Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-21 / 200. szám

2 **AAf ME Cf Et WCirlap 1957. DECEMBER 21. SZOMBAT Jks 1» r&sut fß fß tj ü Í€*s pénteki Ülése A lottó 42. játékhetének nyerőszámai: ft, lf), 24, 42, 7IS A lottó 42. játékhetének nyerőszámait december 20-án, délelőtt 10 órakor az Ajkai Erőmű • művelődési otthonába» húzták ki. Ezen a héten a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság­hoz mintegy 2 650 000 szelvény érkezett be. Vidám, zenéi műsorral egybekötött sorsoláson húzták ki a számokat (Folytatás az első oldalról) •ellenőrzés segíthet abban, hogy idejében visszatérhessenek a helyes útra. A népi ellenőrzésnek ezek­kel a kérdésekkel is foglal­koznia kell. De emellett egyik feladata, hogy leleplezze és felelősségre vonja azokat, akik csákiszal- májának tekintik a társadalmi tulajdont, s akik az állampénz­tárt a saját zsebükkel tévesz­tik össze. Leleplezni a korrup­tokat, a protekciót, a hamisító­kat, akik az engedélyezett ma­gánvállalkozást jogtalanul ál­lami javakból támogatják saját életszínvonaluk emelése céljá­ból. Utalt arra is, hogy vannak olyanok, akik eltorzítják he­lyes gazdaságpolitikai intézke­déseinket és üzérkedő tevé­kenységükkel zavarják a dol­gozók javát szolgáló állami árpolitikát, szükségleti cikkek­kel üzérkednek, drágítják az élelmiszerek árát, igyekeznek vesztegetni, személyes kapcso­latokat használnak fel munka nélküli jövedelem szerzésére. Ezt megkönnyíti sok eset hen a vezetés lazasága, a felelősség­érzet csökkenése, a sikerek következtében gyakran mutat kozó önteltség. Különös figyel­met fordít majd a népi ellen­őrzés olyan jelenségekre, ame­lyek azt mutatják, hogy a meg­lapult ellenséges elemek, vagy azok befolyása alá került libe­rálisok, becsületes pártonkívü- lieket, vagy párttagokat szorí­tanák ki munkahelyükről, hogy ott kéjes elemek, vagy éppen rokonok foglalják el a helyet. — Az itt felsorolt jelenségek —- folytatta — népi demokrá­ciánk megerősödése, proletár- diktatúránk megszilárdulása és a dolgozók támogató bizalma következtében csökkenőben vannak. De a kapitalizmusnak ez a terhes öröksége, az ellen- forradalom züllesztő hatása kö­vetkeztében még mindig ko­moly kárt okoz. Komoly ve­szélyt jelentene, ha a legna­gyobb eréllyel nem igyekez­nénk megsemmisíteni. — A feladatok gyors és haté­kony megoldására nem elégsé­gesek a hivatalos bűnüldöző szervek, bármilyen odaadással dolgozzanak is. Egész szocializmust építő társadalmunknak mozgás­ba kell jönnie ennek az országépítő célnak meg­valósítására. A népi ellenőrzés független és tekintélyes intézmény lesz már az indulásnál is, mert a Minisztertanács közvetlen irá­nyítása alatt áll s mert az el­lenőrzött szervtől független dolgozók, a szocializmushoz, hű emberek tíz- és százezreinek részvétele és a jó munka fog­ja ezt a tekintélyt még maga­sabbra emelni. Mindenkinek, akinek drága a társadalmi tu­lajdon, szocialista építésünk alapja, aki a szocialista köz- enkölcs megerősödését akarja, készséggel és becsülettel kell résztvennie a népi ellenőrzés munkájában. A becsületes dolgozók széles tömegei várják és örömmel fogadják a népi ellenőrzés bi­zottságait, mert azok jó mun­kája megsokszorozza erőiket, kapcsolatainak kiszélesítésé vei egyik eleme lesz a széles tö­megek közügyekbe való bevo­násának. Tisztelt országgyűlés! Ké­rem, fogadják el ezt az életbe­vágó jelentőségű törvényjavas­latot. (Nagy taps.) Ezután Martin Ferenc or- ! szággyűlési képviselő szólt a törvényjavaslathoz. Ezután Nagy Dániel, az El­nöki Tanács elnökhelyettese beszélt. Kelen Béla hozzászólásában bevezetőben Budapest helyze­téről beszélt. Olt Károly elmondotta, hogy Fejér megyében már néhány hónapja megalakították a né­pi ellenőrző bizottságot. Meg­alakulását a lakosság megye- szerte örömmel fogadta, mun­káját állandóan növekvő nép­szerűség és bizalom kíséri. Már e rövid idő alatt is né­hány figyelemreméltó, hasz­nos vizsgálatot végzett el. Szijjártó Lajos, Pest megye képviselője többek között hangsúlyozta, hogy az új rend­szer a tanácsoknál is eredmé­Ezután ebédszünet követke­zett, majd átfértek a polgári perrendtartás egyes rendelke­zéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója, Molnár Erik képviselő beve­zetőben megindokolta, miért volc szükség az 1952-ben élet- belépett polgárt perrendtartás megváltoztatására. A most beterjesztett törvényjavas­lattal az Igazságügyi Minisz­térium már 1056-ban foglal­kozott. az ellenforradalmi ese­mények azonban megakadá­lyozták benyújtását. Az el­nyesebb ellenőrzésre ad lehe­tőséget. A népi szerv felszá­molja majd a különböző hiva­tali személyek „mentegetésl kapcsolatát", azt a tanácsok területén tapasztalható káros tevékenységet, hogy nagyszá­mú spekuláns a kereskedelem­ben kihasználja az ellenőrzés hiánya adta lehetőségeket, ad- vesz, de adót nem fizet. Van­nak ilyen jelenségek a becsü­letes kisiparosok ezrei között meglapuló egynéhány élősdi- nél is Szóvátette a továbbiakban, hogy a tanácsoknál, de orszá­gos szerveknél is mulasztások vannak a társadalmi tulajdon védelme terén. Sokhelyütt még mindig hiányzik az anyag­számadás és a vagyonleltár. A népi ellenőrzés segítségé­vei javul majd az országos szintű ellenőrző szervek mun­kája is — mondotta. majd hangoztatta: — Az új szerv felada­ta, hogy kemény, kö­vetkezetes, személyekre való tekintet nélküli ellenőrzést folytasson, annál is inkább, mert a törvényjavaslat szerint az egyes területek gazdasági, vagy állami vezetői a bizottsá­gokban nemi vehetnek részt. Akadnak még ma is olyanok — egyre kevesebben ugyan és többségükben ezek is becsüle­tes emberek —. akik eredmé­nyeink folytán önteltek, nem bírják a bírálatot, nem fogad­ják szívesen az ellenőrzést. Ezek a szocializmus ellensé­geinek tesznek engedménye­ket. Szijjártó Lajos végül pél­dákkal mutatta be, hogyan fosztogatják a szocializmus el­lenségei, a levitézlett társadal­mi rend ügynökei a nép va­gyonát. Szabó Piroska után Gazda 1 Géza beszélt. készült javaslatot a bírák, az ügyészek és az ügyvédek szé­les körben megvitatták. Molnár Erik ismertette, mi­lyen változásokat jelent a törvényjavaslat az eddigi gya­korlathoz képest. így pél­dául az örökbefogadási, a szer­ződésfelbontási. a gondnoksági és különösen a házassági bon- tóperekben a jövőben első fo­kon a járásbíróság lesz illeté­kes. A válásnál egyébként megszüntetik az úgynevezett előkészítő eljárást, amely a j gyakorlatban nem vált be. tel- j jesen formális volt. Megszüntetik a válóperek külön illetékét is. Módo­sították a. fellebbezési el­járás egyes vonatkozásait,. a perújítás kérdéséről a jövő­ben az alsófokon eljárt bíró­ság dönt. A törvényjavaslathoz elsőnek Pongrácz Kálmán szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy a javaslat az állampolgári jogok fokozot­tabb biztosításával a szocialista demokratizmus kiszélesítésere és elmélyítésére irányul. Bizo­nyítja: igen jelentős helyet Kapott az a törekvés, hogy az állampolgárok jogait és köte­lességeit szilárdan rögzítő törvénykönyvek álljanak ren­delkezésre. Pongrácz Kálmán a törvényjavaslatot elfogadta. \ A következő felszólaló Szé­kely Béla méltatta azokat a jogszabályokat, amelyeket a forradálmi munkás-paraszt kormány fennállása óta hozott, így visszahelyezték eredeti jo­gaikba a feloszlatott termelő- szövetkezeteket, elrendelték a széthurcolt vagyontárgyak visszaadását. A beadási rend­szer eltörlése gyökeres válto­zást hozott a parasztság hely­zetében, s ennek hatása volt a földhaszonbérleti viszonyokra ts. Székely Béla kiemelte: fontos rendelkezése a tör­vénytervezetnek, hogy a Termelőszövetkezeti Ta­nács megbízottja is képvi­selheti a tsz-eket a polgári perekben. Ez azt jelenti, hogy a termelő- szövetkezetek az eddiginél sokkal szakszerűbb jogi tanács­adásban és képviseletben ré­szesülhetnek. A törvényjavas­latot elfogadta. Molnár Erik — minthogy a javaslattal szemben észrevétel nem merült fel — ismételten kérte az országgyűlést annak elfogadására. Az elnöklő Nagy- istók József a törvényjavasla­tot szavazásra tette fel. A kép­viselők a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseiről szóló törvényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben elfogadták. Az elnök javaslatára az or­szággyűlés elhatározta, hogy legközelebbi ülését szombaton délelőtt 10 órai kezdettel tartja. Napirenden a Legfelsőbb Bj'ró- j ság elnöke, a legfőbb ügyész j beszámolója és interpellációk i szerepelnek. rrmruxp 1957. december 21., szom­bat, Tamás napja. A Nap kél 7,29 óraikor, nyugszik 15,55 órakor. A Hold kél 7.14 órakor, nyugszik 16,32 órakor. Várható időjárás szómba- tan estig: Párás, több helyen ködös idő, helyenként köd- szitálás. Gyenge légáramlás. A hőmérséklet alakulásában nem lesz lényeges változás. Várható legmagasabb hőmér, séklet szombaton: plusz 1 — plusz 4 fok között. — ÜLÉST TARTOTT a Szakszervezetek Pest megyei T anácsának elnöksége. Az ülésen a KPVDSZ munkáját tárgyalták meg. — AZ UTÖBBI ÉVEKBEN jelentősen megnövekedett a magyar rádiókészülékek ex­portja. A kitűnő Orion márka „behatolt" még a legigénye­sebb európai piacokra is. Legutóbb például Svédország és Belgium vásárolt tőlünk rádiót. — KÜLFÖLDI TANUL­MÁNYUTAK tapasztalatai alapján olyan új festési el­járásokat próbálnak ki textil- gyáraink, amelyekkel élén- kebb színű mintákat kapnak a textilanyagok. — A MAGYAR VASUTAS című lap szerkesztősége kér­te. közöljük, hogy Rácz Ba- lázsnét, aki Nagykörösön dol­gozott és jelenleg a szolnoki vasútállomáson teljesít szol­gálatot, nem büntetésből, ha­nem családi okok miatt saját kérelmére helyezték át Szol­nokra. — MEZŐGAZDASÁGI Die­sel-motor prototípusa készült el a budaörsi Prés- és Ková- csoltárugyárban. — KÉTEZER VAGON búr- gonyából készítenek cukor­szörpöt. keményítőt és sok értékes gyógyszer-alap anya­got a Demecseri Keményítő' gyárban. Burgonyacukorból például a karácsonyi ünne­pek előtt kétnaponlcént 54 mázsát küldenek a fővárosba, — A BÁNYÁSZATI DOL­GOZOK SZAKSZERVEZE­TÉNEK központi vezetősége pénteken tanácskozásra ült össze. A tárgysorozatban sze­repel a szakszervezet elnök­ségének a bányák ez évi ter­meléséről, valamint a szak- szervezet ezzel kapcsolatos munkájáról és a jövő évi fel­adatokról szóló beszámolója. — A CSEPEL AUTÓ­GYÁRBAN jövőre 400-zal több D 352-es és D 420-as tehergépkocsit gyártanak és megteremtik a D 450-es tehergépkocsik gyártásának feltételeit is. A Nagy vásártelepre pénteken reggel húsz vagon és kilenc te­hergépkocsi áru érkezett, egye­bek között tíz vagon alma és 'nyolc vagon zöldáru. A Halértékesítő Vállalat négy­ezer mázsa tógazdasági élőpon­tyot és egyéb halat biztosított karácsonyra. Elosztását pénteken reggel kezdték meg a szaküzle­tek és a vendéglátóipari kony­hák között. A Földművesszövet­kezetek Budapesti Értékesítő Vállalata nagy mennyiségű sert es­és libatepertőt, füstölt oldalast, csontnélküli sonkát, és nyers körmöt adott a csarnoki boltok­nak. Az oldalast kilónként 30. a sonkát 41, a körmöt 11, a sertés­tepertőt 32, a libatepertőt pedig 40 forintért hozta forgalomba. Nagy mennyiségű nürnbergi fajtájú, nemesített, édes torma erkezett Győr vidékéről, ára az állami boltokban kilónként 13 forint. A szövetkezeti baromfi­boltok a tisztított, hízott jérce- pulykát egészben mérve kilón­ként 24 forintért árusították. 31 olniír Erik elvtárs előadói beszéde (18) — Menjenek és feküdjenek le — mondta Aelita a vendé­geknek azon a nyelven, amely­nek hangjai ugyan még külö­nösen hangzottak fülüknek, de a szavak értelme már eljutott tudatukba. A LÉPCSŐN Elmúlt egy -hét. Amikor Lösz később vissza­emlékezett, liékes félhomály­nak, csodálatos nyugalomnak tetszett ez az idő, amelyben az ébren átélt, csodálatos álomlá­tások hosszú sora vonult el előtte. Lösz és Guszev korán reg­gel kelt. A fürdő és a köny- nyű reggeli után a könyvtárba siettek. A küszöbön Aelita fürkésző, gyöngéd pillantása fogadta, őket. Szavai már csaknem teljesen érthetőek voltak. Kifejezhetetlen nyu­galmat árasztott a szoba csendje, félhomálya, s Aelita halk szavai. A lány csillogó tekintete a tükörre tapadt és azon álomképek tűntek fel és árnyak suhantak. Szavai szinte belopóztak. Lösz és Gu­szev tudatába. E szavak először csak puszta hangok voltak, aztán megtel­tek értelemmel, összefolytak az élet keringésével. Most, amikor Lösz kiejtette ezt a nevet: „Aelita’’ — a név 'két­féle érzést kavart • föl benne: az első szótag — AE — bána­tot keltett, azt jelentette: ,.akit utoljára látunk”; a má­sodik ezüstös fényt csillan■ tolt fel — LITA — azt jelen­tette: „csillagfény”. Ily módon az új világ nyelve gáttalanul ömlött tudatúkba. Hét napig tartott ez a ta­nulás. A reggeli órákban és alkonyaitól éjfélig folytak a leckék. Aelita végül is elfá­radt. A nyolcadik napon nem költötték fel a vendégeket, es­tig aludtak. Amikor Lösz felébredt, a fák árnyéka már hosszúra nyúlt odakint. Recsegő, mono­ton hangon fütyült egy madár. Lösz sietve felöltözött, fel sem költötte Guszevet, és a könyvtárba ment. De ko­pogtatására senki sem vála­szolt. Ekkor Lösz — először az itt töltött hét nap alatt — kiment az udvarra. A tisztás a liget és az ala­csony épületék felé ereszke­dett. Arrafelé vonultak el­nyújtott bőgéssel a hosszú­szőrű, esetlen állatók. a hásák, amelyeket mintha tehénből és medvéből gyúrtak volna eggyé. A lehanyatló nap aranyfényt öntött a bodor fűre, nedves (irányfényben fürdőit az egész rét. Smaragdzöld darvak röp­pentek a tóra. Messze, az alkonyati nap sugaraiból ki­bontakozott a hegy havas kúpja. Nyugalom és az arany­fényben búcsúzó nap szomorú­sága töltötte be a lelket. Lösz a már ismerős ösvé­nyen lement a tóhoz. Kétol­dalt ugyanazok a lehajló azúrfák álltak, ugyanazokat a romokat látta a foltos fa­törzsek mögött és ugyanolyan könnyű és hűvös volt a le­vegő, mint megérkezésük ide­jén. De Lösz úgy érezte, hogy most látja • először e csodála­tos tájat. Szeme felnyílt és megismerte a dolgok nevét. Az ágak között itt is, ott is csillogott a tó tükre. De ami­kor Lösz odaért a vízhez, a nap már lement, az alkonyat tüzes tollai, könnyedén su­hanó lángnyelvei aranyfény- nyel borították el a fél égbol­tot. A ragyogást hirtelen le­ereszkedő szürkeség takarta el, az ég elsötétült és máris fent szikráztak az égen a csillagok. Furcsa csillagalakzatok fénye verődött vissza a víztükrön. A tó kis öblében a lépcsőnél két kőkolosszus feSketéllett: ezredévek őrei ültek ott. ar­cukat a csillagok felé fordít­va. Lösz a lépcsőhöz ment. Sze­me még nem szokta meg a gyorsan beállott sötétséget. Az egyik szobor talapzatára kö­nyökölt és mélyen beszívta a tó párás levegőjét, a tavi vi­rágok kesernyés illatát. A csil­lagok visszfénye elborult a víztükrön, könnyű köd szállt a tóra. De a csillagok egyre fényesebben tündököltek és már kibontakoztak a sötétből az alvó ágak, a csillogó kö­vek és az ülő Magacitl mo­solygó • arca. Lösz adflig álldogált és né­zegetett, míg a kőre támasz­tott karja elzsibbadt. Kikkor eltávolodott a szobortól és hirtelen megpillantotta a lép­cső alján Aelitát. A lány mozdulatlanul ült és elmeren­gett a felcete víztükrön him­bálózó csillagokon. — Aiu tu ira haszhe, Aelita — mondta Lösz és csodálkozva hallgatta a furcsa hangokat, amelyek ajkán fölcsendültek. Olyan nehezen mondta ki őket, mintha fagy dermesz­tette volna meg a száját. Kívánsága mintha önmagától öltözött volna ezekbe a fur­csa szavakba: „Itt maradhatok magával, Aelita?” Aelita lassan hátranézett. — Igen — mondta. Lösz leült melléje a lépcső­re. Aelita haját fekete köpe­nyének csuklyája fedte. Arca kivehető volt a csillagfénv- ben, de szeme nem látszott, csupán fekete árnyék a szem- üregénél. Hidegen, nyugodtan kérdez­te: — Maga boldog volt ott, a Földön? Lösz nem felelt azonnal. Ránézett a lányra: Aelita ar ca merev volt, szája szomorú. — Igen — mondta Lösz. — Boldog voltam. — Mitől boldogok az embe­rek a Földön? Lösz megint ránézett, — Azt hiszem, nálunk, a Földön az a boldogság, ha az ember elfelejtkezik magáról. Az a boldog, akiben megvan a teljesség, a kiegyensúlyozott­ság. és aki azokért kímn élni. akiktől ezt a teljességet, ki­egyensúlyozottságot, örömet, kapja. Aelita most Lösz felé for­dult. Láthatóvá vált tágra* nyílt szeme, amely csodálkoz­va nézte est a fehérhajú em­beróriást. — Ezt a boldogságot a sze leiemben lehet megtalálni — mondta Lösz. Aelita elfordult. Hegyes csuklyája rázkódott. Nevetett talán? Nem. Vagy sírt? Azt sem. Lösz ijedten fészkelődön a mohos lépcsőn. Aelita eny­hén reszkető hangon megszó­lalt: — Miért hagyta ott a Földet? — Meghalt, akit szerettem — mondta Lösz. — Nem volt hozzá erőm, hogy legyűrjem a kétségbeesést. ' rettenetesen fájt az élet. Szökevény va­gyok. Gyáva szökevény. Aelita kidugta kezét köpe­nye alól és rátétté Lösz szé­les kézfejére: megérintette, aztán visszahúzta ujjait a köpeny alá. — Tudtam, hogy egyszer eljön ez az életemben — mondta tűnődve. — Már kis­lánykoromban furcsa ál­maim voltak. Magas, zöld hegyeket láttam, szürke fo­lyókat, nem olyanokat mint az itteniek. Felhőket, hatal­mas, fehér felhőket és esőt, záporozó vizet. És nagy, magas embereket. Azt hit­tem, hogy megtébolyodom. A tanítóm később azt mondta, hogy ez volt az ashe, a belső látás. Bennünk, Magacitl utódaiban él még egy másik élet emléke, szunnyad az as­he, mint a meg-nem-éreit mag. Az ashe szörnyű erő, hatalmas bölcsesség. De nem tudom, mi az a boldogság. Aelita mindkét kezét ki­dugta most a köpenye alól és szinte tapsolt, mint egy kis­gyerek. Csuklyája ismét ráz­kódott. — Sok-sok éve idejövök éj­jelenként erre a lépcsőre és nézem a csillagokat. Sok min­dent tudók. Tudok olyat is, amit magának nem kell sóim megtudnia. De boldog csak gyereklzorómban voltam, ami­kor felhőkről, záporesőről, zöld hegyekről és nagy em­bereikről álmodtam. Tanítóm figyelmeztetett, azt mondta, hagy elpusztulok. Arcát Lösz felé fordította és hirtelen elnevette magát. Lösz szíve elszorult: olyan csodálatosan szép volt Aelita, olyan kábító, édes-keserű il­latot árasztott a csuklyája, a keze, az arca. szája. — Azt mondta a tanítóm: .,Elpusztít téged a hao”. Ez a szó leszállást jelent. Aelita elfordult és szemé­be húzta csuklyáját. Ego darabig hallgattak, az­tán Lösz megszólalt: — Mondja el nekem, amit tud, Aelita. — Titok — felelte ünnepé­lyesen a lány — de maga em­ber. ezért sok mindent el kell majd úgyis mondanom magá­nak. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom