Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-14 / 168. szám

Pf st Wfccrt/ ^Ctrlan 1957. NOVEMBER 14. CSÜTÖRTÖK M indannyian jól emléke­zünk még Barabás Til- bor: Rákóczi hadnagya című finnjére, amelyért szerzője an­nak idején Kossuth-díjat ka­pott. Az író most újra roman­tikus téma feldolgozására vál­lalkozott. Uj filmjében, a Csá­szár parancsára című színes magyar filmben emléket állít a magyar felvilágosodás hős apostolainak, a Martinovics- féle köztársasági mozgalom részvevőinek és a mozgalom magyarországi vezetőjének: Hajnóczy Józsefnek. A film középpontjában Haj­nóczy József, a tudós és for­radalmár áll a maga emberi gyengeségeivel, s szerelmével. Látszólag tehát a film írója teljes képet fest történetének hőséről, a nézőben mégis olyan Utóérzet támad, hogy csak kül­sőségében ismerte meg Haj­nóczy Józsefet csakúgy, mint az összeesküvés többi tagját, A cselekmény során nem bon­takozik ki teljességgel az egész összesküvés indító oka: csak néhány filmkocka utal a nép mérhetetlen nyomorára, de még ez sem magyarázza világosan, mi készteti Marti­novics apátot, Hajnóczy! és a többieket a császári hatalom elleni szervezkedésre. Ha nem ismernénk a. történelemből a Martinovics-féle összesküvés társadalmi hátterét, s indító- okát, bizony fejtörést, okozna minderre feleletet kapni a film történetéből, amely túlságosan leegyszerűsítve próbálja fel­tárni a felvilágosodás korának magyarországi problémáit. A film hibái ellenére még­is sikerre tarthat számot, el­sősorban azért, mert történel­münknek ezt a korszakát, pon­tosabban a Martinovics-féle összeesküvést, igen kevesen dolgozták fel eddig alkotómű­vészeink közül. De a sikert biztosítja néhány színész ki­emelkedő teljesítménye csak­úgy, mint Badal János jól si­került színes felvételei. (pnikner) A szovjet filmhét sikere megyénkben Megyénkben befejeződött a Bzovjet film ünnepi hete. Ez idő alatt több, mint százötven filmszínházban vetítették a legújabb és felújított szovjet filmeket — igen nagy siker­rel. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a százhat­vanezer mozilátogató, aki ezen a héten megtekintette megyénkben a bemutatásra került szovjet filmeket. De ez a szám mást is bizonyít. Elsősorban azt, hogy az idei szovjet filmhét eredménye­sebb volt a tavalyinál. Har­minckétezerrel többen látogat­ták a mozikat, mint tavaly. Mindez meggyőzően bizonyít­ja, hogy a • megye közönsége nem zárkózik el a szovjet fil­mek megtekintése elől, sőt még többen fordultak meg a mozikban, mint más hetek al­kalmával. Cegléd három mo­zijában például hétezerötszáz, Nagykőrösön hétezer, de még Nagykátán is négyezer mozi­látogató volt ezen a héten. Az ünnepi hét sikeréért di­cséret illeti a Pest megyei Moziüzemi Vállalat valameny- nyi dolgozóját a jó szervezé­sért és a filmszínházak ízlé­ses feldíszítéséért egyaránt. LEGYEN MÁR VÉGE! A Kertészeti Magtermel­tető és Vetőmagellátó Válla­lat monori üzemében dolgo­zott 1950 február 5-től Hö- römpő Jenő normás beosztás­ban. 1957. március másodi- kán elbocsátották. Az elbo­csátást sérelmesnek találta és fellebbezett. 1957. április 25-én a fővárosi TEB visz- szahelyezte a vállalathoz. Augusztus 7-én ismét elbo­csátották Hörömpő Jenőt. Is­mét fellebbezett. Október 9- én a fővárosi TEB megint tárgyalta az ügyet. Október 14-én a Pest megyei TEB tűzte napirendjére, majd no­vember 8-án újra a fővárosi egyeztető bizottság tartott tárgyalást. Döntés még nem született. Ehhez Hörömpő Jenő csökkent munkaképes­ségét igazoló okmányra van szükség. Sérülését a monori vállalatnál szerezte sportbal­esetből kifolyólag. A legutolsó tárgyalásra pár ember aláírásával nyi­latkozatot küldtek, amelyben megjegyzéseket tesznek Hö­römpő munkafegyelmére és kijelentik, hogy nem hajlan­dók vele együtt dolgozni. Hogy fajulhatott idáig a dolog? Ki is tulajdonképpen ez az ember? — Módot kell nyújtani ar­ra, hogy tovább fejlessze tu­dását. Képesnek tartom, hogy nagyobb feladatokat is elvégezzen — írták róla 1953-ban. — Munkakörében nagy gyakorlatot szerzett, ezen a téren jó meglátásai vannak. Időméréseit úgy készíti el, hogy a dolgozók szeretik. Igazságos, nem esik túlzások­ba vagy végletekbe. Nyílt fellépésű, bátor, határozott, kiváló kritikai érzéke van. További alkalmaztatását ja­vasolom — született róla a vélemény 1956-ban. Ugyancsak tavaly írta róla telepvezetője: — Most készül, hogy meg­nősüljön. Szereti a vidám társaságot. A beosztásában megfelelő, azért további al­kalmaztatását javasolom. Ilyen vélemények után hi­deg zuhanyként hat a válla­lat jelenlegi állásfoglalása. Miért e nagy véleménykü­lönbség? Nem állítjuk, hogy Hö­römpő Jenőnek nincsenek hibái. Ezek a hibák azonban szerintünk nem indokolják, hogy fizikai munkára se al­kalmazzák. Hörömpő Jenő pedig fizikai munkát kért, holott voltak olyan munka­körök, amelyeket el tudott volna látni. Bizonyára a TEB most is az előbbihez hasonló döntést hoz majd, hisz a körülmé­nyek azóta sem változtak. A vállalat hajthatatlansága pe­dig belekerült egy csomó pénzbe, hisz Hörömpő Jenő első elbocsátásától a vissza­helyezéséig, a második elbo­csátástól pedig napjainkig nem dolgozik. Az első visz- szahelyezéstől visszamenően meg kellett fizetni munkabé­rét. Ez az ember második el­bocsátása óta több, mint há­rom hónapja nem kap fize­tést. Fiatal házas. Sok min­denre szükségük lenne. Fele­sége gyermeket vár, aki na­ponta pár órai munkáért ha vi 600 forintot keres. Ebből pedig nem sokra telik. Emberségesebb magatar­tást tanúsíthatna a monori vállalat. Ha mást nem, leg­alább azt kellene méltányol­niuk a vezetőknek, hogy Hö­römpő Jenő eléggé népsze­rűtlen beosztásban — a véle­mények szerint — megállta a helyét. Miért ne lenne hát jó fizikai munkára? Nem lenne helyesebb, ha ehelyett az út helyett inkább azt vá­lasztanák, hogy állandó ne­velőmunkával, ha kell, bírá­lattal lefaragnák hibáit, ds hagynák dolgozni? Reméljük, most már végle. gesen rendeződik Hörömpő Jenő ügye. Annál inkább bí­zunk ebben, mert a Kerté­szeti Magtermeltető és Vető- magellátó Vállalat megbízott vezetője, Jenei István elv­társ megígérte, hogy tüzete­sen utánanéz az ügynek és a vizsgálat eredményeként megteszi a szükséges intéz­kedéseket. Farkas István c l r/)est nieqijei iítírlap fotópályázatára beérkezett munkákból Tavaszi hangulat Beküldte: Ceglédi Vasutas Foto Club \ MEDOSZ titkársága megtárgyalta a Pest-lígrád megyei területi bizottság munkáját A Mezőgazdasági és Erdé­szeti Dolgozók Szakszervezeté­nek Pest—Nógrád megyei alap­szervezeteiben sok helyütt nem használják fel a tagdíjakból visszamaradó pénzösszegeket, s ugyanakkor nem fizetnek sem­miféle segélyt a dolgozóknak. A MEDOSZ titkársága keddi ülésén éppen ezért külön fog­lalkozott a területi bizottság pénzgazdálkodásával, s utasí­totta az érintett alapszerveze­teket. hogy a visszamaradó tagdíjak egyrészét kulturális és sportberuházásokra, másik ré­szét pedig szociális segélyekre fordítsák. riimtimtuiiiiimiimiiiHmniiiiiHiiiiiniiMHiitiiiiitmiiHiiiiiiHiimtiiiiiinimfimiitiHiiiiiiiiiMiiiiniHiiiiHiiiimiiifiiimiNMmmt« Kilenc hónap alatt több mint 300 balesetet okoztak a szabálytalanul közlekedő kerékpárosok Az Országos Rendőrfőkapi­tányság közlekedésrendészeti osztályának tájékoztatója sze­rint 1951 óta évről évre csök­kent a közúti balesetek szá­ma. Az ellenforradalmi ese­ményeket követő időben.,azon­ban jelentősen meglazult a közlekedési fegyelem, több baleset volt, mint a korábbi években. A közlekedési bal­esetek nagy részét kerékpáro­sok és fogatolt járművek okoz. táik. Amint a tájékoztató közli, ez év első kilenc hónapjában a szabálytalanul közlekedő ke­rékpárosok 307 közlekedési balesetet okoztak. Ebből 170 súlyos, csaknem 100 könnyebb sérüléssel, 34 pedig halállal végződött. Ugyanezen idő alatt a fogatolt járművek 217 bal­esetet ökoztak. Ezeknél a bal­eseteknél huszonheten életü­ket vesztették, 96 személy sú­lyos sérülést szenvedett. A legsúlyosabb baleseteket a kerékpáros vagy a hajtó it­tassága okozta. FURCSA CSEKKEK Az Angol Bank csekklap he­lyett bármit elfogad, ha elég bélyeg van rajta. Páncélszek­rényeiben a legsajátságosabb „csekket” őrzik, így üres brandys üvegeiket, zsebken­dőket, . keménytojásokat és krikettgolyókat. TJénteken étkeznek az első *■ „telepesek” — száz 10— 14 éves fiú és lány — a fóti Gyermekvárosba. Hogyan ké­szülnek fogadásukra, mi várja majd őket új otthonukban — ezt kutattam kedden, három nappal a Gyermékváros meg­nyitása előtt. Az első felületes benyomás: ridegség, üresség. A kastély több mint hatvan kisebb-na- gyobb szobájában, termében, a melléképületekben alig látni néhány embert. Bútor, be­rendezés — néhány tucat vas­ágyat kivéve -.r- nincsen. A há­lószobák fala még csak félig festett, a szobák egy részében gerendák tartják a mennyeze­tet. A raktárban százszámra tornyosulnak , a gyapjútaka­rók és a hófehér ágyneműhu­zatok — de matrac, ágynemű még nincsen. így várná gyermekeit az új Otthon? Nem! (Már csak azért sem, mert péntekig biztosan meglesznek a matracok, a nélkülözhetet­len bútorok, rendben lesznek a legszükségesebb helyiségek. De nem ez a legfontosabb.) A Gyermekvárosba kerülő fiataldk nagy részét nem közvetlen anyagi okok hozzák ide. A rossz erkölcsű, fel­bomlott családok, vagy csa­lád híján az utca és a kocsmák züllött elemeinek „példája” helyett a becsület, az értelem és a szépség formálta ember- lég, az áldozatvállalásra és az örömre egyaránt hajló jel­lem példája az, amire legin­kább szükségük van A „példák” nem lehetnek csak és elsősorban tökéletes­sé misztifikált történelmi hő­sök, hanem élő, hús-vér em­berek, emberi gyengeségekkel és azokat legyűrni törekvő emberi erényekkel. Mint ahogy élő, hús-vér ember .az a sok százezer anya és apa, aki elsősorban a maga dolgos éle­tének, becsületes jellemének példájával neveli gyermekét. A Gyermekvárosban — a ta­nár és a nevelő közvetlen feladatán túl — a maga mód­ján minden felnőttnek ilyen „példának” kell lenhie, * A pénteken érkező „telepes” gyerekeket megelőzték a „telepes” felnőttek. Néhány pedagógus, a raktáros, a gondnok, technikai dolgozók. Ami gondja csak van annak, hogy a rideg, gondozatlan kastélyban megvessék az otthon alapjait, hogy rendez­zék, használatba állítsák az államtól és a társadalmi szer­vektől már megérkezett fel­szereléseket — az most mind az 6 vállukat nyomja. Pedig ők is most raknak fészket, a legtöbben családostól jön­nek, most érkezik a bútoruk, holmijuk. Egy folyosóról nyíló, köze­pes nagyságú szoba (még üres. a bútorok a vagonban vannak) — ez a Kemenesi pe­dagógus-házaspár lakása. Szótlanul nézem — mit is le­het mondani egy egyetlen he­lyiségből álló lakásra — Ke­menesi pedig büszkén kérde­zi: „Úgye. milyen szép?” Igazi lakás? Majd az is lesz, ké­sőbb, biztosan. A Gyermekvá­ros legfiatalabb pedagógusai­nak — s erre még büszkéb­bek, mint a lakásra —, az egyhetes házas 25 éves férfi­nak és 23 éves asszonynak egyelőre csak annyi az igé­nye, hogy fedél legyen a fe­jük felett. De ugyanezt mond­ja Csikós Ferenc tanár is, alki szintén pedagógus-feleségével és tízéves lányával költözött ide. Kétszoba-komf őrt os la­kásból jött, itt az volt az egyetlen kérése: akkora szo­bát kaphasson, ahol a leg­szükségesebb bútorok elfér­nek. Ezt megkapta, s most elé­gedett. Több is, mint elégedett. Te­le van tervekkel, céldkkal. De ezek már a Gyermekvárost illetik. Csikós a téglási ne­velőotthonban dolgozott ed­dig. Tanítványai közül ha­tan jönnek ide Fótra. de leg­alább háromszor annyi volt a jelentkező. Egy kisfiú, amikor megtudta, hogy a Gyermekvá­rosba csak állami gondozot­tak kerülhetnek — nem tud­ván pontosan a szó értelmét — arra kérte szüleit: legyen ő is állami gondozott, hogy ne­velője utó i mehessen. Csi­kós több hangszeren játszik, ért a zenepedagógiához is. Már megvannak az elgondolá­sai a Gyermekváros zenei éle­téről. Mielőbb meg alkarja alakítani, önálló műsorra fel­készíteni a fiatalok zeneka­rát. A „hivatalos" tervet még nem beszélték meg, most még a „szervezési” feladatok az előbbrevalók. Ehhez tar­tozik az is, hogy a pedagógu­sok segítenek a takarókat a raktárba hordani. Akik a „telepesek” közé jelentkez­tek, tudták, hogy az első napokban fizikai munka vár rájuik. De közben már érnek a nevelési, oktatási elgandolá- sök. Kovács József számtan- fizika szakos tanár a talián- dörögdi általános iskolából jött ide. A kis falusi iskolá­nak szép szemléltető eszközei, kísérleti felszerelései voltaik — itt pedig egyelőre még egyetlen darab sincsen. Ko­vács József bízik abban. — bizonyára nem alaptalanul —, hogy kezdetnek majd csak kapnak valahonnan. Később pedig — úgy tervezi — a gye­rekeik maguk is készíthetnek ilyesmit, az ipari tanulók is, az iskolások is és nemcsak sa­ját szükségletre, hanem el­adásra is. A Gyermekváros felnőttel körében van már egy jól ösz- szeszokott kis kollektíva. Bar­na Lajos igazgató, Perge Im­re raktáros (az igazgató mel­lett egyébként ő a Gyermek- város „mindentudója”), a gondnok és az élelmezési ve­zető tíz év alatt négy gyer­mekotthont szerveztek meg együtt. Két-három évenként, amint megszilárdult egy-egy új gyermekotthonban a mun­ka, mindig tovább mentek. Most tréfásan azt mondják: még szerencse, hogy egy ilyen nagy, úttörő jellegű intéz­mény éleiének teljes kialakí­tása tovább tart, legalább nem fenyegeti őket a veszély, hogy rövid idő múlva innen is el kell menniük, K ár, hogy a gyerekek nem találkoznak már azokkal, akik most szép rózsaszínűre festik a lányok hálószobájá­nak falát, sárgára a fiúkét. Huszonhármán dolgoznak itt, hétfő reggel óta. s csütörtök estére készen akarnak lenni egy egész sor szobával, terem­mel. A legtöbbjük kezében pedig bizony régen volt már ecset. Ügy történt a dolog, hogy egyetlen vállalat sem tudott most hirtelenében mun­kásokat adni a festéshez. A gyerekeket viszont mégsem lehet piszkos falak között fo­gadni. Mit lehetett tenni: az építőipari dolgozók szakszer­vezete megkért néhány üzemi párt- és szakszervezeti funk­cionáriust, gazdasági vezetőt, akinek eredeti szakmája a szobafestés, segít se nek a Gyermekvárosnak. Hát most itt vannak, segítenek . ■. s Segít a társadalom sok más módon is. A sok munkafel­ajánlás, a téglaj egy -eladási akció, a Nőtanács kezdemé­nyezése az óvodások házainak felépítésére, a Német De­mokratikus Köztársaság nagy­értékű küldeménye — már mind ismeretes. De felkeres­te a Gyermékvárost a Buda­pesti Földművesszövetkezet egyik újpesti boltjának a ve­zetője is. mondván, hogy neki öt gyereke van, segíteni akar hát a szülőtlen gyerekeken. Beszerez. kiszállít minden élelmet, amire a Gyermekvá­rosnak szüksége van. Kedden járt Foton a Timát utcai ipa- ritanuló-intézet egyik vezető­je, megnézni: hány fiatal jöj­jön ki tőlük a lakatosmunkák elvégzésére, Tgen, a Gyermekváros-* ügye a társadalom ügyé­vé vált. Ha az épület átadása óta eltelt rövid idő alatt ez a segítség még csak kevéssé is realizálódott, ha igen sok is még a szervezési, technikai zökkenő, most már nem két­séges. hogy az állam, a tár­sadalom biztosítja a Gyermek­város — legalább is legszük­ségesebb — anyagi kereteit. Néfayon nagy dolog ez. De mégis — csak keret, előfelté­tel, lehetőség. Kerültek ki már bőnözők, gyenge jelle­mek, az igazi értékeket érté­kelni nem tudók olyan csa­ládból is, ahol ételben, ru­hában, anyagikban nem volt hiány. A munka oroszlánrésze, a családi otthont nélkülöző gyermekek emberré nevelé­se a Gyermekváros tanáraira, nevelőire, felnőttéire vár. Bi­zonyára nem válik be s nem valósul meg majd minden el­képzelésük, éri őket sikerte­lenség. csalódás ís. Csak a „te­lepesek” nagy kezdeti bizal­ma maradjon meg, vala- mennyiük bizalma, hogy a legrosszabb gyerekből is lehet — érdemes is a mi társadal­munk számára — igaz embert nevelni. Izsák Erika A császár parancsára

Next

/
Oldalképek
Tartalom