Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-07 / 162. szám

AZ EMBERISÉGRE dozatok árán építették fel a szovjet munkások és pa- I rasztok hazájukban a szocializmust és amit felépítet- 1 tek, azt meg is védték. A polgárháborúban megver- | ték a fél világ jól felszerelt tőkés hadseregeit: az an- § goi királyét, a japán császárét, az amerikai elnökét. | A második világháborúban ők mérték a döntő csa- | pást Hitler legyőzhetetlennek hitt rabló-hordáira, 1 meghozták a szabadságot Európa és Ázsia sok né- I pének. Negyven éve áll a Szovjetunió, a világ forradalmi | mozgalmának ledönthetetlen bástyája. Napról napra 1 erősödnek hű szövetségesei, a népi«.demokráciák, köz- § tűk a 600 milliós Kínai Népköztársaság és egy sor 1 más ország. Nincs olyan erő, amely megbonthatná a .1 szocializmust építő népi demokráciák szövetségét a | Szovjetunióval. És nincs a kapitalizmusnak olyan bér- I tollnoka, aki a szabadságra áhítozó gyarmati népekkel | elfelejtethetné: a Szovjetunió igaz barátja a földke- 1 rekség minden szabadságra, jobb életre áhítozó né- 1 pének. Ezeknek a gondolatoknak jegyében köszöntjük a | forradalom nagy ünnepét, a Nagy Októberi Szocia- § lista Forradalom 40. évfordulóját. iiitiiiiiimitiififiiiitiiiiiiiitiiiittiiiiiiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiívfiiiiiiiiiiTfitiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiitftifiiitttiHimntiiitiitntr. Félpercenkint egy kerékpár, hárompercenkint egy motorkerékpár HOGYAN VÁLTOZOTT MEG AVILÁG NEGYVEN ÉV ALATT E 5 | ARTUR MORO: \ A csodák országai | Vén századok robognak — | 1 mind-mind egymásba hal: § ! az idők végtelenjén terólad szól a dal. | Viharos győzelemmel nyered a nagy csatát: | | az ujjongó dicsőség arany napként hat át, \ 1 A képzelet se méri határtalan tered -*» 1917-ben a Szovjetunió volt az egyedüli szocialista or­szág. Területe 21 millió négyzetkilométer, lakosainak száma 131,6 millió ember volt. A Nagy Honvédő Háború után a szocializmus világrendszer­ré vált, amelybe 13 ország tartozik, 35,4 millió négy­zetkilométernyi összterülettel és 962 millió lakossal. Jelenleg a világ szárazföld­felületének több mint egyne­gyed részét a szocialista or­szágok foglalják el. Minden harmadik ember szocialista országban él. A világ szocialista államai­nak területe jelenleg több mint háromszorosan megha­ladja az Egyesült Államok és az európai kapitalista orszá­gok területét együttvéve. A szocialista országokban 3,6-szer annyi ember lakik, minf az Egyesült Államok­ban, Angliában és Franciaor­szágban együttvéve. A gazdasági versenyben a szocializmusé lesz a győzelem A minszki kerékpár- és mo­torkerékpár dolgozói a nagy ünnepet megelőző munkaőrség során kiváló eredményeket ér­tek el. A gyár futószalagjáról íélpercenként egy kerékpár és három percenként egy motor- kerékpár kerül le. A kísérleti műhely dolgozói az Októberi Forradalom 40. évfordulójára elkészítették az „M—101” motorkerékpár min­tapéldányait. A barátság fája Szocsiban a szubtropikus gyü­mölcsfák nemesí­tésével foglalkozó kísérleti telepen egy csodálatos fa látható: ágain 25 különböző fajta citromféle gyü­mölcs érik. F. M. Zorin, a nemesítő részleg vezetője ezen a fán tanulmányoz­za a beoltott faj­ták egymásra gya­korolt kölcsönha­tását. Ez a köl­csönhatás pedig jelentős. A gyü­mölcsök megvál­toztatják színüket én formájukat, be- érésük idejét, ízü­ket, fagyállókká változnék. A ritka fa a kül­földi tudósokat is érdekli. Egyszer külföldi biológu­sok tekintették meg ezt az egye­dülálló fát és el­határozták. hogy szocsi tartózkodá­suk emlékére egy oltást végeznek a koronán. Később sok ország bioló­gusai és agronó- musai végeztek ilyen oltásokat. E nevezetes fát a barátság fájá­nak nevezték el. Tao Bin-jan fiatal kínai növényne- ■ mesítő, aki egy tu­dományos kül­döttséggel járt a Szovjetunióban, a Kínai Népköztár­saság megalakulá­sa nyolcadik év­fordulója tisztele­tére egy kínai mandarinfajtát oltott a fába. — Fejlődjék és erősödjék ez a kis ágacska, mint a Kína és a Szovjet­unió nagy népeit összefűző erős, megbonthatatlan barátság záloga — mondotta Tao. A világrendszerré vált szo­cializmus bebizonyítja nagy előnyét az idejétmúlt kapita­lista rendszer felett. 1957-ben a Szovjetunióban 33-szor annyit termelnek, mint 1913-ban. Az Egyesült Államokban, a legnagyobb kapitalista országban, az ipa­ri termelés ezen idő alatt csu­pán négyszeresére emelkedett. Ugyanekkor azonban nem szabad elfelednünk, hogy a szovjet állam 40 esztendejé­ből legalább 18 esztendő há­borúval és a népgazdaság helyreállításával telt el. A gazdasági fejlődés gyors üteme jellemzi valamennyi szocialista Országot. 1957 ele­jére az ipari termelés volu­mene az európai népi de­mokratikus országokban kö­rülbelül 3,3-szeresen haladta meg a háború előtti színvona­lat. Az ipari termelés a há­ború előttihez viszonyítva Lengyelországban több mint ötszörösére, Csehszlovákiában 2,7-szeresére, -az NDK-ban 2,2-szeresére, Magyarorszá­gon 3,2-szeresére, Romániá­ban 3,3-szeresére, Bulgáriá­ban 6,4-szeresére és Albániá­ban több mint 11-szeresére emelkedett. Jugoszlávia ipari termelése 1939-hez képest 2,7- szeresére emelkedett. A Kí­nai Népköztársaságban 1956- ban 5,5-szer annyi ipari ter­méket állítottak elő, mint 1949-ben. A szocialista országok az ipari fejlődés ütemét tekint­ve, sokkal megelőzték a ka­pitalista államokat. A leg­utóbbi öt esztendő folyamán az ipar fejlődésének üteme a szocialista országokban 2,6- szer nagyobb volt, mint a ka­pitalista országokban. A gyarmati rendszer széthullása A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom a gyarmati népeknek megmutatta a fel- szabadulás útját; A második világháború után a gyarmati rendszer a népek nemzeti felszabadító harcának növekvő szorítása alatt bomlásnak indult. En­nek legszembeötlőbb meg­nyilvánulása a Kínai Nép- köztársaság kikiáltása, a for­radalmi 'kínai nép győzelme. A legutóbbi 12 esztendő so­rán több mint 1 milliárd 300 millió ember szabadult meg a gyarmati függőségtől, tehát a föld lakosságának.. 9..-fclPv „ Ä'háború utáni években a volt gyarmatok területén több mint 20 új, független állam alakult. 1939-ben körülbelül 1,5 mil­liárd ember, a föld lakosságá­nak 66 százaléka élt gyarmati és függő országokban. Jelen­leg a gyarmati függőségben levő országokban körülbelül 160 millió ember él. Az afri- | tU hegy szalad az égnék, kai népek többsége még gyár- | ott tengerár eredi mati elnyomásban él. 1 A pusztuló remenye, | s a bús vigasza vagy: A kommunizmus § te gyúrtál koldusokból , | hős óriásokat! eszmeinek diadala I Sújtó erőd legenda -=* 19 ‘-ben>. a*. Októberi For- | sosem dhat el radalom eloesteren az orosz. | M efl^ Bridget, országi kommunisták szama | ift annak bukni ^n, nen- meS ? J1€gyed* 1 Akárhonnan szorítson milliót. Mas országokban csu- | a fegyveres gálád: pa"a kommunistákhoz ko- |DÖrös varáZsa zelallo kis csoportok voltak, | ^d0n lobogna rád! A második világháború ele- | jén 43 országban működött 1 A süket óceánok kommunista párt. Tagjai lét- 1 vize pokoli mély; száma 4 millió 200 ezer volt, | ® csillagos magasban A háború végére már 76 kom- | kéklőn szitál az éj. munista és munkáspárt mű- | Tekintet nem hatolhat ködött, több mint 20 milliós 1 sem ide, sem oda — tagsággal; | Szovjethazám! Világom! Te legnagyobb csoda! Hajdú Henrik fordítása Jelenleg a nista pártjai világ több millió tagot egyesítenek. kommu-1 mint 33 | =iiiitiiiitiitMtiiiiiiimimiiittiiiiimiiHimiu»tiiHiin»nmtHtmuifi A nemzetközi kommunista | és munkásmozgalomban a nép odaadó szolgálatával igen nagy tekintélyt szerzett ma­gának a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, amely jelenleg körülbelül 8 millió tagot és tagjelöltet számlál; 13 szocialista országban a kommunista és munkáspártok uralkodó pártokká váltak. A kapitalista országokban jelenleg 63 kommunista párt működik, mintegy 5 millió taggal. A szovjet nők az államigazgatásban A Szovjetunióban a nők te­vékenyen részt vesznek az ál­lamigazgatásban. A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának 348, a szövetségi köztársaságok legfelső tanácsainak több mint 2000, a helyi szovjetek­nek több mint 50t) 000 nő-kül­döttjük van. iimmnimiinimiMHiiiiiiilUHHiiiiHiiiHiimiHtmmtiiiiMnmmiMmiHHiiiiiHHiiiiuiiMmMiiiiHHmHiHiiiiiiiiimmmtiininílt Erősödnek a baráti szálak «a 'W mil; Vagy egy másik példa: amikor Vla­gyimir * Iljics megbetegedett, az egyik Moszkva környéki szovhoz igazgatója gyümölcsöt küldött neki. Vlagyimir Il­jics jól megmosta a „szolgálatkész” igazgató fejét, a gyümölcsöt pedig rög­tön átküldte egy gyermekszanatórium­ba. Vlagyimir Iljics szerénysége nem mesterkélt, tettetett szerénység volt, hanem szervesen a jelleméből fakadt. 1921-ben, a Kreml borbélyműhelyében a következő epizódnak voltam tanúja. Jó néhányan várták, hogy sorra kerül­jenek. Ekkor toppant be Lenin, meg­kérdezte, hogy ki az utolsó, s szerényen leült. A zsebéből folyóiratot vett elő és belemélyedt. Az egyik mester végzett az előző vendéggel, s felajánlotta Le­ninnek, hogy soron kívül üljön le. — Nem, nem, elvtársak, köszönöm — mondta Vlagyimir Iljics — be kell tartani a sorrendet. Hiszen magunk ál­lapítjuk meg ezt a rendet. Várok, amíg sorra következem. Vlagyimir Iljics borzasztóan utálta a személyét övező túlzott tiszteletet, nem tudta elviselni a hajbókolást, a hízel­gést. Nem szerette, ha „nagynak”, „zseniálisnak” nevezték. Nagyon bosz- szantotta, ha gyűléseken vagy összejö­veteleken dicsőítették, ovációval fo­gadták. Egyszerűen megtiltotta, hogy a neve mellé odarakjanak valamilyen jelzőt vagy titulust. — Hogyan, mit mond? — szakította félbe beszélgetés közben partnerét, aki „elnök elvtársnak” nevezte. — Miért ilyen fellengzősen, barátom? Mondja csak, hogy Lenin elvtárs vagy Vlagyi­mir Iljics. Mennyivel egyszerűbb így! i— s szelíden felnevetett. L enin egyik legnagyszerűbb jellem­vonása volt. hogy nagyon szerette a gyerekeket. Ez a szeretet különös mó­don nyilvánult meg nála, mint általá­ban a nagyon férfias és gyengéd embe­reknél. Emlékszem egy epizódra, amelynek Petrográdban, az éppen hogy megala­kult szovjet állam akkori fővárosában voltam tanúja. A háború mindent felemésztett. A hatalmas városban tömegével voltak a munkanéIküliek, a lakosság éhezett. Közeledett a kemény, könyörtelen tél. Nemcsak a lakosság éhezett, hanem az állam vezetői is. Vlagyimir Iljics igen gyakran egy csésze keserű teát és egy darabka fekete kenyeret reggelizett. Ebben az időben fegyveres mwnlkások és matrózok őrizték a Szmglnijt. Egy asszonyokból álló csoport jött a Szmol- nij elé, s követelte, hogy bocsássák Le­nin elé. — Germekeinic éheznek — mondták —, s nekünk Szibériába kell mennünk. Nem bírjuk ki az utat, éhen veszünk. Engedjenek be! Az őrség azonban nem bocsátotta be őket. Ekkor egy alacsony, fekete kabá­tos, prémsaptkás ember jelent meg, meg­hallgatott egy sort, aztán halkan oda­szólt az őrség parancsnokának: — Engedjék be őket. Milyen nagy volt az asszonyok meg­lepetése, amikor sapka és tkabát nélkül ugyanaz az ember ment be a fogadó­szobába, s így szólt hozzájuk: — Lenin vagyok. Ha jól tudom, rám várnak. Az egyik asszony sírva fakadt: — Szibériába megyek... öt gyerme­kem van... Tej kellene! — Nem adnak? — kérdezte Iljics. — Adtaik egy doboz sűrített tejet, de az út három hétig tart... — Maguk ugyanebben az ügyben? Az asszonyok helyeslőén bólogattak. Ekkor Lenin odament a telefonhoz, s utasítást adott, hogy minden asszony­nak öt doboz sűrített tejet adjanak ki. Az asszonyok nem tudlak magukhoz térni a meghatottságtól. Hiszen maga Lenin utasította az illetékeseket, hogy adjanak nekik tejet! Vlagyimir Iljics szerencsés utat kí­vánt az asszonyoknak, s visszatért szo­bájába. A mikor a Moszkva környéki „Lesz- zA rmja poljana.”-szovhoz elhatározta, hogy biztosítani fogja a moszkvai kór­házaik és gyermekotthonok tejjel és egyéb termékeikkel való ellátását, Vla­gyimir Iljics nagyon helyeselte elhatá­rozásukat, kijelentette, hogy támogat­ni és fejleszteni kell ezt a mozgalmat, Moszkvát körül kell venni ilyen nagy gazdaságokkal, amelyek „elárasztják tejjel” a moszkvai gyerekeket. Életének utolsó éveiben az ország sok városából és falujából érkeztek cí­mére élelmiszercsomagok. A háztar­tásban dolgozó Szán ja Sziszojeva rend­szerint megkérdezte tőle: — Vlagyimir Iljics, újabb élelmiszer- csomag étkezett az ön címére. Átve­gyem? — Vegye át, feltétlenül vegye át — felelte Iljics — s rögtön küldje át vala­melyik gyermekotthonnak vagy gyer­mekkórháznak. Nem felejti el7 S másnap szőke, sa szerint megkérdez­te: — Nos, Szanyecska, elküldte a cso­magot? Egyszer a volgai halászok tökhalat hoztak Leninnek. Szanja nagyon meg­örült az ajándéknak, s kezdte feldara­bolni a halat. Közben Vlagyimir Iljics bement a konyhába és észrevette a halat. — Gyönyörű szép hal! — kiáltott fel. — De honnan került ide? Amikor megtudta, hogy a halászok hozták neki ajándékba, szigorúan rá­szólt Szánjára: — Ügy látom, elfelejtette, hogy mit kértem: semmilyen ajándékot el nem fogadni! Ezt a halat pedig csomagolja be, s azonnal küldje el egy gyermekott­honnak! — De Vlagyimir Iljics, önnek is kell valamit ennie! Annyit dolgozik, és alig eszik valamit! — Na, még csak ez kellene! A gye­rekek éheznék, maga meg tokhallal traktál engem. Még ma 'küldje el a gyerekéknek! Mindenki, aki csak ismerte Lenint, rögtön észrevette, hogy egészen különös a gyerekekhez fűződő 'kapcsolata, na- gyem figyelmes velük szemben, és ko­molyan veszi őket. Vlagyimir Iljics egész életében nagy és őszinte barátja volt a gyerekeknek, szerette, megértette őket, s hitt bennük. \ Az Örkényi dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom : 40. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a Magyarország i felszabadítása során hősi halált halt szovjet katonák Örkényi emlékművét Örkényi fiatal és szovjet katona barátkozik | Az egésznapos ünnepséget este kultúrműsorral zárták. Szovjet | katonai együttes is fellépett. Képünkön vígan ropják a mat- s róztáncot a szovjet katonák

Next

/
Oldalképek
Tartalom