Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-22 / 201. szám
) 1957. DECEMBER 22. VASÁRNAP mtrt MEGYEI ő/Cirlap MÁSODIK GYEREKKOR Karácsony előtti látogatás az érdligeti szociális otthonban Duna felől támadt hűvös szél vadul cibálja a iák csupasz ágait. A kanyargó, sáros utcácskán fázósan, behúzott nyakkal birkózik a széllel az a néhány járókelő, akinek halaszthatatlan dolga van. Az ég is borús, rosszkedvű; minden percben várható, hogy megered az égi zuhany. Sietősre fogom a lépeseket, s néhány perc múlva ott állok egy csinos, emeletes épület előtt. A kapu felett tábla hirdeti, hogy ez az érdligeti szociális otthon. Szürkülöihajú, kedvesarcú asszony fogad, amikor belépek; Ráth Mihálymé, az otthon vezetője. Vagy — ahogy itt nevezik — a gondnokasszony. Én 'inkább pedagógusnak nézem, s kiderül, hogy nem is alaptalanul. Második gyermekkor ..; mondják elnézően, a fiatalok a kicsit mór beteges, kicsit nyűgös és rendszerint feledékeny öregekről..; Nos, a gondnokasszony, mint a türelmes pedagógus, úgy bánik ezekkel a második gyermekkorban levő öregekkel. Igazságot tesz köztük, ha — s ez bizony megesik — valamin összezördülnek. Dicsér és jutalmaz, mert annak nagyon örülnek áz öregek. Tanácsot ad és vigasztal, ha valakinek bánata van. És minden napját, estéjét ott tölti velük, közöttük, már három éve... A . .. fűtött ebédkellemesen tőben csendes beszélgetésbe merülve találjuk az öregeket. Egy kék posztóruhás, ritkás, fehérhajú bácsika fázósan kuporog a testes cserépkályha mellett, ö már csak így tud átmelegedni: közelebb van a 90. évéhez, mint a nyolcvanhoz. Az asszonyok az asztaloknál üldögélnek. A „fiatalabbja“ — aki- nök a szeme még jó — varr, vagy olvasigat. Legtöbbjük talál magának elfoglaltságot. Nem így a férfiak! ölükbeej- tett, összekulcsolt kézzel néznek maguk elé, arcukon az ebédvárás kellemes izgalmával. Egyik-másik váratlanul köhögni kezd, az asztmásokat jellemző nehéz, sípoló köhögéssel. De azért derekasan füstöl mindegyik; pipából vagy cigarettával. Ha a dohányzás ártalmasságára figyelmeztetik őket, legényesen legyintenek: még azt se?! Végigjárjuk a 'hálószobákat. Hófehér vaságyak, apróvirágos, fodros takarók. Az ablakokon leheletkönnyű csipke- függönyök dicsérik Kubina Györgyné, „Teréz néni“ ügyességét, jó ízlését. Az otthon ragyog a tisztaságtól. Mindig ilyen — mondják —, de most különösen kitettek magukért: jön a karácsony! Úgy készülnek rá, úgy várják, olyan örömmel, mint a gyerekek. A pincében már ott rejtőzik a mennyezetig érő karácsonyfa. A szaloncukor, a habcsókfüggelékek s a csillogó díszek a szekrény mélyén várják, hogy eljöjjön az ő napjuk. Különben is megtartanak minden ünnepet, még a névnapokat is. Ilyenkor ünnepi ebéd, egy-egy pohár bor, s soronkí- vül egy kis édesség, iliétve füstölnivaló jár mindenkinek. Az ünnepeltelek persze duplán ; : . Az emeleten S ban találjuk Sziivásyné Jolán- ka nénit. (Itt mindenki nénizi és bácsizza egymást; még a hasonló korúak is.) Az ágyakat formálja jó magasra, egyenesre, ahogy még fiatal lány korában tanulta. Hajla- dozás közben néha fel-felszisz- szen, s bosszúsan tapogatja sajgó oldalát. A létráról esett le a minap, amikor az ablakot tisztította. Megcsúszott a létra a tükörsima padlón, amelyet — Jolánka néni kefélt olyan ragyogóra, fényesre. Pedig vannak fizetett takarítók, de ő mór csak ilyen: egy percig sem tud meglenni munka nélkül. A múltkor még azt is megtette, hogy éjjel három órakor felkelt dolgozni. A gondnokasszony példátlan szigorú büntetést szabott ki rá: kimondatott, hogy Jolánka néni reggel 6 óra előtt nem hagyhatja el az ágyat! A „büntetett előéletű“’ nénike illő megszeppenéssel fogadta a fenyítést, s azóta „csak“ reggel hattól takarít — fáradhatatlanul . Vetélytársa is van a takarításban,' egy kedves, fürge kis öregasszony személyében. Ma- tild néni 80 éves, de azt vallja: „ha kicsi nem mozgok, valami nem dolgozok, talán rögtön meg is halok!” Hatvan éve immár, hogy a császári és királyi közös hadsereg fiatal tisztje. Újvidéki János magával hozta Grázból magyar menyecskének, de Matiid néni még ma is kedvesen töri a magyar nyelvet. I) , közben lasDeszelgetes san körénk gyűlnek a többiek: Bözsi néni, az otthonhoz tartozó „birtok” — a háromholdas szántó és a 600 négyszögöles kert — „ispánja” (ő vezeti a mezőgazda- sági munkákat), meg a „jobbkeze”, Szarka Lajos bácsi. Lajos bácsi ugyan 84 éves, de még ma is legényesen forgatja a kapanyelet! Két szenvedélye van: a munka, meg a pipa.. „Szívbéli titkai” is vannak, de ezekről férfiasán hallgat... Szabó János bácsi, a mezőgazdasági brigád harmadik tagja 72 évével még fiatalnak számít közöttük. Tavasztól őszig — amikor a zsábája „jól viselkedik” — legény is a talpán! Ilyenkor, télen már nehezebb neki. De azért mérges, ha azt mondják, hogy ne kínlódjanak a földdel, adják inkább vissza a tanácsnak. „Hogyisne — mondja — honnan lesz akkor kukorica a hízóknak?!” A Ltemplomtorony- Közén ban delet ha_ rangoznak. Amikor az elsőt kongatják, az asztalom már ott párolog az ebéd: be- csináltleves, borsófözelék sertéssülttel és alma. Megvallam őszintén, sohasem fűztek szorosabb szálak a borsófőzelékhez. De ahogy ez az Andris- tyákné csinálja, hát az,... szóval. a tányért is kitörültem utána. Hátha még a rétesét kóstolnám! — mondják az asz- szonyok; állítják, hogy And- ristyákné annyi idő alatt nyújt ki egy tepsi rétest, míg más egy cigarettát megsodor.. Ebéd után ki-ki folytatja, ahol abbahagyta. Az asszonyok olvasgatnak, beszélgetnek, a férfiak csendesen üldögélnek a jó melegben. Oda- kinn megélénkül a hűvös szél, s hosszú, zsinóros cseppekben elered az eső. Idebenn az időjárásra terelődik a szó. Köhö- gős, rekedtes hang hallatszik: — E még csak haggyán! De ki emlékszik 1916 telére, Galíciában ;:; a vót csak a cudar idő.; . Nyíri Éva Miért kapott 28 000 forint SZTK bírságot a Törökbálinti Állami Gazdaság? Állami gazdasági igazgatók vitája lapunk hasábjain A MEDOSZ területi bizottságának értekezletén Dobi Ferenc elvtárs, a területi bizottság elnöke a szakszervezet érdekvédelmi munkájáról szólva megemlítette: a Törökbálinti Állami Gazdaságra 11 000 forintos SZTK bírságot kellett kiróni, mert elhanyagolta a dolgozók biztosítását. Ilyen ügy hallatán az ember első gondolata: vajon mi lehet a sorsa annak a dolgozónak, aki miatt efféle „kellemetlenségei” támadnak a gazdaság vezetőinek? Hiszen épp elég esetről hallani, amikor bizony a dolgozók húzzák a rövideb- bet. Amikor egy nappal később szemtől-szemben ülünk Lőrincz Miklóssal, az említett gazdaság igazgatójával, még mindig ez motoszkál a fejünkben. A régi szólásmondás valahogy ilyenféle változatban: Mondd meg, mit tettél a kellemetlenkedő dolgozóval, s megmondom, milyen vezető vagy. Egyelőre óvatosan kerülgetjük a témát. — Szóval igaz az all 000 forintos história? — Nem egészen, mert nem pontos. 28 000 forintról volt szó ... A sóskúti üzemegységünkben. 20 000 és 8000 forintos tételekről. Igaz, Sóskút akkor még nem tartozott hozzánk. Az egyik dolgozót baleset érte: a silózó elvitte az ujjait.:. A gazdaság akkori vezetői helyett az SZTK fizetett. Bíróság elé került az ügy, s köteleztek bennünket, hogy visszamenőleg fizessünk havi 1409, összesen 20 000 forint baleseti járulékot. — S a későbbi 8000 forint? — Hasonló esetekből, apránként jött össze ugyancsak Sóskúton, ugyancsak a bejelentés elmulasztása miatt. — S ezt is kifizették? — Természetesen. — Azóta nem fordult elő hasonló eset? — De igen. Ugyancsak Sóskúton. — S maguk ugyancsak fizettek? — Ezúttal már nem. Csak Kovács Imréné bérelszámoló és SZTK ügyintéző fizetett, méghozzá zokszó nélkül. Elismerte. ő a hibás, hogy nem történt meg a dolgozók SZTK- bejelentése. Szerencséje, hogy nem nagy összegről, csupán 150 forintról volt szó. — Hm. Érdekes. És ki volt az a dolgozó, aki miatt első esetben ki kellett fizetniök a 20 000 forintot? — Idős Paula Jmre. — Ne haragudjon, hogy nyíltan megkérdezem, de hol járhat mostanában ez az idős Paula Imre a csonka kezével? Mi lett a sorsa, úgy értem, esetleg elbocsátották a nagy pénz lefizetése után..; Lőrincz elvtárs nevet: — Paula bácsi? Egyik legjobb dolgozónk ma is. Fogatos brigádvezető. Nagyon népszerű, közmegbecsülésnek örvend. Többet keres, mint azelőtt, gyalogmunkás korában... Egyideig másról beszélgetünk, majd a fiatal igazgató visszatér ismét Paula bácsi ügyére: — Nagyon-nagyon meg kell becsülnünk a jó munkaerőt, Két okból: egyrészt nekünk, Pest megyei, s főleg Pest környéki gazdaságoknak erős konkurenciánk az ipar ... Legyen az akámilyen kis üzem, de mosdója, kultúrterme, munkásszállása mindegyiknek van. S a dolgozókat az ilyesmi ugyanúgy érdekli, mint a pénz... A másik ok: az agrártézisek végrehajtása. Látjuk, reális a célkitűzés, 1960-ra valóban nyereségesek lehetnek a gazdaságok. Mi már az idén is lesrófoltunk másfélmilliót a betervezett veszteségből. A további sikerekhez azonban a szaktudás mellett a vezetők leleményessége is szükséges. Megemlítjük, hogy e cél eléréséhez a vezetők rendelkezésére állnak immár a legfontosabb eszközök, nevezetesen a kötetlen tervezés, az önálló béralapfelhasználás. Vajon a törökbálinti gazdaság vezetői legfontosabb .......................................................""".................................................................................................mm,...mmmmmm .............................................................mm,....mm.....mm.............................. h atlak volna boldogabb menyasszonyt Ikerek egy világon. Varga Jósika rendes ember volt. Azt nem mondhatni, hogy valami fene nagy szerelemből vette el Zsófit, dehát úgy boldogul az ember, ahogy tud. Jóskát pedig erősen vonzotta az a gondolat, hogy tanyásgazda lesz. Huszonkét hold földje nem sok embernek van a faluban. Igaz, nem is egyszer, se nem kétszer figyelmeztették a jóakarók, hogy nehéz lesz zöldágra vergődni az anyóssal, dehát Jósika úgy morfondírozott magában: előbb-utóbb majd csak magához szólítja az úr az öregasszonyt. Ahogy a Szlávik-portára terült, néki is látott becsülettel a munkának. Igazán, panasz nem érhette. Jó szót ugyan nem szólt az öregasszony, de rosszat se. Hanem Zsófi, majd a lelkét tette ki neki. Persze, csak ha kettesben maradtak, akkor mert kedveskedni neki, vagy éjjelente, amikor hangos horkolással aludt a másik ágyon az anyja. Különben egész nap úgy jártkelt egymás körül a férj és feleség, mint két idegen, mert Szlávikné nem szívlelhette a turbékolást. Talán ezért is voltak olyan szépek a boldogság lopott percei. Alig várták, hogy valamilyen hivatalos ügy a városba szólítsa az öregasszonyt, aki a világért se bízta volna ezek intézését nejére. Ilyenkor Zsófi egész nap dalolt, nevetett, hízelkedett férjének, akár egu kis cica. Jóska lassanként egészen megszerette. Igaz, a menyecske meg is szépült — mint ahogy megszépülnek a boldog asszonyok. Mire az elfő tavaszi napsugár körülra- Stvogto a rideg tanyát, Zsófi örömmel újságolta el as urá- ndk, hogy: útban van ám a kis Jóska ... Az öregasszonynak nem szóltak, gondolták, ráér majd megtudni, meg aztán anya és lánya között nem volt olyan kapcsolat, hogy ezt a legdrágább titkot megbeszélhették volna egymással. tjANEM AZ RÁJÖTT a do- 11 logra magától is. Egyik reggel Zsófi rosszul lett. Alighogy megcsapta a rántottleves szaga, iki kellett szaladnia az udvarra. Az öregasszony csak figyelt egy darabig, aztán kérges, kemény öklével akkorát csapott az asztalra, hogy ki- löttyent a híg levesnek fele. — Márpedig kölyök ide nem kell! — jelentette ki villámló szemmel. — Hát csak el tudunk tartani egy gyereket :— vetette ellen Jóska. — Ráértek még avval. Jön a munka dandárja, Zsófinak dolgozni kell, nem gyereket pesztrálni. Talán én dolgozzam helyette is? Nem dolgoztam még eleget?... Holnap szólok Kulcsáráé bábaasszonynak — jelentette ki megfellebbezhetetlen hangon. — Te szent isten, mibe kerül nekem ez! — Ne szóljon csak maga senkinek — lépett oda eléje Varga Jóska. — Más is felneveli a gyerekét, mi is felneveljük. Az öregasszony teste megfeszült, szeme akár a hideg acél: — Ideje lesz megtanulni, hogy ebben a házban én parancsolok! És jó lesz nem elfelejteni, hogy az én kenyeremet eszed. A fiatalembernek szégyenében minden csepp vére az arcába szaladt. Hát cseléd ő, hogy szemére hányja a vénasszony azt is, amit megeszik? De Hiszen nem fogja ő ezt tűrni! Szinte robbant az indulattól, ahogy szólásra nyitotta a száját. Ekkor odalépett elé Zsófi, szárnyaszegett, megtépett kismadár: — Ne ... ne szólj Jógika — esdekelt a hangja olyan kétségbeesetten, hogy menten lecsillapodott a férfi haragja. Később beletörődött. Hiszen igaz, fiatalok, tehet még gyerekük elég. Hanem az öregasszony még mogorvább lett. Hetek múltak el, míg odalökött egy-egy szót a nejének. Április végére aztán végleg gyűlöletessé vált a két ember közötti viszony. Húsvét másodnapján este lefekvés előtt Szlávikné odaszólt a lányának: — Úgy látszik, elfelejtetted, hogy apád ilyenkor már kint. hált az istállóban. A lányártak mondta, de értett belőle a veje is. — Debet, hogy maga az urát cselédnek tartotta, de én megmondtam már, nem vagyok a cselédje. Ne hánytorgassa előttem, hogy ennem ád, mert megdolgozom én azért százszorosán. Az kellene magának, egy cseléd, hadd tudná meg mibe kerül... Hiába is példálózik nem megyek az ólba aludni! — jelentette ki határozottan és csizmáját a sarokba vágva a fai felé fordult. 'Y VERÖFÉNYES júniusi délben a fiatalok szénagyűjtésből igyekeztek hazafelé. A tanyaudvaron a? öreg szomszéd, Szabó Gergely magyarázott valamit nagy hevesen Szláviknénaik. — Jó napot, Szabó bácsi — biccentette meg a kalapját Jóska. — Na, mi újság van maguknál? — Újság az van fiam. méghozzá jó újság. A rádió mondE' ta be: könnyebb lesz már a parasztnak, meg kulák sem lesz már. Hanem sietek, várnak otthon a jószágok. Elbicegett fájós lábaival. Jóska meg Zsófi összenézték: — Mit beszél az öreg? Az anyós odaállt eléjük, Diadalittasan ragyogott az ar- ca. — Hallod-e Varga Jóska, te senki, te! Hallod-e, megváltozott a világ. Nem leszek én már rád utalva. Nem fogod már azt lesni, mikor döglök. meg, hogy a vagyonomba ülhess. Nincs már kulák, hallod-e? Akkor pedig te sem vagy tovább a lányom ura, ahhoz adom, aki hozzávaló, akinek földje van, nem ikódus- tarisznyája. A fiatalok dermedten figyelték, mint fröcsköl belőle a gyűlölet. Végül a férfi megemberelte magát: « — Mit beszél itt össze bolondokat. Inkább azt mondja, adott-e a lovaknak? — Te csak hiszed azt Varga Jóska, hogy én bolond vágyók, az jó lenne neked. Csakhogy az mind igaz, amit én elmondtam. Neked mától kezdve a lovakra gondod ne legyen, csak azzal törődj, hogyan takarodsz kifelé a tanyámból, de tüstént! — Szórni így vagyunk — mondta csendesen Jóska. — Most igazában megmutatta azt a fékete lelkét! Csak azt ne higgye, hogy maga küld el. Ha térden állva 'könyörögne, akkor se maradnék itt tovább. Odafordult a sóbálvánnyá meredt kis menyecskéhez: — Gyere Zsófi, ne maradj itt. — Jóska! — sikoltott fel az asszony. Az egész megtépázott, megnyomorgatott kis lelke ott ült a szemében. — Szeretlek! — kiáltotta ez a tekintet. — E Veled megyek — csillogták a 1 könnyes szemek. Már indult i volna, már vitte a lába, húztad a szíve. Vaskapocsként szorult vál-i Iára az anyja markos keze: 1 — Innen el nem mégy! | Nagygazdáné leszel te, nemi egy koldus felesége. Zsófi csak állt, földbe gyö- \ kerezett lábakkal, nem tudott I megmozdulni. Fogva tartottal az anyja tekintete, mint rab-l madarat a vas\kalitka. Jóska pedig ment a diilő-l úton, vissza se nézett. TTÖL KEZDVE szavát sei lehetett venni Zsófinak, i Dolgozott naphosszat, akár c| gép. Esténként ki-kijárt a dü~ 1 lőútra, a szalmakazlak mellől | nézte sokáig a kígyózó utat.l Feltűnik-e rajta, ákit vár? | Nem jött, sohase jött. Ösz felé egyszer beküldte <i| tanyába Szlávikné a lányát jó-l szagokat etetni, míg maga to-1 vább ásta a répát. Este, mire § ő is bejött, ott találta földön 1 fetrengve a szobában, cafatok-1 ban tépte magáról a ruhát és| üvöltött, zokogott. — Idegszanatóriumba 'kellí vinni — mondta az orvos. — Megbolondult szegény ai bánattól — suttogták az isme-1 rősök. = — Majd kiheveri — legyintett 1 az öregasszony. Azóta minden áldott nap ki-\ jár a. szalmakazlakhoz sze-l gény Zsófi, lesi az utat...i hátha... ttJBÖL FELHANGZOTT a\ U fájdalmas üvöltés. A ku-i vasz remegve szűkölni kezdett. 1 Az öregasszony felkapott egyi kukoricacsövet, teljes erejéből; az oldalába vágta: — A fene egyen meg!.. .\ hogy még mindig nem bírtaI megszokni. I mit tartanak lépésnek a nyereségrészesedés felé vivő úton ? ,— A munkásvándorlás megszüntetését, egv állandó, szakképzett törzsgárda kiépítését; Sok olyan munkaterületünk van, ahol csak hozzáértő dolgozókkal boldogulhatunk. Itt van például a budaörsi üzemegységünk 100 holdas gyümölcsöse. A bérezés olyan új formáját dolgoztuk ki, (amire a múltban nem volt mód), hogy tudniillik a szakszerű metszéstől az óvatos, ütődés- mentes szedésig a dolgozót minden fáradságáért megfizetjük. Ha mennyiségileg többet termel, s minőségileg az áru zöme elsőosztályú, mód van arra, hogy akár kétszer- annyit keressen, mint a múlt években. így a gazdaság is jól jár: ennek az új próbálkozásnak köszönhetjük például, hogy idén az őszibarackunk nagyobb részét 8,40-es kitűnő áron értékesíthettük. Az az elvünk, hogy kevesebb, de jobban képzett munkással szakszerű munkát végeztessünk. Ez a 100 hold az idén két kisgépet is kapott, ami lehetővé tette, hogy 20 százalékkal kevesebb emberi erőt alkalmazzunk. Ennek ellenére a béralapot nem csökkentettük; Merész, de első pillantásra is nagyon célszerűnek látszó kezdeményezések. Miközben Lőrincz elvtárs elmeséli, hogyan korszerűsítik a munkás- szállásokat, hogyan építettek új kultúrházat színpaddal, cserépkályhával, parkettel és függönyökkel, gyors számvetést csinálunk, afféle éwégi mérleget. Első esztendeje dolgoznak, terveznek, s fizetnek bért önállóan állami gazdaságaink. Sok bátor, helyes kezdeményezéssel találkoztunk az egy esztendő alatt, de úgy ‘érezzük, szinte törvényszerű, hogy azok a gazdaságok érték el a legszebb eredményeket a nyereségesség útján, amelyekben megértették a vezetők, hogy a dolgozókat anyagilag és erkölcsileg érdekeltté kell tenni a termelésben. A Cegléd-Cifrakerti Állami Gazdaság áll most legjobban a nyereséggel: itt vezették be elsőnek az úgynevezett szakmánvbérezést... Utána Vecsés következik: itt premizálták a legkövetkezetesebben a dolgozókat..; Törökbálint sem az utolsó: itt megtalálták a módjáit a minőségi munka díjazásának is..: S mindhárman megegyeznek abban, hogy „megtanultak a dolgozók nyelvén beszélni’’. Persze, nem biztos, hogy jó ez a rangsor, s főleg nem biztos, hogy kizárólag a fentebb említett okokból alakult így az évvégi mérleg. Ám az eredmények mindenképp őket igazolják. s mi örömmel fogadjuk azt a javaslatot, hogy az állami gazdasági igazgatók a tél folyamán cseréljék ki tapasztalataikat lapunk hasábjain: Lőrincz elvtárstól származik a javaslat, s így egy vitaindító cikk erejéig már jövő héten övé a szó! (h. v.) IMI ZORKIJ MOMÍTli FLEXARET uuBimj FÍNYKEPEZÓGEPEK KARÁMNÍI VÁSÁRA <Ö£2ÜST> BOLTOKBA«
