Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-24 / 177. szám

1957. NOVEMBER 24. VASÄRNAP

#»r*r

M EC

&€irlap

A történelem és a jövendő okmányai

A moszkvai nyilatkozat és a hékekiáitvány

A történelem és a jövendő Okmánya” — így jellemezte a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak moszkvai értekezletéről kiadott nyilatkozatot az Unit a tudósítója, amikor két, szenzációra éhes nyugati újságíró „egy mondatban” tömör „tartalmi Vonatot’’ kért a pénteken nyilvánosságra hozott közleményről. Aligha kaphattak volna találóbb választ. Hiszen a tizenkét párt — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt — által is aláírt nyilatkozat válóban a történelem és a jövendő okmánya, amely világos és határozott feleletet ad a ma. és a holnap égető kérdéseire, azokra a problémákra, amelyek ma az egész emberiséget foglalkoztatják.

Történelmi ez a nyilatkozat, nemcsak azért, mert a dicsőséges Vörös Október negyvenedik évfordiulój ának napjaiban . született, hanem azért is, mert a negyven év tapasztalatai alapján félvázol- ja azt az utat, amely a szocialista világrendszer kialakulásához vezetett, és a jelenlegi erőviszonyok reális értékelésével felvázolja azt az egyedül járható utat, amely a háborút elkerülni akaró emberiség előtt áll. Ezért nevezhetjük e nagy jelentőségű nyilatkozatot egyúttal a jövendő okmányának is.

nyilatkozatot a szocialista táborba tömörült kommunista és munkáspártok Moszkvában összegyűlt vezetői teljes egyetértésben fogalmazták meg. Ez az egyetértés és egység a mai nemzetközi erőviszonyok, a szocializmus erői határozott előretörésének legfőbb tényezője. Ezért bír különös jelentőséggel a moszkvai nyilatkozat és azok az elvek, amelyek benne foglaltatnak. Egyes fontos, a XX. kongresszuson elhangzott elvi tételeket az elmúlt másfél esztendő esetné®yelnek tükrében konkrétabban fogalmazhatták meg — s ezek immár valamennyi kommunista és munkáspárt, valamennyi nép jövője szempontjából sorsdön- tőek lehetnek. Ezek az elvek hegyven esztendő forradalmi harcainak tapasztalatai alapján kovácsolódtak ki s összegezik a szocializmushoz vezető út minden nép számára érvényes mérföldköveit, messzemenően figyelembe ajánlva a nemzeti sajátosságokat is. A nyilatkozat csapást, mér a valóságtól, az élettől elrugaszkodott idealizmusra, amely revizionizmushoz és szektás- Sághoz vezet. A tizenkét kom

E

A moszkvai nyilatkozat — a jelenlegi nemzetközi helyzet mélyreható elemzése alapján — azt a következtetést vonja le, hogy a szocializmus és a béke erőinek megnövekedése következtében „reális lehetőség van a háború megakadályozására”, s arra, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti kapcsolatokat a békés egymás mellett élés alapelveinek szellemében alakítsák ki. Nem véletlen, hegy a tizenkét szocialista ország pártjai által kiadott nyilatkozat olyan nagy teret szentel a béke kérdéseinek, s megmutatja a járható kivezető utat — és nem véletlen, hogy ezt a nyilatkozatot, amely a szocialista tábor erejét és egységét dokumentálja, egy másik nyilatkozat követte: 64 párt békekiáltványa.

A békekiáltvány felhívja a világ figyelmét azokra a súlyos következményekre, amelyekkel egy esetleges újabb világháború, egy nukleáris világégés járna az emberiség több nemzedékére nézve és egyben kiutat is mutat, programot hirdet minden békeszerető, jó- akaratú ember számára a háború elhárításáért vívott küzdelemhez.

M

it kell tennünk, hogy elkerüljük a nukleáris rakétaháborúik borzalmait? Ez az a kérdés, amely ma naponta milliók és milliók ajkáról hangzik el s amelyre a Moszkvában összegyűlt 64 kommunista és munkáspárt képviselői a bókekiáltványban világos választ adtak:

„Felhívjuk a világ valamennyi jóakaraté emberét: Szervezkedjenek és harcoljanak:

1. az atom- és hidrogénkísér- letek haladéktalan beszüntetéséért;

2. e fegyverek gyártásának és alkalmazásának a legrövidebb időn belüli feltétlen betiltásáért.”

Minden nép a maga módján járulhat hozzá az egész emberiség közös vágyának, a békés korszak megteremtésének eljöveteléhez. S aikik ezen az úton járnak, hatalmas erőket érezhetnek a maguk oldalán: a hatalmas Szovjetuniót és a másik szocialista nagyhatalmat, a Kínai Népköztársaságot, valamint az európai és az ázsiai népi demokratikus országokat. A szocialista országok fejlett iparát, technikáját, tudományos vívmányait, amelyek erős gátjai a háború kirobbantásának. Az imperializmus ellen küzdő gyarmati népeket, azokat az országokat, amelyek a békés egymás mellett élés „öt alapelvének“ politikáját folytatják. Nem akarják a háborút a Kelet népei és a nyugati kapitalista országok népei sem.

M

indez óriási erő, amely mutatja, milyen hatalmasak a béke erői s ha mindezek összefognak, megakadályozhat, ják, hogy a monopóliumok kirobbantsák a harmadik világháborút!

így hangzik a békeíkiált- vány, amely a moszkvai nyilatkozattal együtt a szocialz- mtis és a béke erőinek megnövekedését mutatja és felvázolja a jövendő útját: az emberiség elkerülheti a háborút és békében érheti meg a következő évtizedeket, a következő negyven esztendőt, amely a szocializmus újabb diadalait hozza majd az emberiség számára. Sebes Tibor

A Biztonsági Tanács elnapolta ülését

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken elnapolta ülését anélkül, hogy újabb időpon- tot állapítottak volna meg az izraeli—Jordániái határkérdés vitájának folytatására.

Juszuf Halkak Jordánia állandó ENSZ-küldötte egyébként pénteken kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, ítélje el Izraelt, mert katonai berendezéseket tart fenn Dzsibel el Mukkaber térségében, egv jeruzsálemi semleges öve zetben, és rendelje el e be rendezések lerombolásátGreguss Zoltán hazaérkezett

Greguss Zoltán színművész, akit izraeli tartózkodása során az ottani bíróság az ellene felhozott alaptalan vádak alól kénytelen volt felmenteni — szombaton Budapestre érkezett.

iiiiiiiiiiiiMiiiimiiiiHiiiiiiiiiiimiiiittiitiiiiiiiimiuiiitimtiiiiiiititiiiiiiiiiiiiiiittiiiimtiiiiHiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiHiiiimitit

Az itt látható kép Francia-Szaharában készült egy felszínre törő olajforrásról. Nem ez az egyetlen, amely a sivatag forró homokjára csalogatja a profitra éhes francia és amerikai, angol, nyugatnémet kapitalistákat. A szaharai olajkincsek, a sivatagi homoktenger alatt rejtőző vas-, réz- és ónlelőhelyek iránti mohó kapzsiság az imperialista államok közötti ellentétek újabb kiéleződéséhez vezetett s a múlt heti tuniszi fegyverszállítások miatti „halaskofa- veszekedések“ a legutóbbi napokban már egy angol— francia „légi incidens’* esetével gyarapodtak: francia vadászgépek leszállásra kényszerítettek Észak-Afrikában egy angol katonai repülőgépet... így néz ki tehát a valóságban a NATO-család „testvéri egysége“. És vajon mit hoz Párizs számára a jövő hét? ...

f

4/ícy

GAZDA

í'j

Miért káros az őszi vetések túlfejlődése ?

A tél hidege nemcsak azokat az őszi vetéseket fenyegeti, amelyek gyengén fejlődtek, hanem a túlságosan buja növényzetet is. A buján fejlődött őszi árpa, de még a rozs és a búza is könnyen kipálik a hó alatt, megtámadja a hópenész, a rozsda és a különféle gombabetegségek. A túlfejlett vetéseket, ha azok arasznyi magasra nőttek, kaszáljuk le 12 —15 centi tarlóra. Ha viszont

ennél alacsonyabb a buján fejlődött vetés, fogasoljuk meg, de semmiesetre se legeltessük, mert e* káros. A nedves talajból ugyanis az állatok tövesen tépik ki a gabonát, a talajt pedig összetö- mörítik. Az erősen elbokroso- dott vetéseket még a hóesés előtt trágyázzuk felül lassan ható műtrágyákkal, kálisóval és szuperfoszfáttáL

A legelők őszi ápolása

A legelők őszi ápolását a száraz gyomok letakarításá- vál, kivágásával és elégetésével kezdjük el. Utána gyűjtsük össze és hordjuk le a legelőkről a köveket és egyéb olyan tárgyaikat, amelyek sérülést okozhatnak. Dombos vidéken nagy esőzések alkalmával a folyóvíz elhordja a termőtalajt. Ha ezt nem akadályozzuk meg, a lejtős fekvésű legelőkön mély szakadékok keletkeznek, a mélyebb fekvésű legelők füvét pedig letapasztja a lehordott föld. Ezért a vízmosásokban egymástól 5—10 méter távolságra építsünk kőből vagy rőzsefonatokból gátakat, hogy a lefutó vizek romboló murikéját megakadályozzák.

A legelőt akkor kell foga- solni, ha talaja erősen kötött, összetaposott, mohás vagy ha trágyázzuk. Ha trágyalével öntözünk, vagy műtrágyát szórunk ki, előre fogatoljunk. Ha viszont istál- lótrágyázzük a legelőt, utólag kell a fogast alkalmaznunk. Sáros, felázott legelőre azonban soha se menjünk rá fogassal.

A tél beállta előtt a kutak környékét is hozzuk rendbe. A gödröket töltsük fel, a gé- meskutak fedelét zárjuk le, az ostorfát, a vödröt vigyük védett helyre. Az itatóvályút pedig borítsuk le, hogy a benne megfagyó esővíz ne re- peszthesse szét'. A nehéz betonú ályűkat, amelyéket nem tudunk lefordítani, töltsük meg földdel és tapasszuk be pelyvás sárral.

A kopár legelőket most fásítsuk zárt, sűrű fasorokkal. Erre a célra gyors növésű, sűrű lombozaté fafajtákat használjunk. A fák sor- és tőtávolsága egy— másfél méter legyen. A fasoraidat úgy ültessük, hogy azok egyben szakaszokra is osszák a legelőt.

Hogyan pótoljuk a hiányzó takarmányokat ?

Minden gazdánál megeshet, hogy egyik-másik takarmány- féléből kevesebb terem, mint szükséges lenne.,, A ,fiiányzó készleteket pótolni kell, még pedig úgy, hogy áz állatoknak a növekedéshez, : a tej-, hús-, gyapjú- és tojástermeléshez szükséges keményítőt, fehérjét ne kelljen nélkülözniük. Egy kilogramm réti szénát három és fél kilogramm silótakarmánnyal, egy kilogramm árpát 40 dekagramm korpával és 60 dekagramm kukoricával, I kilogramm zabot 30 dekagramm korpával és fél kiljó kukoricával helyettesíthetünk, A 30 dekagramm korpát viszont jól pótolja ugyanennyi lucemaliszt is. Tejtermelésnél egyébként a lucemaliszt egyenlő értékű a korpával.

Hogyan védekezzünk a patkányok ellen ?

öszidőben gyakorta megtör ténik, hogy az úgynevezett vándorpatkány behúzódik a házakhoz, a disznóólakban, sőt a szarvasmarha istállóban és julihodályban üt tanyát télire. A védekezés legkorszerűbb módija az idegmérgek alkalmazása, de még egyszerűbb, ha sündisznókat rakunk be az ólakba, istállókba. Egy- egy istállóba általánosságban 3—4 sündisznót kell elhelyeznünk télire, s ezek kiirtják mind a patkányt, mind az egeret.

(h. v.)

munista és munkáspárt Tiyi- £3*,>lll>lllll,ll,,>l>ll>iIII,l>,ll>aill>II,l,llll,lillillllll(irilMf<lllll,l>,n,t,ltltmil'll,al><HnaHinMNaiti«iDi«iiiiiiitiiiiiiiMaiiiiiiii«iiaiatmaiiaaimini>tii>iiii>iiti>iiiiMitiiiiiiiiitiiiiiíttiiitiiiiiiiiiHfiintiii»fiii<inDitfiiiiiniiiiifiiii«ii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiii>iiiiiiiiiiiiii>DDiiiii>tiiiiiiiiitiiiititiiiiiiii>i>>iD*(itt>i>i>ii>>ii>iiiii>iiii>tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiii»i>>nnn

labkozatában a jelenlegi hely- | zetben a revizionizmust jelöli 1 meg, mint fő veszélyt, amely | végeredményben a kapitaiiz- | mussal való megalkuváshoz, a | tőkés rend visszaállításához | .... . .

vezethet. Ez ma a fő veszély | Milyen lehet egy bánya nemzetközi méretekben is, de | belülről? Bizonyára már sokak az értekezlet hangsúlyozta, | fejében megfordult ez a gon- hogy egyes szakaszokban, i dolat, de még nem volt alkal- egyes pártdk fejlődésében a | műk, hogy tényleg meg is lás- dogmatizmus, a szektásság is I sanak egy „valódi” bányát. fő veszéllyé válhat, amely ká- I Ezért dobogott gyorsabban a ros eredményekkel jár a párt I mi szívünk is, amikor elutazás tömegek kapcsolatára. I tunk Pilkszentivánra, hogy a

| bánya KISZ-titkárával, Sán- ” | dór József elvtárssal megbeA | széljük a KISZ-szervezet kul, . ># i .... i I túrcsoportjának Csepel autóSZŐlŐk, gyümölcsösök 1 gyári szereplését.

■" | Három szőke lány szállt ki a

és a tavaszi vetésű növények: a = kocsiból a bányatelep bejára- burgonya, cukorrépa, kukorica és | tánál. Juranics Mária, a Mo- a sörárpa | torgyár KISZ-titkára, Med! nyánszky Anna pártvezetőségi I tag és én. Első pillanatban a 1 nagy szürke épületek, a füg- ! gővasút, csillék nem mutattak I valami nagyon barátságos ké- j pet. De annál kedvesebb volt | a fogadtatás. Hamarosan meg-' I beszéltük a hivatalos részt, de- I cember 7-én látogatják meg | az autógyári fiatalokat a bá- I nyászifik. S azután Sándor 1 elvtárs bevezetett bennünket I egy szobába, ahol mi is bá- Az őszi mélyszántással vigyük a = nyászruhába öltöztünk. Alig talajba. 1 ismertük meg egymást a nagy

Beszerezhetők: a földművesszö-1 csizmákban sapkákban, bá- tetkezetekben, az állami kiske- = nyaszruhakban. Csak a sapka reskedelmi vállalat boltjaiban és | alól kivillanó szőke fürtök bi- a vetőmagboltokban. | zonyították, hogy mégiscsak

Forgalomba hozza: A Műtrágya | mj vagyunk. Még bányászlám- és Növényvédőszer Értékesítő = n;-1 nv^mtak a kezünkbe.

BENTA BÁNYÁBAN

TERMÉSFOKOZÓ ÉS MINŐSÉGJAVÍTÓ MŰTRÁGYÁJA ;

a kálisó,

ír szuperíoszíát

Szövetkezeti Vállalat

kirendeltségei.

ésÉrtmegySlPát nyomtak

= Hamarosan ott álltunk az akna lejáratánál. Egy kis ellenőrzés, megnézték, hogy rendben vannak-e a lámpáink, és beszálltunk a liftbe.

— Mindenki jól fogózkodjon meg! — hallottuk a kiáltást, dudáltak és megindultunk lefelé a bánya gyomra felé. Furcsa érzés volt ez a „zuhanás” a sötétbe.

Végre leértünk. Kinyílt a védőajtó és megláttuk a bányászokat, akik már vártak bennünket, őszintén bevallhatom, hogy első pillanatban nagyon féltem. A sötétség, a bizonytalanul pislogó kis bányászlámpák és az a tudat, hogy 100 méter vastag föld- és kőréteg választ el a világtól, a naptól, egy kicsit megremegtette a szívemet. Társnőim arcáról is hasonló érzelmeket lehetett leolvasni. De amikor láttuk, hogy milyen nyugodtak lent az emberek, mi is megnyugodtunk. Szorgosan folyt a munka, csilléket toltak, ducoltak, szállították a szenet.

— Jó szerencsét! — fogadtak minket is a bányászok. Vezetőnk hamarosan megmagyarázta, hol vagyunk és megindultunk egy vízszintes vágaton. Hamarosan meredeken felfelé ívelő létrához ér tünk.

— Na, gyerekek, ezen fel

kell menni! — mondta Sándor elvtárs. Elhűlve néztük a létrát, melynek nem is látszott a vége a bizonytalan világításban. Egyenként, egészen lassan elkezdtünk felfelé mászni. Nehéz volt az út. Nem voltunk hozzászokva, hogy egyik kezünkbe lámpát tartva, Ilyen nehéz ruhában, csizmában, létrákon mászkáljunk egy sötét bányában. Nem mertem semerre nézni, csak a kezemet figyeltem, meg a létra fokait. Ha visszanézek, talán leszédülök a magas létráról.

Óráknak tűnt, pedig csak percek telhettek el. mire véget ért a létra és mi újra szilárd talajon álltunk. Itt dolgozott a 22-es csapat. Éppen megérke- zésünk előtt „lőtték be” a szénfalat és arra vártak, hogy elüljön a szénpor és folytatni lehessen a munkát. Mi is leültünk és vártunk. Lassan bontakoztak ki az alakok a leszálló porban, öten voltak, s a szénportól úgy néztek ki, mint az ördögök. S csak akkor kezdtünk el nevetni, amikor egymásra néztünk, mert mi is pont így festettünk. Már semmi nem különböztetett meg a többiektől. Amikor teljesen elült a szénpor, odamentünk a robbantás helyére. Még egy jól megrakott csillét is segítettünk eltolni, hogy belekóstoljunk egy kicsit a lenti munkába.

Elbúcsúztunk és továbbindultunk. Pár perces út után megtaláltuk a 27-es csoportot. Azután újra meredek vágat állta el az utunkat. De itt már nem tudtuk a lámpát sem vinni, mert mindkét kezünkre szükség volt a kapaszkodóéihoz. Csúszós, nedves, széntörmelékes úton kapaszkodtunk felfelé. A hőmérséklet, mely eddig is elég magas volt, állandóan emelkedett, már szinte csörgött rólunk az izzadtság. Hiába, „nem szokta a cigány a szántást!”

Alig vártuk, hogy végre leülhessünk egy kicsit. A 25- ös csoport embereivel találkoztunk itt. Látva, hogy a nagy melegben milyen nyugodtan, kitartóan dolgoznak, egyszerre óriásra nőttek a szemünkben ezek a kevésbe- szédű, szénporos emberek. Egy. szerre megértettük, hogy mit jelent ez a szó: bányász. S azt is megértettük, hogy itt a föld gyomrában miért köszönnek úgy az emberek egymásnak: „Jó szerencsét”.

A bányának ezt a részét „ereszkének” hívják. Itt is elbeszélgettünk az emberekkel.

— Kedveskéim — mondta egy öreg bányász beszélgetés

közben — azt hiszem, most már maguk is jobban meg fogják becsülni a bányászokat!

— Bizony, nehéz a bányász« élet, állapítottuk meg mi is.

Elbúcsúztunk tőlük és továbbindultunk. Egy hosszú, függőleges „légkéményhez”, légvágathoz értünk. Megpróbáltunk felmenni, mászni, de nem ment, mert nagyon szűk volt az akna, a lámpáinkat is eloltotta a lóshuzat.

— Visszamegyünk a felvonóhoz — jelentette ki vezetőnk, s bevall hatom, hogy mindnyájan örömmel fogadtuk a szavát. Bármennyire is érdekes volt a bánya, már nagyon fáradtnak éreztük magunkat. Nehéz csizmáink le-leragadtak, úgy éreztük, hogy minden izmunk fáj’, saiog. Lábunk alatt kis bányaerek csörgedeztek és még nehezebbé tették a haladást. Néhol az út mellett nagy vízmedencék csillogtak a bizonytalan lámpafényben.

Vége. ért az ^t és mi ott

álltunk a felvonónál. Beszálltunk, becsukták a védajtókat, elkezdtek búgni a motorok és mi lassan emelkedni kezdtünk. Alig vártuk azt a pillanatot, hogy végre tiszta levegőt szívhassunk és visszaváltsuk megszokott öltözetünket. Felért a felvonó, s mi újra kint álltunk a nap alatt és sírva, nevetve öleltük át egymást,

így látogatta meg három Csepel-autógyári lány a Pilisi Szénbánya „István” aknáját.

Illés Erzsébet