Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-03 / 159. szám
^Cir 1957. NOVEMBER 3. VASÁRNAP A téglaügy Országjárás közben Móricz Zsigmond megtudta, hogy egy pécsi ember olcsón tud téglát gyártani És ami a legfontosabb: a tégla „házilag“ is előállítható. Rögtön a helyszínre utazott. A látottakon nagyon fellelkesedett. Azt hitte: rövid idő alatt sikerülni fog a sok évtizedes mulasztásokat pótolni és a földek népét házhoz juttatni; Rengeteg fáradozása volt ezzel az üggyel, végül is csalódott várakozásaiban, az emberekben, az ígéretekben, de azért kitartott elhatározása mellett halála pillanatáig. Egyszer hosszú cikket is írt erről a tégla-kérdésről. Töredékében is érdemes megismerni; Ezt írtai „A téglaügy nekem Igen nagy s lélekbeli ügyem. A Kelet Népe olvasói tudják, hogy a télen Szatmár megyében találtam az állami kezelésben folyó szociális segítő akciónál a téglaégetésnek egy új fajtáját: nem kell hozzá körkemence, akárhol, a helyszínen már a legkisebb meny- nyiségben is égethető, ahol házat építenek, az alapokból s a pincéből kikerülő földből rögtön előállíthatjuk a téglát, ami a falakhoz kell s felényibe kerül mint a gyári iégla; Én ennek elég nagy propagandát csináltam. Szétküldtem például 12 ezer levelet, amiben a téglaégetés módszere le van írva. Ezt megküldtem minden építésznek, építőmérnöknek s kőművesnek, akinek a neve valamilyen szervezetbe^ benne található volt. Azonkívül a képviselőház minden tagjának, a főrendeknek, a vármegyék főispánjainak, s mérnökeinek. Soha senkitől egyetlen egy sornyi választ nem kaptam. Valószínűleg azt hitték a címzettek, hogy ügynöke vagyok ennek a vállalatnak. Holott én vagyok az, aki ezen egyetlen fillért sem kereshetek s nem is akarok: engem a tüzes magyar segíteni vágyás sodort bele ebbe az akcióba. Pláne jött a roppant árvízkorszak. Az Alföldiki tízezernél több ház dőlt össze.“ # „Megírtam a kormánybiztosnak, hogy az árvizes területen rendelje el, hogy a károsultak evvel az új téglaégetéssel pótolják a hiányt. s:; Elmentem az iparügyi miniszterhez... el volt ragadtatva, mert ő az egyetemen éppen a téglaégetésnek is professzora. — Hol lehet ilyen égetést látni? — kérdezte. — Pécsett és Szatmár megyében. — Messze van. Mihelyt közelebb lesz valahol, azonnal elmegyek.“ t Móricz Zsigmondnak nem volt szerencséje. Sose égettek téglát olyan közel a miniszterhez, hogy az elmehetett volna megnézni; Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Szamuil Marsak A legnevesebb szovjet ifjúsági költő. Már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli venselési készsége. Szerencséjére tizenhároméves korában megismerkedett Maxim Gorkijjal, akitől számost olyan útmutatást kapott, melyek későbbi írói pályafutására döntő kihatással voltak.' Tudvalevő, hogy Gorkij rajongott az ifjúságért és ezt a rajongását valósággal beleplántálta Marsak fogékony leikébe. Marsak kezdettől fogva teljesen a szovjet ifjúsági irodalom megteremtésének szentelte minden idejét. Különös előszeretettel tanulmányozta a népmeséket, a népdalokat és balladákat. Verseiben úgy tudott mesélni a gyermekeknek hétköznapi dolgokról, mint ő előtte senki sem. Formailag igen egyszerű és világos verseket írt, melyek tartalmukban a gyermeket bátorságra. önfeláldozásra, kötelességtudásra és munkaszeretetre ösztönözték; A Honvédő Háború ideje alatt nagyszámú jobbnál jobb szatirikus verset írt. így harcolt a szovjet lapok hasábjain a fasiszta betolakodók ellen; Valamennyi nagyobb művében igen határozott formában a szovjet humanizmust igyekezett kifejezésre juttatni. A szovjet irodalomtörténet mint kiváló műfordítót is számontartja; Kitűnő ismerője az angol irodalomnak és eddig ő fordította le a legszebben orosz nyelvre Shakespeare szonettjeit, Keats, Wordsworth, Milton, Burns, Blake, Coleridge, Kipling költeményeit és az angol népballadákat. „Tizenkét hónap“ című költői mesejátékát Budapesten is nagy sikerrel mutatták be. HÉT ÉVE, HOGY MEGHALT GEORGE BERNARD SHAW < / q)eutiutjifí’i Hírlap a kor egyik legkiválóbb, ír származású színpadírója Életrajzírója, Frank Harris, Anglia legnagyobb kritikusi egyéniségének nevezi. Shaw, bár nemesi családból származott, életkörülményei folytán hamarosan a burzsoázia ellenségévé és a proletariátus barátjává vált; Tizenöt éves korától kezdve önmagának kellett megkeresnie a betevő falat kenyeret, húsíz éves korában pedig igen sok nélkülözés közepette bizonyos mértékben már hozzá is tudott járulni szülei és leánytestvérei eltartásához. Irodalmi pályafutását cikkírással kezdte. Istentagadó álláspontja ekkor jutott először nyilvánosságra, s mindjárt elég nagy port vert fel. Később regényeket írt, melyek évtizedekig nem akadtak kiadóra. Első sikereit színikritikusként aratta a Saturday Review hasábjain olyan munkatársak társaságában, mint H. G. Wells és Oscar Wilde. Első színdarabja az özvegyek háza volt, amelyben — saját szavai szerint — azt a középosztálybeli tiszteletreméltóságot és ifjú nemességet igyekezett kipellengérezni, „amely a nyomortanyák szegénységén hízott meg, mint ahogy a legyek is a piszoktól híznak”. Második színdarabját, a Warrenné mesterségét első előadása után Angliában betiltották és harminc évig nem engedték bemutatni. Ezzel az első előadással kapcsolatban érdemes feljegyezni azt is, hogy hatalmas botrányba fulladt, a függöny ösz- szehűzása után az egész szín- társulatot a rendőrség bekísérte és letartóztatta. Figyelemre méltó, hogy Shaw rendkívüli színpadi sikereinek elindítói a műkedvelő, majd később a kis színtársulatok 1 voltak. Angliában a Candida | című darabjának volt a leg- | nagyobb erkölcsi, és a Pygma- | Honnak a legnagyobb anyagi | sikere. Saját bevallása sze-1 rirat is világnézetére iskolás 1 éveinek emlékein kívül, me-1 lyet visszaemlékezéseiben | „pokoli gyermekkor”-nak ke- | resztéit el, Marx Tőkéjének | több éves lelkiismeretes ta- | nulmányozása volt kihatás- I sál. Magát szocialistának tar- | tóttá és a Szovjetuniónak első | pillanattól fogva őszinte ba- 1 rátja volt. 1937-ben ezt írta: | „Oroszország példája az egész | világnak azt mutatja, hogy a 1 szocializmus mind gazdasági- | lag, mind társadalmilag és 1 politikailag fölényben van a 1 kapitalizmussal szemben”. Shawról, az emberről ren- | geteg anekdotát jegyeztek fel. 1 A legjellegzetesebb ezek kö- | zül, amelyik 42 éves karában | született, amikor lába meg- 1 sérült és orvosai, hogy szerve- | zetét ellenállóképessé tegyék, | különböző húsok és zsíros été- 1 lek fogyasztását rendelték el § számára. Shaw, miután vege- 1 táriánus volt, ezt megtagad- | ta. Később végrendeletében | — hivatkozva vegetáriánus | hűségére — ezt írta: § „Koporsómat nem gyászko- | esik fogják követni, hanem | ökörcsordák, juhnyájak és 1 disznófalkák, valamint szár- | nyasok csapata és akvárium 1 eleven halakkal; valameny-1 nyien fehér nyakkendőt vi-1 selnek majd annak az ember- | nek a tiszteletére, aki in-§ kább a halált választotta, 1 semhogy magához hasonló I teremtményeket egyék. Ez a | maga nemében a legjelentő- | sebb esemény lesz a Noé bár- | kájába tódult precesszió óta.” 1 k. g, I Balta Sándor Magyarországon új írónak számít. Műveit eddig csak a Szovjetunióban adták ki. Magyar földön született, itt nevelkedett, de nyomorúságos életkörülményei már fiatal korában tüdőbajossá tették. 16 éves korától kezdve verseket írt, a Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióba emigrált, ahol eleinte a legnagyobb példányszámú lapokban jelentek meg elbeszélései, később kiadták két regényét (Nincs kegyelem, Aranyásók) és az „összecsapás” című színdarabját. Az Aranyásóknak szerette volna megírni a folytatását, de a halál korán elragadta, dhLampúj&k Részlet Barta Sándor regényéből Az aszfaltgyár sajkán Fóü befordult egy keskeny utcába, amely kétoldalt palánk okkal volt beszegve. Egyik alacsony téglaépületből fehér-kékben játszó fény hullott ki a járdára, ez bizonyára valami öntöde lehetett. Fótit megszédítette aiz ébredő igyámagyed, a búgás, zakatolás, kocsizaj, motorkel epelés. A következő sarokról már ki lehetett venni a sodrony- hálóra erősített aranyozott betűiket: „MÉSZÁROS ÉS TÁRSA VAS- ÉS FÉMÁRUGYÁRA” A portás útbaigazította. Egy nagy szénrakás mögött megtalálta a földszintes irodaépületet, ahol már mások is várakoztak a fölvételre. Szijj úr, egy Vilmos császár-bajuszos, testes, alacsony ember, egyenként hívatta be a munkásokat a szobájába. Sárga, kurta vászonkabát volt rajta, amely előnyösen halványította vérmes arcát. Elvette Fótitól a cédulát és a munkakönyvét. — Látom a könyvéből, barátom, hogy maga először dolgozik Pesten — mondta, és szigorúan szemügyre vette a kovácsot. — Először — válaszolta kissé zavartan Fóti — Nálunk más a munka, mint falun vagy egy kis műhelyben, s aztán maga biztosan szervez, ve is van? — Nem vagyok szervezve — felelte Fóti, de a bensejé- ben valami elégedetlenség és félelem vibrált. Szijj úr meg volt elégedve. A kérdéseit se azért adta fel, mintha valami újat akart volna megtudni. Hiszen a munkaközvetítőnek szigorúan meghagyta, hogy csak vidékről jött, szervezetlen munkásokat közvetítsen ki a gyárba. Szijj úrnak megvolt a maga elmélete arról, hogy hogyan kell mindjárt az elején gátat vetni annak, hogv az ilyen romlatlan vidéki Jánosok később se kerüljenek a szocik befolyása alá. — Na, ennek igazán örülök, hogy semmi köze a szocialistákhoz. Csakhogy, figyelmeztetem magát. Fóti úr, az nem elég, hogy ma nem vagyunk szervezettek, és holnap vagy holnapután, amikor már megmelegedtünk egy kicsit, be hagyjuk agitálni magunkat a | szakegyletbe valami nagyszá- | jú frátertől, aki percentet kap § minden új emberért. Mert ak- | kor jobb, hogyha be se lép | hozzánk! Megmondom mind- | járt, jobb, hogyha el sem ke*- | di a munkát! Fóti úgyszólván Kemmit se | értett abból, amit Szijj úr | mondott. Egész idő alatt va- | lami fojtó köd ült az eszén, » | a szeme állandóan a kis mun- | fcakönyvet és Szijj úr kezét 1 nézte. Csak amikor látta, hogy \ az üzemvezető újból letette a | könyvet az íróasztalra ahe- | lyett, hogy visszaadta volna | neki, akkor nyerte vissza a | nyugalmát. Szijj úr elérte, amit akart. | Megértette Fótival, hogy mi- | csoda különös szerencse az, | hogy a munkát egyáltalán | megkapta és sikerült a féle- | lem és alázat méregcseppjeit | belekeverni Fóti örömébe. 5 Cigányasszony Alkony Beküldte: Tóth István Cegléd HELTAI JENŐRŰl Heltai Jenőnek a fasizmus végnapjaiban számos izgalmas és gyötrelmes élményben volt része. A Gesíapó fogságában volt, azután börtönbe került, s miután a Vöröskereszt kiszabadította, sokáig álnéven bujkált. A felszabadulást egy óvóhelyen érte meg. Itt lakott már két hónapja egy karosszékben és Moliére Nők iskoláját fordítgatta. Az óvóhely fölött szétlőtték a házat. Egyszer megkérdezték tőle, hogy saját életének regényét megírja-e? Heltai azt felelte: — Mindeddig még egy novellára való sem történt velem. Itt következő írását egy anthologia számára készítette, ÖNÉLETRAJZ Születtem, mint a legtöbb ember, és tizenkét éves koromban elhatároztam, hogy költő és újságíró leszek. Ezt a végzetes elhatározást olvasmányaimnak köszönhetem... Amikor apám arra figyelmeztetett, hogy Schiller már tizenhárom éves korában verseket írt, mentegetőztem, hogy még csak tizenegy éves vagyok. Tizennégy éves lehettem, amikor első versem egy ifjúsági újságban megjelent. A vers címe: „Eletbölcsessé- gelk” volt. Kár volt meg nem őriznem, ma. negyvenkét éves koromban talán tanulhatnék belőle egyet-mást. Elég jó tanuló voltam, inkább kötelességtudásból, mint meggyőződésből, de az iskolának sohasemfogom megbocsátani, hogy meggyűlöltette velem a latin és görög költőket, akiket tíz évvel később egészen véletlenül fedeztem föl a magam számára örök gyönyörűségül. Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, és én kedv nélkül jártam az egyetemre. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam meg sem kezdett jogi tanulmányaimat és tagja lettem az akkor született „Magyar Hírlap’• szerkesztőségének. Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat sem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez any- nyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magamat: fölcsaptam humoristának. Megmentettem az életemet, de milyen áron! Azóta a szabadulás reménye nélkül a humor gályáján evezek. Minthogy apám tönkrement és két testvérem is betegeskedett, jobbadán nekem kellett róluk gondoskodnom. Már fiatalon sóikat kellett dolgoznom, nem mindig azt, amit szerettem volna, mindig csak azt, amiért fizettek. És milyen rosszul fizettek! Írtam mindent, verset, elbeszélést, ■regényt, színdarabot, sok rosz- szat talán és egy kevés jót is. Folyton anyagi és lelki gondokkal küzdöttem, sokat nyomorogtam és szenvedtem. Nem bírtam tovább és egy évre elmenekültem Párizsba, ahol még többet nyomorogtam és szenvedtem. Amikor hazajöttem, beláttam, hogy csak egy gazdag házasság menthet meg. Ennélfogva elvettem egy szegény lányt, egy fillér hozomány nélkül.11 Lord Kilbracken - Jayne Mansfield kísérője Jayne Mansfield filmsztár, akinek hírneve Marilyn Monroe hírnevével vetekszik, Londonba érkezett. Kalauzolására Lord Kilbrackent kérték fel. A dolog így történt: Lord Kilbrackent felhívta telefonon a Goth Century-Fox- nál dolgozó barátja és megkérdezte, hajlandó lenne-e 100 guineáért és a költségek megfizetése mellett négy napon át Jayne Mansfield kísérője lenni. A lordnak az lebegett a szeme előtt, hogy két tehenet szeretne vásárolni és úgy gondolta, hogy a tehenek ára bőven kitellene a 100 guineából. így tehát vállalta a feladatot. Mondani sem kell, hogy mindenki irigyelte ezért a megbízatásért, Egyébként a lordnak az a véleménye a filmsztárról, hogy két különböző jellem lakozik benne. Az egyik Jayne kedves, rokonszenves, félénk, emberséges, könnyen kezelhető és nagy érdeklődést tanúsít a világ és az emberek iránt. A másik Jayne a vulgáris sexappeal királynő aki csábítóan tekint le a hirdetőoszlopokról. Lord Kilbracken elmondotta, hogy a négy nap alatt hol a filmsztár egyik, hol a másik énje került előtérbe. Egyik pillanatról a másikra szinte megváltozott a külseje, a tekintete, másképp beszélt és másként gondolkodott. Azt tapasztalta azonban, hogy a filmsztár igyekszik könyörtelenül elnyomni jobbik énjét és a sexappeal királynő képében szeret tetszelegni.
