Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-09 / 164. szám

J957. NOVEMBER 9. SZOMBAT rt.st UEGTEt ^Ciríav 1 FALURÓL W FALURA~\ Ijátogatás Gödöllőn WMNlMmiimiNlimillllNltlIIIHmHMIIItHHIIMMIIllllNIINIHIIIIfttlIIMIHIINIIIIIIIUIIIIIINHIIKIIIIIIIlilinimillllUllltHIIUtlHinHimilUIIIIIHIIIIIIIIUIMINniHINIIINHmiflIll Eredmények — tervek — problémák Az új gödöllői gyógyszertár Ha ezelőtt 20 évvel valaki megkérdezte, miről nevezetes Gödöllő, így sorolták az ide­valósiak: A Horthy nyaralójá­ról, a premontrei, azaz a ki­váltságosak gimnáziumáról és a koronaerdőről, ahol a régi urak hébe-hóba vadászgatn: szoktak. Mit mondanak ma a gödöl­lőiek? Van két gyönyörű gyá­ruk, agráregyetemük, s az utóbbi nyolc évben körülbelül kétszeresére nőtt a lakosság száma. Ezeket sorolja Túri elv­társ is, a községi tanácselnök, no meg sok minden mást — jót, rosszat. De menjünk sorjába, mert az utóbbi néhány év alatt nagyon megváltozott a község képe. Változott és változik. A két új gyár, az agráregyetem, s a mellette épült kolónia után már elkészültek az új községfejlesztési tervek A község szűknek bizonyult Ä lakosság rohamos növeke­dése követelőén előtérbe hozta a lakáskérdést. Megkezdődött a vita, majd a tervezés s ma már — bár még csak papíron —, de egymás mellett sorakoz­nak a házak. Az OTP-vel a terv szerint 500 családi ház építéséről tárgyalnak ugyan, de az előrelátó gödöllői vezetőség mintegy 800—900 részére kere­sett helyet, Eszerint a Tesedik Sámuel Kollégium mellett 150—250 négyszögöles kertekkel kb. 300 családi ház épülne, míg a park szélében a Palota téri megálló­tól a vasútállomásig, s az Ady Endre út, valamint a Szabad­ság téri parkfelőli oldalán egy­emeletes, négylakásos villa­szerű épületeket akarnak épí­teni, amivel újabb 500—600 la­kást nyernének. A tervek azon­ban még csak tervek, mert az OTP egyelőre csak a telkek el­adásával kíván foglalkozni. A község vezetősége pedig amel­lett kardoskodik — és joggal *—, hogy az OTP a lakások fel­építéséhez is biztosítson meg­felelő hitelkeretet, mert. mint mondják, a telkeket az OTP nélkül is könnyen el tudnák adni. Csakhogy azzal még nem oldódott meg a lakásprobléma. De nemcsak ezen vitatkoz­nak. Régóta megoldatlan kér­dés: mi lesz a kastéllyal ? Gödöllő legszebb épülete a műemléknek nyilvánított óriá­si, közel 200 szobás palota, amelyet jelen pillanatban leg­alább nyolc szerv akar magá­nak megszerezni. Az Agrár­egyetem kulturális részlegeit szeretné odatelepíteni, másik mást. A tanács a legésszerűb­ben az összes járási és községi hivatalokat akarja ideköltöz­tetni, amivel a község külön­böző területein nagyon sok la­kásnak alkalmas helyiség fel­szabadulna. Ugyanakkor az az előnye is meglenne ennek a tervnek, hogy a lakosság ügyes­bajos dolgait egy heiyen intéz­hetné. De mint a tanácsnál mondják, még a jelenleg igen nehéz iskolakérdést is elősegí­tené az ilyenirányú megoldás, A kastély egyik szárnyépületé­ben ugyanis három-négy osz­tály is elférne. Ez pedig nem kis dolog, ha számításba vesz- szük, hogy Gödöllő általános iskolásainak a szükséges 46 he­lyett jelenleg csupán 28 tan­teremben kell zsúfolódniuk, Fokozatosan megoldódnak a község egyéb kérdései ia A járókelők örömmel tekimtget- nek a két évig zárt ajtókkal álló kádfürdőre, amelyet a ter­vek szerint még ebben az év­ben megnyitnak. Szívesen beszélnek egyéb­ről is. Különösen a fiatalok várják türelmetlenül az új zenés cukrászda „megszületé­sét”, amelynek építkezéseit — ha minden, jól megy — jövőre meg is kezdik. A Nyisztor té­riek még boldogabbak, mert a téren már az idén új verseny­társat kap Gödöllő eddig egyetlen cukrászdája. Az itt lakók boldogan emlegetik az új gyógyszertárt is, ahol ha szük­séges, éjjel-nappal beválthat­ják receptjeiket. Legnagyobb örömük talán mégis a Mély útiaknak van Esős időben többe kerül ezen az úton a fuvar, mint az áru. A november végén kezdődő útépítés több évtizedes problé­mát old meg. Jövő májusra eddig legutóbb is úgy ígérték — elkészül az új köves út. A Bocskay és a Bem utca lakói a villanyról beszélnek leginkább. Ebben az évben kí­gyóinak a lámpák mind a két utcában. Persze, mint a közmondás mondja: „nincsen övöm. üröm nélkül”. Nem mintha szükség­szerű velejárója lenne, de itt is megtalálhatók a gyors fej­lődéssel járó kisebb-nagyobb hibák íme, mindjárt az alvégiék panasza. Nem tudják, kinek jutott eszébe, de egyszer csak leszerelték az alvégiék postá­ját, mondván, hogy ez pedig S átköltözik; a Nyisztor térre. Hiába tiltakozott a tanács vég­rehajtó bizottsága & 'hiába emelt szót 280 a’végi lakos, a posta költözik. Legfeljebb az alvégiék majd gyalogéinak egy kicsit. Egy kis jóakarattal pe­dig lehetett volna egy pcsta- fiöfcot hátrahagynia az itteniek­nek. Persze, még mindig nem késő. Ilyen kis űröm a taxihiány. Igaz, hogy Gödöllő csak köz­ség, de nagy területen fekszik. S ha valaki vonattal vagy HÉV-vel érkezik, jócskán gya­logolhat. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, egy taxi is kevés a forgalom lebonyolítá­sához. Az idősebbek mesélik, hogy a felszabadulás előtt nyolc taxis is megélt Gödöl­lőn. Nem valószínű tehát, hogy most 2—3 kocsi üzemben tar­tása nem fizetődne ki a taxi- vállalatnak; Vagy itt van a közvilágítás kérdései amit a népfront ve­zetősége már szóvá tett. Arról van szó, hogy különösen most, télen 5 órakor már sötét van és a közvilágítást csak 5,40- kor kapcsolják be. Bizony, vi­lágítás nélkül nem nehéz has- ravágódni a községben egyéb­ként is elhanyagolt utakon. Persze, mindezek olyan dol­gok, amelyeken jobb szerve­zéssel, megértéssel és főleg a különböző szervek megértő együttműködésével lehelne segíteni. Ami nagyon tetszett,.. Nem szorul bizonyításra, hogy a kötelező állami begyűjtés eltörlése rendkívüli mérték­ben megnövelte a dolgozó parasztság terme­lési kedvét és biztonságát, aminek követ­keztében teljes lett a „béke" államunk és a mezőgazdasági termelők között. Ezt akarta a munkás-paraszt kormány, így van ez rendjén. Ezek után nem véletlen, hogy a kölcsönös bizalmon alapuló jóviszony — sok egyéb mel­leit — az adójizetési fegyelem megjavulásá- ban is kifejezésre jutott. Ignác László, a helyi tanács adóügyi cso­portjának vezetője elégedetten beszél e válto­zásról, s mint aki jó gazdája munkaterületé­nek, emlékezetből sorolja fel a bizonyító ada­tokat. A szigorú pontosság kedvéért azonban — hiszen egy pénzügyi szakembernek téved­nie nem illik — megtekinti az adókönyveket is. — Gödöllő nagyon jól áll adófizetés szem­pontjából — közli. — Míg azelőtt sokan és nagy összegekkel hátralékban voltak, ma ilyesmi ismeretlen nálunk. És nemcsak az elmaradást pótoltuk, hanem a negyedévi ese­dékességgel is rendben vagyunk, sőt az adó­zók ütemesen, napi pontossággal fizetnek. — A miílt évben milyen nagyobb hátralé­kok szerepeltek a főkönyvben? — Csupán néhány nevet mondok. Kolozs István hatholdas egyéni gazda például 3680 forinttal tartozott. Végh Gábor pedig egész vagyonnál, 15 297 forinttal, míg Moór Mi­hály tartozása 1973 forintot tett ki. Most mindhárman rendben vannak az esedékesség­gel is. — Szép... És mi a helyzet a kisiparosok, kiskereskedők, orvosok stb. kategóriájában? — Hasonlóan jó a helyzet. Az adómorál ná­luk is megjavult. — Tegyük fel — vetem közbe —, hogy va­laki megfeledkezik kötelességéről és nem fizet.. i Nevetve válaszol. — Ez elő sem fordulhat. Az ugyanis, hogy nem fizet. Ha legcsekélyebb késés van, nyom­ban figyelmeztetjük rá. Megmagyarázzuk, hogy a késedelemből kára származik, mivel a hátralék kamat alá esik. Elmondja még, hogy amire a múltban soha nem volt példa, napi esedékességi tervüket 1,5 százalékkal túlteljesítik. Külön öröm hal­lani, hogy augusztus óta nem volt szükség biztosítási zálogolás elrendelésére. Ezt, amennyiben lehet, maga a csoport is igyek­szik elkerülni. Ezek után csak természetes, hogy jó munkájuk elismeréseképpen október­ben az adóügyi csoport valamennyi tagja pénzjutalomban és végrehajtó bizottsági di­cséretben részesült. (a) Sok ilyen tanácstag kellene Nem túlzás azt állítani róla, hogy Gödöllő egyik legnép­szerűbb embere. Amikor arra kértem Túri Nagy Sándort, a helyi tanács elnökét: nevezzen meg egy jól dolgozó tanácsta­got, gondolkodás nélkül Csiba József MÁV szerelőt ajánlotta. Hamarosan meggyőződhettem: jól választott Csiba József, ha csupán egyszerű tanácstag volna, akkor is sok mindennel kellene foglalkoznia a község és választói érdekében, ö azonban valósággal „halmozója” a társadalmi funkcióknak. Tagja a helyi tanács végrehajtó bizottságának, elnöke az állandó bizottságnak, járási, társadalmi, kereskedel­mi ellenőr, s ezenkívül állandó levelezője a Pest megyei Hír­lapnak. Előre kell bocsátanom, hogy számára ezek nem csupán címek. Korántsem. Csiba József mindezen funkciókat ritka aktivitással és igen hasznosan tölti be, anélkül azonban, hogy a MÁV-nál végzendő munkáját a legcsekélyebb mértékben is elhanyagolná. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy háromgyer­mekes jó családapa is egyben, akkor kapunk teljes képet va­lódi értékéről. Lassan javul a vízellátás A viszonylag nagy községben jelenleg mintegy 280 család él­vezheti csak a vízvezeték áldá­sait Van ugyan hat kútja a községnek — amelyeket jelen­leg a Ganz Árammérőgyár ke­zel —, de a hat közül csak négy működik. A tanács a közelmúltban megegyezett a gyár vezetőségé­vel, hogy kettő kivételével sa­ját kezelésébe veszi a kutakat s a jövő év elején megkezdik egy törpe vízierőmű építését Ezzel előreláthatóan újabb 160 családhoz kapcsolhatják be a vízvezetéket. /NNFN-ONNAN Vaskos előjegyzési naplót vesz ki táskájából s mutatja. — Ebbe írom az észrevételeket, panaszokat. Pontosan ve­zetem. milyen ügyben, mit végeztem, melyik minisztériumba írtam, milyen válaszokat kaptam, meg azt is, hogy én milyen választ adtam az érdeklődőnek. Minden levélről, amelyet ír­tam, másolatom van otthon. — Hány ügyet jelent ez havonta? — Átlag nyolc-tíz közérdekű problémát viszek 9 végre­hajtó bizottság, az állandó bizottság, illetve a tanácsülés elé. Magánszemélyek ügyében körülbelül negyven esetben já­rok eh — Tanácstagi beszámolók, fogadóórák? Megtartja őket rendesen? — Természetesen. Fogadóórákat tartok gyakran az utcán Is, meg néha éjszaka is. Eljönnek az emberek a lakásomra: — Mindent elintéz? — Ami jogos;. i, mert ha nem az, kerek-perec megmon­dom az illetőnek; Míg beszélgetünk, nem messze tőlünk egy féUábú fiatal­ember várakozik, Csiba József, amikor meglátja, odaszól neki, hogy legyen egy kis türelemmel, nemsokára megy és intézke­dik; — Lakásproblémája van szegénynek — jegyzi meg rész­véttel. — Megpróbálok valamit csinálni:.: Bizonyos vagyok abban, hogy Csiba József ezúttal is segí­teni fog a bajbajutotton. Akiben ennyi emberség és köteles­ségérzet. van, az a jó ügy szolgálatában nem ismer fáradtságot, nem ismer akadályt, íandrio fOeiSilef* (etetőt Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kultúrház Gödöl­lőn. Nem volt nagy, nem is kicsi, szép sem volt, de csú­nyának sem lehet mondani. Arra minden esetre jó volt, hogy időközönként, ha kissé szűkösen is, de lehetőséget nyújtson a fiatalok, idősebbek szórakozásához. Sajnos azon­ban — mint a mesében — itt is megjelent az a bizonyos go­nosz mostoha, aki MEDOSZ- nak álcázva magát, még ezt a kis szórakozási lehetőséget is elirigyelte — mondván: ha már lúd, legyen kövér, illetve ha már kultúrház, hát legyen modern. Tágas és szép, bő és kényelmes, s még tudja a cso­da, hogy mit nem mondott. Nosza, ügyes fondorlattal, s bizsergető Ígérgetéssel úgy hozzákezdett az alakítgatás­hoz, hogy szinte röpködtek a téglák. Csak hát MEDOSZ ter­vez és statika végez. Mikor már alaposan belejöttek a bő- vítgetésbe, kiderült, hogy minden hiába, mert hol a te­tőnél, hol egyebütt megakadt a tudomány. Közben a fiatalok szomor- kodva bolyongtak a kultúrház körül, majd mind messzebb, s mivel valahol szórakozni vágytak, hát csendeskén rá­szoktak a vendéglőkre, kocs­mára. Szegény kultúrház meg csak állt, állt és nézte ablak­szemeivel, miként hagyják csőrben egyébként sem nagy­számú barátai. De ez csak ne­ki fájt. A mostohának bőven volt pénze, hát alakítgatott, tervezgetett. Szerencsére azon­ban nem volt csak 200 ezer fo­rintja. S hiába, egyszer a sok is elfogy. Kát ez is elfogyott. Végre vége az alakítgatásnak, illetve a pénzköltésnek.* Mert kissé túlzás lenne alakítgatás, ról beszélni. A nagy herce-hurcának. a vérmes terveknek ugyanis nem sok az eredménye. A fiatalok­nak nem kell félniök, hogy el­tévednek, a most már talán megnyíló, annyit alakítgatott épületben. Mert 200 ezer fo rint ide, vagy oda, bizony a kultúrházon lényegében alig van más változás, minthogy a színpad a terem egyik végébőt a másikba került. Ha jól meg­gondoljuk, ez is valami; El­végre mit lehet manapság venni a rongyos 200 ezer fo­rintért. Még örüljünk, ha az idén megnyitják. — eská — Ugyan, mikor nyitja meg a Pest megyei Népbolt a szép ú j, alvégi húsüzletet, amely már készen van. Milyen jó lenne az ott lakó több mint 300 dolgozó­nak, ha nem kellene 2—3 kilo* métert húsért gyalogolniok. KISZ-tszt akarnak alakítani az agráregyetem fiataljai a Mogyoródon feloszlatott tsz he­lyén. A tervek szerint a dol­gozó parasztokkal együtt mű­velnék az új tsz földjeit. Szívesen adnánk hírül, hogy a gödöllői totózók-lottózók az elmúlt játékhéten találkoztak Fortuna istenasszony szekeré­vel, azaz a totóban legalább 10-es, 11-es, a lottóban pedig 3-as, 4-es találatot értek el. Ilyenről sajnos még az OTP- ban sem tudtak tájékoztatni bennünket. A gödöllőiek a lottón csupán húsz 2-es talá­lattal, míg a totóban nyolc vi­gaszdíjjal vigasztalódhattak. A Ganz Árammérőgyár dol­gozói elhatározták, hogy patro­nálják a fiatal gimnáziumot. A középiskola vezetői úgy tervezik, hogy január elsejével egyelőre 30 személyes menzát nyitnak a tanulók számára; A megyei tanács 50 ezer fo­rintot biztosított a gimnázium hiányos fizikai és kémiai szer­tárának fejlesztésére. A tervek szerint a jövő évben újabb 30 ezer forintot kap az iskola. ANYAKÖNYVI HÍREK Egy hét születési, házassági és halálozási statisztikája: Születés: október 26-a és no­vember 4-e között a község­ben 16 gyermek született, amelyből 5 gödöllői; Házasságkötések száma: 6. Egy hét alatt: Veréb Mihály 1—Gügyéi Erzsébet, Mócsa Pál—Imre Margit, Sátori End­re—Demjénovich Zsófia, Bot- Iák András—Sztriskó Margit, Vári István Győző—Ferók Te­rézia, Gódor Ferenc—Pintér Erzsébet fogadtak egymás­nak örök hűséget. Halálozás: 1957 október 26- ■tól 1957 november 4-ig négy haláleset fordult elő. Az el­hunytak 67, 80, 81, illetve 94 évesek voltak. Ebben az esztendőben ed­dig mindössze egy csecsemő halt meg. Hát nem sajnálják? Kevés községnek vannak olyan szép parkjai, mint Gö­döllőnek; Nemcsak hatalma- kaik, de olyan évszázados fák nyújtóznak a felhők felé, hogy még a hozzá nem értő is megcsodálja. Mégis elszomorodik az em­ber szíve, akár az Erzsébet, akár a Kastély parkban jár. Mert 12 év óta senki sem gondolt a természet ilyen szép ajándékaira; A régi ke­rítés ledőlt, s ma a bokrok, ■fák, a pázsit a tehenek, kecs­kék, s malacok prédája A sétányokat felverte a gaz. tfelvágta a kocsikerék. Az illetékesek elhatároz­ták, hogy mindkét parkot vé­detté nyilvánítják, de amíg nincs bekerítve — úgy mond­ják — nem tehetnek semmit. Kedves *inács, azíért talán mégsem a kerítésen múlik minden. Esetleg más módon is fel lehetne világosítani az állatok gazdáit!

Next

/
Oldalképek
Tartalom