket kitűnően fel lehetne és kel­lene használni a társulások nép­szerűsítésére. Faith Jánosné Pittsvörösvár TELI SILOZAS Fagyos időben csak akkor silózzunk, ha legalább a déli órákban kienged a föld fagya. Teljesen átfagyott takarmányt semmi szín alatt sem silózha­tunk, mert úgyis megrothad. Leghatásosabb, ha a kukorica- szárat és répaszeletet vasta­gon letakarjuk szalmával. A felaprított takarmányt jól ta­possuk be a gödörbe és önt­sünk rá 60—80 liter vizet má­zsánként. Ha a hőmérséklet este felé fagypont alá száll, azonnal fejezzük be a silózást és a gödröket takarjuk be szalmával, vagy kukoricaszár­ral. Amint másnap déltájban enged a fagy, tovább folytat­hatjuk a silózást, Takarmányozás melasszal A melasz igen gazdag táp­anyagú takarmány. Negyven­hat-negyvennyolc százalékos cukortartalma van, ezért hí­gítva használjuk takarmányo­zásra. Nagyobb adagot azon­ban ne adjunk az állatoknak, mert hashajtó hatása is van. Tehénnek naponta egy-más- fél kilót, növendéknek, tinó­nak féí-egy kilót adhatunk. A tehén adagját, ha szecská­val keverjük, esetleg két ki­lóig is növelhetjük. A serté­seknek, darával keverten 15—* 20, juhoknak szecskával, vagy abrakkal keverve 5—25 dekát adjunk. Meg kell azonban je­gyeznünk, hogy a nem vem­hes juhállomány számára a melasz eléggé drága téli ta­karmány, (h. V.) Tiszta lesz az utca Segítünk egy kicsit. Felváltva. Társadalmi munkában. Tisztaság lesz a vége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom