Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-10 / 165. szám

4

“'WCiríap

1957.-NOVEMBER 10. VASÁRNAP

Beszélgetés az írókkal

F

ehér Klára útra készül. Zártkörű színdarabpályázatra kapott meghívást. A mai nőről kell színpadi művet alkotnia; A pályázat szervezői megkérdezték tőle: vállalja-e a feladatot? Március közepéiig készen kell lennie.

— Vállalom — felelte az írónő habozás nélkül.

Akik emlékeznek még Fehér Klárára, az újságíróra, azokat talán kevéssé lepheti meg ez a gyors határozókészség és bátorság. De az újságírói munkát az íróitól mégiscsak el kell határolni. Hiszen egy színpadi mű megalkotása mindenképpen nagyobb feladatnak látszik, mint bármely újságírói probléma megoldása.

Elárulja a titkot,

— Régóta tervezgettem, hogy a Szabad Népben évekkel ezelőtt megjelent „Marna“ című riportnovellámból színdarabot írok, Ennek a kis írásnak a középpontjában egy nagyon derék anyós áll, aki unokáinak az istápolására vidékről jön fel a fővárosba, ahol azután vejének és gyermekének a cselédjévé nyomo- rodik. Ekkor eszmél arra, hogy elvétette az utat és új életet kell kezdenie. Ez a színdarab magja, még inkább kiindulópontja, tehát az első felvonás. Ez készen van, A másik kettőt kell még megírni A pályázat kiírói biztosították azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a rendelkezésre álló rövid idő alqtt is elkészülhetek a színdarab megírásával;

K

iderül, hogy Fehér Klára beteg s megbízói módot nyújtanak neki arra, hogy gyógykezeltetését egybekösse az alkotómunkával. Egy csehszlovákiai szanatóriumiba kell utaznia, ahol orvosi felügyelet mellett teljesen az írói munkának szentelheti idejét.

Fehér Klári mindig jókedvű és szinte robban a tettvágytól, de most a szokottnál is túlfűtöttebb lelkiállapotban, van. Nagy öröm érte: a Szovjetunió megvásárolta kiadásra kerülő új könyvét, a „Földrengések szigetét”. Tartalmát ismerve, azt gondolná az ember, hogy Fehért a szovjet tudósok beavatták titkaikba s többet tud a mesterséges holdakról, irányítható rakétákról és mindarról, amit még ezek után feltalálnak, mint más.

— A Földrengések szigete néhány hét múlva már megjelenik — újságolta. — Regény. Története a jövő századiban játszódik. Akkor, amikor az élet olyan gazdag és gondtalan, lesz, hogy minden

embernek bőségesen jut cipő, ruha, ennivaló. A munkaidő napi négy óra lesz, a házak előregyáirtott rugalmas vasbetonból — elasztitonból — percek alatt épülnek és természetesen , minden ifjú pár ingyen kap tágas, szép * otthont .., A föld nagy részén szabályozott éghajlat lesz, a sivatagok helyén narancs- és datolyaligetek.:. Az átlagos emberi életkor 140— 150 év lesz és száz évig tart az ifjúság... A zötyögős villamosok helyett quintobuszo- kon közlekedünk, ezek szédületes sebességgel száguldanak majd földön, levegőben, tengeren, tenger alatt. Hogyan él majd a jövő század embere? Milyenek lesznek örömei, gondjai, hogyan szórakozik, milyennek látja a világot és hogyan indul újabb és újabb harcba az elemekkel, hogyan száll szembe a pusztító földrengésekkel — erről szól ez a könyv. De valami másról is. Az élet öröméről, arról, hogy mennyi szépség és lelkesítő dolog van a tudásban, tanulásban, kutatómunkában, kalandban.

C

seres Tibornak most jelent meg új könyve címe: „Különféle szerelmek“. Nqvellás kötet. Elég nagy port vert fel. Ezenkívül Móricz Zsigmond Égi madarából írt forgatókönyvet; A Hunnia már el is készült a filmmel és lehetséges, hogy még az idén bemutatja. De Cseres nem pihen. Máris új témán dolgozik.

— Falusi tárgyú regényt írok — közli. — A szövetkezeti életről fog szólani. Jövőre elkészül. A novellaírással sohasem várok. Erre regényírás közben is jut idő.

Csak színdairabírásra nem vállalkozik.

•— Félek tőle. Számomra ismeretlen műfaj; Ha lenne egy stúdió, amely nem riad meg a kísérletektől — más lenne. Aki színpadíró akar lenni, annak meg kell szoknia a színpadot és meg kell ! tanulnia a színpadi technikát és fel kell készülnie arra is, hogy néhányszor meg kell bukni áhhoz, hogy valami sikerüljön végre. Egyelőre nincsen színház; amelyik ezt a kockázatot vállalná;

ATasvári Istvánnak most je- ' lent meg a hetedik verseskötete: a „Tizedíziglen”. A Magvető adta ki Van benne néhány vers azók közül is, amelyek ma büszkén hirdethetik egy költő helytállását. Az új verskötet érdekesmód az üzemi sajtóban váltotta ki

a legnagyobb visszhangot. A munkásság nem felejt, A Turbo, a Klement Gottwald- gyár lapja leplezetlen rokon- szén wel köszönti Vasváriban azt a dalnokot, aki „íróink, költőink közül az elsők között volt, amikor a nép igazsága mellé kellett állni“.

Vasvári ma nagy kedvvel dolgozik. Indokolja is:

— Történelmi tény: másodszor szabadított fel bennünket a vöröshadsereg. Itt most nemcsak a munkásosztály hatalmának a visszaállítására gondolok. A második felszabadítás a tisztultabb gondolkozás győzelmének az érvényre juttatását is jelentette. A költőben minden visszhangot kelt. Olyan, mint az eol- hárfa. Az elmúlt egy év leforgása alatt többet írtam, mint a felszabadulástól számítottan utolsó verseskötetem, a „Torlódó nyár" kiadatásáig. Remélem, ezentúl mindig így lesz.

Kaletai Gábor

32 TOULOUSE-LAUTREC TEXASBAN

A texasi Dallasban francia képzőművészeti heteket rendeznek. Az albi múzeum ebből az alkalomból Toulouse- Lautrec 32 festményét és metszetét bocsátotta a kiállítási bizottság rendelkezésére.

* t—

Arammal védik a könyveket

Könyvtárakban, archivu-§

mokban, amelyeket nedvesség 1 er, gyakran találkozunk az | úgynevezett penészgombával 1 — a könyvek, kéziratok és do- | kumentumok legveszélyesebb \ ellenségeivel. A könyvélősdíek | kiirtására formalingázt hasz-1 nálnak, amely viszont a papír. I vásznát is rongálja.

Szovjet tudósok egy csoport- | ja a könyv kártevői ellen új 1 védöszert talált fel. A tudósok | megállapították, hogy a magas- 1 frekvenciájú áram gyorsan 1 fertőtleníti a papírt. Ehhez 1 csupán az szükséges, hogy a I könyvet állítsák két falemez | közé és 10 percig tartsák ma- | gasfrekvenciájú elektromág- § noses tér hatása alatt. A fér- 1 tőtlenítésnek ez a módja nem I tesz kárt sem a szövegben. | sem pedig a papír anyagában. 1

700 millió analfabéta 1 van a világon

Evans dr„ az UNESCO ve- | zcrigazgatója közölte, hogy a | világ lakóinak kereken 44 szá- | zaléka, azaz 700 millió felnőtt | sem írni, sem olvasni nem tud. 1 Afganisztánban, Szaud-Ará-1 biában és Afrika különböző te. I rülctein él a legtöbb analfabé- 1 ía: a lakosság 95—99 százaié- 1 ka. Indiában az írástudatlanok | száma 80—85 százalék, Boli- 1 viában G7, Brazíliában 50, Por- § tugáliában 44, Görögországban | 25 és Bulgáriában 24 száíuksls. f

iiiiiiiiiMHiiHntiiiitttfmtuiiittiiMmttHiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiitittiHiimmmmiMiiiiiimiióffiiiiiiiiiiiittittiiiHiHtiii H

KÖLTŐ BARÁTOMNAK 1

o. . I

attam a zászlót lenn a porban, taposta bőszült söpredék.

Láttam a tiszta embert holtan,

kinek kivágták a szívét. i

Hallottam fojtó, pernye-szélben: |

felbolydult horda vért kiált —

Nem új kereszten, kötélen f

koneolták már az Ács Fiát.

S aki elárult harminc pénzért |

kínbafúlt munkáshatalom, a zsoldos, ki bármely igéért szót emel — jobb lett-e vajon?

Listát kormait az életedről, még éltél, kockát pergetett; 1

várhattad, melyik siheder jön f

s végez, vagy eljátszik veled. 1

Védelmet sehol nem találhat, ki minden szél elől lapul; |

* kiszolgáltatott, megvert állat, I

ki fogra nem foggal válaszol. 1

Szőrmentén szólnál ordasokkal? \

Csak cinkos érthet szót velük.

Minket gyűlölnél? ... Milyen okkal viselnéd végképp szégyenünk?

VASVÁRI ISTVÁN 1

<y£ máméi ^őívlafL

GYERMEKPORTRÉ Beküldte: Szabó Károly, Cegléd

ELTÉVEDJEK Beküldte: Ceglédi Vasutas Foto Club

luiimHiHttiiiiinimiiiitHiiiiiiiiiiiimniiiiiiiimmiiiiitiiiiiiiniiHiitimtmiiiHminHmHHmnmiifinttmiflHHMnwMimtnijiiimimmiimn^^ immniumiiiiimiiniunnfnMiiiiiiiimitiiitiinimtimiiiuttumimiuiiiiiiuiuitiitoimi

A földrengések szigete

Részletek Fehér Klára pályázaton első díjat nyert, rövidesen megjelenő regényéből*

A regényrészletek szereplői: id. Bencéné, Bence András, fiatal tudós, a fia, Bence Jancsi, ennek öcs- cse, Imre és Tibi (Jancsi barátai), Fred Wilkins professzor, Bence András asszisztensei: Eszter, Éva (orvostanhallgatók), Zsuzsi, újságíró, Barlay Tamás geológus;

Az Óceánnak ezen a vidékén, a száz évvel ezelőtt felfedezett tengeralatti kéregtörések, vulkánikus szigetek és földrengések birodalmában — mintha nem is tengerben, hanem hegyes, bozótos, vad vidéken utazna az ember. Az utas — kinézve a quintobusz ablakán — szinte elfeledkezik arról, hogy vízben jár — a reflektorfényben hegyeket és Völgyeket, sziklákat és ágas-bogos fáknak ’ tűnő valamit lát, amiről csak közelből veszi észre, hogy bonyolult korai Iképződmé nyék. A halak itt távolról sem olyan alakúak, mint a pontyök, harcsák, keszegek vagy pisztrángok, nem hasonlítanak a tonhalakra, cápákra, vagy keskeny, síkos testű angolnáikra sem. Mintha te fötdi réteket hozta'volna le a természet a tenger alá, mintha emberi szem nem látta varázslatos birodalmat akart volna építeni egy irigy tündér.

A quintobusz utasai nem tudtak betelni a. káprázatos látvánnyal. Mintha rózsalugasok között úsztak volna, de a lugas futórózsái kinyúltak. mozogtak, ágaskodtak, színüket és alakjukat változtatták pillanatról pillanatra.

Bencze András a térképen figyelte a megtett utat.

— Perceken belül elérjük a Ker- madec-Tonga árok és a múlt századbeli geofizikai évben felfedezett Üjvilág-árak kereszteződését. Ott délkeletre fordulunk vissza és a Földrengések Áramlását követve megközelítjük az Ugráló Csúcsokat.

— Miket? — kérdezte Eszti.

— Az Ugráló Csúcsokat — felelte a professzor. — Ez a tengeralatti hegyvonulat arról nevezetes, hogy még senki sem tudta pontosan megmérni, sem a csúcsainak helyét megállapítani, mert vándorolnak.

— Egyik helyről a másikra?

— Bizony, úgy. Lesüllyednék, kiemelkednek, felbukkannak ötven kilométerrel odébb .. no persze nem kell azt hinni, hogy valóban ugyanaz a csúcs indul sétára, de annyi szent, hogy a két-három évente ismételt mérések mindig más adatokat eredményeztek. Ezen a vidékén nemcsak a szigetek tűnnek el és emelkednek ki, — ugyanilyen változások történnek a tenger alatt is. De most elkapjuk a csúcsokat és kilessük a titkát.

A quintobusz valóban elérte a Földrengések Áramlását. Az áramlás irányában a gép sebessége érezhetően gyorsult, szinte ellenállás nélkül tört előre a vízben. Eszti uzsonnát tálalt a társaságnak; osztrigát sülthúst, ananászt és teát. Bencze

élvezettel kortyolta az italt, amikor Tamás a megafonon kiszólt a pilótafülkéből:

— Emelkedünk.;. pedig nem irányítottam felfelé a gépet.

— Mennyit?

— Ötszáz métert.

— Hűha.

Bencze lecsapta a teáscsészét és kirohant a műszerekhez.

— Próbálj újra lejjebb süllyedni, Tomikám.

Barlay Tamás meghúzta a „mélység” fogantyút. Az ellenőrző lámpák pirosán kigyúltak, s a gép tovább is emelkedett.

Bencze kitekintett az ablakon. Az áttetsző megapressztitonnal bevont ablakokon át kavargó, forgó víztömeget látott, amely úgy sodorta és dobálta a kis halaik és tengeri füvek millióit, mint a forgószél a tépett leveleket.

— Tengerrengés van... ne ijesz- szük meg a többieket. Próbáljunk emelkedni.

Amilyen lehetetlennek tűnt a quintobuszt mélyebbre vinni, úgy repítette most felfelé egy hatalmas erő az egész allcalmatosságot. A mélységmérő háromezer méterről kettőre, majd pillanatok alatt ezer- ötszázra. nyolcszázra, háromszázra ugrott.

Itt mintha csendes öbölbe értek volna, a kavargás elült, a hullámok egyenletesekké váltak, a quintobusz szelíden siklott tovább,

— Idáig nem ér fel a kavargás — csodálkozott Tamás.

— Vagy közben odalenn is végét járja a tánc. Nem lehetett nagyobb katasztrófa, különben nem tudtunk volna ilyen könnyen kikászálódni belőle.

— Hát mekkora a „nagy” katasztrófa- a professzor úrnál? — mormogta Tamás. — Nékem éppen elég volt.

Hm, hát én se keveseltem. Mondd csak, meg tudnád határozni, hogy melyik volt az a pont, ahol a háromezer méteres mélységből emelkedni kezdtünk?

— Azonnal.

— Akkor kérlek, menjünk odfl vissza.

— Oda?

— Igen, de ne ijedj meg, nem olyan mélységbe, csak afölé a pont fölé.

— Én nem vagyok gyáva... de őszintén szólva nem is voltam különösebben kíváncsi arra az átkozott pontra. De hát, ha nagyon akarja, visszafordíthatom a gépet.

A quintobusz szelíden engedelmeskedett.

— Nézze csak, professzor úr, milyen különös halak — mutatott ki a tengerre, amelyen valóságos fénv- országutat szántott az atomlux.

— Főtt halaik — felelte Bencze

— Mint a Schlaraffenlandban,

— Nem tréfálok. A hatalmas.

tengeralatti kitöréseknél nagy területen forróvá válik a tenger vize. Nézd csak meg a) vízhőmérőnket.

Tamás a műszerre nézett és tátva maradt a szája.

— Százhárom Celsius fok. -.. kedvem volna halászni a természetes halászléből. Csak a tengeralattjárón ez egy kicsit körülményes.

— Ne búsulj kenyeres, átélünk mi még nagy tengerrengést is, akkor a mi szigetünk körül is sült ha. lak fognak úszkálni!

— Az már igen!

— De inkább ne kívánjuk — mosolygott Bencze. — No. nézzük, visz- szaértünk? r

— Lehetetlen — ámult Tamás.

— Miért volna lehetetlen? A műszerek pontosak.

— De nézzen..!' nézzen oda ki.; i hegyek!

— Látom.

— De az előbb nem voltak.

— Mosf emelkedtek ki.

— Nahát... berajzolom a térképbe.

— Legközelebb úgysem találnád meg — nyugtatta meg a professzor. Vándorol itt az egész tengerfenék. Hanem figyeld csak a kormányt.. 8 igy .;. délkelet felé kell haladnunk.

A quintobusz utasai elbűvölten nézték a tengert. Nem akarták elhinni, hogy ugyanott járnak, ahol két órával ezelőtt. Ugyanabban a mélységben, ahol az előbb víz és viz volt csak, most, vörös és kék színű agyagból, fekete lávából sziklafalak emelkedtek.